Nagyon jól teltek az ünnepek Magyarországon. Sokat ingázunk Budapest és Kisterenye között, de nem nagyon bánjuk. Nagyon jó ismét a családdal, a barátokkal lenni. Ezúton is köszönjük mindenkinek a kedves vendéglátást, a finom ünnepi étkeket és a szeretetteljes fogadtatást!
Jól érezzük magunkat veletek! De be kell vallanom, hogy már pár nap után érezni lehetett a feszültséget, ami itthon körülveszi az embereket és akaratlanul is ránk ragad. Mindenki stresszel, frusztrált, ideges, persze ez a jelenlegi helyzetet tekintve érthető, de egy cseppet sem hiányzik és ilyenkor úgy sajálom a családomat, hogy ebben kell élniük. A feszültség mellett, rengeteg ember arcán ott ül a szomorúság, arról nem is beszélve, hogy sokak emiatt agresszívek és bunkók. Na ez sem hiányzik! A kedvenc témámat sem hagyom ki: a rasszizmust. Ez is még mindig megoldadlan probléma itthon. Alig értem haza, de már ment a cigányozás a repülőtéren, az újsgban, a TV-ben, egyszerűen kiábrándító!
A családomon és a barátaimon kívül semmi sem köt Magyarországhoz és remélem nem kell többet itt élnem, mert mindenhol jó, de nekem legjobb innen távol. Csak azt sajnálom, hogy a szeretteimtől emiatt távol kell élnem.
Idén egy kis Szekszárdhoz közeli faluban, Szálkán fogunk szilveszterezni a szokásos bandával, január 4-én pedig utazunk vissza Dublinba.
2008. december 28., vasárnap
2008. december 9., kedd
Az ünnepek mellékhatásai
Azt hiszem otthon is vannak olyan közérdekű közlemények a TV-ben, főleg így karácsony táján, melyek arra kérik a nézőket, hogy valamilyen jó ügy érdekében adakozzanak. Segítsük a hajléktalanokat, az árvákat, a kutyákat, a macskákat stb. Itt rengeteg ilyen reklám van, főleg a harmadik világban élők, főleg gyerekek segítését kérik.
Azon gondolkodok, hogy miért van az, hogy étkezés közeben mindig látok legalább egy ilyen jellegű felhívást. Komolyan kezdem magamat szarul érezni, hogy miközben én a villásreggelimet fogyasztom Afrikában minden 3. másodpercben meghal egy gyerek. Szörnyű! Meg is fogadtam, hogy amint elkezdek dolgozni, támogatok majd valamilyen szervezetet.
A másik, amiről írni akartam, hogy az angol nyelv elsajátítása néha fájdalmas. Főleg akkor bánt, úgy értem fizikailag bánt, amikor George Michael Last Chritsmas című számát hallgatom. A dal szövege magyarul valahogy így szólna: "tavaly Karácsonykor neked adtam a szívemet, de a következő nap eldobtad azt, idén Karácsonykor, hogy megmentsem magamat a könnyektől, valaki fontosnak adom majd..." Hogy lehet ilyet kitalálni?!...
Nem írtam nektek részletesen, de egy hete volt egy igéretes állásinterjúm. A Finaref nevű francia céghez jelentkeztem hitelelbírálónak. A pozíció nem kifejezetten kapcsolódik a szakmai múltamhoz, bár a cég a Cetelem konkurense, hiteleket, biztosításokat értékesítenek.
Az interjú nagyon jól ment. Felkészültem rá és nagyon jó benyomást tettem. Jelen volt egy HR-es, az egyik jövőbeli kolléga és egy főnök. Az első telefonos interjú franciául folyt, a személyes interjú pedig angolul, mivel a menedzser ír volt.
Ma felhívtak. Mondták, hogy a megnyerő önéletrajzom és a tapsztalataim miatt attól tartanak, hogy ez a munka nem lenne elég inspiráló nekem és nem találnék benne prespektívát. Nem vettek fel.
Nagyon elkeserített a dolog! Összeomlottam! Ha egy ilyen pozícióra nem vesznek fel, akkor hova?!
Nagy elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy elmenekülök innen, úgyhogy összepakolok és szombaton repülök haza! Szükségem van egy kis feltöltődésre, a családra, barátokra, biztatásra. Egyedül Balázst sajnálom, hogy nem lesz itthon senki, mikor visszajön Zürich-ből, de csak két napot kell egyedül töltenie, aztán Ő is jön Budapestre.
2008. december 8., hétfő
Balázs elutazott
Ma utazott el Balázs Zürichbe. Jövő szerdán fog visszajönni és aztán szombaton már megyünk is haza :). Már nagyon várjuk!
Addig is munkát keresek. Bár az utóbbi hetekben alig találtam olyan munkát, ahova tudtam pályázni, így egyre kevesebb esélyt érzek. Az itthonlét és a háziasszonyoskodás pedig lassan megőrjít! Dühítő és kiábrándító, hogy a tapasztalatommal, a tudásommal, az elszántságommal eddig még nem jött össze semmi.
De nem panaszkodok. Továbbra is jól érezzük magunkat itt és nagyon szeretünk itt élni. Csak végre szeretném én is megtalálni itt a saját kis életemet. Természetesen jól hangzik, hogy nem kell reggelente korán kelnem, hogy egész nap olvasok, tanulok, háztartást vezetek, de nekem ez nem elég. Szeretnék ismét dolgozni, használni és bővíteni a tapasztalataimat, a képességeimet. Remélem ami késik, nem múlik!
Tegnap Balázs elvitt egy étterembe. Magyarországon gyakran jártunk étterembe. Nekem már nagyon hiányzott ez a fajta kimozdulás. Eddig nem nagyon volt lehetőségünk és igazából igényünk sem, hogy Dublin éttermeit felfedezzük. Pár alkalommal próbálkoztunk itt a közelben és csalódás volt: elég alacsony minőségű fogásokat szolgáltak fel igen magas áron. És mivel úgyis itthon vagyok, időm van rá bőven -szerencsére tehetségem is- inkább az itthonvaló főzőcske pártján álltunk.
Aztán múlt héten a kezünkbe akadt egy szórólap egy tőlünk pár perc sétára található, Purple Ocean nevű igényes étteremről. Mivel vasárnap este mentünk, így nem voltak sokan. A légkör nagyon kellemes volt. Mint a neve is sugallja, a dekorációk színében a lila a domináns, de nem zavaró, viszont elegáns és trendi. Legnagyobb örömömre végre volt okom, hogy felvegyem a csini ruhámat, amit még ősszel szereztem be.
Az italok kirendelése után kértünk főfogást. A pincér felhívta a figyelmünket, hogy egy akció keretében az előételt és a desszertet is fedezi a főétel ára, így rendeltünk egy-egy teljes menüt. Én céklaágyon tálalt sült kecskesajttal indítottam, Balázs sült tintahalkarikákkal. Balázs főétele sült marha szeletek voltak, barnamártással, főtt zöldséggel, én pedig sült lazacot ettem, kicsi rákokkal, valamilyen tejszínes mártással, zöldségekkel. Desszertnek pedig profiterolt kértünk. Az adagok, az ízek és a hőmérséklet a teljesen el volt találva. Rég ettem már ilyen finomat! A kiszolgálás gyors volt. Ha valaki Dun Laoghaire környékén jár, mindenképpen próbálja ki ezt a helyet!
Minden üzlet karácsonyi pompában úszik! Dun Laoghaire sétálóutcája is szépen fel van díszitve. Ami furcsa, hogy nincs csokimikulás, nincs szaloncukor -nem tartozik egyik sem a kedvenceim közé, de a télhez és az ünnephez ezek hozzá tartoznak. Viszont van érdekes karácsonyfa dísz: madár! Nem tudtam még eldönteni, hogy fácán, vagy páva akar lenni, de bármelyiket is akarja utánozni, elég furi. Ráadásul műtollakkal tarkítják, amitől pedig ritka undorító szegényke. Van arany, fehér és piros színben. Madarat tenni a karácsonyfára?!... Érdekes!
2008. december 1., hétfő
Üzenet Livikének
Blogon keresztül is szeretnénk üzenni a mai napon pici Livi babának!
Szeretnénk Boldog Szülinapot kívánni! :) Üzenjük Neki, hogy nagyon szeretjük és sokszor pusziljuk, öleljük!
2008. november 24., hétfő
Egy anyajeggyel kevesebb
Arról még nem is meséltem nektek, hogy le kellett vetetnem az egyik anyajegyemet.
Az egész úgy kezdődött, hogy augusztus végén észrevettem, hogy az egyik vállamon lévő anyajegyem a közepén elszíneződött, fekete lett és ez a fekete rész keményebb is volt, mint a többi. Természetesen rögtön szívbajt kaptam, hogy ez meg mi a fene!?
Alig tudtam aznap este elaludni és vártam a következő napot, hogy elmehessek a körzeti orvoshoz, aki majd a bőrgyógyászhoz ír beutalót. Másnap el is mentünk Balázzsal a legközelebbi orvoshoz, ahol egy recepciós kérdezte, hogy mi a gond és mikorra kérek időpontot. Mondtam, hogy mi a helyzet és hogy minél hamarabb, akár mai nap is jó lenne... Közölte, hogy a legközelebbi időpont december elején esedékes. Kérdeztem, hogy hol van a közelben más körzeti orvos. Mondta, hogy nézzem meg a telefonkönyvben. Na ekkor elkezdtem sírni! Elzokogtam neki, hogy az anyajegyemen elváltozást észleltem és hogy decemberig meghalhatok... Nagy nehezen megesett rajtam a szíve és adott pár telefonszámot. Mint kiderült, mindegyik körzeti orvosnál hasnoló a helyzet.
Úgy döntöttem, hogy inkább magánklinikára megyek. Bejelentekeztem közvetlenül a bőrgyógyászhoz és pár nappal később már fogadott is. Ez egy anyajegyekre specializálódott magánklinika a belvárosban. Egy műszerrel lefényképezték az anyajegyet és számítógép elemezte a képet. Az eredmény az lett, hogy 22%, hogy az anyajegyem "gyanús" sejteket tartalmaz. Na ekkor jött a második sírás! Bár megnyugtattak, hogy ez nem is vészes, mert valószínű, hogy a sötét bőrszínem miatt jött ki ez az eredmény. Ja! Az még vicces volt, hogy a csaj, aki megvizsgált, mondta, hogy milyen jó színem van, hol voltam nyaralni... Mondtam, hogy nekem ez az alapszínem! Nem tudom... akkor már inkább kérdezzék meg, hogy spanyol vagyok-e!
Visszatérve az anyajegyre! Októberben hazamentünk Magyarországra és szerettem volna, ha ott távolítják el, de ez sajnos nem fért bele a párnapos programba.
Így aztán a már említett Dublin-i magánklinikán mentem el kivágatni. Bementem az orvoshoz. Mondta, hogy üljek csak le. Az akcentusán hallottam, hogy nem helyi... Ekkor teljesen alaptalanul és előítéletektől vezérelve elkezdtem félni. Aztán mondta, hogy miket fog csinálni: érzéstelenítés ill. a sarokban volt egy kis gép és az eltávolítás azzal fog megtörténni. Nekem a gép láttán kétségeim támadtak. Mint megtudtam ez egy lézeres kezelés. Mondtam, hogy na itt álljunk meg egy szóra! Ugyanis a hölgy, aki a vizsgálatot végezte előtte, elmondta, hogy ilyenkor csakis kivágni szabad az anyajegyet, mert el kell küldeni szövettani elemzésre és abból tudják megmondani, hogy van-e nagyobb baj. Szóval miután tisztáztuk, hogy ezt vágni kell, volt valami olyasmi megjegyzése az orvosnak, hogy a vágás nem az ő specialitása. Na! Ismét síráshoz közeli állapotba kerültem. De aztán megnyugtatott, hogy nagyon szépen megcsinálja majd nekem. (Gondoltam, hurrá! :) A doktor bácsi kicsit öreg volt, ezért a keze néha remegett, ami miatt aztán én egyre idegesebb lettem és én is remegni kedztem. Végül sikeresen eltávolította az anyajegyet, bár amikor már az ötödik öltést csinálta kicsit aggódtam, hogy véletlenül az egész karomat lenyeste :)
Pár nap múlva kellett visszamennem varratszedésre és nem olyan vészes a heg. Ja! A szövettani eredmények teljesen jók, nincs semmi baj!
Az anyagiakról annyit, hogy a vizsgálat 75 euróba került, az anyajegy kivágása pedig 200 euró volt. Szerencsére a biztosító állja ezeket.
Írok azért valami vidámabbat is! Lázasan készülünk az ünnepekre. Vettünk néhány apróságot, amivel elkezdtük kidekorálni a lakást. Íme néhány kép:
Többen kérdeztétek, hogy mikor megyünk haza. December 20-án, szombaton délben érkezünk Budapestre - legnagyobb örömömre Malév járattal - és január 4-én, vasárnap jövünk vissza Dublinba.
2008. november 19., szerda
Nem sok történés
Sokan jelezték, hogy hiányolják a bejegyzéseinket. Nos, nem túl sok történik mostanság velünk.
Múlt héten nálunk vendégeskedett Szőcs Dávid és felesége, Ági. Hétközben megnézték Dublin-t és a környék nevezetességeit. Jól érezték magukat. Nagyokat kirándultak, jókat ettünk, ittunk és beszélgettünk. Szerencsére elég szép időt fogtak ki.
Ezen a héten az ősz már megmutatta az erejét: jellemző volt az erős, nem túl barátságos szél. Én ha tehetem ki sem teszem a lábam itthonról.
Múlt hétvégén áthívtuk az egyik magyar salsa-s párt, Andit és Ádámot. Megmutattuk nekik a Wii-t és olyan nagy sikert aratott náluk, hogy egész délután és még este is játszottunk!
Én folyamatosan próbálok munkát keresni. Annyira hiányzik már a munka, hogy gyártottam egy Excel táblát a fejvadászok adataival (cég név, telefonszám, kontakt név, legutolsó váltott e-mail/telefon dátuma, egyéb megjegyzések, stb.). Agresszívan hívogatom őket telefonon, még akkor is, ha már hallom a hangjukon, hogy nincs kedvük velem foglalkozni.
Egyébként már jó ideje nem csak marketinges munkákat pályázok meg. A héten volt egy elég jó pozíció: French Credit Relationship Manager (magyarul: hitelügyintéző francia nyelven) de sajnos a marketinges múltam, mégha egy hitelintézetnél volt is, kevésnek mutatkozott. Soha nem sejtettem, hogy egyszer még sajnálni fogom, hogy kimaradta az életemből az ügyfélszolgálati munka...
Múlt héten nálunk vendégeskedett Szőcs Dávid és felesége, Ági. Hétközben megnézték Dublin-t és a környék nevezetességeit. Jól érezték magukat. Nagyokat kirándultak, jókat ettünk, ittunk és beszélgettünk. Szerencsére elég szép időt fogtak ki.
 |
| From Dun Laoghaire |
Ezen a héten az ősz már megmutatta az erejét: jellemző volt az erős, nem túl barátságos szél. Én ha tehetem ki sem teszem a lábam itthonról.
Az időjárásról ill. az évszakváltásról még annyit, hogy egyre hamarabb sötétedik. Reggel fél nyolc körül világosodik és délután fél öt körül sötétedik. Én a tél közeledéséből annyit érzek, hogy kalóriafelhalmozásba kezdett a szervezetem... Ez úgy ölt formát, hogy két pofára zabálom a csokoládét! :) Szörnyű-borzalom!
Múlt hétvégén áthívtuk az egyik magyar salsa-s párt, Andit és Ádámot. Megmutattuk nekik a Wii-t és olyan nagy sikert aratott náluk, hogy egész délután és még este is játszottunk!
Tegnap este voltunk a városban, megnéztük a karácsonyi dekorációt. Nagyon szép! Mondjuk nekem minden, ami csili-vili, az nagyon tetszik :) Azért meg kell, hogy mondjam, hogy Budapest karácsonyi fényeivel nem ér fel az itteni pompa!
Így visszaolvasva ez már nem is olyan kevés történés :)
 |
| From Dun Laoghaire |
 |
| From Dun Laoghaire |
 |
| From Dun Laoghaire |
 |
| From Dun Laoghaire |
Így visszaolvasva ez már nem is olyan kevés történés :)
2008. november 6., csütörtök
Mozgalmas hétköznapok
Múlt hétvégén nagyon szép időnk volt, így igyekeztünk minél több időt a szabadban tölteni. Nagyokat sétáltunk a környéken és próbáltuk kihasználni az utolsó őszi napsugarakat.
Vasárnap új fejezethez értünk. Nem! Nem várunk babát! :)
Az egész ott kezdődött, hogy még nyáron eldöntöttük, hogy változtatunk az életstílusunkon és próbálunk minél többet mozogni és nem túl sokat enni (ez főleg Balázsnak nehéz, mert a cégnél ingyen, jó kaját tud enni). Sokat túráztunk, sétáltunk, én itthon ugráltam Béres Alexandra DVD-re, de egy kis idő után valahogy mindig vesztettünk a lelkesedésünkből és hanyagoltuk a rendszeres mozgást.
Balázs már régebben mesélt nekem a Wii-ről. Ez végeredményében egy videojáték, ami megmozgat, nem úgy, mint más videojátékok. Na most az egész ötlet: hogy a TV előtt úgy mozgok, mintha futnék, vagy boxolnék, vagy teniszeznék, vagy hullahoppoznék, vagy akármi és közben nem is... ez nekem iszonyatosan ellenszenves és visszás volt, ezért hallani sem akartam róla. Aztán mikor az USA-ban voltunk Áronéknál Balázs kipróbálta az ő Wii-jüket és elhatározta, hogy beszerez ő is egyet. Nekem még mindig nem tetszett az ötlet és próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt, úgyhogy vasárnap vettünk egyet végül.
Nos, azóta minden nap "játszunk" azaz "sportolunk". Gondolom aki még nem próbálta, nehezen tudja elképzelni, hogy ez tényleg hatásos. De tényleg az! Játékosan vesz rá a mozgásra és észre sem veszed, hogy mennyit mozogsz, miközben használod: csak másnap észleled a hatását, amikor irdatlan izomlázzal ébredsz...
Az egész úgy nézki, hogy van egy kis CD-lejátszó méretű doboz, amibe a CD-t, amin maga a program van be kell tenni. Ez a doboz a TV-n keresztül jeleníti meg a képet és a hangot. Van hozzá még egy mérleghez hasonló szerkezet, amire reállva a játék méri a játékos súlyát és érzékeli a tömegközéppont elmozdulását (mivel a négy lábán külön-külön méri a súlyt). A játék és a mérleg között nincsen kábel: rádiós az összeköttetés. A játékhoz jár még egy távirányító, ami szintén rádiós és mozgásérzékelős. Nos, ezek a kellékek. Mi a készülékhez két lemezt kaptunk. A Wii Fit című CD-n különböző "játékok" vannak: jóga, izomerősítés, aerobik és egyensúly javító játékok. Emellé kaptunk egy Wii Sport CD-t, amin van tenisz, bowling, box, golf és baseball.
Ha először használod a programot, felveszi az adataidat: születésnap, magasság és megméri a súlyodat. A magasságból és a súlyból kiszámolja a BMI-det (Body Mass Index). Kitűzhetsz célokat: pl. "5 kg-ot akarsz leadni 3 hónap alatt". Minden használat előtt megmérheted az aktuális súlyodat, így egy grafikonon tudod követni, hogy az idővel hogyan alakult a BMI-d (vagy a súlyod) és hogy hol tartasz a kitűzött célodhoz képest.
A találmány zseniális!
Még annyit, hogy a fent említett felszerelések + még egy távirányító (hogy ketten is tudjunk egyszerre, egymással játszani) 350 euróba került.
Íme egy kis video róla:
2008. október 30., csütörtök
Hosszú hétvége Magyarországon
Október utolsó hétfője szabadnap Írországban, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk egy hosszú hétvégére Magyarországra. Péntek este utaztunk Ryanair-el Budapestre és tegnap este jöttünk vissza Dublinba.
A hazatérések mindig kettős érzést váltanak ki belőlem. Egyrészt rájövök, hogy milyen fontos a család, hogy mennyire sokat jelentenek nekem a szeretteim és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű családom van. Ilyenkor sajnálom, hogy ilyen távol élek tőlük.
Másrészt mindig megbizonyosodok arról, hogy milyen jó döntés volt elhagyni Magyarországot. Már a dublini reptéren látni lehetett, hogy melyik kapunál van a beszállás Budapest irányába. Minden kapunál két ember áll és kezeli a beszállókártyákat. Minden kapunál értelemszerűen egy sor áll és a sor elejéről mindig az éppen szabad jegykezelőhöz megy az ember. Nem így a magyar sornál... a magyarok két sorban állnak, melyek még kisebb sorokra ágaznak, teljes kuszaságot és értetlenséget okozva. Nem tudunk viselkedni. Udvariatlanok, türelmetlenek, bunkók és intoleránsak a magyarok! Nagy méreteket ölt otthon a pesszimizmus, a megkeseredettség, az irigység. Ezt tetézi a rosszindulat és a paranoia. Ilyenkor örülök, hogy elhagytuk az országot és megerősödést nyer az a hitem, hogy nem fogunk hazamenni.
 |
| From 2008-10 Magyarország |
 |
| From 2008-10 Magyarország |
A hazatérések mindig kettős érzést váltanak ki belőlem. Egyrészt rájövök, hogy milyen fontos a család, hogy mennyire sokat jelentenek nekem a szeretteim és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű családom van. Ilyenkor sajnálom, hogy ilyen távol élek tőlük.
Másrészt mindig megbizonyosodok arról, hogy milyen jó döntés volt elhagyni Magyarországot. Már a dublini reptéren látni lehetett, hogy melyik kapunál van a beszállás Budapest irányába. Minden kapunál két ember áll és kezeli a beszállókártyákat. Minden kapunál értelemszerűen egy sor áll és a sor elejéről mindig az éppen szabad jegykezelőhöz megy az ember. Nem így a magyar sornál... a magyarok két sorban állnak, melyek még kisebb sorokra ágaznak, teljes kuszaságot és értetlenséget okozva. Nem tudunk viselkedni. Udvariatlanok, türelmetlenek, bunkók és intoleránsak a magyarok! Nagy méreteket ölt otthon a pesszimizmus, a megkeseredettség, az irigység. Ezt tetézi a rosszindulat és a paranoia. Ilyenkor örülök, hogy elhagytuk az országot és megerősödést nyer az a hitem, hogy nem fogunk hazamenni.
Mindenesetre a családdal töltött idő most is nagyon jó volt!
Péntek este és szombaton Balázs anyukájáéknál voltunk.
Szombat este találkoztunk néhány barátunkkal (Andró, Dirk, Mify, Bécó) és elmentünk velük egy kisvendéglőbe vacsorázni (hatalmas adagok voltak!). Vasárnap reggel lementünk anyuékhoz Terenyére, vittük magunkkal Livikét is.
Péntek este és szombaton Balázs anyukájáéknál voltunk.
 |
| From 2008-10 Magyarország |
Szombat este találkoztunk néhány barátunkkal (Andró, Dirk, Mify, Bécó) és elmentünk velük egy kisvendéglőbe vacsorázni (hatalmas adagok voltak!). Vasárnap reggel lementünk anyuékhoz Terenyére, vittük magunkkal Livikét is.
Nagyon jól éreztük magunkat! Finomakat ettünk és olyan jó volt megint a családdal lenni! Sajnos Livike megbetegedett, így nem jutott sok idő a pihenésre. Szegénykét úgy sajnáltam! A betegség mindig kellemetlen, de ha egy pici babáról van szó, még nehezebb elviselni. Azért játszottunk is. Tanítottunk neki dalokat, verseket! Olyan okos és ügyes. Nagyon gyorsan tanul! Ja és persze gyönyörű! :)
Legközelebb decemberben megyünk haza: december 20-tól (szombat) január 4-ig (vasárnap) leszünk Magyarországon.
Ma délután ilyen volt a kilátás az erkélyünkről:
Ma délután ilyen volt a kilátás az erkélyünkről:
 |
| From 2008-10 Magyarország |
2008. október 19., vasárnap
Nyaralás San Francisco-ban
Múlt pénteken elrepültem San Francisco-ba és Balázzsal közösen nyaraltunk egy kicsit.
Két évvel ezelőtt már voltunk itt három hetet és nagyon tetszett a város. Kicsit félve mentem vissza: attól tartottam, hogy nem lesz olyan az élmény, mint két éve. Meglepő módon még jobban tetszett a város... A hangulat egyszerűen fantasztikus, lenyűgöző, olyasmi, amit ha egyszer megérzel, utána mindig arra vágysz. Nyugi, tolerencia, igényesség, ezt tetézi a napsütés, a tenger, a finom (USA-ra jellemzően, a világ minden tájáról származó) olcsó ételek. Szóval ismét nagyon jól éreztük magunkat.
A megérkezésem után Balázs próbált ébren tartani, hogy túléljem a jet-lag-et. Ez annyiban sikerült, hogy csak este kilenckor dőltem ki, viszont ennek köszönhetően nem szenvedtem különösebben az időeltolódástól.
Másnap találkoztunk Áronnal és a gyerkőcökkel és együtt kimentünk a Fleet Week alkalmából rendezett repülő show-ra. (Hova máshova?!... :)
Aztán estére kiszemeltem egy jó kis salsa klubbot (Mi mást?!... :) és elmentünk táncolni. Na jó, Balázs csak nézett, de én egész este táncoltam :)
Vasárnap elmentünk a várostól jó messze lévő irdatlan nagy bevásárló központba, a shopaholic-ok (vásárlásfüggők) paradicsomába. Rengeteg üzlet található egy helyen, az árak pedig jóval mérsékeltebbek, mint a belvárosi boltokban.
Este Áronékkal elmentünk egy etióp étterembe. Nagyon sok finomságot kóstoltunk, az étterem abszolut autentikus volt. Kézzel ettünk egy nagy tálból, amire mindenféle étel volt tálalva. Különleges kulináris élmény volt!
Este Áronékkal elmentünk egy etióp étterembe. Nagyon sok finomságot kóstoltunk, az étterem abszolut autentikus volt. Kézzel ettünk egy nagy tálból, amire mindenféle étel volt tálalva. Különleges kulináris élmény volt!
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Hétfőn három napra elutaztunk a Yosemite Nemzeti Parkba. Itt is voltunk a múlt alkalommal, de a park olyan gyönyörű és olyan hatalmas, hogy még bőven akadt felfedeznivaló. A parkban első nap csak arra volt időnk, hogy elmenjünk a Glacier Point-hoz és néhány éjszakai fotót készítsünk. A Galcier Point az egyik legmagasabb kilátó a parkban, ami a völgyből egy rövid, de annál meredekebb túraútvonalon közelíthető meg. Mi idő hiányában egyszerűen felmentünk kocsival a hosszabb, de autózható úton. A kilátóból jól lehet látni, hogy réges régen egy hatalmas gleccser vonult végig és kivájta a völgyet, meseszép hegyeket teremtve. Egyszerűen lélegzetelállító!
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Aztán második nap elmentünk egy hosszabb gyalogtúrára, azt hiszem 10 mérföldet sétáltunk. Hegyen föl, hegyen le, aztán a North Dome nevű csúcson lyukadtunk ki, ahonnan a kilátás ismét elég pazar volt.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Utolsó napon kisebb túrákat tettünk a parkban. Voltunk az egyik mamutfenyő-erdőben, elmentünk a Lukens-tóhoz, megnéztük a Tenaya tavat, majd elmentünk a park északi részébe, a Lookout Point-hoz, ahonnan szép kilátás nyílt az O'Shaughnessy gátra és a víztárolóra.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Csütörtök este, miután visszatértünk San Francisco-ba, elmentünk egy elég jó steakhouse-ba Balázs kollégáival. Én nem vagyok egy nagy steak fan, de az itt készített steak egyszerűen isteni volt!
Az étterem melletti kis utcában sétálva láttunk egy kolibrit! Nagy nehezen sikerült is lefényképezni...
Az étterem melletti kis utcában sétálva láttunk egy kolibrit! Nagy nehezen sikerült is lefényképezni...
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Pénteken, az utolsó napunkon arra maradt időnk, hogy kicsit tekeregjünk a városban és pihenjünk egy keveset.
A városból komppal átmentünk Alameda-ba, ahol találkoztunk Áronnal. |
| From 2008-09 San Francisco |
Áron elvitt minket egy vietnámi étterembe, ahol ismét igazán jót ettünk.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat! San Fracisco továbbra is az egyik kedvenc városunk és reméljük, hogy hamarosan visszatérünk majd.
2008. október 10., péntek
Vendégségben Áronéknál + köd + kínai + BMX
Hogy hogy jön össsze a köd, a kínai kaja és a BMX? Hát sehogy, de lusta voltam minden nap blogolni, úgyhogy most ismét egy post-ba sűrítem az elmúlt 6 nap eseményeit.
Vasárnap meglátogattam Áron barátomat és családját. Alameda-ban laknak, ami San Francisco-val szemben van az öböl másik partján. Komppal mentem át hozzájuk, ami kényelmes és elég gyorsan szeli át az öblöt.
Délelőtt beszélgettünk, videojátékokkal játszottunk (főleg Wii Fit-el), majd délután Áronnal kimentünk a partra, ahol ő windsurf-özött egyet én meg elmentem gördeszkázni. Hú, de rég nem gördeszkáztam! Nagyon élveztem, de azért fárasztó volt, meg a terep sem volt ideális hozzá. Később a lányok is csatlakoztak hozzánk. Vettünk nekik "szivárvány" fagyit... na azzal jól összekenték magukat meg a ruhájukat, de sugároztak a boldogságtól, úgyhogy megérte :)
Itt egy pár fotó Áron családjáról:
A lányai nagyon közvetlenek, beszédesek, okosak és szerintem szépek is. Talán először fordult velem elő, hogy egy 6 hónapnál idősebb gyerek nem félt tőlem :)
Szerda reggel volt egy kisebb köd a városban:
Aznap este egy pár kollégával és ismerőseikkel elmentünk egy jófajta kínai vendéglőbe. Egyedül mi voltunk "fehérek", minden más vendég és természetesen a személyzet is kínai volt, tehát garantált volt, hogy autentikus kínai ételt fogunk kapni. Így is volt! Kirendeltünk vagy 6 féle főételt és mindenki mindenből evett. Nagyon jó kaják voltak. Én most ettem először rákot, amihez hoztak szerszámot is, hogy fel tudjuk törni. Elég melós volt: meg kellett küzdeni a rák húsáért, de az élmény már önmagában megérte, hát még a gasztronómiai élvezet! :)
Egész csirke (fejével együtt):
Ja! Néhány életkép, amit ma ebédidőben sikerült elkapni:
Mit nem adtam volna 12 évesen egy ilyen BMX bringáért!
Elektromotoros "roller". Nagyon jól gyorsul!
Reggel ezzel a busszal megyek San Francisco-ból Mountain View-ba:
...és ide érkezek:
Eszter nemsokára itt lesz! Már nagyon várom!
Vasárnap meglátogattam Áron barátomat és családját. Alameda-ban laknak, ami San Francisco-val szemben van az öböl másik partján. Komppal mentem át hozzájuk, ami kényelmes és elég gyorsan szeli át az öblöt.
Délelőtt beszélgettünk, videojátékokkal játszottunk (főleg Wii Fit-el), majd délután Áronnal kimentünk a partra, ahol ő windsurf-özött egyet én meg elmentem gördeszkázni. Hú, de rég nem gördeszkáztam! Nagyon élveztem, de azért fárasztó volt, meg a terep sem volt ideális hozzá. Később a lányok is csatlakoztak hozzánk. Vettünk nekik "szivárvány" fagyit... na azzal jól összekenték magukat meg a ruhájukat, de sugároztak a boldogságtól, úgyhogy megérte :)
Itt egy pár fotó Áron családjáról:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
A lányai nagyon közvetlenek, beszédesek, okosak és szerintem szépek is. Talán először fordult velem elő, hogy egy 6 hónapnál idősebb gyerek nem félt tőlem :)
Szerda reggel volt egy kisebb köd a városban:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Aznap este egy pár kollégával és ismerőseikkel elmentünk egy jófajta kínai vendéglőbe. Egyedül mi voltunk "fehérek", minden más vendég és természetesen a személyzet is kínai volt, tehát garantált volt, hogy autentikus kínai ételt fogunk kapni. Így is volt! Kirendeltünk vagy 6 féle főételt és mindenki mindenből evett. Nagyon jó kaják voltak. Én most ettem először rákot, amihez hoztak szerszámot is, hogy fel tudjuk törni. Elég melós volt: meg kellett küzdeni a rák húsáért, de az élmény már önmagában megérte, hát még a gasztronómiai élvezet! :)
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Egész csirke (fejével együtt):
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Ja! Néhány életkép, amit ma ebédidőben sikerült elkapni:
Mit nem adtam volna 12 évesen egy ilyen BMX bringáért!
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Elektromotoros "roller". Nagyon jól gyorsul!
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Reggel ezzel a busszal megyek San Francisco-ból Mountain View-ba:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
...és ide érkezek:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Eszter nemsokára itt lesz! Már nagyon várom!
2008. október 8., szerda
Már csak kettőt alszunk!
Bizony! Pénteken repülök San Francisco-ba. Alig várom!
Sajnos a munkakeresési helyzet változatlan. Bár kaptam már tippet a francia barátnőmtől, de majd ha visszajöttünk USA-ból, akkor fogom bevetni őket.
Ez a hét is gyorsan elrepült. Hétvégén nem történt semmi említésre méltó. Tegnap voltunk salsazni a többiekkel. Elhívtam a francia barátnőmet, Karinat és még két srácot a suliból. Salsa után még jót beszélgettünk, így fél 3-ra értem haza. Na ilyenkor annyira nem sajnálom, hogy másnap nem kell mennem dolgozni. Egybként már nagyon hiányzik a munka ill. az, hogy fontosnak és hasznosnak érezzem magamat.
Ma Karina erre járt és beugrott hozzám ebédre, aztán kisétáltunk a gáthoz, gyönyörű idő volt úgyhogy közben fagyiztunk. Jókat beszélgettünk, természetesen franciául. Egész délután együtt lógtunk.
Holnap még jó pár dolgot el kell intéznem és péntek hajnalban indulás!
2008. október 5., vasárnap
Második hét San Francisco-ban
A mostani bejegyzésem a szokásosnál hosszabb lesz: egy egész hét történéseit próbálom visszadni szavakban és képekben.
A múlt hétvégén a lakótársammal, Klaus-al elmentem vásárolni és turistáskodni a Chinatown-ba, majd beültünk egy kis kínai dim-sum kifőzdébe.
Elképesztő, hogy milyen olcsó itt a kaja: 14 dollárért degeszre zabáltuk magunkat + ittunk 1-1 nagyméretű üdítőt.
Cipőt és nadrágot mentem vásárolni, de csak egy inget sikerült vennem :)
Este főztem megint tésztát paradicsomos-gombás szósszal. Megkínáltam Klaus-t is, nagyon ízlett neki.
Hétfőn nem volt sok kedvem korán felkelni, hogy kiérjek a reggel 8-as buszhoz, úgyhogy a San Francisco-i irodából dolgoztam.
Kedden egy pár kollégám invitálására elmentem a Zeitgeist nevű romkocsmába. Szinte otthon éreztem magam: mintha a régi Westbalkánban lettem volna :)
Egy mexikói néni járkált körbe egy hűtőládával és azt kiabálta, hogy "tamales, tamales" (támálesz). A többiektől (akik törzsvendégek), megtudtam, hogy a tamale egy mexikói étel, ami kukoricalisztből készül és általában kukoricacsuhában gőzölik. Van húsos és vegetáriánus verziója is. Azt mesélik, hogy a néni három fiát taníttatja abból a pénzből, amit esténként az otthon készített tamale-árusításból összeszed.
Voltak ott a Zeitgeist-ban érdekes fazonok: találkoztam például olyan Google-ösökkel, akik a 2004-es tőzsdérebocsájtás előtt csatlakoztak a Google-höz. Nekik most annyi pénzük van, hogy egyáltlán nem is kéne dolgozniuk. Ettől függetlenül, mivel szeretik azt, amit csinálnak és még csak huszon- harminc- évesek, normál alkalmazottak maradtak és szorgalmasan bejárnak dolgozni. Igaz nem mindegyik: az egyik srác, akivel beszélgettem tavaly kilépett és amatőr autóversenyzésbe kezdett. Vett egy Corvette-et, azt tuningolgatja és eljár vele versenyekre. Így is lehet... :)
Ja! A Zeitgeist-ban nem igazán ismerik a korsó sör fogalmát: inkább kancsóba csapolják a sört és utána az asztalnál mindenki a maga társaságának töltöget. Hatékony és hangulatos, mint nálunk a sörzsiráf :)
Két hét után kifogytam a tiszta ruhából, így halaszthatatlanná vált a mosás. Itt az embereknek nagyon ritkán van mosógép a lakásukban. Vagy közös mosógépek vannak, vagy le kell menni a legközelebbi mosodába. Szerencsére itt az épületen belül, a mi szintünkön van egy mosószoba 4 mosógéppel és 4 szárítógéppel. Persze el kellett mennem mosószert vásárolni, mert az nem volt a lakásban.
A ruhát gondosan bepakoltam a gépbe, beöntöttem a mosószert és gondoltam már csak az van hátra, hogy megnyomjam a "Start" gombot és kivárjam a 30 perces mosási program lejártát. Hát ez nem volt olyan egyszerű: a mosásért 1 dollár 50 centet kell fizetni, de a mosógép nem fogad el aprót, sem papírpénzt, sem bankkártyát: egy spéci chip-kártya kell hozzá. A lakáskulcs mellé kaptam is egy ilyet. Bedugtam, de kiderült, hogy egy cent sincs rajta. Na, akkor el kell menni feltölteni. A feltöltő automata egy másik épületben van... no problemo :) A feltöltéshez bankkártya kell, szerencsére volt nálam és működött is, így a feltöltött kártyával visszamentem és már indult is a mosás. 30 perccel később meg átpakoltam az egészet a szárítógépbe és újabb 1 dollár 50 cent leperkálása után indult a 60 perces szárító program. Nem gyűrődtek annyira össze a ruhák, mint amennyire számítottam.
Csütörtökön találkoztam Áronnal. San Francisco-ban dolgozik, a Google irodához nagyon közel. Kiugrottunk együtt ebédelni a Port of San Francisco Ferry Building-hez, ahol a Farmer's Market szokott lenni.
Egészséges japán kaját ettünk. Elég felejthető volt az íze, viszont drága volt. Ahhoz képest meg főleg, hogy a cégnél ingyen ehetek jót. Viszont a desszert, amit egy gourmet boltban vettem, na az megérte a pénzét!
Este egy pár kollégámmal elmentünk enni-inni: először beültünk egy érdekes helyre koktélozni. Ez egy olyan koktél-/whiskey-bár, ami az 1920-as években, az alkoholtilalom idején ú.n. "speakeasy" lebujként üzemelt, azaz illegálisan, titokban árultak szeszesitalokat. Ennek megfelelően az utcáról csak egy jellegtelen, felirat nélküli ajtó látszódik az egészből. Se cégér, se nagy üvegablakok. Csak egy faajtó, amin kopogni kell. Résnyire nyitják, majd megkérdezik, hogy mi a jelszó. Ezt tudni kell, különben nem engednek be :) Az aktuális jelszó: "tasty" (azaz ízletes -- valószínűleg sosem változik).
Egy koktél után átmentünk egy indiai étterembe, ahová az indiai kolléga invitált minket.
Ő az:
Rajtunk kívül csak indiai vendégek voltak, a szakácsok és a felszolgálók is mind indiaiak voltak: jó jel! :) Amúgy ez egy olcsó, nem puccos hely volt, amolyan kifőzde jellegű. Az indiai kolléga rendelt az anyanyelvén. Nem nagyon kérdezett minket, hogy ki mit kér: kirendelt szinte mindent az étlapról! Volt ott vegetáriánus spenótos valami, csirke, bárány, sárgaborsó, hagyma, rízs, naan kenyér, fokhagymás-joghurtos öntet, szóval minden. Az volt a legjobb indiai kaja, amit eddig ettem! ...és itt is elég olcsón kajáltunk: fejenként 20 dollárra jött ki a fejedelmi vacsora.
Pénteken tipikus munkanap volt: már 4-5 között kezdődött a TGIF (Thanks God it's Friday) party. Most kivételesen nem Larry és Sergey voltak a házigazdák: most kint a szabadban volt a party és tehetséges break-táncosok tartottak bemutatót. Mind Google alkalmazott! Nagyon jó volt látni, hogy itt jól kijönnek egymással az afro-amerikaiak, az ázsiaik, "fehérek" és a latin származásúak. Mind együtt táncoltak és jól szórakoztak. Nem gyilkolták egymást, mint ahogy azt Los Angeles utcáin szokás.
Ma (szombaton) kimentem a Golden Gate Park-ba a "Hardly Strictly Bluegrass" fesztiválra. A bluegrass tipikus amerikai zene: a country, a blues, a jazz és a swing között található valahol. A legerősebb elem talán a country benne. Hogy ráhangolódjak az "amerikai hangulatra" egy hot-dog-gal indítottam, aztán késő délután egy jó nagy, zsíros hamburgert ettem. Ja! A szalmakalapomban mentem ki, hogy ne égjek le a napon. Hát nem lógtam ki a sorból :)
Nem lett a kedvencem a bluegrass muzsika, de azért volt egy-két igen jó zenei élményem. Ott voltam Odetta koncertjén, aki egy 77 éves fekete énekes/gitáros muzsikus nő.
Nagyon megható volt néhány szám, amit énekelt. Janis Joplin és Bob Dylan példaképnek tekintették őt és sok inspirációt nyertek tőle.
A másik, ami nagyon tetszett: a John Jorgenson Quintet.
Ők cigány jazz-t és swing-et játszanak főleg. 1 bőgős, 1 dobos, 1 ritmus-gitáros, 1 hegedűs és 1 szóló-gitáros alkotta a quintettet. Játszottak saját számokat, ismerősök számait és klasszikus Django Reinhardt számokat is. Mit mondjak, elég jól nyomták!
A fesztivál amúgy két napos, ingyenes és 5 színpadon vagy 60 együttes lép fel. Nagyon színvonalas volt a szervezés és a felhozatal egyaránt.
Végig nagyon hiányzott mellőlem Eszter. Így egyedül nem volt teljesen kerek ez a koncertlátogatás.
Hazafelé menet ilyennek láttam az eget:
További képek az albumban: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/200809SanFrancisco#
Ja! Még egy gondolat: ez talán az első olyan külföldi tartózkodásom, hogy egyáltalán nem használok papír alapú térképet a tájékozódáshoz. A szállástól a koncert helyszínéig Google Maps-el terveztettem meg az útvonalat. Ez pontosan megadta, hogy hol, melyik villamosra kell felszállnom, még azt is, hogy mikor jön a következő!
View Larger Map
Útközben a telefonomon követtem nyomon hogy hol tartunk (a beépített GPS segítségével), így pontosan tudtam, hogy mikor kell leszállnom. Mindez megkímélt attól az idegeskedéstől, amit a helyismeret hiánya tud okozni. Ez nagyon nagy változás szerintem. A villamoson mellettem ülő idősebb hölgy meg is jegyezte, hogy nagyon "impressive" a kezemben tartott telefon+GPS szerkezet és elhatározta, hogy ő is beszerez egy ilyet :)
Na, mára ennyi. Holnap reggel komppal átmegyek Alameda-ba és meglátogatom Áronékat. A lányaik már 5 és 2 évesek. Viszek nekik ajándékot, amiket még Eszter választott ki és vett meg Dublinban.
Hát így nézek ki, amikor hazaérek egy hétköznap :)
A múlt hétvégén a lakótársammal, Klaus-al elmentem vásárolni és turistáskodni a Chinatown-ba, majd beültünk egy kis kínai dim-sum kifőzdébe.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Elképesztő, hogy milyen olcsó itt a kaja: 14 dollárért degeszre zabáltuk magunkat + ittunk 1-1 nagyméretű üdítőt.
Cipőt és nadrágot mentem vásárolni, de csak egy inget sikerült vennem :)
Este főztem megint tésztát paradicsomos-gombás szósszal. Megkínáltam Klaus-t is, nagyon ízlett neki.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Hétfőn nem volt sok kedvem korán felkelni, hogy kiérjek a reggel 8-as buszhoz, úgyhogy a San Francisco-i irodából dolgoztam.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Kedden egy pár kollégám invitálására elmentem a Zeitgeist nevű romkocsmába. Szinte otthon éreztem magam: mintha a régi Westbalkánban lettem volna :)
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Egy mexikói néni járkált körbe egy hűtőládával és azt kiabálta, hogy "tamales, tamales" (támálesz). A többiektől (akik törzsvendégek), megtudtam, hogy a tamale egy mexikói étel, ami kukoricalisztből készül és általában kukoricacsuhában gőzölik. Van húsos és vegetáriánus verziója is. Azt mesélik, hogy a néni három fiát taníttatja abból a pénzből, amit esténként az otthon készített tamale-árusításból összeszed.
Voltak ott a Zeitgeist-ban érdekes fazonok: találkoztam például olyan Google-ösökkel, akik a 2004-es tőzsdérebocsájtás előtt csatlakoztak a Google-höz. Nekik most annyi pénzük van, hogy egyáltlán nem is kéne dolgozniuk. Ettől függetlenül, mivel szeretik azt, amit csinálnak és még csak huszon- harminc- évesek, normál alkalmazottak maradtak és szorgalmasan bejárnak dolgozni. Igaz nem mindegyik: az egyik srác, akivel beszélgettem tavaly kilépett és amatőr autóversenyzésbe kezdett. Vett egy Corvette-et, azt tuningolgatja és eljár vele versenyekre. Így is lehet... :)
Ja! A Zeitgeist-ban nem igazán ismerik a korsó sör fogalmát: inkább kancsóba csapolják a sört és utána az asztalnál mindenki a maga társaságának töltöget. Hatékony és hangulatos, mint nálunk a sörzsiráf :)
Két hét után kifogytam a tiszta ruhából, így halaszthatatlanná vált a mosás. Itt az embereknek nagyon ritkán van mosógép a lakásukban. Vagy közös mosógépek vannak, vagy le kell menni a legközelebbi mosodába. Szerencsére itt az épületen belül, a mi szintünkön van egy mosószoba 4 mosógéppel és 4 szárítógéppel. Persze el kellett mennem mosószert vásárolni, mert az nem volt a lakásban.
A ruhát gondosan bepakoltam a gépbe, beöntöttem a mosószert és gondoltam már csak az van hátra, hogy megnyomjam a "Start" gombot és kivárjam a 30 perces mosási program lejártát. Hát ez nem volt olyan egyszerű: a mosásért 1 dollár 50 centet kell fizetni, de a mosógép nem fogad el aprót, sem papírpénzt, sem bankkártyát: egy spéci chip-kártya kell hozzá. A lakáskulcs mellé kaptam is egy ilyet. Bedugtam, de kiderült, hogy egy cent sincs rajta. Na, akkor el kell menni feltölteni. A feltöltő automata egy másik épületben van... no problemo :) A feltöltéshez bankkártya kell, szerencsére volt nálam és működött is, így a feltöltött kártyával visszamentem és már indult is a mosás. 30 perccel később meg átpakoltam az egészet a szárítógépbe és újabb 1 dollár 50 cent leperkálása után indult a 60 perces szárító program. Nem gyűrődtek annyira össze a ruhák, mint amennyire számítottam.
Csütörtökön találkoztam Áronnal. San Francisco-ban dolgozik, a Google irodához nagyon közel. Kiugrottunk együtt ebédelni a Port of San Francisco Ferry Building-hez, ahol a Farmer's Market szokott lenni.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Egészséges japán kaját ettünk. Elég felejthető volt az íze, viszont drága volt. Ahhoz képest meg főleg, hogy a cégnél ingyen ehetek jót. Viszont a desszert, amit egy gourmet boltban vettem, na az megérte a pénzét!
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Este egy pár kollégámmal elmentünk enni-inni: először beültünk egy érdekes helyre koktélozni. Ez egy olyan koktél-/whiskey-bár, ami az 1920-as években, az alkoholtilalom idején ú.n. "speakeasy" lebujként üzemelt, azaz illegálisan, titokban árultak szeszesitalokat. Ennek megfelelően az utcáról csak egy jellegtelen, felirat nélküli ajtó látszódik az egészből. Se cégér, se nagy üvegablakok. Csak egy faajtó, amin kopogni kell. Résnyire nyitják, majd megkérdezik, hogy mi a jelszó. Ezt tudni kell, különben nem engednek be :) Az aktuális jelszó: "tasty" (azaz ízletes -- valószínűleg sosem változik).
Egy koktél után átmentünk egy indiai étterembe, ahová az indiai kolléga invitált minket.
Ő az:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Rajtunk kívül csak indiai vendégek voltak, a szakácsok és a felszolgálók is mind indiaiak voltak: jó jel! :) Amúgy ez egy olcsó, nem puccos hely volt, amolyan kifőzde jellegű. Az indiai kolléga rendelt az anyanyelvén. Nem nagyon kérdezett minket, hogy ki mit kér: kirendelt szinte mindent az étlapról! Volt ott vegetáriánus spenótos valami, csirke, bárány, sárgaborsó, hagyma, rízs, naan kenyér, fokhagymás-joghurtos öntet, szóval minden. Az volt a legjobb indiai kaja, amit eddig ettem! ...és itt is elég olcsón kajáltunk: fejenként 20 dollárra jött ki a fejedelmi vacsora.
Pénteken tipikus munkanap volt: már 4-5 között kezdődött a TGIF (Thanks God it's Friday) party. Most kivételesen nem Larry és Sergey voltak a házigazdák: most kint a szabadban volt a party és tehetséges break-táncosok tartottak bemutatót. Mind Google alkalmazott! Nagyon jó volt látni, hogy itt jól kijönnek egymással az afro-amerikaiak, az ázsiaik, "fehérek" és a latin származásúak. Mind együtt táncoltak és jól szórakoztak. Nem gyilkolták egymást, mint ahogy azt Los Angeles utcáin szokás.
Ma (szombaton) kimentem a Golden Gate Park-ba a "Hardly Strictly Bluegrass" fesztiválra. A bluegrass tipikus amerikai zene: a country, a blues, a jazz és a swing között található valahol. A legerősebb elem talán a country benne. Hogy ráhangolódjak az "amerikai hangulatra" egy hot-dog-gal indítottam, aztán késő délután egy jó nagy, zsíros hamburgert ettem. Ja! A szalmakalapomban mentem ki, hogy ne égjek le a napon. Hát nem lógtam ki a sorból :)
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Nem lett a kedvencem a bluegrass muzsika, de azért volt egy-két igen jó zenei élményem. Ott voltam Odetta koncertjén, aki egy 77 éves fekete énekes/gitáros muzsikus nő.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Nagyon megható volt néhány szám, amit énekelt. Janis Joplin és Bob Dylan példaképnek tekintették őt és sok inspirációt nyertek tőle.
A másik, ami nagyon tetszett: a John Jorgenson Quintet.
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Ők cigány jazz-t és swing-et játszanak főleg. 1 bőgős, 1 dobos, 1 ritmus-gitáros, 1 hegedűs és 1 szóló-gitáros alkotta a quintettet. Játszottak saját számokat, ismerősök számait és klasszikus Django Reinhardt számokat is. Mit mondjak, elég jól nyomták!
A fesztivál amúgy két napos, ingyenes és 5 színpadon vagy 60 együttes lép fel. Nagyon színvonalas volt a szervezés és a felhozatal egyaránt.
Végig nagyon hiányzott mellőlem Eszter. Így egyedül nem volt teljesen kerek ez a koncertlátogatás.
Hazafelé menet ilyennek láttam az eget:
 |
| From 2008-09 San Francisco |
További képek az albumban: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/200809SanFrancisco#
Ja! Még egy gondolat: ez talán az első olyan külföldi tartózkodásom, hogy egyáltalán nem használok papír alapú térképet a tájékozódáshoz. A szállástól a koncert helyszínéig Google Maps-el terveztettem meg az útvonalat. Ez pontosan megadta, hogy hol, melyik villamosra kell felszállnom, még azt is, hogy mikor jön a következő!
View Larger Map
Útközben a telefonomon követtem nyomon hogy hol tartunk (a beépített GPS segítségével), így pontosan tudtam, hogy mikor kell leszállnom. Mindez megkímélt attól az idegeskedéstől, amit a helyismeret hiánya tud okozni. Ez nagyon nagy változás szerintem. A villamoson mellettem ülő idősebb hölgy meg is jegyezte, hogy nagyon "impressive" a kezemben tartott telefon+GPS szerkezet és elhatározta, hogy ő is beszerez egy ilyet :)
Na, mára ennyi. Holnap reggel komppal átmegyek Alameda-ba és meglátogatom Áronékat. A lányaik már 5 és 2 évesek. Viszek nekik ajándékot, amiket még Eszter választott ki és vett meg Dublinban.
Hát így nézek ki, amikor hazaérek egy hétköznap :)
 |
| From 2008-09 San Francisco |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)