2009. június 29., hétfő

Örökbefogadás Madonna-módra

A média természetesen itt is tele van Michael Jackson hirtelen bekövetkezett halálának hírével. Rengeteg műsort sugároznak a pop királyának életéről.

Emellett komoly port kavart Madonna legújabb örökbefogadása. Erről láttam ma este egy érdekes műsort a Channel 4 nevű brit TV adón.
A műsor próbált fényt deríteni az adoptációval kapcsolatos részletekre.

Arról van szó, hogy Madonna örökbe szeretett volna fogadni egy 3 éves malawi kislányt, Mercy-t. Ez nem is túl meglepő, hiszen manapság egyre népszerűbb a sztárpárok körében a fejlődő világban élő gyerekek örökbefogadása.

A helyzetet az alábbiak bonyolítják: a kis Mercy árvaházban élt, viszont nem volt árva. Malawi-ban azok is árvaházba adják a gyereküket, akiknek átmenti megélhetési gondjaik vannak és később, ha képesek eltartani a gyereküket, kiveszik az árvaházból. Szóval a kislány anyukája meghalt a szülés után, de van apukája - igaz, a születése óta eltűnt a család életéből, de van! Mercy örökbefogadását azonban elsősorban nem az apuka, hanem a kislány nagymamája akadályozta meg. Azaz csak szerette volna!

Aztán Madonna az egyik alapítója a Raising Malawi szervezetnek, ami segít az országban a szegénység és a betegség felszámolásában. Ez komoly befolyással bír az ottani kormányra, valamint hatással volt az örökbefogadással kapcsolatban meghozott bírósági döntésre is. Hiszen a bíróság Madonnának ítélte Mercy-t.

A riportból az is kiderül, hogy a helyi lakosok saját tudtuk nélkül adományozták oda a földjeiket a Raising Malawi alapítványnak.
A dolgot tovább bonyolítja, hogy a segélyszervezet fő alapítója Philippe van den Bosshe, a Kabbalah vallás egyik magasrangú képviselője.

A kormány mindefelett szemet huny, hiszen az alapítvány olyan nyugati színvonalú árvaházakat tart fent a gyerekeknek (a lakosság több mint fele 14 év alatti), amit a kormány nem tudna önerőből finanszírozni. A cél, hogy minden nagyvárosban ilyen árvaházakat hozzanak létre. Szóval a hatóságok hallgatnak a felmerülő kétségekkel kapcsolatosan, cserébe egy új generáció első osztályú nevelését, iskoláztatását kapják. A nevelésbe természetesen a vallás, az új vallás, a Kabbalah terjesztése is komoly szerepet játszik.

Ahogy azt a riportban a kormány sajtószóvivője összegezte: Madonna és a Raising Malawi szervezet tevékenységét nem lehet összehasonlítani a 150 évvel ezelőtt érkezett misszionáriusok tevékenységével, hiszen a misszionáriusok a Bibliát a kezükben tartva, az igét hirdetve érkeztek ide. Ez igaz: ők elég egyértelműen kifejezték a szándékaikat, szemben a mostani karitatív tevékenységbe burkolozó vallás-terjesztőkkel.

Vajon jó üzlet egy új vallásnak behódolni és cserébe több millió gyermek életét megmenteni és jobbá tenni? A Kabbalah vezetőkenk biztosan...
Mindenesetre nekem nagyon úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát... hogy ebből mi sül ki, azt majd meglátjuk pár évtized múlva.

Na de hát ki vagyok én, hogy véleményt mondjak Madonnáról? Valamilyen szinten érthető, hogy az ilyen világhírű sztárok egója olyan nagy, hogy isteneket játszanak. Mi, kisemberek a saját szintünkön, ugyanígy naponta döntünk emberi sorsok felett. Csak hát ők a pénzük és hatalmuk miatt ezt nagyban teszik meg és így nagyobb figyelmet kapnak.

2009. június 25., csütörtök

A harmadik gát

Még mindig nagyon jó az időjárás, úgyhogy ma is elmentünk sétálni.
Kivételesen nem a keleti hullámtörő gáthoz mentünk, hanem a középsőhöz. Már 13 hónapja lakunk itt, de eddig egyszer sem mentünk ki erre a gátra. Valahogy mindig kimaradt.

View Larger Map
Ez a gát védi meg a jachtokat a nagy tengeri hullámoktól, na meg a hatalmas komp által gerjesztettektől.
From Dun Laoghaire


Nem vittük magunkkal a fényképezőgépet, úgyhogy csak egy pár telefonnal készült képet szúrok be ide:
From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire


...és az elengedhetetlen naplementés képek:
From Dun Laoghaire
From Dun Laoghaire

2009. június 24., szerda

Séta a gáton

Nem akarom elszólni magamat, de az utóbbi napokban, sőt hetekben nagyon szép időnk volt. Ezért ha tehetjük, vacsora után kimegyünk a gáthoz séltálni. Friss levegő, szép kilátás, tengerpart és egy kis mozgás: nagyon kellemes kikapcsolódás.

Egyszer, amikor jöttünk hazafelé a gátról, néztük a kikötő parkolójában álló autókat. Balázs mondja: "Hopp ott egy Maserati!". Én nem láttam... Néztem, hogy melyik az?!... Mondta, hogy "Ez itt mellettünk!" Ja! Mondom tényleg, hirtelen Aston Martin-ra gondoltam. Azt mondja, "Nem, az ott az Aston Martin!" Tovább megyünk: itt egy Bentley, nem sokkal messzebb meg egy Maybach. Hát igen, a Mercedes, BMW, Audi, Porsche, Jaguar itt a környéken megszokott látvány és általában a parkoló is tömve van ilyenekkel, ezeken már meg sem lepődünk.

UPDATE: Tegnap is voltunk sétálni a gáton. Ezúttal egy Lotus-t láttunk:
From Dun Laoghaire

2009. június 13., szombat

A hét meglepétesei: epertorta és zongora

Andróéktól és Szilvitől múltkor kaptunk ajándékba egy csoki-fondue készletet, amit ezennel fel is avattunk. Ennek alkalmából Eszter vett finom, friss epret és banánt. Ezeket mártogattuk az olvadt, tejszínnel higított és portói borral bolondított csokoládéba:
From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire


Annyi eper maradt még ezután is, hogy Eszter elhatározta, hogy meglep engem egy epertortával, mivel pont a napokban emlegettem nagynéném, Szilvi gyümölcstortáit, amik a kedvenceim közé tartoznak.
Ez lett az eredmény:
From Dun Laoghaire


Hát mit mondjak, nagyon finom volt! :) Rögtön két szeletet ettünk belőle fejenként.

Nem csak Eszter lepett meg engem. Én is megleptem őt egy előrehozott születésnapi ajándékozással. Egy négy hetes keresés-kutási projekt után kiválasztottam egy elektromos zongorát és meg is rendeltem. A házhozszállítást az iroda címére kértem, nehogy Eszter vegye át véletlenül :)
Ma elküldtem Esztert egyedül vásárolni a Tesco-ba, arra hivatkozva, hogy ügyeletes vagyok, így nem tudok vele menni. Eközben Ciaran kollégám az autójával elhozta a zongorát. Gyorsan összeszereltük, nem volt vele gond. Ikea-stílusú a szerkezet: 5 darabból áll az egész, amit 10 csavar tart össze. Egyedül egy csavarhúzó kell az összerakáshoz.
Bejött a meglepetés: Eszter majd' elájult! :) Miután magához tért, 3 órát zongorázott egyhuzamban. Nagyon tetszik neki! Én magam meg gyönyörködök a játékában. Mindketten jól jártunk :)

From Dun Laoghaire


Igen nehéz volt titokban tartani ezt a projektet, mivel mindent meg szoktunk beszélni, a nagyobb kiadásokat meg főleg. Ez ráadásul nem csak egy hangszer, de bútordarab is egyben, úgyhogy elég nagy rizikót vállaltam azzal, hogy Eszter nélkül választottam modellt és színt. Szerencsére elég hasonló az ízlésünk, úgyhogy nem lőttem mellé.

Akit érdekelnek a technikai részletek:
From Dun Laoghaire

ez egy Yamaha Clavinova CLP320-as modell. A felső kategória belépő modellje, súlyozott billentyűkkel és 128 hangos polifóniával. A hangját a csúcskategóriás Yamaha CFIIIS versenyzongorától örökölte.

Az epertortából már nincsen sok, de biztos vagyok benne, hogy ez a zongora évekig fog szolgálni minket.

2009. június 10., szerda

Nyelvvizsga-eredmény

Megvan az eredmény! Bár még csak a netre tették ki és az nem hivatalos, de sikerült! :)
Azt írták, hogy 90% lett az írásbeli és a szóbeli is... Ami meglepett, mert az írásbelin a hallás utáni szövegértéssel voltak ám gondjaim és ahhoz képest meglepően magas pontot értem el... Remélem nem keverték össze a vizsgaeredményemet valaki máséval! :)

Meglett a sok tanulás gyümölcse! Ennek nagyon örülök.

Már egy ideje megint nagy erővel keresek munkát. Ha rövid időn belül nem találok valamit, fennáll a veszélye, hogy bedilizek itthon...

Egyébként az elmúlt napokban nagyon szép idő volt nálunk! Ma is gyönyörűen süt a nap. Balázs meg is jegyezte a múltkor, hogy fals képet kapnak Írországról azok, akik csak a képeinket látják, mert mindig csak a szép "napsütés, kék ég, zöld fű" fotókat publikáljuk :)

Még néhány gondolat Észak-Írországról

Szeretnék még néhány gondolatot a lentiekhez fűzni.

A Giant's Causeway, azaz az "Óriás átkelője" egy vulkanikus képződmény, ami 60 millió évvel ezelőtt alakult ki. A vulkanikus aktivitás hatására olvadt kőzet hatolt át a korábbi mészkőfelszín repedésein, hatalmas lávamezőket hozva létre. A kiömlő láva lassan hűlt le, összezsugorodott, a felszínen repedések keletkeztek, amik lehatoltak a mélyebb rétegekbe. Így nyerték el a bazaltoszlopok a mai szögletes formájukat. Ezek a szabályos kőzetek, megőrizve formájukat, a talaj mélyebb rétegeibe süllyedtek, de pár millió év eróziójának köszönhetően ismét a felszínre kerültek és most gyönyörködhetünk bennük.

A Giant's Causeway a világörökség része.

A legenda szerint egy ír óriás helyezte ide ezeket a köveket, amikből egy átjárót épített a tengeren, hogy átsétálhasson az ellenségéhez, a skót óriáshoz. Amikor elkészült az átjáróval, azonnal ki is próbálta azt. Ahogy átért Skóciába, messziről megpillantotta a skót óriást, aki sokkal nagyobb volt nála. Ettől nagyon megijedt és hazáig rohant, de a skót óriás már a nyomában volt. Az ír óriás találékony felesége gyorsan pólyába csavarta férjét és kisbabának álcázta. Mikor a skót megérkezett, a feleség beinvitálta a lakásba, mondván, hogy a férje elment vadászni és nemsokára hazaér. Mutatta neki, hogy a gyermeküket épp most tette ágyba. Mikor a skót meglátta, hogy mekkora az ír óriás fia, nagyon megijedt: ha ekkora gyerek, mekkora lehet az apja! Inába szállt a bátorsága és hazáig futott, feltépve maga után az átjárót, hogy nehogy utána mehessen az ír óriás.
Hát ezzel és hasonló történetekkel magyarázták a túlságosan is szabályos bazaltoszlopok létezését az ír és a skót partokon.

Többen érdeklődtek, hogy miben különbözik az északi rész a délitől. Valójában nem sokban. Az a rész, ahol most jártunk, különösen szép volt, de itt délen is találni nagyon sok szép tájat.
Az első különbség, ami szembe tűnik, hogy a határt átlépve már nincs semmi kiírva ír nyelven. Határátkelő gyakorlatilag amúgy nincs. Még egy tábla sem jelzi, hogy átléptük a határt. Apró különbség, hogy kilométer/óra helyett mérföld/órában vannak a sebességkorlátozások.
Délen minden táblán angolul és írül is kiírnak mindent. Feltüntetik írül a városok nevét, a HÉV megállókat, a közterületeken kitett táblákon a figyelmeztető/tájékoztató szövegeket, stb. Északon minden csak angol nyelven szerepel.
További különbség a fizetőeszköz. Míg délen euróval fizetünk, északon a most kicsit értékét vesztett angol fontot használják.
Az emberek ugyanolyan közvetlenek, érdeklődőek. Ugyanúgy jellemző a családokra a sok gyerek és úgyanúgy szeretik az alkoholt, mint itt délen.

Írország történelme is tele van tragédiákkal. Egy nemzet szakadt annak idején két részre. Az északiak között sokan a mai napig nem békültek ki az Egyesült Királysághoz való csatlakozással. Közülük sokan hangoztatják ezt a nézetüket: ki úgy, hogy felvonuláson vesz részt, ki úgy, hogy ott állomásozó brit katonákat lő agyon... Az IRA nem szűnt meg teljesen, de már egyáltalán nem olyan aktív, mint régen. 1999 óta inkább a szavaké és nem a fegyvereké a főszerep.

Sokan csodálkoznak, hogy az írek "hagyták", hogy a britek úgy eluralkodjanak rajtuk, hogy mára a lakosság elenyésző része beszéli csak az ír nyelvet. Szerintem nálunk is hansonló folyamat játszódott volna le, ha a Habsburgok maradnak több száz éven keresztül. Ki tudja, lehet, hogy nálunk is csak egy-két tiszántúli faluban beszélnének csak magyarul.

2009. június 8., hétfő

Kirándulás Észak-Írországban

A hétvégére béreltünk autót és ellátogattunk Észak-Írországba. Még péntek délután elmentünk átvenni az autót és 5-kor már úton is voltunk. Nem volt vészes a forgalom, így két és fél órával később már Belfast-ban voltunk. Nem álltunk meg a fővárosban, mert a célunk az egyik legészakabbi városka, Ballycastle elérése volt:

View Larger Map

9-re értünk a szállásunkra, de még fent volt a nap. Gyorsan átvettük a szobánk kulcsát és bepattantunk az autóba, remélve, hogy hátha elérjük még a naplementét a Giant's Causeway-nél, ami k.b. 15 km-re van Ballycastle-től. Pont akkor értünk oda, amikor a Nap lebukott a felhők mögé:
From 2009-06-06 Northern Ireland


Másnap reggel újból útnak indultunk, hogy felfedezzük a partvidéket. Első állomásunk megint a Giant's Causeway volt, mert ez a fő attrakció az északi parton. Beszéljenek a képek:
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Utána mentünk tovább, de nem kellett sokat autóznunk: megláttunk egy gyönyörű, fehér homokos tengerpartot. Fújt a szél, hűvös volt, de Eszternek az az ötlete támadt, hogy vegyük le a cipőnket és menjünk rá mezitláb a homokra. Nagyon jó ötlet volt! A Nap felmelegítette a finomszemű homokot, ami nagyon kellemesen simogatta a lábunkat,... közben a fejünk majd lefagyott a hideg szélben :)

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Elmentünk az Ír-sziget legrégebbi whiskey-főzdéjébe, az Old Bushmills Distillery-be, amit több, mit 400 évvel ezelőtt alapítottak és a mai napig működik (most már a Diageo konszern tulajdonában van):
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Láttunk sok szép, apró öblöt:
From 2009-06-06 Northern Ireland


...és érdekes építészetet:
From 2009-06-06 Northern Ireland


A hosszú napot egy finom vacsorával koronáztuk meg egy apró, hangulatos étteremben:
From 2009-06-06 Northern Ireland

Én szokásomhoz híven marha steak-et rendeltem, Eszter pedig a tengeri halat választotta a napi ajánlatból.

Másnap megint útrakeltünk. Ezúttal, mivel nem kellett sietnünk sehova, a parton mentünk végig a szűk, kanyargós utakon Belfast-ig.
Első megállónk a Torr Head volt. Ez az Ír-sziget azon pontja, ami legközelebb fekszik Skóciához. Azon az oldalon a legközelebbi pont a "Mull of Kintyre", ami egyben egy Paul McCartney dal címe.
From 2009-06-06 Northern Ireland


A második megállónk a Glenariff Forest Park volt, ahol tettünk egy nagyon kellemes erdei sétát:
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Innen már nem sok látnivaló volt hazáig, hacsak a rengeteg oldtimer autót nem számítjuk annak:
From 2009-06-06 Northern Ireland

2009. június 4., csütörtök

Greystones-Bray séta

Hétfő itt is munkaszüneti nap volt. Az idő egyszerűen káprázatos volt. Egy szál felhő sem volt az égen, ami itt nagyon ritka. A szél sem fújt, ami talán még ritkább :)
Eszter sajnos nem volt még itthon, úgyhogy egyedül kellett töltenem a hosszú hétvégét.
Eszter ajánlotta már többször, hogy menjek el DART-al Greystones-ba és onnan sétáljak el Bray-ig a parti sziklák mentén. Ő már megtette ezt a sétát egyszer és neki nagyon tetszett a táj.


Nem akartam egyedül menni, így elhívtam a brazil kollégámat, Flavio-t, akinek a barátnője éppen Brazíliában van látogatóban.
Hát mit mondjak, valóban nagyon szép volt a táj. Beszéljenek a képek:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


From 2009-06-01 Greystones to Bray


Egy nagy fóka süttette magát a sziklán:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


A Greystones-ba tartó DART:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Kivételesen fürödtek az emberek a tengerben:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Előkerült a rövidgatyó és a baseball-spaka is :)
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Bray-ben fish-n-chips-et ettünk Flavio-val. Akkora adagokat adtak 6 euróért, hogy nem tudtuk megenni.

Ja! És sikerült lesülnöm, olyan erős volt a nap! :)

2009. június 3., szerda

Menyasszonyi ruha vadászat

Erről írnék kicsit hosszabban. A férfi blogolvasók nyugodtan ugorják át ezt a bejegyzést, nem akarom őket untatni :)

Mielőtt hazamentem, körülnéztem a neten, hogy milyen ruhák léteznek és hogy nekem melyik fazon, szín tetszene. Az Ananász Szalon honlapján gyönyörű ruhákat találtam. Meg is volt a kedvencem. A tervem az volt, hogy bemegyek, ezt felpróbálom, lefoglalom és nem lesz vele több gondom.

Péntek este érkeztem Budapestre és másnap reggelre egyeztettem velük időpontot ruhapróbára. Ez volt az első szalon, amibe mentem, itt próbáltam fel életem első esküvői ruháját. Olyan hülyén hangzik és nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, sőt én magam sem tudtam, de számomra fontos volt ez az első próba.

A szalonba belépve a frissen mosott ruha illata csapott meg. Gyönyörű, tiszta szalon. Igényes hajópadló. A bejárati szoba is elég tágas, aztán van egy nagyobb előszoba, ahol két nagy katalógus van tele fotókkal. Ebből lehet kiválogatni azokat a ruhákat, amiket fel szeretnél próbálni. Én hatot írtam össze. Ezután az eladó bevezetett egy nagy terembe, ami tele volt szebbnél-szebb ruhákkal és egy hatalmas tükörrel.

Az első ruha amit felpróbáltam egyszerűen borzalmas állt rajtam, nemcsak azért, mert nem az én méretem volt, hanem az egésznek teljesen más volt az esése, a tartása, mint a katalógusban.

A kiszolgálással nagyon elégedetlen voltam. Az eladó nagyon kedvtelen, közömbös volt. Mintha terhére esett volna a segítségnyújtás. Az egész próba olyan nehézkesen ment. Talán ha nem egyedül megyek a próbára és lett volna velem valaki, akkor merészebb és talpraesettebb lettem volna én is. De így elment a kedvem az egésztől.
Azt hittem, hogy egyik ruhát adják majd rám a másik után és tanácsokat adnak, hogy mi állna jól, hogy mi az új trend és mi a legkeresettebb, vagy valami... de semmi! Persze tudtam volna választani a készletükből, mert tényleg gyönyörű ruháik vannak, de hétközben egész véletlenül beestem a Teréz körúton a Carmen szalonba. Ide eredetileg azért ugrottam be, hogy menyecskeruhát próbáljak, de aztán elmondtam, hogy mi az elképzelésem menyasszonyi ruhák területén és próbálgatni kezdtem. A kiszolgálók sokkal kedvesebbek voltak itt. Végül az egyik ruha nagyon megtetszett. A következő hétvégén már erősítéssel felszerelkezve, anyukámmal és tesóimmal, mentem el az utolsó körös próbára és kiválasztottam a ruhát.

Gondolkodtam, hogy felhívom az első szalont és elpanaszolom az esetemet a tulajdonosnak. Nem is azért, hogy szidhassam az eladót, hanem inkább azért, hogy máskor ilyen ne forduljon elő és hogy több potenciális vevőt ne veszítsenek el. Aztán megszállt a kisangyal és inkább az utóbbi szalon tulaját hívtam fel és megdícsértem az ott dolgozó lányokat. Mikor mondtam a tulajnak, hogy voltam náluk próbálni és le is foglaltam egy ruhát és hogy csak azért telefonálok, hogy elmondjam, hogy nagyon elégedett voltam a kiszolgálással, meglepődve visszakérdezett, hogy "elégedett?". Nem akart hinni a fülének, hogy nem reklamálni akarok, hanem épp ellenkezően, dícsérni :)

Pörgés otthon

Tegnap este érkeztem vissza Dublinba. Majdnem két hetet töltöttem otthon. Elég pörgős kiruccanás volt. A látogatásom fő indokai: a nyelvvizsgám szóbeli része, valamint az esküvő szervezése volt.

A szóbeliről irnék egy kicsit részletesebben. A szakmai (gazdasági) középfokú nyelvvizsgáról van szó. Sokan úgy gondolják, hogy a Dublinban eltöltött egy év után ennek simán mennie kell. Hát ne gondoljátok! Előszöris azért ne, mert a Külkerre mentem nyelvvizságzni. Állítólag ez az egyik legkeményebb szakmai nyelvvizsga. Másrészt azért ne, mert én gyakorlatilag nulla angoltudással jöttem ki. Szeptemberig jártam nyelviskolába, utána a szakmai angolt autodidakta módon próbáltam elsajátítani. A nyelvvizgsa sokkal könnyebb azoknak, akiknek ez egy külön tantárgy a fősuli 4 éve alatt. Főleg úgy, hogy a legtöbben előtte már tanultak angolt a gimnáziumban. Ezeket most nem azért mondom, hogy fényezzem magamat, csak olyan rosszul esik, amikor többen azt vágják a fejemhez, hogy csupán azért mert itt élek, szinte "kötelességem" tudni angolul. Arról nem is beszélve, hogy mivel még nem dolgozok, alig van lehetőségem angolul társalogni.

Na, visszatérve a szóbelire: az első feladat az, hogy a vizsgabiztosokkal kell beszélgetni a szakmai múltadról, a jövődről, céljaidról. A második feladat egy angol nyelvű, írott szakmai szöveg ismertetése magyarul, szóban (ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag le kellett fordítani a szöveget). Ezek után adnak két elég általános témát. Ezek közül a vizsgázó választhat egyet, amiről 2-3 percet szabadon kell beszélnie. Az én témáim ezek voltak: "mibe érdemes ma befektetni" és "a cégek felépítése". Én az utóbbit választottam. Az utolsó feladat egy szituációs játék, amiben az egyik vizsgáztató a partnered. Úgy érzem, hogy szerencsém volt, mert jó témákat kaptam. Bár nem volt tökéletes a feleletem, de folyékonyan és magabiztosan beszéltem végig. Jövő héten lesznek eredmények, majd megírom, hogy mi lett...

Az otthonlétem alatt igyekeztem minden olyat megszervezni az esküvővel kapcsoltosan, amit innen messziről nem lehet, vagy nehézkes. Egyeztettem a rendezvényszervezővel a "programmenetünkkel" kapcsolatosan és kifizettem az ezzel járó költésgeket. Érdekel valakit, hogy mi mennyibe kerül?... Csupán tájékoztató jelleggel írnám le azoknak, akik terveznek a közeljövőben esküvőt. A házasságkötés maga díjmentes és mint megtudtuk mindössze 8 percet vesz majd igénybe! Ha kérsz olyan extrákat, mint aláfestő zene, szűlőköszöntő, gyertyagyújtás, pezsgős koccintás, versmondás, ez már mind pénzbe kerül és ezekkel együtt kb. 15 perc a szertartás.

Nekünk nem lesz templomi esküvőnk, bár én örültem volna neki, de nem akartam Balázst olyanba kényszeríteni, amiben nem hisz. Többen mondták, hogy "pedig milyen szép a templomi szertartás". Hát igen, de nem hiszem, hogy a szép mivolta kéne, hogy motiváló legyen a résztvevők számára. Ezzel az erővel tarthatnánk görög ortodox szertartást is, mert nekem azok a templomok sokkal jobban tetszenek, mint a római katolikusok... Azért mert nem tartunk templomi esküvőt, nem tartom magamat kevésbé hívőnek.

Visszatérve a szervezésre: lefoglaltam a vacsorahelyszínt. A Hotel Benta "Beatrix" éttermét béreljük ki és az ételeket, italokat is ők fogják szolgáltatni. Ezt a helyszínt az anyakönyvvezető ajánlotta. Ezt néztük meg először. Még voltunk pár helyen, de ennél maradtunk. A környék elég lerobbant, de maga a hotel - ami állítólag egy munkásszállóból lett átalakítva :) - szépen fel van újítva és az étterem része nagyon megtetszett. A falak bordóra vannak festve, a terem közepén van egy kis nádfedeles, magyar motívumos rész. Nagyon hangulatos. Láttunk róla fotókat, hogy miyen feldíszítve és szerintem nagyon szép lesz. Arról nem is beszélve, hogy nagyon rugalmasak: bevihetünk bort saját beszállítótól, ill. sütiket és persze a menyasszonyi tortát. A menüvel kapcsolatosan is nagyon rugalmasak. Eddig elégedettek vagyunk velük.

Voltam menyasszonyi ruhákat is próbálni. Sikerült is kiválasztani a legszebbet és le is foglaltam. Rátaláltam egy aranyos kis menyecskeruhára, ezt is megvettem. Még a hazalátogatásom előtt itt Dublinban beszereztem a cipőmet is, úgyhogy a ruhakérdés megoldódott :)

Választottunk zenekart is. Ez nem volt túl nehéz, mert egyik unokatesóm egy háromtagú zenekarban énekel. Nagyon szép a hangja és rendszeresen zenélnek lakodalmakon és más rendezvényeken is. Ráadásul jó bulizós zenéket játszanak, úgyhogy biztos jó hangulatot biztosítanak majd.

Már a vendéglistánk is megvan és készítjük a meghívókat. Szóval nagyon jól állunk.

Ha otthon szerveznénk, nem hiszem, hogy így pörögne minden. Mivel a fontosabb dolgokat most el kellett intézni, biztos nem marad semmi az utolsó pillanatra. Balázs: Na ezt majd olvassuk vissza szeptember 27-én! :)

Egy kis érdekesség: Írországban adókedvezményt kapnak azok, akik házasok és a párjuk munkanélküli. Így ha a feleség háztartásbeli, akkor a férj többet visz haza. Ez az élettársi viszonyra sajnos nem vonatkozik.