Döncike 1 éves

Ma van Döncike szülinapja. Ezt a bejegyzést tavaly, Dönci születése után pár nappal írtam meg, de valami miatt nem tettem közzé. Most pótolom ezt a lemaradásomat. Íme harmadik gyermekünk születésének a története.

Túl a félidőn

Csütörtökön töltjük a 26. hetet. A várandós hetek ezúttal tényleg villámsebeséggel repülnek. A két gyerkőc mellett annyi a tennivalóm, hogy nincs sok időm elmélyülni a várandósság csodáiban (az árnyas oldalról nem beszélek, mert azt akarva akaratlanul időhiány mellett is tapasztalom, érzem). De ezúttal nem tudok kismamajógára járni, vagy rendszeresen írni erről. Viszont este, mikor mindenki elcsendesül Hármaska beindul és az az 1-2 óra - míg el nem alszom - a miénk. Ilyenkor szoktam vele beszélgetni, simizni, rá figyelni, tervezgetni, elmélyülni abban, hogy bizony a harmadik kisbabánkat várjuk.

A Kistesó érkezésének története

Épp két hete, hogy megérkeztek hozzánk a szüleim. Előtte Balázs anyukája volt nálunk két hetet, hogy az utolsó hetekben segítsenek nekem Nóri körül.

Az utolsó hetekben még találkoztam egyszer a midwife-okkal és a háziorvosommal is. Az utolsó napokban pedig igazi időzített bombának éreztem magamat.

Babavárás: 38. hét

Az elmúlt két hétben sokminden történt és igazából semmi sem történt. Na, ezt jól megmondtam, de mindjárt kifejtem miről is van szó.

Két héttel ezelőtt, kedd este vacsi után Balázs úgy érezte, hogy most azonnal össze kell raknia a Baba kiságyát, úgyhogy Nórival kettesben neki is álltak.

Babavárás: 36. hét

Két hete voltam a kórházban, a 34. heti ultrahangon. Azért kellett bemennem, hogy megnézzék a méhlepény állapotát. Ugyanis még a 20. héten kiderült, hogy mélyen fekszik a méhlepény. De a mostani ultrahang eredménye nagyon megnyugtató volt, a lepény feljebb mozdult, a Baba feje pedig már lent van. Rákérdeztem azért a biztonság kedvéért a Baba nemére és mondta a szonográfus, hogy egyértelműen kisfiú :)

Babavárás: 34. hét

Hihetetlen gyorsan telnek a hetek és mindig meglepődök, hogy máris itt az ideje egy újabb babavárós posztnak.

Az elmúlt két hét jól telt. A sok-sok pihenésnek köszönhetően a kellemetlen fájdalmak megszüntek. Igaz, nem vihetem túlzásba a mozgást, mert egy-egy aktívabb nap után este már éreztem a szúró, fájó, húzó érzést. De ha figyelek arra, hogy napközben is sokat pihenjek, akkor nincs semmi gond.

Babavárás: 32. hét

Az elmúlt két hét elég eseménytelenül telt a terhességet illetően. Múlt kedden voltam a háziorvosomnál a szokásos terhesgondozáson. Semmi különös nem volt. Minden rendben.

A héten sem történt semmi különös, azt leszámítva, hogy kényelmetlen a várandósság.

Babavárás: 30. hét

Nahát! El sem hiszem, hogy  már túl vagyunk a terhesség 3/4-én! Annyira gyorsan repülnek a napok, a hetek...

Múlt héten a háziorvosomnál (GP) voltam terhesgondozáson. A szokásos vérnyomásmérés, vizeletminta és babaszívhang-ellenőrzés volt. Megemlítettem, hogy néha elég durván keményedek. A szokásos választ kaptam: a terhesség ezen szakaszában ez teljesen normális és ha más tünetem nincs, nem kell vele foglalkozni. Kb. 5 perc volt az egész vizit.

Babavárás: 28. hét

Legutóbb említettem, hogy milyen jókat alszom mostanság. Na, amint ezt leírtam nektek jött néhány álmatlan éjszaka. Az történt, hogy vasárnap délután lepihentem, de kivételesen Balázs párnáját használtam, ami nagyobb és keményebb, mint az enyém. Ennek következményeként sikerült elaludnom a jobb lapockám környékét.

Babavárás: 26. hét

A 24. heti beszámolóm az ünnepek miatt elmaradt, de most igyekszem mindent pótolni.

Az elmúlt napokban nagyon fáradt voltam. Nem hiszem, hogy ez kizárólag a terhességem miatt lenne, szerintem az utazás és az évkezdés is okozója. Túlzás nélkül mondhatom, hogy két állapot között vergődöm egész nap: fáradtság és éhség. Mindig ennék: bármit, akármit de leginkább mindent. Nagyon nehéz megállni, hogy ne tömjem folyamatosan magamat, de azért elég sikeresen megy a dolog.

Babavárás: 20. hét

A végéről indítok: pénteken voltam a 20. heti genetikai ultrahangon. Ezt a vizsgálatot a kórházban az ún. "Fetal Assessment Department"-en végzik. Emlékszem Nórival annak idején a 17. héten csinálták meg ezt a vizsgálatot és ez volt az első kórházi látogatásunk vele.
A mostani terhességem viszont kicsit más, hiszen ez volt a második látogatásom ezen az osztályon és ezen kívül már volt két sima kórházi vizitem is.

Babavárás: 18. hét

Felétek is ilyen gyorsan repülnek a napok?! El sem hiszem, hogy lassan itt a félidő!

Hétfőn voltam a háziorovosomnál. Megkaptam az influenza elleni védőoltást. Sokan csak legyintenek, ha az influenzáról van szó, hogy "á, az csak egy nátha!" Egy kicsit azért többről van szó.

Babavárás: 14. hét

Kedden voltam a kórházban az első kórházi vizsgálaton (First Hospital Visit). Már voltam 9 hetesen egy ultrahangon (ún. "Early Pregnancy Scan"), de ez csak az előző vetélés miatt volt. Normál esetben az első kórházi vizsgálatra a 12-15. hét körül kerül sor. Negyed kettőre volt időpontom, de tapasztalatból tudom, hogy jobb odaérni előbb. Sokkal előbb. Ezért Balázs aznap itthonról dolgozott és Ő vigyázott Nórira. Én pedig dél körül elindultam otthonról és fél egy után valamivel már ott is voltam a kórházban.

Gólyahír

Szeretnénk veletek megosztani ezt az örömteli hírt: kisbabát várunk!

A nyaralásunk előtt tudtuk meg, hogy ismét babát várunk. Szerencsére a nyaralásunk alatt elkerültek a terhességi tünetek. De amint hazaértünk (szó szerint, a hazaérkezésünk napján), a terhesség 6. hetén, kezdetét vették az első trimeszterre jellemző kellemetlen tünetek: émelygés, hányás, fáradékonyság, puffadás. Ezek a reggeli ébredéskor jelentkeztek és egész nap jellemzőek voltak.

Nóri érkezése, avagy egy szülés élménye Dublinban

Szeretném veletek megosztani ezt az élményt. Főleg azok számára lehet érdekes ez a történet, akik tervezik, hogy Dublinban vállalnak gyereket és itt szeretnék megszülni.

Sok magyar ismerősöm nem bízik az itteni orvosi ellátásban és ezért inkább hazamennek szülni. Mi úgy döntöttünk, hogy Dublinban járunk terhesgondozásra és itt is szüljük meg a babát. Balázs szeretett volna a szülésnél jelen lenni, többek között ezért is döntöttünk emellett.

A terhesgondozásról már írtam néhányszor, de ha bárkinek kérsdése lenne ezzel kapcsolatosan, kérlek írjatok és nagyon szívesen írok erről bővebben. Most csak magát a szülést szeretném elmesélni.

Január 27-én, csütörtökön, hajnal 4 órakkor fájásokra ébredtem. Mivel nem rendszeresen jöttek a fájások, azt hittem, hogy ezek is csak jósló fájások és nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán pár óra alatt erősödtek. 7 óra körül anyukám mondta, hogy szerinte induljunk el a kórházba. Háromnegyed nyolckor indultunk, a legnagyobb reggeli dugóban. Balázs bevállalta a szabálytalankodást, így a buszsávban mentünk szinte végig, úgyhogy rekord időt futottunk: 25 perc alatt odaértünk. Ekkor már 4 percenként jöttek a fájások. Bejelentkeztünk a kórház recepcióján, ahol pár percet várnunk kellett, mire kaptunk szülésznőt és szobát.

Egy nagyon kedves, középkorú, indiai származású szülésznőt kaptam, akit Shiva-nak hívtak. Mellette volt még egy fiatal, ír nővérke, aki most tanulja a szakmát. Ők ketten végig ott voltak velünk a szülőszobán. A nővérke és Shiva is mindent megtettek, hogy kényelmessé tegyék számomra a vajúdást. Kérdezték, hogy szeretnék-e zuhanyozni vagy jóga labdán ülni. Segítettek, hogy milyen pozíciókkal próbálkozzak, a fájó derekamat felváltva masszírozták, tettek rá meleg borogatást. Közben végig biztattak, hogy milyen jól csinálom, hogy ügyes vagyok, szóval fizikailag is és lelkileg is támogattak.
Mellettük a legnagyobb támasz és segítség természetesen Balázs volt. Ő is ott volt velem végig, segített, bátorított és bár fizikailag én szültem meg Nórit, de Ő is átélte velem a szülés minden percét és hihetetlen erőt adott.

9 óra körül vizsgált meg először a szülésznő és megállapította, hogy valóban elkezdődött a vajúdás, addigra már 2 ujjnyira voltam kitágulva.

A szülésznő az engedélyemet kérte, hogy megrepessze a magzatburkot, amit természetesen meg is adtam. Fájdalommentes volt maga a repesztést, de ettől kezdve a fájások egyre intenzívebbek lettek. Gondoltam, hogy kérek valami fájdalomcsillapítót, de megbeszéltük, hogy várok még 1-2 órát - ugyanis akkor vizsgált meg újra a szülésznő hogy hogy tágulok. Közben kipróbáltam a nevetőgázt, hogy enyhüljön a fájdalom, de nem igazán vált be, csak hánytam tőle...
Nem tudom, hogy a kismama jóga segített-e, vagy a sok séta a terhesség végén, esetleg a málnalevél tea, vagy csak szerencsés voltam, de 2 órával később már 8 cm-re voltam kitágulva. Onnan kezdve még egy óra volt és jött is a kitolási szakasz. Ez nekem már szinte nem is fájt... csak a nagy nyomást volt nehéz produkálni. Végül 25 perccel és 6 összehúzódással később kijött a baba feje, onnan még egy nyomás volt és már kint is volt a baba.
12:45-kor született meg pici Nórikánk.

Én teljes sokkban voltam. Gyorsan megtörölgették Nórit, azonnal a mellkasomra tették és gratuláltak az első gyermekünkhöz. Ez után még kb. fél órát voltunk a szülőszobán. Miután rendbe raktak, megkérdezték, hogy kérek-e kávét, teát, vagy valamit inni. Kértem teát, amit úgy szolgáltak fel, mint az itteni bárokban szokás: kis acél kancsóban, mellette tej, cukor és még kétféle kekszet is kaptam hozzá. Nagyon jól esett a megerőltető munka után.

Ezt követően tolókocsival levittek az újszülött osztályra, ahol heten voltunk egy szobában. Az ágyak függönnyel vannak elválasztva. Nem biztosít semmilyen hangszigetelést, de mégis úgy érzi az ember, hogy van egy saját kis "szobája". Volt egy kis éjjeliszekrényem, TV-m (ami érintőképernyős volt és internet is volt rajta). Minden nap adtak reggelit, ebédet, vacsorát. Ebédnél többféle menü közül lehetett választani és elég nagy adagokat adtak.

A gyereket mellém tették egy gurulós kiságyba. Ha pelenkázni kellett, akkor csak áttoltam az ággyal együtt a pelenkázóba.

A kórházi ellátás fantasztikus volt. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden nővér, orvos gratulált és megkérdezték a baba nevét. Mindezt bármiféle paraszolvencia nélkül. A teljes ellátás ingyenes volt.

Nagyon elégedettek voltunk mind a kórház felszereltségével, mind a személyzet hozzáállásával és szakértelmével.

Mi a terhesgondozás alatt feliratkoztunk az ún. "early transfer home" programra. Ez azt jelenti, hogy ha a kismama természetes úton szül és minden rendben van vele, akkor már másnap hazamehet. Természetesen nem kötelező másnap elhagyni a kórházat. Azt hiszem három napig lehet maradni. Persze ha felmerül bármi gond, komplikáció akkor tovább is benttartják a kismamát.

Mivel én jól éreztem magam és a baba is egészséges volt, már másnap jöttünk is haza. Az "early transfer home" programhoz az is hozzátartozik, hogy a hazaérkezést követő öt napban naponta házhoz jön egy szülész-védőnő. Megvizsgálják az anyukát és a kisbabát, segítenek a helyes szoptatási technika elsajátításában és megválaszolják az anyuka kérdéseit.

Hozzánk egy ír nő, Barbara jár ki. Nagyon kedves, segítőkész. Holnap lesz az utolsó vizitje nálunk. Ezt követően egy körzeti nővér jön majd ki egy alkalommal. Ő is megnézi a babát és engem is.

Jól vagyunk! A szopizással vannak gondok, de kitartóan próbálkozunk. Barbara adott tippeket, tanácsokat és meg is mutatta, hogyan kéne csinálni. Higgyétek el, nem olyan egyszerű dolog ez a szopiztatás. Sajnos legtöbbször csak bimbóvédővel sikerül rácuppantani a picit a cicimre. Nagyon aggódok, hogy anélkül nem is fogom tudni szopiztatni, de próbálkozunk és remélem előbb-utóbb menni fog.

Tudom, hogy sokan bírálják az ír egészségügyet. Maguk az írek szidják a legjobban, sajnos nem is alaptalanul. Szerencsére nekünk a szülés volt az első találkozásunk az itteni egészségüggyel és ez nagyon pozitív élmény volt. Maximálisan elégedettek voltunk az ellátással.

Hát ez volna pici lányunk világrajövetelének története. Egy új fejezet kezdődik életünkben. Izgatottan várjuk a folytatást :)

Ezúton is köszönet mindenkinek, hogy gondoltatok ránk, hogy szurkoltatok nekünk és köszönjük a gratulációkat, jókívánságokat.

Megérkezett Nórika

Január 27-én, 12:45-kor, megszületett Lécz Nóra, 3,6 kg-mal és 52 cm-rel. Nóri jól van, velem is minden rendben. Balázs is jól van.

Anyukám itt van velünk péntekig, így van segítségünk, ami el is kell most. Péntek este érkezik hozzánk Balázs anyukája, úgyhogy egymást váltják a nagymamák :)

Nóri érkezésének részletes történetét is megírom majd. Addig is, íme néhány kép az első napokról:

From Nóra

From Nóra

From Nóra

From Nóra

From Nóra

From Nóra

From Nóra

40. héten túl...

Ma délelőtt voltunk a kórházban vizsgálaton.

Az a helyzet, hogy a 12. héten készült ultrahangon a baba mérete alapján január 22-re jósolták a pici világrajövetelét. Ez azt jelenti, hogy eddig 4 napot késik Nórika. Ez még normálisnak tekinthető. Csak 10-12 nap túlhordás után döntenek a szülés mesterséges beindításáról.

Megvizsgálták ultrahanggal és minden rendben van. Egészséges, erős a szívhang. A fejmérete és a hasméret is jó. Ezek alapján kereken 3 kg-ra jósolják Nóri súlyát.

A feje már kellőképpen lent van, úgyhogy gyakorlatilag bármikor megszülethet.

Szóval még mindig várunk... Anyukám el van keseredve, mert szombaton már megy haza és fél, hogy lemarad a nagy napról... Remélem minél hamarabb kibújik a kismanó és anyuék még láthatják újszülöttként!

Barcelona

Idén eredetileg nem szerettem volna nyaralni menni. Aztán Balázs meggyőzött, hogy még utoljára menjünk el kettesben nyaralni :). Az úticél nem volt kérdéses: Balázs tavaly pár napot töltött Barcelonában. Céges út volt (csapatépítés) és nagyon tetszett neki a város. Miután hazajött, megígérte, hogy engem is elvisz majd. Így esett a választás a katalán fővárosra.

Mi az aktív pihenés hívei vagyunk. Szeretünk várost nézni, túrázni, autót bérelni és csillagtúrákat tenni. Ezúttal is próbáltunk minél több programot belesűríteni a kicsit több, mint egy hetünkbe. A megszokott tempónkat nem tudtuk felvenni, mert a pici baba sok energiámat leköti :)

A szállásunkat már előre lefoglaltuk. A városközpontban, a Hotel Hesperia del Port-ban szálltunk meg. Elég szűkös volt a szobánk, de ezt leszámítva elégedettek voltunk a hotellal. Kedden délután indultunk Dublinból és késő este érkeztünk meg Barcelonába. Aznap este már nem is csináltunk semmit, csak bedőltünk az ágyba. Az igazi program másnap reggel indult.

Első nap Barcelona központjában mászkáltunk. Bejártuk az Óvárost. Délután egy parkba mentünk, pihentünk egy kicsit az árnyékban, majd mentünk is vissza a szállásra. Egy jó kis szieszta után csavarogtunk még egyet a városban.

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Következő nap délelőtt a Park Güell-t jártuk be, délután pedig a La Sagrada Familia-t néztük meg kívülről, belülről. Mindkettő kihagyhatatlan, kötelező program Barcelonában!

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Pénteki napunkat a Cosmo Caixa Museum-ban kezdtük. Ez egy érdekes tudományos múzeum, főleg - de nem kizárólag - gyerekeknek. A múzeumban van egy nagy kiállítási terület mindenféle pszichológai, biológiai, fizikai és geológiai érdekességgel. Ezen kívül működik az épületben egy modern planetárium is. A fő látványosságok egyike egy melegház, amiben egy kis esőerdőt építettek fel. Ennek az alsó része egy hatalmas akvárium, amiben trópusi halak úszkálnak.

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Délután felmentünk a Tibidabo-ra, a város északi részén lévő 512 méter magas hegyre. A hegy csúcsán egy templom található, aminek a tetején egy másik templom áll, amin egy Jézus szobor van. Hmm... elég érdekes. Állítólag ez volt a spanyolok válasza a párizsi Sacré Coeur-re. Az biztos, hogy elég robosztus látványosság! Nagyon messziről is jól látható a templom.

A hegytetően van még egy vidámpark is, de nem ültünk fel semmire.

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Szombaton pihenésképpen elmentünk Sitges-be napfürdőzni. Ez egy gyönyörű üdülőfalu, szép, homokos tengeparttal. Vonattal 40 perc Barcelonától. Egész nap a parton pihentünk, strandoltunk. Nagyon jó volt kicsit semmit tenni :)

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Másnap szintén strandoltunk, ezúttal a barcelona-i strandon.

Délután felmentünk fogaskerekűvel a Montjuïc-ra. Ez egy domb a város szélén, nagy parkokkal, stadionnal és több múzeummal. Az itt lévő Nemzeti Múzeumhoz sétáltunk, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra, valamint a Font Magica-ra, a "Varázs szökőkútra". Nyáron esténként kilenc órától, félóránként beindul a színes fényekkel kivilágított szökőkút. A látványosságot zenei aláfestés egészíti ki. Gyönyörű volt az összhang!

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Hétfőn reggel vonatra pattantunk és elmentünk a Montserrat-ra. Majdnem egy órát vonatoztunk. A vonat a hegy lábánál tett le minket, onnan függővasúttal mentünk fel, majd siklóra szálltunk, ami felvitt a Sant Joan csúcshoz. Innen - 1200 méteres magasságból - csodáltuk a különleges sziklákat és a gyönyörű kilátást. Kicsit sétáltunk a környéken. Meglátogattuk a Bazilikát és a Monserrat-i Múzeumot majd késő délután indultunk vissza Barcelonába.

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

From 2010-09 Barcelona

Az utolsó napon sem tétlenkedtünk. Reggel a Hajózási Múzeumba látogattunk el. Sajnos a múzeum éppen átépítés alatt van, ezért csak egy része látogatható. Innen elmentünk a La Boqueria-ra, ami egy nagy piaccsarnok a belvárosban. Vettünk sok finomságot - főleg húsárút: szárított sonkát (jamón serrano), szalámit. Délután már tényleg csak pihentünk és pakoltunk.

Másnap reggel még a hotelben reggeliztünk és indultunk is a reptérre.

Ja és hát az egyik legfontosabb eseményt nem írtam! Képzeljétek, vasárnap este először éreztem, ahogy megmozdul a pici baba a hasamban. Gyorsan szóltam Balázsnak és ő is érezte, hogy rúgott a babucika :)

Nagyon klassz kis nyaralás volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Ismét gyönyörű helyeken jártunk, szép és érdekes dolgokat tapasztaltunk és nagyon finomakat ettünk: péksütiket, tapas-okat, pintxos-okat, finom - ízes - gyümölcsöket, fagyikat... Nyamm! Sajnáltam, hogy ilyen hamar elment ez a picit több, mint egy hét.

Legközelebb októberben megyünk majd szabira. Hazalátogatunk Magyarországra. Sajnos csak egy hosszú hétvégére telette a maradék szabinkból.

Ja és hát a legutóbbi kórházi látogatásunkról sem írtam még. Szeptember 6-án voltunk a 20. heti ultrahangos vizsgálaton a kórházban (bár nekünk ez már a 21. hét volt, de nem baj, mert a picit a mérete alapján úgyis későbbre jósolják). Az ultrahangon mindent rendben találtak. Megmérték a pici fejét, karját, combját. Szerettük volna tudni a baba nemét. A legutóbbi ultrahangos vizsgálatnál még nem lehetett látni, de a mostanin már többet mutatott magából a baba és ha minden igaz, kislányt várunk! :)

Első kórházi vizsgálat

Ma reggel elmentünk az első kórházi vizsgálatunkra. Mivel eredetileg tegnap estére kaptunk időpontot, ami a kórház hibájából maradt el, így azt mondták, hogy elsők között hívnak majd be minket. Ez sajna csak részben volt igaz, de sebaj.

A terhesgondozás recepcióján kellett bejelentkezni, ahol a recepciós a tegnapiak miatt sűrű elnézést kért, majd kitöltötte az adatlapokat és elmondta, hogy hova kell mennünk. Ezután egy váróterembe mentünk, ami tele volt kismamákkal. Furi volt egy helyen ilyen sok nagy hasú nőt együtt látni :).

Szóltunk az egyik nővérkének, hogy tegnap már itt voltunk, mondta, hogy foglaljunk helyet és mindjárt behív. Ez így is lett, szóval az elsőként behívnak dolog itt ki is merült. Ezután vizelet vizsgálat volt, onnan pedig egy másik váróterembe kellett menni ahonnan érkezési sorrendben vártunk a vérvételre. Na ez egy örökkévalóságnak tűnt. Előttem hatan voltak, de majdnem egy órát (!!!) vártam mire sorra keültem. Annyira nyugisak, ráérősek a nővérkék, hogy egy-egy vérvétel 10 percig tartott. Persze ennek megvan az előnye is: a nővérkék nyugisak, beszélgetnek a kismamákkal és nagyon kedvesek.

Ezután vissza kellett mennünk az első váróterembe és vártunk, hogy beszólítsanak az ultrahangra. Az ultrahangot egy indiai származású doktornő csinálta. Mindent rendben talált, de sajnos az ultrahang felvétel minősége nem volt tökéletes, így nem tudta megmondani a kisbabánk nemét. Azért azt látni lehetett, hogy megint sokat mocorgott a pici és integetett a kezével :).

Ez az első kórházi látogatásunk -így hogy az elsők között hívtak be- két és fél órát vett igánybe. Szóval minden kismamának, aki itt Dublinban un. "public" terhesgondozáson szeretne részt venni, azt ajánlom, hogy legyenek türemelemmel a vizsgálatok során.

Ez a "public" ellátás ingyenes, olyasmi mint otthon az SZTK. Mindig az ügyeletes védőnőhöz ill. orvoshoz kerülünk és majd a kisbaba is az ügyeletes orvosnál ill. szülésznőnél fog megszületni. Persze lehet un. private programot is választani, azaz magán orvoshoz járni. Ebben az esetben mindig ugyanahhoz az orvoshoz kerül a kismama, de azt hiszem, hogy a szülésznőt ebben az esetben sem lehet kiválasztani (bár ez utóbbiban nem vagyok biztos). A magán szülések 4000-5000 euró körüli összegbe kerülnek. Ezt itt főleg azoknak ajánlják, akiknek valamilyen komplikáció merül fel a terhességük alatt, vagy akik idősebb korban vállalnak kisbabát. Ezeken kívül létezik még az un. "semi-private", azaz "fél magán" lehetőség, bár ezt nem nagyon javasolják, mert itt is fizetni kell, viszont nem nagyon kapunk cserébe plusz szolgáltatást.

Mi legközelebb októberben megyünk majd a kórházba terhesgondozásra, addig lesz még egy látogatásunk a GP-nél (háziorovosunknál) ill. a 20. héten megyünk a kórházba, de akkor csak ultrahangos vizsgálat lesz.

Gólyahír

Ezúton szeretnénk veletek megosztani ezt a számunkra oly örömteli hírt: kisbabát várunk! :)

A 13. hétben járunk és eddig minden rendben van.

Hét héttel ezelőtt csináltam itthon tesztet, ami pozitív lett. Pár nappal később el is mentünk a háziorvoshoz, mivel itt a GP-nél (General Practitioner), kell az első látogatás megejteni.

Mivel eddig még szerencsére nem volt semmilyen egészségügyi problémánk, GP-nk sem volt. Most választottunk egyet egy kis keresgélés után. Itt nincsen "körzeti orvos". Bárkihez lehet járni, aki szimpatikus. Mi egy Blackrock-ban lévő doktornőt választottunk, akinek a várandós kismamák a specialitása.

A GP felvette az adataimat, kiszámolta, hogy 6 hetes terhes vagyok és hogy január 17-ére várható majd a család legújabb tagja. Mivel az émelygésen és a néha előforduló hányáson kívül nem volt más panaszom, meg sem vizsgált. Azért megkérdezte, hogy dohányzom-e (nem), alkoholt fogyasztok-e (nem), folsavat szedek-e (igen), van-e valami gyógyszer allergiám, stb.

Elmagyarázta, hogy mit ehetek, hogy nyugodtan mozoghatok és hogy a rosszullétek a 13. hétre el fognak múlni. Nyomtatott egy beutalót a kórházba as adott még egy-két tanácsot (például, hogy kerüljem a macskákkal/kutyákkal való kontaktust). 15 perc volt az egész.

A 7. hétig el sem akartam hinni, hogy babát várok! Aztán a 7. héttől elkezdőtek az émelygések, főleg reggel és este. Szerencsére ez a 11. hétre elmúlt.

Írországban az első hivatalos nőgyógyászati vizsgálat a 18. hét körül van, de mi szerettünk volna a 12. hétben is elmenni, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy minden rendben van. Otthon ez az első genetikai vizsgálatnak ("Down-kór szűrésnek") felel meg, de itt nem kötelező.

Ezt az úgynevezett "First Trimester Screening" vizsgálatot egy közeli magánklinikán végeztettük. Tegnap délutánra kaptunk időpontot, ami azért is szerencsés, mert szerdánként amúgy sem dolgozok. Hasi ultrahangot és vérvételt csináltak. Egy órát vett csak igénybe. Az eredmény szerencsére nagyon bíztató lett. Mindent rendben találtak. Most 6.1 cm-es a magzat, ami alapján január 23-ára módosították a világrajövetelének várható dátumát. Még nem tudjuk a nemét, de Balázs szerint biztos kislány :)

Az ultrahangon láttuk, hogy sokat mozog, de ezt sajna még nem érzem.

Nagyon vártam már ezt a vizsgálatot, hogy lássam a pici életet, ami bennem növekszik. Le sem tudom írni, milyen hihetetlen érzés volt látni a magzatot és hallani a szívdobogását!

Készítettek pár fotót is róla:

Dublinban 3 szülőközpont van. Mi a Dublin 2-ben található Holles Street-i National Maternity Hospital-t választottuk. Balázs két kolléganője is ott szült nem régen és nagyon jókat mondtak róla. Legközelebb a 17. héten lesz vizsgálat, az már ebben a kórházban lesz. Majd arról is beszámolunk.