Már két éve...

Életem egyik legboldogabb, legtökéletesebb napja volt.

Esküvő - beszámoló

Az esküvőnket hosszas és gondos szervezés előzte meg, ami több hónapot vett igénybe. Nem akartam erről írni a blogra, mert azt szerettem volna, hogy mindenkinek meglepetés legyen az esküvői programunk. Szerintem így is lett. Így utólag csak a Nagy Napunk eseményeit osztanám meg veletek.

Szeptember 26-án, szombaton volt az esküvőnk. Egy héttel előtte érkeztünk Magyarországra, még elvégeztük az utolsó simításokat és izgatottan vártuk a mi Nagy Napunkat :)

A szertartás a IV. kerületi polgármesteri hivatalban volt, 16:30-tól. A vacsora helyszíne a Hotel Benta Beatrix étterme volt. A terem nagyon szép bordó színű, felújított 70 fős étterem. Mi 68 főt vártunk, úgyhogy kényelmesen elfértünk a teremben. A bordó falakhoz fehér terítőt és arany színű asztali futókat, valamint székszoknyákat választottunk, ami így nézett ki:

From 2009-09-26 - Esküvő

Ez adta az ötletet, hogy minden díszlet és kiegészítő bordó-arany színű legyen. Ezért a meghívónk is ilyen színű lett. De ez a színkombináció köszönt vissza a csokromon és az esküvői tortánkon is.

A zenét unokatesóm, Viki zenekara, a Szexi Csokoládé szolgáltatta.

From 2009-09-26 - Esküvő

A menyasszonyi ruhámat a Carmen ruhaszalonból kölcsönöztem, Balázs öltönyét pedig innen a Black Tie vőlegény ruhaszalonból kölcsönöztük.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Szombati napunkat a virágosnál kezdtük, aki a menyasszonyi csokormat, az autódíszt, az örömapák és Balázs kitűzőit, valamint a tanúm csuklódíszét készítette el. A csokrom nagyon szép lett: bordó kálákat törtfehér apró futórózsák ölelték körül a marokrészénél bordó papírra volt bevonva, amin arany díszítés volt. Balázs kitűzője is ebből a két virágból készült.

Az autódíszünk pont olyan lett, mint amilyet megálmodtunk: fehér organzán volt 5 pici dísz, olyan futórózsákból, mint amik a csokromban is voltak. Nagyon visszafogott, izléses volt.

From 2009-09-26 - Esküvő

A virágos után indultunk nővéremékhez, ahová nemsokkal utánunk megérkezett a sminkes, majd a fodrász. Őket követte a fotós. Ezúton is hatalmas köszönet tesóméknak, hogy aznap birtokba vehettük a Godó-rezidenciát :).

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Miután elkészültem, anyu és húgom segített felöltözködni.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Majd kinyitották az ajtót és Balázs ekkor látott meg először a ruhámban. Szerintem nagyon tetszettem neki :). Livike csak annyit mondott, hogy "Eszti! Te vagy a királynő!" :). És valóban úgy is éreztem magamat!

From 2009-09-26 - Esküvő

Egy óra körül indultunk el fotózni. Lénárd volt a sofőrünk, de szerintem nem bánta, ugyanis erre az alkalomra egy 5-ös BMW-t béreltünk.

Fotóztunk a Budai Várban és a Hősök terén, aztán mentünk vissza nővéremékhez.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Nagyon élveztem a városban a fotózást: mindenki minket nézett, sokan gratuláltak, a külföldiek fotóztak, kameráztak. Imádok a figyelem középpontjában lenni, úgyhogy nagyon élveztem ezt a helyzetet :). Tesómékhoz visszaérkezve még kicsit összeszedtük magunkat, majd indultunk is a városházára. Odafelé még megálltunk egy mozgó vidámparknál fotózni. Az nagyon vicces volt. Teljesen kihalt volt a vidámpark, a jegyszedő majdnem leesett a székről, amikor meglátott. Meg is kérdezte, hogy ez egy igazi esküvő lesz?... Mondtam, hogy annyira igazi, hogy tíz perc múlva a polgármesteri hivatalban kéne lennünk... :)

From 2009-09-26 - Esküvő

A szertartás szerintem nagyon szép volt, bár gondolom ez főleg azért van így, mert a Mi esküvőnk volt :). Nem titok, hogy azért választottuk a IV. kerületet, mert nagyon szép a házasságkötő termük. De azt nem is tudtam, hogy ilyen igényes az egész szertartás. Az anyakönyvvezető bordó színű bársony estélyi ruhában volt, nem az iskola ünneplős borzalom fehér ing, fekete szoknya variációban. Érthetően, lassan beszélt, kivárta a zenéket. A szertartásra nem kértünk semmi extrát. Két verset kértünk, amit egy színésznő olvasott fel és egy zenész kisért akusztikus gitáron. Bár bevallom én nem is hallottam a gitárt, teljesen beszűkült az érzékelésem és egy nagy rózsaszín köd borult elém. A szertartás végén volt még egy rövidke szülőköszöntő.

Az egész 15 percig tartott, de szerintem nagyon szép volt.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

A szertartás után csináltunk néhány csoportképet, aztán elindultunk a hotelbe.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Ott már minden készen állt a fogadásunkra. Kicsit vártunk, majd tesómék egyik meglepetése következett: egy diavetítés kettőnkről babakorunktól, kapcsolatunk kezdetén át, a közös utazásainkon keresztül, napjainkig. Nagyon kedves, megható összeállítás volt. Nekem nagyon tetszett!

A vacsorát egy rövidke köszöntő beszéddel nyitottam meg. Úgy izgultam, hogy a szövegemnek az utolsó sorait el is felejtettem. De nem baj, mert utána jött is a vacsora. Bár a kajával én személy szerint nem voltam maradéktalanul elégedett, de a mennyiség hatalmas volt és nem mondanám, hogy szörnyű volt a kaja, de mivel én szeretek és szerintem tudok is főzni, ezért én mindenből szeretem a legjobbat. Viszont a vendégek közül mindenki csak dicsérte a kaját, a helyszínt, a kiszolgálást, szóval összességében nagyon elégedettek voltunk a hotellel.

A vacsit a meglepetés nyitótáncunk követte, aminek nagy sikere volt. Majd buli, buli, buli.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

A másik meglepetés az volt, hogy tesómék és a barátnőim beszervezték a volt salsa-tanáromat, Menyhért Attilát egy rövidke salsa-zásra. Attila először velem táncolt egy kicsit, majd tartott egy kb. fél órás salsa oktatást a vendégeknek. Ez is nagyon kedves kis meglepcsi volt.

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Tíz óra körül szolgálták fel a tortánkat, amit a Grand Hotel-ből rendeltünk meg. Három emeletes téglalap alakú tortánk volt: 60 szeletes csokitorta volt az alsó szint, 40 szeletes eszterházy volt a középső szint és 20 szeletes panama (csoki-csoki) volt a felső szint. Az egész bordó színű mázzal volt bevonva, fehér szegéllyel és pici arany gyöngyökkel volt díszítve. Ezen a tortán csücsült a mi kis hóbortos ifjúpár tortadíszünk. Szerintem gyönyörű volt a torta és ami még fontosabb marha finom volt!

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Aztán volt a menyasszonytáncunk. Ez sem volt hagyományos, mert nem pénzes volt. Akik szerettek volna táncolni velem, azok kaparós sorsjegyet dobtak egy tálba. Jó sok sorsjegy gyűlt össze, de sajna nem ütöttük meg a főnyereményt. Azért így is majdnem 25 ezer forintot sikerült összekapargatnunk :).

Ez után átöltöztünk menyecskepárnak (merthogy nemcsak én, Balázs is átvette az öltönyét). Ekkor jött a második meglepetésünk: ismét egy tánc, ezúttal cha-cha-cha-t adtunk elő. Hát szerintem ennek talán még nagyobb siekre volt, mint az első táncunknak :).

From 2009-09-26 - Esküvő

From 2009-09-26 - Esküvő

Ezt követően folytatódott a buli és hajnali háromig meg sem álltunk.

A zenekar nagyon eltalálta a társaság izlését. Mindenféle zenét játszottak: volt R-Go, LGT, Abba, Michael Jackson, Madonna, Juanes, de a menyasszonytánc alatt volt igazi mulatós zene is. Szóval nagyon klassz volt!

Akiket mindenképp ajánlunk:

A IV. kerületi polgármesteri hivatal: felújított, szép terem. Igényes, érthető, kedves anyakönyvvezető. Nagyon gondos, segítőkész rendezvényszervező.

Carmen esküvői ruhaszalon: kedves kiszolgálás, széles választék, jó árak. A kiegészítőkért (fátyol, kesztyű, stóla, szütyű) nem számolnak fel árat.

A helyszín: Hotel Benta, kedvező árak, szép, tiszta terem. Külön köszönet Stevik Gabriellának, a rendezvényszervezőnknek, aki a szervezés alatt is nagyon rugalmas és segítőkész volt, valamint egész este a rendelkezésünkre állt és koordinálta a dolgokat, így mi valóban csak a vendégekre és a szórakozásra koncentrálhattunk :)

A dekoros: Hegyiné Kozma Erzsébet, nagyon szép munkát végeztek. Tőlük béreltük a székszoknyákat, az asztali futókat, valamint ők készítették a főasztal mögötti díszletet, jó árakon és precizen dolgoznak.

A sminkes: Müller Beáta. Beának van egy határozott stílusa, először azt hittem, hogy személyem felé irányul ez a fajta viselkedés, aztán rájöttem, hogy mindenkivel -saját kolléganőjével is- ilyen. Aztán a készülés során megtaláltuk a közös hangnemet és minden gördülékenyen zajlott. Bea munkája profi, nagyon érti a dolgát. Jó anyagokkal, precizen dolgozik. A sminkje nagyon jól tükrözte az egyéniségemet.

A fodrász: Királyné Marianna, az eredetileg elképzelt loknis hajkoronával valódi kis királylányt varázsolt belőlem. Ő már sokkal kedvesebb és rugalmasabb volt. Külön meg kell említenem, hogy anyukámnak olyan szépre szárította a haját, amilyet még nem is láttam...

A fotós: Bende Tamás, egész nap szorgalmasan fotózott és nagyon eredeti ötletei voltak. Az eredmény pedig egyszerűen lélegzetelállító!

A zenekar: Szexi Csokoládé, nagyon széles a zenei palettájuk. Jól zenélnek és alig álltak meg pihenni. Nagyon ráéreztek a társaság izlésére. Jó áron dolgoznak, pontosak, figyelmesek és remek hangulatot teremtettek.

Akiket semmiképp sem ajnálunk:

Blaner Attila, EUjewel ékszerüzlet, VI. kerület Hajós u. 7.

Egy szerencséje van a fickónak, hogy a gyűrűink nagyon szépek lettek és hogy az utolsó héten már nem lett volna időnk másik ötvösnél elkészítettni a gyűrűket.

A kiszolgálás borzalmas. A megbeszélt időpontra nem készítették el a gyűrűket, pedig a rendelést 7 héttel az esküvőnk előtt leadtuk (elvileg 3 hétre vállalták a gyűrűk elkészítését). És ami még botrányosabb volt, hogy mindezért nem kért elnézést, hanem még bizonygatta, hogy márpedig Ő leszállította az árut időben (nevezetesen az esküvő előtt).

Ugyanis interneten keresztül adtuk le a rendelésünket. Megegyeztünk, hogy szeptember 19 és 22 között megyünk be (a feltételezetten akkor már hetekkel előzőleg elkészült) gyűrűkért. Úgy alakult, hogy szeptember 19-én volt arra dolgunk és beugrottunk hozzájuk. Nagy megdöbbenésünkre a gyűrűm még nem készült el. Az indok az volt, hogy augusztusban sok volt a szabadságolás... Aztán felajánlották, hogy majd 22-én helyszínt egyeztetünk és kiszállítják a gyűrűket. Így is lett. Ekkor vártuk a bocsánatkérést az üzletvezetőtől, aki személyesen hozta el a gyűrűket. De csak azt hajtogatta, hogy hát le lett szállítva 22-re a gyűrű, mit akarunk még?!... Mondta, hogy nem tudott minket értesíteni a csúszásról, mert nincsenek felkészülve a külföldi vevők kiszolgálására. Hát ezen eldurrant Balázs agya! Mennyire vagyunk külföldiek?... Magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, van magyar telefonszámunk... Egyszerűen bődületes, hogy hogy volt pofája ezekkel a semmitmondó érvekkel védekezni, ahelyett, hogy egyszerűen elnézést kért volna a késésért. Egy gerinctelen, unfair, megbízhatatlan üzletember ez a fickó.

Beültünk vele egy kávézóba, hogy átadja a gyűrűket és ahelyett, hogy elnézést kért volna és fizetett volna nekünk egy kávét, egyfolytában azt hajtogatta, hogy ők leszállították a gyűrűket... majd megkérdezte, hogy mennyibe kerül az ásványvíz amit fogyasztott... Balázs csak egy szánalmas pillantást vetett felé és azt modnta, hogy tudod mit, a vedégünk voltál...

Na de nem akarom a Blaner Attilához fűződő rémálmunkkal zárni a Mi Nagy Napunkról szóló bejegyzésemet :).

Végül a sok szervezés és ötletelés, gyakorlás megérte, mert nagyon jó hangulatú bulit teremtettünk. Többen gratuláltak a szervezésért és kivitelezésért, ami igazán jól esett. A legnagyobb bók mégis az volt, hogy több olyan barátunknak is tetszett az esküvő és a bulink, akik úgy általában nem szeretik az esküvőket. Illetve a még nem házasok közül többen mondták, hogy ők is ilyen lagzit szeretnének majd. Azt hiszem ettől nagyobb elismerés nem is kell.

Nagyon örültünk, hogy végre együtt láthattuk a családjainkat és a legkedvesebb barátainkat és hát az egész apropója megkoronázta ezt az örömet :).

Életem legvarázslatosabb és azt hiszem egyik legemlékezetesebb élménye, amit külön köszönök Balázsnak. Hiszen az "igazi" esküvő: a nagy menyasszonyi ruha, a barátok meghívása, a vacsora, a buli az ő álma volt és ő erősködött, hogy ilyen esküvőt tartsunk. Egy cseppet sem bántam meg, hogy így döntöttünk, köszönet érte újdonsült férjuramnak :).

Készülődés

Rég írtunk már, de ennek nagyon egyszerű oka van: nem nagyon történik velünk semmi.

Na jó, azért zajlik az élet... Július végén anyu és apu volt nálunk látogatóban. Kicsit több, mint egy hetet töltöttek nálunk. Nagyon örültem nekik! Sokat pihentünk, beszélgettünk, finomakat ettünk. A lényeg az volt, hogy velük lehessek.

Miközben itt voltak, haladtunk az esküvőnk szervezésével is. Balázsnak kinéztük és le is foglaltuk a ruháját. Már nem tudunk az esküvőig hazamenni, így itt akartuk beszerezni az ő ruháját. Eredetileg egy szép öltönyt szerettünk volna vásárolni, amit majd később is ki tud használni. Sajnos nem találtunk olyat, ami olyan igazán vőlegényes lett volna... Kétfélét láttunk csak: voltak amik árban nagyon jók voltak, de nem igazán alkalmi öltönyök. A másik véglet pedig a márkás, de nagyon drága öltönyök. Végül úgy döntöttünk, hogy az itteni szokásokat követve kölcsönözzük a vőlegény ruháját. Ezzel itt külön esküvői ruhakölcsönzők foglalkoznak, szóval nagyon könnyű volt a dolgunk. Ráadásul itt Dun Laoghaire-ben van egy elég széles választékkal rendelkező üzlet, a Black Tie, úgyhogy mi ide mentünk el. Nem mondom el, hogy végül milyen fazonra esett a választásunk, majd meglátjátok a "nagy napon" :)

Most hétvégén a meghívókkal foglalkoztunk. Mivel volt rá időnk, a meghívókat itthon, saját kezűleg készítettük el. A szomszédos bevásárlóközpontban van egy műveszeti kellék bolt, ahol beszereztünk fehér kartonból készült meghívó lapokat és fehér borítékokat. Mivel az esküvői dekorációnk színe bordó és arany lesz, így a meghívón is ez a két szín dominál. Arany pauszpapíron, bordó szöveg. Nagyon kis helyes, egyszerű meghívónk lett.

A szervezéssel egyébként nagyon jól állunk, már csak a gyűrűket kell beszereznünk. Valószínű, hogy egy budapesti bolt internetes katalógusából fogjuk megrendelni a kiváalsztott karikagyűrűket. Majd el kell mennünk itt egy ékszerészhez leméretni az ujjunkat.

Szerettük volna itt megvenni a gyűrűket, mert jó lett volna élőben látni és felpróbálni őket, de egyrészt a legtöbb helyen csak egy-egy minta van (ami általában túl nagy is), másrészt itt 500 eurónál kezdődik egy kő nélküli karikagyűrű. Magyarországon a két gyűrű együtt sem kerül ennyibe. Szóval a személyes váráslásról inkább lemondtunk.

Tegnap nézelődtünk, hogy hova menjünk majd nászútra. Elég jó csomagárakat találtunk az egyik helyi utazási irodánál. Ha minden igaz az esküvő után október elején megyünk majd. Eddig a legszimpatikusabb célpont a Kanári-szigetek volt. Októberben még elég meleg van ott és ugyanolyan árban van, mint Görögország vagy Spanyolország.

Sokan kérdezték, hogy izgulunk-e az esküvő miatt... Erre az én kérdésem az, hogy "Miért? ...Kéne?". Előtte pár nappal biztos izgulunk majd (főleg én!), de most még teljesen nyugodt vagyok. Még nem számolunk vissza, nem emlegetjük minden nap. Mi egy fesztelen, őszinte ünneplést szeretnénk a családdal és a legjobb barátainkkal. Egy jó bulit, amit sokáig emlegethetünk. Szerintem ez elég jól hangzik és nem igényel különösebb izgulást.

Menyasszonyi ruha vadászat

Erről írnék kicsit hosszabban. A férfi blogolvasók nyugodtan ugorják át ezt a bejegyzést, nem akarom őket untatni :)

Mielőtt hazamentem, körülnéztem a neten, hogy milyen ruhák léteznek és hogy nekem melyik fazon, szín tetszene. Az Ananász Szalon honlapján gyönyörű ruhákat találtam. Meg is volt a kedvencem. A tervem az volt, hogy bemegyek, ezt felpróbálom, lefoglalom és nem lesz vele több gondom.

Péntek este érkeztem Budapestre és másnap reggelre egyeztettem velük időpontot ruhapróbára. Ez volt az első szalon, amibe mentem, itt próbáltam fel életem első esküvői ruháját. Olyan hülyén hangzik és nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, sőt én magam sem tudtam, de számomra fontos volt ez az első próba.

A szalonba belépve a frissen mosott ruha illata csapott meg. Gyönyörű, tiszta szalon. Igényes hajópadló. A bejárati szoba is elég tágas, aztán van egy nagyobb előszoba, ahol két nagy katalógus van tele fotókkal. Ebből lehet kiválogatni azokat a ruhákat, amiket fel szeretnél próbálni. Én hatot írtam össze. Ezután az eladó bevezetett egy nagy terembe, ami tele volt szebbnél-szebb ruhákkal és egy hatalmas tükörrel.

Az első ruha amit felpróbáltam egyszerűen borzalmas állt rajtam, nemcsak azért, mert nem az én méretem volt, hanem az egésznek teljesen más volt az esése, a tartása, mint a katalógusban.

A kiszolgálással nagyon elégedetlen voltam. Az eladó nagyon kedvtelen, közömbös volt. Mintha terhére esett volna a segítségnyújtás. Az egész próba olyan nehézkesen ment. Talán ha nem egyedül megyek a próbára és lett volna velem valaki, akkor merészebb és talpraesettebb lettem volna én is. De így elment a kedvem az egésztől.

Azt hittem, hogy egyik ruhát adják majd rám a másik után és tanácsokat adnak, hogy mi állna jól, hogy mi az új trend és mi a legkeresettebb, vagy valami... de semmi! Persze tudtam volna választani a készletükből, mert tényleg gyönyörű ruháik vannak, de hétközben egész véletlenül beestem a Teréz körúton a Carmen szalonba. Ide eredetileg azért ugrottam be, hogy menyecskeruhát próbáljak, de aztán elmondtam, hogy mi az elképzelésem menyasszonyi ruhák területén és próbálgatni kezdtem. A kiszolgálók sokkal kedvesebbek voltak itt. Végül az egyik ruha nagyon megtetszett. A következő hétvégén már erősítéssel felszerelkezve, anyukámmal és tesóimmal, mentem el az utolsó körös próbára és kiválasztottam a ruhát.

Gondolkodtam, hogy felhívom az első szalont és elpanaszolom az esetemet a tulajdonosnak. Nem is azért, hogy szidhassam az eladót, hanem inkább azért, hogy máskor ilyen ne forduljon elő és hogy több potenciális vevőt ne veszítsenek el. Aztán megszállt a kisangyal és inkább az utóbbi szalon tulaját hívtam fel és megdícsértem az ott dolgozó lányokat. Mikor mondtam a tulajnak, hogy voltam náluk próbálni és le is foglaltam egy ruhát és hogy csak azért telefonálok, hogy elmondjam, hogy nagyon elégedett voltam a kiszolgálással, meglepődve visszakérdezett, hogy "elégedett?". Nem akart hinni a fülének, hogy nem reklamálni akarok, hanem épp ellenkezően, dícsérni :)

Pörgés otthon

Tegnap este érkeztem vissza Dublinba. Majdnem két hetet töltöttem otthon. Elég pörgős kiruccanás volt. A látogatásom fő indokai: a nyelvvizsgám szóbeli része, valamint az esküvő szervezése volt.

A szóbeliről irnék egy kicsit részletesebben. A szakmai (gazdasági) középfokú nyelvvizsgáról van szó. Sokan úgy gondolják, hogy a Dublinban eltöltött egy év után ennek simán mennie kell. Hát ne gondoljátok! Előszöris azért ne, mert a Külkerre mentem nyelvvizságzni. Állítólag ez az egyik legkeményebb szakmai nyelvvizsga. Másrészt azért ne, mert én gyakorlatilag nulla angoltudással jöttem ki. Szeptemberig jártam nyelviskolába, utána a szakmai angolt autodidakta módon próbáltam elsajátítani. A nyelvvizgsa sokkal könnyebb azoknak, akiknek ez egy külön tantárgy a fősuli 4 éve alatt. Főleg úgy, hogy a legtöbben előtte már tanultak angolt a gimnáziumban. Ezeket most nem azért mondom, hogy fényezzem magamat, csak olyan rosszul esik, amikor többen azt vágják a fejemhez, hogy csupán azért mert itt élek, szinte "kötelességem" tudni angolul. Arról nem is beszélve, hogy mivel még nem dolgozok, alig van lehetőségem angolul társalogni.

Na, visszatérve a szóbelire: az első feladat az, hogy a vizsgabiztosokkal kell beszélgetni a szakmai múltadról, a jövődről, céljaidról. A második feladat egy angol nyelvű, írott szakmai szöveg ismertetése magyarul, szóban (ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag le kellett fordítani a szöveget). Ezek után adnak két elég általános témát. Ezek közül a vizsgázó választhat egyet, amiről 2-3 percet szabadon kell beszélnie. Az én témáim ezek voltak: "mibe érdemes ma befektetni" és "a cégek felépítése". Én az utóbbit választottam. Az utolsó feladat egy szituációs játék, amiben az egyik vizsgáztató a partnered. Úgy érzem, hogy szerencsém volt, mert jó témákat kaptam. Bár nem volt tökéletes a feleletem, de folyékonyan és magabiztosan beszéltem végig. Jövő héten lesznek eredmények, majd megírom, hogy mi lett...

Az otthonlétem alatt igyekeztem minden olyat megszervezni az esküvővel kapcsoltosan, amit innen messziről nem lehet, vagy nehézkes. Egyeztettem a rendezvényszervezővel a "programmenetünkkel" kapcsolatosan és kifizettem az ezzel járó költésgeket. Érdekel valakit, hogy mi mennyibe kerül?... Csupán tájékoztató jelleggel írnám le azoknak, akik terveznek a közeljövőben esküvőt. A házasságkötés maga díjmentes és mint megtudtuk mindössze 8 percet vesz majd igénybe! Ha kérsz olyan extrákat, mint aláfestő zene, szűlőköszöntő, gyertyagyújtás, pezsgős koccintás, versmondás, ez már mind pénzbe kerül és ezekkel együtt kb. 15 perc a szertartás.

Nekünk nem lesz templomi esküvőnk, bár én örültem volna neki, de nem akartam Balázst olyanba kényszeríteni, amiben nem hisz. Többen mondták, hogy "pedig milyen szép a templomi szertartás". Hát igen, de nem hiszem, hogy a szép mivolta kéne, hogy motiváló legyen a résztvevők számára. Ezzel az erővel tarthatnánk görög ortodox szertartást is, mert nekem azok a templomok sokkal jobban tetszenek, mint a római katolikusok... Azért mert nem tartunk templomi esküvőt, nem tartom magamat kevésbé hívőnek.

Visszatérve a szervezésre: lefoglaltam a vacsorahelyszínt. A Hotel Benta "Beatrix" éttermét béreljük ki és az ételeket, italokat is ők fogják szolgáltatni. Ezt a helyszínt az anyakönyvvezető ajánlotta. Ezt néztük meg először. Még voltunk pár helyen, de ennél maradtunk. A környék elég lerobbant, de maga a hotel - ami állítólag egy munkásszállóból lett átalakítva :) - szépen fel van újítva és az étterem része nagyon megtetszett. A falak bordóra vannak festve, a terem közepén van egy kis nádfedeles, magyar motívumos rész. Nagyon hangulatos. Láttunk róla fotókat, hogy miyen feldíszítve és szerintem nagyon szép lesz. Arról nem is beszélve, hogy nagyon rugalmasak: bevihetünk bort saját beszállítótól, ill. sütiket és persze a menyasszonyi tortát. A menüvel kapcsolatosan is nagyon rugalmasak. Eddig elégedettek vagyunk velük.

Voltam menyasszonyi ruhákat is próbálni. Sikerült is kiválasztani a legszebbet és le is foglaltam. Rátaláltam egy aranyos kis menyecskeruhára, ezt is megvettem. Még a hazalátogatásom előtt itt Dublinban beszereztem a cipőmet is, úgyhogy a ruhakérdés megoldódott :)

Választottunk zenekart is. Ez nem volt túl nehéz, mert egyik unokatesóm egy háromtagú zenekarban énekel. Nagyon szép a hangja és rendszeresen zenélnek lakodalmakon és más rendezvényeken is. Ráadásul jó bulizós zenéket játszanak, úgyhogy biztos jó hangulatot biztosítanak majd.

Már a vendéglistánk is megvan és készítjük a meghívókat. Szóval nagyon jól állunk.

Ha otthon szerveznénk, nem hiszem, hogy így pörögne minden. Mivel a fontosabb dolgokat most el kellett intézni, biztos nem marad semmi az utolsó pillanatra. Balázs: Na ezt majd olvassuk vissza szeptember 27-én! :)

Egy kis érdekesség: Írországban adókedvezményt kapnak azok, akik házasok és a párjuk munkanélküli. Így ha a feleség háztartásbeli, akkor a férj többet visz haza. Ez az élettársi viszonyra sajnos nem vonatkozik.

Otthoni hétvége

Az otthon eltöltött hétvége, mint mindig, most is nagyon gyorsan elrepült... Igazából két célja volt a mostani hazalátogatásunknak. Az egyik, a már sokat emlegetett, hirhedt nyelvvizsga volt. Erről sokat nem is írnék, mert eredmény majd csak június elején lesz. A másik, sokkal izgalamasabb ok az volt, hogy hivatalosan bejelentettük az anyakönyvvezetőnél, hogy össze szeretnénk házasodni. Meg is kaptuk az időpontot: szeptember 26-án lesz az esküvőnk a IV. kerületi Polgármesteri Hivatalban. Kezdődhet a szervezkedés! :)