Délelőtt kisétáltunk Eszterrel az északi Dun Laoghaire-i hullámtörő gáthoz, ami az erkélyünkről is látható. Ez az ország egyik legnagyobb mesterséges öble amúgy.
Majdnem fél órába telt, mire eljutottunk a gát végéhez, ahol egy világítótorony van. Ez zölden világít, ami azt jelenti a hajózóknak, hogy ez a jobboldali -- a déli gát végében pedig piros a világítótorony fénye, ez a baloldali (már annak, aki a tenger felől közelít). A repülőgépek szárnyán is piros és zöld fények jelzik a bal és jobb oldalt.
Itt egy pár fotó, amit délelőtt csináltunk:
Ebéd után elmentünk DART-al a három megállóra lévő Dalkey faluba és ott sétáltunk egy jó órát. Nagyon szép hely!
Ma - hosszú szenvedés után - sikerült végre befejeznünk a könyvespolc-projektet. Az összes könyvünk kikerült a kartondobozokból és mind a polcon pihen.
Íme az eredmény:
A sarokban, kép baloldalán látható kartondoboz (tele CD-kkel) az egyetlen, ami megmaradt a 26-ból a költözés óta! :)
Más:
Délután nagyon érdekes esemény szemtanúja voltam.
A partiőrség egyik mentőhelikoptere az öbölben horgonyzó jachtok fölött lebegett kb. 25-30 méteren. Gyorsan előkaptam a távcsövet és azon keresztül nagyon jól láttam a gépet.
Pár perce lebeghetett ott, amikor a tolóajtót kinyitották, leengedtek egy kötelet és egy sisakos fickó leereszkedett a vízfelszínhez, a parthoz közel és végül egy mólón kötött ki, ahol már több ember várta. Amikor leért, a kollégái visszacsőrölték a kötelet és a helikopter elkezdett körözni az öböl felett. Ekkor még azt hittem, hogy valami gyakorlatozás folyik.
Pár perccel később visszahelyezkedett a helikopter és leengedett egy hordágyat. Ami ezután történt a földön, azt a fáktól sajnos nem láttam, de nem sokkal később újból megjelenet a hordágy, amin feküdt valaki. Ekkor már tudtam, hogy ez nem gyakorlat (főleg ünnepnapon, este hétkor). A sisakos fickóval együtt felcsőrölték a helikopterbe a hordágyat, majd el is repült a helikopter. A tolóajtót már menet közben csukták be. Nyilván sürgősségi mentés zajlott. Nagyon profi, összeszokott csapat volt és a pilóta is ahhoz az elithez tartozik, akik perceken keresztül képesek lebegni egy helyben, akár viharban is.
Örültem, hogy szemtanúja lehettem, de természetesen az apropónak magának nem örvendtem. Azért jó tudni, hogy van kire számítani a bajban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése