Döncike 1 éves

Ma van Döncike szülinapja. Ezt a bejegyzést tavaly, Dönci születése után pár nappal írtam meg, de valami miatt nem tettem közzé. Most pótolom ezt a lemaradásomat. Íme harmadik gyermekünk születésének a története.

Utolsó hetek négyesben

Holnap már a 37. hetet kezdjük és most kezdem igazán érezni, hogy vészesen közeleg a nagy nap. Az elmúlt hónapok gyorsan elszaladtak. A márciusi hosszú hétvégét kihasználtuk és elutaztunk Cobh-ba. Már jártunk itt egyszer Nórival, de mindenképp el szerettünk volna menni négyesben is.

Átalakulunk

Bizony, hogy bizony... ismét nem kis változás elé nézünk.

A Kistesó érkezésének története

Épp két hete, hogy megérkeztek hozzánk a szüleim. Előtte Balázs anyukája volt nálunk két hetet, hogy az utolsó hetekben segítsenek nekem Nóri körül.

Az utolsó hetekben még találkoztam egyszer a midwife-okkal és a háziorvosommal is. Az utolsó napokban pedig igazi időzített bombának éreztem magamat.

Babavárás: 38. hét

Az elmúlt két hétben sokminden történt és igazából semmi sem történt. Na, ezt jól megmondtam, de mindjárt kifejtem miről is van szó.

Két héttel ezelőtt, kedd este vacsi után Balázs úgy érezte, hogy most azonnal össze kell raknia a Baba kiságyát, úgyhogy Nórival kettesben neki is álltak.

Babavárás: 36. hét

Két hete voltam a kórházban, a 34. heti ultrahangon. Azért kellett bemennem, hogy megnézzék a méhlepény állapotát. Ugyanis még a 20. héten kiderült, hogy mélyen fekszik a méhlepény. De a mostani ultrahang eredménye nagyon megnyugtató volt, a lepény feljebb mozdult, a Baba feje pedig már lent van. Rákérdeztem azért a biztonság kedvéért a Baba nemére és mondta a szonográfus, hogy egyértelműen kisfiú :)

Babavárás: 34. hét

Hihetetlen gyorsan telnek a hetek és mindig meglepődök, hogy máris itt az ideje egy újabb babavárós posztnak.

Az elmúlt két hét jól telt. A sok-sok pihenésnek köszönhetően a kellemetlen fájdalmak megszüntek. Igaz, nem vihetem túlzásba a mozgást, mert egy-egy aktívabb nap után este már éreztem a szúró, fájó, húzó érzést. De ha figyelek arra, hogy napközben is sokat pihenjek, akkor nincs semmi gond.

Babavárás: 32. hét

Az elmúlt két hét elég eseménytelenül telt a terhességet illetően. Múlt kedden voltam a háziorvosomnál a szokásos terhesgondozáson. Semmi különös nem volt. Minden rendben.

A héten sem történt semmi különös, azt leszámítva, hogy kényelmetlen a várandósság.

Babavárás: 30. hét

Nahát! El sem hiszem, hogy  már túl vagyunk a terhesség 3/4-én! Annyira gyorsan repülnek a napok, a hetek...

Múlt héten a háziorvosomnál (GP) voltam terhesgondozáson. A szokásos vérnyomásmérés, vizeletminta és babaszívhang-ellenőrzés volt. Megemlítettem, hogy néha elég durván keményedek. A szokásos választ kaptam: a terhesség ezen szakaszában ez teljesen normális és ha más tünetem nincs, nem kell vele foglalkozni. Kb. 5 perc volt az egész vizit.

Babavárás: 28. hét

Legutóbb említettem, hogy milyen jókat alszom mostanság. Na, amint ezt leírtam nektek jött néhány álmatlan éjszaka. Az történt, hogy vasárnap délután lepihentem, de kivételesen Balázs párnáját használtam, ami nagyobb és keményebb, mint az enyém. Ennek következményeként sikerült elaludnom a jobb lapockám környékét.

Babavárás: 26. hét

A 24. heti beszámolóm az ünnepek miatt elmaradt, de most igyekszem mindent pótolni.

Az elmúlt napokban nagyon fáradt voltam. Nem hiszem, hogy ez kizárólag a terhességem miatt lenne, szerintem az utazás és az évkezdés is okozója. Túlzás nélkül mondhatom, hogy két állapot között vergődöm egész nap: fáradtság és éhség. Mindig ennék: bármit, akármit de leginkább mindent. Nagyon nehéz megállni, hogy ne tömjem folyamatosan magamat, de azért elég sikeresen megy a dolog.

Babavárás: 22. hét

Igazán pörgős, eseményekkel teli heteken vagyunk túl, bár szerencsére babavárás szempontjából nem történt semmi említésre méltó.

Szépen kerekedünk (azaz csak én, de én nagyon szépen és gyorsan). Nem írom le, hány kilónál tartok, mert sok (64 amúgy, azaz 7 kg plusz!!! és még messze van a vége, de most ezen inkább nem kesergek).

Babavárás: 20. hét

A végéről indítok: pénteken voltam a 20. heti genetikai ultrahangon. Ezt a vizsgálatot a kórházban az ún. "Fetal Assessment Department"-en végzik. Emlékszem Nórival annak idején a 17. héten csinálták meg ezt a vizsgálatot és ez volt az első kórházi látogatásunk vele.
A mostani terhességem viszont kicsit más, hiszen ez volt a második látogatásom ezen az osztályon és ezen kívül már volt két sima kórházi vizitem is.

Babavárás: 18. hét

Felétek is ilyen gyorsan repülnek a napok?! El sem hiszem, hogy lassan itt a félidő!

Hétfőn voltam a háziorovosomnál. Megkaptam az influenza elleni védőoltást. Sokan csak legyintenek, ha az influenzáról van szó, hogy "á, az csak egy nátha!" Egy kicsit azért többről van szó.

Babavárás: 16. hét

Újabb vizsgálatról nem tudok beszámolni, mert legközelebb majd november végén, a 20. héten kell mennem egy genetikai ultrahangra a kórházba. Addig nyugalomban itthon növesztem a hasamat - elvileg. De sajnos ez a valóságtól cseppet messze áll.

Sokkal parázósabb kismama vagyok, mint mikor Nórival voltam terhes (ami mondjuk nem túl nehéz, mert Nórival eszembe se jutott, hogy bármi gond lehetne). Most tudom, hogy milyen könnyen és gyorsan fordulhatnak rosszra az események és ez nagyon megrémiszt.

Babavárás: 14. hét

Kedden voltam a kórházban az első kórházi vizsgálaton (First Hospital Visit). Már voltam 9 hetesen egy ultrahangon (ún. "Early Pregnancy Scan"), de ez csak az előző vetélés miatt volt. Normál esetben az első kórházi vizsgálatra a 12-15. hét körül kerül sor. Negyed kettőre volt időpontom, de tapasztalatból tudom, hogy jobb odaérni előbb. Sokkal előbb. Ezért Balázs aznap itthonról dolgozott és Ő vigyázott Nórira. Én pedig dél körül elindultam otthonról és fél egy után valamivel már ott is voltam a kórházban.

Gólyahír

Szeretnénk veletek megosztani ezt az örömteli hírt: kisbabát várunk!

A nyaralásunk előtt tudtuk meg, hogy ismét babát várunk. Szerencsére a nyaralásunk alatt elkerültek a terhességi tünetek. De amint hazaértünk (szó szerint, a hazaérkezésünk napján), a terhesség 6. hetén, kezdetét vették az első trimeszterre jellemző kellemetlen tünetek: émelygés, hányás, fáradékonyság, puffadás. Ezek a reggeli ébredéskor jelentkeztek és egész nap jellemzőek voltak.

Nóri érkezése, avagy egy szülés élménye Dublinban

Szeretném veletek megosztani ezt az élményt. Főleg azok számára lehet érdekes ez a történet, akik tervezik, hogy Dublinban vállalnak gyereket és itt szeretnék megszülni.

Sok magyar ismerősöm nem bízik az itteni orvosi ellátásban és ezért inkább hazamennek szülni. Mi úgy döntöttünk, hogy Dublinban járunk terhesgondozásra és itt is szüljük meg a babát. Balázs szeretett volna a szülésnél jelen lenni, többek között ezért is döntöttünk emellett.

A terhesgondozásról már írtam néhányszor, de ha bárkinek kérsdése lenne ezzel kapcsolatosan, kérlek írjatok és nagyon szívesen írok erről bővebben. Most csak magát a szülést szeretném elmesélni.

Január 27-én, csütörtökön, hajnal 4 órakkor fájásokra ébredtem. Mivel nem rendszeresen jöttek a fájások, azt hittem, hogy ezek is csak jósló fájások és nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán pár óra alatt erősödtek. 7 óra körül anyukám mondta, hogy szerinte induljunk el a kórházba. Háromnegyed nyolckor indultunk, a legnagyobb reggeli dugóban. Balázs bevállalta a szabálytalankodást, így a buszsávban mentünk szinte végig, úgyhogy rekord időt futottunk: 25 perc alatt odaértünk. Ekkor már 4 percenként jöttek a fájások. Bejelentkeztünk a kórház recepcióján, ahol pár percet várnunk kellett, mire kaptunk szülésznőt és szobát.

Egy nagyon kedves, középkorú, indiai származású szülésznőt kaptam, akit Shiva-nak hívtak. Mellette volt még egy fiatal, ír nővérke, aki most tanulja a szakmát. Ők ketten végig ott voltak velünk a szülőszobán. A nővérke és Shiva is mindent megtettek, hogy kényelmessé tegyék számomra a vajúdást. Kérdezték, hogy szeretnék-e zuhanyozni vagy jóga labdán ülni. Segítettek, hogy milyen pozíciókkal próbálkozzak, a fájó derekamat felváltva masszírozták, tettek rá meleg borogatást. Közben végig biztattak, hogy milyen jól csinálom, hogy ügyes vagyok, szóval fizikailag is és lelkileg is támogattak.
Mellettük a legnagyobb támasz és segítség természetesen Balázs volt. Ő is ott volt velem végig, segített, bátorított és bár fizikailag én szültem meg Nórit, de Ő is átélte velem a szülés minden percét és hihetetlen erőt adott.

9 óra körül vizsgált meg először a szülésznő és megállapította, hogy valóban elkezdődött a vajúdás, addigra már 2 ujjnyira voltam kitágulva.

A szülésznő az engedélyemet kérte, hogy megrepessze a magzatburkot, amit természetesen meg is adtam. Fájdalommentes volt maga a repesztést, de ettől kezdve a fájások egyre intenzívebbek lettek. Gondoltam, hogy kérek valami fájdalomcsillapítót, de megbeszéltük, hogy várok még 1-2 órát - ugyanis akkor vizsgált meg újra a szülésznő hogy hogy tágulok. Közben kipróbáltam a nevetőgázt, hogy enyhüljön a fájdalom, de nem igazán vált be, csak hánytam tőle...
Nem tudom, hogy a kismama jóga segített-e, vagy a sok séta a terhesség végén, esetleg a málnalevél tea, vagy csak szerencsés voltam, de 2 órával később már 8 cm-re voltam kitágulva. Onnan kezdve még egy óra volt és jött is a kitolási szakasz. Ez nekem már szinte nem is fájt... csak a nagy nyomást volt nehéz produkálni. Végül 25 perccel és 6 összehúzódással később kijött a baba feje, onnan még egy nyomás volt és már kint is volt a baba.
12:45-kor született meg pici Nórikánk.

Én teljes sokkban voltam. Gyorsan megtörölgették Nórit, azonnal a mellkasomra tették és gratuláltak az első gyermekünkhöz. Ez után még kb. fél órát voltunk a szülőszobán. Miután rendbe raktak, megkérdezték, hogy kérek-e kávét, teát, vagy valamit inni. Kértem teát, amit úgy szolgáltak fel, mint az itteni bárokban szokás: kis acél kancsóban, mellette tej, cukor és még kétféle kekszet is kaptam hozzá. Nagyon jól esett a megerőltető munka után.

Ezt követően tolókocsival levittek az újszülött osztályra, ahol heten voltunk egy szobában. Az ágyak függönnyel vannak elválasztva. Nem biztosít semmilyen hangszigetelést, de mégis úgy érzi az ember, hogy van egy saját kis "szobája". Volt egy kis éjjeliszekrényem, TV-m (ami érintőképernyős volt és internet is volt rajta). Minden nap adtak reggelit, ebédet, vacsorát. Ebédnél többféle menü közül lehetett választani és elég nagy adagokat adtak.

A gyereket mellém tették egy gurulós kiságyba. Ha pelenkázni kellett, akkor csak áttoltam az ággyal együtt a pelenkázóba.

A kórházi ellátás fantasztikus volt. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden nővér, orvos gratulált és megkérdezték a baba nevét. Mindezt bármiféle paraszolvencia nélkül. A teljes ellátás ingyenes volt.

Nagyon elégedettek voltunk mind a kórház felszereltségével, mind a személyzet hozzáállásával és szakértelmével.

Mi a terhesgondozás alatt feliratkoztunk az ún. "early transfer home" programra. Ez azt jelenti, hogy ha a kismama természetes úton szül és minden rendben van vele, akkor már másnap hazamehet. Természetesen nem kötelező másnap elhagyni a kórházat. Azt hiszem három napig lehet maradni. Persze ha felmerül bármi gond, komplikáció akkor tovább is benttartják a kismamát.

Mivel én jól éreztem magam és a baba is egészséges volt, már másnap jöttünk is haza. Az "early transfer home" programhoz az is hozzátartozik, hogy a hazaérkezést követő öt napban naponta házhoz jön egy szülész-védőnő. Megvizsgálják az anyukát és a kisbabát, segítenek a helyes szoptatási technika elsajátításában és megválaszolják az anyuka kérdéseit.

Hozzánk egy ír nő, Barbara jár ki. Nagyon kedves, segítőkész. Holnap lesz az utolsó vizitje nálunk. Ezt követően egy körzeti nővér jön majd ki egy alkalommal. Ő is megnézi a babát és engem is.

Jól vagyunk! A szopizással vannak gondok, de kitartóan próbálkozunk. Barbara adott tippeket, tanácsokat és meg is mutatta, hogyan kéne csinálni. Higgyétek el, nem olyan egyszerű dolog ez a szopiztatás. Sajnos legtöbbször csak bimbóvédővel sikerül rácuppantani a picit a cicimre. Nagyon aggódok, hogy anélkül nem is fogom tudni szopiztatni, de próbálkozunk és remélem előbb-utóbb menni fog.

Tudom, hogy sokan bírálják az ír egészségügyet. Maguk az írek szidják a legjobban, sajnos nem is alaptalanul. Szerencsére nekünk a szülés volt az első találkozásunk az itteni egészségüggyel és ez nagyon pozitív élmény volt. Maximálisan elégedettek voltunk az ellátással.

Hát ez volna pici lányunk világrajövetelének története. Egy új fejezet kezdődik életünkben. Izgatottan várjuk a folytatást :)

Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy gondoltatok ránk, hogy szurkoltatok nekünk és köszönjük a gratulációkat, jókívánságokat.