Suli és a péntek esti program

Ott kezdem, hogy 2001: Űrodüsszeiát nézünk és lassan, de biztosan megőrülök tőle... Most volt az a rész, amikor a Kék Duna keringő megy. Még nem láttam a filmet, de ez az űr dolog a klasszikus zenével nekem nem jön be. Balázs is most látja először és szerinte ez a párosítás a rendező, Stanley Kubrick ötlete volt (ilyeneket tud.. ezért -is- szeretem). Most pedig huhognak kint az űrben! Atyagatya!

Na, a lényeg, hogy szerda délelőtt Csabiék elindultak Amszterdamba és magukkal vitték a jó időt. Mielőtt kijöttek, felkészítettük őket, hogy a jó idő itt nem garantált, de végig szerencséjük volt és gyönyörű időt fogtak ki... Ezek után nem tudom mennyire hiszik el, hogy itt bizony olykor esik is az eső :)

A ma délelőtti angolórára egy ismeretlen tanárnő jött be és mondta, hogy ezentúl ő viszi az osztályt. Furcsa volt, hogy nekünk egy szót sem szóltak "hivatalosan". Úgy értem, hogy a tanárunk tegnap még házit adott és arról beszélt, hogy ma mivel fogunk foglalkozni és ma már nem is jött, azaz jött suliba csak másik csoportba ment. Furi volt, hogy a hét közepén hirtelen tanárt váltunk. Szerencsére az új tanár nagyon jól tanít és jó órát tartott.

Holnap délután, hat óra után "suli-buli" lesz. Azaz vihetünk magunkkal barátokat a suliba és iszogathatunk, beszélgethetünk, de sajnos én nem tudok menni... ugyanis VITORLÁZNI MEGYÜNK!!!! :)
Mikor Balázs először ment vitorlázó repülni, megkérdezett engem, hogy lenne-e kedvem vele menni "vitorlázni". Majdnem kiugrottam a bőrömből! Már láttam lelkiszemeimmel a Balatont... a kis hajókat, a napot, a gyönyörű tájat... Mondtam, hogy jó ötlet! Balázs meglepődött... mondta, hogy azt hitte, hogy nem rajongok a vitorlázásért... Mondtam, hogy még nem próbáltam, de már régóta ki szerettem volna próbálni. Még egy jó ideig elbeszéltünk egymás mellett a "vitorlázásról", mire végül rájöttünk, hogy én a hajózásra, Ő pedig a repülésre gondol. Mindenesetre amióta itt vagyunk a kikötő közelében mondogatom, hogy egyszer majd el kéne menni és most íme a lehetőség. Egy kollégája felvetette ötletként a vitorlázást és mi is csatlakoztunk a csapathoz. Szóval holnap hatkor kihajózunk, kb. 30-an megyünk, úgyhogy 6 hajót bérelünk ki. Lesz valami kisebb verseny is és a partraérés után közös vacsora.
Nagyon örülök, hogy vitorlázni megyünk, bár van bennem egy kis félsz is... Mi van, ha nem értem majd, amit angolul mondanak nekem... Vagy, ha tengeribeteg leszek? Vagy, ha beleesek a vízbe? Vagy, ha az egész hajó elsüllyed??? de csak gey picit izgulok... :)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ez a film (Űrodüsszeia)... Ja és akkor ezzel a költői kérdéssel megragadom az alkalmat és buzdítalak Titeket kedves olvasóink, hogy bátran kommentezzetek, mert olyan érzésem kezd lenni, mintha csak a falnak beszélnék... Biztos én vagyok a csekély értelmű medvebocs, de nem értem, hogy miért van ebben a filben sokminden fejjel lefelé, azaz értem , hogy az "űr-érzést" akarja átadni, de nekem nem jön át... És ezek a hangefektek... Egyszerűen embertelen! Balázsnek tetszik... szegény... Dehát izlések és ficamok :)

Más: van már itteni bankkártyám és amikor a bankban voltam intézni a dolgot a mellettem lévő sorban épp egy szinesbőrű fiatalember állt. Fülig érő szájjal közölte, hogy bankkártyát szeretne csináltatni. Mondta neki az ügyintéző, hogy útlevél és PPS szám kell hozzá. A férfi még mindig hatalmas vigyorral az arcán közölte, hogy neki se útlevele, se más személyazonossági papírja nincs... Érdekes elképzelés! Nem tudom, hogy ezt hogy gondolta, de az ügyintéző rezzenéstelen arccal mondta, hogy sajnos ez így akkor lehetetlen.

Ja! A befogadott német lány történetének utolsó fejezete: multkor odajött hozzám, hogy szeretné megköszönni, hogy befogadtuk és hálája jeleként vett nekünk két csomag gumicukrot. Ühöm! Én tényleg nem azért ajánlottam fel neki a szállást, mert bármit is vártam érte cserébe, de ha nem vett volna semmit, azt jobb néven vettem volna, mint ezt az "ajándékot". Azért vette ezt, mert egyszer beszélgetés közben felmerült, hogy Balázs nagyon szereti a Haribo-t, az már más tészta, hogy én kifejezetten utálom! Ja és az egészben az a legszebb, hogy tudom, hogy azért vette ezt, mert ez volt a legolcsóbb megoldás... és én több emberi tulajdonság között (mint pl: pontatlanság, butaság, lassúság stb.) a szarrágóságot is utálom! Mindenesetre próbáltam véka alá rejteni az ezzel kapcsolatos érzéseimet (ami az én esetemben elég nehéz, aki ismer az tudja, hogy minden érzelem azonnal kiül a csini kis pofimra), szóval nagy levegőt vettem, mosolyogtam és megköszöntem a nagy semmit!