Nóri dumál

Mióta otthon voltunk Nóri egyre többet dumál. Szinte minden nap mond valami újdonságot. Kezd rövid mondatokban beszélni. Néha már mond ragokat, használ jelzős szerkezeteket és a különböző igeidőket is használja. Ez egy nagyon édes korszak. Csak kapkodom a fejemet, hogy milyen gyorsan fejlődik. Tényleg élmény minden új szó, minden új mondat, minden próbálkozás.

Jöjjön néhány szösszenet:

Vonatosat játszunk. Kapott Nóri egy IKEA-s vonatpályát, néhány vonattal együtt. Ezekből építünk pályát és tologatjuk a vagonokat. Közben mindig éneklem a "Megy a gőzös"-t. Egyik nap meg-megálltam a sorok végén, hátha Nóri majd befejezi az adott sort, de várhattam... Norcit ugyanis nem nagyon érdekelte a dolog. Majd a szokásos befejezés "Elől ül a masiniszta, Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja." helyett úgy énekeltem, hogy "Elől ül a masziniszta, Hátul meg a krumplifejű palacsinta." Mondanom sem kell, hogy ezt azonnal ismételte utánam. Majd rögötn mondta, hogy "Nóra kér palacsincsin". Ezt addig mondogatta, míg este 7-kor neki nem álltam palacsintát sütni...

Másik éneklés alkalmával történt:
Anya: - Boci, boci
Nóri: - Taaar.... kaaaa...
Anya: - Se füle, se
Nóri: - Faaaar.... kaaaa...
Anya: - Odamegyünk
Nóri: - Laaaak... taaaaa...
Anya: - Ahol tejet
Nóri: - Kaaaap... taaaa...

Mostanában, hogy sokszor szívtuk Nóri orrát, az orrszívás után mindig adtam rá puszit neki és megkérdeztem, hogy "jobb?". Pár nap elteltével a puszi után magától mondta, hogy "jobb" (azaz "lobb"). Azóta is a vigaszpuszik után rögtön mondja, hogy "jobb" :)

Múlt héten tanítgattam Nórinak a teljes nevét, de nem sok sikerrel. Majd egyik nap paradicsomos gombócot főztem. Együtt néztük ahogy főnek a gombócok. Megkérdeztem Nórit, hogy ki eszi meg ezt a sok gombócot. Mire jött a válasz, hogy "Lécz Nóra" :)
Azóta már többször is mondta a teljes nevét. Egyik nap pl. pelenkázás közben mondta, hogy "Lécz Nóra lába csupasz" :)

De ilyeneket is mond már:
"Apa nincs, apa dolgozik, apa este jön."
"Apa nincs, elment vonat, dolgozik."
"Most nem szeretne." (ez szeretnék akar lenni)
"Baba eszik fincsiség."
"Baba éhes, pocó éhes, hamm, hamm."

Az egyik nagy kedvencem, amikor hív minket és szól, hogy "Anc/Apa dele, dele, csüccs ide!"
Ma ebéd közben mondta, hogy "csupa krumplifőzelék" (és közben mutatta a kezét). Fürdéskor pedig egy flakonnal játszott és ahogy öntötte ki belőle a vizet, mondta, hogy "Odanézz, sok-sok bubi!"
De nem is folytatom a sort, mert rengeteg dolgot mond, ismétel, kommentál. Sokszor egyes szám harmadikként emlegeti magát. Cukker! :)

Ezeken kívül már sok mondókának és dalnak ismeri a sorvégeit. Illetve egy angol dalocska első sora is megy már neki:

Egyik nap letettem délután aludni, de hallottam, hogy még játszik, ezeket mondta közben: "egyik láb, másik láb, kettő van, fincsi (???), mackó itt, fincsi, tente, most tente, egyik, másik, utolsó." De nagyon hosszan mondogatta a szavakat, csak ezeket sikerült megjegyeznem.

Az alapszótárában már benne van a kérem, köszönöm, szívesen, tessék, bocsánat és próbálja mondani azt is, hogy egészségedre (miután tüsszentünk).

Vannak "Nóri szavak" is. Ezek közül a kedvenceim a "zives" (azaz vizes) és a "bocsáta" (azaz bocsánat) :)

A beszéden kívül nagyon jól halad a halandzsázásban is. Néha elkezdi és percekig csak mondja, mondja a magáét. Nagyon édes! Imádom! Hétvégén sikerült is egy kicsit ebből elkapnom:

És akkor még egy videó. Ezúttal dínókkal dekoráltuk ki Nóri falát (Ő választotta ezeket a matricákat). Nagyon szereti, midnen nap többször is megnézzük őket:

Nórika majdnem 23 hónaposan

Az elmúlt hetekben a költözés miatt elmaradtak a Nórival kapcsolatos posztjaim. De végre minden a helyére került. Sikerült berendezkednünk, úgyhogy van egy kis időm írni.

Kezdjük talán a napirendünkkel. A költözés óta kicsit megcsúszott Nóri napirendje, később ébred reggel, aminek nagyon örülünk. Viszont ennek az az ára, hogy este később is fekszik le. A következők szerint alakulnak mostanság a napjaink. Nóri 8-fél 9 között ébred. Ébredés után mindig áthozzuk magunkhoz és ezek talán a nap legédesebb percei: hármasban az ágyban lustálkodunk (max. 10 perc). Majd ébredés után közösen reggelizünk. Reggeli után szoktam Nórit rendbe venni, közben Balázs is készül dolgozni. Majd Nórival kikisérjük Balázst a lifthez, elköszönünk és integetünk neki. Délelőtt sokszor kimegyünk sétálni, mostanában a karácsonyi készülődés miatt többször voltunk vásárolni is. Ha az idő borongósabb, akkor itthon játszunk, én főzök. Nóri 10 és fél 11 között tízóraizik valamilyen gyümölcsöt, néha babakekszet. 1 körül ebédelünk és utána alszik. Az elmúlt napokban 2,5-3 órát is alszik délután. A délutáni ébredés után szokott uzsonnázni. Ezt követően szintén séta, vagy játék a programunk. 7 és fél 8 között ér haza Balázs, ilyenkor szoktunk vacsorázni. 9 körül fürdetjük Nórit és fél 10 körül alszik el.

Leírni is alig merem, hogy az elmúlt napokban milyen jól aludt Nóri... Múlt héten kibújt a negyedik szemfoga. Az első háromról nem is írtam, az pont a költözés alatt történt. Kicsit megszenvedte őket. Nappal nem votl semmi gond, este viszont 3-4-5 alkalommal is felsírt és át kellett menni megnyugtatni. Én észre se vettem, hogy a negyedik még kibújó félben van. De múlt héten egyik este elég nyűgös volt és az orra is be volt dugulva, megmértem a hőmérsékletét és 38.8 volt. Azonnal adtam neki Nurofent. Attól le is ment a láza és a kedve is jobb lett. Ekkor néztem meg, hogy hány foga is van kint és észre vettem, hogy bizony a negyedik szemfog helyén egy hatalmas fehér dudor van. Másnap reggel ki is bújt a foga és azóta nincs se orrdugulás, se láz, szóval valószínű, hogy csak a fogzás volt a ludas.

Ez azt jelenti, hogy 16 foga van már kint. Mióta kibújt ez a foga, egész nyugodtak az esték. Sokszor halljuk, hogy felnyög, vagy forgolódik, de visszaalszik magától és sokszor átalussza az estéket. Az elmúlt szombaton megdöntötte a saját alvási rekordját, este fél 9-től reggel 8:38-ig aludt. Már a frász jött rám, hogy nincs-e valami baja. Mi Balázzsal már a reggeli teánkat kortyolgattuk, amikor Miss Nóra végre felébredt :)
Nagyon jó végre aludni egy kicsit. Le sem tudom írni mennyivel jobban érzem magamat így, hogy alszom esténként :) Nem tudom ez meddig marad így. Nagyon félek a mostani hazautunktól. Tavaly pontosan a karácsonyi utazásunk tett keresztbe Nóri alvását illetően, ami után majdnem fél évig szenvedtünk és a végre az lett, hogy szakember segítségét kértük. Szóval nem kevés félelem van bennem emiatt.

Nórika egyébként szépen növöget. Mivel 21-én, pénteken utazunk haza (haha, jó kis világvégi program), így az elmúlt napokban odaadtunk már Nórinak néhány karácsonyi ajándékot. Tudom... Tudom... annak a fa alatt lenne a helye, de nem akarom csak azért elcipleni ezeket Magyarországra, hogy majd visszacipelhessük őket. Illetve úgyis lesz elég meglepetés a fa alatt, hiszen a rokonoktól egész bizotsan sokmindent kap majd.

Már rengeteg új szót mond. Elkezdte mondani a több szótagos szavakat is pl. fekete, fülhallgató, hangos, utolsó, babakeksz (ezek a fontos szavak, ugye...). Tényleg minden nap mond valami újdonságot.
A legújabb dolog, egész friss tegnap történt, hogy megtanulta az első szavát angolul. Persze van néhány szó, amit eddig is mondogatott angolul (pl. Bye-bye, moon), de ezt hétvégén tanulta Ellától. Ez az első olyan szava, amit hamarabb tanult meg angolul, mint magyarul.
Szombat délután átjöttek hozzánk Petráék. A gyerkőcök játszottak, mi dumáltunk és sütöttünk néhány mézeskalácsot is. Nos ők hoztak Nórinak egy nagyon klassz kis ajándékot, egy gyurma sütigyárat :) Színes gyurmákkal lehet sütiket formázni, különböző segédeszközökkel. Nagyon jópofa. Vasárnap délután Balázzsal elmentünk beszerezni az utolsó karácsonyi ajándékokat és addig Ella vigyázott Nórira. Többek között ezzel a gyurmasüti játékkal is játszottak. Majd másnap Nóri Balázzsal gyurmázott, amikor többször is mondta a gyurmára mutatva, hogy "dó". Nem értettük... De kitartóan mondogatta. Pár alkalom után leesett, hogy ez nem "dó", hanem "dough" (azaz magyarul gyurma). Ezek szerint csak ragad rá valami az angolból is :)

Az első mikulás ünnepség

Tavaly nem kerekítettünk túl nagy feneket a mikulásozásnak. Idén már volt egy kis ajándékozás és Nórika először találkozott a Mikulással.

Már hetek óta mesélek Nórinak a Télapóról. Énekeltem is neki dalokat. De azt hiszem az áttörést Bartos Erika "Bogyó és Babóca karácsonya" című mesekönyve hozta meg. Nórika imádja a Bogyó és Babóca meséket. Először tavasszal kaptunk Mifyéktől egy Bogyó és Babóca könyvet, amit pár hónapig elő se vett Nóri, majd egyre többet lapozgattuk és nyáron teljesen rákattant. Anyu hozott ki nekünk pár Bogyó és Babócás könyvet és másoktól is kaptunk ajándékba. Most már elég szép kis gyűjteményünk van és nem telik el úgy nap, hogy Nóri ne hozná és ne verné a combomat, hogy vegyem fel. Amint felveszem, azonnal mondja, hogy "Anc, messé!" (anya, mesélj!). Én pedig mesélek :)

A karácsonyos könyvben szó esik a Télapóról is és Nórinak meséltem, hogy hamarosan hozzánk is jön majd a Mikulás.

Aztán mikor átköltöztünk az új lakásba, vettem néhány karácsonyi ablakmatricát, amin szintén rajta van a Télapó és Nóri azóta minden nap megsimogatja, ad neki puszit és elmondja, hogy milyen ajándékok vannak a puttonyában.

December 5-én tisztogattuk a kis cipőt és mondtam, hogy holnap reggel majd jön a Mikulás, de nem nagyon izgatta Nórit a hír. Másnap reggeli után mondtam, hogy nézzük meg, hogy vajon mit hozott a Télapó. Nóri erre odaszaladt az ablakhoz, hogy megnézze a mikulásos matricát... Szóval szerintem a lényeget nem értette meg. Mindenesetre mikor odaterelgettem a cipőjéhez örömmel látta a sok finomságot, amit a Télapó hozott. Volt a cipőjében (egész pontosan mellette) egy doboz babakeksz, két csomag baba rágcsálnivaló (ilyet még soha nem vettem neki, de egye fene, gondoltam egyszer hozhat ilyet a Mikulás) és egy Kinder-tojás is lapult az ajándékok között. Ennek örült a legjobban. Kicsi kóstolót kapott a csokiból is. De igazán az apró meglepetés izgatta. Egy kis csivava kutyus volt benne. Először Nóri felkiáltott, hogy "kanga" (azaz kenguru). Hát tényleg nem valami kutyás a kinézete. De nézegette, forgatta, majd felcsillant a szeme és láttam a megvilágosodást a tekintetében, Ő pedig lelkesen korrigált, hogy "mokus". Oké, gondoltam legyen mókus.

Ezzel a kis mütyűrrel játszott egész délelőtt. Kivette, berakta a pici tojásba, ide-oda vitte, beszélt hozzá. Nem is gondoltam, hogy ilyen kis semmiségnek ekkora sikere lesz :)

De az igazi találkozás a Mikulással ma történt meg. Ugyanis a Google szervezett egy Mikulás ünnepséget, ahová minden kisgyerekes alkalmazott és családja meg volt hívva. Nagyon vártam már a mai napot!

11-kor kezdődött az ünnepség, mi nemsokkal 11 után meg is érkeztünk. Még elég kevesen voltak. A bejáratnál állt két jégtündér (vagy valami olyasmi). Nóri kicsit megijedt tőlük, úgyhogy siettünk befelé, le se fotóztuk őket. A ruhatárban leraktuk a kabátokat és a babakocsit, majd mentünk is a Télapó kunyhójába. Itt csak pár percet kellett várnunk, mert csak egy gyerek volt előttünk. Megkérdezték Nóri nevét és hogy mennyi idős. Majd szólítottak, hogy a Télapó várja Norcit. Előtte persze elmagyaráztuk Nórinak hogy hová megyünk, kivel találkozunk és nagy szemekkel nézte a Mikulást. Próbáltak barátkozni, de Nóri félt tőle. Leültem vele együtt a Mikulás mellé, de Nóri kivetette magát a kezemből és szaladt Balázs felé :) Szóval az első fotó a Mikulással úgy néz ki, hogy Eszter széles vigyorral az arcán ül a Mikulás mellett, Nóri pedig kicsit eltorzult arccal jön le Anya öléből. Ha nem haragszotok, ezt inkább nem publikálom :) Mindenesetre én már azt is sikernek éltem meg, hogy nem sírt azonnal.

Aztán el is köszöntünk a Mikulástól és Nóri kapott egy kis csomagot. Egy plüss zsiráf (vagy tehén, még nem fejtettük meg) és egy nagy csokimikulás volt benne.
Ezután megnéztük a többi részt. Volt étkező, ahol le lehetett ülni, volt főtt étel, kekszek, fagyi, gyümölcssaláta, szóval volt választék.

Aztán volt egy ugrálóvár. Ez Nórinak nagyon tetszett volna, de csak a szélére mertük engedni, mert főleg nagyobb gyerekek voltak bent és féltem, hogy fellökik őt.
Volt rajzfilmnézés, rajzolás, arcfestés, fotózás, sok-sok dekoráció (karácsonyfák, hóemberek, jegesmedvék, hópelyhek stb.). Volt egy kis kézműves rész is, ahol karácsonyi díszeket, ajándékokat, pólókat lehetett készíteni. Illetve volt egy lufihajtogató bohóc.

Ez tetszett Nórinak a legjobban. Nagy szemekkel nézte a bohócot és bámulta, ahogy a lufikat fújta és csavarta. Neki is csinált egy viráglufit és Nóri teljesen odavan érte. Ha meglátja a lufit, ölelgeti, puszilgatja és mondja, hogy "boóc" :)

Negyed egy körül indultunk haza, akkor már elég sokan voltak. Nóri hazafelé az autóban kicsit elbóbiskolt, de végül még maradt annyi ereje, hogy ebédeljen és után ki is dőlt.

Nagyon jól éreztük magunkat. Nem is gondoltam, hogy ennyi program lesz. Nem csalódtam a Google szervezésében! Nagyon jól összehozták ezt a délutánt :)

Újdonságok: dalfelismerés, ugra-bugra, szeretget, ismeri a színeket és kirakózik

Ismét jövök a Nórival kapcsolatos új dolgokkal.

Pár hete vettem észre, hogy egyre több dalt felismer Nóri. Sokszor hallgatjuk a Picurrádiót és Nóri már a dalok elejét hallva mutatja, hogy melyik az. Pl. a Boci, boci tarka elejét meghallva mutatja, hogy "boci". A "Mókuska, múkuska"-t hallva, mutatja, hogy "mókus". A "Cirmos cica hajj"-kor a "cica" jelét mutatja. De rengeteg más dalt is felismer.
Három hete történt, hogy vacsorázás közben hallgattuk a Picurrádiót. Nóri egyszer csak mutatta, hogy "kukorica". Nem értettem, hogy miért mutatja. Arra gondoltam talán azt szeretne enni. Mondtam, hogy sajnos nem tudok neki kukoricát adni. De csak mutatta és közben nevetett. Nem értettem. Kicsit később hallottam meg, hogy a gyerekek a rádióban éneklik, hogy "sejhaj ruca-ruca, kukorica derce". Ugyanis Nóri már a dal elején tudta, hogy ez lesz a refrén és azért mutatta. Felismerte. Pedig ez egy olyan dal, amit én soha nem éneklek neki. Azóta is előfordult, hogy ugyanezt a dalt hallgatva mutatta a kukorcia jelét. Nagyon édes :)

A másik, hogy próbál ugrani. Ez érdekes dolog, ugyanis régebben a nagy ágyunkon imádott ugrálni, de azóta sem próbálkozott az ugrással. Nemrég jártunk egy farmon, ahol látta a kecskéket, akik egymással játszottak és sokat ugráltak. Azóta próbál ő is ugrálni. Közben mindig mutatja, hogy "kecske" és mondja, hogy "hopp-hopp".

Szintén pár hét óta teljesen levesz minket a lábunkról, ugyanis elkezdett ölelgetni. Mint azt már többször írtam, Nóri nagyon bújós. Eddig is nagyon gyakran előfordult, hogy az ölünkbe ült, mellénk bújt, most azonban magától ad igazi szoros öleléseket. Hát ez valami isteni érzés :) Illetve szintén magától szokott olyat csinálni, hogy hozzánk jön és megsimogat, puszit ad.

Múlt hétvégén a játszótéren volt egy Nórival egyidős kislány. Érdekes volt látni, hogy a másik kislány miket csinál már. Pl. kétszavas utasításokat adott anyukájának (add ide, vidd oda, kérem szépen stb.). Sokkal több szót tudott már mondani, mint Nóri. Viszont a kislány anyukája csodálkozva nézte, ahogy Nóri teljesen egyedül felment a nagyobb csúszda lépcsőjén és ahogy egyedül lecsúszott. Sőt, úgy is felment, hogy az egyik kezében a labdáját tartotta. Mikor felért, legurította a labdát a csúszdán, majd Ő is lecsúszott.

Végül íme néhány videó! Ezen kiválasztja a színeket. Már 11 színt ismer:

Pár hete már ügyesen kirakózik. Van egy kutyás-cicás könyve, amiből a cicák, kutyusok kivehetőek és ezeket is vissza tudja már tenni.

Ezeket az állatkákat körbe is lehet rajzolni és így a színezést, rajzolást is lehet velük gyakrolni. Nóri imádja ezt a könyvet! Én már kiütést kapok tőle :)

Valamint a négydarabos puzzle kirakása is megy már egyedül:

Ha viszont nincs türelme, akkor valahogy így végződik a dolog:

Ja és amint láthatjátok telefonál a kutyusokkal és a cicákkal... Fogalmam sincs, hogy ezt honnan szedte :)

Hurrá nyaralunk! Ezúttal gyerekkel Nizzában.

Megérkeztünk Nizzából. Ez volt az első igazi nyaralásunk hármasban. Bár már többször utaztunk haza Magyarországra, azok az utak inkább a rokonlátogatásról szóltak, mintsem a pihenésről és a felfedezésről.

Nizza! Nizza! Azt se tudom, hol kezdjem az élménybeszámolónkat. Talán kezdjük a leges-legelején: hogy is jött az ötlet, hogy pont Nizzába menjünk?! Idén szerettünk volna elmenni hármasban nyaralni. Igazi pihenős, tengerpartos, felfedezős, napsütéses nyaralásra vágytunk. Uticélként felmerült Spanyolország, de mivel két éve voltunk Barcelonában, ezt leszavaztuk. Aztán gondolkodtunk Olaszországon, Szardínián és Szicílián is. 2003-ban hat hetet töltöttünk Dél-Olaszországban, ami hatalmas élmény volt és már régóta vágyunk vissza. De aztán eszünkbe jutott Dél-Franciaország és a Riviéra. Franciaországban már többször is voltunk, de a déli részen még egyikünk sem járt. Többször felmerült már uticélként és úgy éreztük végre itt az ideje, hogy ellátogassunk ide is. A Riviérán több várost is nézegettünk, de a meghatározó az volt, hogy hova van közvetlen járat Dublinból. Végül Nizza mellett döntöttünk. Miután kiválasztottuk a célállomást, döntenünk kellett az időpontról. Szinte már rutinszerűen szeptember közepét lőttük be, mert egyrészt akkor már nincs borzasztó meleg, másrészt addigra lecseng a túristaszezon. Így nincsenek olyan sokan és pénztárcabarátabb is. Amint megvolt az időpont, le is foglaltuk a repjegyeket, majd szállás után néztünk. Úgy gondoltuk, hogy Nórival problémás lenne egy hotelben megszállni. Nem lett volna lehetőség főzni neki és a hotelszobák általában túl kicsik. Ekkor jutott eszembe, hogy sokan foglalkoznak lakásbérbeadással. Megnéztük az árakat és ugyanannyiba kerültek az egyszobás lakások az óváros szívében, mint az átlagos hotelszobák. Így egy apartman bérelése mellett döntöttünk. A Nice Pebbles ügynökségtől béreltünk, egész pontosan ezt a lakást.

Tudni kell, hogy mi az aktív pihenés hívei vagyunk, ezért már jó előre beszereztünk egy Lonley Planet-et és weben utánaolvastam, hogy milyen -főleg gyerekbarát- programok vannak a Riviérán. Összeírtuk azokat a programokat, amiket érdekesnek találtunk és csoportokba szedtük, hogy melyik mennyi időt igényel, hogy mennyire tartjuk fontosnak és hogy kell-e hozzá autó. Nizzába érve mindig erről a listáról választottuk ki a másnapi programunkat.

Nagyon sokat tanultam ezalatt a nyaralás alatt. Először is, ha gyerekkel megyünk nyaralni, fontos, hogy rugalmasak legyünk. Ha valami nem a terv szerint alakul, tudni kell improvizálni. Igyekezni kell a gyerek igényeit (evés, alvás, játék) szem előtt tartani, de nem kell feltétlenül mindent feláldozni azért, hogy a gyerek napirendje percre pontosan a megszokottak szerint alakuljon. Ne feledjük el, hogy a gyerekek nagyon alkalmazkodóak és sokkal többet kibírnak, mint azt gondolnánk. Valamint nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekek mindent megéreznek. Ha azt érzik rajtunk, hogy feszültek, bizonytalanok, stresszesek vagyunk, akkor ők is nyűgösek lesznek. Ha viszont látják, hogy anya és apa is jól érzik magukat, vidámak és tényleg élvezik a nyaralást, akkor a picik is könnyebben veszik az akadályokat és lazítanak.
Ez persze mind szép és jó, de mielőtt elindultunk, én szétizgultam magamat, hogy mi hogyan lesz. A két fő dolog, ami miatt aggódtam, az az evés és az alvás volt. Rettegtem, hogy Nóri majd nem eszik, hogy minden nap főznöm kell majd neki, mert ugye a kisasszony csak a házikosztot szereti. Sajnos az üveges babakaják nálunk nem működnek (ami ilyenkor nagy kár, mert sokkal egyszerűbb lett volan, ha megeszi ezeket).
Azt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy az alvástól miért tartottam. Féltem, hogy altatni kell majd, hogy sokszor felébred, hogy esetleg megint hozzászoktatom valamilyen rossz elalvós szokáshoz. Szóval nem kevés félelmem volt a nyaralás elején, de Balázs -mint mindig- most is nagy támasz volt. Ő teljesen optimistán állt a dolgokhoz: Nóri azt eszi majd, amit mi. Ha nem eszik, akkor majd kap gyümölcsöt. Az alvásról pedig azt gondolta, hogy mivel itthon is már több hónapja gond nélkül alszik, majd ott sem lesz másként. Elárulom, neki lett igaza :) Semmivel nem volt gond. Persze előfordult, hogy nem volt nagy étvágya, de nem csoda, mert mi sem ettük magunkat puffadásig a 30 fokos melegben. Az alvás pedig úgy alakult, hogy az első napokban 11-12 órákat aludt esténként, egy-egy pár perces ébredéssel megszakítva. Egyszer sem kellett altatni. Délután és este is mindig magától, gond nélkül aludt el. A nyaralás második felében azonban többször is felsírt esténként. Mint kiderült, jön a második kisörlője és az kínozza. Az ottlétünk alatt a foga egyik sarka áttörte az ínyét, de úgy látom ezzel még szenvedni fog(unk) egy darabig. Az egész egy hatalmas piros dudor. Kenegetjük neki Dentinox-szal és néha kap estére Nurofent, de ez a helyzeten csak kicsit változtat.

Mielőtt részletesen beszámolnék, hogy melyik nap mit is csináltunk, írok még egy kicsit Nizzáról. Nizza és persze a Riviéra is igazi mediterrán vidék (milyen meglepő, ugye?! :). Nemcsak az éghajlat és a táj, de az emberek is. Mindenki nagyon laza, nyugis. Reggel lassan indul a nap. Délben, a legnagyobb hőségben kevesen vannak a szabadban és csak délután indul be az igazi élet, ami aztán késő estig tart.
Nagyon élveztük a meleget és a sok napsütést, 25-30 fok között volt a hőmérséklet, ami tökéletes volt! Nizza hangulata varázslatos: a szűk kis utcák, az utcazenészek, az épületek, a sok étterem, bárok. Jó jelnek véltük, hogy sok nizzai jár a helyi éttermekbe, kávézókba. Zene volt füleimnek a franciák duruzsolása. Bár az első napokon még keresgélnem kellett a szavakat, a végére egész jól belejöttem a franciába. A táj egyszerűen pazar, fenséges, magával ragadó. Nem tudnék elég jelzőt leírni, hogy átadjam mennyire csodálatosak a kis falvak Nizza környékén. A fotók önmagukért beszélnek.
Mindezek mellett élveztük a gyümölcsök édes ízét, a finomabbnál finomabb rosé-k frissességét (amit Dublinban megszokott ár harmadáért lehet kapni), a finom sajtokat, a friss ropogós baguette-eket, amiknek a végéből hazafelé menet muszáj törni és megkóstolni. Nosztalgikus volt ismét csemegézni az összetéveszthetetlen francia péksütiket (croissant, pain au chocolat és az én személyes kedvencem a croissant au jambon és a croissant aux amondes -és még gyorsan megjegyzem, hogy a személyes kedvenceimnek köszönhetően +1,5 kg-val jöttem haza, de akkorsebánom, mert marha finom cuccok ezek- :) És akkor nem beszéltem még a cukrászremekművekről! Persze a természet adta szépségeket is élveztük: a napot, a kristálytiszta tengert, a benne úszkáló pici halakat, a virágok illatát. De legfőképp élveztük, hogy együtt lehetünk és azt hiszem Nórinak ez volt a legfonotsabb. Imádta, hogy egész nap hármasban voltunk. Ha valamelyikünk egy percre eltünt a szeme elől, azonnal kérdezte, hogy hol van. Nóri egyébként rengeteget tanult ezalatt a pár nap alatt. Sokkal többet dumál, beszél, magyaráz, tanult néhány új szót. Bátrabb lett, ügyesebben megy, még érdeklődöbb és mint egy kis szivacs úgy szívta magába a rázúduló rengeteg új információt.

Amin kicsit meglepődtem, hogy a francia árak úgy általában magasabbak voltak, mint a dubliniak. Az alapdolgoktól kezdve (pl: tej, liszt, hagyma, krumpli, vagy a mi esetünkben a pelenka), az éttermekig (egy menü 20 eurótól indult, egy koktél 10 euró körül volt). Ha jól emlékszem két dolog volt olcsóbb, mint itt: a sajtok és a borok. De sajna csak nem élhettünk 12 napig sajton és boron?! :) Na jó, mi még elviseltük volna, de Nórinak az étrendjét nem akartam ilyen szinten megreformálni :)

Amit hiányoltam az utunk során az az itt megszokott odafigyelés. Dublinban nagyon barátságosak az emberek. Nagyon szívesen elegyednek beszdébe a másikkal, főleg ha látják, hogy turista, vagy hogy gyerekkel van. Ezek persze nem mélyre szántó beszélgetések, csak ún. "small talk"-ok, de én ettől mindig jobban érzem magamat. Hát ilyen szintű érdeklődést nem tapasztaltunk az utunk során. Sehol sem kérdezték meg, hogy honnan jöttünk, vagy hogy ez-e az első ittlétünk, hogy miért épp Nizzába jöttünk, vagy hogy Nóri mennyi idős (ezeket az alapdolgokat itt Írországban hetente többször is elmondom vadidegeneknek és cseppet sem bánom). A másik furcsa dolog, hogy bár Írországban rengeteg a gyerekes, sőt a nagycsaládosok is szép számmal képviseltetik magukat, mégis nagyon toleránsak és figyelmesek az emberek a kisgyerekesekkel (vagy talán épp ezért?). Franciaországban mindenki, ismétlem MINDENKI nagy ívben tett arra, hogy gyerekkel voltunk. A 12 nap alatt összesen kétszer engedtek előre a babakocsi miatt, egyébként mindenhol simán elém mentek, elém álltak, vagy pl. egy épületbe belépve az előttem menő bement és nyugodtan becsukta maga mögött az ajtót, mit sem törődve azzal, hogy én mögötte két lépéssel egy babakocsival jövök. De a járdán sem mutattak különösebb előzékenységet, aki tudott mindig megelőzött és hidegen hagyta őket hogy én a babakocsival esetleg miattuk hátrébb kerülök. Ez az írektől megszokott előzékenység és figyelmesség után nagyon rosszul esett. Szinte már kiborító volt az udvariatlanságuk.
Ami még érdekes volt, hogy rengeteg volt a meleg pár. Nem tudtam, hogy ez a vidék híres a melegbarátságáról. Sok étterem, kávézó, éjszakai szórakozóhely, de strand is van, amik kifejezetten melegbarátok és hogy-hogy nem, mi valahogy mindig megtaláljuk ezeket :)

Tartottam attól, hogy a nyaralás szülőként nem lesz pihentető, hogy sok dologról le kell majd mondanunk Nóri szükségletei és kényelme miatt. Hát tévedtem! Nagyonis volt időnk pihenni. Az első pár napban felfedeztük a várost. Ilyenkor délelőtt mindig mászkáltunk egy kicsit, majd hazamentünk ebédelni. Ebéd után Nóri elaludt, ilyenkor Balázzsal mi is pihentünk: olvastunk, aludtunk. Majd délután folytattuk a városnézést. Ennél pihentetőbb és nyugisabb nem is lehetett volna!
Sőt, olyan is előfordult, hogy miután Nórit este letettük aludni, áttettük a babakocsiba, letakartuk egy sötét kendővel és így mentünk el este sétálni, vacsorázni. Nóri tényleg egy angyal volt: nem ébredt fel és így tudtuk élvezni egy kicsit Nizza éjszakai életét is.

A nyaralás második felében autót béreltük és azzal jártuk be a környéket. Ekkor Nóri alvását úgy oldottuk meg, hogy ebéd után betettük a babakocsiba, bekészítettük neki az alvós polóját, letakartuk egy nagy fekete sállal és minden gond nélkül elszundított és 1,5-2 órát aludt. Mi addig nyugodtan folytathattuk a programunkat, vagy beültünk valahová kicsit ejtőzni. Szóval nagyon jól jött ki minden. Egyáltalán nem volt problémás a dolog.

A gyerekes nyaralásról még annyit, hogy kicsit tartottam attól, hogy vajon mennyire lesz nehézkes Nórival és a babakocsival a közlekedés, hogy lesz-e akadálymentesítés, vagy lesznek-e mosdók, pelenkázók, parkok, játszóterek. Itt Írországban megszoktam, hogy minden nagyon gyerekbarát és hogy kényelmes valamint problémamentes a gyerekkel való közlekedés. Nos elárulok valamit: nemcsak Írországban vannak gyekerek :) Úgyhogy ezért igazán kár volt aggódnom. Bár valószínű, hogy főszezonban az óváros szűk utcái zsúfoltabbak, mint most voltak. De a babakocsival való közlekedés egyáltalán nem okozott gondot. A legtöbb múzeumba be lehetett vinni a babakocsit is. Mindenhol volt pelenkázó, sokszor találtunk parkot, árnyékos részeket, padokat, ahol Nóri nyugodtan ehetett, vagy kicsit rohangálhatott és nagyon sokszor futottunk bele játszóterekbe is. Mondtam is Balázsnak, hogy olyan, mintha vonzanánk ezeket a dolgokat, de kedves férjem felvilágosított, hogy egész biztosan eddig is belefutottunk ilyen helyekbe, de most szülőként értékeljük is ezeket, így jobban feltűnik. És valóban :)

Odaút:
Összeszámoltam, Nóri ötödszörre utazott repülővel. Most, lassan 20 hónaposan is nagyon jól ment a repülés. Semmi gond sem volt. Az időzítés tökéletesen jött ki, mikor Nizzába utaztunk: Nóri ebédjét úgy időzítettük, hogy közvetlen a felszállás után legyen. Így felszállás után meg is etettük, aztán odaadtuk neki a tentikéjét, amivel aludni szokott és legnagyobb meglepetésemre egy kicsi fészkelődés után kb. 10 perc alatt teljesen magától (ringatás, susogás, simogatás nélkül) elaludt. Leszálláskor ébredt fel, kipihenten, jókedvűen :) Így érkeztünk meg a napsütéses Nizzába. Az út egyébként kicsit több, mint két óra volt és ahogy Balázs szokta mondani "eseménymentes" volt.

Miután összeszedtük minden cuccunkat, fogtunk egy taxit és elautóztunk a szállásunkra. Itt találkoztunk az ügynökség egyik képviselőjével. Felkisért minket és körbe is vezetett a lakásban. A lakás pici volt, de hármunknak tökéletesen megfelelt erre az időre. Nagyon jól felszerelt volt, volt: villanytűzhely, sütő, kenyérpirító, vízforraló, mosógép, mosogatógép, vasaló, porszívó, felmosófa és vödör, tisztítószerek és hajszárító is. Egy apró hiba volt, hogy a légkondi nem működött. De volt a hálószobában és a nappaliban is ventillátor a lámpákon, így a levegőt tudtuk mozgatni, de az a melegen nem sokat változtatott. Nórinak külön kértünk utazóágyat, matraccal, pelenkázószivacsot és etetőszéket, amik az érkezésünkkor már be voltak készítve.

Az óváros szívében lakni több előnnyel is járt: mindenhez közel voltunk, tényleg minden (a tengerpart, a piacok, parkok, üzletek stb.) karnyújtásnyira volt tőlünk. A város szívében csak késő este állt meg -vagy inkább lassult le - az élet. A lakásunk az első emeleten volt, közvetlenül alattunk két étterem is volt. Este, vacsora közben mindig menetrendszerűen jöttek a különböző "műsorok". Először egy harmónikás bácsi zenélt. Főleg francia dalokat játszott. Majd jött egy rock-n-roll banda, közben az egyik bárban mindig bekapcsolták ugyanazt az Édith Piaf CD-t. Így zenéből nem volt hiány. Mivel a légkondink nem ment, mindig nyitva hagytuk az ablakokat, amíg Nórit le nem tettük aludni. Szerencsére a hangszigetelés nagyon jó volt, így zárt ablakok mellett csak halk zaj szűrődött be, ami egyáltalán nem volt zavaró.
Ez a videó az egyik vacsora közben készült, jól lehet hallani a harmónikásat a háttérben :)

Nórit mindig az ablakhoz kellett vinni és együtt néztük és hallgattuk a bácsi muzsikálását. Pár nap után már ha csak meghallotta a harmónikaszót rohant az ablakhoz és mutatta, hogy vegyük fel. Többször is integettünk a bácsinak, de sajnos nem vett minket észre.

Ez pedig a zenekar, akik a bácsit követték :)

Első nap csak a környéken sétáltunk egy kicsit, elmentünk vettünk pár dolgot egy közeli szupermarketben. Vacsora után el is aludtunk. Nóri meglepően jól aludt, egy alkalommal sírt fel és pár korty víz után (ami a 30 fokban nem volt csoda) vissza is aludt és majdnem 12 órát aludt. Így reggel mindhárman kipihenten, kisimultan, tele energiával ébredtünk.

Nizza első nap:
Első nap elmentünk egy messzebb (kb. 20 perc sétára lévő) hipermarketbe - a Carrfour-ba - vásárolni. Sok alapdologot be kellett szereznünk, hogy Nórinak szükség esetén főzni tudjunk. A vásárlás után hazamentünk, majd megebédeltünk. Nórit letettük aludni a szokásos délutáni időpontban és mi is pihentünk egy kicsit. Délután pedig lementünk a tengerpartra strandra. A tengerparton vannak fizetős és ingyenes strandok is. Mi vittünk magunkkal mindent (strandtörölköző, árnyékoló stb.), ezért az ingyenes részre mentünk. A nizzai partszakaszról olvastuk, hogy köves, így nem ért meglepetésként. Erre mindenképp érdemes készülni, mert elég kényelmetlen a parton strandpapucs nélkül sétálni. A parton sok árusnál lehet kapni 10 euróért olyan strandcipőt, ami gumitalpas és kényelmes benne a séta a kavicsokon is. Sokan ebben is úsztak. Mi nem vettünk ilyet, de megbántuk. Ha legközelebb megyünk -merthogy egész biztosan nem utoljára jártunk erre - akkor mindenképpen veszünk majd, mert megéri.
A strandot Nóri is élvezte, bár a vízbe nem akart bemenni. De közvetlen a tenger partján ülve tűrte, ahogy a kiszaladó víz mosta a lábát. Egy ideig gyűjtögette a kavicsokat, majd felkérte magát az ölünkbe és a továbbiakban a szárazföldről szemlélte a vizet :)

Nizza második nap: 
Második nap Balázs reggel elugrott egy közeli pékségbe és friss, finom péksütiket hozott: croissant-t és pain au chocolat-t. Nóri is örömmel falatozott a finomságokból.

Reggeli után elmentünk a Cours Saleya sétányra, ahol aznap régiség piac volt.

Majd elmentünk a Promenade des Anglais-re sétálni.

Elsétáltunk a Jardin Albert 1er parkig. Itt volt egy nagyon szép körhinta, ami Nórinak nagyon megtetszett és kétszer is felültünk vele. Egyszer velem, egyszer Balázzsal.

A parkban tízóraiztunk, majd hazafelé vettük az irányt a Place Masséna-n keresztül. Otthon megebédeltünk és letettük Nórit aludni. Mi is szieztáztunk egy kicsit.
Délután felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ez egy magas hegyen álló régi várrom köré épített park. A parkba sok-sok lépcső vezet fel, de szerencsére van lift is, ami ingyenes. Mi a liftet választottuk, mert babakocsival nem tudtunk volna felmenni a lépscsőkön. A kilátás pazar volt fentről.

Nóri nagy örömére volt itt egy játszótér is.

Nizza hamradik nap:
A hamadik napot szintén a Cours Saley-n kezdtük, de ezúttal zöldség és gyümölcs piac volt.

Délben szintén otthon ebédeltünk, majd jött a délutáni alvás. A délutáni pihenő után pedig strandolni voltunk.

Este, miután letettük Nórit aludni, Balázs rábeszélt, hogy menjek el egyedül sétálni és nézzem meg milyen Nizza esti élete. Nagyon jó ötlet volt :) A város este átalakul. Sokkal több ember volt az utcákon, mint délután. Ilyenkor lehül a levegő és beindul az élet. Kinyitnak az éttermek, a bárok, sok árus van az utcákon. Csak egy rövid sétát tettem, de nagyon tetszett.

Nizza negyedik nap:
Negyedik napon délelőtt a sétánk ismét a Cours Saleya felé vezetett. Ezúttal megkóstoltuk az egyik helyi specialitást a csicseriborsólisztből, sóból, olivaolajból és vízből készült vékonytésztás omlett-szerűséget, a socca-t. Az egyik helyi kofa, Theresa, árulta ezt. Egy szép nagy adagot kaptunk 3 euróért. Mint utóbb az utikönyvben olvastuk, ez a város egyik legautentikusabb helye socca szempontjából. Hogy őszinte legyek nekem ez a kaja nem lopta be magát a szívembe. Omlett is, de nem is, palacsinta is, de nem is, sós és furcsa állagú. Bevallom, el se fogyott...

Délután a szokásos szieszta után ismét felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ezúttal másik irányba sétáltunk. Elmentünk az épített vízesés felé, amit a városból jól lehet látni. Sajnos épp aznap szerelték, így közelről nem láthattuk. De jót sétáltunk.

Később elindultunk a Promenade-on, hogy elmenjünk az ortodox templomba, ami a város másik végén volt. Átmentünk Nizza modernebb részén. Nagyon szépen karbantartott épületeket láttunk. Az utcák szűkek, de tiszták. Érdekes volt ezt a városrészt is látni. Végül nem jutottunk el a templomig, mert Nóri már nagyon unta a babakocsiban való ücsörgést és közben uzsonnáznia is kellett. Így megálltunk egy parkban, ahol evett, majd kicsit szaladgált is. Természetesen volt játszótér is a parkban. Nagyon zsúfolt volt a mászóka, de Nóri bátran felmászott a nagyobb gyerekekkel együtt. Olyan büszke voltam rá, hogy bár nem értette a többi gyerek nyelvét és a többiek nagyobbak is voltak, mint Ő, de nem ijedt meg. Többször is felment és lecsúszott a csúszdán.

Nizza ötödidik nap:
Az ötödik napon Balázs reggeli után buszra ült és elment a reptérhez átvenni az autót a kölcsönzőből. Egy Ford Focust béreltünk a nyaralásunk további részére. Balázs nem volt valami elégedett az autóval, de a célnak tökéletesen megfelelt a járgány. Jól jött, hogy Balázs Olaszországban már szerzett némi tapasztaltot a déli népek vezetési kultúráját (vagy annak a hiányát...) illetően. Volt néhány kalandos utunk, de Balázs mindent profin megoldott.
Az autózásról még érdemes azt tudni, hogy Nizza közelében sok olyan látnivaló van, amik csak kocsival közelíthetőek meg, ezért még így szezon végén is sok volt a dugó. Szóval az, hogy valami csak pár kilométerre található meg, ne tévesszen meg senkit, attól az odaút még simán lehet akár egy óra is. A légkondi nagyon jól jött a kocsiban. Érdemes bekészíteni vizet, árnyékolót a gyerekeknek, valami nasit és játékokat is.
Aznap miután átvette a kocsit, visszajött értünk a szállásra, felpakoltunk és Antibes felé vettük az irányt, egész pontosan a Marineland-be látogattunk el.
Ez egy hatalmas park, illetve állatkert amiben mindenféle tengeri állatok vannak. A nap során a park különböző részein tartanak állatetetést, illetve show-kat. A park nagyon gyerek- és családbarát. Több mosdó van a park különböző részein. Van pelenkázó és szoptató helység is. Valamint sok étterem, büfé, padok, árnyékos részek. Sok játszótér is van. Szerencsénk volt, mert pont az érkezésünkkor kezdődött a fóka show.

A fókák mellett volt egy kicsi játszótér, egy mászókával. Mit gondoltok mit szólt Nóri amikor ezt meglátta?

Láttam, ahogy felismeri, hiszen nálunk pont ugyanilyen mászóka van a közelben. Nagyon megörült neki, alig tudtuk leszedni róla és elcipelni, hogy megnézzük a fókákat :)

Ezután elmentünk megnézni az akváriumokat.

Majd megebédeltünk és ebéd után Nórit betettük a babakocsiba. Norci rendes gyerek volt és minden zokszó nélkül elaludt. Balázs behúzódott vele egy árnyékosabb részre. Ők ott pihentek, amíg én  megnéztem a delfin show-t.

Ezután elmentünk és megnéztük közösen a kardszárnyú delfin show-t. Íme ebből egy rövid részlet:

Később elnéztünk egy játszótérre, ahol volt egy hatalmas csúszda is. Kíváncsi voltam, hogy Nóri mennyire ijed meg a hosszú csúszdától. Hát semennyire! Élvezte, hogy jó magasról csúszhatott le és a végére érve mutatta, hogy "még". Majd megnéztük a jegesmedvéket, akik sajna a nagy meleg miatt visszahúzódtak a barlangjukba.

Késő délután indultunk vissza Nizzába. Nagyon klassz és tartalmas napunk volt. A Marineland mellett található még három másik park is: egy vidámpark, egy akvapark és egy ún. "vadnyugati" park. Nagyobb gyerekek a többi parkot is biztosan élvezik. Érdemes az odalátogatás előtt megnézni a nyitva tartásukat, illetve, hogy milyen kombinált jegyeket lehet venni. Mi egy prospektusban találtunk egy 10%-os kupont, így ennyi kedvezményt kaptunk a jegy árából.

Nizza hatodik nap:
Hatodik napon ellátogattunk Antibes városába. Hol máshol, mint egy játszótéren indítottuk a városnézést. Majd elmentünk az óvárosba, ott élveztük a sétálóutcák hangulatát. Elnéztünk a Marché Provancal-ra (piac). Itt vettünk nagyon finom és nagyon olcsó olivabogyót, szárított paradicsomot és gyümölcsöket.

Elmentünk a kikötőhöz megcsodálni a rengeteg fehér luxusjachtot. Ezután beültünk egy étterembe ebédelni. A kaja sajnos nagy csalódás volt. Egyedül Balázs pizzája volt finom, a többi (Nóri húspogácsája, valamint az én tengergyümölcsös linguini-m csapnivaló volt). Ebéd után elautóztunk a közeli homokos tengerparthoz (Juan les Pins). Ez a nyaralók paradicsoma. Hosszú, tiszta, gyönyörű homokos tengerpart.

Nizza hetedik nap:
Hetedik napunkon Villefranche városa volt az uticél, ami a Corniche Inférieur-ön található.
Három ún. "Corniche", azaz tengerparti út köti össze Nizzát Monacóval: a Corniche Inférieur közvetlenül a part mentén található, a Corniche Moyenne a beljebb és magasabban van, a Grande Corniche pedig magasan, a hegygerinchez legközelebb futó út, amit még Napoleon csapatainak építettek, hogy könnyebben eljuthassanak Olaszországba. Ez az út szerepel többek között Hitchcock Fogjunk tolvajt! című filmjében is, amiben az egyik főszereplő a későbbi monakói hercegnő Grace Kelly volt. A sors iróniája, hogy Grace Kelly később egy tragikus autóbalesetben ugyanezen az úton vesztette életét.
Visszatérve a villefranche-i látogatásunkra, a faluba érkezve hiába keringtünk a kocsival, nem találtunk parkolóhelyet, így mentünk tovább az Ephrussi de Rothschild Villába, ami Saint-Jean-Cap-Ferrat faluban található. Baroness Béatrice de Rothschild építtette az apja halála után rámaradt örökségből.

Imádtam ezt a helyet! Ez egy gyönyörű, hatalmas villa, ami körül egy szépséges, mesterien karban tartott park van. A park különböző részekre van osztva, többek között van japánkert, sziklakert, rózsakert és francia kert is. Mivel Nórinak nem tetszett, hogy a villában más turisták is voltak, mi a kertekben kezdtük a látogatást.

A francia kertet hagytuk utoljára. Ez a legnagyobb, sok szökőkúttal tarkítva. Ezek óránként háromszor zenélő szökőkútakká változnak. Íme egy kis részlet ebből :)

Mire a kerteket bejártuk, Nóri kellőképp elfáradt, így beültünk a múzeum éttermébe és elfogyasztottuk az utazásunk legfinomabb, legigényesebb ételeit. Nórinak elővigyázatosan vittünk kaját, Ő azt ette. Balázs rendelt egy sajtos-sonkás quiche-t salátával, én pedig egy lazacos salátát kértem. Valami frenetikus volt mindkettő. Desszertjeink pedig nemcsak fenségesek, de gyönyörűek is voltak. Mire befejeztük a főfogásokat, Nóri elaludt a babakocsiban, így nyugodtan falatoztuk a desszertjeinket :) Amíg Nóri pihent a babakocsiban, mi bejártuk a villa szobáit. Ehhez kértünk audioguide-ot is. Anélkül nem lett volna sok értelme.

Miután Miss Nóra felébredt elmentünk egy közeli strandra, az én személyes kedvencemre, a Plage de Passable-ra. Apróköves, gyönyörű kicsi strand.

Este Balázzsal bátrak voltunk és bevállaltuk, hogy nem a kiságyába tesszük le Nórit aludni, hanem a babakocsiba. Majd miután elalszik, elmegyünk vacsizni. Legalábbis ez volt a terv. És tudjátok mit? Működött!!! :) Nóri pár perc alatt bevágta a szunyát, mi addig villámgyorsan emberi formát öltöttünk és lecsempésztük az első emeletről -lift nélkül!- a babakocsiban alvó gyermeket. Majd nekivágtunk az éjszakának. Sétáltunk egy kicsit, majd beültünk egy szimpi kis helyre. Első körben csak előételt kértünk ki - no meg egy üveg fehérbort - de az előétel olyan nagynak bizonyult, hogy itt meg is álltunk és egy rövid séta után mentünk is haza. A gyermek egy kisangyal volt, meg se moccant, édesen aludt :) Simán átettem az ágyába és aludtunk.

Nizza nyolcadik nap:
A nyolcadik napunkon Monacóba látogattunk el, ezúttal a Moyenne Corniche-on keresztül mentünk.

Délelőtt a Musée Océanographique-ban voltunk. A látogatást a legalsó szinten kezdtük, ahol az akváriumok vannak. Nóri imádta a hatalmas, 6 méter magas ún. cápa lagúnát, ami nem csoda, mert felnőttként is elég lehengerlő volt a látvány.

Eztuán felmentünk a tetőtérre. Itt volt egy kis játszótér néhány mászókával, valamint egy étterem. Itt is finomat ettünk, majd szokás szerint betettük Nórit a babakocsiba aludni. Mikor már jó mélyen aludt, lementünk és bejártuk a maradék két szintet.

A múzeum után felsétáltunk a várhoz - Nóri még mindig aludt. Pont akkor ébredt fel, amikor felértünk a legmagasabb részre, a palota bejáratához. Pont akkor volt örségváltás, így azt megnéztük, majd sétáltunk a vár előtti téren és a kis utcákban.

Balázs kiszúrta, hogy van a közelben egy játszótér, így betértünk ide is.

Egy gyönyörű, különleges növényekkel teli parkon át mentünk vissza a parkolóhoz és onnan autóztunk Nizzába, a naplementében. Nóri már az autóban elszunyókált.

Nizza kilencedik nap:
A kilencedik napon ismét Monacó volt az uticél. A Grande Coriche-on keresztül mentünk ezúttal. A szokásosnál nagyobb dugóba kerültünk, így Nóri késő délelőtt már az autóban elaludt. A monakói herceg autógyűjteményét néztük meg először. Meglepő módon Nóri ezt is élvezte. Folyamatosan brümmögött és mondta az autók színét. Meg kell mondjam, hogy van ízlése a gyereknek: az igazán szép kocsikat mindig meg akarta fogdosni :)

Egy gyors ebéd után folytattuk a városnézést és ellátogattunk a Jardin Animalier-be (állatkert). Egy nem túl nagy (nekünk pont megfelelt, Nóri nem unta meg a nézelődést) állatkert volt, amiben inkább csak kisebb állatok (majmok, halak, madarak stb.) voltak. Én kifejezetten örültem ennek, mert ezek a kisebb állatok sokkal aktívabbak voltak és így Nóri könnyen észrevette őket.

Különösen tetszettek neki a pici majmok, amik fel-alá rohangáltak.

A szokásosnál kicsit korábban indultunk haza és Nóri el is aludt a kocsiban.
Este a fürdés után értetlenül álltunk, amikor Nóri nem akart elaludni. Később esett csak le, hogy aznap kétszer aludt és a második alvása délután volt, így valószínű, hogy nem volt még elég álmos. Ez volt az egyetlen alkalom a nyaralás alatt, amikor gond volt az alvással. Egy órán keresztül kb. 10 percenként felsírt, ilyenkor mindig bementem, megnyugtattam és visszatettem aludni. Mivel ez volt az utolsó előtti esténk, szerettünk volna elmenni vacsorázni. Miután Nóri nagy nehezen elaludt, átcsepmésztem a babakocsiba és a velünk szemben lévő étterembe mentünk le. Úgy 6 métert kellett megtennünk (egyik előnye annak, hogy az óváros szívében volt a szállásunk :).
A vacsora után mentünk is vissza aludni, már nem sétálgattunk.

Nizza tizedik nap:
Utolsó napunkon lazítani akartunk, így Antibes felé vettük az irányt és egy közeli strandra, a Plage de Salis-ra mentünk. Ez is gyönyörű volt. Olyan kristálytiszta volt a víz, hogy még a mélyebb részeken is tisztán lehetett látni a tenger fenekét. Tele volt a víz pici halakkal. Ezeket is nagyon jól lehetett látni. Gyönyörű volt a kilátás is: balkézre Antibes városa látható, jobbra villák sorakoznak, velünk szemben pedig luxusjachtok horgonyoztak. Pazar volt!
Egész nap a strandon voltunk, fürödtünk, napoztunk, játszottunk. Ott is kajáltunk. Nóri étrendjétől eltérően kivételesen igazi strandos kaját kapott: sültkrumplit evett kolbásszal, ketchuppal, délután pedig uzsonnára kapott kóstolót a nutellás gofrimból. Szerintetek mennyire volt oda érte?... eléggé! :) Még az orra is nutellás volt!
Méltó lezárása volt ez a nyaralásunknak. Este pakoltunk és készültünk az előttünk álló hazaútra.

Hazaút Nizzából:
A hazautunk napján 15:25-kor indult a repülőgépünk és a szállásunkat 10:30-ig el kellett hagyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még a reptér mellett található Phoenix Parkba. Ez egy gyönyörűen karbantartott, hatalmas (7 hektárnyi) területen elterülő növény- és állatpark. A belépő nagyon baráti, mindössze 2 euró és akár egy egész napot is el lehet itt tölteni a gyerekekkel. Sok az érdekes látnivaló. Van sok pad, árnyékos rész és egy nagy játszótér is. Vannak zárt és nyitott részek is. Mi csak másfél órát töltöttünk itt el, de nagyon élveztük.

Ezután mentünk is a reptérre. Első körben leadtuk az autót a kölcsönzőbe, aztán mentünk a terminálunkhoz. Közben Nóri el is aludt. Amíg Ő aludt, mi gyorsan megebédeltünk és indultunk is a géphez. Nóri az alvás után nagyon aktív volt, de nem volt vele gond. Bár sokszor mászkálni akart, fel- lemászott az ölünkből, de alapvetően jól viselkedett. Vittünk neki pár könyvet és sokat mondókáztam vele. Balázs is sokat mesélt neki és szórakoztatta. Szóval a 2,5 órás út hamar elment.
A reptérről a szokásos busszal jöttünk haza, ami szinte közvetlenül a lakás előtt tesz le.

Nóri édes volt, amikor belépett a lakásba, felcsillant a szeme. Berohant, nézelődött, mindennek mondta a nevét és kipakolta a játékait. Majd bement a szobákba, rohangált, figyelt, rámolt. Vacsora után egy jót fürdött a pici kádjában és hamar el is aludt.

Összességében hatalmas élmény volt ez a tíz nap. Mondanám, hogy tökéletesen sikerült a nyaralásunk, de nem akarok nagyzolni. Bár, ha jól belegondolok, akkor lenne ez nagyzolás, ha nem lenne igaz. De ami igaz, az igaz: szuperül éreztük magunkat és az elképzeléseimmel ellentétben minden simán ment!

Újdonságok: félős, utánoz, önállóan eszik, nagy asztalnál ül, mesél, fülel, táncol és dumál

Ismét jövök a Nórival kapcsolatos új dolgokkal.

Ott kezdem, hogy mióta hazajöttünk a nyaralásból, Nóri félősebb a játszótéren. Ezen folyamatosan dolgozunk, azaz csak dolgoznánk, de sajnos az elmúlt hetekben összeszedett betegségek miatt nem tudtunk olyan gyakran kijárni a játszótérre. De ma már határozott javulást észleltem ezen a téren. Remélem hamarosan visszakapom a kis bátor, mindenre felmászó, a nagyobb gyerekek mellett eljátszó kislányomat. Addig pedig türelmesen a sarkában vagyok, bíztatom, dicsérem.

A másik - ami ugyan nem teljesen új dolog -, az az, hogy mindenben utánoz minket. Ezt már korábban is írtam, de azért jegyzem fel megint, mert a napokban volt, hogy Balázs hazaért, levette a cipőjét, ehhez féllábon állt, miközben az egyiket épp kötötte ki. Nóri azóta néha ugyanúgy a falat támasztva fél lábra áll és az egyik lábát fogja közben :) Illetve Balázs a héten Nóri egyik műanyag játékát viccből a fülére tette. Azóta persze Nóri is akárhányszor meglátja azt a játékot, próbálja a saját, illetve az én fülemre tenni. De utánozza a mimikánkat, a hangsúlyunkat is. Nagyon meg kell gondolni mikor, mit és hogyan csinálunk előtte, mert mindent észrevesz, megjegyez és reprodukál :)

Arról már szintén írtam, hogy egy ideje gyakorolja az önálló evést. Nos, ez egyre jobban megy neki. A reggeli műzlijét is többnyire már egyedül eszi, az ebédet is próbálgatja. A kanállal való evésben kell néha segíteni neki, de tényleg egyre ügyesebb. És hála a jó égnek, mostanában kitűnő az étvágya :)

Evéssel kapcsolatosan egy másik új dolog, hogy néha kéri, hogy a nagy asztalnál ülhessen. Természetesen ennek semmi akadálya. A feneke alá dupla párnát teszek és úgy pont feléri az asztalt és kényelmesen tud enni.
Az asztal mellett szokott rajzolni is. Ez nekem kapóra jön, főleg ha a konyhában van dolgom. Többször is előfordult mostanában, hogy amíg Nóri békésen rajzol, addig én meg tudom főzni az ebédet. Persze ilyenkor a rajzolás mellett ki-, bepakolja a filceit a dobozukból, a pici IKEA-s pohárba (ahová rajzolás közben szoktuk tenni), majd ki az asztalra és vissza a dobozba. De tényleg nem panaszkodhatok, a múltkor Ella elkerekedett szemmel nézte, ahogy Nóri elvesz egy filcet a pohárból, leveszi a kupakját, rajzol vele, visszateszi a kupakot, rányomja, majd átteszi a tollat egy másik pohárba. Miután az összes filccel rajzolt, szól, hogy kész és elpakolja őket a dobozukba. Nagyon rendes gyerek! :)

Szintén nem igazán új keletű dolog, hogy Nóri mesél. Ez eddig is előfordult, de inkább csak egy-egy képen látottakat mondta el. Most végiglapoz egy-egy rövidebb könyvet (pl. Bogyó és Babóca vagy Pöttyöm Katica kalandjai) és minden oldalon elmondja, illetve mutatja, hogy mi történik.

Pár napja nagyon figyel arra, amit hall és rendszeresen visszamondja, illetve mutatja a hallottakat. Néha megdöbbent, hogy mennyire fülel. A Picurrádió szinte egész nap megy nálunk és játék közben szokta mondani/mutatni, hogy éppen miről énekelnek. Sok dalt felismer és már az elején mondja, hogy miről lesz szó.
Sőt, egyre több mondókát már Ő is mutogat. Nemcsak az egyszerű, rövideket mutatja már ügyesen (pl. "Csip-csip csóka" - erről már 10 hónapos korában is készült videó -, "Ég a gyertya ég", "Töröm, töröm a mákot" stb.). Hanem a hosszabb, bonyolultabbak mondókákhoz való mutogatásokat is ismeri már (pl. "Egyszer volt egy kemence", "Gomba, gomba, gomba...", "Nyuszi fülét hegyezi", "Erdő szélén házikó" stb.).

Nagyon szereti a zenét és a kedvenc dalaira szokott táncolni is. Eddig főleg csak én mutattam neki, hogy melyik dalra hogyan kell táncolni, de úgy látom kedvet kapott hozzá, mert egyre többször perdül táncra magától is :) Tegnap este például az egész család twistelt a nappali közepén. Szuper volt! :)

Már sokszor írtam, hogy Nóri nagyon bújós kislány. Igényli és szereti is ha ölelgetjük, babusgatjuk. Sokszor kéri, hogy vegyük ölbe, bekucorodik és percekig csak ül a kezünkben. Viszont a puszival elég fukarul bánt. Eddig! Ugyanis csak akkor adott puszit ha kértünk. Sőt! Sokszor még olyankor sem. Pár napja viszont teljesen magától jön, megölel és puszit ad. Én ettől teljesen elolvadok... A héten volt, hogy reggel az Ő cuppanós puszija ébresztett fel. Imádnivaló!

Ezeken kívül érdemes megemlíteni, hogy egyre több szót mond. A héten ezeket kezdte el használni: szép, csap, csepp, kész, zene, gomb, sok. Ezeket a helyes kontextusban használja és teljesen érthetően ejti ki. Viszont a legtöbb szónak még mindig csak az elejét mondja.
Ma a délutáni sétánál be nem állt a szája. Mindent kommentelt, illetve aminek a jelét ismeri, azt mutatja is (pl. daru, fa, felhő, kutya, kislány, kisfiú, bácsi, néni, hinta, csúszda, fúj a szél, babakocsi, tenger, hajó stb.).
Még régebben írtam, hogy sok színt ismer, összesen 11-et (fekete, piros, sárga, kék, zöld, szürke, barack, rózsaszín, barna, narancssárga, lila). Ezeket kérésre kiválasztja. Illetve ha kérdezem, hogy ez vagy az milyen színű, akkor mondja az adott szín nevének az elejét, vagy végét. A narnacssárágra van saját szava, az a "dönc".

Hétvégi betegség: kéz-láb-száj vírus :(

Múlt héten, szerda este látogatóba érkezett hozzánk Andró és barátnője, Berni. Mivel előző héten Balázs ügyeletben volt, kapott egy nap szabit, amit pénteken vett ki. Azt terveztük, hogy a vendégeinkkel együtt elmegyünk a környéken valahová kirándulni, vagy valami érdekeset megnézni.

Ez volt a terv, de ugye ember tervez... Kedden Nóri belázasodott. Mivel csak 38 körüli volt a hőmérséklete, rutinosan a fogzás számlájára írtam a dolgot és lázcsillapítót adtam neki. Ez le is vitte minden alkalommal a lázát. Mivel más tünet (köhögés, orrfolyás, fájdalom, nyűgösség, étvágytalanság, hasmenés stb.) nem volt, nem aggódtam. Péntek reggelre sem csillapodott a láza, ezért azt terveztük, hogy Balázs a többiekkel elmegy Newgrange-be, mi Nóruval pedig itthon maradunk. Reggel gyorsan elmentem hajat mosni, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy amíg a többiek itthon vannak, elszaladok egy jóga órára.
Ám Nóri reggel lelkesen hozta az egyik mondókás könyvét és leültünk játszani. Amikor a tenyerét a kezembe vettem, hogy "ciróka-marókázzak" neki, észrevettem, hogy pici hólyag-szerű kiütések vannak az ujjain. Mindkét kezén. Gyorsan levettem a zokniját és a gyanúm, miszerint ez a kéz-láb-száj vírus lesz, beigazolódni látszott. A lábán is voltak hasonló kiütések. Azonnal felhívtam a dokinkat, hogy bevigyük-e Nórit vizsgálatra. Mivel a pontos diagnózishoz látnia kell a doktornőnek -hiszen ez lehet himlő, vagy esetleg gombafertőzés is-, mondták, hogy vigyük be Nórit. Bár aznapra már nem volt időpontjuk, de mondta a recepciós, hogy amint tudunk menjünk be és soron kívül behívnak. Nagyon rendesek voltak.
Szóval az aznapi program borult és nem hogy jógára nem jutottam el, de még a hajamat sem volt időm megszárítani. Azonnal szaladtunk a dokihoz. Megvizsgálta és valóban kéz-láb-száj vírust kapott el Nóri. Ez egy ártalmatlan vírus, ami cseppfertőzéssel terjed kisebb gyerekek között. Valószínű, hogy a játszótéren kapta el. Közepes/magas lázzal és kicsi hólyagokra emlékeztető kiütésekkel jár. Nórinak ezek főleg a lábán, kezén és sajna a szájában voltak. Ez utóbbi a legkellemetlenebb. Nem nagyon tudott enni. Bár étvagya volt, de minden irritálta a szájában lévő hólyagokat. Így pár napig csak kekszen és tejen élt szegényke.

A láza szombatra elmúlt és ma már a kiütések is múlóban vannak. Enni is tud már és szerencsére a kedve is a régi. Szaladgál, magyaráz, játszik, huncutkodik.

Sajnálom, hogy ez a betegség pont most jött ki rajta, mert így sehová nem tudtunk Andróékkal menni. Muszáj volt mindkettőnknek itthon maradni, mert Nóri nagyon levert volt. A hétvégén csak az ölünkben volt el. Éjszaka is sokszor felriadt és végül mindig valamelyikünk ölében kötött ki.

Az éjjelek elég hektikusak voltak. Rengetegszer felsírt. Felváltva virrasztottunk mellette. Én néha a kimerültségtől nem is emlékeztem arra, hogy átementem volna hozzá és meglepődtem, mikor arra ébredtem, hogy Nórival alszom a kanapén.
Az alvást az is nehezítette, hogy az ujján is vannak hólyagok és a szopizástól ezek hatalmasra bedagadtak. Illetve a szopizással is folyton irritálja a szájában lévő hólyagokat :(

Ilyen csúnya hólyagok vannak a pici ujjain :(

Mivel már több napja lázmentes, tegnap reggel elmentünk egyet sétálni :) Bár nem nagyon volt kedve mászkálni, de a babakocsiban élvezte az őszi napsütést.

A vírus elvileg pár napig, legfeljebb egy hétig tart és a hólyagok maguktól elmúlnak. Ma már úgy láttam kezdenek visszahúzódni, leszáradni. Várjuk az apró piros pöttyöket, amik jellemzően az ilyen vírusos betegségek elmúlásával jönnek ki a kisgyerekeken, "jelezve", hogy a gyerek gyógyult és nem fertőz már. A jó oldala a dolognak, hogy csak egyszer lehet ezt a vírust elkapni és egy életre szóló immunitást kap, aki átesik rajta.

Nóri 20 hónaposan

A napirendünk változatlan. Mostanában 7 körül ébred Nóri, 8-kor reggelizik, fél 10 körül tízóraizik és fél 12 körül ebédel. Délben elalszik. 1-2 órát alszik délután. 3 körül van az uzsonna és 6-kor a vacsora. Fél 8-kor visszük fürödni és 8-kor szokott elaludni.

Az éjszakák nagyon változóak, most hogy két foga is jön.

A két érkező ofgacskával együtt már 11 foga van.

Megmértük: 80 cm magas és még mindig 9,5 kg.

Nóri beteg, vagy mégsem?! -avagy az anyai megérzés mindig bejön (muhaha!)

Imádom az olyan sorokat, hogy az "anya mindent megérez"! "Az anya 1000 gyerek közül is meghallja a saját csemetéje sírását!" Abba bele se megyek, hogy mi a helyzet az apukákkal. Azok a mocsárban vannak. Apukák le vagytok tojva, nem ti hordoztátok 9 hónapig (ami ugye igazából 10) a szívetek alatt a magzatot és nem ti hoztátok a világ legnagyobb kínjai között a világra a gyermeket. Nektek nem jár érzelgős maszlag!

Na szóval gyorsan az elején elmesélem, hogy mikor Nóri megszületett, hatágyas szobában voltunk. Másnap délelőtt öt anyuka és hat baba volt a szobában. Én vártam Balázst, mint a messiást, hogy megérkezzen, mert egy percre sem akartam Nórit egyedül hagyni. Viszont reggeli után már nem bírtam tovább és elmentem pisilni. Nóri aludt, gondoltam gyorsan elintézem a dolgom és rohanok majd vissza a kisbabámhoz. Azért beszóltam a nővérszobába, ami a szobánkkal szemben volt, hogy fél szemmel figyeljenek már a szívem csücskére. Elárulom nektek, hogy gyors pisilés, mint olyan, a szülés másnapján nincs. Rohanni ugye nem lehet, szóval épp visszavánszorogtam a helyemre, amikor hallottam, hogy egyik szobában tök kuss volt (benéztem, ott is voltak kisbabák, azóta sem értem, hogy hogyan csinálták, hogy mind csendben aludt. Biztos az valami csodaszoba volt, legközelebb oda kérem, hogy fektessenek), a másikból halk babagagyogások, panaszkodások (nem sírások!) hallatszottak. Ahogy közeledtem a saját szobám felé egyre hangosabban hallottam, hogy egy baba sírt. Jól emlékszem, hogy még meg is álltam, hogy analizáljam a sírást, ez egy éhes ordító baba volt, de nem az enyém hála a jó égnek. Mert az enyém ugye mélyen alszik. Szóval nyugodtan folytattam a komótos vánszorgást. Közben azon filóztam, hogy szegény anyjának milyen szar lehet, hogy nem tudja megnyugtatni a gyereket, mert az bizony egyre jobban üvöltött. Megint megálltam, hogy kicsit hallgassam, hogy vajon tényleg nem Nóri az. De nem! Tudtam, hogy az anyukák 1000 gyerek közül is felismerik a sajátjukat. Olvastam már baszki! No para, csoszogás tovább a finomillatú, tiszta padlón. Közben mellettem eltoltak egy kismamát az újszülött picijével a karjában, pár órája szülhetett. Számomra még mindig hihetetlen volt, hogy kevesebb, mint 24 órája én is épp vajúdtam és hogy mára már anyuka lettem... De még milyen anyuka!
Aztán odaértem a szobánk ajtajához és gyorsan kerestem tekintetemmel az alvó gyerket, de nem találtam. Helyette egy vérvörös fejjel ordító kisbabát láttam, hatalmas könnyekkel. Na és figyeljetek csak: rögtön leszartam a fájdalmat, vagy a sajgó sebet, rohantam, igen, ROHANTAM, hogy felvegyem a babámat.

És akkor bevillant, hogy nem 1000 gyerek közül nem ismertem fel a saját porontyom sírását, hanem Ő VOLT AZ EGYETLEN, aki épp üvöltött és még úgy sem ismertem fel a hangját, hát milyen anya vagyok én bakker?!

Szóval ennyit az első anyai megérzésemről. Mint ahogy a lenti példa mutatja, azóta ez csak egyre jobb! Íme a mai sztori.

Nóri negyedik napja lázas, főleg este, nem nagyon, csak kicsit és lázcsillapító után azonnal le is megy a láza. Második napja, hogy szörcsög. Nem durván, de hallani, hogy el van dugulva az orra, bár pl. az ujját tudja szopizni. Pár napja azt is észrevettem, hogy a popsija szokatlanul piros, pici apró pöttyök vannak rajta. Ezek mellett jön két kisörlője, amik folyamatosan kínozzák. Én egész héten azon pörögtem, hogy ezeket a tüneteket meddig lehet a fogzás számlájára írni és úgy döntöttem, hogy máig. Egyszerűen éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy ez már a nem-normális kategóra és hogy itt azonnal tenni kell valamit!
Így ma reggel kértem időpontot az orvosunkhoz. Elmentünk, megnézte és mondta, hogy a fogzás ennyi ideig nem okozhat ilyen gondot. (Na ugye, én megmondtam!) Viszont furcsa, hogy más megfázásra utaló tünet (köhögés, torokfájás) nincs. Szóval, hogy kizárjuk a vesefertőzést (szó szerint idézem: "kidney infection"), bekérne egy vizeletmintát, amit holnap délelőtt 11-ig le kell adnunk. Ha nem sikerül ezt begyűjtenem, akkor írt fel antibiotikumot, amit 7 napig kell szedni.

Én rögtön mentem az orvosi rendelő alatti gyógyszertárba és kiváltottam a receptet (ami kellemes megeleptés volt, csupán 6.59 EUR) és kértem egy kislány babáknak való vizeletminta tároló zacskót. Mondták, hogy sajnos ez utóbbi nincs náluk készleten, de a recepten látják, hogy Dun Laoghaire-ben lakom és mondtak egy patikát, ahol valószínű, hogy tartanak. Hazaérve mentünk rögtön az általuk ajánlott patikába, de ott sem volt. Elcsattogtam még egy párba, majd az ötödikben végre találtak a raktáron ilyet. Kértem, hogy rögtön kettőt adjanak, ha esetleg nem sikerülne a dolog rögtön. Mondták, hogy ez az utolsó darabjuk ebből, de ne aggódjak, ez egy tök egyértelmű és elronthatatlan dolog (muhaha másodszor). A pelusba kell helyezni és belefolyik a pisi és ennyi.

Na jó, király! Balázzsal közben beszéltem és megkértem, hogy jöjjön haza, mert a vizeletmintával még ma vissza akartam menni a dokihoz. Amíg hazaért áttanulmányoztam a vizelettartó cucc használati útmutatóját. Egy mukkot nem értettem, de gondoltam Balázs majd jön. Ő okos. Majd Ő belevarázsolja a pelusba. Így is lett. Megmutatta Balázs, hogy hogyan kell. Nagy egyetértésben feltettük, rá a pelus. Minden király. Kivéve, hogy Nóri ordít, mert a combjánál törte a műanyag. OK! Pelus le, kicsi igazítás. Minden szuper! Várunk. Közben félóránként belenéztünk, hogy van-e már termés, de mindig tök üres volt. Nóri kicsit feszengett benne. De kb. egy óra után teljesen megszokta. Sokat mászkált benne és a harmadik bekukucskálás után úgy döntüttnk, hogy majd csak négy óra körül nézünk rá megint. Ma délután ötig voltak bent a dokinál, szóval ha négykor van benne cucc, azzal ötre simán odaérek. Ez volt a terv! Csakhogy négykor nagy szemekkel pislogtunk, ugyanis a vizelettartó még mindig üres volt, a pelus viszont elég jól megtelt pisivel. Hogy az Istenbe?!... Szerintem Nóri addig ficánkolt, amíg el nem engedett a ragasztó és a pisi melléfolyt, a pelusba. Szóval most itt állunk: vizeletmintatartó nélkül, pisiminta nélkül. Egy kicsi műanyag dobozt kaptam és meg is próbáltam fürdés előtt Nóri nunijához tenni, hátha megy bele valami, de semmi :(

Gőzöm sincs arról, hogy hogyan lesz ebből reggelre vizeletminta.

Másnap:
És akkor most elmondom, hogy ma hogy volt Nóri: délután semmi tünete nem volt. Tanácstalan vagyok, hogy most ettől függetlenül elkezdjem-e neki adni az antibiotikumot.

Szóval nem tudom eldönteni, hogy most beteg ez a gyerek vagy sem, a megérzéseim pedig már régóta nem működnek, úgyhogy asszem megkérdezem Balázst, hogy mi legyen.

Balázs: nicsen semmi baja... csak a fogzás okozza a tüneteket. És így is lett... mire kijöttek a fogai, a tünetek is emúltak.

Gyurmáztunk

Már második napja gyönyörű szürke, esős, nyirkos őszi időnk van. Kimozdulásra esély sincs. Ezt még szépíti és könnyíti, hogy Nórinak két kisörlője (bal alsó és felső) egyszerre jön. Szóval a gyerek tiszta nyűg, ami nem csoda. Amikor dögönyözöm mindig belenézek a szájába, hogy lecsekkoljam a terepet és láttam, hogy az alsó fogánál még véres is kicsit az ínye. Baromira fájhat szegénynek. Szerencsére az étvágya nem túl rossz. Viszont tegnap a nyűghöz estére társult még egy kis hőemelkedés is. Ma pedig már az orra is szörcsög. Nem tudom, hogy ez mind írható-e a fogzás számlájára. Pár napon belül kiderül. Egyelőre kenegetem az ínyét géllel és estére kap Nurofent is. Remélem hamarosan jobban lesz!

Addig is nappal próbálom őt lekötni és fakockázunk, legózunk, színezünk, mondókázunk. Tegnap este kínomban már egy Bogyó és Babóca mesét is betettem neki a youtube-on. Kedveskedni akartam neki a mesével és a kedvencét tettem be, A hóember-t. Nézzétek meg milyen kis kedves mese! Nos annál a pontnál, amikor Bogyó és Babóca nekimegy a hóembernek és az darabokra hullik, Nórinak lekonyult a szája, majd őrületes sírásba kezdett. Ennyit az anyai jószándékról!

Ma már okosabb voltam és arra gondoltam, ki kéne találnom valamilyen új játékot. Aztán eszembe jutott, hogy már régóta szerettem volna gyurmázni Nórival, de legutóbb Balázs lebeszélt arról, hogy gyurmát vegyek. Szóval amíg Nóri aludt gyorsan körülnéztem a neten és találtam egy jó házi gyurma receptet. Megcsináltam és tök szupi kis gyurmáink lettek :)

Nóri az alvásból felébredve nagy kerek szemekkel nézte, hogy mik ezek a színes izék. Lelkesen sorolta a színek nevét és fogdosta a kis gömb alakú gyurmákat. És akkor itt jött a neheze! Milyen formákat készítsünk?... Először csináltam egy teknősbékát, mivel Nórinak ez most nagy kedvence. Franciaországban kapott egy plüss kis tekit, amit mindenhová magával cipel. Első próbálkozásra nem is lett olyan rossz. Mikor megkérdeztem, hogy ez mi, Nóri azt felelte, hogy "hagya" azaz hangya. Öööööö... OK! Gondoltam próbálkozok valami mással. Mostanában sokszor játszik a macijaival. Mivel épp a rózsaszín maciját szorongatta, gondoltam csinálok egy rózsaszín macit. Elég pofás is lett. Nóri nagyokat sikongatva mondta, hogy röfi. Jobban szemügyre vettem és kicsit tényleg disznófeje lett szegény macimnak... Sebaj! Biztosan a választott szín vezette félre... De még mindig nem adtam fel! Úgy döntöttem, csinálok valami igazán könnyűt! Egy hóembert! Ez tényleg tök egyszerű: három egyre kisebb gombóc egymáson, barna szemek, gombok, répaorr, kalap. Mikor megkérdeztem Nórit, hogy ez mi, azt válaszolta, hogy egy "bá" és mutatta a bácsi jelét. Szóval ez egy bácsi. Hát az már nem is olyan rossz. De azért bántotta az önérzetemet, hogy eddig egyet sem ismert fel a gyerek. Így úgy gondoltam, tutira megyek és készítettem egy napocskát. Ezzel tényleg nem lehet melléfogni: sárga korong köré néhány napsugár, szemek, mosolygó száj oszt' kész. Kérdeztem: ez mi? Mire Nóri: "vi-vi" azaz virág. Majd közelebb is hajolt hozzá, hogy megszagolja és mondta, hogy "happ" azaz hapci. Na gondoltam OK! Akkor készítek neki egy virágot és azt tuti, hogy felismeri majd. Elkészült a virág és kérdeztem tőle, hogy ez mi. Mire Nóri mondta, hogy ez "gyuka" azaz gyurma. Mondtam, hogy ez egy virág. Mire Nóri kijelentette, hogy "Nem!". Na jóóóól van! -gondoltam magamban. És itt befejeztük a technika órát.

Amúgy Nórinak nagy tetszett a gyurma állaga, a színek. Élvezettel püfölte és gyúrta. Remélem kicsit jobb kézügyessége lesz, mint az anyjának...

Újdonságok: egyedül eszik kanállal, bújócskázunk, fogja a liftben a kapaszkodót, vásárol, babázik, kirakózik és végre a nevemen szólít

A nyarlásról hamarosan írok egy hosszabb bejegyzést. Készülnek a fotók is, amiket hamarosan feltöltünk.

A nyaralásunk alatt Nóri rengeteget fejlődött. Sokkal többet dumál, sok új szót tanult, bátrabb, ügyesebben megy. Olyan öröm volt látni, ahogy felfedezett minden apróságot és hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött, mennyi új dolgot tanult és milyen sokat tapasztalt.

A nyaralás alatt sokat önállósodott. Sokszor próbálkozott kanállal enni egyedül. Ezért a hazaérésünk után már többször is egyedül ette meg az ebédjét :) Egész pontosan én a kanálra teszem neki a falatot, Ő pedig beteszi a szájába. Néha már Ő is próbál kanalazni. A pohárból való ivás is egyre ügyesebben megy neki. Mostanra már a sima vizes pohárból is gond nélkül iszik egyedül.

A nyaralás előtt pár nappal kezdtünk el bújócskát játszani. Az egész teljesen véletlen volt. Ugyanis az ágy mellett kerestem valamit és Nóri nem vett észre, elkezdett keresni és amikor meglátott nagyokat sikongatott. Ekkor megkértem, hogy maradjon ott és mondtam neki, hogy én átmegyek a másik szobában elbújok és majd szólok, ha jöhet megkeresni. Legnagyobb meglepetésemre nem jött azonnal utánam, hanem tényleg megvárta, amíg szóltam neki. Ekkor átjött, megkeresett, majd azonnal mutatta, hogy "még". Én visszamentem a hálószobába és megint elbújtam. Ezt játszottuk kb. 20 percen keresztül :)
A nyaralás alatt is többször bújócskáztunk és akkor is nagyon élvezte. Balázs csodálkozott, hogy ilyen picin érti a szabályokat és be is tartja őket. Nagyon édes! Persze fordítva még nem megy a dolog. Szóval egyelőre én bújok el mindig és Ő keres engem.

Már kb. egy hónapja kapaszkodik -egész pontosan csimpaszkodik, mert épphogy feléri- a liftben lévő korlátra, amikor liftezünk. Olyan édes, ahogy próbálja utánozni, amit tőlünk lát.

Tegnap elmentünk nézni pár őszi dolgot Nórinak. Vettünk neki egy vékonyabb kabátot és egy őszi farmert is. A boltban odament Ő is a ruhákhoz és szó szerint nézelődött. Válogatott, megnézegette, lapozgatott és közben dumált. Ahogy ugye az anyukájától látja :)

A héten elkezdett játszani a babával úgy, hogy a babákkal mutogat mintha "beszégetnének" és ami igazán édes, hogy a babák adnak egymásnak puszit. Összeérinit a két baba arcát és köben cuppog. Ma délután pedig már babajelelt is a babákkal. Játék közben arra lettem figyelmes, hogy Nóri ismételgeti, hogy "apa". Mikor odanéztem, akkor láttam, hogy baba kezével próbál babajelelni, azaz "beszélteti" a babáit.
Egyébként egy éves kora óta babázik. Akkor kezdte el "etetni", "itatni" és "ringatni" a babákat. Azóta rendszeresen játszik velük, lefekteti őket aludni, betakarja őket, puszit ad nekik, vagy épp a babakocsiba teszi őket és elmegy velük sétálni :)

Az utazás előt pár héttel kezdett el kirazkózni. Már írtam, hogy a mellettünk lévő könyvesboltban szoktam vásárolni. Nyáron beszereztünk két könyvet, amelyiknek minden duplaoldalán az egyik oldal egy négydarabos kirakó. Nóri imádja ezeket! Először persze csak kivenni szerettte a darabokat. Most már próbálja ezeket összerakni és két darabot már ügyesen összetesz.

Mint ahogy fent írtam a nyaralás alatt sok új szót tanult. Persze soknak még csak a saját babanyelvén mondja a nevét. Viszont ami számomra igazán nagy öröm, hogy végre elkezdte mondani, hogy "anya", ami az Ő szájából úgy hangzik, hogy "anci", vagy "anc".

És végül egy mókás dolog, amit pár napja kezdett el csiálni: hátrafelé jár :) Már nem is tudom, hogy jött ez neki, valószínű véletlenül fedezte fel, hogy ilyet is tud. Azóta is ha néha eszébe jut hátrál és közben nevet :)

Újdonságok: színek, labdázik, felevszi a szandált, birtokviszonyok és kicsit bővebben a játszózásról

Összeszedtem, hogy mely színeket ismeri már Nóri. Ezeket felismeri és kiválasztja a filcek közül. De a játékain is mutatja. Vagy pl. színek alapján ki tudja válogtni a ruhacsipeszeket. A játszótéren is mondogatja, hogy mi milyen színű. Nagyon édes. Szóval ismeri már a sárgát (sá-sá, ez a citromsárga), a zöldet (zö-zö), a kéket (kééé), a szürkét (szüüü), a lilát (lia), a barnát (bbbb), a barackot (ezt többnyire a filcek esetében használjuk, mondja, hogy "ba" és mutatja a barack -mint gyümölcs- jelét), a narancssárgát (ez a kedvencem Nóri nyelvén, ez a dünszi :) és a legújabb, amit megtanult a piros (pi-pi).

Sok labdázunk mostanában. Főleg a nagy, rózsaszín labdáját szereti. Ezt már eldobja, rúgja és néha sikerül elkapnia is. Valamint szeret ráülni és ráfeküdni is :)

Új dolog, hogy egyedül is fel tudja venni a szandálját. Legtöbbször csak az egyik lábára veszi fel és úgy indul neki a nagyvilágnak. A héten felvette mindkét lábára, de kacsaláb volt. Én már ennek is nagyon örültem :)

Már hetek óta előfordul, hogy Balázs cuccaira mondja, hogy "apa". Elkezdte mondogatni (illetve esetemben mutatni), hogy "anya" és én dolgaimra is. A sajátjaira szintén azt mutatja, hogy "apa" :)

Egyébként mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan tanul Nóri a többi gyerektől. A múltkor a játszón volt egy kislány, aki a földön lévő faforgácsokat a csúszda végére felpakolta. Persze ezt azonnal utánozni kezdte Nóri. Azóta is mindig csinálja, bár minden alkalommal eltakrítjuk és mondom neki, hogy nem szabad odapakolni a pici fadarabokat. Pár nappal később egy kisfiú két másik barátjával a dömperjére pakolta fel a faforgácsokat. Nóri pedig készségesen nekiállt segíteni nekik. Együtt hordták a fadarabkákat és pakolták a pici autóra. A végén a fiúk eltolták a dömpert. Nóri pár méterig követte őket, majd visszament a csúszdához.
Nagyon szeretem ha más gyerekekkel interakcióba lép és biztatom is ilyenkor. Ha valaki odajön hozzánk megnézni egy-egy játékát, akkor mindig angolul beszélek hozzá és mondom neki, hogy mutassa meg, vagy adja oda a játékát a másik gyereknek. Néha szoktak így labdázni másokkal. De az igazi sikere a pici babakocsinknak szokott lenni. Ezt többen is kölcsön szokták kérni. Eddig mindenki nagyon vigyázott a kölcsönkapott cuccainkra és kérés nélkül visszahozták, vagy visszatették a helyükre.
A szülők egyébként nem nagyon szoktak beszélgetni a játszón. Persze néha megejtünk egy-egy "small talk"-ot a gyerekek koráról, vagy arról, hogy milyen szeles megint az idő. De ismerkedni nem igazán lehet.
A kisebbeknek való játékoknál (mászóka, csúszda, hinta) jellemző, hogy a szülők a gyerek -főleg a totyogók- közelében állnak. Ezt azért szeretem, mert így a gyerekek szabályokat is tanulnak: ki megy először, a másikat maguk elé kell engedni, vagy hogy vigyázzanak a kisebbekre stb. A nagyobb gyerekek esetében viszont előfordul, hogy a szülő messzebb van. Általában nem szokott gond lenni ezekkel a gyerekekkel sem. Kérés nélkül betartják a játszótéri (illem)szabályokat. Ha mégis előfordul, hogy valamelyik beelőzni Nórit, vagy nem figyel rá, akkor rászólok, hogy Nóri volt ott először és megkérem, hogy engedje előbbre, vagy finoman figyelmeztetem, hogy figyeljen oda a kisbabára. Mindig hallgatnak rám. Olyan még sosem fordult elő, hogy a szülőnek kellett volna szólnom, hogy fegyelmezze a gyerekét. Pedig naponta kétszer is megyünk a játszóra és jó idő esetén rengetegen szoktak lenni. Múltkor volt, hogy egy kisfiú mindig a csúszdán mászott fel az autóját húzta maga után és aztán legurította a csúszdán. Hiába szóltam rá, hogy a lépcsőn menjen fel, ne a csúszdán, illetve, hogy hagyja, hogy Nóri csússzon le ha épp ő lett volna soron. Meg se hallotta. Gondoltam másfelől közelítek és hangosan elkedztem Nórinak dicsérni a kisfiú autóját. Hogy milyen klasszul néz ki és hogy milyen gyorsan tudja legurítani. A kisfiú varázsütésre egy kisangyal lett :) Odajött, megmutatta a kocsiját, megengedte, hogy Nóri is megfogja és onnan kezdve rendeltetésszerűen a lépcsőn ment fel és ha épp Nóri volt soron, akkor megvárta míg lecsúszik.