Első szülinapi party

Nórika idén már ötéves lett és most először szerveztünk neki szülinapi bulit. Sokáig gondolkodtam, hogy kiszervezzem-e a bulit, azaz egy játszóházban legyen megtartva, vagy itthon. Végül ez utóbbi mellet döntöttünk.

Karácsony 2015

Nagyon boldog, békés, meghitt ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Nálunk ma reggel járt a Mikulás és mint a mellékelt fotó mutatja, nagyon jók voltunk idén is :) .

A kandalló melletti két ajándékcsomagnak álcázott szemeteszsák saját találmány, majd szabadalmaztatom is ;) .

Bon Appétit!

Múlt pénteken ünnepeltük az ötödik házzassági évfordulónkat.
Már hetekkel előtte gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, de a szervezkedést persze nem kezdtük el és feledésbe is merült a dolog. Majd megláttam a neten egy cikket az írországi Michelin csillagos éttermekről és poénból elküldtem Balázsnak, hogy ilyen helyre elvihetne az évforduló alkalmából. Hát ő nem vette poénra.

Valentin-nap képekben

Azt hiszem utoljára 16 éves voltam, amikor megünnepeltük Balázzsal a Valentin-napot. Pontosan emlékszem arra a nem kicsit használhatatlan bögrére, amivel megleptem őt. Két bögre egy szívet alkotott, amikből inni lehetetlenség lett volna. Na de nem is ez volt a lényeg ugye, hanem az, hogy fülig szerelmes voltam és végre volt kivel ünnepelnem ezt a jeles napot. Én vörös rózsát kaptam, amit aztán kiszárítva évekig őrizgettem.

A következő évben már eszünkbe sem jutott ezt az ünnepet tartani és azóta sem hiányzott az életemből. Még az angolszász környezet sem tudott nagy befolyással lenni erre a dologra. Viszont, Nóriéknál az oviban egész héten erről volt szó.

3 éves nagylány!

Ma volt Nórika szülinapja. Az ünneplést már tegnap elkezdtük, ugyanis délután átjött hozzánk Szilvi és Attila családi fotókat készíteni. Tavaly is voltak nálunk, akkor ezeket a képeket készítették. Idén is szerettük volna megörökíteni ezt a nagy napot, úgyhogy ismét áthívtuk őket.

Az ünneplés ma folytatódott.



Vittünk be reggel az oviba tortát és ott tízórai szünetben tartottak egy kis születésnapi ünnepséget. Amúgy az óvó néni nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy beszerzi (mindeféle anyagi kompenzáció nélkül) Nóri tortáját. De mondtam neki, hogy majd inkább én készítem.

Idén is csokitorta volt Nóri kérése. Így egy trüffelkrémes csokitortát készítettem, amit apró rózsákkal, pillangókkal és egy szivárvánnyal díszítettem. Nóri teljesen odavolt érte! És persze a gyerekek is. Mondta az óvó néni, hogy mindenki a szivárványból akart enni :) Mivel minden dísz ehető volt, így el is csemegézték a gyerekek :)

El se hiszem, hogy már 3 éves nagylány a kis Nórikánk, hiszen nemrég született!

Feketeerdő torta

Ez volt idén Balázs születésnapi tortája. Két napot melóztam vele, elég peszmecs munka, mert bár az egyes munkafázisok nem igényelnek sok időt, együtt már elég munkaigényes az egész.

A receptet Limaránál találtam, aki Millie-nél látta meg a receptet, aki pedig a nagy mester Pierre Hermé (ugye őt nem kell linkelnem?) receptjét vette alapul.

Mikulás ünnepség a Google-nél

Erre még tavaly december közepén került sor, de teljesen kiment a fejemből, hogy beszámoljak róla. És bár már nem aktualis a téma, de mindenképpen érdemes néhány sort írnom róla.

Egy vasárnap délelőtt került erre sor. Bekocsikáztunk a városba, letettük az autót az irodához közel.
Az irodából már kígyózott a főleg kicsi gyerekekből (no meg persze a szüleikből) álló sor.

Karácsonyozás otthon

Nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Péntek este érkeztünk vissza Dublinba, az ünnepeket ugyanis odahaza töltöttük a családdal. Nem volt egyszerű és sima menet, de nagyon jól éreztük magunkat és örülünk, hogy együtt lehettünk a szeretteinkkel.

Karácsonyi hangulat nálunk

Már írtam korábban arról, hogy idén egész korán elkezdtünk a karácsonyra hangolódni. Ez az elmúlt hetekben csak fokozódott.

Íme néhány fotó erről!
Ilyen lett Nóri adventi naptárja.

Halloween nálunk

Idén először volt nálunk olyan igazi Halloween-i hangulat. Persze már azelőtt is előfordult, hogy egy-egy buli kedvéért beöltöztünk, de soha nem díszítettük fel a lakást, nem faragtunk tököt és nem vártuk a "trick or treat"-elő gyerekeket sem.

Idén viszont máshogy alakultak a dologok. Nóri ovijában már hetekkel ezelőtt elkezdtek beszélgetni a Halloween-ről és fel is díszítették a termet.

Nórika 2 éves

Bizony... már két éves a kislányunk!

Írnék kicsit arról, hogy milyen kislány is Nóri.
Kezdjük az adatokkal: 83 cm magas, 10,5 kg és16 foga bújt már ki.

A napirendünk a következők szerint alakult az elmúlt hónapokban: Nóri 8 körül ébred, fél 9-kor szoktunk reggelizni, majd fél 11-kor tízóraizik. 1 körül közösen ebédelünk, ezután Nóri fél 2 körül elalszik és kb. 2 óra múlva ébred. Ez elég változó, néha többet, néha kevesebbet alszik. 4 körül szokott uzsonnázni. 7-kor vacsorázunk. 9-kor visszük fürdeni - most már a nagy kádban- és fél 10 körül alszik el.

Mik a kedvenc kajái?
Nagyon szereti a magyaros ízeket: paprikás krumpli, ennek továbbgondolása a krumplistészta és a tarhonyás krumpli. Szereti a pörköltet, tésztával, krumplival, rízzsel. A rakott zöldségeket (rakott karfiol, kelkáposzta, zöldbab). Az utóbbi időben ismét rákapott a főzelékekre (sárgaborsó, zöldbab, brokkoli, karfiol, krumpli). Megeszi a disznóhúst, de jobban szereti a csirkét, a pulykát vagy a marhát. A kenyérféléket még mindig hanyagolja az étrendjéből, ezért ebédre és vacsorára is főtt ételt szokott enni. A kenyeret egydül bundáskenyér formájában hajlandó megenni, hetente maximum egyszer.
Tízóraira és uzsonnára többnyire valamilyen gyümölcsöt kap, mostanában főleg almát, narancsot, mandarint, ananászt vagy banánt. A tejtermékek közül csak a tejet szereti, így a reggeli müzlijét mindig ezzel kapja és vacsorához is néha iszik egy pici pohár tejet. Napközben egyébként vizet kap inni.
Szereti a savanyú dolgokat is: csemegeuborka, kapribogyó.
Édességek közül nagy kedvence az amerikai palacsinta, a babakeksz és a szárított gyümölcsök. Ez utóbbi közül a mazsola, aszalt szilva és az aszalt vörösáfonya a kedvencei. És persze örömmel szokta enni az általam sütött finomságokat is :)

Mik a kedvenc játékai?
Főleg a karácsonyra kapott játékokkal játszunk mostanában. Nagyon szereti a pici mágneses táblát, amire apró mágneses figurákat lehet tapasztani. Szoktunk "piknikezni" a szoba közepén a kicsi fonott piknikes kosárral és a teáskészlettel. Szereti a kirakókat. Most egy járműves kirakó a kedvence. Szoktunk doktorosat játszani: megvizsgáljuk a babákat/állatokat és persze egymást, majd főzünk a betegeknek teát, ágyba tesszük őket, aztán megint megvizsgáljuk és mindenki meggyógyul a végén :)
Szeret építőkockázni, a Mega Blocks-szal játszani. Ezeket sokszor egyedül is előveszi és épít belőle valamit.
Szoktunk rajzolni a filceivel, bár ez pár percnél tovább már nem köti le.
Nagy kedvence a gyurma. Kaptunk egy sütigyurma játékot és ezt nagyon sokszor elővesszük.

Nóri bármilyen aprósággal, semiséggel leköti magát akár hosszú perceken keresztül. A múltkor pl. egy bevásárlás után a blokkal játszott kb. 10 percig: "elolvasta" hogy mi van rajta, hajtogatta, forgatta, letette, felvette, megint olvasta stb.

Mik a kedvenc könyvei?
Nagyon szereti a könyveket. Nem is nagyon tudok egy nagy kedvencet kiemelni. A Bogyó és Babóca sorozatot imdája és Boribont is nagyon szereti. De igazából minden könyvét szereti. Kb. 60 könyve van és naponta legalább egy órát szoktunk olvasni. Szereti a Ciróka-maróka daloskönyvet és a Hóc, hóc katona című bölcsödéseknek való mondókáskönyvet is. Ez utóbbit az elmúlt napokban minden nap el kell olvasnunk. Ebben rengeteg vers, mondóka van. Ha oldalanként csak egyet olvasok fel, akkor is legalább félórás móka ez és Nóri imádja.
Tavaly karácsonyra kapott egy nagy meséskönyvet Balázs nagyszüleitől. Ezt is sokszor lapozgatja. Ebből a verseket és a rövidebb meséket fel is szoktam neki olvasni. A hosszabb, bonyolultabb meséknél vagy kitalálok valami egyszerű történetet, vagy csak a képekről beszélgetünk.

Melyik a kedvenc mondókája?
Nem igazán van egy kedvenc mondókája. Ha a mondókás könyvek közül valamelyiket elővesszük, mindig végigolvassuk.
Ezeket tudja már: Hinta, palinta..., Töröm, töröm a mákot..., Borsót főztem..., Boci, boci tarka..., Tente, baba tente... Kicsi kocsi, három csacsi..., Ugráljunk, mint a verebek stb.
De sok vers, dal egy-egy sorát már ismeri és sok mesét is tud már. Sokszor előveszi a könyveit és egyedül is olvasgajta, lapozgatja őket.

Mi a kedvenc meséje?
Ahogy már írtam, Nóri nagyon szereti a könyveket, de TV-t egyáltalán nem néz. Nincs különösebb ideológia emögött. Az a helyzet, hogy Balázs és én se nézünk TV-t. Épp a napokban jegyeztem meg, hogy idén még be se kapcsoltuk a TV-t. Ritkán előfordul, hogy megnézünk Balázzsal egy-egy filmet, mikor Nóri alszik, de ezeket mindig felvételről nézzük meg.
Szóval mivel be se kapcsoljuk a TV-t, nekem eszembe se jut, hogy Nórinak bármilyen mesét mutassak. Néha megfordul a fejemben, hogy vajon lesz-e hátránya abból, hogy nem ismeri a mesefigurákat, de a könyvekből azért néhányat ismer már.
Mivel sok Disney mesés könyvünk, illetve van Dóra a felfedező-s könyvünk is, ezeket már ismeri. De vannak, amik teljesen kimaradtak (legalábbis eddig). Aztán ki tudja, lehet, hogy később majd eljön a tévézés ideje is.

Mik a kedvenc plüssei/babái?
A plüssállatai közül nagyon szereti a Babazsiráfot, amit a Mikulástól kapott. Sokszor még most is emlegeti, hogy a "Téjapó hozta". Illetve szereti a macikat (most épp a rózsaszín maci a kedvence) és a méhecskét is.
Ugyan szeret babázni (eteti, itatja, sétáltatja őket), de a babák közül nincs kedvence.

Mi a kedvenc zenéje?
Sokszor hallgatunk Picurrádiót, így főleg a gyerekdalok a kedvencei. Ezek közül a népdalokat szereti igazán, illetve azokat, amiket kisgyerekek énekelnek. De egyre több dalnak a szövegére emlékszik. Sőt, sok dalt már az első pár ütemről felismer.
Érdekesség, hogy ha zenét hall, felimseri a gitárt, hegedűt, zongorát és a dobot.

Milyen is Nóri?
Nórika nagyon nyugodt, békés, vidám kislány. Megfontolt, kiegyensúlyozott, kiszámítható, könnyen befolyásolható. Kedves, bújós, mosolygós.
Szerintem nagyon jó memóriája van. Sokszor előfordul, hogy valamit csak egyszer említek neki és napokkal később visszamondja, használja, emlékszik a nevére.
Egyelőre nem jellemzőek a hisztik, de félek, hogy a rémes kétéves korszak hamarosan minket is elér. Addig még élvezem, hogy ilyen kis tüneményes lánykám van.

Nóri második szülinapja nagyon klasszul telt. Nem volt nagy ünneplés. Együtt voltunk. Készítettem neki egy marcipános-trüffeles csokitortát és az ajándék annyi volt, hogy készítettünk néhány közös családi fotót. Íme kis családunk, Norcikánk második születésnapján.

Karácsonyi beszámoló

Lassan, de biztosan kilábalunk a betegségből. Én még esténként kicsit köhögök, de a kezdeti hörgésekhez, torokkaparós köhögésrohamokhoz képest ez már semmi. Nórika is gyógyulóban van, már alig kell szívni az orrát.

Még nem is írtam a karácsonyunkról.

Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt ismét a családdal lenni, közösen díszíteni a karácsonyfát, csomagolni az ajándékokat, énekelni a "Mennyből az angyal"-t, nagyokat beszélgetni, marékszámra enni a földimogyorót, tálból kanalazni a friss mákosgubát, húgomékkal késő estig filmet nézni, anyuval nagyokat nevetni. Jó volt látni, hogy Nóri élvezi a társaságot, hogy napok alatt több szót tanult, mint az elmúlt hónapokban összesen. Megható volt látni, hogy milyen nagy kerek szemekkel nézi a karácsonyfát és mindennél többet ért a hatalmas mosoly az arcán, amikor mindannyian körbeálltuk a fát és együtt elénekeltük a "Kis Karácsony"-t. Jó volt látni a gyerekeket. Rácsodálkozni, hogy már megint mennyit nőttek, hogy mennyit változtak. Teljesen ledöbbentem, hogy Livikének már milyen csodaszép derékig érő a haja és hogy milyen illedelmes, figyelmes, hogy olyan szavakat ismer, hogy az agyamat eldobom. Meglepett, hogy Árminka egyre szebb, de komolyan, ilyen szép kisfiút még nem láttam.

Szóval ismét magunkba szívtuk a család melegségét, a szeretet, a meghitt pillanatok varázsát és feltöldődtünk.

Nem tudom nektek megfogalmazni azt a várakozással teli érzést, amikor az autóban közelítünk Kisterenye felé. Az autópályát elhagyva sorolom magamban a falvak nevét, hogy még mi van hátra. Gyönyörködöm a Mátra lábában meghúzódó apró, kopott falvakban. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az idei fehér karácsonynak nagyon örültem. A hólepte táj mesés volt. Mikor Pásztóhoz érünk, sok-sok kedves gimnáziumi emlék felelevenedik bennem. Eszembe jut, milyen jó is volt itt gimnazistának lenni és ráeszmélek, hogy milyen rég is volt... Pásztónál már türelmetlen vagyok, hiszen már csak 20 perc és otthon vagyok. Majd jön Mátraverebély, a nagybátonyi elágazó és jönnek sorra az ismerős épületek: a régi Skoda üzelt jobbra, a bicikliüzlet balra, a MOL kút jobbra, mellette a Lidl, az uszoda, ezekkel szemben az üzeltsor, majd az ABC, a lakótelep, a másik oldalon sorban a kis házak, néhányban tudom is, hogy kik laknak, aztán megint balra az emlékmű és már csak egy kereszteződés és ott a házunk, bekanyarodunk és meg is érkeztünk. Végre itthon vagyunk!
Apukám azonnal megjelenik az ajtóban, vidáman dúdolászva közelít és már veszi is ki a kezünkből a csomagot. Segít felvinni a bőröndöket. Anyu is jön, mellette Kingu, mindenki örül. Örülünk egymásnak és annak, hogy előttünk áll pár nap, amit ismét együtt tölthetünk.
Ahogy belépek, megcsap az otthon illata. Belebújok a kikészített papucsomba és már visz is a lábam. Szinte súlytalanul lépkedek. Mindegy, hogy merre megyek, hiszen a ház minden szegletét, minden zegét-zugát pontosan ismerem. Itthon vagyok! Megérkeztem!
Hirtelen nem számít az utazás, a repülőút fáradalmai. Nem számít az autózás, hogy olyan sok cuccot kell cipelni. Minden gondot feledtet, hogy a szeretteimmel lehetek, hogy átölelnek, megpuszilnak, hogy ott folytatjuk, ahol pár hónapja abbahagytuk.
És akkor jönnek a kérdések, a válaszok, egymás szavába vágunk, buta poénok repkednek, amin mindenki jót nevet, gyorsan jár a nyelvünk, peregnek a szavak. Balázs már követni sem tudja miről beszélünk, de mi csak mondjuk. Egyre gyorsabban, egyre hangosabban, egyre nagyobb nevetéssel.

Nem számít az ünnep, mert számomra ünnep minden alkalom, mikor látom a családomat. Az, hogy most ezt épp karácsonynak hívjuk, nekem nem számít.
És boldog vagyok.

Ilyenkor nem gondolok arra, hogy csak pár napig tart ez a mesés állapot. Csak élvezem, hogy pár napot itthon tölthetek és hálás vagyok, hogy van egy hely, ahol rám mindig ez vár.

B.U.É.K.

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek!

Mi 21-én utaztunk haza, Magyarországra és 30-án jöttünk vissza. Már az utazás után éreztem, hogy valami motoszkál bennem és sajnos tegnap reggel iszonyú torok- és fejfájásra ébredtem. Így a tegnapi napunk elég ramatyul telt, főleg az enyém :(
Alig tudtam kikelni az ágyból. Szerencse, hogy Balázs itthonról dolgozott (már amennyit tudott).

Nóri is kicsit beteg, folyik az orra, illetve sokszor be van dugulva. Napközben és este hatalmas sírás és harcok árán, szívjuk neki. Szerencsére más baja nincs, remélem megússzuk ennyivel a dolgot.

Engem az utazás és most ez a megfázás eléggé levert a lábamról. Nóri is nyögi még az utazás fáradalmait, így tegnap délelőtt és délután is aludt, összesen 4 órát. Este 10-kor aludt el. Miután Norci elaludt, Balázzsal kihúztuk a nappaliban a sarokülőt, befészkeltük magunkat és egy rendelt pizza, sültkrumpli, gyümölcslé (és az én esetemben Neocitrán) kíséretében megnéztük a My Fair Lady-t :) Éjfélkor hallottuk, hogy tüzijátékoztak a kikötőnél. Sajnos a lakásból nem láttuk. Szóval nagyon nyugis szilveszterünk volt.

Ezúton szeretnénk minden kedves blogolvasónknak boldogságban, erőben, egészségben gazdag új évet kívánni!

Mézeskalácsok

Idén már másodszorra készültek nálunk mézeskalácsok.
Először egy mézeskalács házikót készítettünk. Sablon alapján kivágtam a házikó falait, tetejét, kéményét és kisütöttem őket. Elkészítettem az írókát és mikor Nóri felébredt, közösen összeállítottuk és feldíszítettük. Nagyon jó móka :) De tényleg! Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű dolog ez a mézeskalács ház készítés, azt pedig főleg nem gondoltam, hogy egy 22 hónapos ennyire élvezi ezt az összerakósdit. Neki ez egy nagy legó és csodálva nézte, hogy mi lesz belőle. A díszítést úgy csináltuk, hogy kiraktam az összes cukorkát és mindig mondtam, hogy melyikből milyen színűt kérek.

Később készítettem mézeskalács díszeket is. A mézeskalács receptje Limarától származik. Én az általa megadott recept harmadát készítettem el. Ebből lett két kicsit tepsi mézeskalács, amit megettünk, merthogy ez nemcsak építeni, díszíteni jó, de nagyon finom, azonnal puha lesz, így rögtön fogyasztható is. Ezen kívül lett egy nagy tepsi, amit feldíszítettem, egy nagy házikó és két mini ház (aminek a sablonját itt találjátok).

Most először klasszikus írókát használtam, azaz tojásfehérjét felvertem, majd mikor elkezdett habos lenni kanalanként adagoltam bele az átszitált porcukrot. Kb. 10 dkg porcukor kell egy tojásfehérjéhez, de ez a tojás nagyságától függ. Nem mértem, de nekem kb. 15 dkg mehetett bele. Mielőtt teljesen kész lett volna, szétosztottam fém tálakba és így tettem bele pár csepp folyékony ételfestéket. Ezután még szükséges volt hozzáadni pár kanál porcukrot. Ilyenkor már csak kézi habverővel kevertem rajta. Mindig csak kevés cukrot adagolva hozzá. Akkor jó, ha lassan folyik le a habverőről a máz. Ha túl sok cukrot tennénk bele, akkor citromlével, vagy ételfestékkel nyugodtan hígíthatunk rajta. Az elkészült habokat zacskókba töltöttem, a levegőt kinyomtam belőlük és a felső végét elkötöttem befőttesgumival. A saroknál kicsi (figyeljünk oda, próbáljunk tényleg kicsi) lyukat vágtam rá és már mehetett is a móka :)

Ha mintát szeretnénk a házikó falára rajzolni írókával, akkor ezt érdemes az összeállítás előtt megtenni, ha csak cukorkákkal, gyöngyökkel díszítjük, akkor az összeállítás után is feldíszíthetjük.

Nagyon elégedett vagyok az eredénnyel. Néhány díszt elajándékozunk, a házikó pedig a lakás dekorációja lesz. Nemcsak szép és kedves, de az egész lakás mézeskalácstól illatozik tőle :)

Az első karácsonyi ajándék

Hát még mindig teljesen kész vagyok ettől a dolgotól...

Az úgy volt, hogy ma egész nap esett az eső. Ha mégcsak esett volna... De fújt a szél, olyan erősen, hogy hajnalban aludni sem tudtam (szerencsére Nóri tudott). Szóval pocsék idő volt! Hogy Petrát idézzem, "Idő? Ez nem idő, ez világvége!". És tényleg! A reggel kezdetét csak azért tudtuk, mert ránéztünk az órára, ugyanis egész délelőtt olyan sötét volt, mintha mindjárt eljönne a világvége (tényleg ezt hittem, hogy ez itt az Armageddon és jól számonkérhetjük a majáktól, hogy akkor most nem húzzuk ki 21-éig?!)

De az égiek kegyesek voltak hozzánk és délután elállt az eső. Sőt! A szél is elcsendesedett, így Nóri délutáni alvása után kimenütnk kicsit sétálni. Igazából vásárolnunk is kellett. Nem jutottunk messzire, egész pontosan a liftig, ugyanis nem működött a lift. Egy totyogóval és babakocsival nekiindulva ez egy pöti problem volt. Visszacsattogtunk a lakásba, de mondtam, hogy ha már végre nincs eső, akkor engem egy ilyen kis akadály, mint a liftnélküliség, bizony nem tántorít el attól, hogy nyakamba vagyem a várost (azaz azt a két utcát, amin mennünk kell, hogy a Tesco-ig eljussunk). Szóval egy kis átrendezés után ismét nekivágtunk utunknak. Gondolkodtam, hogy így gyalogosan csak a közelebbi bevásárló központba megyünk, de megláttam, hogy néhány kis bódé már kinyitott a karácsonyi vásárban és van élő betlehemes is. Ez nagyon csábított, így a Tesco felé vettük az irányt. Nóri persze az első árusnál megállt. Ugyanis ki voltak rakva kicsi gumilovak, olyanok, amilyen itthon is van neki. Nagyon megörült neki. Hagytam, hogy az egyikre felüljön, az árus szemmel láthatóan nem bánta. De pár perc után mondtam Nórinak, hogy mennünk kell, köszönjön el a pacitól. Nóri erre megölelte és adott neki egy nagy puszit. Én olvadoztam, hogy milyen cuki-édes-kedves-okos kislányom van. Majd odébb álltunk.

Erre egy nő (komolyan mondom fogalmam sincs honnan, mert addig észre se vettem, pedig jó szokásom sasolni a körülöttem lévőket) odalibbent mellénk és mondta, hogy megveszi Nórinak a lovacskát. Mondtam, hogy hát köszönjük szépen, de nem kérjük a lovat. Erre mondta a középkorú, jól öltözött, ránézésre teljesen józan eszű nőci, hogy ajándékba szeretné megvenni ezt Nórinak, mert látta, hogy nagyon tetszett neki. Szabadkoztam, hogy ugyan dehogy, egyrészt a gyereknek minden nagyon tetszik, az ölelgetés, illetve a puszi nem jelent semmit. Másrészt, nincs rá szükségünk, van otthon sok-sok játéka. Harmadrészt van egy nagyon hasonló lovacskája már otthon. Köszönjük szépen, de nem! Bye, bye! De a nő erősködött, hogy higgyem el, Ő ezt nagyon szeretné most megvenni Nórinak. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, vegye meg a családjának, vagy egy rászorulónak. Erre a nő szeme könnyes lett és mondta, hogy nincs senkije. A gyerekei már nagyok, nincs unokája és nagyon szépen kéri, hogy fogadjam el ezt. Közben már készítette is a tárcáját és fizetett az árusnál. Az árus közben nevetve mondta, hogy örüljek annak, hogy ilyen kedvesen vesznek nekünk ajándékot és fogadjam már el.... Nagyon zavarban voltam.
Az kavargott a fejemben, hogy ez egy vadidgen, hogy egy rászoruló gyerek mennyire örülne neki, hogy Nóri úgyse fog vele játszani, mert a másik lovacskára is már csak 1-1 percre ül rá és egyébként is mi ez, valami kandikamera???

Mikor fizetett a nő és láttam, hogy nincs visszaút, nagyon megköszöntem és mondtam, hogy viszonzásképp szeretném meghívni egy teára, vagy engedje meg, hogy vegyek neki valami apróságot a vásárban. Azt mondta, hogy az évek során megtanulta, hogy ha adunk valamit, akkor egyben kapunk is. Azt kapjuk, hogy a másiknak örömet szerezhettünk és hogy neki most az mindennél többet ér, hogy látja Nóri arcán a boldogságot.

Én csak pislogtam... most mit mondjak erre?
Mégegyszer megköszöntem, boldog ünnepeket kívántunk és már ment is tovább a nő.

Szóval Nóri az első karácsonyi ajándékát nem tőlünk kapta, nem a nagyszülőktől, mégcsak nem is a Télapótól, vagy a Jézuskától, hanem egy idegen nőtől (talán Angyal volt?! :).

Mindenesetre az eset után ott álltam, egyik kezemben a ló, másikban a gyerek és azon morfondíroztam, hogy most hogy menjünk így a Tesco-ba vásárolni... Sehogy!

Úgyhogy hazajöttünk, feltornáztam a lovat, Nórit és magamat a második emeletre (mert ugye a lift még mindig nem működött). Közben ezen az egészen gondolkodtam. Hogy hogy tudtam volna lebeszélni arról, hogy megvegye. Hogy hogy a bánatba kötött ki a ló a kezemben??? És így tovább.

Majd lepakoltunk és ismét, immár harmadszorra, nekivágtunk a vásárlásnak. Pár méter után, egy útkereszteződés előtt odajött egy idős bácsi, hogy Nóri milyen aranyos (gondoltam, ha most ez is valamit venni akar, akkor az elején leszögezem, hogy a gyerek egy Ferrari-ra vágyik!). Elkezdtünk beszélgetni. Nagyon tetszett neki Nóri. Mondta, hogy neki is van három unokája, hogy mennyi idősek, hogy hívják őket... Majd mondta, hogy szívesen segít átmenni Nórival az úttesten. Én fogtam Nóri egyik kezét a bácsi pedig megfogta a másikat és így mentünk át. Még kicsit beszélgettünk. Mondta, hogy reméli, hogy nem baj, hogy így leszólított minket, de olyan kis aranyos Nóri. Majd pár mondat után elköszöntünk egymástól, de láttam a szemem sarkából, hogy hosszan nézett minket, amíg be nem mentünk a boltba.

Később kaptunk még bőven bókokat a Supervalue-ben, a cukorkaboltban, a ruhaüzletben és a lépcsőházban is.

Nem tudom, hogy most tényleg ilyen cuki kiscsajom van, hogy másoknak is így megtetszik, vagy egyszerűen ritka a látvány, hogy egy ilyen pici totyogót (és Nórit mindig kisebbnek nézik, mint a valódi kora) babakocsi nélkül kézenfogva vinne az anyukája és ez tetszik meg az embereknek.

Természetesen jól esett a dolog. Bár a nem várt ajándék nagyon zavarbaejtő volt. Ezeket a sorokat írva is azon filózok, hogy vajon mivel, hogyan tudtam volna lebeszélni a nőt a vásárlásról. Talán ott kellett volna hagynom? Nem kellett volna leállni vele beszélni? Kötni kellett volna az ebet a karóhoz és ha elsírja magát, akkor is visszautasítani?

Őszinte leszek veletek... Nóri azóta se ült rá az új lovacskára. Hazaérve még egyszer megölelgette, de ennyi. Rossz érzés, mert azt hiszem más kisgyereknek -olyannak, aki igazán vágyik rá- nagyobb örömet szerzett volna. Lehet, hogy eladományozzuk valakinek, aki rászorul és aki jobban értékeli.

Az első mikulás ünnepség

Tavaly nem kerekítettünk túl nagy feneket a mikulásozásnak. Idén már volt egy kis ajándékozás és Nórika először találkozott a Mikulással.

Már hetek óta mesélek Nórinak a Télapóról. Énekeltem is neki dalokat. De azt hiszem az áttörést Bartos Erika "Bogyó és Babóca karácsonya" című mesekönyve hozta meg. Nórika imádja a Bogyó és Babóca meséket. Először tavasszal kaptunk Mifyéktől egy Bogyó és Babóca könyvet, amit pár hónapig elő se vett Nóri, majd egyre többet lapozgattuk és nyáron teljesen rákattant. Anyu hozott ki nekünk pár Bogyó és Babócás könyvet és másoktól is kaptunk ajándékba. Most már elég szép kis gyűjteményünk van és nem telik el úgy nap, hogy Nóri ne hozná és ne verné a combomat, hogy vegyem fel. Amint felveszem, azonnal mondja, hogy "Anc, messé!" (anya, mesélj!). Én pedig mesélek :)

A karácsonyos könyvben szó esik a Télapóról is és Nórinak meséltem, hogy hamarosan hozzánk is jön majd a Mikulás.

Aztán mikor átköltöztünk az új lakásba, vettem néhány karácsonyi ablakmatricát, amin szintén rajta van a Télapó és Nóri azóta minden nap megsimogatja, ad neki puszit és elmondja, hogy milyen ajándékok vannak a puttonyában.

December 5-én tisztogattuk a kis cipőt és mondtam, hogy holnap reggel majd jön a Mikulás, de nem nagyon izgatta Nórit a hír. Másnap reggeli után mondtam, hogy nézzük meg, hogy vajon mit hozott a Télapó. Nóri erre odaszaladt az ablakhoz, hogy megnézze a mikulásos matricát... Szóval szerintem a lényeget nem értette meg. Mindenesetre mikor odaterelgettem a cipőjéhez örömmel látta a sok finomságot, amit a Télapó hozott. Volt a cipőjében (egész pontosan mellette) egy doboz babakeksz, két csomag baba rágcsálnivaló (ilyet még soha nem vettem neki, de egye fene, gondoltam egyszer hozhat ilyet a Mikulás) és egy Kinder-tojás is lapult az ajándékok között. Ennek örült a legjobban. Kicsi kóstolót kapott a csokiból is. De igazán az apró meglepetés izgatta. Egy kis csivava kutyus volt benne. Először Nóri felkiáltott, hogy "kanga" (azaz kenguru). Hát tényleg nem valami kutyás a kinézete. De nézegette, forgatta, majd felcsillant a szeme és láttam a megvilágosodást a tekintetében, Ő pedig lelkesen korrigált, hogy "mokus". Oké, gondoltam legyen mókus.

Ezzel a kis mütyűrrel játszott egész délelőtt. Kivette, berakta a pici tojásba, ide-oda vitte, beszélt hozzá. Nem is gondoltam, hogy ilyen kis semmiségnek ekkora sikere lesz :)

De az igazi találkozás a Mikulással ma történt meg. Ugyanis a Google szervezett egy Mikulás ünnepséget, ahová minden kisgyerekes alkalmazott és családja meg volt hívva. Nagyon vártam már a mai napot!

11-kor kezdődött az ünnepség, mi nemsokkal 11 után meg is érkeztünk. Még elég kevesen voltak. A bejáratnál állt két jégtündér (vagy valami olyasmi). Nóri kicsit megijedt tőlük, úgyhogy siettünk befelé, le se fotóztuk őket. A ruhatárban leraktuk a kabátokat és a babakocsit, majd mentünk is a Télapó kunyhójába. Itt csak pár percet kellett várnunk, mert csak egy gyerek volt előttünk. Megkérdezték Nóri nevét és hogy mennyi idős. Majd szólítottak, hogy a Télapó várja Norcit. Előtte persze elmagyaráztuk Nórinak hogy hová megyünk, kivel találkozunk és nagy szemekkel nézte a Mikulást. Próbáltak barátkozni, de Nóri félt tőle. Leültem vele együtt a Mikulás mellé, de Nóri kivetette magát a kezemből és szaladt Balázs felé :) Szóval az első fotó a Mikulással úgy néz ki, hogy Eszter széles vigyorral az arcán ül a Mikulás mellett, Nóri pedig kicsit eltorzult arccal jön le Anya öléből. Ha nem haragszotok, ezt inkább nem publikálom :) Mindenesetre én már azt is sikernek éltem meg, hogy nem sírt azonnal.

Aztán el is köszöntünk a Mikulástól és Nóri kapott egy kis csomagot. Egy plüss zsiráf (vagy tehén, még nem fejtettük meg) és egy nagy csokimikulás volt benne.
Ezután megnéztük a többi részt. Volt étkező, ahol le lehetett ülni, volt főtt étel, kekszek, fagyi, gyümölcssaláta, szóval volt választék.

Aztán volt egy ugrálóvár. Ez Nórinak nagyon tetszett volna, de csak a szélére mertük engedni, mert főleg nagyobb gyerekek voltak bent és féltem, hogy fellökik őt.
Volt rajzfilmnézés, rajzolás, arcfestés, fotózás, sok-sok dekoráció (karácsonyfák, hóemberek, jegesmedvék, hópelyhek stb.). Volt egy kis kézműves rész is, ahol karácsonyi díszeket, ajándékokat, pólókat lehetett készíteni. Illetve volt egy lufihajtogató bohóc.

Ez tetszett Nórinak a legjobban. Nagy szemekkel nézte a bohócot és bámulta, ahogy a lufikat fújta és csavarta. Neki is csinált egy viráglufit és Nóri teljesen odavan érte. Ha meglátja a lufit, ölelgeti, puszilgatja és mondja, hogy "boóc" :)

Negyed egy körül indultunk haza, akkor már elég sokan voltak. Nóri hazafelé az autóban kicsit elbóbiskolt, de végül még maradt annyi ereje, hogy ebédeljen és után ki is dőlt.

Nagyon jól éreztük magunkat. Nem is gondoltam, hogy ennyi program lesz. Nem csalódtam a Google szervezésében! Nagyon jól összehozták ezt a délutánt :)

Októberi hosszú hétvége

Az elmúlt hétvége "Bank Holiday" volt itt Írorszgában. Ez azt jelenti, hogy hétfő munkaszüneti nap volt. Azaz egy háromnapos hosszú hétvégét tölthettünk együtt.

Tavaly wellness-ezni voltunk Arklow-ban, ami igazi pihenős kikapcsolódás volt. Idén azt terveztük, hogy Belfast-ba látogatunk el, ugyanis még csak átutazóban voltunk ott. De Balázs rámbízta a szervezést, én pedig jól kifutottam az időből és végül itthon maradtunk.

De sebaj! Szombaton gyönyörű idő volt. Délelőtt én jógán voltam, Balázs és Nóri addig elmentek vásárolni a Tesco-ba. Kihasználva a jó időt, délután elautóztunk a Blackrock-i játszótérre. Nóri sokat játszott, utána tettünk egy kis sétát a tónál, ahol most is sok kacsa, hattyú és egyéb madár volt. Délután átjött Ella és elvitte Nórit sétálni. Mi addig ellógtunk Balázzsal vacsorázni. A Michie Sushi nevű étterembe mentünk, ami nemrég nyílt a városban. Hetekkel ezelőtt szerettünk volna elmenni Balázzsal kettesben sushizni, de sajnos Nóri annyira sírt, amikor rájött, hogy elmegyünk és kettesben marad Ellával, hogy nem volt szívem őt itthon hagyni. Mióta visszajöttünk a nyaralásunkból, Ella már másodszorra vigyázott Nórira és szerencsére ezúttal nem volt sírás :) Szóval nyugodt szívvel mehettünk el.

Nagyon jó volt kicsit kettesben kikapcsolódni. A sushi is nagyon finom volt. Szóval nagyon jó kis esténk volt. Már 8-ra itthon is voltunk, úgyhogy mi fektettük le Nórit. Ella adott neki vacsit.  Nagyon jól eljátszottak. Ella nagyon aranyos. A szomszédos shopping center-be vitte Nórit sétálni (mert már elég hűvös volt az idő a kinti sétához) és vett neki pillangós matricákat és egy mappát is, amikbe összegyűjthetjük Nóri rajzait. Most ugyanis a dohányzóasztal alsó részbe vannak bedobálva a rajzok. Nórival együtt felragasztgatták a pillangókat a mappára. Nóri imádja a mappát! :)

Vasárnap pocsék idő volt: szürke, esős. Úgyhogy itthon voltunk, főzőcskéztünk, játszottunk. Délután elállt az eső és kimentünk kicsit sétálni.

Vasránap Donabate-be autóztunk el. Ez egy kis falu Dublintól nem messze, északon. Itt található a Newbridge Farm and House, ami egy régi birtok, nagy házzal és van egy nagy, látogatható farmja. Igazából minket a farm érdekelt, úgy gondoltuk Nórinak érdekes lehet a sok állat, illetve olvastuk a honlapon, hogy Halloween alkalmából "kísérteties" a hangulat.
Szóval reggeli után gyorsan összepakoltunk és útnak is indultunk. 11 körül értünk oda. Nóri az úton elaludt, így kipihent volt, mire megérkeztünk. A farm elég nagy területű és mindenféle háziállat megtalálható (póni, szamár, baromfi, disznó, kecske, bárány stb.), de voltak pávák, papagájok, fekete hattyúk és vadludak is. A képek sajnos nem a legjobbak, mert telefonnal készültek.

Félelmetes pókdekoráció. Nórit nem nagyon zavarta... engem annál inkább!

Ezek a kecskék nagyon tetszettek Nórinak :) Mióta ott jártunk mutatja a "kecske" jelét és mondja, hogy "hopp", mivel a kecskék igen játékos kedvükben voltak és össze-vissza ugráltak, kergették egymást :)

Csontváz és napos csibék... :)

Kicsit több, mint egy órát barangoltunk a farm területén. Mindenhol voltak Halloween-i dekorációk. Szerencsére Nóri nem rémült meg a sok csontváz és pók láttán. De azért mindig mutatta, hogy "megijedni", de közben nevetett is. Olyan játékos dolognak fogta fel. Gondolom sokat jelentett ebben, hogy mi is nevettünk és elvicceltük a dolgot.

A farm után beültünk a teaházba, ami gyakorlatilag egy kis büfé-szerű étterem. Melegszendvicseket, leveseket, süteményeket és persze forró italokat árulnak. Elég zsúfolt volt, így kicsit várnunk is kellett, hogy bent le tudjunk ülni. Kint is voltak asztalok, de azért a kinti ücsörgéshez kicsit hűvös volt. Nyugodtan megebédeltünk és átsétáltunk a szomszédos játszótérre ("Adventure Playground"). Itt is eltöltöttünk majdnem egy órát. Ez a játszótér eddig a kedvencünk itt Dublin környékén. Sokan voltak, de rengeteg a játék, sehol sincs sorbanállás. Sok-sok mozgásfejlesztő játék van kicsiknek és nagyoknak is. Nóri nagyon élvezte mindet.

Legközelebb egész biztosan a házat is megnézzük! Illetve az egész birtok hatalmas. Nagyokat lehet sétálni és vannak külön kijelölt helyek, ahol lehet piknikezni és sütögetni is. Szóval jó idő esetén akár egy egész napot is el lehet itt tölteni a kicsikkel.
A park most gyönyörű őszi színekben pompázott. Imádom az őszi avar illatát! Szerencsére az idő is elég jó volt. Nem fújt a szél, sőt délutánra még a nap is kisütött.

Három óra körül indultunk haza. Nóri ismét elaludt a kocsiban.

Nem akartuk, hogy felébredjen, így kicsit még kocsikáztunk és elmentünk az egyik szomszédos faluba, Killiney-be, a Park Hill-re (legutóbb húgomékkal jártunk itt). Nóri kicsit több, mint egy óra szundítás után felébredt és nagyon élvezte a kis sétát. Felmentünk a hegy tetejére. Ismét gyönyörű volt a kilátás. Megvártuk a naplementét és jöttünk is haza, mert kezdett hűvös lenni.

Nagyon szép, tartalmas hétvégénk volt! Mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan szaladnak a napok, hiszen pár nap és ismét itt a hétvége :)