Egész nyáron terveztük, hogy ellátogatunk Glendalough-ba. Mióta Írországban élünk, csak egyszer voltunk itt túrázni és annak is már négy éve. Nem is értem miért hanyagoltuk ezt a gyönyörű helyet ilyen sokáig. De egyik glehétvégén gyönyörű időnk volt. Igazi vénasszonyok nyara és szombat reggel összepakoltunk és Andriska délelőtti alvása után elindultunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ír kirándulások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ír kirándulások. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. október 23., csütörtök
2013. május 28., kedd
Látogatás Listowel-be
Múlt szerdán látogatóba érkezett hozzánk Lénárd. Csütörtökön közösen autóba pattantunk és csak mentünk, mentünk... mentünk... még egy kicsit mentünk és addig-addig mendegéltünk, amíg Listowel-be nem értünk. Ugyanis Bettike és Zoli most itt laknak és hozzájuk mentünk vendégségbe.
Le sem tudom írni, mekkora öröm volt őket újra látni! Flóra baba hatalmasat nőtt. Igazi kislány már. Gyönyörű szemei vannak, okos, értelmes, jó kedélyű és nagyon barátságos. Nórikáért teljesen odavolt.
Érdekes volt látni, hogy bár Nóri nagyobb és idősebb is (majdnem egy évvel), mégis Flóra volt a kezdeményezőbb. Megfogta Norci kezét, húzta, hogy merre menjenek, simogatta, kedveskedett neki. Nóri pedig mindezt kellő távolságtartással értékelte... Szerintem neki is tetszett Flóra, de közel sem viselkedett vele olyan közvetlenül és felszabadultan, mint Flóra baba vele :) Ja és a másik nagy kedvencem, ahogy Flóra mondta ha épp evett, vagy éhes volt, hogy "nyamm". Olyan kiscica hangon... ÉDES!!!
Csütörtökön délután lementünk az óceánpartra, de nagyon fújt a szél, így csak rövid ideig csodáltuk a tájat. Balázs megröptette a papírsárkányt még utoljára... aztán a végén egy nagyobb széllökés a földhöz verte, úgyhogy szegény sárkánynak vége lett!
Pénteken délelőtt főztünk, dumáltunk, babáztunk. Nóri legnagyobb örömére megnéztük a helyi játszóteret.
Délután ismét az óceánparthoz mentünk. Ezúttal kellemes időnk volt, gyönyörűen sütött a nap, így tettünk egy sétát a sziklaparton. Hát valami csodálatos volt!
Este sokáig beszélgettünk, áttárgyaltuk a világ forgását :) Nagyon hiányoztak már ezek az átbeszélgetett baráti esték!
Szombaton közösen útra keltünk és ellátogattunk a Dingle félszigetre. Az idő nem volt olyan szép, mint előző nap, de nem zuhogott az eső. Délután Dingle városában voltunk, ahol elmentünk az Akváriumba, majd beültünk még egy teára, aztán indultunk is vissza Bettiékhez.
Vasárnap reggeli után indultunk haza, Lénivel együtt ebédeltünk a reptéren, végül délután mi is hazaértünk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Meseszép ez a Kerry megye. Reméljük ezentúl sűrűbben jutunk majd el ide :)
Le sem tudom írni, mekkora öröm volt őket újra látni! Flóra baba hatalmasat nőtt. Igazi kislány már. Gyönyörű szemei vannak, okos, értelmes, jó kedélyű és nagyon barátságos. Nórikáért teljesen odavolt.
Érdekes volt látni, hogy bár Nóri nagyobb és idősebb is (majdnem egy évvel), mégis Flóra volt a kezdeményezőbb. Megfogta Norci kezét, húzta, hogy merre menjenek, simogatta, kedveskedett neki. Nóri pedig mindezt kellő távolságtartással értékelte... Szerintem neki is tetszett Flóra, de közel sem viselkedett vele olyan közvetlenül és felszabadultan, mint Flóra baba vele :) Ja és a másik nagy kedvencem, ahogy Flóra mondta ha épp evett, vagy éhes volt, hogy "nyamm". Olyan kiscica hangon... ÉDES!!!
Csütörtökön délután lementünk az óceánpartra, de nagyon fújt a szél, így csak rövid ideig csodáltuk a tájat. Balázs megröptette a papírsárkányt még utoljára... aztán a végén egy nagyobb széllökés a földhöz verte, úgyhogy szegény sárkánynak vége lett!
Pénteken délelőtt főztünk, dumáltunk, babáztunk. Nóri legnagyobb örömére megnéztük a helyi játszóteret.
Délután ismét az óceánparthoz mentünk. Ezúttal kellemes időnk volt, gyönyörűen sütött a nap, így tettünk egy sétát a sziklaparton. Hát valami csodálatos volt!
Este sokáig beszélgettünk, áttárgyaltuk a világ forgását :) Nagyon hiányoztak már ezek az átbeszélgetett baráti esték!
Szombaton közösen útra keltünk és ellátogattunk a Dingle félszigetre. Az idő nem volt olyan szép, mint előző nap, de nem zuhogott az eső. Délután Dingle városában voltunk, ahol elmentünk az Akváriumba, majd beültünk még egy teára, aztán indultunk is vissza Bettiékhez.
Vasárnap reggeli után indultunk haza, Lénivel együtt ebédeltünk a reptéren, végül délután mi is hazaértünk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Meseszép ez a Kerry megye. Reméljük ezentúl sűrűbben jutunk majd el ide :)
2013. május 10., péntek
Májusi hosszú hétvége
Írországban május első hétfője szabadnap és Balázsnak a múlt péntek is szabadnap volt, így elutaztunk egy négynapos hétvégére délre.
Az ötelt hirtelen jött, így nem is terveztük különösebben meg az utat. Gyorsan foglaltunk egy szállást Cobh-ban, ami egy kis falu Corktól nem messze. A Bella Vista nevű hotelben szálltunk meg, egy kétszobás apartmanban. Nagyon elégedettek voltunk a szállással. Az apartmanban két hálószoba volt, mindkettőhöz volt saját fürdőszoba. Volt egy nagy nappali és még egy nagy fürdő káddal. Szeretünk apartmant bérelni, mert akkor van saját konyhánk, ami Nóri miatt szinte elengedhetetlen. Reggelit nem kértünk, de minden reggel kaptunk finom friss, meleg scone-okat (édes pogácsa). A személyzet nagyon rendes volt. Ha délen jártok és megbízható szállást kerestek, bátran ajánljuk őket!
Pénteken reggel indultunk el, de még Dublinban meg is álltunk egy farmon, ahol jártunk már korábban. Itt sétáltunk, papír-sárkányt röptettünk (amit Norci a mai napig emleget).
A közelben ebédeltünk és ebéd után indultunk Cobh-ba. Norci ebéd után szokott alduni, így tökéletes volt az időzítés, ugyanis végigaludta az utat.
Késő délután érkeztünk meg. Kicsit sétáltunk a faluban. Ez a kis falu Cork kikötője volt. Innen indult útjára a Titanic, illetve sok más hajó a Nagy Éhínség ideje alatt. Helyes kis házak sorakoznak a tengerparton és felettük ékeskedik egy hatalmas katedrális.
Másnap reggeli után ellátogattunk a közeli állatkertbe, a Fota Wildlife Park-ba. A Parkban van állatkert, arborétum -ami ingyenes- és a "Fota House". Mi az állatkertbe látogattunk el. Az állatkert egy nagy területű park, ahol az állatok -néhány kivétellel- szabadon vannak. Nincs ketrec, nincs üvegfalak. Sok állat villanypásztorral van elkerítve, mások pedig kis szigeteken laknak. De vannak olyanok is (pl. kenguru, páva), amiket közevetlen közelről lehet látni. Nagyon érdekes és szép hely, rengeteg állattal, gyönyörű kerttel és növényzettel. Természetesen Nóri nagyon élvezte, de nekünk is nagyon tetszett. Sok pihenőhely, kávézó áll a rendelkezésre. Nagyon kényelmesen bejárható az egész park.
A park egyik kávézójában ebédeltünk, majd mentünk is vissza a szállásra és pihentünk egy nagyot. Délután Cobh-ban sétáltunk, voltunk a játszótéren.
Vasárnap Kinsale-be látogattunk el. Ez egy nagyon kis hangulatos halászfalu Cobh-tól kb. 50 perc autóval. Sokat mászkáltunk, majd ebéd után Nóri elaludt a babakocsiban. Balázzsal beültünk egy nagyon helyes kis kávézóba, egy ún. "reading coffe" helyre. Ez egz sütiző-kávézó, ahol rengeteg könyv van, amiket lehet olvasgatni. Csendesen, nyugodtan megihattuk a délutáni teánkat, némi - igen finom - cukrászsüti kíséretében. Itt pihentünk, amíg Nóri fel nem ébredt.
Délután egy kis séta és vásárlás után indultunk is vissza Cobh-ba.
Hétfőn kicsekkoltunk a szállásról és a Blarney Castle felé vettük az irányt. Ha Corkban jártok, ne hagyjátok ki ez a kastélyt! Nagyon szép, nagy birtokon található. A kastály nincs berendezve, de fel lehet menni a tetejére és meg lehet csókolni a Blarney követ, amitől állítólag ékesszólók leszünk - a fogalmazásomból is érezhetitek, hogy én kihagytam a csókot... :)
A kastély körül kisebb-nagyobb sétákat lehet tenni. Mi nem mentünk messzire, de van egy 1,5 órás erdei séta, illetve egy rövidebb 45 perces séta, ami egy tóhoz vezet.
Ebéd utánra időzítettük a hazautat, hogy Nóri aludjon a kocsiban, így is lett. Hazaérve még elmentünk egyet sétálni a gáthoz, úgyhogy igencsak tartalmas, mozgalmas hétvégénk volt.
Nagyon simán ment minden az utazás során, úgyhogy reméljük gyakrabban elmegyünk majd ilyen rövidebb belföldi kirándulásra.
Az ötelt hirtelen jött, így nem is terveztük különösebben meg az utat. Gyorsan foglaltunk egy szállást Cobh-ban, ami egy kis falu Corktól nem messze. A Bella Vista nevű hotelben szálltunk meg, egy kétszobás apartmanban. Nagyon elégedettek voltunk a szállással. Az apartmanban két hálószoba volt, mindkettőhöz volt saját fürdőszoba. Volt egy nagy nappali és még egy nagy fürdő káddal. Szeretünk apartmant bérelni, mert akkor van saját konyhánk, ami Nóri miatt szinte elengedhetetlen. Reggelit nem kértünk, de minden reggel kaptunk finom friss, meleg scone-okat (édes pogácsa). A személyzet nagyon rendes volt. Ha délen jártok és megbízható szállást kerestek, bátran ajánljuk őket!
Pénteken reggel indultunk el, de még Dublinban meg is álltunk egy farmon, ahol jártunk már korábban. Itt sétáltunk, papír-sárkányt röptettünk (amit Norci a mai napig emleget).
A közelben ebédeltünk és ebéd után indultunk Cobh-ba. Norci ebéd után szokott alduni, így tökéletes volt az időzítés, ugyanis végigaludta az utat.
Késő délután érkeztünk meg. Kicsit sétáltunk a faluban. Ez a kis falu Cork kikötője volt. Innen indult útjára a Titanic, illetve sok más hajó a Nagy Éhínség ideje alatt. Helyes kis házak sorakoznak a tengerparton és felettük ékeskedik egy hatalmas katedrális.
Másnap reggeli után ellátogattunk a közeli állatkertbe, a Fota Wildlife Park-ba. A Parkban van állatkert, arborétum -ami ingyenes- és a "Fota House". Mi az állatkertbe látogattunk el. Az állatkert egy nagy területű park, ahol az állatok -néhány kivétellel- szabadon vannak. Nincs ketrec, nincs üvegfalak. Sok állat villanypásztorral van elkerítve, mások pedig kis szigeteken laknak. De vannak olyanok is (pl. kenguru, páva), amiket közevetlen közelről lehet látni. Nagyon érdekes és szép hely, rengeteg állattal, gyönyörű kerttel és növényzettel. Természetesen Nóri nagyon élvezte, de nekünk is nagyon tetszett. Sok pihenőhely, kávézó áll a rendelkezésre. Nagyon kényelmesen bejárható az egész park.
A park egyik kávézójában ebédeltünk, majd mentünk is vissza a szállásra és pihentünk egy nagyot. Délután Cobh-ban sétáltunk, voltunk a játszótéren.
Vasárnap Kinsale-be látogattunk el. Ez egy nagyon kis hangulatos halászfalu Cobh-tól kb. 50 perc autóval. Sokat mászkáltunk, majd ebéd után Nóri elaludt a babakocsiban. Balázzsal beültünk egy nagyon helyes kis kávézóba, egy ún. "reading coffe" helyre. Ez egz sütiző-kávézó, ahol rengeteg könyv van, amiket lehet olvasgatni. Csendesen, nyugodtan megihattuk a délutáni teánkat, némi - igen finom - cukrászsüti kíséretében. Itt pihentünk, amíg Nóri fel nem ébredt.
Délután egy kis séta és vásárlás után indultunk is vissza Cobh-ba.
Hétfőn kicsekkoltunk a szállásról és a Blarney Castle felé vettük az irányt. Ha Corkban jártok, ne hagyjátok ki ez a kastélyt! Nagyon szép, nagy birtokon található. A kastály nincs berendezve, de fel lehet menni a tetejére és meg lehet csókolni a Blarney követ, amitől állítólag ékesszólók leszünk - a fogalmazásomból is érezhetitek, hogy én kihagytam a csókot... :)
A kastély körül kisebb-nagyobb sétákat lehet tenni. Mi nem mentünk messzire, de van egy 1,5 órás erdei séta, illetve egy rövidebb 45 perces séta, ami egy tóhoz vezet.
Ebéd utánra időzítettük a hazautat, hogy Nóri aludjon a kocsiban, így is lett. Hazaérve még elmentünk egyet sétálni a gáthoz, úgyhogy igencsak tartalmas, mozgalmas hétvégénk volt.
Nagyon simán ment minden az utazás során, úgyhogy reméljük gyakrabban elmegyünk majd ilyen rövidebb belföldi kirándulásra.
2011. október 31., hétfő
Wellness hétvége Arklow-ban
Pihenős, hosszú hétvége volt ez a mostani. Itt nem november 1. a szabadnap, hanem november első hétfője (elkerülve a lehetőséget, hogy elseje hétvégére essen).
Pár hete találtam az interneten egy jó kis akciót egy wellness hotelben erre a hétvégére, Arklow-ba. Nem akartunk Nórival az ország másik felére autózni, így kapóra jött ez az ajánlat. Szombat dél körül indultunk és hétfőn délben érkeztünk haza.
Arklow Wicklow megyében található. Tőlünk csupán 45 perc autóval az út. Az Arklow Bay Hotel-ben foglaltunk szállást két estére.
Szombaton délután szép volt az idő, így sétáltunk egy nagyot a környéken.
Vasárnap és hétfőn már elég ramaty volt az idő, de készültünk erre az eshetőségre és direkt olyan hotelt választottunk, ahol van konditerem, medence, jacuzzi, szauna és masszázs.
Vasárnap délelőtt, amíg Nóri szunyókált én kihasználtam a lehetőséget és lementem a konditerembe. Nos, aki ismer, az jól tudja, hogy én nem vagyok egy ilyen kondiba járó tipus. Egész pontosan ezidáig egyszer sem voltam ilyen helyen, de még a környékén sem... Viszont megfogadtam, hogy most megnézem az ilyet belülről is. Külön megkértem Balázst, hogy ha nem így tennék, legyen olyan kedves és rugdosson ki a szobából. Egy kis hiszti és unszolás után elindultam! Lelki szemeim előtt láttam, hogy csupa kigyúrt fickó lesz lent, és nádszálvékony kockahasú, minusz S-es csajok. Többször gondoltam, hogy visszafordulok, hogy inkább nem égetem magamat a Pennys-es, kicsit kopott melegítőmmel, meg a 20 eurós Sketchers cipőmmel...De aztán győztek az olyan érvek, hogy "úgysem ismer senki", "úgyse látom őket többet", "utána majd milyen jó lesz"... no és hogy végre elmondhatom majd, hogy voltam konditeremben!
Belépve a recepción, mondtam, hogy a kondiba szeretnék menni. A csaj rápillantott a cipőmre, mondta, hogy ebben bemehetek, adott egy törölközőt és mutatta, hogy merre kell bemenni. Okos voltam és elővigyázatosan megkérdeztem, hogy van-e bent valaki, aki meg tudja mutatni, hogy a gépeket hogyan kell használni... A csaj mondta, hogy majd Ő megmutatja. Mondtam, hogy sétálós (futó) gépet mutassa. Miután elmagyarázta hogyan kell használni (ami egyébként elég egyértelmű volt), nekiálltam a sétának. A gépen be lehetett állítani, hogy milyen gyorsan szeretnénk sétálni, hogy milyen nehézségi fokozaton (milyen meredeken), illetve mutatta hogy mennyi ideje csinálom a gyakorlatot és hogy hány km-t tettem meg. Én 30 perc alatt lesétáltam "3"-as fokozaton 3 km-t :). Ja, azt mondanom sem kell, hogy rajtam kívül 2 srác volt a teremben, az egyik két futópaddal odébb futott, a másik a terem végében emelgette a súlyokat. Egyik se volt izompacsirta és legkisebb figyelmet sem tulajdonítottak szerény személyem megjelenésének.
A kondi után bekukkantottam a medencéhez. Örömmel konstatáltam, hogy nincsenek sokan, főleg szülők voltak 1-2 gyerekkel. Fellelkesedtem és megkerestem a női öltözőt, fürdőruhára váltottam, a töröklözőmet magam köré tekertem és villámgyorsasággal elsazzéztam a szaunáig. Ott jól kiizadtam magamat, majd vettem egy hideg zuhanyt és ismét pillanatok tört része alatt visszaszáguldottam az öltözőbe. Egy lélek sem volt ott, úgyhogy nyugodtan rendbe vettem magam és jól eső érzéssel és széles vigyorral a fejemen visszamentem a szobánkba.
Aztán ebéd után Balázsnak és nekem is volt egy-egy arckezelésünk a "Health and Beauty Spa"-ban. Fél órás forró lávaköves arcmasszázst kaptunk. Hát ez valami isteni volt! A krémek is nagyon jól estek, a masszázs is, de az a forró kő... hát azt hittem lemegyek hídba! Ez nagyon ki van találva!
Mindezek után szó szerint kisimultam, megszépültem és feltöltödtem :) Este a hotel egyik éttermében vacsoráztunk. Majd hétfőn reggeli után összeszedtük magunkat és jöttünk is haza.
Nórika egyébként nagyon jó kislány volt. Különösebb gond nem volt vele. Rendesen evett, aludt (a szokásos módon délelőtt és délutánonként is), nem sírt. Nagyon jól viselte az idegen környezetet és szerintem neki is jót tett ez a kis kikapcsolódás.
Bár kisebb fennakadások néha akadtak... Például egyik hajnalban felébredt szopizni és nem tudott visszaaludni. Szegény nagyon álmos volt, de mikor betettem volna a kiságyba, mindig sírni kezdett. Aztán magunk közé vettük a nagyágyba és ott szépen elaludt. A másik az volt - de ez nem Nórin múlott - hogy mindkét este a szokásosnál tovább maradt ébren, de szerencsére ezt nagyon jól viselte.
A hotellel egyébként elégedettek voltunk: ahogy kértük, be volt készítve a szobánkba egy kiságy Nórinak. Volt neki külön takaró és törölköző (bár ezeket vittünk magunkkal itthonról is). Itthon előre elkészítettem Nórinak az ebédre és a vacsorára valót. Az étteremben megkértük a személyzetet, hogy Nóri kajáját tegyék hűtőbe és minden étkezésnél kértük, hogy melegítsék meg. Mindezt nagyon kedvesen, segítőkészen megtették.
Rajtunk kívül egyébként rengeteg gyerekes, kisbabás (kismamás, nagymamás :) család volt, úgyhogy szerintem hozzá vannak szokva az ilyesmikhez. Ahhoz képest, hogy nem kifejezetten bababarát a hotel, minden babás dolog zökkenőmentes volt. Én ennek nagyon örültem, mert azért kicsit izgultam, hogyan oldjuk meg Nóri körül a teendőket, de tényleg minden simán, probléma nélkül ment.
Itt Mindenszentek előtt ünneplik a Halloween-t. Mi nem igazán tulajdonítunk ennek nagy jelentőséget. Ha a cégnél van valami buli, akkor beöltözünk, de nem készítünk itthon tökfejet, nem díszítjük fel a laksát midnenféle ijesztő dekorációval (az kéne még csak! pókok, denevérek meg halálfejek... szerintem frászt is kapnék!).
De múlt héten egyik vásárlás alkalmával szembe jött velem egy aranyos kis jelmez, aminek nem tudtam ellenállni és megevettem Nórinak. Íme Nóri első Halloween jelmeze:
 |
| From Nóra 7-12 hó |
 |
| From Nóra 7-12 hó |
2010. április 20., kedd
A vulkán gondolt egyet
.. és meghiúsította a múlt hétvégi programunkat. Azaz kicsit átszervezte. Múlt pénteken érkezett volna hozzánk látogatóba Lénárd, de sajnos az izlandi vulkán ezt nem így akarta. Gondolt egyet, pöfékelt egy nagyot és beintett nekünk - no meg persze még pár százezer másik utasnak...
Nagyon vártuk már Lénárdot, megbeszéltük TZ-ékkel, hogy grillpartit csapunk majd a tiszteletére. TZ be is szerzett mindenféle finomságot ehhez. Aztán a reggeli hírekben hallottuk, hogy a vulkáni hamu miatt nem jönnek gépek Írországba :( Nagyon szomorú lettem... Direkt csináltam finom mézes szeletet, mert tudom, hogy Léni szereti a krémes finomságokat...
Aztán úgy gondoltuk, hogy - bár Léni nélkül - megtartjuk azért a grillezést. Pénteken munka után Balázs jött is értem kocsival és elmentünk Bettiékhez Allenwood-ba. Betti még előző nap bepácolta a husikat, amiket aztán a fiúk grillen megsütöttek. Az eredmény nagyon finom lett :). Sütögettünk, beszélgettünk és persze sokat emlegettük Lénit...
Szombaton gyünyörű napos időnk volt. Egy jó nagy reggeli után felkerekdetünk és elmentünk a közeli Kildare-be, ahol meglátogattuk az ország legnagyobb - és valószínűleg egyben legszebb - japán kertjét és az ú.n. "Irish National Stud"-ot, azaz a nemzeti telivér lótenyészetet. Aztán kocsiba pattantunk és elmetünk Greystones-ba (tengerparti falu) ebédelni. Ez inkább már estebéd volt, mert este 6-ra értünk oda. Az esti program agárverseny lett volna a Newbridge-i Greyhound stadionban, de mi már elég kimerültek voltunk, így ezt kihagytuk. Ezt kicsit sajnálom utólag. Legközelebb mindenképp bepótoljuk!
Vasárnap ismét jó időnk volt, így korán keltünk és elmentünk a Dublinhoz legközelebb eső nemzeti parkba, Glendalough-ba. Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk ide, mert mindenki jókat mesélt róla. Elég korán érkeztünk, így bőven volt még parkolóhely. Érdemes 10 előtt érkezni, mert később már annyian vannak, hogy szinte lehetetlen helyet találni, annak ellenére, hogy két nagy parkoló is van. Mi a Visitor Center-nél tettük le a kocsinkat. Itt lehet térképet és egy pici tájékozatófüzetet venni, a kettő együtt mindössze 1 euróba kerül. A parkban jól kialakított túraútvonalak vannak. A leírás szerint mi az egyik legnehezebb túrát választottuk, de egyáltalán nem volt vészes: 15 km hosszú volt és a szintkülönbség 400 méter volt. Kellemesen elfáradtunk a kirándulás végére, de nem haltunk azért bele.
 |
| From 2010-04 Glendalough |
 |
| From 2010-04 Glendalough |
 |
| From 2010-04 Glendalough |
 |
| From 2010-04 Glendalough |
 |
| From 2010-04 Glendalough |
Hazafelé egész véletlenül belefutottunk egy veteránautó találkozóba. Balázs teljesen odavolt :) ...de ez nem is csoda, beszéljenek a képek:
2010. március 31., szerda
Mayo és Galway megye
Múlt hétvégén ismét kirándulni voltunk. Terényi Zoli (TZ) és Betti ötelete volt, hogy menjünk el közösen az ország nyugati részébe, Mayo megyébe. Egy magyar kollégájuk, Barna is csatlakozott a csapathoz, így ötösben keltünk útra.
Szombaton korán reggel indultunk Westport-ba. Útközben megálltunk Roscommon-ban, megnézni a várat, illetve hát azt, ami megmaradt belőle.
A rövid pihenő után indultunk is tovább és Westport-on keresztül a Croagh Patrick-hoz, azaz a Patrick hegyhez érkeztünk. Ez egy keresztény zarándokhely, amit évente egyszer látogatnak meg a zarándokok. Legutóbb 15 ezer ember mászta meg a hegyet, sokan mezitláb. A legenda szerint Szent Patrick, Írország alapító szentje, ezen a hegyen böjtölt 40 napig az ír népért, majd egy ezüst harangot hajított le a hegyről, hogy végezzen a Corra nevű nőstény-démonnal. Ezzel sikerült kiűznie az Ír szigetről az összes kígyót. Azóta nincsen kígyó a szigeten. Logikus, nem?
Túrista út vezet fel a hegy tetejére, ahol egy kis templom áll. Állítólag 2 óra felmenni. Mi idő hiányában nem mentünk fel, csak az első 100 métert tettük meg, ahol egy St. Patrick szobor van és már innen is elég jó a kilátás.
Aznap Cong faluban volt a szállásunk, ami a szomszédos Galway megyében van. Az odaúton megálltunk még a Kylemore Apátságnál. Ezt egy brit üzletember építtette az 1800-as években. Később belga apácák költöztek ide, és ők alakították át apátsággá. Ma bentlakásos iskolaként működik.
A következő megállónk az Apátság melletti Connemara Nemzeti Park volt. Itt tettünk egy kellemes kis sétát, kaptunk a nyakunkba egy enyhe futózáport, majd mentünk tovább Cong-ba.
A szállást Bettiék találták, ami egy szoksásos Bed & Breakfast. Nagyon szép, tiszta, igényes szállás volt. A házigazdák nagyon kedvesek voltak és a reggeli is finom, kiadós volt. Nem utolsó szempont, ha az ember utána egy egésznapos túrázásra készül.
A kiadós reggeli után a környéken található Ashford kastélyszállóban kezdtük a napot. A kastélynál sétáltunk, fotóztunk. Nagyon szép időnk volt.
Valamivel dél előtt elindultunk az Achill sziget felé. Ott körbekocsikáztunk, elmentünk egy jó kis tengerpartra.
Vittünk magunkkal frizbit és játszottunk egy kicsit. Az erős szél miatt nem volt egyszerű elkapni és az első pár passzolás után beszállt a tengerbe... Mivel elég nagy hullámok voltak, nem lehetett csak úgy kivenni. Ráadásul a hullámok csak egyre távolabb vitték. Ott álldogáltuk, néztük és reménykedtünk, hogy majd csak a partra veti egy hullám. Aztán TZ hősies mentőakciójának köszönhetően visszaszereztük a frizbit a tengertől :) ... ami már igazából nem is tenger, hanem az Atlanti Óceán.
Délután egy finom ebéd után, indultunk is vissza Dublinba.
Innentől már én vezettem, mert Balázs nagyon elfáradt.
Nagyon jó kis kirándulás volt, olyan jol éreztem magamat! Remélem máskor is megyünk ilyen közös útra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)