Első séta a tengerparton

Tegnap délután csodaszépen sütött a nap és kihasználva a jó időt, idén először elmentünk a tengerpartra sétálni. Gyüjtöttünk kagylót, dobáltunk a vízbe kavicsot, szaladtunk a hullámok elől és csodáltuk a gyönyörű tájat.

Itt van az ősz, itt van újra...

... és én újraélem a gyerekkoromat: keser-édes volt mindig a nyár vége. Hiszen ez a korlátlan szabadság végét jelentette, viszont az iskolakezdést néhány nagyon jó barátom miatt mindig vártam. Az ő viszontlátásuk enyhítette az ezzel járó nyűgeimet.

Most is keser-édes az ősz. Nóri elkedzte az ovit, ami nekem idén határozottabban nehezebben ment, mint neki. Annyira hiányzott főleg az első hetekben a csacsogása, a matatása, a kis tappancsok dobogása. Nagyon-nagyon hiányoltam őt. Persze van ennek előnye is, hiszen így több időm jut Andriskára, magamra és a lakásra is. Kezdünk egész emberien kinézni és kezdem utolérni magamat is itthoni teendőkkel.

Kétgyerekes hétköznapjaink

Hol is kezdjem? Miről is meséljek?

Leginkább a sima hétköznapokról írnék. Mert cseppet sem unalmas az élet mostanság felénk.

Féltem, hogy milyen lesz majd a két gyerkőccel egyedül itthon a nyári szünet alatt. És bevallom, marha fárasztó. Minden nap teljesen lemerülök a nap végére és csak pislogok ki a fejemből és örülök, hogy ülhetek nyugodtan és bambulhatom a sorozatomat (merthogy elkezdtünk ám egy másik sorozatot nézni a Netflix-en, micsoda luxus, ugye? ;) Ezúttal az "Orange is the new black"-et nézzük. Nagyon jó!).

Malahide, Pormarnock-i strand és vidámpark

Gyönyörű nyári idő van már napok óta! Ezt kihasználva, hétvégén nem sokat voltunk négy fal között. Szombat reggel Malahide-ra mentünk, mert a könyvtárban Kerekítő és Manókuckó volt. Az előbbi ölbéli mondókázás, éneklés a gyerkőcökkel, az utóbbi peidg nagyobb gyerekeknek való foglalkozás.

Nóri nagyon élvezte mindkettőt! Már ebédidő volt, mire vége volt a programoknak. Múltkor is szemeztünk egy közeli thai étteremmel és most be is ültünk. Nagyon jó választásnak bizonyult!

Csajos délelőtt és Killiney Hill-i kirándulás

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Fárasztó... de nagyon klassz :)

Péntek és szombat este is olyan érzésem volt, mintha folyamatosan ébresztenének. Andris pontosan háromóránként ébredt enni. Nóri, aki már hetek óta alszik rendesen, most 3-4 alkalommal is felsírt. Szóval Balázzsal felváltva járkáltunk hol az egyik, hol a másik gyerekhez.

Állatkert és Google Summer Party

Június első hétfője itt szabadnap. Már rég kinéztem a naptárban ezt az időpontot. Ugyanis akkor volt Andris 6 hetes, gondoltam addigra már én is elég erős leszek ahhoz, hogy egy hosszabb családi programot beiktassunk. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk (bár nem volt szikrázó napsütés, de el sem áztunk a nagy esőben). Reggeli után felkerekedtünk és elmentünk az állatkertbe. Már tavaly is jártunk itt Nórival és akkor is nagyon tetszett neki. De ugye mondanom sem kell, hogy most már sokkal többet értett a dolgokból és nagyon izgatott volt.

Második és harmadik cukormentes hét

Hú, nagyon elmaradtam az ezzel kapcsolatos beszámolókkal. De most pótolom :)

A második hetet is meglepően jól bírtam. Meggyőződésem, hogy sokat számít, hogy így a terhesség utolsó harmadában nincs sok időm az édességekre gondolni. Alapvetően szeretek a sütésre időt szánni, de most kifejezetten örülök, hogy a cukormentesség eggyel több okot ad arra, hogy ne áldozzak erre a hobbimra. Rengeteg más dolog van, ami leköti az időmet és minden energiámat.

Februári cukormentesség reload

Biztosan emlékeztek néhányan, hogy tavaly ilyenkor cukormentességre adtam a fejemet. Az ötlet nem az én fejemből pattant ki. Teljesen véletlenül akadtam rá Zizi blogjára és azóta is rendszeresen visszatérek hozzá. Épp mikor rábukkantam a blogjára, akkor hirdette meg a cukormentes februári kihívást, én pedig kaptam az alkalmon és részt vettem.

Rózsaszín felhők között

Balázs múlt csütörtökön és pénteken szabadságon volt, így egy négynapos hétvégét tölthettünk együtt. Igazi feltöltődés, felüdülés volt ez a néhány nap. És bár gyorsan repül ilyenkor az idő, igyekeztünk kihasználni a közös napokat.

Augusztusi hosszú hétvége

Az elmúlt hétvége négynapos volt nálunk. Ugyanis múlt pénteken Balázs szabin volt, a hétfő pedig ún. "bank holiday" itt Írországban. Így négy napot töltöttünk hármasban.

Siekrült jól kihasználni ezt a kis időt együtt. Szuperül éreztük magunkat, olyan volt, mintha nyaralnánk... :)

Pénteken a Dundrum bevásárlóközpontban voltunk. Szerettem volna néhány dolgot beszerezni a nyaralás előtt és elkezdődtek a nyár végi leárazások. Mondanom sem kell, hogy én meg a vásárlás... hát ilyen szempontból nem vagyok tipikus nő. Utálok, sőt nem is, hanem így: UTÁLOK!!! vásárolni.

Szóval mászkáltunk egy kicsit, tettünk néhány kört egy-egy boltban, majd kifelé vettük az irányt.Nézelődtünk a nagy szökőkútnál, élveztük a napsütést a nyugágyakban...

Aztán bementünk egy játékáruházba. Na, itt már mindenki talált számára érdekes dolgokat, így itt több időt eltöltöttünk. Épp akkor volt egy meseolvasás, azt meghallgattuk. Bár Nórit nem a mesemondó érdekelte, hanem egy hatalmas plüss maci (valaki beöltözött macinak). Nem mert közel menni hozzá, de messziről integetett neki és dobott puszit is... :)
Végül vettünk Nórinak egy Duplo legót és foszforeszkálós matricákat a falra.

A bolt mellett Balázs kiszúrt egy táskaüzletet, így ide is betértünk. Végre megtaláltam Nórinak a tökéletes hátizsákot! Olyan édes! Nagyon tetszik!

Ezután betértünk Jamie Oliver éttermébe: a Jamie's Italian-be ebédelni. Gyermekeim az Úrban, ha jót akartok enni elérhető áron, a világ minden kincséért se hagyjátok ki! Remek hely! A kiszolgálás kifogástalan, a menün mindenki - mondom mindenki (!!!) még Miss Nóra is - talál magának kedvére valót. Ez volt az első étterem, ahol Nóri is végre egy jóízűt evett (na jó, még Münchenben is evett a kolbászokból...). A kaja pedig... hjajjj! Előételnek Balázs bruschettát rendelt (pírított baguette szeleteken fűszeres ricotta és ezen apró épphogy megsült paradicsomok, bazsalikommal, olivaolajjal), én rántott tintahalat kértem mártogatóssal (ezekből ebből egy szakajtóval meg tudnék enni minden nap). Főételnek Balázs szarvasgombás risottót kért (a legjobb ízű risotto volt, amit valaha ettem). Én nyúlvadast ettem, házi tésztával. Hát a szósz, amit a nyúlhoz adtak... az összesült zöldségek sűrű szaftja az alap, erre jön a füstös szalonna íze, lágyan kérmes, sok-sok citrommal ízesítve. Az a fajta kaja, amiből mikor már degeszre etted magad (és én a kis adaggal úgy jól laktam, hogy ihaj!), akkor is eszegtsz még, mert isteni finom. Az a fajta éttermi kaja, amit akár az anyukád is eléd tehetett volna, mert a házias ízekre, az egyszerűségre és a kiegyensúlyozottságra alapoznak.
Nórinak nyárson sült csirkemellet és rántott polentát kértünk (ezt a gyerekmenüről választottuk). Volt még hozzá saláta is, de Nóri a zöldségeket nyersen nem nagyon szereti. Viszont a nyárson sült csirkemellet - legnagyobb megelepetésemre - zabálta! Nagyon tetszett neki, hogy a nyársról eheti le a husit.

A rántott polentából is evett jócskán, bár nem az egészet (ami nem is csoda, mert szerintem egy felnőttön is kifogott volt ez a cucc, nem az a "könnyű" fajta...).
A desszert... be kell valljam, hogy nekem, a nagy desszertimádónak, ez volt az ebéd mélypontja. Balázs cseresznyés pitét rendelt, ami túlton túl édes volt (pedig ha már nekem is túl édes valami... gondolhatjátok). Én kalsszikus tiramisut krétem, ami leginkább kávéval eláztatott réteges poskóta volt. Nem tetszett. Még úgysem, hogy próbáltam azt gondolni, hogy ez nem is tiramisu, csak egy kávés desszert.

Szóval a desszert nagy csalódás volt. Főleg az előtte elfogyasztott elsőosztályú ételek után. De egész biztosan nem utoljára voltunk itt.

Ebéd után autóba ültünk és jöttünk is haza. Nóri már a kocsiban elaludt. Hazaérve áttettem a gyerekágyba és Balázzsal mi is kidőltünk... Mi kb. egy órát aludtunk, míg Nóri 6-ig húzta a lóbőrt :)

A nagy alvás után Balázs és Nóri elmentek bevásárolni a Tescoba. Én addig kicsit rendbe kaptam a lakást. Közben eleredt az eső és ezt a gyönyörű szivárványt láttam.

Szombaton ismét szép volt az idő, így reggeli után összekaptuk magunkat és DART-ra pattantunk. Bray-be mentünk. Legutóbb a repülőnap alkalmával voltunk itt, de akkor Nóri nem tudta kipróbálni az ugrálóvárakat. Akkor megígértem neki, hogy majd visszamegyünk. A héten többször is említette, hogy "majd megyünk ugrálóvárba". Szóval nem volt mese! És egyébként is: az igéret szép szó...
Először a strandra mentünk, kavicsot gyűjteni.

Mivel a vidámpark csak délben nyitott, bőven volt időnk. Sétálunk a parton. Néha beborult, de aztán csak kisütött a nap és jó meleg lett :)

Nóri szinte rohant, mikor meglátta, hogy felfújták az ugráló várakat. Be is fizettünk egy körre (3 EUR, 20 perc ugra-bugra, több vár is volt). Nem voltak sokan, rajtunk kívül 3-4 gyerek lézengett. Olyan várak is votlak, ahol senki sem volt. De Nóri, mikor a tettek mezejére kellett volna lépni, visszakozott. Valami elrémisztette, mert kezével-lábával kapaszkodott belém és ordította, hogy "neeeem!". Még kicsit maradtunk és megnéztük az összes várat (hátha kedvet kap), de egyiknek sem volt sikere nála. Így elmentünk ebédelni. A Porterhouse-ba tértünk be.

Jó volt a kaja, de az előző napi Jamie-féle étteremnek a nyomába sem léphet. Viszont a sör nagyon finom volt :)

Ebéd után Nóri lepihent a babakocsiba, gyorsan el is aludt. Mi Balázzsal kifeküdtünk a fűre pihenni. Később hazafelé vettük az irányt, mert baljós felhők érkeztek. Szerencsére megúsztuk a nagy zuhét. Épp mikor a Dún Laoghaire megállóba értünk, akkor zendített rá: dörgött, villámlott, esett, mintha dézsából öntötték volna. Vártunk vagy tíz percet, mire egy kicsit alábbhagyott és hazarohantuk. Csak enyhén áztunk meg. Nóri még mindig aludt. Balázs és én is elszunyókáltunk.
Miután mindenki felébredt, közösen játszottunk az új legóval. Nórinak rögtön megtetszett. Nagyon praktikus, mert az építés mellett lehet vele tanulni a számokat, a színeket. Bár Nórinak a legkedvesebb belőle a pettyes kutyus... puszilgatja, ölelgeti, becézgeti és persze épít neki :)
Imádom az ilyen lusta, ráérős, pihenős, közös napokat!

Vasárnap és hétfőn semmi különöset nem csináltunk. Itthon voltunk, sokat lustálkodtunk. Hétfő délután Balázs és Nóri elmentek egy nagyot sétálni, így kicsit egyedül lehettem. Nem tehetek róla: nekem kellenek ezek az egyedül eltöltött nyugodt órák, hogy feltöltődjek.

Nagyon jó volt ez a pár nap együtt, igazi feltöltődés volt.

Múlt heti érdekességek: hatalmas vitorlás, pénteki vacsora és tánc

A múlt hetünk nagyon jól telt. Még tartott a szokatlan meleg, így ismét sokat voltunk a szabadban.

Egyik reggel séta közben láttam, hogy a gátnál kikötött egy nagy hajó. Elnéztünk arra és egy hatalmas -mint utóbb kiderült a világ második legnagyobb - vitorlás hajója állt a kikötőben. Csodaszép volt! Még Norci is felkiáltott, hogy "Wow, mekkkkkora hajó!" :)

Péntek délután Nóri jó sokat aludt, így elcsúsztunk az uzsonnával és emiatt a vacsorával is. Így volt időnk kisétálni Balázs elé az állomásra. Nóri mindig úgy örül, ha Balázs elé megyünk.
Élveztük a meleget, a napsütést és sétáltunk egy kicsit. Nóri még a játszótérre is bement egy kicsit csúszdázni.

Levendulák között... :) 

Majd beültünk egy közeli étterembe, a Travel-be vacsorázni. Az étterem nem volt túl zsúfolt és az akvárium mellé kaptunk helyet. Ez pont kapóra jött, mert a héten Nórival készítettünk egy kis akváriumot papírtányérokból és így megmutathattam neki, hogy milyen is az igazi akvárium. Mondanom sem kell, hogy Nórinak nagyon tetszett.

Az étterem nem volt rossz. Tetszett, hogy nem hatalmas adagokat adtak. A kiszolgálás, kaja minősége és tálalása is jó volt, de azért nem ütötte meg azt a szintet, amit az Alexis. Ez utóbbi volt a kedvenc éttermünk itt a környéken, de sajnos bezárt.

És akkor a végére még mutatok nektek egy rövid videót. Ez most Norca kedvenc száma.

Nyár Írországban

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy az elmúlt öt év legszebb, legmelegebb nyara az idei nyár itt Írországban. Mást sem hallani, csak azt, hogy mindenki ámuldozik: Mennyit süt a Nap!, Milyen meleg van!

Az itt cseppet sem megszokott nagy kánikula (30 fok) múlt héten tetőzött. Bár láttam az időjárás jelentéseket, nem mertem elhinni, amíg nem tapasztaltam, hogy ez bizony tényleg igazi meleg :)

A jó időt kihasználva múlt héten nem sok időt töltöttünk itthon. Délelőttönként sétáltunk a parkban, a tengerparton, a gátnál, vagy a játszótéren. Aztán hazajöttünk ebédelni. Nóri ebéd után aludt (én ilyenkor gyorsan próbáltam elfogadható szintre küzdeni a lakás állapotát), majd délután indultunk a strandra. Tavaly a Sandycove-i strandon voltunk sokat. Most viszont a másik irányba, észak felé indultunk a DART vonalán. Kellemes, 10-15 perc sétára van tőlünk a Salthill and Monkstown nevű DART megálló, ahol egy sekélyes, iszapos partszakasz található. Ide jártunk ki. Nórinak ideális volt a hely: nem túl nagy a nyüzsi, főleg gyerekes családok vanak, salakos a part, de beljebb iszapos. Apálykor messze be lehetett sétálni az iszapos parton és élvezhettük, ahogy a kiszaladó tenger mossa a lábunkat.
Nagyon jókat strandoltunk. Nóri már a délutáni alvások előtt mondta, hogy alvás után majd megyünk a strandra. Bár mi csak térdig mentünk be, igazából simán lehetett fürdeni a vízben - ahogy azt nem kevesen meg is tették - mert tényleg nagyon kellemes volt a víz hőmréséklete.

Ha jött az apály, mászkáltunk fel-alá a parton és "kincseket" (kagylót, csigát, követ) gyüjtöttünk. De láttunk sok gilisztát, rákot és mindenféle tengeri növényt is. Nóri mindent nagy érdeklődéssel figyelt. A rákokat "megetette", énekelt nekik :)
Otthon aztán rengeteget mesélt a tengerparton láttottakról.
A parton építettünk homokvárakat és Nóri feldíszítette őket a kincsekkel :) Nagyon jó móka volt!

Pénteken, amikor a gáton sétáltunk, láttam, hogy kikötött egy hadihajó és épp akkor eresztették le a hajóhidat. Mások is érdeklődve fotózták a hajót és kiderült, hogy fel is lehet rá menni. Kérdeztem Nórit, hogy felmenjünk-e... Szerintetek?... Hát persze, hogy felmentünk :)

Jól lehetett látni a medúzákat. 

Le Ciara ír hadihajó

Miss Nóra a kapitány

Aznap délután Balázs kicsit hamarabb végzett a munkában, így Ő is csatlakozott hozzánk a délutáni strandoláskor. Szombaton pedig együtt mentünk ki a partra.

Még mindig tart a napos idő, bár már nincs olyan nagy meleg. Én ennek az egy hétnek is nagyon örültem. Azt hiszem sikerült kihasználnunk a strandszezont :)

Képes beszámoló erről-arról

Hú rengeteg dolog történt velünk a Kerry megyei látogatásunk óta. Csak épp kevés az időm, hogy mindenről beszámoljak. Most igyekszem pótolni a lemaradásomat.

Pár nappal azután, hogy visszaértünk Bettiéktől, indultunk is tovább. Ezúttal Magyarországra mentünk látogatóba. Az otthoni kis vakációnk - mint mindig - most is nagyon jól telt. Sikerült a barátainkkal is találkozni, aminek különösen örültünk, ugyanis rég találkoztunk vélük és sokuknak a közelmúltban született kisgyereke. Épp itt volt az ideje, hogy személyesen is találkozzunk a kis lurkókkal. Nóri jól bírta a nagy társaságot. Bár egy óra elteltével már mondta, hogy "mostmár menjünk haza", de jól érezte magát.

Én sajnáltam, hogy nem volt igazi nyári idő az ottlétünk alatt. Pont kifogtuk a borongós, hideg időt, de Balázs kifejezetten örült, hogy nem volt döglesztő meleg.
Nóri nagyon élvezte az otthon töltött időt. A nagyszülők kényeztették. Nagyon tetszett neki a sok finomság, Balázséknál a "hatalmas kert" - ahogy Ő mondta. Nagyon megmaradt az emlékezetében, mert azóta is emlegeti. Tetszett neki a sok rokon gyerek (Réka, Balázska, Árminka és Livike is). Nagyon élvezte, hogy Dodi kis hintót varázsolt neki a talicskából és elvitte őt jópár körre a kertben. Anyukáméknál imádta a nagy lépcsőt, ami az emeletre vezet fel. Megnéztük a csirkéket és a pici nyuszikat, amiket most már sokkal jobban értékelt, mint a legutóbbi látogatásunkkor.
Szóval rengeteg új élménnyel gazdagodott. Mi Balázzsal sokat pihentünk, sokat ettünk és kihasználtuk, hogy végre van segítségünk. Örömmel adtuk át Nórit bárkinek, aki gyerekezni akart egy kicsit.

Miután visszaértünk, pár nap alatt visszarázódtunk az itthon megszokott kerékvágásba. Többek között ezeket csináltuk:

Voltunk a közeli strandon.

Sétáltunk a kikötőnél. Ezen a részen nem nagyon szoktunk járni, így Nórinak újdonság volt, nagyon tetszett neki. Azt mondta "Ez olyan mint a nagy játszó." És tényleg :)

Ez volt a "kígyó":

Ezt a kis virágos ruhát anyutól kaptuk, a napszemüveget pedig Krisztiéktől. Mindkettő nagy sláger most :)

Jártunk a Botanikus Kertben, amit eddig vétek volt kihagyni. Ha tehetitek látogassatok el!

Ez most a kedvenc közös fotóm Nórival. Épp sétálni indultunk és a liftben kaptam el ezt a pillanatot.

Ez pedig két igen jól sikerült süti. A néró Balázs kedvence és már évek óta nyaggat, hogy süssek ilyet. Idén apák napjára ezt kapta :)
Eddig abban a tévhitben éltem, hogy ez egy macerás sütemény. Igazából pofonegyszerű és nagggyon finom. Limara receptjét használtam és mit mondjak?... A cukrászdai néróért nem rajongok. Az emlékeimben kicsit száraz, kevés lekvárt látott, émelyítő aprósüti élt. De ez... hát ez valami isteni lett! Alig tudtam vele leállni.

Ez pedig egy meggyes pite. A receptje nagyon egyszerű. Sima omlós linzertészta. Az alját kevés darált mandulával szórtam meg és csak simán rászórtam a meggyet, amit előzőleg pici fahéjas porcukorral kevertem el. Egyszerű, de nagyszerű!

Most pedig következzen sok-sok játszós kép. Itt épp egy virágot rakott ki Nóri a csipeszekből -szerintem nagyon szép virág lett :)

Ezt közösen építettük. Balázs anyukájától kaptuk a legókat és Nóri imdája! Naponta többször is építünk, itt egy lépcsős házat készítettünk. Nóri szokta kitalálni, hogy mit építsünk és adja a darabokat, én pedig pórbálom megvalósítani.

Ez is építős, csak kockákkal. Ezt teljesen egyedül építette. Ez egy város :)

Ezt múlt héten sikerült beszerezni. Szintén nagy kedvenc.

Egyik nap, amíg a hajamat szárítottam, ezzel a kis semmiséggel kötöttem le Norcit. A játék jól indult, de egy idő után elfogyott a türelme, mert nem mindig sikerült beledugnia a lyukba a zseníliadrótot. De azért jó móka volt.

A végére hagytam egy nagyon jó kis házi foglalkozást. Ági blogján olvashattok az ún. Házi Manó Kuckó foglalkozásokról. Kisgyerekek számára tökéletes elfoglaltság, főleg esetleg rossz idő esetén. Mi heti egy alkalommal csináljuk. Eddig két foglalkozáson vagyunk túl és mindkétszer remekül szórakoztunk!

A foglalkozások nálunk a következőképp zajlanak:
- zenével (mindig ugyanazzal) indítunk
- mesét olvasunk az adott témában
- valamilyen logikai közös játékot játszunk az adott témában
- "kreatív rész", amikor az adott témával kapcsolatosan "alkotunk" valamit közösen
- szabad játék

Ez összesen 40-50 perc szokott nálunk lenni, ami tökéletes, mert Nóri kb. ennyi idő után fárad el. Ennyi ideig tud koncentrálni és követni az utasításokat, illetve figyelni, hogy miről is van szó.

Az első foglalkozás témája nálunk a mozdony volt. Áginál részletes leírást találtok ezzel kapcsolatosan. Mi elolvastunk az egyik közlekedési eszközökkel kapcsolatos meseköknyvünket. A végén megbeszéltük, hogy melyiket ki vezeti (autót apa/anya, buszt a sofőr, repülőt a pilóta, a vonatot a mozdonyvezető). Mondtam, hogy ma a mozdonyról fogunk beszélgetni. Aztán elénekeltük a "Megy a gőzös"-t. Elmondtunk pár vonatos mondókát (amik a Kerekítős könyvünkben vannak).
Ezután Nóri kirakózott. Természetesen közlekedési eszközös témájú kirakót választottam. Ezek két részből állnak és már régóta ügyesen kirakja őket. Most megbeszéltük, hogy melyik hol megy (az autó az úton, a repülő a levegőben, a hajó a vizen, a vonat pedig a síneken). Majd az asztalhoz ültünk.
Nóri már a színes boríték láttán teljes izgalomba jött. Nagyokat sikongatott, hogy "ez valami színes!!!" :)

Elővettem az előre kivágott alakzatokat. Először megbeszéltük, hogy melyik micsoda és milyen színű (kör, négyzet, téglalap, trapéz stb.). Majd megmutattam, hogy hogyan lehet ezekből mozdonyt építeni. Ezt a részt nagyon szerette Norca. Többször levette a formkákat és Ő is kirakta a mozdonyt egyedül. A mozdonyt pedig a maci vezette :)
Aztán a formákat oda is ragasztottuk és rajzultunk rá füstöt.

Ezután még volt egy aranyos rész: nápolyiból (kekszből is lehet, csak Nóri azt nem szereti) és gyümölcsökből kiraktam egy mozdonyt. A feladat itt az lett volna, hogy ugyanolyan hozzávalókból Nóri is csináljon egy mozdonyt, de erre már nem került sor, mert amint meglátta a finomságokat, felfalta mindet :)

A végén még lett volna szabadjáték az IKEA-s sínpályákkal, vonatokkal, de Nórinak már ennyi is elég volt. Inkább ment és babázott.

Nagyon jól sikerült ez a foglalkozás és remélem rendszer lesz belőle. Ezúton is hatalmas köszönet Áginak a sok-sok jó ötletért!

A következő héten repülőkkel foglalkoztunk. Hasonlóképp zajlott a foglalkozásunk, csak most a kreatív résznél ezt a rajzot készítettük. Illetve volt egy kicsi fizikai kisérletünk is a hatás-ellenhatás törvényével kapcsolatosan. Minderről Ági erre vonatkozó posztjánál többet olvashattok.

Hát ilyesmikkel ütjük el mostanság az időnket. Balázs egyébként a héten háromnapos csapatépítésen volt Franciaországban. Pénteken ért haza, de ma délután már ment is továb Münchenbe. Majd jövő pénteken fog hazajönni. Addig Nórival kettesben leszünk. Azt hiszem a héten sem marad el nálunk a Manó Kuckó :)

Ez a pár fotó pedig tegnap este készült. Szivárvány és "supermoon" a nappalinkból :)