2013. július 31., szerda

Betűtanulás: B betű

Múlt héten a "B" betűről tanultunk. Továbbra is próbáltam arra figyelni, hogy a szavak, amikkel tanuljuk a betűket magyarul és angolul is "B"-vel kezdődjenek.

Első projekt: nyomtatott nagy "B" betű - b, mint buborék (bubble)

Hozzávalók:
  • 1 db fehér A4-es lap
  • 1 db színes A4-es kartonlap
  • buborékfólia
  • színes akrilfestékek
  • ecset
  • olló
  • papírragasztó
  • kis tálka a festék kikeveréséhez/tárolásához
Előkészületek: a fehér A4-es lapra megrajzoltam egy nagy "B" betűt. A buborékfóliából mintákat vágtam ki (kör, négyzet, téglalap, háromszög, csillag, szív). Kikevertem a festékeket pici vízzel.

Nórinak megmutattam, hogy mi a feladat: kiválsztott egy buborékfólia darabot, elmondtuk, hogy az milyen alakú, majd megvizsgáltuk a fóliát. Elmondtam, hogy a buborékos felére fessen valamilyen színnel, majd ezzel nyomdáztunk a "B" betűre. Az elején nem nagyon ment neki a festés az ecsettel, de mondtam, mutattam, hogyan kéne csinálnia és hamar belejött. Alig akarta abbahagyni a festést.




Miután megszáradt a festék, körbevágtam a betűt és a Nóri által kiválasztott színes A4-es kartonpapírra felragasztottuk. Köré ragasztottunk pici matricával "B" betűvel kezdődő dolgokat (banán, boci, béka).


Ezután a játékok között válogattunk olyan állatokat, amik "B" betűvel kezdődnek (boci, béka, bálna, bagoly stb.) és ezekkel báboztunk, meséltünk. Majd ezekkel az állatokkal kapcsolatos magyar és angol verseket, dalokat olvastunk (pl. Boci, boci tarka..., Szélről legeljetek..., a Hóc, hóc katonás könyvben rengeteg ilyen vers van, angolul: Baa, baa black sheep stb.).

Második projekt: kicsi "b" betű - b, mint bab (beans) 

Hozzávalók:
  • 1 db fehér A4-es lap
  • 1 db színes A4-es kartonlap
  • szárazbab (esetleg bulgur)
  • papírragasztó
  • olló
A fehér lapra megrajzoltam egy "b" betűt, beragasztóztam és mondtam Nórinak, hogy ragassza fel a babokat. Mikor ezzel végzett, az üres helyeket (amiből nem sok maradt) megszórtuk bulgurral.


Miután megszáradt, kivágtam és felragasztottuk a színes kartonlapra.

Harmadik projekt: "B", mint bohóc

Hozzávalók:
  • 1 db papírtányér
  • pompomok
  • papírragasztó
  • két szem
  • színes papír
  • csillag konfetti
  • piros filctoll
Előkészületek: a színes papírból vágjunk ki egy háromszöget (ez lesz majd a bohóc sapkája).

Először is megmutattam Nórinak, hogy hogy fog kinézni a bohócunk. A pompomokból lesz a haja, középre piros pompomból az orra, a sapkáját is beigazítottam, a szemeit is. Majd mindent levettem és beragasztóztam a bohóc "fejét". Nórinak mondtam, hogy először a bohóc "haját" kell felragasztani.


Feltette a pompomokat és mondtam, hogy jól nyomkodja le őket. Majd beragasztóztam a bohócorrnak szánt piros pompomot, amit aztán Norca felragasztott. A szemekkel is így jártunk el. A bohóc sapkáját beragasztóztam és ezt kirakosgatta Norci a csillagokkal. A sapkájának a végére is ragasztott egy pompomot. A sapkát végül én ragasztottam fel és a száját is én rajzoltam meg. És íme a mi kis vidám bohócunk!

Negyedik projekt: bogarak (bugs) babakaja kupakból

Hozzávalók:
  • babaétel (szívós) kupakja
  • zseníliadrót
  • alkoholos filctoll
Már egy ideje gyűjtögettem a babaételek kupakjait. Nóri egyetlen féle babaételt volt hajlandó elfogyasztani, a kiszívható fajtát, abból is a gyümölcsösöket. Ezt a jó szokását máig megtartotta és ha úton vagyunk, sokszor ilyen gyümölcsös babakaját eszik. Ezeknek olyan jópofa színes kupakjai vannak, amiket mindig elrakosgattam és most végre eljött a nap, amikor ez értelmet nyert!

Vettem az eurós boltban 1 EUR-ért 60 db zseníliadrótot. Ezek között nincs két egyforma, mindegyik más színű, van köztük vékonyabb, vastagabb, nagyon vastag, csavart. Nórinak annyira tetszettek, hogy mikor megvettük röpke egy órát játsztot velük.

A bogárkészítés roppant egyszerű: Nóri kiválasztotta, hogy milyen színű legyen a bogár teste (kupak), majd hogy milyen színű legyen az antennája és a szárnyai (zseníliadrótok). Mivel innentől kicsit bonyolultabb, a többit én csináltam. Átfűztem a drótokat és formáztam.


Majd arcokat rajzoltunk nekik. Ilyen kis helyes színes bogaraink lettek.


Én, a nagy rovargyűlölő is hamar megbarátkoztam velük és kifejezetten örültem, mikor a sokadik után is mondta Norca, hogy "csináljunk még!"

Ötödik projekt: Bogyó és Babóca feladatok

Hozzávalók:
  • Bogyó és Babóca könyvek
  • kinyomtatott Bogyó és Babóca feladatlap innen
  • egy fehér lapra nyomtatott banán
  • sárga akrilfesték
  • kis szivacsdarab (ecset helyett)
  • színes filctoll
A "b" betűs projektek közül természetesen nem maradhatott ki Bogyó és Babóca. Egyik délután elővettük a Bogyó és Babóca könyveket és olvasgattunk.  
Majd elővettem az Ági blogján talált feladatokat és ezekkel játszottunk. Előre kivágtam és kiszíneztem három málnát. Bogyónak és Babócának kiporcióztuk az adagjaikat. Majd elővettem az itthon található gyümölcsöket és kértem Norcit, hogy adjon nekem egy banánt és két barackot. Aztán adtunk Szellőnek és Dömének is málnákat. Ezeket gyakoroltuk.


Aztán csináltunk egy íráselőkészítő feladatot is: a sünit a szaggatott vonal mentén kellett vezetni a gyümölcsfáig, az egérkét pedig a kereten belül a szőlőig.


Végül készítettem ki sárga akrilfeséket és Nórit megkértem, hogy fesse be sárgára a banánt egy pici szivacsdarabbal.


Hatodik projekt: "b" betűk bogaras matricákból (bugs)

Hozzávalók:
  • 1 db fehér A4-es lap
  • bogaras matricák
  • filctoll
Előkészületek: a fehér lapra megrajzoltam egy nagy és egy kis "b" betűt.
Beszereztem -szintén az eurós boltban- egy matricás füzetet (több, mint 1000 pici matrica van benne, 75 centért) és megkértem Norcit, hogy válogasson bogorakat a matricás füzetből és ragasztgassa ki a "b" betűket. Mit mondjak? Nóri imád matricázni és ez fél óra tuti szórakozás volt.


A végén még átrajzoltam színes filcekkel a "b" betűket.


Hetedik projekt: festés busszal (bus)

Hozzávalók:
  • 1 db színes A3-as kartonlap
  • barna színű akrilfesték
  • tálca a festék kikeveréséhez
  • játékbusz
  • kivágott betűk
  • papírragasztó
  • terítő, vagy újságpapír 
Előkészületek: leterítettem egy műanyag terítőt a padlóra, majd előkészítettem a festéket.

A feladat roppant egyszerű: a játékbusz kerekeit belegörgetjük a fesékbe és a barna (brown) akrilfestékes busszal (bus) keréklenyomatokat csináltunk a kartonpapírra. Bár nem volt egyszerű tologatni a buszt, de Nóri kitartóan próbálkozott.



Miután megszáradt a festék, odaadtam Nórinak egy újságpapírból előre kivágott betűket. Ki kellett válogatnia a "b" betűket.


Én beragasztóztam, Norca pedig felragasztgatta a betűket. Íme a barna akrilfestékes buszlenyomatos, "b" betűs poszterünk.


Nyolcadik projekt: babcsíráztatás

Ezt a hét elejére időzítettük. Egy befőttesüvegbe tettünk vizes vattákat és az üveg falához (hogy jól lehessen látni) tettünk öt szem babot. És vártunk... Mondtam Norcinak, hogy másnapra ki fognak csírázni. Másnap reggel Norca ébredés után szaladt is ki a nappaliba, hogy megnézze a babokat. Délután már jól lehetett látni a csírákat (az ötből kettő nem csírázott ki ennyi idő alatt, így azokat kidobtam).
Azóta minden nap megnézzük. Múlt szerdán kezdtek gyökeret növeszteni a babok. Aztán bezöldültek a csírák.


Szombaton indultak el a levelek. Hétfőre már ilyen szép kis babnövényünk lett. Nagyon jópofa. Nóri mindig lelkesen hozza, hogy "Anya, nézd, ott a csíra!" :)


Ezeken kívül ha épp olyan mesét (pl. Boribon), verset olvastunk (pl. Bóbita), vagy dalt énekeltünk (pl. Boci, boci tartka..., Bújj, bújj zöldág... stb.) amiben szerepel a "b" betű, akkor ezt mindig kiemeltem Nórinak.
Természetesen ismét érdemes megemlíteni azokat a családtagokat, akiknek ezzel a betűvel kezdődik a neve.

Mozgással kapcsolatos feladat pedig nagyon kézenfekvő volt: mikor biciklivel kapcsolatos mesét olvastunk, vagy olyan kirakóval játszottunk, amin volt bicikli, akkor mondtam Nórinak, hogy a bickli (bike) is "b" betűvel kezdődik. Aztán mikor biciklivel mentünk ki sétálni megemlítettem Norcinak, hogy emlékszik-e, hogy a bicikli is bé betűvel kezdődik. Persze a buborékfújás (bubbles) is mindig nagy siker. De a bukfencezés is jó móka a kicsikkel :)

Nórinak már nagyon megy (ez a vidó kb. 2 hónapja készült).



Ha esetleg valaki lemaradt róla, az "A" betűről itt írtam :)
Ötleteket innen és innen vettem.

2013. július 25., csütörtök

Múlt heti érdekességek: hatalmas vitorlás, pénteki vacsora és tánc

A múlt hetünk nagyon jól telt. Még tartott a szokatlan meleg, így ismét sokat voltunk a szabadban.

Egyik reggel séta közben láttam, hogy a gátnál kikötött egy nagy hajó. Elnéztünk arra és egy hatalmas -mint utóbb kiderült a világ második legnagyobb - vitorlás hajója állt a kikötőben. Csodaszép volt! Még Norci is felkiáltott, hogy "Wow, mekkkkkora hajó!" :)



Péntek délután Nóri jó sokat aludt, így elcsúsztunk az uzsonnával és emiatt a vacsorával is. Így volt időnk kisétálni Balázs elé az állomásra. Nóri mindig úgy örül, ha Balázs elé megyünk.
Élveztük a meleget, a napsütést és sétáltunk egy kicsit. Nóri még a játszótérre is bement egy kicsit csúszdázni.


Levendulák között... :) 

Majd beültünk egy közeli étterembe, a Travel-be vacsorázni. Az étterem nem volt túl zsúfolt és az akvárium mellé kaptunk helyet. Ez pont kapóra jött, mert a héten Nórival készítettünk egy kis akváriumot papírtányérokból és így megmutathattam neki, hogy milyen is az igazi akvárium. Mondanom sem kell, hogy Nórinak nagyon tetszett.



Az étterem nem volt rossz. Tetszett, hogy nem hatalmas adagokat adtak. A kiszolgálás, kaja minősége és tálalása is jó volt, de azért nem ütötte meg azt a szintet, amit az Alexis. Ez utóbbi volt a kedvenc éttermünk itt a környéken, de sajnos bezárt.

És akkor a végére még mutatok nektek egy rövid videót. Ez most Norca kedvenc száma.

2013. július 23., kedd

Betűtanulás: A betű

Nórit kb. fél éve kezdték érdekelni a betűk. Magától kezdte kérdezgetni a könyvekben, hogy "ez mi?" Én mindig mondogattam, hogy melyik betűnek mi a neve, de azt nem gondoltam, hogy meg is jegyzi ezeket. Azt meg pláne nem, hogy idegen szövegkörnyezetben is felismeri őket. A nevét alkotó betűket tanulta meg a leggyorsabban, ugyanis a kiságyára kiragasztottuk színes, mintás betűkkel a nevét. Ezeket a betűket már babakorában is nagyon szerette nézegetni. Mikor meg is neveztük őket, nagyon tetszettek neki.
A következő betűket ismeri: A, B, C, D, E, I, K, M, N, O, T, ezeken kívül a P és S betűket is néha felismeri.

Mivel azóta sem lankadt az érdeklődése a betűk iránt, úgy gondoltam, hogy elkezdünk játékos formában tanulni a betűkről. Ezek a játékok, feladatok több szempontból is hasznosak. A betűkkel való ismerkedésen kívül számos más területen is fejlesztik a kisgyerekeket.

A héten az "A" betűvel ismerkedtünk. Minden nap (azaz majdnem minden nap) csináltunk valamilyen feladatot, ami ezzel a betűvel kapcsolatos. Próbáltam arra figyelni, hogy a szavak, melyekkel az "A" betűt tanuljuk magyarul és angolul is "A"-val kezdődjenek.

Első projekt: nyomtatott nagy "A" betű - a, mint alma (apple)

Hozzávalók:
- 1 db fehér A4-es lap (3 db)
- 1 db színes A4-es karton lap
- 1 db alma
- akrilfesték (2 különböző színű)
- matricák, vagy rajzoláshoz lap és színes ceruzca, esetleg filctoll
- papírragasztó
- olló

Egy fehér A4-es lapra megrajzoltam egy nyomtatott "A" betűt. (Nyomtató híján, kerestem az interneten egy nyomtatható "A" betűt, majd nemes egyszerűséggel a képernyőre helyeztem a fehér lapomat és átrajzoltam az "A" betű vonalait.)
Ezután zöld és piros (valamint sárga, de ez teljesen feleslegesnek bizonyult) akrilfestéket nyomtam egy papírra, kikevertem pici vízzel. Kettévágtam egy almát és a vágott felével belemártottuk a festékbe. Majd az almákkal nyomdázott Nóri a nagy "A" betűre. Persze sok helyen túlment a vonalakon, de ez nem lényeg. Az a fontos, hogy mondjuk el, hogy most a nagy "A" betűre nyomdázunk az almával és hangsúlyozzuk, hogy "a, mint alma". Ami pedig ennél is fontosabb, hogy hagyjuk, hogy kedvére nyomdázzon a gyerek :) Nyugodtan dőljünk hátra, iszogassuk az előre bekészített limonádénkat és hagyjuk őket szórakozni!



Mikor megunta Norca a nyomdázást, kicsit hagytuk száradni a festéket. Majd kivágtam az "A" betűt. Nóri kiválasztott egy színes kartonpapírt és erre felragasztottuk az almalenyomatos "A" betűnket. Ezután ismét jött egy kis móka: "A" betűvel kezdődő tárgyakat ragasztottunk az "A" betű köré (ananász, autó, ajándék, alma).


Majd a lakásban is kerestünk "A" betűvel kezdődő tárgyakat: ajtó, ablak, asztal, anya :)

Második projekt: a, mint akvárium (aquarium) készítése papírtányérból

Hozzávalók:
- 2 db papírtányér
- fólia (egy papírtányérnyi darab)
- színes papírok (nekem 4 féle papírom volt, kisebb darabok)
- színes rízs (nekem 4 féle színes rízs van itthon, színes rízshez receptet Áginál találtok)
- ujjfesték (vagy színes lapok, vagy sima festék, esetleg filctoll)
- papírragasztó
- olló

A következő nap egy akváriumot készítettünk. Megkértem Nórit, hogy ujjfestékkel színezzen be kékre és zöldre egy papírtányért.


Kicsit hagytuk száradni, de nem kell, hogy a festék teljesen száraz legyen. Közben kivágtam két halacskát és két tengeri csillagot. Mindegyik különböző színű volt. Megkértem Nórit, hogy az azonos színű állatok mellé tegye az ugyanolyan színű színes rízst. Ez a feladat nagyon nehezen ment, mert már alig várta, hogy felragaszthassa a színes rízseket :) Beragasztóztam a halakat és a tengeri csillagokat és Nóri mindegyikre ragasztott a megfelelő színű rízsből.


Aztán az állatkákat felragasztottuk az akvárium alapunkra (mivel a festék nem száradt meg teljesen, nem is kellett hozzá külön ragasztót használunk). Ezután egy másik papírtányér közepét kivágtam, felragasztottam rá egy darab fóliát. Majd a két tányért összeragasztottuk. Nóri kérte, hogy még ragasszunk, így színes csillagokkal díszítettük az akváriumunk szélét. Azóta is megnézi naponta többször is a halacskákat :)


Harmadik projekt: kicsi "a" betű - a, mint alma 

Hozzávalók:
- 1 db fehér A4-es papír
- piros színű selyempapír (nagyon kevés kell belőle, bármilyen papír vagy anyag megfelel)
- zöld papírdarab
- fekete papírdarab
- zseníliadrót
- papírragasztó
- olló

Másnap két feladatot is megcsináltunk. Az elsőben a kicsi "a" betűt gyakoroltuk. Egy fehér A4-es papírra rajzoltam egy kicsi "a" betűt. Piros selyempapírból pici darabokat vágtam. Kivágtam két zöld levelet és néhány apró fekete magot is. Nórinak elmondtam, hogy ez a pici "a" betű és hogy mi a feladat. Én beragasztóztam az "a" betű pocakját, Nóri körberagasztgatta a piros papírdarabokkal.


Majd beragasztóztam a zöld leveleket. Ezeket is felragasztotta Nóri, végül a magokat a belsejébe. Vágtam ki kicsi narancssárga és citromsárga köröket (ezek lettek volna a hernyónk teste, ami a pici "a" felső részén mászik). Mondtam is Nórinak, hogy ebből lesz a hernyó és óvatlanul elővettem a zseníliadrótokat is, amik a hernyó szarvacskái lettek volna. Nóri sikongatott a zseníliadrót láttán. Az összeset kivette, rendezgette. Gondoltam, nem zavarom. Kb. 20 percet szórakozott velük. Én közben elpakoltam, kiteregettem... Majd mikor megunta, visszatértünk a hernyó-projekthez. Mondtam neki, hogy ezekből a körökből lesz a hernyó, de Nóri mondta, hogy "nem!" és a zseníliadrótokra mutatott, hogy "ez a hernyó!" Na jó! Kértem, hogy válassza ki milyen színű legyen a hernyó. Majd próbáltam a képességeimhez mérten hernyóra formázni a zseníliadrótot. Végül még szemeket is ragasztottunk rá. Mint tapasztaltam, a zseníliadrót nem a legkönnyebben ragasztható dolgok egyike, de megküzdöttünk vele :) És íme a pici "a" betűnk: alma, hernyóval!


Negyedik projekt: nagy és kis "A" betűk gyarkolása - a, mint arany színű csillámmal

Hozzávalók:
- 1 db fehér A4-es papír
- arany színű csillámpor
- újságból kivágott betűk (minden betű jöhet, próbáljunk jobb minőségű magazint előkeresni és csak a nagyobb betűket vágjuk ki)
- papírragasztó

Mivel nagyon jól szórakoztunk, improvizáltam még egy feladatot. Egy A4-es lapra fehér ragasztóval megrajzoltam egy nagy és egy kicsi "a" betűt.


Kértem Nórit, hogy arany színű csillámmal szórja meg a betűket. Így lett egy arany színű nagy A betűnk és egy kicsi. (Ezt a szórást, színezést, csillámozást imádta Nóri!)


Előre kivágtam rengeteg betűt egy újságból és megkértem Norcit, hogy válogassa ki közülük a kicsi és a nagy A betűket. Bevallom nagyon féltem ettől a válogatós feladattól, de Nórinak nagyon tetszett. Akkurátusan, egyesével átnézte a betűket. Minden "A" betű láttan izgalomba jött és azokat külön rendezgette. A kicsi "a" betűk közül nem ismert fel mindet, de a nagy "A" betűk simán mentek.
Majd ezeket a betűket az arany színű betűk köré ragasztotta Nóri. A nagy "A" köré mentek a nagyok, a kicsi köré a kicsik. Mikor elfogytak a betűk mondta Nóri, hogy "még betűzzünk!" :) ékes bizonyítéka, hogy tényleg élvezte a dolgot.


Ötödik projekt: alma papírtányérból

Hozzávalók:
- 1 db papírtányér
- piros és sárga ujjfesték
- zöld színű papírdarab
- fekete színű papírdarab

Pénteki napra nem terveztem semmi foglalkozást, de egy gyerek mellett már megtanultam, hogy anya tervez, gyerek végez :) Nóri majdnem négy órát durmolt délután, így már késő lett volna, hogy elinduljunk a strandra, ezért itthon maradtunk. Az uzsonna után jól eljátszott egyedül, de aztán unatkozott. Elővettem hát egy papírtányért és mondtam, hogy csináljunk belőle almát. Nóri ujjfestékkel befestette a tányért pirosra.


Majd külön kérte, hogy citromsárgát is tehessen rá, így azzal is átfestette. Én közben kivágtam zöld papírból két levelet és feketéből egy szárat és néhány pici darabot a virág részének. Ezeket a festékes papírra tapasztottuk (nem kell hozzá külön ragasztó).


Nórinak annyira megtetszett az alma, hogy meg is kívánt egyet :) így elmajszolt néhány falatot.

Hatodik projekt: a, mint angyal (angel) papírtányérból

Hozzávalók:
- 1 db papírtányér
- 4 db muffinpapír
- sárga papírdarabok
- fekete és piros (filc)toll
- arany színű csillám
- papírragasztó
- olló
- ceruza

Aztán elővettünk egy másik papírtányért. Ebből angyalkát készítettünk. A tányéron bejelöltem ezeket a vonalakat.


Majd kezdődött a móka! Kivágtam négy muffinpapír közepét és a megmaradt darabot (azaz a széleket) négy részbe vágtam. Ezeket felragasztottuk körbe a papírtányér szélére. Majd a megrajzolt vonalak mentén levágtam a tányért. A levágott kisebb darab lett az angyal ruhája, míg a nagyobb rész a feje és a szárnyai. Így kicsit bonyolultnak hangzik, pedig pofonegyszerű!

Feldíszítettük (főleg én...) az angyalka fejét. Nóri ragasztózta a hajnak bekészített sárga papírdarabokat, én pedig ragasztottam. Megrajzoltam az angyalka arcát és aztán Nóri felragasztotta a ruháját és a két szárnyára két muffinpapír középső részét. Majd az angyalka ruháját (azaz a kisebb kivágott részt) felragasztottuk és voila! Kész is a kis angyalka! Még eszembe jutott az arany csillámpor, így húztam egy ragasztós csíkot az angyal fejére, Norca becsillámozta, így lett az angyalkánknak glóriája is. Szerintem édes lett! :) Ennek az elkészítését is élvezte Norca, de azt hiszem ennél bonyolultabb és nagyobb munkát igénylő feladatot nem érdemes ilyen kicsikkel csinálni.


És akkor jöjjön egy mozgással kapcsolatos játék! Építsünk alagutat! Én nagyon egyszerű módját választottam ennek: összetoltam a székeket és Norcinak a székek alatt kellett kúsznia a rögtönzött "alagúton".

Illetve az "A" betű lázban égve, meghallgattuk az Alma együttes Alma című számát és többször elolvastuk József Attila Altatóját. Ezeken kívül érdemes külön kiemelni a kicsiknek, ha a családban valakinek a neve "A" betűvel kezdődik (nálunk csak simán Anya és Apa). És persze ne felejtsük el a kedvenc mesehősöket sem megemlíteni (én a Boribonos meséket olvasva mutattam Nórinak, hogy Annipanni neve "A"-val kezdődik).

Nórinak nagyon tetszenek a feladatok. Többször is kérdezte a héten, hogy "És tudsz mondani szavakat 'A' betűvel?" -ismételve az általam feltett kérdést :)
Csütörtökön pedig egy igazán meglepő dolog történt: az érintőképernyőn rajzolgatott és rajzolt valami tető félét, majd mikor megkérdeztem, hogy ez mi, mondta, hogy "A" betű... :) Arról nem beszélve, hogy látom ahogy napról napra fejlődik a kézügyessége. Már sokkal ügyesebben ragaszt, illeszt, használja a ragasztót is, ezek még a múlt hét elején nem nagyon mentek neki. Remélem a lelkesedése és az érdeklődése megmarad :)

Ötleteket innen, innen és innen vettem.

2013. július 22., hétfő

Nem fenékig tejfel

Hittétek volna, hogy az élet nem fenékig tejfel? Bármit is tesznek elénk szorgosan nyalni kell!

Most egy olyan dologról mesélek nektek, ami számomra nagyon intim. Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e róla. Ha igen, hogyan írjam meg. Még most sem tudom ez utóbbira a választ. Elkezdem, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

A történethez májusig kell visszautaznunk az időben. Akkor döntöttük el Balázzsal, hogy kistesót szeretnénk Nórinak. Egész pontosan, ezt már rég elhatároztuk, csak májust jelöltük meg "strathónapnak".

Minden jól alakult és alig hittem el, amikor a várt dátumon elmaradt a menstruációm. Azonnal tudtam, hogy terhes vagyok. Efelől kétségem sem volt. Viszont valami nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Rémálmaim voltak és napközben nyugtalan voltam. Épp ekkor voltunk otthon látogatóban, így bőven akadt tennivaló, amik elterelték a gondolataimat. De mélyen egy vészcsengő nyomta a szirénát.

Miután visszaértünk Dublinba, vasárnap reggel csináltam egy tesztet. Pozitív lett. De még mindig nem jött az a túláradó öröm, amit akkor éreztem, amikor Nórival lettem terhes. Nem akartam elhinni, hogy rögtön összejött ez a baba és nem mertem örülni, mert valami azt súgta nincs még itt az ideje az ünneplésnek. Balázs is elég nyugodtan fogadta a hírt és arra intett, várjuk meg a 12. hetet, majd csak utána lélegezzünk fel. Én is így gondoltam. Pedig annak idején, mikor Nórit vártuk, azonnal szétkürtöltük a nagy hírt. De most valami visszatartott ettől.

Hétfő reggel görcsölni kezdtem. Nórival reggeli után sétálni indultunk. Nagyon fájt a hasam, de gondoltam egy séta a játszótérre még belefér. Majd éreztem, hogy ez nem sima görcsölgetés. Ez menstruációs görcs, sőt annál erősebb. Vérezni kezdtem. Hazajöttünk és azonnal felhívtam a háziorvosunkat, akihez másnapra kaptam időpontot. A háziorvosunk a rutinkérdések után azonnal beutalt a kórházba, a National Maternity Hospital-ba, ahol annak idején Nóri is született.
Balázs aznap itthon maradt Nórival, én pedig dél körül elindultam a kórházba. A kórházi sorban állást, várakozást, vizsgálatokat nem részletezem. Annyit érdemes megemlíteni, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során ledöbbentem, hogy jééé ezt így is lehet?.. Meg lehet úgy vizsgálni egy nőt, hogy ne legyen kellemetlen, megalázó, kiszolgáltatott a helyzet? Lehet egy nőgyógyászati vizsgálat emberséges?...
Végül még vérvételre is elküldtek. Majd másnap is el kellett mennem vérvételre, hogy lássák, hogy a HCG (terhességi) hormonszintem hogyan alakul.

Én akkor már tudtam, hogy elvetéltem. Nem volt meglepő a hír, amikor a vérvételt végző szülésznő felhívott délután és elmondta, hogy nagyon sajnálja, de a hormonszintem hatalmasat esett, ami azt jelenti, hogy elvetéltem.

Hozzáteszem, hogy öt szülésznő és két orvos végezte el a különböző vizsgálatokat (UH, vizeletminta, vérvétel, adatfelvétel stb.) mindenki nagyon kedves volt. Mindenki "baby"-nek hívta a magzatomat (ami igazából még csak embrió volt), mindenki kifejezte a sajnálatát és együttérzését és őszintén megmondták, hogy valószínű, hogy vetélés történt, de persze bármi lehetséges. Midenki biztosított arról, hogy ez nem az én hibám. A terhesség ilyen korai szakaszában (5 hetes terhes voltam) sajnos gyakori a vetélés és az oka valószínű az, hogy a magzat életképtelen volt.  Arról nem is beszélve, hogy mindenki a nevemen szólított, kedvesek voltak, tapintatosak és együttérzőek.

Ezeken kívül a szülésznő, aki második nap végezte a vérvételt kb. 10 percet beszélgetett még velem. Kérdezte, hogy tervezett baba volt-e, hogy van-e már gyerekem, hogy mennyi idős, hol született, milyen szülés volt. Mondott statisztikákat a vetélésekről és hogy ne legyen lelkiismeret-furdolásom. Másnap is Ő hivott fel az eredményemmel és többször megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondta, hogy várjunk meg egy menstruációs ciklust és utána bátran próbálkozhatunk tovább. Végül úgy köszönt el, hogy reméli, hogy egy egészséges terhesség kapcsán hamarosan újra lát majd engem.

És hogy hogy is vagyok így két hónappal az eset után? Hogy viselem, hogy egy 5 hetes magzatot elveszítettem?... Nem jól!

Sokat gondolok arra, hogy hol tartana a terhességem, hogy vajon mi lett volna a neme és mélyen az agyamba véstem a dátumot, amikor megszületett volna a baba. Körülöttem mást sem látok, csak terhes, vagy pici babás nőket, ami nem enyhíti a fájdalmamat, viszont az irántuk érzett féltékenység és irigység miatt mardos a lelkiismeret és a szégyen. A folyton nekünk szegeződő "Terveztek kistesót?" kérdés is csak még egy jól célzott rúgás, ami a padlóra küld.

Mintha mindenkinek, mint a karikacsapás úgy menne a teherbeesés, csak nekem nem sikerült. Ezért is tartottam fontosnak, hogy írjak erről. Mert ezekről nem beszélünk. Az ilyen töréneteket a szőnyeg alá seperjük. Én úgy gondolom, beszélni kell erről! Amikor minden ötödik terhesség vetéléssel végződik az első trimeszterben, akkor arra a következtetésre jutok, hogy az ismerettségi körömben nem én vagyok az egyedüli, akivel ez történt. Mégis senkitől sem hallottam ilyen történetet. De miért is lepődök meg ezen, hiszen én sem közöltem senkivel? De miért is nem? Mert szomorú? Mert szégyellem? Mert kudarc? Mert nem ér annyit a hírértéke, mint egy élő magzatnak? Nem tudom...

Naponta ezerszer ismétlem magamban a kérdést, hogy MIÉRT?! Miért pont én, mirét pont velem? Hogy miért nem azzal történik ez, aki nem is akar gyereket. Megvetően méregetem azokat a kismamákat, akik nagy hassal szívják a cigijüket és gyűlölöm őket, hogy lám a nemtörődömségük és a felelőtlenségük ellenére nekik megadatott a gyermek, míg nekem nem.

Nem akarom belehajszolni magamat a "gyerekgyártásba". Mégis azon veszem észre magamon, hogy egyre inkább efelé csúszok. És közben gyűlölöm magamat, hogy ennyire megvisel ez az egész. Mert önző vagyok, hiszen mások sokkal rosszabbakat is átélnek (évekig várnak a babára és elvetélnek, vagy a terhesség előrehaladott szakaszában vetélnek el, vagy halva születik a babájuk). Én mellettük szerencsésnek számítok.
Ismertem a statisztikákat. Tudtam, hogy az első hetek a legveszélyesebbek. Éreztem is, hogy valami nem stimmel. Mégis mindvégig ott dolgozott bennem a remény. És higgyétek el, ésszel felfogom, hogy mi történt és miért, de nagyon nehéz ezt elfogadni, megemészteni és túllépni rajta.

Az élet tele van tragédiákkal. Hordozzuk a kisebb-nagyobb kereszteket. Én most egy kicsit kaptam, mégis néha úgy érzem beleszakadok. Nem akarom, hogy egy következő terhesség vegye le a keresztemet. Nem akarok ekkora súlyt tenni egy még meg sem született gyerekre.

Persze az ész érvek itt robognak az agyamban, mégis olyan nehéz elengednem ezt a délibábot. Azt a valamit, ami még csak egy kis sejtcsomó volt, amikor elvesztettem, mégis nagyon fáj. Hiszen akartuk, terveztük, vártuk.
Most próbálok türelmes lenni. Várok. Időre van szükségem, aminek most leginkább a híján vagyok, de várok. Kivárok.

Nem fenékig tejfel, de nincs választás: nyalom!

2013. július 18., csütörtök

Nóri szösszenetek

Indulunk itthonról. Lépünk ki az ajtón, de leejtem a kulcsomat. Nóri: "A picsája!" Kérdezem: "Nóri, hát ez mit jelent?" Mire Norci: "Anya megijedt." Pedig esküszöm úgy igyekszem kerülni a csúnya szavakat a jelenlétében. Úgy látszik nem sikerül :( Mindenesetre az fél siker, hogy nem az idegeskedéssel köti össze ezt a szót, hanem az ijedelemmel, de már az is szégyen, hogy összeköti valamivel... Jajj Anya!!!

Máskor Balázst korholom. Direkt nem használok csúnya szavakat, nem emelem fel a hangomat, de nem járok túl Nóri eszén. A hangsúlyból és a szavakból és persze a mimikámból hamar levágja, hogy épp veszekszem az apjával és közli: "Anya csúnyán beszél". Szégyellem magam. Nem mentegetőzöm, nem vágom át. Inkább belátom, hogy csúnyán viselkedtem és bocsánatot kértem tőle és Balázstól is. Aztán adtam egy-egy nagy ölelést és puszit is nekik. Hiába, ahogy anyukám szokta mondani: "Nem hülye a gyerek, csak kicsi!"

Nóri játék közben magyaráz: "Ez itt egy sárga languszta!"

Olvassuk Szabó Magda "Ki hol lakik" verseskönyvét . A méhecskékhez érve Nóri megszólal: "A méhecskék beporozzák aaaa... - kis gondolkodás - a köveket!" :)

Játék közben magyaráz: "Mindjárt megyünk vacsizni, de előbb ezeket elpakoljuk." Majd elrakta a játékokat és odajött hozzám: "Most már vacsizhatunk!" :) - rendes gyerek :)

Boribont mesél: "És odament a Cicához. Mi a helyzet Cicus?" Majd elvékonyított cicahangon válaszol: "Semmi extra!" :)

Nóri eteti a kisbabáját és közben hallom, ahogy magyaráz neki: "Amikor kicsi voltál, sikerült megszületnem engem." - hát majdnem... :)

Az esti fürdetésnél kérdezem Nórit, hogy milyen a víz. Mire Ő: "Szimpatikus!"

Rendezgeti a mágneses számokat a radiátoron és közben magyaráz: "Ez egy másik kategória!"...

Vacsorához készülünk. Kifutottam az időből, így csak egy brokkolifőzeléket ütöttem össze gyorsan. Se időm, se erőm nem volt, hogy valami feltétet is készítsek hozzá. Gyorsan bedobtam egy kenyeret a pirítóba és pici kockákra vágtam, majd tálaltam. Nóri nem rajong a kenyérért. Heti egy alkalommal eszi meg. Ránéz a felkockázott pirítósokra: "Ez mi?" Cselesen válaszolok: "Ez crouton!" Mire Nóri: "Ennek a kenyérnek az a neve, hogy crouton." De azért beledobálta a főzelékbe és megette :)

Terngerparton voltunk. Gyűjtöttünk kavocsikat, kagylókat, csigákat. Az egyik csigaházban volt csiga is. Mutatom Nórinak, mire Norca: "Van benne lakó!"

Hazaérve belenézek a postaládába. Nóri érdeklődik: "Mi van benne?" "Semmi, üres." - jön a kiábrándító válaszom. Nóri sajnálkozik: "Nincs benne szerelmes levél." Hát az nincs! :)

Ebéd után egy szelet brownie-n nyammogok. Nóri mosolyogva megkérdezi: "Az mi anya kezében?" Lódítok: "Répa!" - azt ugyanis nem szereti. Mire Nóri: "Vagy csokitorta!?"

Nóri mélázik: "Apa nincs itthon, mert nem itt van a helye." Kérdően nézek rá. Mire tovább magyaráz: "A munkahelyén van a helye!" Aha! Így már értem :)

Egyik nap egész délután a tengerparton voltunk. Gyönyörű idő volt, még strandolni is tudtunk. Láttunk a vízben kagylókat, rákokat, vízicsigákat, gilisztákat. Hazaérve kérdezgetem Nórit a délutánunkról. Kérdezem, hogy mik votlak a vízben (célozva a vízi világra). De úgy látszik Nórinak más ugrik be: "Babák!" "És még?" - kérdezem. "Hajók!" - feleli. "És még?", "Kutyus!" - ez persze mind igaz, de itt feladtam... :)

Öltöztetem Nórit: "Nóri, kérsz zoknit, vagy csak simán felveszed a szandált?" Mire Nóri egyértelmű válasza: "Simán zoknit!"

Délután takarítok, felmosok. Nóri jön utánam a kicsi felmosófájával: "Nóri úgy csinál, mint Anya, felmos..." - kis szünet, majd folytatja - "...ez a sajátod. Ez a sajátod!". "Igen, ez a tiéd." - mondom neki. Majd mondja tovább: "Anya ezt úúúúgy szereti..." "Mit?" - érdeklődök. "A felmosófáját. Anya nagyon szeret felmosni." - na persze!...

Egyik nap kérdezi: "Anya hol dolgozik?" Mire én: "Itthon." Nóri tovább faggat: "Hol van anya munkahelye?" Mire én: "Anya itthon dolgozik. Anyának az a munkája, hogy ellátja az itthoni teendőket és hogy Nórikára vigyázzon." Nóri röhög: "Nem iiiiis!!!!"

Séta közben Nóri kéri, hogy a "cápás dalt" énekeljem neki. Nem értem miről beszél. Gondolkodom, de nem jut eszembe cápával kapcsolatos dal. Mondom neki, hogy nem ismerek ilyen dalt. De Nóri erősködik. Megkérem, hogy énekeljen belőle egy részletet, mire Nóri rázendít: "És ha lesben áll egy cááápa-a-a..." Hát megszakadtam a röhögéstől :D

Egy nagy sétából hazaérve már egész közel értünk a lakáshoz, amikor Nóri megszólal: "Anya! Mostmár csakugyan hazaérünk!"

A gáton látunk egy kisfiút, olyan 10 év körülit, aki repeszt a rollerjével. Mint a szél, úgy suhan el mellettünk. Nézünk utána. Mondom Nórinak, hogy hát ez a fiú nagyon ügyes. Mire Norca önérzetesen megszólal: "A Nóri baba a legjobb ügyes!"

És akkor a végére egy egészen friss, ma esti szösszenet. Nóri első asztali áldása a mai vacsora közben hangzott el: "Ez ehető! Hála a jó égnek!" - azóta is ezen röhögök :D


2013. július 16., kedd

Nyár Írországban

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy az elmúlt öt év legszebb, legmelegebb nyara az idei nyár itt Írországban. Mást sem hallani, csak azt, hogy mindenki ámuldozik: Mennyit süt a Nap!, Milyen meleg van!

Az itt cseppet sem megszokott nagy kánikula (30 fok) múlt héten tetőzött. Bár láttam az időjárás jelentéseket, nem mertem elhinni, amíg nem tapasztaltam, hogy ez bizony tényleg igazi meleg :)

A jó időt kihasználva múlt héten nem sok időt töltöttünk itthon. Délelőttönként sétáltunk a parkban, a tengerparton, a gátnál, vagy a játszótéren. Aztán hazajöttünk ebédelni. Nóri ebéd után aludt (én ilyenkor gyorsan próbáltam elfogadható szintre küzdeni a lakás állapotát), majd délután indultunk a strandra. Tavaly a Sandycove-i strandon voltunk sokat. Most viszont a másik irányba, észak felé indultunk a DART vonalán. Kellemes, 10-15 perc sétára van tőlünk a Salthill and Monkstown nevű DART megálló, ahol egy sekélyes, iszapos partszakasz található. Ide jártunk ki. Nórinak ideális volt a hely: nem túl nagy a nyüzsi, főleg gyerekes családok vanak, salakos a part, de beljebb iszapos. Apálykor messze be lehetett sétálni az iszapos parton és élvezhettük, ahogy a kiszaladó tenger mossa a lábunkat.
Nagyon jókat strandoltunk. Nóri már a délutáni alvások előtt mondta, hogy alvás után majd megyünk a strandra. Bár mi csak térdig mentünk be, igazából simán lehetett fürdeni a vízben - ahogy azt nem kevesen meg is tették - mert tényleg nagyon kellemes volt a víz hőmréséklete.

Ha jött az apály, mászkáltunk fel-alá a parton és "kincseket" (kagylót, csigát, követ) gyüjtöttünk. De láttunk sok gilisztát, rákot és mindenféle tengeri növényt is. Nóri mindent nagy érdeklődéssel figyelt. A rákokat "megetette", énekelt nekik :)
Otthon aztán rengeteget mesélt a tengerparton láttottakról.
A parton építettünk homokvárakat és Nóri feldíszítette őket a kincsekkel :) Nagyon jó móka volt!













Pénteken, amikor a gáton sétáltunk, láttam, hogy kikötött egy hadihajó és épp akkor eresztették le a hajóhidat. Mások is érdeklődve fotózták a hajót és kiderült, hogy fel is lehet rá menni. Kérdeztem Nórit, hogy felmenjünk-e... Szerintetek?... Hát persze, hogy felmentünk :)




Jól lehetett látni a medúzákat. 
Le Ciara ír hadihajó
Miss Nóra a kapitány

Aznap délután Balázs kicsit hamarabb végzett a munkában, így Ő is csatlakozott hozzánk a délutáni strandoláskor. Szombaton pedig együtt mentünk ki a partra.




Még mindig tart a napos idő, bár már nincs olyan nagy meleg. Én ennek az egy hétnek is nagyon örültem. Azt hiszem sikerült kihasználnunk a strandszezont :)