Csütörtökön utaztam Zürichbe Balázs után. Nem is volt kérdéses, hogy aznap este az x-tra nevű szórakozóhelyre megyünk, mivel csütörtökönként hatalmas salsa buli szokott lenni. Nagyon jókat táncoltam! Pénteken egyedül tekeregtem a városban. Ruhákat szerettem volna vásárolni, mert itt Dublinban elég különleges a divat. Az átlag ír lányokra szabják a ruhákat, így a legtöbb női ruha a dekoltázst hangsúlyozza és derékban bővül. Nekem az ilyesmi nem áll jól. Szóval gondoltam, hogy majd Zürichben könnyebben találok magamra való ruhát. Ez így is lett volna, de azzal nem számltam, hogy a svájci árak nem az én pénztárcámhoz vannak kalibrálva. Persze gondolom, hogy ott is vannak elérhető árú cuccok, de egy nap nem volt elég ahhoz, hogy minden üzletet felfedezzek. Azért így is sikerült beszereznem egy nagyon jó kis farmert :) Péntek este Zürich egyik kevésbé turista-centrikus fondue helyére mentünk el Balázzsal és egyik svéd kollégájával, Björn-nel. Jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. Nagyon kellemes kis este volt.
Szombaton jött az aktív program. Korán reggel vonatra pattantunk Bergün felé, a szánkózók mekkájába. Velünk tartott még Rodrigo és Elena, Balázs brazil kollégája és felesége. Majdnem három órás volt a vonatút, de nagyon megérte, mert meseszép tájakon keresztül vitt az utunk.
Bergüntől Preda-ba egy kanyargós hegyi út vezet, amit télen lezárnak és csak szánkózásra lehet használni. Majdnem 6 km a pálya hossza. Bergünből vonat visz fel Preda-ba. A állomásnál lehet szánkót bérelni. Innen pár száz métert húzni kell a szánkót, de utána jön a folyamatosan lejtő szakasz. Lecsúszás után megint húzni kell a szánkót, keresztül Bergünön, de ez csak 1 km. Ezután megint vonatra pattansz (ami elég gyakran jár) és kezdődik a móka elölről. Elena ügyes volt és készített videót erről. Hát így nézett ki ez a dolog :)
A pálya végén van egy sílift (libegő) is. Láttuk, hogy azon is mennek emberek szánkóval, úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk mi is a másik pályát. Hát nekem már a felvonóra való felszállásnál gondjaim voltak és nem kalkuláltam bele, hogy ez a felvonó a talaj felett jó magasan van és jó hosszú az út a hegytetőre...
Azért szerencsésen túléltem a dolgot. Odafönt ért a másik meglepetés: ez a pálya rövidebb ugyan, mint a másik, de jóval meredekebb is... Nagyon durva volt! Teljes erőből fékeztem végig, de nem lassult a szánkóm. Én mondjuk élveztem, de a braziloknak ez már lehet, hogy egy kicsit sok volt. Volt néhány olyan szakasz, amikor csak a túlélésre mentünk. Szerencsére nem lett semmi bajunk. Délutánra kellőképpen elfáradtunk, úgyhogy beültünk egy helyi vendéglőbe. Szokás szerint fondue-t rendeltünk és megint nem csalódtunk. Nagyon finom volt ez is. Az estebéd után indultunk is vissza Zürichbe. Újabb három órás vonatozás, de ekkor már hulla fáradtan, sötétben.
Másnap pakolás, ebéd a főpályaudvaron, aprópénz elköltése a reptéren (csokira, mi másra :), majd kellemes két óras repülőút haza Dublinba. Legalábbis azt gondoltok, hogy ez az út is két órás lesz, de nem így lett: a havazás közbeszólt. Majd' egy órát vesztegeltünk a gurulóúton, a hókotrókra várva.
Rövid, de igen tartalmas út volt ;)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Svájci látogatások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Svájci látogatások. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. február 3., szerda
2009. július 13., hétfő
Ismét Svájcban 2. rész
A pihentető hétvégénk után. Mint ahogy azt írtam, Balázs hétközben sokat dolgozott. Én eközben Zürichben ütöttem el az időmet. Sajnos ezen a héten nem volt igazi nyári jóidő, mert bár meleg volt, de nem sütött a nap. Ráadásul hol kevesebbet, hol többet, de szinte minden nap esett az eső. Mintha Dublinban lettünk volna.
Hétközben voltam még moziban is. A Coco avant Chanel című francia, elég felejthető filmet néztem meg, Audrey Tautou főszereplésével. A film azt mutatja be, hogy Chanel-ből, az elhagyott, szegény árva lányból hogyan lesz híres divatdiktátor. Legalábbbis én ezt vártam. Ehhez képest a film inkább egy unalmas szerelmi szál köré épül, ami gyakorlatilag egy szerelmi háromszög Gabriel -alias Chanel- egy brit fickó és a pasi gazdag felesége között. A feleség nem kapott szerepet, így csak a hős szerelmesek szenvedését láthatjuk. Nem tudom ez kinek teszi vonzová egy film főszereplőjét, de én azt a következtetést vontam le hogy Coco Chanel gyakorlatilag évekig szeretője volt egy olyan férfinek, aki csak annak pénze miatt vette el a feleségét. Nem tudom ez kinek teszi szimpatikussá egy film főhősét, de nekem nem volt az.
Szombaton Luzern környékén kirándultunk.
Nagyon kalssz volt! Az idő tökéletes volt a túrázáshoz. Luzernből komppal mentünk át Bürgenstock-ba, innen siklóval felmentünk majdnem 900 méter magasra. Innen elsétáltunk Európa legmagasabb kültéri liftjéhez, ahol egy James Bond jelenetet is forgattak. Így érkeztünk fel az 1190 méter magas csúcsra. Innen sétáltunk le Ennetbürgen városkába. Kellemesen fárasztó napunk volt.
Azért feltaláltam magamat: voltam a Rietberg múzeumban, ami az egyedüli nem európai művészetet bemutató múzeum Svájcban. A kiállításnak három villa ad otthont, amiket egy szép, nagy park vesz körül.
A villák érdekessége, hogy többek között Richard Wagner is élt itt. A történet az 1800-as évek közepén keződött, amikor Otto és Mathilde Wesendonck Németországból beköltöztek a vadonatúj zürich-i villájukba, mai nevén Wesendonck villába. Az amerikai részvényes és a fiatal, 24 éves felesége azért érkeztek Svájcba, hogy új életet kezdjenek. Mathilde értelmiségieknek szervezett estélyeket. A pár nagy rajongója volt a menekültként érkezett Wagnernek, ezért otthont biztosítottak Wagner és felesége számára a szomszédos házban (ez a mai Schönberg villa). A lényeg annyi, hogy Wagner és Mathilde között kialakult egy titkos szerelmi kapcsolat... Wagner szerelmes leveleket, vallomásokat írt Mathilde-nak és teljesen belezúgott. Állítólag a Tristan és Izolda befejező részét is a Mathilde iránt érzett szerelem ihlette meg. Aztán a tündérmese véget ért, amikor Wagner féltékeny feleségénél betelt a pohár. Az eredmény az lett, hogy Wagner és felesége elváltak és nemcsak a feleségének mondott búcsút a zeneszerző, de a Wesendonck birtokot, így Mathilde-ot is elhagyta. Aztán 1871-ben a Wesendonck család is odébb állt, visszaköltöztek Németországba. Ezután a villák évtizedekig a Rieter család birtokában álltak. A múzeum körüli Rieterpark és maga a múzeum is a család után kapta a nevét. 1945-ben Zürich városa megvette a nem kicsi, 67.000 nm-es parkot a villákkal együtt. Pár évvel később a zürichiek úgy gondolták, hogy a Wesendonck villa helyszíne lehetne a városnak adományozott Baron Eduard von der Heydt gyűjteménynek. Így nyitotta meg a kapuit 1952-ben a Rietberg múzeum. Jó kis történet volt? :)
A kiálított anyagok a világ minden tájáról összegyűjtött műtárgyakból állnak. Az időszakos kiállítások részeként ősi rituális maszkokat lehetett megnézni. Egy másik időszakos tárlat az 1700-as években élt kínai festő, költő, kaligráfus Luo Ping munkásságát, életét mutatta be. A szintén időszakosan kiállított 16. századi indiai festmények tetszettek nekem a legjobban.
 |
| From 2009-06 Svájc |
 |
| From 2009-06 Svájc |
Hétközben voltam még moziban is. A Coco avant Chanel című francia, elég felejthető filmet néztem meg, Audrey Tautou főszereplésével. A film azt mutatja be, hogy Chanel-ből, az elhagyott, szegény árva lányból hogyan lesz híres divatdiktátor. Legalábbbis én ezt vártam. Ehhez képest a film inkább egy unalmas szerelmi szál köré épül, ami gyakorlatilag egy szerelmi háromszög Gabriel -alias Chanel- egy brit fickó és a pasi gazdag felesége között. A feleség nem kapott szerepet, így csak a hős szerelmesek szenvedését láthatjuk. Nem tudom ez kinek teszi vonzová egy film főszereplőjét, de én azt a következtetést vontam le hogy Coco Chanel gyakorlatilag évekig szeretője volt egy olyan férfinek, aki csak annak pénze miatt vette el a feleségét. Nem tudom ez kinek teszi szimpatikussá egy film főhősét, de nekem nem volt az.
Szóval nem a legjobban elköltött 18 frankom volt.
Aztán egyik nap ellátogattam az állatkertbe. Na ez már egy igazán jól elköltött 22 frank volt! Az állatkert hatalmas területen fekszik, tele van mindenféle érdekes, jól elkerített állattal. Van egy jó nagy tropikárium, ahol néhány kicsi hűllő szabadon van. Ez a gyík is ott pihent egy fán és legyeket lakmározott:
 |
| From 2009-06 Svájc |
 |
| From 2009-06 Svájc |
Szombaton Luzern környékén kirándultunk.
 |
| From 2009-06 Svájc |
Nagyon kalssz volt! Az idő tökéletes volt a túrázáshoz. Luzernből komppal mentünk át Bürgenstock-ba, innen siklóval felmentünk majdnem 900 méter magasra. Innen elsétáltunk Európa legmagasabb kültéri liftjéhez, ahol egy James Bond jelenetet is forgattak. Így érkeztünk fel az 1190 méter magas csúcsra. Innen sétáltunk le Ennetbürgen városkába. Kellemesen fárasztó napunk volt.
2009. július 5., vasárnap
Ismét Svájcban
Péntek délután érkeztem Svájcba. Balázs akkor már kicsit több mint egy hete itt volt.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.
Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.
Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)
Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.
Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.
Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)
Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.
2009. április 5., vasárnap
Második hét Svájcban
Pénteken jöttünk vissza Dublinba. A hétvége főleg pihenéssel, pakolással és újra-aklimatizálódással telt.
A második Svájcban töltött hetünk hasonlóan tartalmas volt, mint az első. Ahogy azt említettem, kedden a Glacier Express-szel elvonatoztam Zermatt-ból St. Moritz-ba, átszelve az Alpokat.
Az expressz - ami valójában igen lassú: a kb. 270 km-es utat 8 óra alatt tette meg - 10 órakor indult Zermatt-ból. Én Zürich-ből reggel 6-kor indultam, onnan 10-re értem a Zermatt-hoz, a Glacier Express-el délután 6-ra érkeztem St. Moritz-ba, ahonnan közvetlenül inudltam is vissza Zürich-be. Este 10-kor találkoztunk Balázzsal a Zürich-i főpályaudvaron. Gyakorlatilag 16 órát vonatoztam... De megérte! :)
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
Az expressz - ami valójában igen lassú: a kb. 270 km-es utat 8 óra alatt tette meg - 10 órakor indult Zermatt-ból. Én Zürich-ből reggel 6-kor indultam, onnan 10-re értem a Zermatt-hoz, a Glacier Express-el délután 6-ra érkeztem St. Moritz-ba, ahonnan közvetlenül inudltam is vissza Zürich-be. Este 10-kor találkoztunk Balázzsal a Zürich-i főpályaudvaron. Gyakorlatilag 16 órát vonatoztam... De megérte! :)
 |
| From 2009-03 Svájc |
Gyönyörű időnk volt, így a tájat teljes pompájában lehetett élvezni. Azt gondoltam, hogy hétközben, szezonon kívül, alig lesznek majd az expresszen, de szinte tele volt. Az utasok kb. 20%-a külföldi volt, a többiek helyi turisták voltak. A vonaton szolgáltak fel ételeket, italakot. Jól néztek ki a kaják és az árak sem voltak annyira elszálltak, de én inkább a magammal vitt szendvicseket fogyasztottam és csak egy teát kértem.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
Szerdán a francia nyelvterületre, Genfbe mentem. Hasonlóan korán indultam, mert este házibuliba mentünk sajt-fondue-zni.
Genf nagyon tetszett! Egy kis Franciaország :) Megnéztem az óvárost: a Bíróság, a Városháza épületét, Genf legrégibb épületét az úgynevezett Maison Tavel-t. A Parc des Bastions-ban felállított Mur de la Réformation-t (reformátorok fala) , amit 1906-ban állítottak, Kálvin János 400. születésének emlékére. A 100 méter hosszú emlékmű közepén a genfi reformáció négy vezetőjének egyenként 5 méter magas szobra áll magasztosan.
Láttam még a Szt. Péter katedrálist és egy ortodox templomot.
Jártam a Jardin Anglais-ben (angolkert). Itt egy kép a bejáratáról:
Természetesen láttam a közeli Jet d'Eau-t, ami Genf jelképe és egyben a világ legmagasabb szökőkútja. 140 méter magasra lövi a vízet, másodpercenként 500 liter vizet bocsát ki, 200 km/h sebességel. Tök jól néz ki!
Tudom, hogy nem érdekel senkit, de azért leírom, hogy a 19. század végén építették, hogy elvezessék a felesleges víznyomást, amíg üzembe helyezik az épülő víztározót. A látvány azonban olyan sikeres volt a genfiek körében, hogy a hatóságok elhatároazták egy állandó kút építését. Sötétedés után díszkivilágításban úszik a szökőkút, de ezt sajnos már nem láttam, mert délután 3 körül indultam is vissza Zürich-be. Sajnos arra sem volt időm, hogy elmenjek az ENSZ palotához, ill. az ezt körülvevő parkba (Parc des Nations), de majd legközelebb!
 |
| From 2009-03 Svájc |
Láttam még a Szt. Péter katedrálist és egy ortodox templomot.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
Jártam a Jardin Anglais-ben (angolkert). Itt egy kép a bejáratáról:
 |
| From 2009-03 Svájc |
Természetesen láttam a közeli Jet d'Eau-t, ami Genf jelképe és egyben a világ legmagasabb szökőkútja. 140 méter magasra lövi a vízet, másodpercenként 500 liter vizet bocsát ki, 200 km/h sebességel. Tök jól néz ki!
 |
| From 2009-03 Svájc |
Tudom, hogy nem érdekel senkit, de azért leírom, hogy a 19. század végén építették, hogy elvezessék a felesleges víznyomást, amíg üzembe helyezik az épülő víztározót. A látvány azonban olyan sikeres volt a genfiek körében, hogy a hatóságok elhatároazták egy állandó kút építését. Sötétedés után díszkivilágításban úszik a szökőkút, de ezt sajnos már nem láttam, mert délután 3 körül indultam is vissza Zürich-be. Sajnos arra sem volt időm, hogy elmenjek az ENSZ palotához, ill. az ezt körülvevő parkba (Parc des Nations), de majd legközelebb!
Csütörtökön, az utolsó svájci esténken Balázs elvitt egy nagyon jó kis indiai étterembe, utána találkoztunk a munkatársaival és végül - hogyhogynem :) - egy salsa buliban kötöttünk ki, ahol egész este roptam a táncot :)
Összességében nagyon jól éreztük magunkat Svájcban. Úgy örülök, hogy Balázs meggyőzött, hogy menjek vele.
Utolsó képek a svájci sorozatunkból:
Utolsó képek a svájci sorozatunkból:
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
2009. április 1., szerda
Svájci Nemzeti Közlekedési Múzeum
A második Svájcban töltött hetünk alatt sem unatkoztunk! Múlt vasárnap, mint ahogy azt terveztük, közép-Svájcba: Luzern-be látogattunk el. Sajnos az időjárás nem kedvezett, így a "B" terv lépett életbe és a Nemzeti Közlekedési Múzeumba mentünk.
Már 11 előtt valamivel meg is érkeztünk. Vettünk egy kombinált belépőjegyet, ami a múzeumba, az ott talható planetáriumba és az épülethez tartozó IMAX moziba is belépést biztosított.
Ott kezdeném, hogy leraktuk a dolgainkat a ruhatárba. Itt a múzeumokban kulccsal zárható szekrényekbe lehet lepakolni a cuccokat, nincsen ruhatári személyzet. Itt fogasok is voltak, ahová fel lehetett akasztani a kabátokat. Meglepő módon ezt használják is az emberek és senkinek sem jut eszébe, hogy a sajátján kívül másét is hazavigye "véletlenül".
A múzeumban kiállított anyag bőséges, de befogadható. A tárlatok érdekesek, szórakoztatóak, sok interaktív résszel fűszerezve, így a gyerekek (és Balázs) is nagyon élvezték.
Bemutatják Svájc vasúti-, közúti-, vizi- és légiközlekedését. Ezeket kiegészítve az űrhajózásnak és a telekommunikácinak is szentelnek egy-egy részt.
A planetáriumban 40 perces előadások vannak óránként. Mi a Stella Nova című vetítésre mentünk el, ahol a Föld, a bolygók, a galaxisok és a héliumnál nagyobb atomok keletkezését mesélték el német nyelven, mi fejhallgatóval hallgattuk az angol fordítást -bár én franciául lehet, hogy többet értettem volna belőle...
Az IMAX moziban hatalmas vásznon 30-40 perces filmeket vetítenek. Mi egy elefánt család történetét néztük meg.
A sok és érdekes látnivaló annyira lekötött minket, hogy az egész napot ott töltöttük. Este érkeztünk vissza Zürich-be, ahol Balázs kollégáival elmentünk vacsorázni egy nagyon jó kis olasz étterembe, aztán pihentünk egy nagyot!
 |
| From 2009-03 Svájc |
Már 11 előtt valamivel meg is érkeztünk. Vettünk egy kombinált belépőjegyet, ami a múzeumba, az ott talható planetáriumba és az épülethez tartozó IMAX moziba is belépést biztosított.
Ott kezdeném, hogy leraktuk a dolgainkat a ruhatárba. Itt a múzeumokban kulccsal zárható szekrényekbe lehet lepakolni a cuccokat, nincsen ruhatári személyzet. Itt fogasok is voltak, ahová fel lehetett akasztani a kabátokat. Meglepő módon ezt használják is az emberek és senkinek sem jut eszébe, hogy a sajátján kívül másét is hazavigye "véletlenül".
A múzeumban kiállított anyag bőséges, de befogadható. A tárlatok érdekesek, szórakoztatóak, sok interaktív résszel fűszerezve, így a gyerekek (és Balázs) is nagyon élvezték.
 |
| From 2009-03 Svájc |
Bemutatják Svájc vasúti-, közúti-, vizi- és légiközlekedését. Ezeket kiegészítve az űrhajózásnak és a telekommunikácinak is szentelnek egy-egy részt.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
A planetáriumban 40 perces előadások vannak óránként. Mi a Stella Nova című vetítésre mentünk el, ahol a Föld, a bolygók, a galaxisok és a héliumnál nagyobb atomok keletkezését mesélték el német nyelven, mi fejhallgatóval hallgattuk az angol fordítást -bár én franciául lehet, hogy többet értettem volna belőle...
Az IMAX moziban hatalmas vásznon 30-40 perces filmeket vetítenek. Mi egy elefánt család történetét néztük meg.
 |
| From 2009-03 Svájc |
A sok és érdekes látnivaló annyira lekötött minket, hogy az egész napot ott töltöttük. Este érkeztünk vissza Zürich-be, ahol Balázs kollégáival elmentünk vacsorázni egy nagyon jó kis olasz étterembe, aztán pihentünk egy nagyot!
2009. március 28., szombat
Első hét Svájcban
Kicsit besűrűsödött a programunk az elmúlt napokban!
Ott kezdem, hogy múlt pénteken elutaztunk Zürich-be. Balázs munkaügyben, én pedig "turistáskodás-ügyben". Múlt hétvégén nem is vesztegettük az időnket: vettünk egy 6 napos Swiss Saver Flexi Pass-t, ami egy korlátlan vonatjegy, amit szabadon választott napokon lehet felhasználni és Svájc területén bármilyen közlekedési eszközzel utazhatunk vele, így a vonaton kívül érvényes minden városban a villamosra, buszra és a tavakon közlekedő hajókra is.
Hogy kihasználjuk a jegy adta lehetőséget, múlt szombaton meglátogattuk a fővárost, Bern-t. Délután innen Mülenen-be mentünk, hogy egy fogaskerekűvel felmenjünk a Nielsen csúcsra. Szerencsétlenségünkre a felvonó nem működött, bár így utólag én nem nagyon bánom - azért egy picit igen! - mert láttam, hogy a pálya iszonyatosan meredek. Azért Mülenen-ben - ami kb. egy két családból álló falu - körülnéztünk egy kicsit. A helyiek furcsán is szemléltek minket, idegeneket, hogy "ezek meg mit csinálnak itt". Jogosan is, hiszen az a hegyoldal gyakorlatilag az övék és ez kb. olyan mintha nálunk a kert végében egyszer csak megjelennének külföldi turisták fényképezőgéppel :) Azért barátságosak voltak. Este jó fáradtan, de sok szép fotóval érkeztünk vissza Zürichbe.
Vasárnap északnak vettük az irányt: megnéztük Schaffhausen-t és a tőle 4 km-re lévő Rheinfall vízesést, ami bár csak 23 méter magas, de Európa legszélesebb (150 méter) vízesése. Gyönyörű időnk volt, így a látvány igen pazar volt.
Innen továbbvonatoztunk Stein am Rhein-be, ami egy nagyon szépen karbantartott német falucska. A képek magukért beszélnek.
A hétköznapokon Balázs szorgalamasan dolgozott, én eközben Zürich-et jártam be keresztül-kasul. Voltam a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, sok templomban és hát a városban való kószálás önmagában sem utolsó élmény. Nagyon tetszik Zürich. Első benyomásra a svájciak cseppet sem olyan tartózkodóak és távolságtartóak, mint amilyennek sokan mondják őket. Az óvárosban rengeteg szép, mesés kis utcát találni. A belváros tömve van igényes üzletekkel. Minden világmárka képviselteti magát. A patinás épületek erősen emlékeztetnek Budapest és Bécs építészetére. Sok a kávézó és étterem. Pezseg az élet.
Természetesen a kulináris élvezetekről is muszáj szót ejtenem! A héten elementünk Balázs kollégáival sajt fondue-zni... Az előétel pácolt szárított sonkák voltak, aztán jött a fondue és a végén egy könnyű gyömülcssalátával zártunk. A fondue nagyon ízlett! Kenyérdarabokat kell egy hosszú villára szúrni és az olvasztott sajtba mártani. Bár nem a legkönnyebb étel, de mindenképp ki kellett próbálni. A fondue egyébként különböző, olvasztásra alkalmas sajtokból készül, valamint némi fűszer (pl. fokhagyma, szerecsendió) hozzáadásával. Természetesen minden éttermeknek megvan a maga titkos receptje, ami újra és újra visszacsábítja a vendéget.
Ma a déli részre mentünk, ahol olaszul beszélnek. Megnéztük Locarno kisvárost, ami a Lago Maggiore tó partján fekszik. Az innen induló kisvonattal elmentünk Domodossola-ba, ami már Olaszország területén van. A két város közötti út a Centovalli-n ("Száz völgy") megy keresztül és igazán izgalmas. Rengeteg völgyön át vezet az út és a kilátás lélegzetelállító: szurdokok, vízesések, mindez hidakon, viaduktokon, alagutakon keresztül. A bökkenő a mai nappal csak az volt, hogy végig esett az eső :( . Mi azért élveztük az utazást és amennyire az eső engedte a tájat is próbáltuk befogadni, de fotózni nem nagyon tudtunk.
Holnap Luzern-be megyünk. Valószínű a maihoz hasnolóan borzalmas időnk lesz, de már kinéztünk pár múzeumot, ami érdekes lehet.
Jövő héten - ha minden jól megy - ellátogatok Genfbe, kedden pedig a Glacier Express-en végigzakatolok a Zermatt-ból St. Moritz-ba vezető 7 és fél órás alpesi vasútvonalon. Ez egy különleges vonat, aminek hatalmas panoráma-ablakai vannak és lassan végigmegy az Alpok mentén, gyönyőrű kilátást biztosítva a tiszteletet parancsoló hegycsúcsokra és a közöttük lassan folyó gleccserekre. Remélem a reggel 6 órás indulás megéri majd! :)
Ott kezdem, hogy múlt pénteken elutaztunk Zürich-be. Balázs munkaügyben, én pedig "turistáskodás-ügyben". Múlt hétvégén nem is vesztegettük az időnket: vettünk egy 6 napos Swiss Saver Flexi Pass-t, ami egy korlátlan vonatjegy, amit szabadon választott napokon lehet felhasználni és Svájc területén bármilyen közlekedési eszközzel utazhatunk vele, így a vonaton kívül érvényes minden városban a villamosra, buszra és a tavakon közlekedő hajókra is.
Hogy kihasználjuk a jegy adta lehetőséget, múlt szombaton meglátogattuk a fővárost, Bern-t. Délután innen Mülenen-be mentünk, hogy egy fogaskerekűvel felmenjünk a Nielsen csúcsra. Szerencsétlenségünkre a felvonó nem működött, bár így utólag én nem nagyon bánom - azért egy picit igen! - mert láttam, hogy a pálya iszonyatosan meredek. Azért Mülenen-ben - ami kb. egy két családból álló falu - körülnéztünk egy kicsit. A helyiek furcsán is szemléltek minket, idegeneket, hogy "ezek meg mit csinálnak itt". Jogosan is, hiszen az a hegyoldal gyakorlatilag az övék és ez kb. olyan mintha nálunk a kert végében egyszer csak megjelennének külföldi turisták fényképezőgéppel :) Azért barátságosak voltak. Este jó fáradtan, de sok szép fotóval érkeztünk vissza Zürichbe.
Vasárnap északnak vettük az irányt: megnéztük Schaffhausen-t és a tőle 4 km-re lévő Rheinfall vízesést, ami bár csak 23 méter magas, de Európa legszélesebb (150 méter) vízesése. Gyönyörű időnk volt, így a látvány igen pazar volt.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
Innen továbbvonatoztunk Stein am Rhein-be, ami egy nagyon szépen karbantartott német falucska. A képek magukért beszélnek.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
A hétköznapokon Balázs szorgalamasan dolgozott, én eközben Zürich-et jártam be keresztül-kasul. Voltam a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, sok templomban és hát a városban való kószálás önmagában sem utolsó élmény. Nagyon tetszik Zürich. Első benyomásra a svájciak cseppet sem olyan tartózkodóak és távolságtartóak, mint amilyennek sokan mondják őket. Az óvárosban rengeteg szép, mesés kis utcát találni. A belváros tömve van igényes üzletekkel. Minden világmárka képviselteti magát. A patinás épületek erősen emlékeztetnek Budapest és Bécs építészetére. Sok a kávézó és étterem. Pezseg az élet.
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
 |
| From 2009-03 Svájc |
Természetesen a kulináris élvezetekről is muszáj szót ejtenem! A héten elementünk Balázs kollégáival sajt fondue-zni... Az előétel pácolt szárított sonkák voltak, aztán jött a fondue és a végén egy könnyű gyömülcssalátával zártunk. A fondue nagyon ízlett! Kenyérdarabokat kell egy hosszú villára szúrni és az olvasztott sajtba mártani. Bár nem a legkönnyebb étel, de mindenképp ki kellett próbálni. A fondue egyébként különböző, olvasztásra alkalmas sajtokból készül, valamint némi fűszer (pl. fokhagyma, szerecsendió) hozzáadásával. Természetesen minden éttermeknek megvan a maga titkos receptje, ami újra és újra visszacsábítja a vendéget.
Ma a déli részre mentünk, ahol olaszul beszélnek. Megnéztük Locarno kisvárost, ami a Lago Maggiore tó partján fekszik. Az innen induló kisvonattal elmentünk Domodossola-ba, ami már Olaszország területén van. A két város közötti út a Centovalli-n ("Száz völgy") megy keresztül és igazán izgalmas. Rengeteg völgyön át vezet az út és a kilátás lélegzetelállító: szurdokok, vízesések, mindez hidakon, viaduktokon, alagutakon keresztül. A bökkenő a mai nappal csak az volt, hogy végig esett az eső :( . Mi azért élveztük az utazást és amennyire az eső engedte a tájat is próbáltuk befogadni, de fotózni nem nagyon tudtunk.
Holnap Luzern-be megyünk. Valószínű a maihoz hasnolóan borzalmas időnk lesz, de már kinéztünk pár múzeumot, ami érdekes lehet.
Jövő héten - ha minden jól megy - ellátogatok Genfbe, kedden pedig a Glacier Express-en végigzakatolok a Zermatt-ból St. Moritz-ba vezető 7 és fél órás alpesi vasútvonalon. Ez egy különleges vonat, aminek hatalmas panoráma-ablakai vannak és lassan végigmegy az Alpok mentén, gyönyőrű kilátást biztosítva a tiszteletet parancsoló hegycsúcsokra és a közöttük lassan folyó gleccserekre. Remélem a reggel 6 órás indulás megéri majd! :)
2008. augusztus 8., péntek
Élet az irodában és "Zürich by night"
Csináltam pár képet a zürich-i Google irodáról (annak ellenére, hogy már eleve tele van a net ilyen fotókkal).
Ez például egy "tárgyalóterem":
Lementünk az első emeletre biliárdozni... de nem lépcsőn:
Ide érkeztünk:
...és egy jót játszottunk:
Itt lehet megpihenni, meditálni és aludni (Water Lounge):
Abban a régi-stílusú öntöttvas kádban vannak párnák és abban is lehet aludni!)
Ez az előszobája a pihenőszobának:
Azért nem csak biliárdozunk és alszunk egész nap! Úgy 9-10 órát szoktunk bent lenni, ebből maximum 1 óra a "lógás", ami után viszont újult erővel folytatjuk a munkát.
Zürich by night:
Még egy érdekesség: ez a kisautó még egy robogónál is kisebb:
Nem sok minden történt velem a héten: szinte csak melóztam. Kétszer elmentem kollégákkal esti sörözésre. Tegnap esett az eső, de pont a villamoson voltam, úgyhogy nem áztam el.
Holnap reggel már indulok is vissza Dublinba!
Ez például egy "tárgyalóterem":
 |
| From Zürich 2008-08 |
Lementünk az első emeletre biliárdozni... de nem lépcsőn:
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
Ide érkeztünk:
 |
| From Zürich 2008-08 |
...és egy jót játszottunk:
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
Itt lehet megpihenni, meditálni és aludni (Water Lounge):
 |
| From Zürich 2008-08 |
Abban a régi-stílusú öntöttvas kádban vannak párnák és abban is lehet aludni!)
Ez az előszobája a pihenőszobának:
 |
| From Zürich 2008-08 |
Azért nem csak biliárdozunk és alszunk egész nap! Úgy 9-10 órát szoktunk bent lenni, ebből maximum 1 óra a "lógás", ami után viszont újult erővel folytatjuk a munkát.
Zürich by night:
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
 |
| From Zürich 2008-08 |
Még egy érdekesség: ez a kisautó még egy robogónál is kisebb:
 |
| From Zürich 2008-08 |
Nem sok minden történt velem a héten: szinte csak melóztam. Kétszer elmentem kollégákkal esti sörözésre. Tegnap esett az eső, de pont a villamoson voltam, úgyhogy nem áztam el.
Holnap reggel már indulok is vissza Dublinba!
2008. augusztus 3., vasárnap
Lucern, Beromünster + repülés
Ma úgy döntöttem, hogy kihasználom a svájci nyarat és elmegyek vitorlázórepülni. Jól tettem :)
Ha nem is volt tökéletes az idő, azért volt annyi termik, hogy nagyobb nehézség nélkül több mint egy órát fent tudtunk maradni. Szerintem a két óra is meglett volna, de én csak egyre fizettem be :)
Szerencsére jófej volt a pilóta és majdnem végig én repülhettem. Egy év kihagyás után nagyon jó volt megint repülni!
A svájci hegyek, kék tavak és zöld legelők elég pazar hátteret biztosítottak. Jövök én még ide! :)
A reptér előtt még voltam Lucern-ben és Beromünster faluban. Mind a kettő gyönyörű!
Ja! Ma sikerült otthonfelejtenem a naptejet... Le is pirultam. Tudatosan próbáltam árnyékban maradni, úgyhogy nem fáj, de azért már látszik. Legalább van egy kis színem.
Akit érdekel a többi kép, annak itt a link a "Zürich 2008" fotóalbumomhoz.
Itt kezdődik a mai sorozat: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/ZRich200808/photo#5230385312599114754
Ha nem is volt tökéletes az idő, azért volt annyi termik, hogy nagyobb nehézség nélkül több mint egy órát fent tudtunk maradni. Szerintem a két óra is meglett volna, de én csak egyre fizettem be :)
Szerencsére jófej volt a pilóta és majdnem végig én repülhettem. Egy év kihagyás után nagyon jó volt megint repülni!
A svájci hegyek, kék tavak és zöld legelők elég pazar hátteret biztosítottak. Jövök én még ide! :)
A reptér előtt még voltam Lucern-ben és Beromünster faluban. Mind a kettő gyönyörű!
Ja! Ma sikerült otthonfelejtenem a naptejet... Le is pirultam. Tudatosan próbáltam árnyékban maradni, úgyhogy nem fáj, de azért már látszik. Legalább van egy kis színem.
Akit érdekel a többi kép, annak itt a link a "Zürich 2008" fotóalbumomhoz.
Itt kezdődik a mai sorozat: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/ZRich200808/photo#5230385312599114754
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)