2008. április 18., péntek

Az elmúlt napok Magyarországon

Sok dologra és különbségre ezalatt a néhány nap alatt jöttem rá.

Ami a legjobban hiányzik Dulbinban, az a család, a barátok és Budapest, mármint a város. Ami itthon pótolhatatlan, az a nyugalom és a kiegyensúlyozottság.

Észre sem veszi az ember, hogy mennyire befolyásolja a környezet az egyén hangulatát. Egy rövid példa: Dublinban a Conolly station-től három villamos megállót mentem egyik nap. Az adott táv gyalog kényelmes 30 perces sétával megtehető. Aznap a villamos ezt a távolságot, a szokásos 6-8 perc helyett 20 perc alatt tette meg. A villamoson egyetlen aggódó ember volt: Eszter! Mindenki, szó szerint mindenki, halál nyugodtan ült és várt... olvasott, beszélgetett stb. Merthát minek is aggódni?... Gyorsabban megy a jármű, ha idegeskedünk? Hamarabb odaérünk? És egyébként is mi van ha késünk pár percet?... És a többiek nyugodságának jótékony hatásaként Eszter, az egyetlen ideges a villamoson, már nem is aggódott...

Itthon második nap bementem a városba a 31-es busszal és iszonyú dugó volt. Természetesen mindenki puffog, idegeskedik, szidják a sofőrt. "Bezzeg a másik sáv halad" -okos megjegyzések. És Eszter, aki mindaddig nyugodt volt, elkezd idegeskedni...

Ez apró dolgonak tűnhet, de cseppet sem az! Egyszerűen kint ragad az emberre a többiek jó kedélye és optimizmusa.

Tehát, ha Budapesten (de inkább Magyarországon) egy kis agymosást végeznénk és megváltoztatnánk az emberek gondolkodásmódját és mentalitását, akkor szívesebben élnék itthon. Na persze ezt eddig is tudtuk, de ismét megerősödött e hitem.

Egyébként az elmúlt napok itthon nagyon tartalmasan teltek, ezúton is elnézést kérek azoktól, akikkel nem tudtam találkozni, de nagyon elfoglalt voltam.

Sokat babáztam (Livike unokahúgommal :), tesóméknál hédereztem -ezt a szót most tanultam- voltam és jelenleg is vagyok vidéken anyuéknál, ahol sok finomsággal tele tömnek... Aztán sokat táncoltam... Találkoztam barátokkal, városban sétáltam, fogorvosnál sírtam, éjszakai buszon zötykölődtem, telefont elveszítettem, Újpest-Központ metró végállomáson szörnyűlködtem és nosztalgiáztam és az utóbbi napokban Balázst hiányoltam.

Csupa-csupa hasznos dolog :) Nagyon jó volt itthon lenni. Kedd este repülök vissza. Hétfő este még kitáncolom magamat Szilvuban, ha van időtök/kedvetek, ugarjatok le!

Nincsenek megjegyzések: