2011. június 30., csütörtök

Esti beszélgetés

Balázs: Ma eszembe jutott Nóri, és tudod mit csináltam?
Eszter: Neked is megindult a tejed?
Balázs: Neeeem! Mosolyra fakadtam :)
Eszter: Végülis...

2011. június 21., kedd

Zumba - első óra

Na kérem szépen, szombaton elmentem életem első zumba órájára. Az óra hivatalos neve: Zumba és Cardio Salsa. Izgi, mi?!

Gyakorlatilag latin amerikai táncok (salsa, cha-cha-cha, merengue, rumba stb.) alaplépéseit kombinálják és ezekből álló lépéssorozatokat csinálunk együtt. Ezt ne úgy képzeljétek el, mint egy sima salsa órát. Ez nem társastánc, inkább olyan, mint az aerobic. Elöl van egy néni (igen, nem elírtam, néni! erről majd később) aki mutatja a lépést és együtt csináljuk zenére, majd jön egy másik lépés, aztán a kettő együtt és így tovább, amíg egy hosszabb lépéssorozatot meg nem tanulunk.

Az óra Monkstown-ban van, ami tőlünk 20 percre van gyalog. Balázs elvitt autóval (de mentségemre szolgáljon, hogy hazafelé már sétáltam). Először furcsáltam, mert az interneten azt írták, hogy a Szent Patrick templomban lesz. Elképzeltem, ahogy az oltár előtt ugrálunk, riszálunk jobbra, majd balra, miközben a magnóból szól a "Suavamente besame" . Aztán mikor odaértünk, láttam, hogy a templom melletti külön épületben van az óra. Az órát egy 50 év körüli nő tartotta. Spanyolul beszélt, de szerintem nem spanyol lehetett, talán kubai. Kicsit meglepődtem, hogy idősebb korú a tanár, de az óra közben rájöttem, hogy a kor nem számít. Én már kezdtem keményen izzadni és lihegni, a néni még mindig széles vigyorral kiabálta a soron következő lépés nevét.

A terem szinte tele volt, legalább 20-an voltunk, teljesen vegyes korosztály, csupa nő.

Az óra jó volt. Tetszettek a zenék, jó volt a koreográfia is. Kellőképpen lefáradtam és másnapra izomlázam lett. Ha minden jól megy, folytatom legalább heti egy alkalommal a Zumba-t. Emellett, itthon is tornázom napi kétszer kb. 20 percet és minden nap berakom Nórit a hordozókendőbe és lemegyünk (gyalog persze) a földszintre meg vissza. Megszámoltam: 160 lépcsőfok. Nekem épp elég. Van, hogy sétálni is a hordózóban viszem, de ez utóbbi nagyon fárasztó, így erre ritkábban kerül sor.


Megmértem a derekamat, a csípőmet és a combomat is, de még ezeket nem árulom el, majd ha lesz valami eredménye a mozgásnak... Ha esetleg a későbbiekben nem írok erről, akkor csúnyán befürödtem a projekttel, úgyhogy ne is kérdezzetek róla!

2011. június 16., csütörtök

Kismama jóga

Szülés előtt jártam kismama jógára. 24 hetes terhes voltam, amikor elkezdtem járni és a 35. hétig jártam. Tovább is szerettem volna, de jött a karácsonyi szünet, utána már Nóri jött :)

Akkoriban még ez az egész jóga-dolog nem állt hozzám túl közel. A spiritualitás, a homályos szobák, a patakcsobogással tarkított zenék, a mormogások, na meg ez az egész zenkedés amolyan túlmisztifikált, trendi, "jó dolgomban azt se tudom hova tegyem a pénzemet" dolognak tűnt. Be kell vallanom, nem kevés előítélettel állítottam be az első órára.

Az órát légzésgyakorlatokkal kezdtük. Na ezt már rögtön hülyeségnek tartottam. Gondoltam magamban, mi olyan nagy szám abban, hogy az orrunkon beszívjuk a levegőt és a szánkon meg kifújjuk, közben leküldjük a gyomrunkon keresztül a bordánkon át, a gerincünk mentén a farokcsontunkba... (heee???!!!) Na mindegy, azért kapkodtam a levegőt. Utána jöttek a nyujtó gyakorlatok, meg hajlás ide és ászana oda. Ezek kifejezetten jól estek. Kicsit megmozgattak. A napi 10 órás ülő munka után ez igazi felfrissülés volt. De az egész dolog nem volt megerőltető. A végén jött a relaxáció. A fejünk búbjától a kislábujjunkig mindent ellazítottunk, aztán nagy csend 5 percen keresztül. Figyeld a légzésedet... Miért, ugyan hova megy?!... Na mindegy, ez arra jó volt, hogy majdnem bealudjak a földön. Aztán bimm és vége az első órának. Gondoltam többet se jövök ide. Aztán kaptam észbe, hogy az elején bérletet vettem. Pfff... na sebaj! azt a pár alkalmat kibírjuk, utána abbahagyjuk!

Jött a második óra. Már rutinosabban csináltam a gyakorlatokat. Nem kellett olyan görcsösen figyelnem, hogy mit hogyan kell csinálni, jobban tudtam fókuszálni arra, hogy mit magyaráz a tanár. Meg kell, hogy mondjam, így már sokkal élvezhetőbb lett a dolog. Aztán a harmadik és a negyedik órától az egész egyre jobban tetszett.

Jó volt, hogy hetente leaglább egyszer egy órát kizárólag magammal és a babámmal tölthettem. Jó volt kicsit mozogni, magamra és Nórira figyelni, más terhes nőkkel beszélgetni. Hasonlóak voltak a gondjaink, a félelmeink, a kétségeink. Jó volt ezekről beszélni. Tudni, hogy mások is hasonló cipőben járnak, és persze jó volt másoktól tippeket, bíztatás kapni.
Szóval megvettem a következő bérletet és lelkesen jártam az órákra.

Nem tudom, hogy ezeknek az óráknak köszöhető-e, de nekem a terhesség alatt semmilyen problémám nem volt. Nem volt dagadt boka, vizesedett lábak, nem fájt se a hátam, se a derekam és az utolsó napokig jól tudtam aludni. Sőt az utolsó hetekben nem csak este, de délutánonként is aludtam.
Arról nem is beszélve, hogy milyen gyors és komplikációmentes volt a szülés.
Sokan mondják, hogy a jóga sokmindenben segíthet a szülés során. Egy biztos, az a bizonyos légzés tuti, hogy nem ment volna olyan jól, ha nem járok jógára. Márpedig higgyetek nekem, a szülésnél a légzés kulcsfontosságú. Én ennek - no meg a gyors vajúdásnak - köszönhetem, hogy érzéstelenítő nélkül végig tudtam csinálni. Nagyon jól jött, hogy volt benne gyarkorlatom és így a légzések átsegítettek a fájdalmakon az összehúzódások során.
A másik, ami nagy erőt adott, az a mondat, amit a jógatanárnőm minden órán többször is elmondott és aminek a fontosságát szintén csak utólag értettem meg. Ez a következő volt: "You are designed to do this." Ezt ismételgettem magamban a vajúdás alatt és ez is nagy erőt adott.
Valamint a jógán gyakoroltunk különböző pózokat, illetve szó volt arról is, hogy a vajúdás során mire figyeljünk, mikre gondoljunk, hogyan élhetjük meg az egész szülés-élményt. Mindez szintén nagy segítségemre volt a szülés során.

Már akkor eldöntöttem, hogy járok majd Nórival baba-mama jógára. Ámde megszervezni, hogy hetente egyszer mindig ugyanazon a napon, mindig ugyanabban az időpontban eljussunk a jógára, nem olyan egyszerű. Nóri általában pont akkor szokott aludni, amikor az óra lenne, így eddig mindig elnapoltuk a dolgot. Azonban ma láttam arra esélyt, hogy kibírja a hosszabb ébrenlétet, így ma voltunk az első baba-mama jóga óránkon :)

Rajtunk kívül 4 anyuka és baba volt. A legkisebb baba 5 hetes volt. Nóri volt a legidősebb. Elég jól indult a dolog, az óra felénél azonban Nóri türelme kezdett fogyni. Más babák is kezdtek fáradni. Volt, hogy kórusban sírtak. Azért végigcsináltuk a gyakorlatokat. Bár a végén Nóri már csak a kezemben volt el.
Mindenesetre jó volt kimozdulni és egy kicsit mozogni. Szerintem Nórinak is jót tesz ha elkezdünk társaságba járni. Vettünk egy 4 alkalmas bérletet. Szerencsére az órák lecsúsztathatók, azaz ha valami miatt nem jutunk el az órára, akkor a későbbiekben bármikor be lehet pótolni.

2011. június 11., szombat

Itt az ideje mozogni!

4 hónappal a szülés után úgy döntöttem, hogy komolyan el kell kezdenem mozogni, mert a terhesség alatt sajna némileg elpiskótásodott az addig sem kisportoltságáról híres testem.

Tudom, akik ismernek most csóválják a fejüket, hogy hát az Esztike amúgy sem volt kövér és tudjátok mit?! 28 év után eljutottam oda, hogy kedves barátaim és egybegyüljteim igazat adok nektek. Aki ismer, az tudja, hogy ez ám nagy szó. Valóban nem voltam soha egy viziló és most sem vagyok az. 4 hónappal a szülés után 58 kg vagyok, ami nem rossz, hiszen a terhességet 57 kg-al kezdtem.

28 év után rájöttem arra, hogy igaz az az állítás miszerint nem a kilók számítanak. Erről már a főiskola elején Ákos tartott nekem egy kisebb előadást, majd a főiskola 4 évén keresztül azzal tömte a fejemet, hogy egyek már rendesen és inkább mozogjak valamit. Kedves Ákosom, hát látod ide is eljutottunk, megértettem és ami még fontosabb, egyet is értek veled.

Szóval nem az zavar, hogy egy kiló választ el a terhességem előtti súlyomtól. Az zavar, hogy ha centivel lemérem a hasamat, a derekamat, a combomat, hogy a karomról már ne is beszéljünk, akkor szörnyülködve látom, hogy bizony ezek a számok a terhesség alatt nőttek és azóta sem a régiek.

Most azok, akik 10 meg 20 kiló pluszt cipelnek magukon a szülésük után, azok utálnak, hogy egy pár centi miatt mit rinyálok és miért ragadok billentyűzetet, hogy ezt még közöljem is. Hát azért, mert engem ez bizony rohadtul zavar. Eredetileg sem voltam soha a feszes idomaimról ismert, de most aztán pláne megőrülök, hogy a tükörbe nézve nem egy fiatal test köszön vissza.

Na jó, nem azt mondom, nem vagyok szottyadt vénasszony, de sajna erősen látszik, hogy nem a 20-as éveim elején járok. És amíg kb. két éve még elkérték a személyimet, hogy beengedjenek egy szórakozóhelyre, addigra mostmár nemhogy levágják, hogy már elmúltam 18, de azt is látják, hogy ez bizony már nem az a finom pipihusi, amit érdemes lenne szemügyre venni. És vessetek rám követ, hogy ilyen hiú vagyok, de engem ez igenis zavar.

Nem várom el azt, amit Mancika, hogy "engem virággal dobáljanak és fotózzanak, meg bámuljanak, meg kényeztessenek, meg imádjanak". De azért egy pár elsimerő pillantásnak örülnék.

Szóval arra jutottam, hogy elkezdek rendszeresen mozogni. Hangsúlyoznám a rendszeres szót, mert mozogok én, szerintem nem is keveset: bevásárolok, sétálok Nórival, háztartást vezetek, Nórit emelgetem. Sokan úgy gondolják, hogy a szülés után a babával való foglalkozás elég mozgást jelent és azzal majd pikk-pakk visszanyerik a régi formájukat. Tudjátok mit? Ez humbug! Nálam legalábbis nem jött be.

Tehát úgy döntöttem, hogy rendszeresen eljárok mozogni. Direkt nem írom, hogy sportolni, mert az nekem nem megy. Általában a nagy lelkesedés egy hónapig tart, aztán huss elszáll. Miért is van ez így? A sporthoz akarat kell. Az megvan! Kell még elszántság. Az is megvan! Kell hozzá szeretet. Na és itt a bibi. Mert bizony ha nem szeretjük azt amit csinálunk, akkor tart a lelkesedés pár hétig és aztán egy szép napon futás közben a tüdőnket kiköpve, levegőért kapkodva, nem tudva, hogy most a nyálunkat kéne kiköpni, vagy az orrunkat kifújni, rájövünk, hogy ez bizony szar. Nem jó, sőt, még rosszul is esik. És lehet, hogy utána faszán érezzük magunkat és jobb a közérzetünk és aztán nyugodt szívvel esszük meg a csokis croissant-t a forrócsokival. De ettől a futás - és számomra bármelyik sport - utálatos és nagy mumus.

Tehát olyasmit kéne csinálni, amit élvezek is. Régebben ilyen volt a salsa. De az esti szoptatások miatt ez kivitelezhetetlen. Annak idején azt gondoltam, hogy amint a gyerek 2 hónapos lesz, lefejem majd a tejcimet. Itthon hagyom őt Balázzsal én meg szépen elmegyek péntek esténként táncolni, mint régen. Aztán jött a nagy kopp meg a hööö! és rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Először is Nóri nem tud enni cumisüvegből. Kicsiként a szopizással annyi gond volt, hogy örültem, hogy nagy nehezen megtanulta és nem akartam neki még a cumival is bekavarni. Szóval kicsiként ez kimaradt, most meg ha próbálkozunk vele, csak röhög, hogy ez meg mi a fene?!... Másrészt a természet kitalálta ezt az anyukásdist rendsen. Ugyanis ha Nóri el is fogadná a cumit, nem szívesen hagynám őt itthon. Nem azért mert nem bízom Balázsban, hanem mert egyszerűen jobban esik itthon maradni, mellette lenni, látni, érezni, tudni, hogy bármikor egy karnyújtásnyira van. Harmadrészt az egész hetes háztartásvezetés és babázás után péntek esténként a francnak sincs kedve elmenni itthonról, főleg nem táncolni. Olyankor legtöbbször úgy érzem magamat, mint a lapos szar és szerintem úgy is nézhetek ki...

Na de akkor mi legyen? Mi lenne az a mozgás, ami alakformáló, amit élveznék is, ami a közelben van, kifizethető és lehetőleg hétvégén van?

Jelentem némi neten való kutakodás után megtaláltam a választ: zumba és cardio salsa. A szomszéd falucskában szombatonként 10-től 11-ig van, 10 alkalmas bérlet 80 euroba kerül.

Jövő héten kipróbálom, aztán ha beválik, belevágunk. Ha nem válik, eret vágunk :)!

Péntek reggel

Nóri ma 4:55-kor ébresztett. Először csak nyöszörgött és fészkelődött, majd visszaszenderült pár percre. Aztán hallottam, hogy rottyantott párat, gondolom az nyomhatta a pociját. Ez persze felébresztette. Meglátott, ahogy a kiságya mellett álltam. Azonnal elmosolyodott és gagyarászni kezdett. Gondoltam, hulla fáradt vagyok lányom, aludjunk még egy kicsit!

Kivettem, hogy megetessem, de csak vigyorgott az ölemben és eltolta magát a cicimtől, jelezve, hogy nem kér enni. Visszatettem az ágyába. Egy ideig nézelődött, gagyogott, elvolt magában, majd "szólt", hogy egyedül már uncsi és vegyem ki.

Nagyon álmos voltam, így nem volt erőm vele játszani. Csak magam mellé tettem a heverőre és ott tovább nézelődött, gagyarászott. Közben azon gondolkoztam, hogy mikor lesz már vége ezeknek a hajnali ébredéseknek és hogy "tejóég, milyen álmos vagyok!". És hogy aludni akarok. Aztán ránézek a gyerekre: széles vigyor van az arcán, magyaráz, fogodossa a köntösömet, tetszik neki a selyem. Megfogja az anyagot, morzsolgatja, közben szopizza az ujját. Jézusom, leragadnak a szemeim, izomlázam is van, aludni akarok. Nóri egy nagyot sóhajt és magyaráz.

Ez megy kb. egy órán keresztül.
Aztán látom, hogy kezd álmosodni. Beteszem a kiságyába. Ott még forgolódik, dumál, majd elkezd sírni. Éhes, megetetem, még közben elalszik, leteszem.

Végre én is visszaaludhatok. Közben azon jár az agyam, hogyan kéne leszoktatni őt ezekről a korai kelésekről. Le lehet egyáltalán? Valahol olvastam, hogy ha későbbre időzítjük az esti fürdetést és az éjszakai alvást, akkor értelemszerűen a reggeli ébredés is eltolódik. Bár amikor 8 után aludt el, akkor is fent volt már 6 körül. Hogy kéne ezt csinálni? Hosszú távon ez a korai ébresztő engem ki fog készíteni. Bezzeg az apja alszik! Na ja, Ő munkába megy, úgyhogy nekem kell kelnem Nórihoz. Álmos vagyok. Aztán elaludtam.

8-kor ébresztett Balázs, hogy a baba éhes. Már fent voltak egy ideje, de Balázs szórakoztatta, hogy én tudjak pihenni. De rendes! Annyit segít Nóri körül. Tök rendes férjem van! Szeretem! :)

Aztán odaadja Nórit. Meglát és rögtön mosolyog. Előveszem a cicimet, már nyitja is a száját és rácuppan. De édes! Nyugodtan eszik. Imádom!

Aztán Balázs büfizteti és kiviszi magával a konyhába. Megcsinálja a reggeli teát és előkészíti a reggelit. Én közben összevakarom magamat. Kimegyek a konyhába és látom, hogy az asztal már meg van terítve -mint minden reggel - és Balázs játszik Nórival. Olyan rendes férjem van és olyan tündéri a kislányom. Most hirtelen elkap a lelkiismeretfurdalás a reggeli gondolataimért. Hiszen én vagyok a gyerek anyja. Kutyakötelességem gondoskodni róla. Most még teljesen ránk van utalva. Hamar elmegy ez az idő, amikor még ilyen kiszolgáltatott és amíg ilyen könnyű rá vigyáznunk. Ki kéne élveznem minden percet, amíg ilyen pici, akkor is ha ez némi koránkeléssel jár.

2011. június 9., csütörtök

Negyedik havi oltás és minden más

Kedden voltunk a kötelező negyedik havi oltáson Nórival. Két szurit is kapott, egy-egy combikájába. Elég jól birta, persze sírt, de mire kiértünk a rendelőből már meg is nyugodott. Most nem volt annyira nyűgös az oltások után és csak egy kis hőemelkedése volt. Sajnos most nem mérték meg, így nem tudom a súlyát :(

Viszont vannak egyéb adatok. Ezeket itthon mértem:
csuklókerület: 9.5 cm
fül hossz: 4.5 cm
orr hossz: 3 cm
boka átmérő: 11 cm
talp hossz: 8 cm
kéz (csuklótól a középső ujjának a végéig): 6.5 cm
kisujj hossz: 2,1 cm
magasság (azaz a gyerek hossza): 62 cm

Csak viszonyításképp, ugyanezek az adatok 5 hetes korában:
csuklókerület: 8.5 cm
fül hossz: 4 cm
orr hossz: 2.8 cm
boka átmérő: 10 cm
talp hossz: 8 cm
kéz (csuklótól a középső ujjának a végéig): 6.5 cm
kisujj hossz: 2 cm
magasság (azaz a gyerek hossza): 52 cm

Update: június 13-án megmértem magunkat a Wii-vel és Nórival a mérleg +6.3kg-t mutatott, szóval kb. annyi lehet a súlya.

Elkezdtem gondolkodni azon, ha eljön majd az ideje, hogyan kéne Nóri mellétáplálását csinálni. Itt hasonlóan, mint otthon, először pürésített zöldségeket, gyömülcsöket ajánlanak egy-egy étkezésre. Természetesen először csak egy-egy kanállal, majd fokozatosan növelve az adagokat illetve folyamatosan beépítve az egyéb ételeket is.
Utánanéztem a dolognak és ahány ország, szinte annyi szokás. A sok lehetőség közül az egyik, az ún. "Baby Led Weaning", azaz a kisbaba azt eszi, amihez kedve van. Ez hirtelen egy kicsit vadul hangzik, de nem úgy kell elképzelni, hogy ha a gyerek a pacalpörkölt után nyúl, akkor azt eszi. De a tiltólistás dolgokon kívül, amit megkíván a baba, azt kapja, nyilván olyan formában, hogy azt el tudja fogyasztani. Majd meglátjuk, hogy Nórinál mi fog működni.

Olyan gyorsan megy az idő... Repülnek a napok és a hetek . Nóri napról napra szépen fejlődik és minden héten csinál valami újdonságot. Növekszik, mint a gomba. Akkor kapok észbe, amikor látom, hogy már megint kinőtte valamelyik ruháját.
Már megfogja a tárgyakat, mindent a szájába tesz, mindent megkóstol.


Tud már hátról hasra fordulni és mászik is már, de általában csak a kiságyban. Sokat mosolyog, nevet, csiklandós a mellkasánál. Elalváskor, és ha fáradt, szopizza a nagyujját.

A napjaink nagyjából így alakulnak: Nóri ébred fél 6 és 7 között. Még nem tapasztaltam ki, hogy ez mitől függ... Általában 1,5-2 órát van ébren. Délelőtt és délután is egyszer alszik egy rövidet kb. 1 órát és egy hosszabbat, kb. 2 órát. Az ébrenlétek alatt eszik, aztán játszik. Nagyon jól elvan egyedül, de azért szoktunk együtt is játszani. Játszunk, tornázunk, könyvet olvasunk, énekelek neki.


Már nem biggyeszti le a száját, ha éneklek. Lehet, hogy beletörődött a sorsába :). Sőt, van néhány dal, amit kifejezetten szeret. Az "Egy kis malac röff-röff-röff" és a "Szélről legeljetek" a két kedvence.
Ha jó az idő, délután kimegyünk sétálni. Már nem alszik el a séták során. Inkább nézelődik. Este 6 körül fürdetem és utána megy is aludni. Ez a korai fürdés azóta állt be, hogy visszajöttünk Magyarországról. Este 3-4 óránként ébred enni. Múlt héten pár napig nagyon meleg volt, főleg bent a lakásban, olyankor 2 óránként is kért enni.

Tegnap nagytakarítást csináltam a nagyszobában. Mivel az ablakokat is meg akartam pucolni, át kellett vinnünk Nóri ágyát a pici szobába. Estére is otthagytuk, hogy kipróbáljuk milyen így. Azaz először aludt külön szobában Nóri. Szerintem engem jobban megviselt a dolog, mint őt. Egyrészt aggódtam, hogy mi van vele... (ugyan mi lehetne?! 2 lépésre van tőlünk, van légzésfigyelő, babamonitor stb.) Másrészt mikor mellettünk van a kiságya már arra is felébredek ha mocorog. Ilyenkor van időm összeszedni magamat és így nem is szokott sírni, mert mindig hamar kiveszem és átviszem megetetni. De mivel most a másik szobában volt, nem ébredtem fel a mocorgásokra, csak a sírása ébresztett fel és időm sem volt észhez térni, kómásan caplattam át a másik szobába. Úgy sajnáltam... lehet, hogy még a ma estét kipróbáljuk így, de sokkal kényelmesebb és nekem kevésbé fárasztó, ha ott van mellettünk.

2011. június 6., hétfő

Honnan tudod, hogy "elíresedtél"?

Honnan tudod, hogy kezdesz beilleszkedni az írek közé?

- ha mindig van nálad laglább egy esernyő
- ha egy pár órás napsütésnek is örülsz
- ha hónapok óta nem néztél időjárásjelentést
- ha több, mint 3 korsó sört iszol meg a hétvégi bulik alkalmával (és még attól sem bódulsz el)
- ha látod, hogy a turisták nagykabátban, sálban, sapkában vannak, te pedig már csak a tavaszi kabátodat hordod és abban is meleged van
- ha egy megbeszélt időpontra legalább 10 percet késel
- ha kérsz valamit a zöldségesnél és épp hiányában vannak, akkor nem baszod fel magad, hanem mosolyogva megköszönöd neki, majd tovább ballagsz a következőhöz
- ha hetente legalább három alkalommal eszel krumplit
- ha a "how are you" kérdésre már nem kezded el mesélni a fél életedet
- ha a teádat tejjel iszod, nem citrommal
- ha a "pudding" szó hallatán már nem csak a desszert jut az eszedbe
- ha egy szivárvány láttán a "Leprechaun" jut az eszedbe
- ha a barátaidnak már csak egy puszit adsz
- ha már automatikusan az autó jobb ajtaját nyitod ki, ha vezetni akarsz (sőt én a minap azt álmodtam, hogy ezen az oldalon vezetek)
- ha már angolul kezdesz álmodni
- ha olyan angol kifejezéseket használsz, amiknek nincsen magyar megfelelője
- ha Dublin-t nem magyar, hanem ír akcentussal mondod
- ha már nemcsak megérted, de használod is a "stupid eejit" kifejezést
- ha "Jesus" helyett "Jaysus"-t mondasz
- ha "fuck" helyett "fock"-ot mondasz és ezt a szót napi rendszerességgel használod is
- ha már nem csodálkozol, hogy az étteremben/boltban pontosan kiszámolják a visszajárót és el is fogadod
- ha megmagyarázhatatlan averziót érzel a britekkel szemben
- ha Budapestről Dublinba tartva azt mondod, hogy "megyek haza"

2011. június 4., szombat

Megérkezett a nyár!

Hozzánk is beköszöntött a nyár. Már harmadik napja gyönyörű, napos, meleg idő van. Ez elég ritka errefelé, ezért ki kell használni. Végre előkerül a szekrény mélyéről a rövid szoknya, a kalap és a napszemüveg.

Tegnap voltunk sétálni és vásárolni. Nóri nagyon élvezte a sétát. Már nem alszik el a babakocsiban, inkább ébren van és nézelődik. Ennek következményeként, séta után délután jó sokat aludt :) Kapott tőlünk egy új játékot tegnap, ami azonnal a kedvencévé lépett elő. Nagyon szereti fogdosni, nézegetni, megkóstolni.
From Nóra
From Nóra
From Nóra

Ma Balázs konferencián van, így kettesben vagyunk itthon. Nem is szaporítom tovább a szót, megyek és élvezem az ír nyarat :)

2011. június 1., szerda

Nóri megfordult

Ma délután Nóri megfordult a hátáról a hasára. Sikerült videóra vennem, amikor másodszorra produkálta ezt a mutatványt :).

Íme a nagy attrakció: