Balázs a héten és jövő héten Zürich-be látogatott, szóval magányos remetelány életemet tengetem :). Ami kicsit túlzás, merthogy nem vagyok magányos, de azért igaz is, mert egyedül vagyok.
A Popdaráló nevezetű vetélkedő itteni változatát nézem. Tudjátok mi az? Egy játék, ahol a jelöltek kareokéznak és egyszercsak hirtelen eltűnik a szöveg és fejből kell tudniuk a hiányzó dalrészletet. Ez angolul azért érdekesebb, mert a dalok többségének a szövegéről foglamam sincs és csak halandzsázok. (A "halandzsa" szót szerintem még az életben nem írtam le... -na mindegy!) Szórakoztató műsor.
Szóval a hét érdekes eseményei: a legérdekesebb jelenség az volt, hogy sikerült magamat elfoglalni és nagyon jól tűrtem az egyedüllétet. Aki ismer, az jól tudja, hogy ez szinte csoda! Nagyon utálok egyedül lenni, de olyan sok dolgom volt, hogy szinte minden este későn értem haza, bedőltem az ágyba és nem volt időm magányoskodni.
A héten Dublinban volt Laci, Balázs konzulense volt az egyetemen, jó barát. Vele találkoztam két este is, jókat beszélgettünk az élet nagy dolgairól :). Aztán egyik este az osztálytársaimmal ültünk be egy pub-ba beszélgetni. Szóval elég nyüzsgő volt a hetem.
A délelőtti órákon a héten helyettesítő tanár volt, mert Andrew szabin van. A tanárnő új az iskolában, fiatal szimpi csaj. Az órák nem voltak olyan jók, mint az igazi tanárommal, de elég érdekes, változatos órákat tartott.
Egyik nap házi feladat ellenőrzésekor mondtam, hogy én nem csináltam házit. Én voltam a harmadik tanuló, aki ezt a legnagyobb nyugalommal közölte. Ugyanis a házi nem kötelező. Azért szoktak adni, hogy akinek van ideje és szeretne angollal foglalkozni, tudjon mit csinálni. Nem szokott probléma lenni, ha valaki nem készíti el. Na de ez a tanárnő eléggé zokon vette a házink hiányát. Kisebb előadást tartott, hogy milyen illetlenség és lusta dolog nem megcsinálni a házit stb. stb. Hiába mondtam neki, hogy ez nem szokott kötelező lenni, rendíthetetlen volt, sőt valami olyasmi megjegyzése is volt, hogy "nem tudja elképzelni, hogy kik azok a tanárok, akik nem kérik számon a házit". Azaz kétségbe vonta a szavam igazát. Na mindegy, nem akartam ebből problémát csinálni, így hagytam is az egészet. De a tanár az óra folyamán még többször visszatért erre és csípő megjegyzéseket tett.
Kicsit túlzásnak tartottam ezt az egészt. A bolhából elefántot csinált és nevetségessé tette magát. Aztán volt még egy furcsa jelenet az órán. A különböző relaxációs módszerekről beszélgettünk. Kiderült, hogy az osztály többsége szereti a masszázst. Erre mondta a tanár, hogy van egy remek ötlete. Gondoltam ismer valami olcsóbb szalont, ahová egyszer elemehtnénk, vagy valami hasonló. De más ötlete volt! Az órákon félkörben ülünk, mondta, hogy mindenki forduljon jobbra és a vele szembelévő hátát masszírozza meg. Hamar látni lehetett, hogy mindenki furcsálja az ötelet. Senki sem mozdult. Csak néztünbk körbe és én azon merengtem, hogy vajon ezt komolyan gondolja-e. A feszült csendet néhány perc után valamilyik diák mentőötlete törte meg. Felvetette, hogy majd inkább máskor kerítsünk erre sort...
A délutáni órákon egy chicago-i lány a tanár. Tökre olyan, mint Madonna :). Örülök neki, hogy amerikai tanárom is van, így nemcsak ír angolt tanulok.
Mit mondhatnék még?
Az egyik órán szituációs játékot csináltunk. Két diák egy utazási iroda munkatársai voltak, akik nyaralást akarnak értékesíteni. Másik két diák pedig a vevő, aki érdeklődtek, hogy mik a lehetőségek. Én egy kliens voltam, egy srác "felesége", akik nászútra készülnek. A srác, aki a "férjem" volt 2 barátjával jött a suliba angolt tanulni pár hétre. Nos ezen a házas-nászutas dolgon 10 percig röhögtek... Aztán nagy nehez elkezdtük a feladatot és amikor mondtam, hogy valami nyugis utat szeretnénk, merthogy nászútra megyünk, akkor megint csak 10 percig röhögtek. Én csak vágtam a pofákat és vártam, hogy folytathassuk a beszélgetést.
Rá kell, hogy jöjjek, hogy öregszek! Mi lesz majd belőlem? Savanyú, zsémbes öreg néni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése