2009. április 27., hétfő

Wedding mania

Hétvégén, mikor vendégségben voltunk, többek között az eljegyzésünkről is szó esett. Ennek kapcsán beszélgettünk az esküvőkről, az otthoni és az itteni szokásokról.

Itt Írországban nagy divatja van a hagyományos, nagy, sőt, minél nagyobb és minél csicsásabb esküvőknek. Nem ritkán eléri a 30-40 ezer eurót (10 millió Ft) egy esküvő költségvetése. Mivel ez itt is elég nagy összeg (egy átlagos irodai alkalmazott éves fizetése 30 ezer euró, persze a képzettség és a tapasztalatokkal ez változhat mindkét irányba), a legtöbbeknek hitelt kell felvenni, hogy finanaszírozni tudják a nagy napot.
Szeretik a különleges és túlzó dolgokat, így mindenből a legnagyobbat és legjobb minőségűt választják, ami egyben a legdrágábbat is jelenti. A menyasszonyok próbálnak minél díszesebb, minél nagyobb ruhát választani a világhírű márkák gyártóitól. Ami érdekes még, hogy itt a menyasszonyok nem kölcsönözik, hanem megvásárolják a ruhájukat. A vőlegények pedig kölcsönzik az öltönyt/szomkingot.
Az ifjú pár állja az esküvővel kapcsolatos költségeket, a koszorúslányok ruhájától (amit szintén megvásárolnak, nem kölcsönöznek) kezdve, a vacsorán át a nászútig. Ezért is van az, hogy mostanában sokan csak több éves eljegyzés után engedhetik meg maguknak az esküvő megszervezését.

Raclette és egyéb nyalánkságok

A hétvége nagyon jól telt.

Balázs ügyeletben volt. Ilyenkor délelőtt 9 és délután 3 között gépközelben kell lennie és ha valami gubanc adódik, azt meg kell oldania. Ennek ellenére pénteken eljött velem a Mint Bar-ba (a Westin hotelbe), ahol péntek esténként salsa buli szokott lenni. A buli hangulata általában jó, bár a zene lehetne kicsit változatosabb. A mostani alkalommal tele volt a hely, alig lehetett megmoccani. A hangulat is nagyon jó volt, viszont nem nagyon lehetett táncolni a tömegtől, ezért az utolsó DART-tal, 23:30-kor - relatív korán - haza is jöttünk.

Szombat délután átmentünk Balázs egyik ír kollégájához, Ciáran-ékhez. Ciáran és felesége Laura pár hónapja voltak nálunk vendégségben és most találtunk közös időpontot, hogy mi is ellátogassunk hozzájuk. Ők Dublin-tól északra, Donabate faluban laknak, ami Malahide-tól egy vonat megállóra van. Ez azt jelenti, hogy a belvárosból kb. fél óra a menetidő, azaz tőlünk kb. 50 perc. Donabate egy csendes, nyugodt kis település, ahol azért minden megtalálható: boltok, pub-bok, éttermek, mindegyikből 1-2. Ők egy négyszobás házat bérelnek, amire szükségük is van, mert a kisfiuk egy éves és július végén már érkezik is a kistestvére.
Raclette-zni mentünk át. A raclette-nek igazából Franciaországban és Svájcban van nagy divatja. A raclette egy kis elektromos grill-sütő, amit az asztal közepére helyeznek. Tartozik hozzá 4-8 darab kicsi teflonserpenyő. Mindenki kap egy-egy serpenyőt, amibe ízles szerint lehet pakolni a különböző finomságokat: gombát, szalámit, sonkát, főttkrumplit, sülthúst, zöldségeket és ezekre jön az elengedhetetlen sajtszelet, a raclette lelke. Az ehhez használat speciális sajtot hívják raclette-sajtnak. A tálkát betolja az ember közvetlenül a grill alá és megvárja, amíg a sajt finoman megolvad és egy picit megpirul a teteje. Nyamm-nyamm!
A desszertet mi szolgáltattuk. Itthon készítettem piskótatekercset: baracklekvárosat és nutellás-mascarponésat. Egyik finomabb lett, mint a másik :)

Ez az ír pár nagyon szimpatikus. A nyelvi nehézségek ellenére nagyon jókat beszégettünk. Nagyon érdeklődő, nyitott, kedves, értelmes emberek. Remélem hamarosan újra találkozunk velük. Nagyon jó lenne, ha végre itt is találnánk barátokat.
Amikor megtudtam, hogy Balázs a Google-nél fog dolgozni, azt hittem sokkal könnyebb lesz majd az ismerkedés és gyorsabban találunk majd barátokra. Sajnos eddig még nem találkoztam olyanokkal, akikkel úgy igazán sikerült volna megütni a közös hangnemet. Persze vannak nagyon kedves, szimpatikus ismerősök, de vagy nem találkoztunk még velük eleget, hogy igazán közeli legyen a kapcsolatunk, vagy érződik az, hogy ebből nem lesz semmi komoly, elmélyült baráti viszony.

Ezért is nagy öröm, hogy hamarosan megyünk haza (én rövid időn belül kétszer is). Illetve, hogy május közepén jönnek hozzánk az otthoni barátok: a Szatmáry ikrek és Szőcs Szilvi. Már nagyon várjuk őket! :)

2009. április 20., hétfő

Gyalogköd

Teljes erőbedobással készülök az angol nyelvvizságra. Megint rájöttem, hogy mennyire szeretek tanulni. Sajna elég ramaty a memóriám, így edzeni kell: elolvasom az adott anyagot, kiemelem a lényeget, kijegyzetelem, átolvasom, felmondom, aztán Balázs kikérdezi tőlem és ami nem megy, azt még ezerszer átismétlem. Szóval magolok rendesen. Azt hiszem megegyezhetünk, hogy egyfajta mazochizmussal állok a tanuláshoz, de nem bánom :)

Ma volt az első olyan tavaszi nap, hogy annyira meleg volt, hogy elég volt egy (!) pulcsit felvenni. Biztos röhelyesen hangzik, de egy cseppet sem vicces, sőt! Megőrülök, hogy a ruháim 70%-át nem tudom hordani, mert nem felelnek meg az itteni időjárásnak. Most jövök rá, hogy otthon nem becsültem eléggé a meleg tavaszi napokat és azt, ha néha el kellett pusztulni a 35 fokban.

Mindenesetre kihasználtam a mai meleg időt és kimentem sétálni. Ki tudja mikor lesz ilyenben legközelebb részem... asszem majd csak akkor, ha hazamegyek. A tenger felszínén gyalogköd úszott. Olyan szép volt! Csináltam pár fotót:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire


A múltkori házibuli alkalmával Beától és Gavin-től kapott virág így kinyílt egy hét alatt:
From Dun Laoghaire

2009. április 13., hétfő

Húsvét

Remélem mindenkinek kellemesen telt a húsvét!

Nekünk a múlt péntek - nagypéntek lévén - munkaszüneti nap volt. Szerettük volna kihasználni ezt a hosszú hétvégét azzal, hogy elmegyünk vidékre, de ilyenkor mindenki elutazik a városból és elég nehéz autót bérelni meg szállást találni. Végül itthon maradtunk és főleg pihenéssel töltöttük az ünnepet.

Péntek este néhány magyar salsa-s barátünk átjött hozzánk vacsizni, beszélgetni. Szerencsére jól sikerült az este :) mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat.
From 2009-04-10 Hazibuli


Kaptam virágot is a vendégektől!
From Dun Laoghaire



Szombaton és vasárnap nagyon szép idő volt, így kimentünk a gáthoz "napozni". Ez azt jelenti, hogy sálban és sapkában élveztük a tavaszi napsugarakat.
From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire


2009. április 5., vasárnap

Második hét Svájcban

Pénteken jöttünk vissza Dublinba. A hétvége főleg pihenéssel, pakolással és újra-aklimatizálódással telt.

A második Svájcban töltött hetünk hasonlóan tartalmas volt, mint az első. Ahogy azt említettem, kedden a Glacier Express-szel elvonatoztam Zermatt-ból St. Moritz-ba, átszelve az Alpokat.
From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc

Az expressz - ami valójában igen lassú: a kb. 270 km-es utat 8 óra alatt tette meg - 10 órakor indult Zermatt-ból. Én Zürich-ből reggel 6-kor indultam, onnan 10-re értem a Zermatt-hoz, a Glacier Express-el délután 6-ra érkeztem St. Moritz-ba, ahonnan közvetlenül inudltam is vissza Zürich-be. Este 10-kor találkoztunk Balázzsal a Zürich-i főpályaudvaron. Gyakorlatilag 16 órát vonatoztam... De megérte! :)
From 2009-03 Svájc

Gyönyörű időnk volt, így a tájat teljes pompájában lehetett élvezni. Azt gondoltam, hogy hétközben, szezonon kívül, alig lesznek majd az expresszen, de szinte tele volt. Az utasok kb. 20%-a külföldi volt, a többiek helyi turisták voltak. A vonaton szolgáltak fel ételeket, italakot. Jól néztek ki a kaják és az árak sem voltak annyira elszálltak, de én inkább a magammal vitt szendvicseket fogyasztottam és csak egy teát kértem.
From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc


Szerdán a francia nyelvterületre, Genfbe mentem. Hasonlóan korán indultam, mert este házibuliba mentünk sajt-fondue-zni.
Genf nagyon tetszett! Egy kis Franciaország :) Megnéztem az óvárost: a Bíróság, a Városháza épületét, Genf legrégibb épületét az úgynevezett Maison Tavel-t. A Parc des Bastions-ban felállított Mur de la Réformation-t (reformátorok fala) , amit 1906-ban állítottak, Kálvin János 400. születésének emlékére. A 100 méter hosszú emlékmű közepén a genfi reformáció négy vezetőjének egyenként 5 méter magas szobra áll magasztosan.
From 2009-03 Svájc

Láttam még a Szt. Péter katedrálist és egy ortodox templomot.
From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc


Jártam a Jardin Anglais-ben (angolkert). Itt egy kép a bejáratáról:
From 2009-03 Svájc

Természetesen láttam a közeli Jet d'Eau-t, ami Genf jelképe és egyben a világ legmagasabb szökőkútja. 140 méter magasra lövi a vízet, másodpercenként 500 liter vizet bocsát ki, 200 km/h sebességel. Tök jól néz ki!
From 2009-03 Svájc

Tudom, hogy nem érdekel senkit, de azért leírom, hogy a 19. század végén építették, hogy elvezessék a felesleges víznyomást, amíg üzembe helyezik az épülő víztározót. A látvány azonban olyan sikeres volt a genfiek körében, hogy a hatóságok elhatároazták egy állandó kút építését. Sötétedés után díszkivilágításban úszik a szökőkút, de ezt sajnos már nem láttam, mert délután 3 körül indultam is vissza Zürich-be. Sajnos arra sem volt időm, hogy elmenjek az ENSZ palotához, ill. az ezt körülvevő parkba (Parc des Nations), de majd legközelebb!

Csütörtökön, az utolsó svájci esténken Balázs elvitt egy nagyon jó kis indiai étterembe, utána találkoztunk a munkatársaival és végül - hogyhogynem :) - egy salsa buliban kötöttünk ki, ahol egész este roptam a táncot :)

Összességében nagyon jól éreztük magunkat Svájcban. Úgy örülök, hogy Balázs meggyőzött, hogy menjek vele.

Utolsó képek a svájci sorozatunkból:
From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc

2009. április 1., szerda

Svájci Nemzeti Közlekedési Múzeum

A második Svájcban töltött hetünk alatt sem unatkoztunk! Múlt vasárnap, mint ahogy azt terveztük, közép-Svájcba: Luzern-be látogattunk el. Sajnos az időjárás nem kedvezett, így a "B" terv lépett életbe és a Nemzeti Közlekedési Múzeumba mentünk.
From 2009-03 Svájc

Már 11 előtt valamivel meg is érkeztünk. Vettünk egy kombinált belépőjegyet, ami a múzeumba, az ott talható planetáriumba és az épülethez tartozó IMAX moziba is belépést biztosított.
Ott kezdeném, hogy leraktuk a dolgainkat a ruhatárba. Itt a múzeumokban kulccsal zárható szekrényekbe lehet lepakolni a cuccokat, nincsen ruhatári személyzet. Itt fogasok is voltak, ahová fel lehetett akasztani a kabátokat. Meglepő módon ezt használják is az emberek és senkinek sem jut eszébe, hogy a sajátján kívül másét is hazavigye "véletlenül".

A múzeumban kiállított anyag bőséges, de befogadható. A tárlatok érdekesek, szórakoztatóak, sok interaktív résszel fűszerezve, így a gyerekek (és Balázs) is nagyon élvezték.
From 2009-03 Svájc

Bemutatják Svájc vasúti-, közúti-, vizi- és légiközlekedését. Ezeket kiegészítve az űrhajózásnak és a telekommunikácinak is szentelnek egy-egy részt.
From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc

From 2009-03 Svájc

A planetáriumban 40 perces előadások vannak óránként. Mi a Stella Nova című vetítésre mentünk el, ahol a Föld, a bolygók, a galaxisok és a héliumnál nagyobb atomok keletkezését mesélték el német nyelven, mi fejhallgatóval hallgattuk az angol fordítást -bár én franciául lehet, hogy többet értettem volna belőle...
Az IMAX moziban hatalmas vásznon 30-40 perces filmeket vetítenek. Mi egy elefánt család történetét néztük meg.
From 2009-03 Svájc

A sok és érdekes látnivaló annyira lekötött minket, hogy az egész napot ott töltöttük. Este érkeztünk vissza Zürich-be, ahol Balázs kollégáival elmentünk vacsorázni egy nagyon jó kis olasz étterembe, aztán pihentünk egy nagyot!