Tesók

Kommentár nélkül.

Nóri szösszenetek

Sokan hiányoltátok, így ismét elkezdtem írni :) Íme a legújabbak!

Uzsonnázás közben kérdezem tőle: "Milyen az eper?"

Mire Nóri: "Kicsit savanyúnak tűnik."

Nóri szösszenetek

Hazajövet az oviból a folyosón meglátja a tűzoltókészüléket és magyarázni kezd: "Ez egy tűzoltókészülék. Tudod Anya, a tűzoltókészülék várja a tüzét..." -hát most már tudom :)

Nagyon gyakran dicsér: "Anya, nagyon csinos vagy! Anya, nagyon szép a rózsaszín felsőd, és a kék pólód a fehér kockákkal..."

Nóri szösszenetek

Kinéz az ablakon: "Hirtelen azt hittem, hogy egy griffmadár, de csak egy sima madár volt."

"Hát ez az idő nagyon lengyel!" (azóta sem sikerült rájönni, hogy ez mit takar...)

Múlt heti érdekességek: hatalmas vitorlás, pénteki vacsora és tánc

A múlt hetünk nagyon jól telt. Még tartott a szokatlan meleg, így ismét sokat voltunk a szabadban.

Egyik reggel séta közben láttam, hogy a gátnál kikötött egy nagy hajó. Elnéztünk arra és egy hatalmas -mint utóbb kiderült a világ második legnagyobb - vitorlás hajója állt a kikötőben. Csodaszép volt! Még Norci is felkiáltott, hogy "Wow, mekkkkkora hajó!" :)

Péntek délután Nóri jó sokat aludt, így elcsúsztunk az uzsonnával és emiatt a vacsorával is. Így volt időnk kisétálni Balázs elé az állomásra. Nóri mindig úgy örül, ha Balázs elé megyünk.
Élveztük a meleget, a napsütést és sétáltunk egy kicsit. Nóri még a játszótérre is bement egy kicsit csúszdázni.

Levendulák között... :) 

Majd beültünk egy közeli étterembe, a Travel-be vacsorázni. Az étterem nem volt túl zsúfolt és az akvárium mellé kaptunk helyet. Ez pont kapóra jött, mert a héten Nórival készítettünk egy kis akváriumot papírtányérokból és így megmutathattam neki, hogy milyen is az igazi akvárium. Mondanom sem kell, hogy Nórinak nagyon tetszett.

Az étterem nem volt rossz. Tetszett, hogy nem hatalmas adagokat adtak. A kiszolgálás, kaja minősége és tálalása is jó volt, de azért nem ütötte meg azt a szintet, amit az Alexis. Ez utóbbi volt a kedvenc éttermünk itt a környéken, de sajnos bezárt.

És akkor a végére még mutatok nektek egy rövid videót. Ez most Norca kedvenc száma.

Nóri videók

Sokszor szoktam a telefonommal videót készíteni Nóriról és méltatlanul kevésszer teszek fel belőle a blogra. Most ezt pótolandó, megosztok veletek néhányat.

Rengetegszer előfordul, hogy játék közben hallom, hogy mondókázik, vagy a mondókákból, dalokból idéz sorokat. Valahogy így:

A verseket is nagyon szereti. Sokszor közösen mondjuk a verseket, meséket, valahogy így:

Írtam már arról, hogy voltunk egy próbaórán Claphandies-en. Azóta vettünk bérletet és rendszeresen, heti egy alkalommal járunk. Az ott tanult dalokat, mondókákat itthon is sokszor meghallgatjuk, elénekeljük. Ez Nóri egyik nagy kedvence:

Néhány hete vettünk pár új játékot Norcinak. Biztosan emlékeztek, hogy meséltem már arról, hogy nem szokás nálunk egy-egy ünnep alkalmával (pl. születésnap, névnap, karácsony stb.) az ajándékáradat. Inkább az a jellemző, ha látunk valamit, aminek a másik örülne, akkor alkalomtól függetlenül meglepjük vele. Nórival kapcsolatosan is így volt eddig. A szülinapjára pl. a tortán kívül semmilyen ajándékot nem kapott, viszont pár hete vettünk neki egy rollert és egy játék bevásárlókocsit mindenféle játék ételekkel.

A bevásárlókocsi azóta is nagy sláger. Sokszor a pici babakocsijával együtt (egyik kezében az egyik, másikban a másik) tolja.

A rollerezés még kicsit döcögősen megy. Sokszor mindkét lábával rááll és tolni vagy húzni kell őt. Vagy a két lába közé vesz a rollert, ráül és a lábaival hajtja magát. De a rendeltetésszerű használata is alakul:

Jó pár hete voltunk Kerekítőn és vinnünk kellett egy kendőt, mert azzal is mondókáztunk. Nórinak annyira megtetszett az a kendő, hogy azóta is sokszor előveszi és játszik vele.

Reggeli mosakodáskor, mikor Nóri pucér, mindig kéri, hogy adjam neki a "fincsit", ami egy nagy puha takaró. Ebbe bugyolálom és így ücsörög egy kicsit. Néhány alkalommal sírás volt abból, mikor ezt elvettem tőle. Azt találtam ki, hogy ilyenkor visszaszámolok, így van ideje "felkészülni" és tudja, hogy a "fincsinek" itt a vége. Bevált a dolog. A sírások abbamaradtak. És azóta Nóri profi módon számol visszafelé is :)

Ez pedig egy vonatozós játék. A kutyussal tolja a vonatot. Szerintem nagyon cukiiii!

Egyik nap legóztunk és építettünk egy nagy lépcsőt, ami Nóri szerint inkább csúszda volt. Lecsúsztattuk a játékokat, de persze Nórinak is ki kellett próbálnia.

Egyik nap a délutáni ébredése után hosszan eljátszott a kiságyban, ki se akart jönni belőle. Bezzeg reggel, amint kinyílik a szeme sír és ki kell venni...

Nórit nagyon érdeklik a betűk és a számok is. Mikor Münchenben voltunk, egyik alkalommal egy Nord See-ben kajáltunk (nagy szívfájdalmam, hogy nincs ilyen Dublinban). Mikor Nóri meglátta az üzlet feliratát, magától mondta, hogy "ott a Nóri betű". 

Illetve egyik alkalommal mondta, hogy ott "Apa betű". Néztem, de nem láttam semmilyen feliratban  "A" betűt. El is könyveltem magamban, hogy ezek szerint nem ismeri fel rendesen. De Nóri odament és rámutatott, hogy az ott az "A" betű... és tényleg! Ugye látjátok, hogy mire gondolt? (Think outside the box :)

Ezeket a betűket ismeri már:

És íme a legfrisebb felvétel. Nóri tudja a teljes nevét, hogy hány éves és hogy melyik városban lakunk. 

Nóri dumál

Mióta otthon voltunk Nóri egyre többet dumál. Szinte minden nap mond valami újdonságot. Kezd rövid mondatokban beszélni. Néha már mond ragokat, használ jelzős szerkezeteket és a különböző igeidőket is használja. Ez egy nagyon édes korszak. Csak kapkodom a fejemet, hogy milyen gyorsan fejlődik. Tényleg élmény minden új szó, minden új mondat, minden próbálkozás.

Jöjjön néhány szösszenet:

Vonatosat játszunk. Kapott Nóri egy IKEA-s vonatpályát, néhány vonattal együtt. Ezekből építünk pályát és tologatjuk a vagonokat. Közben mindig éneklem a "Megy a gőzös"-t. Egyik nap meg-megálltam a sorok végén, hátha Nóri majd befejezi az adott sort, de várhattam... Norcit ugyanis nem nagyon érdekelte a dolog. Majd a szokásos befejezés "Elől ül a masiniszta, Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja." helyett úgy énekeltem, hogy "Elől ül a masziniszta, Hátul meg a krumplifejű palacsinta." Mondanom sem kell, hogy ezt azonnal ismételte utánam. Majd rögötn mondta, hogy "Nóra kér palacsincsin". Ezt addig mondogatta, míg este 7-kor neki nem álltam palacsintát sütni...

Másik éneklés alkalmával történt:
Anya: - Boci, boci
Nóri: - Taaar.... kaaaa...
Anya: - Se füle, se
Nóri: - Faaaar.... kaaaa...
Anya: - Odamegyünk
Nóri: - Laaaak... taaaaa...
Anya: - Ahol tejet
Nóri: - Kaaaap... taaaa...

Mostanában, hogy sokszor szívtuk Nóri orrát, az orrszívás után mindig adtam rá puszit neki és megkérdeztem, hogy "jobb?". Pár nap elteltével a puszi után magától mondta, hogy "jobb" (azaz "lobb"). Azóta is a vigaszpuszik után rögtön mondja, hogy "jobb" :)

Múlt héten tanítgattam Nórinak a teljes nevét, de nem sok sikerrel. Majd egyik nap paradicsomos gombócot főztem. Együtt néztük ahogy főnek a gombócok. Megkérdeztem Nórit, hogy ki eszi meg ezt a sok gombócot. Mire jött a válasz, hogy "Lécz Nóra" :)
Azóta már többször is mondta a teljes nevét. Egyik nap pl. pelenkázás közben mondta, hogy "Lécz Nóra lába csupasz" :)

De ilyeneket is mond már:
"Apa nincs, apa dolgozik, apa este jön."
"Apa nincs, elment vonat, dolgozik."
"Most nem szeretne." (ez szeretnék akar lenni)
"Baba eszik fincsiség."
"Baba éhes, pocó éhes, hamm, hamm."

Az egyik nagy kedvencem, amikor hív minket és szól, hogy "Anc/Apa dele, dele, csüccs ide!"
Ma ebéd közben mondta, hogy "csupa krumplifőzelék" (és közben mutatta a kezét). Fürdéskor pedig egy flakonnal játszott és ahogy öntötte ki belőle a vizet, mondta, hogy "Odanézz, sok-sok bubi!"
De nem is folytatom a sort, mert rengeteg dolgot mond, ismétel, kommentál. Sokszor egyes szám harmadikként emlegeti magát. Cukker! :)

Ezeken kívül már sok mondókának és dalnak ismeri a sorvégeit. Illetve egy angol dalocska első sora is megy már neki:

Egyik nap letettem délután aludni, de hallottam, hogy még játszik, ezeket mondta közben: "egyik láb, másik láb, kettő van, fincsi (???), mackó itt, fincsi, tente, most tente, egyik, másik, utolsó." De nagyon hosszan mondogatta a szavakat, csak ezeket sikerült megjegyeznem.

Az alapszótárában már benne van a kérem, köszönöm, szívesen, tessék, bocsánat és próbálja mondani azt is, hogy egészségedre (miután tüsszentünk).

Vannak "Nóri szavak" is. Ezek közül a kedvenceim a "zives" (azaz vizes) és a "bocsáta" (azaz bocsánat) :)

A beszéden kívül nagyon jól halad a halandzsázásban is. Néha elkezdi és percekig csak mondja, mondja a magáét. Nagyon édes! Imádom! Hétvégén sikerült is egy kicsit ebből elkapnom:

És akkor még egy videó. Ezúttal dínókkal dekoráltuk ki Nóri falát (Ő választotta ezeket a matricákat). Nagyon szereti, midnen nap többször is megnézzük őket:

Újdonságok: dalfelismerés, ugra-bugra, szeretget, ismeri a színeket és kirakózik

Ismét jövök a Nórival kapcsolatos új dolgokkal.

Pár hete vettem észre, hogy egyre több dalt felismer Nóri. Sokszor hallgatjuk a Picurrádiót és Nóri már a dalok elejét hallva mutatja, hogy melyik az. Pl. a Boci, boci tarka elejét meghallva mutatja, hogy "boci". A "Mókuska, múkuska"-t hallva, mutatja, hogy "mókus". A "Cirmos cica hajj"-kor a "cica" jelét mutatja. De rengeteg más dalt is felismer.
Három hete történt, hogy vacsorázás közben hallgattuk a Picurrádiót. Nóri egyszer csak mutatta, hogy "kukorica". Nem értettem, hogy miért mutatja. Arra gondoltam talán azt szeretne enni. Mondtam, hogy sajnos nem tudok neki kukoricát adni. De csak mutatta és közben nevetett. Nem értettem. Kicsit később hallottam meg, hogy a gyerekek a rádióban éneklik, hogy "sejhaj ruca-ruca, kukorica derce". Ugyanis Nóri már a dal elején tudta, hogy ez lesz a refrén és azért mutatta. Felismerte. Pedig ez egy olyan dal, amit én soha nem éneklek neki. Azóta is előfordult, hogy ugyanezt a dalt hallgatva mutatta a kukorcia jelét. Nagyon édes :)

A másik, hogy próbál ugrani. Ez érdekes dolog, ugyanis régebben a nagy ágyunkon imádott ugrálni, de azóta sem próbálkozott az ugrással. Nemrég jártunk egy farmon, ahol látta a kecskéket, akik egymással játszottak és sokat ugráltak. Azóta próbál ő is ugrálni. Közben mindig mutatja, hogy "kecske" és mondja, hogy "hopp-hopp".

Szintén pár hét óta teljesen levesz minket a lábunkról, ugyanis elkezdett ölelgetni. Mint azt már többször írtam, Nóri nagyon bújós. Eddig is nagyon gyakran előfordult, hogy az ölünkbe ült, mellénk bújt, most azonban magától ad igazi szoros öleléseket. Hát ez valami isteni érzés :) Illetve szintén magától szokott olyat csinálni, hogy hozzánk jön és megsimogat, puszit ad.

Múlt hétvégén a játszótéren volt egy Nórival egyidős kislány. Érdekes volt látni, hogy a másik kislány miket csinál már. Pl. kétszavas utasításokat adott anyukájának (add ide, vidd oda, kérem szépen stb.). Sokkal több szót tudott már mondani, mint Nóri. Viszont a kislány anyukája csodálkozva nézte, ahogy Nóri teljesen egyedül felment a nagyobb csúszda lépcsőjén és ahogy egyedül lecsúszott. Sőt, úgy is felment, hogy az egyik kezében a labdáját tartotta. Mikor felért, legurította a labdát a csúszdán, majd Ő is lecsúszott.

Végül íme néhány videó! Ezen kiválasztja a színeket. Már 11 színt ismer:

Pár hete már ügyesen kirakózik. Van egy kutyás-cicás könyve, amiből a cicák, kutyusok kivehetőek és ezeket is vissza tudja már tenni.

Ezeket az állatkákat körbe is lehet rajzolni és így a színezést, rajzolást is lehet velük gyakrolni. Nóri imádja ezt a könyvet! Én már kiütést kapok tőle :)

Valamint a négydarabos puzzle kirakása is megy már egyedül:

Ha viszont nincs türelme, akkor valahogy így végződik a dolog:

Ja és amint láthatjátok telefonál a kutyusokkal és a cicákkal... Fogalmam sincs, hogy ezt honnan szedte :)

Hurrá nyaralunk! Ezúttal gyerekkel Nizzában.

Megérkeztünk Nizzából. Ez volt az első igazi nyaralásunk hármasban. Bár már többször utaztunk haza Magyarországra, azok az utak inkább a rokonlátogatásról szóltak, mintsem a pihenésről és a felfedezésről.

Nizza! Nizza! Azt se tudom, hol kezdjem az élménybeszámolónkat. Talán kezdjük a leges-legelején: hogy is jött az ötlet, hogy pont Nizzába menjünk?! Idén szerettünk volna elmenni hármasban nyaralni. Igazi pihenős, tengerpartos, felfedezős, napsütéses nyaralásra vágytunk. Uticélként felmerült Spanyolország, de mivel két éve voltunk Barcelonában, ezt leszavaztuk. Aztán gondolkodtunk Olaszországon, Szardínián és Szicílián is. 2003-ban hat hetet töltöttünk Dél-Olaszországban, ami hatalmas élmény volt és már régóta vágyunk vissza. De aztán eszünkbe jutott Dél-Franciaország és a Riviéra. Franciaországban már többször is voltunk, de a déli részen még egyikünk sem járt. Többször felmerült már uticélként és úgy éreztük végre itt az ideje, hogy ellátogassunk ide is. A Riviérán több várost is nézegettünk, de a meghatározó az volt, hogy hova van közvetlen járat Dublinból. Végül Nizza mellett döntöttünk. Miután kiválasztottuk a célállomást, döntenünk kellett az időpontról. Szinte már rutinszerűen szeptember közepét lőttük be, mert egyrészt akkor már nincs borzasztó meleg, másrészt addigra lecseng a túristaszezon. Így nincsenek olyan sokan és pénztárcabarátabb is. Amint megvolt az időpont, le is foglaltuk a repjegyeket, majd szállás után néztünk. Úgy gondoltuk, hogy Nórival problémás lenne egy hotelben megszállni. Nem lett volna lehetőség főzni neki és a hotelszobák általában túl kicsik. Ekkor jutott eszembe, hogy sokan foglalkoznak lakásbérbeadással. Megnéztük az árakat és ugyanannyiba kerültek az egyszobás lakások az óváros szívében, mint az átlagos hotelszobák. Így egy apartman bérelése mellett döntöttünk. A Nice Pebbles ügynökségtől béreltünk, egész pontosan ezt a lakást.

Tudni kell, hogy mi az aktív pihenés hívei vagyunk, ezért már jó előre beszereztünk egy Lonley Planet-et és weben utánaolvastam, hogy milyen -főleg gyerekbarát- programok vannak a Riviérán. Összeírtuk azokat a programokat, amiket érdekesnek találtunk és csoportokba szedtük, hogy melyik mennyi időt igényel, hogy mennyire tartjuk fontosnak és hogy kell-e hozzá autó. Nizzába érve mindig erről a listáról választottuk ki a másnapi programunkat.

Nagyon sokat tanultam ezalatt a nyaralás alatt. Először is, ha gyerekkel megyünk nyaralni, fontos, hogy rugalmasak legyünk. Ha valami nem a terv szerint alakul, tudni kell improvizálni. Igyekezni kell a gyerek igényeit (evés, alvás, játék) szem előtt tartani, de nem kell feltétlenül mindent feláldozni azért, hogy a gyerek napirendje percre pontosan a megszokottak szerint alakuljon. Ne feledjük el, hogy a gyerekek nagyon alkalmazkodóak és sokkal többet kibírnak, mint azt gondolnánk. Valamint nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekek mindent megéreznek. Ha azt érzik rajtunk, hogy feszültek, bizonytalanok, stresszesek vagyunk, akkor ők is nyűgösek lesznek. Ha viszont látják, hogy anya és apa is jól érzik magukat, vidámak és tényleg élvezik a nyaralást, akkor a picik is könnyebben veszik az akadályokat és lazítanak.
Ez persze mind szép és jó, de mielőtt elindultunk, én szétizgultam magamat, hogy mi hogyan lesz. A két fő dolog, ami miatt aggódtam, az az evés és az alvás volt. Rettegtem, hogy Nóri majd nem eszik, hogy minden nap főznöm kell majd neki, mert ugye a kisasszony csak a házikosztot szereti. Sajnos az üveges babakaják nálunk nem működnek (ami ilyenkor nagy kár, mert sokkal egyszerűbb lett volan, ha megeszi ezeket).
Azt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy az alvástól miért tartottam. Féltem, hogy altatni kell majd, hogy sokszor felébred, hogy esetleg megint hozzászoktatom valamilyen rossz elalvós szokáshoz. Szóval nem kevés félelmem volt a nyaralás elején, de Balázs -mint mindig- most is nagy támasz volt. Ő teljesen optimistán állt a dolgokhoz: Nóri azt eszi majd, amit mi. Ha nem eszik, akkor majd kap gyümölcsöt. Az alvásról pedig azt gondolta, hogy mivel itthon is már több hónapja gond nélkül alszik, majd ott sem lesz másként. Elárulom, neki lett igaza :) Semmivel nem volt gond. Persze előfordult, hogy nem volt nagy étvágya, de nem csoda, mert mi sem ettük magunkat puffadásig a 30 fokos melegben. Az alvás pedig úgy alakult, hogy az első napokban 11-12 órákat aludt esténként, egy-egy pár perces ébredéssel megszakítva. Egyszer sem kellett altatni. Délután és este is mindig magától, gond nélkül aludt el. A nyaralás második felében azonban többször is felsírt esténként. Mint kiderült, jön a második kisörlője és az kínozza. Az ottlétünk alatt a foga egyik sarka áttörte az ínyét, de úgy látom ezzel még szenvedni fog(unk) egy darabig. Az egész egy hatalmas piros dudor. Kenegetjük neki Dentinox-szal és néha kap estére Nurofent, de ez a helyzeten csak kicsit változtat.

Mielőtt részletesen beszámolnék, hogy melyik nap mit is csináltunk, írok még egy kicsit Nizzáról. Nizza és persze a Riviéra is igazi mediterrán vidék (milyen meglepő, ugye?! :). Nemcsak az éghajlat és a táj, de az emberek is. Mindenki nagyon laza, nyugis. Reggel lassan indul a nap. Délben, a legnagyobb hőségben kevesen vannak a szabadban és csak délután indul be az igazi élet, ami aztán késő estig tart.
Nagyon élveztük a meleget és a sok napsütést, 25-30 fok között volt a hőmérséklet, ami tökéletes volt! Nizza hangulata varázslatos: a szűk kis utcák, az utcazenészek, az épületek, a sok étterem, bárok. Jó jelnek véltük, hogy sok nizzai jár a helyi éttermekbe, kávézókba. Zene volt füleimnek a franciák duruzsolása. Bár az első napokon még keresgélnem kellett a szavakat, a végére egész jól belejöttem a franciába. A táj egyszerűen pazar, fenséges, magával ragadó. Nem tudnék elég jelzőt leírni, hogy átadjam mennyire csodálatosak a kis falvak Nizza környékén. A fotók önmagukért beszélnek.
Mindezek mellett élveztük a gyümölcsök édes ízét, a finomabbnál finomabb rosé-k frissességét (amit Dublinban megszokott ár harmadáért lehet kapni), a finom sajtokat, a friss ropogós baguette-eket, amiknek a végéből hazafelé menet muszáj törni és megkóstolni. Nosztalgikus volt ismét csemegézni az összetéveszthetetlen francia péksütiket (croissant, pain au chocolat és az én személyes kedvencem a croissant au jambon és a croissant aux amondes -és még gyorsan megjegyzem, hogy a személyes kedvenceimnek köszönhetően +1,5 kg-val jöttem haza, de akkorsebánom, mert marha finom cuccok ezek- :) És akkor nem beszéltem még a cukrászremekművekről! Persze a természet adta szépségeket is élveztük: a napot, a kristálytiszta tengert, a benne úszkáló pici halakat, a virágok illatát. De legfőképp élveztük, hogy együtt lehetünk és azt hiszem Nórinak ez volt a legfonotsabb. Imádta, hogy egész nap hármasban voltunk. Ha valamelyikünk egy percre eltünt a szeme elől, azonnal kérdezte, hogy hol van. Nóri egyébként rengeteget tanult ezalatt a pár nap alatt. Sokkal többet dumál, beszél, magyaráz, tanult néhány új szót. Bátrabb lett, ügyesebben megy, még érdeklődöbb és mint egy kis szivacs úgy szívta magába a rázúduló rengeteg új információt.

Amin kicsit meglepődtem, hogy a francia árak úgy általában magasabbak voltak, mint a dubliniak. Az alapdolgoktól kezdve (pl: tej, liszt, hagyma, krumpli, vagy a mi esetünkben a pelenka), az éttermekig (egy menü 20 eurótól indult, egy koktél 10 euró körül volt). Ha jól emlékszem két dolog volt olcsóbb, mint itt: a sajtok és a borok. De sajna csak nem élhettünk 12 napig sajton és boron?! :) Na jó, mi még elviseltük volna, de Nórinak az étrendjét nem akartam ilyen szinten megreformálni :)

Amit hiányoltam az utunk során az az itt megszokott odafigyelés. Dublinban nagyon barátságosak az emberek. Nagyon szívesen elegyednek beszdébe a másikkal, főleg ha látják, hogy turista, vagy hogy gyerekkel van. Ezek persze nem mélyre szántó beszélgetések, csak ún. "small talk"-ok, de én ettől mindig jobban érzem magamat. Hát ilyen szintű érdeklődést nem tapasztaltunk az utunk során. Sehol sem kérdezték meg, hogy honnan jöttünk, vagy hogy ez-e az első ittlétünk, hogy miért épp Nizzába jöttünk, vagy hogy Nóri mennyi idős (ezeket az alapdolgokat itt Írországban hetente többször is elmondom vadidegeneknek és cseppet sem bánom). A másik furcsa dolog, hogy bár Írországban rengeteg a gyerekes, sőt a nagycsaládosok is szép számmal képviseltetik magukat, mégis nagyon toleránsak és figyelmesek az emberek a kisgyerekesekkel (vagy talán épp ezért?). Franciaországban mindenki, ismétlem MINDENKI nagy ívben tett arra, hogy gyerekkel voltunk. A 12 nap alatt összesen kétszer engedtek előre a babakocsi miatt, egyébként mindenhol simán elém mentek, elém álltak, vagy pl. egy épületbe belépve az előttem menő bement és nyugodtan becsukta maga mögött az ajtót, mit sem törődve azzal, hogy én mögötte két lépéssel egy babakocsival jövök. De a járdán sem mutattak különösebb előzékenységet, aki tudott mindig megelőzött és hidegen hagyta őket hogy én a babakocsival esetleg miattuk hátrébb kerülök. Ez az írektől megszokott előzékenység és figyelmesség után nagyon rosszul esett. Szinte már kiborító volt az udvariatlanságuk.
Ami még érdekes volt, hogy rengeteg volt a meleg pár. Nem tudtam, hogy ez a vidék híres a melegbarátságáról. Sok étterem, kávézó, éjszakai szórakozóhely, de strand is van, amik kifejezetten melegbarátok és hogy-hogy nem, mi valahogy mindig megtaláljuk ezeket :)

Tartottam attól, hogy a nyaralás szülőként nem lesz pihentető, hogy sok dologról le kell majd mondanunk Nóri szükségletei és kényelme miatt. Hát tévedtem! Nagyonis volt időnk pihenni. Az első pár napban felfedeztük a várost. Ilyenkor délelőtt mindig mászkáltunk egy kicsit, majd hazamentünk ebédelni. Ebéd után Nóri elaludt, ilyenkor Balázzsal mi is pihentünk: olvastunk, aludtunk. Majd délután folytattuk a városnézést. Ennél pihentetőbb és nyugisabb nem is lehetett volna!
Sőt, olyan is előfordult, hogy miután Nórit este letettük aludni, áttettük a babakocsiba, letakartuk egy sötét kendővel és így mentünk el este sétálni, vacsorázni. Nóri tényleg egy angyal volt: nem ébredt fel és így tudtuk élvezni egy kicsit Nizza éjszakai életét is.

A nyaralás második felében autót béreltük és azzal jártuk be a környéket. Ekkor Nóri alvását úgy oldottuk meg, hogy ebéd után betettük a babakocsiba, bekészítettük neki az alvós polóját, letakartuk egy nagy fekete sállal és minden gond nélkül elszundított és 1,5-2 órát aludt. Mi addig nyugodtan folytathattuk a programunkat, vagy beültünk valahová kicsit ejtőzni. Szóval nagyon jól jött ki minden. Egyáltalán nem volt problémás a dolog.

A gyerekes nyaralásról még annyit, hogy kicsit tartottam attól, hogy vajon mennyire lesz nehézkes Nórival és a babakocsival a közlekedés, hogy lesz-e akadálymentesítés, vagy lesznek-e mosdók, pelenkázók, parkok, játszóterek. Itt Írországban megszoktam, hogy minden nagyon gyerekbarát és hogy kényelmes valamint problémamentes a gyerekkel való közlekedés. Nos elárulok valamit: nemcsak Írországban vannak gyekerek :) Úgyhogy ezért igazán kár volt aggódnom. Bár valószínű, hogy főszezonban az óváros szűk utcái zsúfoltabbak, mint most voltak. De a babakocsival való közlekedés egyáltalán nem okozott gondot. A legtöbb múzeumba be lehetett vinni a babakocsit is. Mindenhol volt pelenkázó, sokszor találtunk parkot, árnyékos részeket, padokat, ahol Nóri nyugodtan ehetett, vagy kicsit rohangálhatott és nagyon sokszor futottunk bele játszóterekbe is. Mondtam is Balázsnak, hogy olyan, mintha vonzanánk ezeket a dolgokat, de kedves férjem felvilágosított, hogy egész biztosan eddig is belefutottunk ilyen helyekbe, de most szülőként értékeljük is ezeket, így jobban feltűnik. És valóban :)

Odaút:
Összeszámoltam, Nóri ötödszörre utazott repülővel. Most, lassan 20 hónaposan is nagyon jól ment a repülés. Semmi gond sem volt. Az időzítés tökéletesen jött ki, mikor Nizzába utaztunk: Nóri ebédjét úgy időzítettük, hogy közvetlen a felszállás után legyen. Így felszállás után meg is etettük, aztán odaadtuk neki a tentikéjét, amivel aludni szokott és legnagyobb meglepetésemre egy kicsi fészkelődés után kb. 10 perc alatt teljesen magától (ringatás, susogás, simogatás nélkül) elaludt. Leszálláskor ébredt fel, kipihenten, jókedvűen :) Így érkeztünk meg a napsütéses Nizzába. Az út egyébként kicsit több, mint két óra volt és ahogy Balázs szokta mondani "eseménymentes" volt.

Miután összeszedtük minden cuccunkat, fogtunk egy taxit és elautóztunk a szállásunkra. Itt találkoztunk az ügynökség egyik képviselőjével. Felkisért minket és körbe is vezetett a lakásban. A lakás pici volt, de hármunknak tökéletesen megfelelt erre az időre. Nagyon jól felszerelt volt, volt: villanytűzhely, sütő, kenyérpirító, vízforraló, mosógép, mosogatógép, vasaló, porszívó, felmosófa és vödör, tisztítószerek és hajszárító is. Egy apró hiba volt, hogy a légkondi nem működött. De volt a hálószobában és a nappaliban is ventillátor a lámpákon, így a levegőt tudtuk mozgatni, de az a melegen nem sokat változtatott. Nórinak külön kértünk utazóágyat, matraccal, pelenkázószivacsot és etetőszéket, amik az érkezésünkkor már be voltak készítve.

Az óváros szívében lakni több előnnyel is járt: mindenhez közel voltunk, tényleg minden (a tengerpart, a piacok, parkok, üzletek stb.) karnyújtásnyira volt tőlünk. A város szívében csak késő este állt meg -vagy inkább lassult le - az élet. A lakásunk az első emeleten volt, közvetlenül alattunk két étterem is volt. Este, vacsora közben mindig menetrendszerűen jöttek a különböző "műsorok". Először egy harmónikás bácsi zenélt. Főleg francia dalokat játszott. Majd jött egy rock-n-roll banda, közben az egyik bárban mindig bekapcsolták ugyanazt az Édith Piaf CD-t. Így zenéből nem volt hiány. Mivel a légkondink nem ment, mindig nyitva hagytuk az ablakokat, amíg Nórit le nem tettük aludni. Szerencsére a hangszigetelés nagyon jó volt, így zárt ablakok mellett csak halk zaj szűrődött be, ami egyáltalán nem volt zavaró.
Ez a videó az egyik vacsora közben készült, jól lehet hallani a harmónikásat a háttérben :)

Nórit mindig az ablakhoz kellett vinni és együtt néztük és hallgattuk a bácsi muzsikálását. Pár nap után már ha csak meghallotta a harmónikaszót rohant az ablakhoz és mutatta, hogy vegyük fel. Többször is integettünk a bácsinak, de sajnos nem vett minket észre.

Ez pedig a zenekar, akik a bácsit követték :)

Első nap csak a környéken sétáltunk egy kicsit, elmentünk vettünk pár dolgot egy közeli szupermarketben. Vacsora után el is aludtunk. Nóri meglepően jól aludt, egy alkalommal sírt fel és pár korty víz után (ami a 30 fokban nem volt csoda) vissza is aludt és majdnem 12 órát aludt. Így reggel mindhárman kipihenten, kisimultan, tele energiával ébredtünk.

Nizza első nap:
Első nap elmentünk egy messzebb (kb. 20 perc sétára lévő) hipermarketbe - a Carrfour-ba - vásárolni. Sok alapdologot be kellett szereznünk, hogy Nórinak szükség esetén főzni tudjunk. A vásárlás után hazamentünk, majd megebédeltünk. Nórit letettük aludni a szokásos délutáni időpontban és mi is pihentünk egy kicsit. Délután pedig lementünk a tengerpartra strandra. A tengerparton vannak fizetős és ingyenes strandok is. Mi vittünk magunkkal mindent (strandtörölköző, árnyékoló stb.), ezért az ingyenes részre mentünk. A nizzai partszakaszról olvastuk, hogy köves, így nem ért meglepetésként. Erre mindenképp érdemes készülni, mert elég kényelmetlen a parton strandpapucs nélkül sétálni. A parton sok árusnál lehet kapni 10 euróért olyan strandcipőt, ami gumitalpas és kényelmes benne a séta a kavicsokon is. Sokan ebben is úsztak. Mi nem vettünk ilyet, de megbántuk. Ha legközelebb megyünk -merthogy egész biztosan nem utoljára jártunk erre - akkor mindenképpen veszünk majd, mert megéri.
A strandot Nóri is élvezte, bár a vízbe nem akart bemenni. De közvetlen a tenger partján ülve tűrte, ahogy a kiszaladó víz mosta a lábát. Egy ideig gyűjtögette a kavicsokat, majd felkérte magát az ölünkbe és a továbbiakban a szárazföldről szemlélte a vizet :)

Nizza második nap: 
Második nap Balázs reggel elugrott egy közeli pékségbe és friss, finom péksütiket hozott: croissant-t és pain au chocolat-t. Nóri is örömmel falatozott a finomságokból.

Reggeli után elmentünk a Cours Saleya sétányra, ahol aznap régiség piac volt.

Majd elmentünk a Promenade des Anglais-re sétálni.

Elsétáltunk a Jardin Albert 1er parkig. Itt volt egy nagyon szép körhinta, ami Nórinak nagyon megtetszett és kétszer is felültünk vele. Egyszer velem, egyszer Balázzsal.

A parkban tízóraiztunk, majd hazafelé vettük az irányt a Place Masséna-n keresztül. Otthon megebédeltünk és letettük Nórit aludni. Mi is szieztáztunk egy kicsit.
Délután felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ez egy magas hegyen álló régi várrom köré épített park. A parkba sok-sok lépcső vezet fel, de szerencsére van lift is, ami ingyenes. Mi a liftet választottuk, mert babakocsival nem tudtunk volna felmenni a lépscsőkön. A kilátás pazar volt fentről.

Nóri nagy örömére volt itt egy játszótér is.

Nizza hamradik nap:
A hamadik napot szintén a Cours Saley-n kezdtük, de ezúttal zöldség és gyümölcs piac volt.

Délben szintén otthon ebédeltünk, majd jött a délutáni alvás. A délutáni pihenő után pedig strandolni voltunk.

Este, miután letettük Nórit aludni, Balázs rábeszélt, hogy menjek el egyedül sétálni és nézzem meg milyen Nizza esti élete. Nagyon jó ötlet volt :) A város este átalakul. Sokkal több ember volt az utcákon, mint délután. Ilyenkor lehül a levegő és beindul az élet. Kinyitnak az éttermek, a bárok, sok árus van az utcákon. Csak egy rövid sétát tettem, de nagyon tetszett.

Nizza negyedik nap:
Negyedik napon délelőtt a sétánk ismét a Cours Saleya felé vezetett. Ezúttal megkóstoltuk az egyik helyi specialitást a csicseriborsólisztből, sóból, olivaolajból és vízből készült vékonytésztás omlett-szerűséget, a socca-t. Az egyik helyi kofa, Theresa, árulta ezt. Egy szép nagy adagot kaptunk 3 euróért. Mint utóbb az utikönyvben olvastuk, ez a város egyik legautentikusabb helye socca szempontjából. Hogy őszinte legyek nekem ez a kaja nem lopta be magát a szívembe. Omlett is, de nem is, palacsinta is, de nem is, sós és furcsa állagú. Bevallom, el se fogyott...

Délután a szokásos szieszta után ismét felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ezúttal másik irányba sétáltunk. Elmentünk az épített vízesés felé, amit a városból jól lehet látni. Sajnos épp aznap szerelték, így közelről nem láthattuk. De jót sétáltunk.

Később elindultunk a Promenade-on, hogy elmenjünk az ortodox templomba, ami a város másik végén volt. Átmentünk Nizza modernebb részén. Nagyon szépen karbantartott épületeket láttunk. Az utcák szűkek, de tiszták. Érdekes volt ezt a városrészt is látni. Végül nem jutottunk el a templomig, mert Nóri már nagyon unta a babakocsiban való ücsörgést és közben uzsonnáznia is kellett. Így megálltunk egy parkban, ahol evett, majd kicsit szaladgált is. Természetesen volt játszótér is a parkban. Nagyon zsúfolt volt a mászóka, de Nóri bátran felmászott a nagyobb gyerekekkel együtt. Olyan büszke voltam rá, hogy bár nem értette a többi gyerek nyelvét és a többiek nagyobbak is voltak, mint Ő, de nem ijedt meg. Többször is felment és lecsúszott a csúszdán.

Nizza ötödidik nap:
Az ötödik napon Balázs reggeli után buszra ült és elment a reptérhez átvenni az autót a kölcsönzőből. Egy Ford Focust béreltünk a nyaralásunk további részére. Balázs nem volt valami elégedett az autóval, de a célnak tökéletesen megfelelt a járgány. Jól jött, hogy Balázs Olaszországban már szerzett némi tapasztaltot a déli népek vezetési kultúráját (vagy annak a hiányát...) illetően. Volt néhány kalandos utunk, de Balázs mindent profin megoldott.
Az autózásról még érdemes azt tudni, hogy Nizza közelében sok olyan látnivaló van, amik csak kocsival közelíthetőek meg, ezért még így szezon végén is sok volt a dugó. Szóval az, hogy valami csak pár kilométerre található meg, ne tévesszen meg senkit, attól az odaút még simán lehet akár egy óra is. A légkondi nagyon jól jött a kocsiban. Érdemes bekészíteni vizet, árnyékolót a gyerekeknek, valami nasit és játékokat is.
Aznap miután átvette a kocsit, visszajött értünk a szállásra, felpakoltunk és Antibes felé vettük az irányt, egész pontosan a Marineland-be látogattunk el.
Ez egy hatalmas park, illetve állatkert amiben mindenféle tengeri állatok vannak. A nap során a park különböző részein tartanak állatetetést, illetve show-kat. A park nagyon gyerek- és családbarát. Több mosdó van a park különböző részein. Van pelenkázó és szoptató helység is. Valamint sok étterem, büfé, padok, árnyékos részek. Sok játszótér is van. Szerencsénk volt, mert pont az érkezésünkkor kezdődött a fóka show.

A fókák mellett volt egy kicsi játszótér, egy mászókával. Mit gondoltok mit szólt Nóri amikor ezt meglátta?

Láttam, ahogy felismeri, hiszen nálunk pont ugyanilyen mászóka van a közelben. Nagyon megörült neki, alig tudtuk leszedni róla és elcipelni, hogy megnézzük a fókákat :)

Ezután elmentünk megnézni az akváriumokat.

Majd megebédeltünk és ebéd után Nórit betettük a babakocsiba. Norci rendes gyerek volt és minden zokszó nélkül elaludt. Balázs behúzódott vele egy árnyékosabb részre. Ők ott pihentek, amíg én  megnéztem a delfin show-t.

Ezután elmentünk és megnéztük közösen a kardszárnyú delfin show-t. Íme ebből egy rövid részlet:

Később elnéztünk egy játszótérre, ahol volt egy hatalmas csúszda is. Kíváncsi voltam, hogy Nóri mennyire ijed meg a hosszú csúszdától. Hát semennyire! Élvezte, hogy jó magasról csúszhatott le és a végére érve mutatta, hogy "még". Majd megnéztük a jegesmedvéket, akik sajna a nagy meleg miatt visszahúzódtak a barlangjukba.

Késő délután indultunk vissza Nizzába. Nagyon klassz és tartalmas napunk volt. A Marineland mellett található még három másik park is: egy vidámpark, egy akvapark és egy ún. "vadnyugati" park. Nagyobb gyerekek a többi parkot is biztosan élvezik. Érdemes az odalátogatás előtt megnézni a nyitva tartásukat, illetve, hogy milyen kombinált jegyeket lehet venni. Mi egy prospektusban találtunk egy 10%-os kupont, így ennyi kedvezményt kaptunk a jegy árából.

Nizza hatodik nap:
Hatodik napon ellátogattunk Antibes városába. Hol máshol, mint egy játszótéren indítottuk a városnézést. Majd elmentünk az óvárosba, ott élveztük a sétálóutcák hangulatát. Elnéztünk a Marché Provancal-ra (piac). Itt vettünk nagyon finom és nagyon olcsó olivabogyót, szárított paradicsomot és gyümölcsöket.

Elmentünk a kikötőhöz megcsodálni a rengeteg fehér luxusjachtot. Ezután beültünk egy étterembe ebédelni. A kaja sajnos nagy csalódás volt. Egyedül Balázs pizzája volt finom, a többi (Nóri húspogácsája, valamint az én tengergyümölcsös linguini-m csapnivaló volt). Ebéd után elautóztunk a közeli homokos tengerparthoz (Juan les Pins). Ez a nyaralók paradicsoma. Hosszú, tiszta, gyönyörű homokos tengerpart.

Nizza hetedik nap:
Hetedik napunkon Villefranche városa volt az uticél, ami a Corniche Inférieur-ön található.
Három ún. "Corniche", azaz tengerparti út köti össze Nizzát Monacóval: a Corniche Inférieur közvetlenül a part mentén található, a Corniche Moyenne a beljebb és magasabban van, a Grande Corniche pedig magasan, a hegygerinchez legközelebb futó út, amit még Napoleon csapatainak építettek, hogy könnyebben eljuthassanak Olaszországba. Ez az út szerepel többek között Hitchcock Fogjunk tolvajt! című filmjében is, amiben az egyik főszereplő a későbbi monakói hercegnő Grace Kelly volt. A sors iróniája, hogy Grace Kelly később egy tragikus autóbalesetben ugyanezen az úton vesztette életét.
Visszatérve a villefranche-i látogatásunkra, a faluba érkezve hiába keringtünk a kocsival, nem találtunk parkolóhelyet, így mentünk tovább az Ephrussi de Rothschild Villába, ami Saint-Jean-Cap-Ferrat faluban található. Baroness Béatrice de Rothschild építtette az apja halála után rámaradt örökségből.

Imádtam ezt a helyet! Ez egy gyönyörű, hatalmas villa, ami körül egy szépséges, mesterien karban tartott park van. A park különböző részekre van osztva, többek között van japánkert, sziklakert, rózsakert és francia kert is. Mivel Nórinak nem tetszett, hogy a villában más turisták is voltak, mi a kertekben kezdtük a látogatást.

A francia kertet hagytuk utoljára. Ez a legnagyobb, sok szökőkúttal tarkítva. Ezek óránként háromszor zenélő szökőkútakká változnak. Íme egy kis részlet ebből :)

Mire a kerteket bejártuk, Nóri kellőképp elfáradt, így beültünk a múzeum éttermébe és elfogyasztottuk az utazásunk legfinomabb, legigényesebb ételeit. Nórinak elővigyázatosan vittünk kaját, Ő azt ette. Balázs rendelt egy sajtos-sonkás quiche-t salátával, én pedig egy lazacos salátát kértem. Valami frenetikus volt mindkettő. Desszertjeink pedig nemcsak fenségesek, de gyönyörűek is voltak. Mire befejeztük a főfogásokat, Nóri elaludt a babakocsiban, így nyugodtan falatoztuk a desszertjeinket :) Amíg Nóri pihent a babakocsiban, mi bejártuk a villa szobáit. Ehhez kértünk audioguide-ot is. Anélkül nem lett volna sok értelme.

Miután Miss Nóra felébredt elmentünk egy közeli strandra, az én személyes kedvencemre, a Plage de Passable-ra. Apróköves, gyönyörű kicsi strand.

Este Balázzsal bátrak voltunk és bevállaltuk, hogy nem a kiságyába tesszük le Nórit aludni, hanem a babakocsiba. Majd miután elalszik, elmegyünk vacsizni. Legalábbis ez volt a terv. És tudjátok mit? Működött!!! :) Nóri pár perc alatt bevágta a szunyát, mi addig villámgyorsan emberi formát öltöttünk és lecsempésztük az első emeletről -lift nélkül!- a babakocsiban alvó gyermeket. Majd nekivágtunk az éjszakának. Sétáltunk egy kicsit, majd beültünk egy szimpi kis helyre. Első körben csak előételt kértünk ki - no meg egy üveg fehérbort - de az előétel olyan nagynak bizonyult, hogy itt meg is álltunk és egy rövid séta után mentünk is haza. A gyermek egy kisangyal volt, meg se moccant, édesen aludt :) Simán átettem az ágyába és aludtunk.

Nizza nyolcadik nap:
A nyolcadik napunkon Monacóba látogattunk el, ezúttal a Moyenne Corniche-on keresztül mentünk.

Délelőtt a Musée Océanographique-ban voltunk. A látogatást a legalsó szinten kezdtük, ahol az akváriumok vannak. Nóri imádta a hatalmas, 6 méter magas ún. cápa lagúnát, ami nem csoda, mert felnőttként is elég lehengerlő volt a látvány.

Eztuán felmentünk a tetőtérre. Itt volt egy kis játszótér néhány mászókával, valamint egy étterem. Itt is finomat ettünk, majd szokás szerint betettük Nórit a babakocsiba aludni. Mikor már jó mélyen aludt, lementünk és bejártuk a maradék két szintet.

A múzeum után felsétáltunk a várhoz - Nóri még mindig aludt. Pont akkor ébredt fel, amikor felértünk a legmagasabb részre, a palota bejáratához. Pont akkor volt örségváltás, így azt megnéztük, majd sétáltunk a vár előtti téren és a kis utcákban.

Balázs kiszúrta, hogy van a közelben egy játszótér, így betértünk ide is.

Egy gyönyörű, különleges növényekkel teli parkon át mentünk vissza a parkolóhoz és onnan autóztunk Nizzába, a naplementében. Nóri már az autóban elszunyókált.

Nizza kilencedik nap:
A kilencedik napon ismét Monacó volt az uticél. A Grande Coriche-on keresztül mentünk ezúttal. A szokásosnál nagyobb dugóba kerültünk, így Nóri késő délelőtt már az autóban elaludt. A monakói herceg autógyűjteményét néztük meg először. Meglepő módon Nóri ezt is élvezte. Folyamatosan brümmögött és mondta az autók színét. Meg kell mondjam, hogy van ízlése a gyereknek: az igazán szép kocsikat mindig meg akarta fogdosni :)

Egy gyors ebéd után folytattuk a városnézést és ellátogattunk a Jardin Animalier-be (állatkert). Egy nem túl nagy (nekünk pont megfelelt, Nóri nem unta meg a nézelődést) állatkert volt, amiben inkább csak kisebb állatok (majmok, halak, madarak stb.) voltak. Én kifejezetten örültem ennek, mert ezek a kisebb állatok sokkal aktívabbak voltak és így Nóri könnyen észrevette őket.

Különösen tetszettek neki a pici majmok, amik fel-alá rohangáltak.

A szokásosnál kicsit korábban indultunk haza és Nóri el is aludt a kocsiban.
Este a fürdés után értetlenül álltunk, amikor Nóri nem akart elaludni. Később esett csak le, hogy aznap kétszer aludt és a második alvása délután volt, így valószínű, hogy nem volt még elég álmos. Ez volt az egyetlen alkalom a nyaralás alatt, amikor gond volt az alvással. Egy órán keresztül kb. 10 percenként felsírt, ilyenkor mindig bementem, megnyugtattam és visszatettem aludni. Mivel ez volt az utolsó előtti esténk, szerettünk volna elmenni vacsorázni. Miután Nóri nagy nehezen elaludt, átcsepmésztem a babakocsiba és a velünk szemben lévő étterembe mentünk le. Úgy 6 métert kellett megtennünk (egyik előnye annak, hogy az óváros szívében volt a szállásunk :).
A vacsora után mentünk is vissza aludni, már nem sétálgattunk.

Nizza tizedik nap:
Utolsó napunkon lazítani akartunk, így Antibes felé vettük az irányt és egy közeli strandra, a Plage de Salis-ra mentünk. Ez is gyönyörű volt. Olyan kristálytiszta volt a víz, hogy még a mélyebb részeken is tisztán lehetett látni a tenger fenekét. Tele volt a víz pici halakkal. Ezeket is nagyon jól lehetett látni. Gyönyörű volt a kilátás is: balkézre Antibes városa látható, jobbra villák sorakoznak, velünk szemben pedig luxusjachtok horgonyoztak. Pazar volt!
Egész nap a strandon voltunk, fürödtünk, napoztunk, játszottunk. Ott is kajáltunk. Nóri étrendjétől eltérően kivételesen igazi strandos kaját kapott: sültkrumplit evett kolbásszal, ketchuppal, délután pedig uzsonnára kapott kóstolót a nutellás gofrimból. Szerintetek mennyire volt oda érte?... eléggé! :) Még az orra is nutellás volt!
Méltó lezárása volt ez a nyaralásunknak. Este pakoltunk és készültünk az előttünk álló hazaútra.

Hazaút Nizzából:
A hazautunk napján 15:25-kor indult a repülőgépünk és a szállásunkat 10:30-ig el kellett hagyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még a reptér mellett található Phoenix Parkba. Ez egy gyönyörűen karbantartott, hatalmas (7 hektárnyi) területen elterülő növény- és állatpark. A belépő nagyon baráti, mindössze 2 euró és akár egy egész napot is el lehet itt tölteni a gyerekekkel. Sok az érdekes látnivaló. Van sok pad, árnyékos rész és egy nagy játszótér is. Vannak zárt és nyitott részek is. Mi csak másfél órát töltöttünk itt el, de nagyon élveztük.

Ezután mentünk is a reptérre. Első körben leadtuk az autót a kölcsönzőbe, aztán mentünk a terminálunkhoz. Közben Nóri el is aludt. Amíg Ő aludt, mi gyorsan megebédeltünk és indultunk is a géphez. Nóri az alvás után nagyon aktív volt, de nem volt vele gond. Bár sokszor mászkálni akart, fel- lemászott az ölünkből, de alapvetően jól viselkedett. Vittünk neki pár könyvet és sokat mondókáztam vele. Balázs is sokat mesélt neki és szórakoztatta. Szóval a 2,5 órás út hamar elment.
A reptérről a szokásos busszal jöttünk haza, ami szinte közvetlenül a lakás előtt tesz le.

Nóri édes volt, amikor belépett a lakásba, felcsillant a szeme. Berohant, nézelődött, mindennek mondta a nevét és kipakolta a játékait. Majd bement a szobákba, rohangált, figyelt, rámolt. Vacsora után egy jót fürdött a pici kádjában és hamar el is aludt.

Összességében hatalmas élmény volt ez a tíz nap. Mondanám, hogy tökéletesen sikerült a nyaralásunk, de nem akarok nagyzolni. Bár, ha jól belegondolok, akkor lenne ez nagyzolás, ha nem lenne igaz. De ami igaz, az igaz: szuperül éreztük magunkat és az elképzeléseimmel ellentétben minden simán ment!

Újdonságok: egyedül eszik kanállal, bújócskázunk, fogja a liftben a kapaszkodót, vásárol, babázik, kirakózik és végre a nevemen szólít

A nyarlásról hamarosan írok egy hosszabb bejegyzést. Készülnek a fotók is, amiket hamarosan feltöltünk.

A nyaralásunk alatt Nóri rengeteget fejlődött. Sokkal többet dumál, sok új szót tanult, bátrabb, ügyesebben megy. Olyan öröm volt látni, ahogy felfedezett minden apróságot és hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött, mennyi új dolgot tanult és milyen sokat tapasztalt.

A nyaralás alatt sokat önállósodott. Sokszor próbálkozott kanállal enni egyedül. Ezért a hazaérésünk után már többször is egyedül ette meg az ebédjét :) Egész pontosan én a kanálra teszem neki a falatot, Ő pedig beteszi a szájába. Néha már Ő is próbál kanalazni. A pohárból való ivás is egyre ügyesebben megy neki. Mostanra már a sima vizes pohárból is gond nélkül iszik egyedül.

A nyaralás előtt pár nappal kezdtünk el bújócskát játszani. Az egész teljesen véletlen volt. Ugyanis az ágy mellett kerestem valamit és Nóri nem vett észre, elkezdett keresni és amikor meglátott nagyokat sikongatott. Ekkor megkértem, hogy maradjon ott és mondtam neki, hogy én átmegyek a másik szobában elbújok és majd szólok, ha jöhet megkeresni. Legnagyobb meglepetésemre nem jött azonnal utánam, hanem tényleg megvárta, amíg szóltam neki. Ekkor átjött, megkeresett, majd azonnal mutatta, hogy "még". Én visszamentem a hálószobába és megint elbújtam. Ezt játszottuk kb. 20 percen keresztül :)
A nyaralás alatt is többször bújócskáztunk és akkor is nagyon élvezte. Balázs csodálkozott, hogy ilyen picin érti a szabályokat és be is tartja őket. Nagyon édes! Persze fordítva még nem megy a dolog. Szóval egyelőre én bújok el mindig és Ő keres engem.

Már kb. egy hónapja kapaszkodik -egész pontosan csimpaszkodik, mert épphogy feléri- a liftben lévő korlátra, amikor liftezünk. Olyan édes, ahogy próbálja utánozni, amit tőlünk lát.

Tegnap elmentünk nézni pár őszi dolgot Nórinak. Vettünk neki egy vékonyabb kabátot és egy őszi farmert is. A boltban odament Ő is a ruhákhoz és szó szerint nézelődött. Válogatott, megnézegette, lapozgatott és közben dumált. Ahogy ugye az anyukájától látja :)

A héten elkezdett játszani a babával úgy, hogy a babákkal mutogat mintha "beszégetnének" és ami igazán édes, hogy a babák adnak egymásnak puszit. Összeérinit a két baba arcát és köben cuppog. Ma délután pedig már babajelelt is a babákkal. Játék közben arra lettem figyelmes, hogy Nóri ismételgeti, hogy "apa". Mikor odanéztem, akkor láttam, hogy baba kezével próbál babajelelni, azaz "beszélteti" a babáit.
Egyébként egy éves kora óta babázik. Akkor kezdte el "etetni", "itatni" és "ringatni" a babákat. Azóta rendszeresen játszik velük, lefekteti őket aludni, betakarja őket, puszit ad nekik, vagy épp a babakocsiba teszi őket és elmegy velük sétálni :)

Az utazás előt pár héttel kezdett el kirazkózni. Már írtam, hogy a mellettünk lévő könyvesboltban szoktam vásárolni. Nyáron beszereztünk két könyvet, amelyiknek minden duplaoldalán az egyik oldal egy négydarabos kirakó. Nóri imádja ezeket! Először persze csak kivenni szerettte a darabokat. Most már próbálja ezeket összerakni és két darabot már ügyesen összetesz.

Mint ahogy fent írtam a nyaralás alatt sok új szót tanult. Persze soknak még csak a saját babanyelvén mondja a nevét. Viszont ami számomra igazán nagy öröm, hogy végre elkezdte mondani, hogy "anya", ami az Ő szájából úgy hangzik, hogy "anci", vagy "anc".

És végül egy mókás dolog, amit pár napja kezdett el csiálni: hátrafelé jár :) Már nem is tudom, hogy jött ez neki, valószínű véletlenül fedezte fel, hogy ilyet is tud. Azóta is ha néha eszébe jut hátrál és közben nevet :)

Utolsó nyári napok egyike

Olyan jó kis napunk volt ma Nórival. Fárasztó, de nagyon jó :)

Gyönyörű idő volt! Már napok óta napsütéses, szélcsendes kellemes meleg idő van. Imádom! Nem tudok ellenállni a jó időnek és bár sok más dolgom lett volna ma (pl. bapakolni a nyaralásunkhoz), de inkább úgy döntöttem kihasználjuk ezt a szép napot és kimentünk sétálni. Az East Pier-hez (keleti gát) mentünk, mert messziről láttam, hogy több árus is ki van pakolva és gondoltam közelebbről is megnézzük a dolgot.

Kiderül, hogy ez a fesztivál most kerül megrendezésre, illetve ez a verseny is most zajlik itt Dun Laoghaire-ben. Délelőtt csak egy gyors sétát tettünk, majd Nóri délutáni alvása után ismét kimentünk. Ekkor már álltak a felfújható várak (bouncy castles) és a körhinták (merry-go-round), valamint addigra már több árus is kipakolt. Voltak ételes, játékos, könyves és ruhás standok is. Mi nem vettünk semmit, csak körülnéztünk. Viszont befizettünk a felfújható várakra. 20 perc móka 3 euróba kerül. Nem olcsó mulatság -tekintve, hogy pl. a baba-mama klubb, ami 3 óra és még tízórait is adnak 2 euró, de mindegy, ennyi belefér. Több vár is állt. Volt, amibe fel lehetett mászni, majd a másik oldalon lecsúszni és volt olyan is, amibe be lehetett mászni, majd különböző akadályokon át lehetett a másik végébe eljutni, ahol szintén egy csúszda volt. Mi egy kisebbeknek valót szemeltünk ki. Ide is jöttek néha nagyobbak, de párat ugráltak és mentek is tovább, mert nekik ez uncsi volt. Nórinak viszont tökéletes volt :) Először furcsa volt neki a dolog, de amint meglátta a többi gyereket, hogy hogy csinálják és hogy mennyire élvezik, megtetszett neki is. Csak a gyerekek mehettek fel, cipő nélkül, így én a széléről szemléltem Nórit. A többi gyerek nagyon rendes volt, figyeltek Nórira és kikerülték őt. Sőt, volt aki rászólt a többiekre, hogy vigyázzanak, mert ott van egy kisbaba. Egy fiúcska volt csak, Ő olyan 4-5 éves lehetett, aki mint az őrült ugrált ide-oda és nem volt tekintettel Nórira. Szóltam neki, hogy kérlek, óvatosabban a kisbaba körül és szót is fogadott. Sőt, szerintem szegénykét megrémisztettem, mert többet vissza sem jött.

A gáton sétálva Nóri kiszúrta, hogy nálunk van egy pici műanyag doboz. Tudja már, hogy ez kaját jelent. Mutatta, hogy vegyük ki és nagyon megörült, amikor meglátta, hogy muffinok vannak benne :) Le is ült azonnal és elkezdett csemegézni belőle.

Az uzsonna után elmentünk a parkba. Bementünk a játszóra. Itt egy kicsit hintázott, csúszdázott, mászókázott és mentünk tovább vásárolni a Tesco-ba. Hat után értünk haza. Én azóta is teljesen ki vagyok purcanva. De szerintem Nóri is elfáradt, mert már 3/4 nyolckor bealudt.

Holnap pakolunk és készülünk, mert szombat reggel indulunk nyaralni. Ezúttal Dél-Franciaország az úticél, egész pontosan Nizza. Már nagyon várjuk!

Update: ezt a videót másnap készítettem az egyik felfújható várban. Nóri ma sokkal jobban élvezte a dolgot. Végig kurjongatott, sikongatott, mászkált. Eltanulta a többi gyerektől, hogy milyen jó móka ez :) Gondolkodtam, hogy vajon mennyi idős kortól ugrálnak a gyerekek. Nóri még nem ugrál, úgy értem két lábon tudatosan. Néha már leugrott egy-egy alkalommal a csúszda végéről, de az csak véletlen volt. Ma volt egy kislány ezen az ugráló váron, aki 22 hónapos volt (azaz 3 hónappal idősebb Nórinál) és olyan ügyesen ugrált.
Íme a videó: 

Este jó, este jó...

Nagyon szeretem az esti rutinunkat. Nemcsak azért, mert olyankor Balázs is végre itthon van, hanem főleg azért, mert együtt vagyunk. Hárman.

Nálunk az este úgy néz ki, hogy Balázs 7 körül érkezik haza. Nóri 6 körül eszik, úgyhogy ilyenkor már végezni szoktunk és általában játszunk, vagy olvasunk.

Mikor Nóri hallja a kulcs csörgését a zárban, teljes extázisba esik. Szokta mondani és mutatni is, hogy "apa". Mire Balázs kinyitja az ajtót, Nóri már rohan is felé és gyorsan felkap valami kis kincset, amit odavisz neki. Miután üdvözöltük Apát, beszélgetünk egy kicsit és elkezdünk összepakolni. Fél 8-kor fürdetjük Nórit, addigra minden játék a helyére kerül.

A fürdetést általában Balázs végzi, én csak jelen vagyok ilyenkor és gyönyörködöm a kis családomban. Nóri még mindig a kiskádban fürdik. Ezt bele szoktuk tenni a nagy kádba. Fürdőkenőcsöt használunk a fürdetéshez, Silcock's Base-t.
Mostanában a kedvence a fürdésben a talpmasszázs :) Balázs kéri az egyik lábát és Nóri már kéjenc mosollyal nyújtja is neki, mert tudja, hogy mi jön: a talpmosás. Ezt imádja! Balázs finoman dörgöli, simogatja a lábát a szappannal. Nóri pedig közben azt mondogatja, hogy "fi-fi" (azaz finom). Majd kérni sem kell a másik tappancsot, mert azonnal adja. Ha azzal végeztek, akkor megint adja az előzőt és mutatja, hogy "még" :)

Ezek a videók tegnap készültek.

A fürdetést mindig ugyanúgy fejezzük be. Nóri elköszön az összes fürdős állatkától. Mindegyiknek puszit ad és Balázs felsorakoztatja őket a kád szélére, a helyükre és mondja, hogy mennek aludni az állatok. Én is adok Nórinak egy jó éjt puszit és kimegyek. Ezután Balázs mindig mondja, hogy vége van a fürdésnek, számol, hogy eeegy-kettttő-háááá-rom és kiveszi Nórit. Az ágyra előkészített törölközőre teszi és megtörli. Nóri ilyenkor már tűkön ül, merthogy jól tudja, hogy az estimese következik. Este mindig ugyanazt a könyvet olvassa fel neki Balázs. Ezt még karácsonyra kaptuk Szilvitől. Pöttyöm Katica születésnapjáról szól, aminek a végén a kis Katicabogár befekszik az ágyikójába és elalszik. A mese végén Nóri mindig megpuszilja a pici Katicát és már bújik is az apja ölébe. A mese után Balázs átviszi a gyerekszobába, ott felöltözteti, fogat mos neki, megfésüli és leteszi aludni. 8 körül szokott elaludni. +/- 10 perc :)

Újdonságok: két labda, pohárból iszik, "felnőttesen" eszik, emlékezik, angolul is próbálkozik és fakockázik

Olyan gyorsan összegyűlnek a Nórival kapcsolatosan új dolgok és rengeteg olyan van, amit elfelejtek feljegyezni, vagy ami nekem természetes és nem írom le.

Az elmúlt hetekben ezekre lettem figyelmes: sokszor mutatja, hogy két labdát tart egyszerre (egy-egy kezében). Közben mondja, hogy "ke-ke" (azaz kettő).

Írtam már, hogy Nóri mi mindenből iszik. Pohárból 8 hónapos kora óta tud inni, de eddig mindig segítettünk neki. Mi tartottuk neki a poharat. Csupán a szülői féltés (és kényelem) tartott eddig vissza attól, hogy engedjem, vagy megtanítsam önállóan inni. Múlt hétvégén viszont Nóri ezt megelégelte. Evés közben, mikor pár lépésnyire mentem tőle, felemelte a poharat és egyedül ivott belőle. Egy csepp sem ment mellé! :) Azóta is gyakran megfogja a poharát és iszik belőle. Néha még azért mellé megy az itókából, ha már túl kevés van a pohárban és nagyon meg kell dönteni.
Ezzel párhuzamosan próbálkozik az egyedül való evéssel. Villával már ügyesen manipulál. Kanállal is próbálkozik, de azzal nehezebben megy a dolog. Főleg a folyékony dolgokat szeretné ezzel enni, de nem sok sikere van. Ilyenkor dühös lesz és ledobja a földre a kanalat. Próbálok neki segíteni, de szerintem ezen csak a sok gyakorlás segít majd.

Az evéssel kapcsolatos újdonság, hogy "felnőttesen eszik". Azaz nem turmixolok már neki. Ugyanis a főzelékeket pár hete visszautasítja. Nem értettem, hogy miért. Majd készítettem zöldbabfőzeléket és megpróbáltam turmixolás nélkül odaadni neki és láss csodát: sikerült :). A zöldbabdarabokat kézzel kiette, a kanalazni való részét pedig én adtam neki. A héten már ugynígy ette a zöldbablevest is. Ennyit számítana egy örlőfög? Ezek szerint, igen!

Korábban írtam arról, hogy mi mindenre emlékezik Nóri. A héten játszott a pillangóival. Ezeket Balázs anyukájáéktól kapta. Műanyag pillangók, amiknek a közepén van egy pici mágnes, így a legtöbb fém felületen megmaradnak. Nóri imdája ezeket. Felpakolja őket a járóka rácsára, majd lepakolja és ezt sokszor egymás után, amíg bele nem fárad. A héten betett ezekből párat a pici sünis bőröndjébe. Majd két nappal később a játékok között kutatva talált még pillangókat. Odavitte ezeket is a bőröndhöz és berakta őket a többi mellé.

Nagyon szereti a könyveket. A környéken több könyvesbolt is van. Az egyiket különösen szeretem, mert mindenféle interaktív könyveket árulnak fillérekért. Így vettem neki pár hete egy olyan könyvet, aminek az egyik oldalán képek vannak, a másikon peidg egy négy darabos kirakó, aminek két oldal is van. Összesen négy oldalas a könyv, így 8 kirakós van benne. Potom 3 euróba került. Nóri már az összes képet ismeri és néha a kirakó egy-egy darabját is sikerül a helyére tennie. Ilyenkor nagyon örül és megtapsolja magát.
Ebben a könyvesboltban sok angolnyelvű könyvet vettem már neki. Ezekből néhányat angolul szoktam neki felolvasni. Ezek nem történetek, inkább tanulós könyvek. Szavakat, színeket, számokat, állatok neveit lehet belőlük megtanítani a piciknek. Nórit soha nem tanítom angolra. Én felolvasom neki, de nem kérem, hogy ismételje utánam és nem is bíztatom, hogy próbálkozzon az angollal.
Az egyik állatos könyvét már hetek óta nem vettük elő. Most a héten hozta, hogy olvassam fel és ez történt:

Próbálja mondani az állatok neveit angolul. Döbbenetes, hogy emlékszik ezekre!

Mostanában sokszor építünk közösen a fakockáival. Eddig is szerette, ha mi építettünk ő pedig rombolhatott. Az építéssel is próbálkozott, de többnyire nem volt benne sikere. Mostanában viszont lelkesen próbálkozik és kisebb-nagyobb tornyokat már ügyesen felépít. Ezt a csodát tegnap délután közösen építettük. Megkértem, hogy üljön szépen mellette, hogy le tudjam fotózni, de abban a pillanatban hátravettete magát és ez lett belőle:

Az építés után mostanában ügyesen elpakolja a kockákat. Délelőtt nem rombolta le az építményünket, hanem a kockákat egyesével leszedte és eltette a dobozba. (Persze volt, hogy néha borult egy-egy torony, olyankor a romokat is eltakarította.) Fel akartam venni, ahogy egyesével pakolássza a darbkákat és ez történt:

Végül pedig íme néhány fotó az elmúlt hétről:

Felpróbálta Apa cipőjét :)

 Sétáltunk egy nagyot a macival

Ez pedig a pici játszótéren készült. Nóri pörgeti a kormánykereket a (kalóz)hajón  :)

A hetünk és a hétvégénk képekben

Balázs Zürichbe repült hétfő reggel, így Nórival kettesben maradtunk a héten. Tartottam ettől a pár naptól, de nagyon jól telt a hetünk! Nóri egy kisangyal volt! A legtöbb estét átaludta, egy-egy alkalommal felsírt, de amint visszafektettem az ágyába, már aludt is tovább. Minden nap fél 8 körül ébredtünk, így tudtam pihenni. Délelőtt és délutánonként is kimentünk sétálni. Gyorsan teltek a napok és pénteken már jött is haza Balázs.

A bevásárlóközpontban egy csomó pici pénzbedobós járgány van. Nóri eddig tartott ezektől, most viszont egyre jobban érdeklik ezek. Thomas-szal legalábbis már barátkozik :)

Írtam, hogy egy csomó cuccot vettem Nórinak a leárazásokon. Ezt a kis fürdőruhát, 2 euróért szereztem be a nyaralásunkra. Íme a főpróba:

Kiszúrjátok a lenti képen, hogy mi nem illik oda?... -természetesen nem az éjjeli szekrényről lelógó nadrágokra gondolok, hanem Nórira mi nem való. Igen, az ott az ÉN karkötőm. Titokban kivette az ékszeresdobozból és simán felvette. Én csak percekkel később vettem észre a bűntényt.

Ezt a kis kendőt is most szereztük be. Imádja!

A hajókkal nem lehet betelni...

Ez pedig a parkban készült. Nemcsak gyönyörűek, de nagyon illatosak is ezek a virágok. Nóri alig győzte szagolgatni őket :)

Egyik nap a parkban uzsonnázott Norci. Vittem ki neki szilvát, barackot és kapott egy fél kekszet is. Ezt a receptet csak ajánlani tudom mindenkinek. Nóri, aki alapból nem szereti a kekszeket, majszolja befelé. Persze nem kap belőle minden nap, de néha ezt is adok neki a gyümölcsök mellé tízóraira vagy uzsonnára.

A hétvégénk ismét nagyon jól telt! Szombat délelőtt Balázs kivitte Nórit a kicsi bicójával sétálni. Én addig itthon főztem. Nagyon finom sült csirkecombokat csináltam, tepsis krumplival. Nórinak natúr sütöttem meg a húsit, míg magunknak csípősen készítettem el. Imádom ezt a kaját, mert nagyon finom és minimális erőfeszítéssel jár. Igaz, egy kicsit időigényes, időben el kell kezdeni sütni, hogy eébdre az asztalon lehessen. Desszertre pedig aranygaluskát sütöttem. Ez utóbbi valami isteni lett! Vaníliasodóval ettük, úgy az igazi :)

Déltuán nagyon szép idő volt, így kimentünk sétálni a gáthoz. Rengetegen voltak kint! Belefutottunk egy csomó zenészbe, mind ukulelén játszottak. Akkor jutott az eszembe, hogy láttam kiplakátolva egy ukulele fesztivált. Nagyon jól nézett ki, hogy minden korosztályból, mindenféle stílusból, különböző emberek játszottak ezen a töpörtyű hangszeren.

From Nóra 1 évesen

From Nóra 1 évesen

Séta után itthon játszottunk. Nóri elkezdett a szoba közepén körbe-körbe forogni és élvezte, ahogy beleszédül. Nagyokat nevetett és közben mondogatta, hogy "dizzy, dizzy" :)

Este 10-től tüzijáték volt. A gát végéről lőtték fel, így az erkélyünkről pont nem lehetett látni. Tanakodtunk Balázzsal, hogy le kéne menni megnézni. Végül Nórit a szokásos időben letettük aludni és fél 10 körül kicsempésztem az ágyából és áttettem a nagy babakocsiba. Ott kényelmesen elfért. Letakartam egy takaróval és kimentünk megnézni a tüzijátékot. Tíz perces volt a show, elég hosszú és nagy volt. Nóri végig aludt. Viszont a végén a lelkes közönség tapsolni kezdett és egy mellettünk álló csaj sikongatott is. Na ez már felébresztette szegénykét... Sírni kezdett, de hamar meg tudtam nyugtatni. Gyorsan hazajöttünk. Kicsomagoltam és visszatettem az ágyába. Gond nélkül visszaaludt és csak reggel negyed 8-kor ébresztett minket :)

Ma délelőtt egy közeli parkba, a Deer parkba autóztunk el. Itt van egy nagy játszótér is. Nórinak nagyon tetszett. A parkban már nem volt időnk sétálni, de hatalmas a területe. Egész biztosan jövünk még ide :)

From Nóra 1 évesen

From Nóra 1 évesen

Délután pedig A Parkba ("A Park" = The People's Park) sétálunk el. A fesztivál miatt rengetegen voltak. Volt színpad is, de nem nagyon néztük a műsort, inkább csak ücsörögtünk a fűben, játszottunk és sétáltunk.

Ezt a képet délután csináltam a bevásárló központban. Ezek nagy kutya-perselyek. Vakvezető kutyusok képzésére gyűjtik az adományokat. Nóri imádja ezeket. Mindig odamegyünk megsimogatni őket. Most puszit is kaptak :)