A múlt hetünk kicsit zsúfoltra sikerült.
Kedden Nórival elmentünk egy foglalkozásra: Claphandies a neve. Ez olyasmi, mint otthon a Kerekítő, vagy a Ringató, de nem csak éneklés és mondókázás van.
Mi az ún. "toddler playlab" foglalkozást próbáltuk ki. Van ugyanis egy "trial class", azaz próba, ilyenkor csak egy alkalmat kell kifizetni és megnézhetjük, hogy milyen is egy foglalkozás. Ha tetszik, akkor lehet rá bérletet venni.
A helyszín tőlünk kb. 20 perc sétára van, Glenageary-ben (két DART megálló délre). Gond nélkül odataláltunk. Kb. 15-en lehettünk, 1,5-2,5 év közötti gyerekek és szülők. Körbe leültünk jógamatracokra (amik előre be voltak készítve, néhány játékkal együtt). Volt mondókázás, éneklés, mese és egy kis "játék" is. Vöröslencséket kaptunk egy mérőedényben és különböző méretű tölcséreken lehetett átönteni a lencséket egyik tálkából a másikba. Mondanom sem kell, hogy a lencsék többsége a földön kötött ki, de gondoltak erre, így kaptunk egy-egy pici seprűt és lapátot és feltakaríthattuk a kiöntött lencséket. Nórinak szerintem a takarítás tetszett a legjobban :)
Nóri az elején kicsit meg volt lepődve, hiszen a foglalkozás angolul ment és nem szoktunk itthon angolul beszélni, de hamar belejött. Gyorsan elleste a többi gyerektől, hogy mikor mit kell csinálni (pl. a mondókák, dalok közben tapsolni, ugrálni, integetni stb.). Oda mert menni a fogalkozást tartó nénihez, ha épp kiosztott, vagy összeszedett valamit. Szóval nagyon kis bátor és felszabadult volt.
Még gondolkodom, hogy járjunk-e rendszeresen, mert elég borsos az ára: 15 euró/óra, de cserébe angol nyelvű egy órás foglalkozást kapunk. Több szempontból is nagyon igényes a foglalkozás: ha valamilyen játékot bevonnak az éneklésbe/mondókázásba, minden gyerek kap egy-egy darabot (pl. mikor mesemondás volt, mindenkinek adtak egy-egy könyvet). A dalok/mondókák szövege egy nagy füzetre ki van nyomtatva, így aki nem ismeri a szöveget (pl. Eszter) innen puskázhat. A terem, a játékok, a jógamatrac jó állapotban vannak és látni lehetett, hogy mindent rendszeresen tisztítanak.
Majd beszámolok, ha rendszeresen eljárunk :)
Szerda reggel kaptam egy emailt Petrától, hogy az egyik közeli toddler (totyogó) csoportba mennek délelőtt Petivel. Nem sokat gondolkodtam, összepakoltam Nórit és felkerekedtünk. Egy szépséghibája volt a dolognak: csak autóval közelíthető meg a helyszín. Nem kevés félsszel indultam el, de elég simán ment a dolog (és csupán 10 perc autóút tőlünk). Még a parkolást is megoldottam. (Nem mindenki tudja, hogy miért emelem ki ezt a parkolást annyira. Azért, mert annak idején háromszor vágtak el a forgalmi vizsgán, mert nem tudtam leparkolni. Azóta is rettegek a parkolástól.)
Na, de vissza a szerdai délelőttünkhöz: a toddler group gyakorlatilag egy nagy tornateremben volt. A terem tele volt gyerekekkel (kisebbekkel, nagyobbakkal), szülőkkel és játékokkal. Nagyon meglepett, hogy mennyien voltak. Nórit nem nagyon kellett biztatni, azonnal keresett magának egy játékot és jókat szórakozott. Leginkább a bébitaxi, a kismotor, a pici babakocsi és persze a babák érdekelték.
Fél 12-kor elpakoltuk az összes játékot és a csoport vezetőjét körbeültük és a gyerekek énekeltek, mondókáztak. A végén volt egy kis közös játék is. A csoportvezető elővett egy nagy színes vásznat, ezt körbeálltuk, megfogtuk a szélét, kihúztuk és elkezdtük fel/le hullámoztatni. A gyerekeknek nagyon tetszett. Majd fokozták az izgalamat és a vászonra pici színes műanyag labdákat dobáltak. Nóri teljesen odavolt, ahogy a színes labdák pattogtak a vászon felszínén. Majd mi szülők a magasba tartottuk a vásznat és a kicsik és a csoportvezető a vászon alá bújtak, ott énekeltek és végül mi szülők felemeltük magasba a vásznat, majd leengedtük és mielőtt leért volna visszarántottuk. A gyerekek sikongattak, úgy élvezték :)
Nagyon jól éreztük magunkat. Bár rengetegen voltak, de elég nagy a hely és sok játék van, viszont a hangzavar elég nagy. Ez a foglalkozás, vagy inkább nevezzük "játszó klubnak", 6 euróba került, amiben benne volt egy tea vagy kávé és sütik.
Pénteken Dalkey könyvtárába látogtattunk el, ugyanis 10:30-tól itt is toddler group van. Ez ingyenes volt. Meg is látszott. Gyakorlatilag semmi nem volt. A helyi anyukák összejönnek, leteszik a gyerekeket a szoba közepére (a könyvtáron belül egy külön kis rész erre a célra el van különítve) és amíg az anyukák trécselnek, a gyerekek elszórakoztatják magukat és egymást (az egyik pl. beszorult a fém szekrény alá, a másik a lábára ejtett egy széket... stb.). Ja és minden második gyereknek folyt az orra (broáf!), de a szülőket ez többnyire nem zavarta. Szóval megfogadtam, hogy ide többet soha!
Szombat reggel Nórinak is elkezdett folyni az orra... Szerencsére más baja nincs (remélem nem is lesz). A héten kicsit visszaveszünk a tempóból :)
Balázs múlt héten ügyeletes volt, így a héten pénteken szabadságon lesz. Azt tervezzük, hogy elemgyünk majd hármasban Malahide-ra a Kerekítőre. Ez az utóbbi időben minden hónap elején Nórival közös kis programunk, amit én imádok! Nagyon jó lenne, ha kivételesen Balázs is eljönne és megmutathatnánk neki, milyen jókat szoktunk szórakozni :)
2013. február 26., kedd
2013. február 25., hétfő
A harmadik cukormentes hetem
Itt írtam korábban a Zizi által meghírdetett februári kihívásról. Itt találjátok, hogy milyen sikeres volt az első hetem, itt pedig azt, hogy a második kicsit kevésbé.
Túl vagyunk a harmadik cukormentes héten. Ez a hét nekem sokkal könnyebb volt, amint az előző kettő. Szerintem a múlt héten elkövetett bűnözés miatt. Na nem azért, mert akkor bepótoltam az édességhiányomat, hanem mert magam is meglepődtem, hogy mennyire erős a cukor iránti sóvárgásom, csupán két hét kihagyást követően. Ez bevallom, kicsit megijesztett ezért az elhatározásom sokkal erősebb lett.
Most a harmadik héten annyit változtattam, hogy sokkal jobban figyeltem arra, hogy elegendő vizet igyak. Illetve, ha rámtört az édességehetnék, akkor nem halasztottam el a dolgot, ahogy eddig, hanem megettem pár szem aszalt gyümölcsöt. Szerintem az is segített, hogy nagyon pörgős hetünk volt, szinte minden nap volt valamilyen programunk Nórival (baba-mama klub, játszótér, könyvtár, vásárlás stb.). Nem is nagyon lett volna időm sütögetni.
Illetve rájöttem, hogy azért fókuszálok a konyhában a sütésre, mert abban a tévhitben élek, hogy a főzés nem annyira izgalmas, nem tarogathat olyan finom újdonságokat, mint a sütés. És ebben nagyon tévdtem. A héten sok finom új dolgot főztem (pl. vöröslencse leves, spenótos ricottás cannelloni) és sok új receptet kinéztem már. Ezentúl próbálok majd arra is figyelni, hogy változatosabb és egészségesebb ételeket készítsek.
És akkor a végére egy vallomás: vasárnap a délutáni tea mellé elnyammogtam egy szelet zabpelyhes szeletet. Természetesen saját készítésű volt, de ne tévesszen meg senkit a zabpehely. Cseppet sem volt "reform" és nem hiányzott belőle a cukor sem. És ezúttal még csak rosszul sem éreztem magamat a "bűnözésem" utána, sőt :) Kifejezetten jól esett vasárnap délután a kis családom mellett ücsörögni, beszélgetni, teázni és sütizni.
Most esett le, hogy bár én már harmadszorra szegtem meg a cukormentességet (először a palacsintával, aztán a kávés felfújttal -ami amúgy borzalmas volt, de gondolom ez nem az a kategórai, hogy ha nem élvezed, akkor nem is számít- :), de Nóri ügyesen tapossa a harmadik hetet :D Bár alapból kerülöm az étrendjéből a cukrot és szerencsére (még) nem is rajong különösebben az édességekért. Remélem felnőttként sem lesz ilyen sütifüggő, mint az anyukája.
Ja és ma délután, miközben készítettem a szokásos csésze rooibos főzetemet, már azon filóztam, hogy milyen jó lesz megint elcsemegézni egyet ebből a zabpelyhes szeletből... De ellenálltam! Biztatom magamat, hogy mivel hetekig eláll a dobozban a süti, megvár. Illetve azt hiszem pénteken véget ér majd a cukormentességem, mert Balázs szabin lesz és tuti, hogy a reggeli teánkat egy jó kis teázóban fogjuk elfogyasztani, valamilyen finom "danish" kíséretében :) Alig várom! Addig is kitartást mindenkinek, aki a kihívásban részt vesz!
Illetve rájöttem, hogy azért fókuszálok a konyhában a sütésre, mert abban a tévhitben élek, hogy a főzés nem annyira izgalmas, nem tarogathat olyan finom újdonságokat, mint a sütés. És ebben nagyon tévdtem. A héten sok finom új dolgot főztem (pl. vöröslencse leves, spenótos ricottás cannelloni) és sok új receptet kinéztem már. Ezentúl próbálok majd arra is figyelni, hogy változatosabb és egészségesebb ételeket készítsek.
És akkor a végére egy vallomás: vasárnap a délutáni tea mellé elnyammogtam egy szelet zabpelyhes szeletet. Természetesen saját készítésű volt, de ne tévesszen meg senkit a zabpehely. Cseppet sem volt "reform" és nem hiányzott belőle a cukor sem. És ezúttal még csak rosszul sem éreztem magamat a "bűnözésem" utána, sőt :) Kifejezetten jól esett vasárnap délután a kis családom mellett ücsörögni, beszélgetni, teázni és sütizni.
Most esett le, hogy bár én már harmadszorra szegtem meg a cukormentességet (először a palacsintával, aztán a kávés felfújttal -ami amúgy borzalmas volt, de gondolom ez nem az a kategórai, hogy ha nem élvezed, akkor nem is számít- :), de Nóri ügyesen tapossa a harmadik hetet :D Bár alapból kerülöm az étrendjéből a cukrot és szerencsére (még) nem is rajong különösebben az édességekért. Remélem felnőttként sem lesz ilyen sütifüggő, mint az anyukája.
Ja és ma délután, miközben készítettem a szokásos csésze rooibos főzetemet, már azon filóztam, hogy milyen jó lesz megint elcsemegézni egyet ebből a zabpelyhes szeletből... De ellenálltam! Biztatom magamat, hogy mivel hetekig eláll a dobozban a süti, megvár. Illetve azt hiszem pénteken véget ér majd a cukormentességem, mert Balázs szabin lesz és tuti, hogy a reggeli teánkat egy jó kis teázóban fogjuk elfogyasztani, valamilyen finom "danish" kíséretében :) Alig várom! Addig is kitartást mindenkinek, aki a kihívásban részt vesz!
2013. február 21., csütörtök
Nóri szösszenetek
Ebéd közben felteszi a kérdést magának: - Mit eszel?
Majd jön is a válasz: - Tücsköt, bogarat, mindenféle madarat... Hess!
Délelőtt játék közben arra lettem figyelmes, hogy magának magyaráz Nóri: "Balázs nincs itthon. Apa neve Balázs."
Kintről kutyaugatás hallatszik. Nóri megszólal: "Szerintem ez va-va volt." Szerintem is :)
Majd máskor furcsa zaj hallatszik a hálószobából. Nóri nem hagyja szó nélkül: "Szerintem ez Apa volt." Kár, hogy Balázs itthon sem volt... :)
Délutáni ébredés után vidáman köszön, hogy "Jó reggelt!"
Délután bekapcsolom a robotgépet. Nóri a szobában hallja a zajt, majd felvilágosítja Balázst: "Anya sütit csinál." :)
Reggeli közben váratlanul megszólal: "Na mi a helyzet?"
Este Nórit vetkőztetem, közben résnyire kinyitom a nappali ajtaját és Balázzsal beszélek. Nóri megjegyzi: "Apa bekukucskált ajtón."
Szombat délelőtt Nóri és Balázs vásárolni indulnak. Nóri izgatottan mondja: "Megyek vásárolni apácskával."
Ebéd után nézi a maszatos kezét: "Minden csupa mocsok!"
Rendszeresen ellenőrzi a létszámot, ha hármasban vagyunk, hogy "Apa, Anya, Nóri... Mindenki megvan!" :)
Szólok Nórinak, hogy kész az ebéd. Megkérem, hogy másszon fel az etetőszékbe és mondom, hogy babfőzeléket csináltam. Eléteszem, majd Nóri kijavít: "Ez nem babfőzi, ez ZÖLDBABfőzi." Folyamatosan javít... felköthetem a gatyámat!
Beszereztünk egy faliórát és hétfő reggel Balázs fel is szerelte a nappaliba. Nem nagyon beszéltünk róla. Reggel csak gyorsan feltette Balázs a falra. Nóri reggeli után bámulja az órát, majd megszólal: "Apa felszerelte a faliórát". Én azt sem tudtam, hogy ismeri azt a szót, hogy "falióra". Mindig "tik-tak"-ként emlegetjük az órákat.
Vacsora közben elkéri tőlem a nagy kanalat és azzal eszik. Próbálkozik, lapátol de túl nagy neki a kanál, nehézkesen megy a dolog. Mondom neki, hogy inkább a kicsivel egyen, mert ez túl nagy neki, mire Nóri: "Csak vicceltem! Pici kanállal eszek."
Nóri mostanában néha kényeskedve, nyávogva beszél. Egyik délután ismét elvékonyított hangon magyaráz. Szúrós tekintettel ránézek, mire megszólal: "Nem nyávogunk! Csak a cica nyávog."
Indulunk vásárolni. Nóri megáll és hosszasan nézi a lábtörlőnkön a "FAILTE" feliratot. Közben halkan ismételget valamit. Kérem, hogy mondja hangosabban, mert nem értem. Erre rámutat az "A" betűre: "Látod Anya, ott van Apa betű."
A Tesco-ba érve, rohanok a mosdóba. Közösen bemegyünk a WC-be, majd Nóri megszólal: "Jöttünk mosdóba, mert anyának pisilni kell."
Este Balázzsal ölelkezünk. Nórinak nem tetszik a dolog, nyögdécsel, hogy vegyük fel és közli: "Cenzúra van!" majd kettőnk közé ül. - A kétéves Miss Cenzúra :)
Majd jön is a válasz: - Tücsköt, bogarat, mindenféle madarat... Hess!
Délelőtt játék közben arra lettem figyelmes, hogy magának magyaráz Nóri: "Balázs nincs itthon. Apa neve Balázs."
Kintről kutyaugatás hallatszik. Nóri megszólal: "Szerintem ez va-va volt." Szerintem is :)
Majd máskor furcsa zaj hallatszik a hálószobából. Nóri nem hagyja szó nélkül: "Szerintem ez Apa volt." Kár, hogy Balázs itthon sem volt... :)
Délutáni ébredés után vidáman köszön, hogy "Jó reggelt!"
Délután bekapcsolom a robotgépet. Nóri a szobában hallja a zajt, majd felvilágosítja Balázst: "Anya sütit csinál." :)
Reggeli közben váratlanul megszólal: "Na mi a helyzet?"
Este Nórit vetkőztetem, közben résnyire kinyitom a nappali ajtaját és Balázzsal beszélek. Nóri megjegyzi: "Apa bekukucskált ajtón."
Szombat délelőtt Nóri és Balázs vásárolni indulnak. Nóri izgatottan mondja: "Megyek vásárolni apácskával."
Ebéd után nézi a maszatos kezét: "Minden csupa mocsok!"
Rendszeresen ellenőrzi a létszámot, ha hármasban vagyunk, hogy "Apa, Anya, Nóri... Mindenki megvan!" :)
Szólok Nórinak, hogy kész az ebéd. Megkérem, hogy másszon fel az etetőszékbe és mondom, hogy babfőzeléket csináltam. Eléteszem, majd Nóri kijavít: "Ez nem babfőzi, ez ZÖLDBABfőzi." Folyamatosan javít... felköthetem a gatyámat!
Beszereztünk egy faliórát és hétfő reggel Balázs fel is szerelte a nappaliba. Nem nagyon beszéltünk róla. Reggel csak gyorsan feltette Balázs a falra. Nóri reggeli után bámulja az órát, majd megszólal: "Apa felszerelte a faliórát". Én azt sem tudtam, hogy ismeri azt a szót, hogy "falióra". Mindig "tik-tak"-ként emlegetjük az órákat.
Vacsora közben elkéri tőlem a nagy kanalat és azzal eszik. Próbálkozik, lapátol de túl nagy neki a kanál, nehézkesen megy a dolog. Mondom neki, hogy inkább a kicsivel egyen, mert ez túl nagy neki, mire Nóri: "Csak vicceltem! Pici kanállal eszek."
Nóri mostanában néha kényeskedve, nyávogva beszél. Egyik délután ismét elvékonyított hangon magyaráz. Szúrós tekintettel ránézek, mire megszólal: "Nem nyávogunk! Csak a cica nyávog."
Indulunk vásárolni. Nóri megáll és hosszasan nézi a lábtörlőnkön a "FAILTE" feliratot. Közben halkan ismételget valamit. Kérem, hogy mondja hangosabban, mert nem értem. Erre rámutat az "A" betűre: "Látod Anya, ott van Apa betű."
A Tesco-ba érve, rohanok a mosdóba. Közösen bemegyünk a WC-be, majd Nóri megszólal: "Jöttünk mosdóba, mert anyának pisilni kell."
Este Balázzsal ölelkezünk. Nórinak nem tetszik a dolog, nyögdécsel, hogy vegyük fel és közli: "Cenzúra van!" majd kettőnk közé ül. - A kétéves Miss Cenzúra :)
2013. február 19., kedd
Bűnözés a második cukormentes héten
Minden jól ment, a hét közepéig, amikor eljött a Pancake Day (azaz Palacsinta nap). Lépten-nyomon palacsintás posztokba, bejegyzésekbe, képekbe, receptekbe botlottam és színt kell vallanom: elcsábultam! Este készítettem palacsintát és ettem is belőle, méghozzá juharsziruppal. Ejj, a mindenségit! Tudjátok mi volt a furcsa? Igazából nem is ízlett annyira... Mármint persze finom volt, de nem élveztem, mert igazából nem kívántam, csak beadtam a derekamat a jól marketingelt palacsinta napnak. Nevezetesen: ha palacsinta nap van, akkor azt kell enni!
(Ha többet akartok tudni a Pancake Day-ről, olvassátok el Erika bejegyzését, szerintem nagyon érdekes.)
Ez a hét sem telt el sütés nélkül, mert készítettem egy gyönyörű Sacher tortát. De nyugi, nem itthoni fogyasztsára készült :) Balázs bevitte a Google-be, ugyanis a cégnél jótékonysági sütivásárt tartottak. Az eladott sütikből befolyt összeget az Irish Heart Foundation-nek adományozták. Így szerencsére a tortából egy morzsát sem kóstoltam :)
Viszont a hét ment tovább és én bizony sóvárogtam az édesség után. Szombat délután döntöttem úgy, hogy a fene vigye el, ezt a cukormentességet. Február van: Valentin nap, farsang és én habosfánkot akarok sok csokival, tejszínhabbal, cukormázzal, mézes kakaóval! Most!
Szóval nekiálltam és egy kávés felfújt-szerű sütit (majdnem habos fánk...) készítettem, tejszínhabbal tálaltam (ez utóbbit azért cukor nélkül). Ebből két kanállal sikerült befalnom, ugyanis a felfújt belseje teljesen nyers maradt. Gondoltam: isteni gondviselés (vagy szerencsés véletlen? :), úgyhogy a maradék süti a kukában landolt. Én pedig száműztem magamat a konyhából a hétvége hátralévő részében.
Ez a két bűnőzésem volt a héten, mégis úgy érzem, mintha egy egész tortát faltam volna be. De azért folytatom a cukormentességet, még elszántabban, még komolyabban és elhatározottabban. Túl vagyunk a kihívás felén, nehogy már a második fele ne menjen!
2013. február 18., hétfő
Hétvégi program: farm, sushi és mozi
A címben minden benne van :)
Nagyon jó kis hétvégénk volt. Szombat délelőtt ellátogattunk a Corkagh Farm-ra. Ez tőlünk 30 percre van autóval. A Corkagh Demense egy hatalmas park, ahol van játszótér, egy tó és egy pici állatfarm. Mindez gyönyörűen karbantartott zöld területen található és ingyenes.
Fél 11 körül érkeztünk meg. A parkolóból 5 perc sétára található a farm, ami épp akkor nyitott, amikor odaértünk. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Először a baromfikat néztük meg. Láttunk kakast, tyúkot, csibéket, libát, pulykát és pávát. Kalitkákban voltak pintyek és papagájok is. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Sokat felismert és szerencsére egy cseppet sem félt tőlük. Na jó, a kakaskukorékolás annyira nem tetszett neki. De őt nem zavarta, hogy a szárnyasok körülöttünk mászkáltak (engem annál inkább, főleg a nagyra felfújt pulykától kaptam szívbajt... fúúúj!).
Voltak még disznók, bárányok, kecskék és egy póni is.
A farm mellett található egy horgásztó és egy rózsakert is. Tavasszal muszáj lesz visszajönnünk ide, hogy a rózsákat is megcsodálhassuk.
Majdnem egy órát töltöttünk itt, majd a parkoló felé vettük az irányt. Visszafelé megálltunk a játszótéren is. Itt volt mászókás csúszda egész kicsiknek, nagyobbaknak és nagyoknak is. Volt sok hinta, kakashinta és nagy mászóka.
Egy kis játék után jöttünk is haza. Délután itthon voltunk. Este Nóri itthon vacsorázott és utána felkerekedtünk és elmentünk sushizni. Pár hónapja nyílt tőlünk nem messze egy Michie Sushi étterem. Nórika eljátszogatott, miközben mi Balázzsal sushiztunk :) Vittünk Nórinak játékokat, de az étterem fel van készülve kisgyerekes családokra is. Kérés nélkül hoztak Nórinak játékot, egy pohár vizet és egy kis tányért, evőeszközökkel. A pincérlány amúgy teljesen odavolt Nóritól :)
Vasárnap itthon voltunk. Én délelőtt takarítottam, Balázs és Nóri addig elmentek vásárolni. Majd Balázs főzött. Tejszínes-gombás gnocchit csinált, nagyon finom volt!
Délután 5-re átjött Ella és elvitte Nórit a közeli játszótérre. Mi pedig Balázzsal elmentünk moziba. A Flight című filmet néztük meg.
Nagyon tetszett! A szereplők, a karakterek, a sztori, az effektek, a zene, minden a helyén van. Denzel Washigton briliáns. De tényleg minden szereplője nagyon jó volt: a légiutaskísérő szeretőtől kezdve, a drogdíler baráton át, a jóakaró kollégán keresztül, a vörös drogfüggő nőig, mindenki tetszett.
Nem is akarok a filmről és a sztoriról írni. Nézzétek meg! Nekem még ma is eszembe jutott néhány jelenet a filmből, ami azt jelenti, hogy tényleg nagy hatással volt rám.
Ne várjatok sok akciót, mégis végig izgalmas. Nem volt mélypontja a filmnek. A majdnem 2,5 óra hamar elment. De nem vártam mást a rendezőtől, Robert Zemeckis-től.
Mire hazaértünk, természetesen már Ella és Nóri is itthon voltak. Ella már meg is etette Nórit és épp játszottak. Szerencsére nem volt gond. Nóri keresett minket, de nem sírt. Ella könnyen elterelte és lekötötte a figyelmét.
Nagyon örülök, hogy kicsit kettesben voltunk Balázzsal. Láttunk pár filmbemutatót, amik érdekesnek ígérkeznek. Remélem azokat is nagyvásznon látjuk majd :)
Nagyon jó kis hétvégénk volt. Szombat délelőtt ellátogattunk a Corkagh Farm-ra. Ez tőlünk 30 percre van autóval. A Corkagh Demense egy hatalmas park, ahol van játszótér, egy tó és egy pici állatfarm. Mindez gyönyörűen karbantartott zöld területen található és ingyenes.
Fél 11 körül érkeztünk meg. A parkolóból 5 perc sétára található a farm, ami épp akkor nyitott, amikor odaértünk. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Először a baromfikat néztük meg. Láttunk kakast, tyúkot, csibéket, libát, pulykát és pávát. Kalitkákban voltak pintyek és papagájok is. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Sokat felismert és szerencsére egy cseppet sem félt tőlük. Na jó, a kakaskukorékolás annyira nem tetszett neki. De őt nem zavarta, hogy a szárnyasok körülöttünk mászkáltak (engem annál inkább, főleg a nagyra felfújt pulykától kaptam szívbajt... fúúúj!).
Voltak még disznók, bárányok, kecskék és egy póni is.
A farm mellett található egy horgásztó és egy rózsakert is. Tavasszal muszáj lesz visszajönnünk ide, hogy a rózsákat is megcsodálhassuk.
Majdnem egy órát töltöttünk itt, majd a parkoló felé vettük az irányt. Visszafelé megálltunk a játszótéren is. Itt volt mászókás csúszda egész kicsiknek, nagyobbaknak és nagyoknak is. Volt sok hinta, kakashinta és nagy mászóka.
Egy kis játék után jöttünk is haza. Délután itthon voltunk. Este Nóri itthon vacsorázott és utána felkerekedtünk és elmentünk sushizni. Pár hónapja nyílt tőlünk nem messze egy Michie Sushi étterem. Nórika eljátszogatott, miközben mi Balázzsal sushiztunk :) Vittünk Nórinak játékokat, de az étterem fel van készülve kisgyerekes családokra is. Kérés nélkül hoztak Nórinak játékot, egy pohár vizet és egy kis tányért, evőeszközökkel. A pincérlány amúgy teljesen odavolt Nóritól :)
Vasárnap itthon voltunk. Én délelőtt takarítottam, Balázs és Nóri addig elmentek vásárolni. Majd Balázs főzött. Tejszínes-gombás gnocchit csinált, nagyon finom volt!
Délután 5-re átjött Ella és elvitte Nórit a közeli játszótérre. Mi pedig Balázzsal elmentünk moziba. A Flight című filmet néztük meg.
Nagyon tetszett! A szereplők, a karakterek, a sztori, az effektek, a zene, minden a helyén van. Denzel Washigton briliáns. De tényleg minden szereplője nagyon jó volt: a légiutaskísérő szeretőtől kezdve, a drogdíler baráton át, a jóakaró kollégán keresztül, a vörös drogfüggő nőig, mindenki tetszett.
Nem is akarok a filmről és a sztoriról írni. Nézzétek meg! Nekem még ma is eszembe jutott néhány jelenet a filmből, ami azt jelenti, hogy tényleg nagy hatással volt rám.
Ne várjatok sok akciót, mégis végig izgalmas. Nem volt mélypontja a filmnek. A majdnem 2,5 óra hamar elment. De nem vártam mást a rendezőtől, Robert Zemeckis-től.
Mire hazaértünk, természetesen már Ella és Nóri is itthon voltak. Ella már meg is etette Nórit és épp játszottak. Szerencsére nem volt gond. Nóri keresett minket, de nem sírt. Ella könnyen elterelte és lekötötte a figyelmét.
Nagyon örülök, hogy kicsit kettesben voltunk Balázzsal. Láttunk pár filmbemutatót, amik érdekesnek ígérkeznek. Remélem azokat is nagyvásznon látjuk majd :)
2013. február 12., kedd
Nóri szösszenetek
Banánt eszik szeletelve uzsonnára. Villára szúrja (több-kevesebb sikerrel) és bekapja. Felszúr egy darabkát a villára, megfordítja és nézi, hogy a villa hegye látszik a másik oldalon: "Ott látszik ki icike-picike villácska."
Később mondom neki, hogy inkább egye kézzel, mert a villával nem halad. De Nórinak más elképzelése van a dolgokról: "Csak banánocskát, csak villácskával."
Vele együtt uszonnázom. Mandarint eszek. Mire Nóri közli: "Anya éhes, csipegeti mandarint."
Másik alkalommal, szintén uzsonnázás közben eszi a gyümölcsöket és kedveskedik: "Anya nagyon finomat csinált." :)
Egyik délután ananászt kér, de mondom, hogy az most nincs itthon, elfogyott. Majd később mondom neki, hogy készüljön, vegye a cipőjét, mert megyünk vásárolni. Nóri megszólal: "Veszünk ananászt a boltban." Ami fontos, azt észben tartja :)
Keresi a pici mágneses focilabdát. Kérdezi tőlem, hogy hol van. Mondom, hogy nem tudom, nem láttam. Szomorúan mondja: "Sajnos eltünt focilabda." Sajnos...
Hallom, ahogy játszik a babával. Mondja neki, hogy "Gyere az etetőszékbe! Így ni!". Majd a baba mondja, hogy "Vége!!!". Nóri kiveszi "És most tente jön!" Betakarja a babát és azt mondja: "Így nem fázol kiscicám!" :)
Reggeli után Nóri azt mondja: "Kérek még műzlit!" Apa visszakérdez: "Keveset?" Nóri felel: "Sokacskát."
Játék közben megáll, belenyúl a pólójába és lenéz, leltároz: "Cici... Has... Minden megvan!"
Apa hazaérkezik, nagy az öröm. Nóri szaladgál és nagyokat sikítozik. Majd tisztázza velünk is a helyzetet: "Ez baba volt."
Ül az ágy szélén, megfogja a tentijét (az alvós póló, amivel alszik) és belefúj. Majd el is magyarázza, hogy mit csinál: "Fújtam bele lufit." :)
Túl nagy a csend. Bekiabálok a szobába: Nóri mit csinálsz? Jön a válasz: "Elfáradtam." Gondoltam, megnézem azért miben mesterkedik. Ez a látvány fogadott:
Szegénykém, tényleg fáradt volt :) De azért végül a kiságyában aludt el :)
Délután kukucsjátékot játszunk, mókázunk. Nóri nevet, majd megszólol: "Hunci vagy!" :)
Múlt héten volt nálunk Ella. Közösen játszottunk. Már rég volt nálunk Ella és Nóri kicsit tartózkodó volt vele szemben. Viszont nagyon örülök, hogy jegyzi az angol szavakat is. Pár nappal később ezeket használta teljesen magától, helyes kontextusban: catch, tiny, finished.
Később mondom neki, hogy inkább egye kézzel, mert a villával nem halad. De Nórinak más elképzelése van a dolgokról: "Csak banánocskát, csak villácskával."
Vele együtt uszonnázom. Mandarint eszek. Mire Nóri közli: "Anya éhes, csipegeti mandarint."
Másik alkalommal, szintén uzsonnázás közben eszi a gyümölcsöket és kedveskedik: "Anya nagyon finomat csinált." :)
Egyik délután ananászt kér, de mondom, hogy az most nincs itthon, elfogyott. Majd később mondom neki, hogy készüljön, vegye a cipőjét, mert megyünk vásárolni. Nóri megszólal: "Veszünk ananászt a boltban." Ami fontos, azt észben tartja :)
Keresi a pici mágneses focilabdát. Kérdezi tőlem, hogy hol van. Mondom, hogy nem tudom, nem láttam. Szomorúan mondja: "Sajnos eltünt focilabda." Sajnos...
Hallom, ahogy játszik a babával. Mondja neki, hogy "Gyere az etetőszékbe! Így ni!". Majd a baba mondja, hogy "Vége!!!". Nóri kiveszi "És most tente jön!" Betakarja a babát és azt mondja: "Így nem fázol kiscicám!" :)
Reggeli után Nóri azt mondja: "Kérek még műzlit!" Apa visszakérdez: "Keveset?" Nóri felel: "Sokacskát."
Játék közben megáll, belenyúl a pólójába és lenéz, leltároz: "Cici... Has... Minden megvan!"
Apa hazaérkezik, nagy az öröm. Nóri szaladgál és nagyokat sikítozik. Majd tisztázza velünk is a helyzetet: "Ez baba volt."
Ül az ágy szélén, megfogja a tentijét (az alvós póló, amivel alszik) és belefúj. Majd el is magyarázza, hogy mit csinál: "Fújtam bele lufit." :)
Túl nagy a csend. Bekiabálok a szobába: Nóri mit csinálsz? Jön a válasz: "Elfáradtam." Gondoltam, megnézem azért miben mesterkedik. Ez a látvány fogadott:
Szegénykém, tényleg fáradt volt :) De azért végül a kiságyában aludt el :)
Délután kukucsjátékot játszunk, mókázunk. Nóri nevet, majd megszólol: "Hunci vagy!" :)
Múlt héten volt nálunk Ella. Közösen játszottunk. Már rég volt nálunk Ella és Nóri kicsit tartózkodó volt vele szemben. Viszont nagyon örülök, hogy jegyzi az angol szavakat is. Pár nappal később ezeket használta teljesen magától, helyes kontextusban: catch, tiny, finished.
2013. február 10., vasárnap
Túl az első cukormentes héten
Írtam már a Zizi blogján található februári kihívásról. Megosztanám veletek az eddigi tapasztalataimat.
A hét meglepően könnyen elment, így édességek nélkül is :) Nem okozott különösebb gondot, hogy ellenálljak a kísértésnek.
Ismét rájöttem, hogy mennyi bolti élelmiszer (kenyerek, felvágottak) tartalmaz cukrot. Ha valaki cukormentes diétára adja a fejét, érdemes alaposan átvizsgálni az élelmiszerek cimkéjét és kerülni mindent, amiben cukor van.
Mivel csak sós reggeliket ettem a héten, a szokásoshoz képest később tört csak rám az éhség ebédidőben. Nem szökött olyan hirtelen az egekbe a vércukor szintem és nem éreztem soha, hogy hirtelen fogott volna el az éhség. Bár az ebédek után hiányoltam a desszertet, mint levezető fogást, de nem kifejezetten az édes íz hiányzott, hanem a megszokott, berögzült rituálé. Észrevettem, hogy néha "jutalom-szerűen" is fogyasztok édességet (tipikusan a délutáni teámhoz). Ha pl. végeztem a vasalással, vagy befejeztem a takarítást, akkor jól esik leülni egy teát meginni és ilyenkor automatikusan nyúlok egy szelet sütiért, vagy kekszért. Ezek elhagyása semmilyen hiányérzetet nem okozott. Hetente kb. 1-2 ilyen alkalom volt eddig, de úgy döntöttem ezeket a nasikat végképp száműzöm az életemből, mert teljesen feleslegesek. Ha nagyon hiányozna ilyenkor a nyalánkság, inkább gyümölcsöt fogok ezentúl enni. Ritka, kivételes alkalmakkor (pl. vendégség, barátnős kávézás, ünneplés) persze az ilyen kis "bűnözések" is beleférnek.
Meglepett, hogy mennyire kiéleződik az ember érzéke mindenre, ami kicsit is édes. És a cukor elhagyásával, sokkal jobban értékeljük a kevésbé édes ételeket is. Pl. ráeszméltem, hogy milyen édes a kukorica, a borsó, a sütőtök és a cékla. Rájöttem, hogy a borsófőzelékbe teljesen felesleges cukorot tenni, ha egy részét leturmixoljuk, akkor ugyanolyan édes hatást érünk el, mint a hozzáadott cukorral (már aki édesen szereti a borsófőzeléket :) és az ízen túlmenően, a látvány is sokkal szebb: a fehér főzelékben úszkáló borsószemeknél százszorta jobb vizuális élmény a turmixolt élénkzöld főzelék látványa. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi módszerrel akár a rántás elkészítését is elhagyhatjuk, hiszen a turmixolt rész elég sűrűséget ad a főzeléknek.
Amit még észrevettem, hogy sokszor akkor eszem édességet, amikor igazából csak szomjas vagyok. Szerintem alapból sok folyadékot fogyasztok. Napi kb. másfél liter vizet iszom. Az elmúlt héten még többet, kb. két-két és fél litert naponta.
Bevallom, pénteken már nagyon hiányzott a sütés. Nem a sütik. A sütés. Készítettem is egy borzalmas cukormentes muffint, ami pár falat kóstolás után a kukában landolt. De nem adtam fel. Szombaton elkészítettem saját kútfőből egy újabb muffint és ez már nagyobb siker volt. Igazán finomra sikerült. Egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor. Az állaga és az íze is olyan volt, mint az "igazi" muffiné. Le is írom a receptet!
Mérjünk ki 70 g lisztet, 30 g zabpelyhet, 1 teáskanál sütőport, fél teáskanál fahéjat és keverjük össze. 60 g vajat olvasszunk meg és törjünk össze egy érett banánt. 50 g mazsolára engedjünk annyi vizet, ami épphogy ellepi és dobjuk egy percre a mikróba, a legmagasabb fokozatra, aztán turmixoljuk össze. Keverjünk habosra két tojást és adjuk hozzá az olvasztott vajat, banánt és a mazsolás masszát, majd keverjük jól el. Adjuk hozzá a lisztes keveréket. Keverjünk párat rajta és töltsük muffinformákba. 160 fokon 20 perc alatt süssük készre. Nekem ebből 11 közepes nagyságú muffinom lett.
Nagyon hálás vagyok Zizinek, mert ez a kis böjt rádöbbentett arra, hogy mennyiszer eszem feleslegesen édességet. Ezen - hosszú távon - mindenképpen változtatni szeretnék.
A hét meglepően könnyen elment, így édességek nélkül is :) Nem okozott különösebb gondot, hogy ellenálljak a kísértésnek.
Ismét rájöttem, hogy mennyi bolti élelmiszer (kenyerek, felvágottak) tartalmaz cukrot. Ha valaki cukormentes diétára adja a fejét, érdemes alaposan átvizsgálni az élelmiszerek cimkéjét és kerülni mindent, amiben cukor van.
Mivel csak sós reggeliket ettem a héten, a szokásoshoz képest később tört csak rám az éhség ebédidőben. Nem szökött olyan hirtelen az egekbe a vércukor szintem és nem éreztem soha, hogy hirtelen fogott volna el az éhség. Bár az ebédek után hiányoltam a desszertet, mint levezető fogást, de nem kifejezetten az édes íz hiányzott, hanem a megszokott, berögzült rituálé. Észrevettem, hogy néha "jutalom-szerűen" is fogyasztok édességet (tipikusan a délutáni teámhoz). Ha pl. végeztem a vasalással, vagy befejeztem a takarítást, akkor jól esik leülni egy teát meginni és ilyenkor automatikusan nyúlok egy szelet sütiért, vagy kekszért. Ezek elhagyása semmilyen hiányérzetet nem okozott. Hetente kb. 1-2 ilyen alkalom volt eddig, de úgy döntöttem ezeket a nasikat végképp száműzöm az életemből, mert teljesen feleslegesek. Ha nagyon hiányozna ilyenkor a nyalánkság, inkább gyümölcsöt fogok ezentúl enni. Ritka, kivételes alkalmakkor (pl. vendégség, barátnős kávézás, ünneplés) persze az ilyen kis "bűnözések" is beleférnek.
Meglepett, hogy mennyire kiéleződik az ember érzéke mindenre, ami kicsit is édes. És a cukor elhagyásával, sokkal jobban értékeljük a kevésbé édes ételeket is. Pl. ráeszméltem, hogy milyen édes a kukorica, a borsó, a sütőtök és a cékla. Rájöttem, hogy a borsófőzelékbe teljesen felesleges cukorot tenni, ha egy részét leturmixoljuk, akkor ugyanolyan édes hatást érünk el, mint a hozzáadott cukorral (már aki édesen szereti a borsófőzeléket :) és az ízen túlmenően, a látvány is sokkal szebb: a fehér főzelékben úszkáló borsószemeknél százszorta jobb vizuális élmény a turmixolt élénkzöld főzelék látványa. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi módszerrel akár a rántás elkészítését is elhagyhatjuk, hiszen a turmixolt rész elég sűrűséget ad a főzeléknek.
Amit még észrevettem, hogy sokszor akkor eszem édességet, amikor igazából csak szomjas vagyok. Szerintem alapból sok folyadékot fogyasztok. Napi kb. másfél liter vizet iszom. Az elmúlt héten még többet, kb. két-két és fél litert naponta.
Bevallom, pénteken már nagyon hiányzott a sütés. Nem a sütik. A sütés. Készítettem is egy borzalmas cukormentes muffint, ami pár falat kóstolás után a kukában landolt. De nem adtam fel. Szombaton elkészítettem saját kútfőből egy újabb muffint és ez már nagyobb siker volt. Igazán finomra sikerült. Egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor. Az állaga és az íze is olyan volt, mint az "igazi" muffiné. Le is írom a receptet!
Mérjünk ki 70 g lisztet, 30 g zabpelyhet, 1 teáskanál sütőport, fél teáskanál fahéjat és keverjük össze. 60 g vajat olvasszunk meg és törjünk össze egy érett banánt. 50 g mazsolára engedjünk annyi vizet, ami épphogy ellepi és dobjuk egy percre a mikróba, a legmagasabb fokozatra, aztán turmixoljuk össze. Keverjünk habosra két tojást és adjuk hozzá az olvasztott vajat, banánt és a mazsolás masszát, majd keverjük jól el. Adjuk hozzá a lisztes keveréket. Keverjünk párat rajta és töltsük muffinformákba. 160 fokon 20 perc alatt süssük készre. Nekem ebből 11 közepes nagyságú muffinom lett.
Nagyon hálás vagyok Zizinek, mert ez a kis böjt rádöbbentett arra, hogy mennyiszer eszem feleslegesen édességet. Ezen - hosszú távon - mindenképpen változtatni szeretnék.
2013. február 5., kedd
No cukor, no édesség februárban
A címből is kiderül, hogy megőrültem :)
Az úgy volt, hogy január 7-én elkezdtem rendszeresen sportolni. Ennek semmi köze az új évhez. Nem hiszek az újévi fogadalmakban. Szerintem ha valamin változtatni akarunk, akkor azonnal kell cselekedni, nem kell megvárni a következő hónapot, vagy hetet és főleg nem az új évet.
Tudjátok, hogy nem vagyok egy fitness istennő, megszállott vagy fanatikus pedig főleg nem. Úgy jött az ötlet, hogy már elég okos és érett (öreg semmiképpen sem!) vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy ha nyáron jól akarok majd kinézni fürdőruhában, akkor biza már most el kell kezdeni tenni érte. Évekig a nyári fürdőruhaszezonra az utolsó 2 hétben készültem fel, kemény koplalással. Amikor fiatal koromban a harmincas barátnőim bölcsen felhívták a figyelmemet, hogy ez csak pár évig működik, ugyanis bizonyos kor felett hiába koplalsz, a kilók meg se moccannak, akkor kedvesen mosolyogtam, hogy óóóó hát hol van az még... Hát tessék, itt van!
Nosztalgikusan idézem fel, hogy minden vizsgaidőszak után 4-5 kilóval kevesebb és pár centivel karcsúbb voltam... Ugyanis a sok stressz rám koplaló hatással van. Szóval a vizsgaidőszak mindig egy tisztító-/fogyókúra is volt egyben.
Na ez most nincs. Helyette van néhány elpuhult, megnőtt idom. Hogy elkerüljem a nyári hisztériarohamot, úgy gondoltam elkezdek tornázni.
A tervem az volt, hogy Nóri alvásideje alatt, hetente legalább négyszer egy óra izomerősítő gyakorlatokat végzek. Az első héten heti négy alkalommal csináltam Béres Alexandra tornáit felváltva. A YouTube-on találtam ezeket, teljes felvételek, egy órás edzésprogramok. Nagyon jól estek. Alexandra stílusa nekem nagyon bejön. Szeretem, hogy elmondja, mikor mi jön, mennyit csinálunk az adott sorozatból, hogy végig velem együtt csinálja, hogy elmagyarázza mikre kell ügyelni egy-egy feladat során. Az egy óra olyan hamar elmegy, hogy észre sem veszem. A feladatok között vannak nehezebbek, de nekem egyik sem volt olyan nagyon izzasztó. Egyszer sem éreztem, hogy nem bírom végigcsinálni, vagy hogy feladom.
A második héten néhány videóját törölték a YouTube-ról és mivel nem akartam mindig ugyanazt a tornasort csinálni, elkezdtem nézelődni. Így akadtam rá Rubint Réka videóira. Az egyik 20 perces karizom gyakorlatát elkezdtem csinálni és kemény öt, azaz 5 percet birtam, utána végem volt.
De nem vagyok az a könnyen feladó típus. Néztem más videókat is tőle és azóta sikerült kitapasztalnom, hogy melyik a nekem megfelelő. Így azóta heti 4-szer egy órát edzek valamelyik Rubint Réka edzésprogramra.
Az első alkalomnál mindig figyelek, próbálom memorizálni milyen feladatok vannak, így a többi alkalommal levehetem a hangot a videóról, mert sajnos Réka hangját, a kiabálását, a megyjegyzéseit nem bírom. Tudom, hogy a lelkesítés lenne a célja, de nálam pont ellentétes hatást ér el: feldühít és legszívesebben kikapcsolnám. De ha csendben nézem, elviselhető. Réka feladatsorai sokkal fárasztóbbak, mindig érzem másnap a hatását. Nagyon praktikus, hogy 20 perces blokkokra osztja az egy-egy izomcsoporttal kapcsolatos feladatokat. A blokkokat tetszés szerint lehet kombinálni. De ha kevés időnk van, akkor naponta elég egy 20 perces blokkot megcsinálni. Ez fizikailag sem olyan megerőltető.
Na és akkor innen kanyarodnék el az eredeti témához, hogy tegnap láttam a facebook-on, egy gasztroblogger, Zizi felhívását. Arról van szó, hogy Zizi februárban cukor- és édességmentes diétára fogja a családját és aki szeretne, vele tarhat. Azok közül, akik végigcsinálják, Zizi választ egy nyertest.
Mivel úgyis mozgok (már negyedik hete), ezért úgy gondoltam magasabbra teszem a lécet és belevágok a cukormentes étrendbe. Tegnap este láttam a felhívást és szerencsére aznap nem is ettem cukrosat, úgyhogy bár nem tudatosan, de a tegnapi nappal, azaz hétfővel kezdtem a diétát.
A kihívásban tiltólistán van mindenfajta cukor (kristály-, por-, nád-, pálma- stb.), méz, szirupok (agavé-, juhar-, rízs- stb.), továbbá azok az élelmiszerek, amelyek ezeket tartalmazzák. Ezek mellett tilos a kávé, fekete tea, kakaó és az alkoholos italok fogyasztása is.
Zizi heti bontásban beszámol a kihívásról, én is majd igyekszem írni arról, hogy miket és mennyit eszem és hogy hogy bírom a diétát.
A cukorról való lemondás számomra hatalmas kihívás. A bolti édességek, csokik, kekszek mellőzése nem lesz gond. Alapból nem eszünk ilyesmit. Ha nincs házi édesség, akkor sem fanyalodok rá a bolti nyalánkságokra. Nálunk a kekszek, csokik, cukorkák vígan elvannak hónapokig is és sokszor a kukában landolnak. Viszont a házi sütikről nagyon nehéz lesz lemondanom. A sütiket nemcsak a végeredményért szeretem csinálni, hanem a sütés öröméért, hogy bekapcsolhassam a KitchenAid-emet, a sütőmet és hogy valami igazán finomat és szépet alkothatok.
Hetente kb. két alkalommal készítek valamilyen sütit. Alapból igyekszem mellőzni a cukrot, ezért sokszor mézet használok édesítőként. Ezekből Nóri is szokott enni. Naponta egyszer eszem az általam sütött édességekből. Néha előfordul, hogy egy-két napig nincs itthon süti, olyankor simán kibírom édesség nélkül. Illetve hetente kb. egy alkalommal reggelire lekváros kenyeret, vagy műzlit eszem. Nassolni egyáltalán nem szoktam. Olyan nincs, hogy csak úgy csipegetek, vagy bekapok egy falatot. Szóval az lesz nehéz, hogy a berögzült dolgokat, mint édes reggeli, desszert az étkezések végén, vagy a délutáni tea mellé, elhagyjam.
Azt viszont előre tudom, hogy Zizi feltételeit nem tudom maximálisan betartani, ugyanis a reggelim mellé muszáj fekete teát innom, így ezt megtartom. De minden mást igyekszem, nagyon-nagyon igyekszem betartani.
Kicsit tartok attól, hogy az édesség hiányát majd szénhidráttal próbálom pótolni, így erre is külön figyelek majd, ugyanis nem szeretném ha a cukormentes kalandot súlygyarapodással zárnám.
A kihívásba nem vonom be Balázst :) De biztos nem lesz panasza, hiszen Ő bent a Google-ben sokféle finomságot ehet :) Nórival viszont nem lesz gondom. Vele egyszerű betartani a dolgot, hiszen alapból kerülöm az étrendjében a cukor használatát.
Az úgy volt, hogy január 7-én elkezdtem rendszeresen sportolni. Ennek semmi köze az új évhez. Nem hiszek az újévi fogadalmakban. Szerintem ha valamin változtatni akarunk, akkor azonnal kell cselekedni, nem kell megvárni a következő hónapot, vagy hetet és főleg nem az új évet.
Tudjátok, hogy nem vagyok egy fitness istennő, megszállott vagy fanatikus pedig főleg nem. Úgy jött az ötlet, hogy már elég okos és érett (öreg semmiképpen sem!) vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy ha nyáron jól akarok majd kinézni fürdőruhában, akkor biza már most el kell kezdeni tenni érte. Évekig a nyári fürdőruhaszezonra az utolsó 2 hétben készültem fel, kemény koplalással. Amikor fiatal koromban a harmincas barátnőim bölcsen felhívták a figyelmemet, hogy ez csak pár évig működik, ugyanis bizonyos kor felett hiába koplalsz, a kilók meg se moccannak, akkor kedvesen mosolyogtam, hogy óóóó hát hol van az még... Hát tessék, itt van!
Nosztalgikusan idézem fel, hogy minden vizsgaidőszak után 4-5 kilóval kevesebb és pár centivel karcsúbb voltam... Ugyanis a sok stressz rám koplaló hatással van. Szóval a vizsgaidőszak mindig egy tisztító-/fogyókúra is volt egyben.
Na ez most nincs. Helyette van néhány elpuhult, megnőtt idom. Hogy elkerüljem a nyári hisztériarohamot, úgy gondoltam elkezdek tornázni.
A tervem az volt, hogy Nóri alvásideje alatt, hetente legalább négyszer egy óra izomerősítő gyakorlatokat végzek. Az első héten heti négy alkalommal csináltam Béres Alexandra tornáit felváltva. A YouTube-on találtam ezeket, teljes felvételek, egy órás edzésprogramok. Nagyon jól estek. Alexandra stílusa nekem nagyon bejön. Szeretem, hogy elmondja, mikor mi jön, mennyit csinálunk az adott sorozatból, hogy végig velem együtt csinálja, hogy elmagyarázza mikre kell ügyelni egy-egy feladat során. Az egy óra olyan hamar elmegy, hogy észre sem veszem. A feladatok között vannak nehezebbek, de nekem egyik sem volt olyan nagyon izzasztó. Egyszer sem éreztem, hogy nem bírom végigcsinálni, vagy hogy feladom.
A második héten néhány videóját törölték a YouTube-ról és mivel nem akartam mindig ugyanazt a tornasort csinálni, elkezdtem nézelődni. Így akadtam rá Rubint Réka videóira. Az egyik 20 perces karizom gyakorlatát elkezdtem csinálni és kemény öt, azaz 5 percet birtam, utána végem volt.
De nem vagyok az a könnyen feladó típus. Néztem más videókat is tőle és azóta sikerült kitapasztalnom, hogy melyik a nekem megfelelő. Így azóta heti 4-szer egy órát edzek valamelyik Rubint Réka edzésprogramra.
Az első alkalomnál mindig figyelek, próbálom memorizálni milyen feladatok vannak, így a többi alkalommal levehetem a hangot a videóról, mert sajnos Réka hangját, a kiabálását, a megyjegyzéseit nem bírom. Tudom, hogy a lelkesítés lenne a célja, de nálam pont ellentétes hatást ér el: feldühít és legszívesebben kikapcsolnám. De ha csendben nézem, elviselhető. Réka feladatsorai sokkal fárasztóbbak, mindig érzem másnap a hatását. Nagyon praktikus, hogy 20 perces blokkokra osztja az egy-egy izomcsoporttal kapcsolatos feladatokat. A blokkokat tetszés szerint lehet kombinálni. De ha kevés időnk van, akkor naponta elég egy 20 perces blokkot megcsinálni. Ez fizikailag sem olyan megerőltető.
Na és akkor innen kanyarodnék el az eredeti témához, hogy tegnap láttam a facebook-on, egy gasztroblogger, Zizi felhívását. Arról van szó, hogy Zizi februárban cukor- és édességmentes diétára fogja a családját és aki szeretne, vele tarhat. Azok közül, akik végigcsinálják, Zizi választ egy nyertest.
Mivel úgyis mozgok (már negyedik hete), ezért úgy gondoltam magasabbra teszem a lécet és belevágok a cukormentes étrendbe. Tegnap este láttam a felhívást és szerencsére aznap nem is ettem cukrosat, úgyhogy bár nem tudatosan, de a tegnapi nappal, azaz hétfővel kezdtem a diétát.
A kihívásban tiltólistán van mindenfajta cukor (kristály-, por-, nád-, pálma- stb.), méz, szirupok (agavé-, juhar-, rízs- stb.), továbbá azok az élelmiszerek, amelyek ezeket tartalmazzák. Ezek mellett tilos a kávé, fekete tea, kakaó és az alkoholos italok fogyasztása is.
Zizi heti bontásban beszámol a kihívásról, én is majd igyekszem írni arról, hogy miket és mennyit eszem és hogy hogy bírom a diétát.
A cukorról való lemondás számomra hatalmas kihívás. A bolti édességek, csokik, kekszek mellőzése nem lesz gond. Alapból nem eszünk ilyesmit. Ha nincs házi édesség, akkor sem fanyalodok rá a bolti nyalánkságokra. Nálunk a kekszek, csokik, cukorkák vígan elvannak hónapokig is és sokszor a kukában landolnak. Viszont a házi sütikről nagyon nehéz lesz lemondanom. A sütiket nemcsak a végeredményért szeretem csinálni, hanem a sütés öröméért, hogy bekapcsolhassam a KitchenAid-emet, a sütőmet és hogy valami igazán finomat és szépet alkothatok.
Hetente kb. két alkalommal készítek valamilyen sütit. Alapból igyekszem mellőzni a cukrot, ezért sokszor mézet használok édesítőként. Ezekből Nóri is szokott enni. Naponta egyszer eszem az általam sütött édességekből. Néha előfordul, hogy egy-két napig nincs itthon süti, olyankor simán kibírom édesség nélkül. Illetve hetente kb. egy alkalommal reggelire lekváros kenyeret, vagy műzlit eszem. Nassolni egyáltalán nem szoktam. Olyan nincs, hogy csak úgy csipegetek, vagy bekapok egy falatot. Szóval az lesz nehéz, hogy a berögzült dolgokat, mint édes reggeli, desszert az étkezések végén, vagy a délutáni tea mellé, elhagyjam.
Azt viszont előre tudom, hogy Zizi feltételeit nem tudom maximálisan betartani, ugyanis a reggelim mellé muszáj fekete teát innom, így ezt megtartom. De minden mást igyekszem, nagyon-nagyon igyekszem betartani.
Kicsit tartok attól, hogy az édesség hiányát majd szénhidráttal próbálom pótolni, így erre is külön figyelek majd, ugyanis nem szeretném ha a cukormentes kalandot súlygyarapodással zárnám.
A kihívásba nem vonom be Balázst :) De biztos nem lesz panasza, hiszen Ő bent a Google-ben sokféle finomságot ehet :) Nórival viszont nem lesz gondom. Vele egyszerű betartani a dolgot, hiszen alapból kerülöm az étrendjében a cukor használatát.
2013. február 4., hétfő
Nóri szösszenetek
Én: - Nóri, úgy érzem pelust kéne cserélni! Gyere!
Gyermek meg se moccan, a könyvébe merülve lapozgat.
Én: - Nóri, kérlek gyere! Ki kell cserélni a pelusodat.
Semmi reakció.
Én: - Norci, hallod, amit mondok?!
Nóri felnéz: - Sajnálom, nem értem.
...és folytatja az olvasást.
Pénteken voltunk Kerekítőn. Előtte beültünk egy teázóba, én ittam egy teát és közösen elmajszoltunk egy mazsolás scone-t. Adtak hozzá vajat és lekvárt is. Nóri nézi a pici vajat, megkérdezi mi az. Mondom: vaj. Mire Nóri: "A vajat a cica eszi".
A pelenkázón a lábaival hadonászik. Félreállok, hogy megvárjam, amíg kitombolja magát. Abbahagyja, majd megszólal: "Nem szabad kupit csinálni".
Máskor szintén a pelenkázón kezdené a rugdosást, de saját megát fegyelemre inti: "Nem szabad anyát rugdosni!"
Boltban meglátja a kislányos bizsukat: "Ez tetszik, ezt hazavisszük!"
Mostanában sokszor ráül ruhában a bilire (ruha nélkül a világ minden kincséért sem hajlandó, nem is erőltetem). Egyik nap gyanús volt a nagy csend, benéztem a nappaliba: Nóri a nappali közepén a bilin ül (persze ruhával együtt) és újságot lapozgat. Kérdezem: Nóri te mit csinálsz? Jön a válasz: "Kakilok!" Ja, bocsánat!
Szilvitől kaptunk karácsonyra egy kirakós könyvet. Nóri nagyon szereti az ilyet. Az egyik oldalán egy kép van, egy verssel, a másikon egy 9 darabos kirakó. Olvassuk a könyvet, megbeszéljük, hogy melyik oldalon mi van. Kérdezem: Szereted ezt a mesét? Mire Nóri kijavít: "Nem mese hanem kirakó."
A "hanem" kötőszót máskor is jól használta, de ez... Este fürdés után adom rá a pizsamát, halkan suttogom: "Gyorsan begombolom és utána mész aludni." Nóri kiveszi a cumit a szájából és suttogva korrigál: "Az nem gomb, hanem patent." Hát igen, csak pontosan, szépen... :)
Kint voltunk a játszótéren és Balázs betette Nórit a nagy hintába. Ezen el lehet feküdni és úgy lökjük. Nóri néhány lökés után közli: "Ez nem móka!"
A szobájában van egy IKEA-s viráglámpa. Nóri ránéz: "Virágocska, lámpácska." A becézés nagyon megy neki :)
Elalvás előtt pelenkázom. Közben odaadom neki az alvós pólóját, azt bögyörgeti, majd a fejére teszi és megkérdi: "Hová tünt Nójika?" Nevet... Ismét elbújik a póló mögé: "Hová tünt babácska?"
A konyhában főzök. Nóri kérdezi: "Mit csinál anya?" Majd meg is válaszolja: "Finomat főz."
A nappaliból jól rálátni egy hotelre, ahol gyakran tartanak esküvőt. Ma láttam, hogy egy oldtimer autó gurult a bejárat elé. Kiáltottam Nórinak, hogy "Nóri, gyere gyorsan, ott a menyasszony!" Nóri rátapadt az ablakra: "Óóóóó ott a királyasszony!" :)
Reggeli után az etetőszékben játszott Nóri. Két vajasdobozzal játszott. Az egyikben már alig volt egy kenyérre való, a másik tele volt. Nézegette, emelte őket. "Ez üres. Ez tele van. Ez könnyű. Ez nehéz (közben nyög is, ahogy emeli)." Egymásra rakta őket. "Két kis vajasdobozka." Rátette a kacsát. "Dele ide kicsi bogajam, csüccs a dobozja." És ez így ment kb. fél órán keresztül. Mi pedig békességben, nyugalomban fogyaszthattuk a reggeli gofrit és a teánkat. Most sokan utáltok, ugye?! :)
Nézi, ahogy Balázs üti a billentyűket. A Gmail-ben, a jobb felső sarokban látni egy pici képet Balázsról. Nóri megszólal: "Ott egy pici Apa." Majd gyorsan meg is dicséri magát, amiért felismerte: "Jajj de okos vagy!" :)
Vacsora után egyre jobb kedve lesz és elkezd halandzsázni, majd a monológja végén megjegyzi, csak hogy világos legyen számunkra is: "Ez halandzsa volt."
Gyermek meg se moccan, a könyvébe merülve lapozgat.
Én: - Nóri, kérlek gyere! Ki kell cserélni a pelusodat.
Semmi reakció.
Én: - Norci, hallod, amit mondok?!
Nóri felnéz: - Sajnálom, nem értem.
...és folytatja az olvasást.
Pénteken voltunk Kerekítőn. Előtte beültünk egy teázóba, én ittam egy teát és közösen elmajszoltunk egy mazsolás scone-t. Adtak hozzá vajat és lekvárt is. Nóri nézi a pici vajat, megkérdezi mi az. Mondom: vaj. Mire Nóri: "A vajat a cica eszi".
A pelenkázón a lábaival hadonászik. Félreállok, hogy megvárjam, amíg kitombolja magát. Abbahagyja, majd megszólal: "Nem szabad kupit csinálni".
Máskor szintén a pelenkázón kezdené a rugdosást, de saját megát fegyelemre inti: "Nem szabad anyát rugdosni!"
Boltban meglátja a kislányos bizsukat: "Ez tetszik, ezt hazavisszük!"
Mostanában sokszor ráül ruhában a bilire (ruha nélkül a világ minden kincséért sem hajlandó, nem is erőltetem). Egyik nap gyanús volt a nagy csend, benéztem a nappaliba: Nóri a nappali közepén a bilin ül (persze ruhával együtt) és újságot lapozgat. Kérdezem: Nóri te mit csinálsz? Jön a válasz: "Kakilok!" Ja, bocsánat!
Szilvitől kaptunk karácsonyra egy kirakós könyvet. Nóri nagyon szereti az ilyet. Az egyik oldalán egy kép van, egy verssel, a másikon egy 9 darabos kirakó. Olvassuk a könyvet, megbeszéljük, hogy melyik oldalon mi van. Kérdezem: Szereted ezt a mesét? Mire Nóri kijavít: "Nem mese hanem kirakó."
A "hanem" kötőszót máskor is jól használta, de ez... Este fürdés után adom rá a pizsamát, halkan suttogom: "Gyorsan begombolom és utána mész aludni." Nóri kiveszi a cumit a szájából és suttogva korrigál: "Az nem gomb, hanem patent." Hát igen, csak pontosan, szépen... :)
Kint voltunk a játszótéren és Balázs betette Nórit a nagy hintába. Ezen el lehet feküdni és úgy lökjük. Nóri néhány lökés után közli: "Ez nem móka!"
A szobájában van egy IKEA-s viráglámpa. Nóri ránéz: "Virágocska, lámpácska." A becézés nagyon megy neki :)
Elalvás előtt pelenkázom. Közben odaadom neki az alvós pólóját, azt bögyörgeti, majd a fejére teszi és megkérdi: "Hová tünt Nójika?" Nevet... Ismét elbújik a póló mögé: "Hová tünt babácska?"
A konyhában főzök. Nóri kérdezi: "Mit csinál anya?" Majd meg is válaszolja: "Finomat főz."
A nappaliból jól rálátni egy hotelre, ahol gyakran tartanak esküvőt. Ma láttam, hogy egy oldtimer autó gurult a bejárat elé. Kiáltottam Nórinak, hogy "Nóri, gyere gyorsan, ott a menyasszony!" Nóri rátapadt az ablakra: "Óóóóó ott a királyasszony!" :)
Reggeli után az etetőszékben játszott Nóri. Két vajasdobozzal játszott. Az egyikben már alig volt egy kenyérre való, a másik tele volt. Nézegette, emelte őket. "Ez üres. Ez tele van. Ez könnyű. Ez nehéz (közben nyög is, ahogy emeli)." Egymásra rakta őket. "Két kis vajasdobozka." Rátette a kacsát. "Dele ide kicsi bogajam, csüccs a dobozja." És ez így ment kb. fél órán keresztül. Mi pedig békességben, nyugalomban fogyaszthattuk a reggeli gofrit és a teánkat. Most sokan utáltok, ugye?! :)
Nézi, ahogy Balázs üti a billentyűket. A Gmail-ben, a jobb felső sarokban látni egy pici képet Balázsról. Nóri megszólal: "Ott egy pici Apa." Majd gyorsan meg is dicséri magát, amiért felismerte: "Jajj de okos vagy!" :)
Vacsora után egyre jobb kedve lesz és elkezd halandzsázni, majd a monológja végén megjegyzi, csak hogy világos legyen számunkra is: "Ez halandzsa volt."
2013. február 2., szombat
Fordított sütik
Nagyon szeretem a fordított sütiket. Egyszerűek, szépek, finomak.
A tavalyi év utolsó sütije nálunk egy fordított vörösáfonyás torta volt. A lehető legjobb választásnak bizonyult. Ez egy pofonegyszerű recept, amit Martha Stewart oldalán találtam. A vörösáfonyát elég nehéz beszerezni, de nálunk karácsony táján igen elterjedt gyümölcs, ugyanis a karácsonyi sültek mellé gyakran kínálják a savanykás bogyósgyümölcsből készült szószt kísérőként. A Tesco-ban leárazták egyszer és bár pár nappal később már repültünk is haza az ünnepekre, nem tudtam ellenállni a vörös, mosolygós, hatalmas szemű finomságoknak. A sütinek nagy sikere volt, két nap alatt elfogyott. Eteti magát. A kevert tészta tetején csücsül az illatos, fahéjas, savanykás, sült gyümölcs. A befektetett energia és íz arányában ez egy szuper kis sütemény. A vörösáfonya pedig egész különlegessé, ünnepivé varázsolja. Igazi kényeztető finomság.
Íme a recept:
Kivajaztam egy 20 cm-es kerek tortaformát, majd sütőpapírral kibéleltem. Egy nagobb darab papírt vágtam le, hogy a tepsi alját és a széleit is befedje. A vajazásra azért van szükség, mert így a tepsi falára tapad a papír és könnyebb vele dolgozni. Ha van olyan tortaformánk, ami nem kapcsos, akkor bátran használjuk azt és ebben az esetben elég ha bőven kivajazzuk a formánkat.
Fél csésze cukrot keverjünk össze fél teáskanál fahéjjal és negyed teáskanál mézeskalács fűszerkeverékkel. Tudom, sokan nem szeretik az olyan recepteket, ahol a csésze a mértékegység. Nekem van egy csészealapú mérőedény készletem. Megnéztem és az egy csészére az van írva, hogy 236 ml. Remélem ez segít az átszámításban.
Na, de vissza a recepthez: a cukros keveréket öntsük a tepsink aljába, próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni és szórjuk rá a megmosott vörösáfonyákat (kb. 2 csésze áfonyára lesz szükségünk, az a lényeg, hogy teljesen befedje a tepsink alját, én bőkezűen bántam az adagolással és nem bántam meg :).
Hat evőkanál puha vajat keverjünk jó habosra fél csésze cukorral. Adjunk hozzá egy egész tojást, keverjük ezt is jó alaposan el. Majd adjunk hozzá egy kis vaníliaaromát.
Egy másik tálba keverjünk el 1 és 1/4-ed csésze lisztet, másfél teáskanál sütőport és egy nagy csipet sót. Szitáljuk a lisztes keverék felét a vajas masszára és egy fakanál segítségével keverjük el. Majd adjunk hozzá negyed csésze tejet, ezután a lisztes keverék másik felét is szitáljuk rá és keverjük el és legvégül jöhet lazításnak ismét egy negyed csésze tej.
Kanalazzuk a tésztát az áfonyára, egyengessük el. Nálam 170 fokon, 30 perc alatt sült készre a tészta. Még melegében lekapcsoltam a formáról a keretet és kiborítottam a tortát egy tányérra, majd lehúztam róla a sütőpapírt.
Gyönyörű, illatos, finom... mi kell még?
A másik sütit ma délután dobtam össze. Ez is igazán mennyei finomság és egyszerűbb a gyümölcsöt hozzá beszerezni, mint az előzőnél. Ez ugyanis egy fordított szirupos narancstorta, amit itt találtam és egész héten izgatta a fantáziámat és azt kell mondjam, nem hiába... :)
A szirup édessége tökéletes párost alkot a narancs héjának a kesernyés ízével, mindez egy könnyű diós piskótán tálalva... Nyamm!
Itt az én változatom:
A szirup készítésével kezdjük: 15 dkg cukrot, 1,5 dl vízzel és fél citrom levével felfőzünk. Amíg melegszik a szirup, megmosunk és kb. 2 mm vastag (vagy vékony???) szeletekre felkarikázunk 30 dkg narancsot (ez két nagyobb narancsnak felel meg). Amikor a cukor olvadni kezd, beletesszük a szeletelt narancskarikákat és ezzel együtt 10 percet főzzük. Én legközelebb csak 10 dkg cukorral és 1 dl vízzel készítem, mert a narancs ereszt annyi levet, hogy elég legyen a szirup.
Közben a fenti módon kivajaztam és sütőpapírral mindenhol kibéleltem a 20 cm-s tortaformámat. Nagyon fontos, hogy a sütőpapír alul és az oldalán is beborítsa a formánkat, különben kifolyik alul a szirup.
Amíg a narancs a szirupban fő, elkészítettem a piskótát: 10 dkg cukrot 2 egész tojással robotgéppel jó habosra keverünk. Ez eltartott egy ideig, addig egy kisebb tálba szitáltam (a szitálást nem érdemes kihagyni, mert attól lesz levegős, könnyed a tészta) 6 dkg lisztet, 6 dkg darált mandulát és 1 teáskanál sütőport. (Az eredeti recept darált diót ír és szerintem a narancshoz a dió jobban passzol, szóval ha tehetitek diót tegyetek bele.) Majd alacsonyabb fokozatra kapcsoltam és hozzáadtam 6 dkg puha vajat (én mikróban melegítettem fel a vajat és a fele meg is olvadt, de nem volt gond). Ezután lekapcsoljuk a gépet, fakanálra váltunk és a tojásos masszához adjuk a lisztes keveréket. Elkeverjük.
A narancskarikákat kihalásszuk a szirupból és a tepsink alját kitapétázzuk vele. Ráöntünk annyi szirupot, ami épphogy ellepi és rákanalazzuk a tésztát.
170 fokon 25 percig sütöttem. Hasonlóan az előző sütihez, ezt is még melegében egy tányérra borítottam és levettem róla a papírt. Majd próbáltam uralkodni magamon, hogy ne vágjam fel még melegében, de nem sikerült. Langyosan kóstoltuk meg: isteni volt! Aztán kihülve is ettem belőle egy szeletet (na jó kettőt... vagy hármat...) és nekem hidegen még jobban tetszett. A szirupos narancs egy krémszerű réteget képez a puha piskóta tetején. Ez a piskóta igazán könnyű, szinte elrepül... veszélyes fajta... Nem érzi a gyomor a súlyát és az ember csak tolja befelé, amíg észbe nem kap, hogy a torta fele eltünt.
Balázs szerint a torta íze nagyon hasonlít a narancslekvárra (nem meglepő ugyebár), de vitatkoznék ezzel: én utálom a narancslekvárt (vagy lehet, hogy mégsem?...), de ez a süti, hát ez valami mennyei. Szóval tényleg érdemes egy próbát tenni, higgyetek nekem.
Ja és most jut eszembe, hogy korábban már készítettem egy nagyon klassz fordított ananásztortát. Az is nagyon finom volt, de az kicsit időigényesebb. Ha van kedvetek, próbáljátok ki, a receptet itt találjátok hozzá.
A tavalyi év utolsó sütije nálunk egy fordított vörösáfonyás torta volt. A lehető legjobb választásnak bizonyult. Ez egy pofonegyszerű recept, amit Martha Stewart oldalán találtam. A vörösáfonyát elég nehéz beszerezni, de nálunk karácsony táján igen elterjedt gyümölcs, ugyanis a karácsonyi sültek mellé gyakran kínálják a savanykás bogyósgyümölcsből készült szószt kísérőként. A Tesco-ban leárazták egyszer és bár pár nappal később már repültünk is haza az ünnepekre, nem tudtam ellenállni a vörös, mosolygós, hatalmas szemű finomságoknak. A sütinek nagy sikere volt, két nap alatt elfogyott. Eteti magát. A kevert tészta tetején csücsül az illatos, fahéjas, savanykás, sült gyümölcs. A befektetett energia és íz arányában ez egy szuper kis sütemény. A vörösáfonya pedig egész különlegessé, ünnepivé varázsolja. Igazi kényeztető finomság.
Íme a recept:
Kivajaztam egy 20 cm-es kerek tortaformát, majd sütőpapírral kibéleltem. Egy nagobb darab papírt vágtam le, hogy a tepsi alját és a széleit is befedje. A vajazásra azért van szükség, mert így a tepsi falára tapad a papír és könnyebb vele dolgozni. Ha van olyan tortaformánk, ami nem kapcsos, akkor bátran használjuk azt és ebben az esetben elég ha bőven kivajazzuk a formánkat.
Fél csésze cukrot keverjünk össze fél teáskanál fahéjjal és negyed teáskanál mézeskalács fűszerkeverékkel. Tudom, sokan nem szeretik az olyan recepteket, ahol a csésze a mértékegység. Nekem van egy csészealapú mérőedény készletem. Megnéztem és az egy csészére az van írva, hogy 236 ml. Remélem ez segít az átszámításban.
Na, de vissza a recepthez: a cukros keveréket öntsük a tepsink aljába, próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni és szórjuk rá a megmosott vörösáfonyákat (kb. 2 csésze áfonyára lesz szükségünk, az a lényeg, hogy teljesen befedje a tepsink alját, én bőkezűen bántam az adagolással és nem bántam meg :).
Hat evőkanál puha vajat keverjünk jó habosra fél csésze cukorral. Adjunk hozzá egy egész tojást, keverjük ezt is jó alaposan el. Majd adjunk hozzá egy kis vaníliaaromát.
Egy másik tálba keverjünk el 1 és 1/4-ed csésze lisztet, másfél teáskanál sütőport és egy nagy csipet sót. Szitáljuk a lisztes keverék felét a vajas masszára és egy fakanál segítségével keverjük el. Majd adjunk hozzá negyed csésze tejet, ezután a lisztes keverék másik felét is szitáljuk rá és keverjük el és legvégül jöhet lazításnak ismét egy negyed csésze tej.
Kanalazzuk a tésztát az áfonyára, egyengessük el. Nálam 170 fokon, 30 perc alatt sült készre a tészta. Még melegében lekapcsoltam a formáról a keretet és kiborítottam a tortát egy tányérra, majd lehúztam róla a sütőpapírt.
Gyönyörű, illatos, finom... mi kell még?
A másik sütit ma délután dobtam össze. Ez is igazán mennyei finomság és egyszerűbb a gyümölcsöt hozzá beszerezni, mint az előzőnél. Ez ugyanis egy fordított szirupos narancstorta, amit itt találtam és egész héten izgatta a fantáziámat és azt kell mondjam, nem hiába... :)
A szirup édessége tökéletes párost alkot a narancs héjának a kesernyés ízével, mindez egy könnyű diós piskótán tálalva... Nyamm!
Itt az én változatom:
A szirup készítésével kezdjük: 15 dkg cukrot, 1,5 dl vízzel és fél citrom levével felfőzünk. Amíg melegszik a szirup, megmosunk és kb. 2 mm vastag (vagy vékony???) szeletekre felkarikázunk 30 dkg narancsot (ez két nagyobb narancsnak felel meg). Amikor a cukor olvadni kezd, beletesszük a szeletelt narancskarikákat és ezzel együtt 10 percet főzzük. Én legközelebb csak 10 dkg cukorral és 1 dl vízzel készítem, mert a narancs ereszt annyi levet, hogy elég legyen a szirup.
Közben a fenti módon kivajaztam és sütőpapírral mindenhol kibéleltem a 20 cm-s tortaformámat. Nagyon fontos, hogy a sütőpapír alul és az oldalán is beborítsa a formánkat, különben kifolyik alul a szirup.
Amíg a narancs a szirupban fő, elkészítettem a piskótát: 10 dkg cukrot 2 egész tojással robotgéppel jó habosra keverünk. Ez eltartott egy ideig, addig egy kisebb tálba szitáltam (a szitálást nem érdemes kihagyni, mert attól lesz levegős, könnyed a tészta) 6 dkg lisztet, 6 dkg darált mandulát és 1 teáskanál sütőport. (Az eredeti recept darált diót ír és szerintem a narancshoz a dió jobban passzol, szóval ha tehetitek diót tegyetek bele.) Majd alacsonyabb fokozatra kapcsoltam és hozzáadtam 6 dkg puha vajat (én mikróban melegítettem fel a vajat és a fele meg is olvadt, de nem volt gond). Ezután lekapcsoljuk a gépet, fakanálra váltunk és a tojásos masszához adjuk a lisztes keveréket. Elkeverjük.
A narancskarikákat kihalásszuk a szirupból és a tepsink alját kitapétázzuk vele. Ráöntünk annyi szirupot, ami épphogy ellepi és rákanalazzuk a tésztát.
170 fokon 25 percig sütöttem. Hasonlóan az előző sütihez, ezt is még melegében egy tányérra borítottam és levettem róla a papírt. Majd próbáltam uralkodni magamon, hogy ne vágjam fel még melegében, de nem sikerült. Langyosan kóstoltuk meg: isteni volt! Aztán kihülve is ettem belőle egy szeletet (na jó kettőt... vagy hármat...) és nekem hidegen még jobban tetszett. A szirupos narancs egy krémszerű réteget képez a puha piskóta tetején. Ez a piskóta igazán könnyű, szinte elrepül... veszélyes fajta... Nem érzi a gyomor a súlyát és az ember csak tolja befelé, amíg észbe nem kap, hogy a torta fele eltünt.
Balázs szerint a torta íze nagyon hasonlít a narancslekvárra (nem meglepő ugyebár), de vitatkoznék ezzel: én utálom a narancslekvárt (vagy lehet, hogy mégsem?...), de ez a süti, hát ez valami mennyei. Szóval tényleg érdemes egy próbát tenni, higgyetek nekem.
Ja és most jut eszembe, hogy korábban már készítettem egy nagyon klassz fordított ananásztortát. Az is nagyon finom volt, de az kicsit időigényesebb. Ha van kedvetek, próbáljátok ki, a receptet itt találjátok hozzá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)