2011. december 29., csütörtök

Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasónknak nagyon boldog új évet kívánunk! Remélem jól telt a karácsonyotok! Mi nagyon jól éreztük magunkat. Majd később jövök részletes beszámolóval és fotókkal!

Addig egy kis zene:




2011. december 16., péntek

Holnap utazunk!

Holnap utazunk haza! Már alig várom! Na nem a konkrét utazást, mert az egy tragikomédia...

Két hatalmas bőrönddel, két kézipoggyásszal, egy babakocsival és egy babával el kell jutni a reptérre. Szerencsére a busz megállója, ami kivisz a reptérre, egy sarokra van tőlünk. A reptéren a becsekkolás után, a babakocsival, a gyerek cuccaival és a saját kézi motyónkkal még mindig úgy nézünk ki, mint egy cigánykaraván, de már elviselhetőbb a dolog.
A biztonsági ellenőrzésnél mindig nagyon rendesek. Sokszor előre engednek, gyorsan átnéznek. A következő leküzdendő akadály, a repülőhöz való sorban állás. A kapunkat meg se kell nézni a jegyünkön, ugyanis kilométerekről ki lehet szúrni a magyar sort: 2-3 sorban állnak az emberek, a beszállítás előtt már fél órával. Ha megjelenik a kapunál egy reptéri munkás, rögtön megy a tolakodás, furakodás. A gyerekkel és a babakocsival elvileg előre kéne, hogy engedjenek, de a magyarok szelektív látással rendelkeznek. A babakocsiban csücsülő gyermek számukra láthatatlan. De azért becsületükre legyen mondva, hogy ha hangosan az előttem állóra szólok, hogy "Elnézést, gyerekkel vagyok" -ami amúgy nem egyértelmű ugyebár- akkor nagyon kedvesen "Jaaaa!"-t kiáltanak ("Bocsánat! Elnézést! Nem láttam!" már luxus lenne!) és odébb állnak.

Régebben ezt a tolakodást amúgy főleg akkor tapasztaltam, ha Ryanair-rel utaztunk, de mióta csak Malév és Airlungus repül Budapestre, azóta ez minden járaton jellemző.

A beszállás után már csak a saját helyünket kell megkeresni. Látni kéne azokat a szemeket, melyek ilyenkor kisérnek minket. Látva, hogy gyerekkel vagyunk, a legtöbben úgy néznek ránk, mint egy marék szarra, mintha pestisesek lennénk és látom, hogy imába kezdenek, hogy "csak nehogy ideüljenek". (Egyébként ez nem nagyon bánt, mert én is ilyen voltam. Ki akar egy ordító gyerek mellett 3 órát ülni? De azért belül jót röhögök, mert előbb vagy utóbb mindenki eljut ebbe a helyzetbe és akkor majd átérzik, milyen is kisbabával utazni). Szóval miután megtaláltuk a helyünket pár perc lakberendezés következik, ami a mögöttünk feltartott 40 embernek óráknak tűnhet, majd befészkeljük magunkat az ülésünkre.

Ezek után egy kis nyugi: ülünk, megvan a helyünk, a csomagokat is sikerült elrakni, semmit sem vesztettünk el (ezt én amúgy mániákusan ellenőrzöm: gyerek sapkája megvan? játéka? rágókája? előke? az én sálam? a pénztárcát eltettem? hol a mobilom? Ez a legszórakoztatóbb tevékenység, amit repülőtéren űzni lehet. Férjek őrületbe kergetésére kiváló, saját adrenalinszintünk magasban tartására is bevált módszer!).

Amikor elérkezünk a felszálláshoz én mindig izgulok. Hiába, hogy már ezerszer átéltem azt a gyomorszorító, ülésbepréselő, szívem a torkomban dobogó érzést, nekem ez megszokhatatlan. A környéken pedig biztos, hogy ül legalább egy kiskorú, aki ugyanígy érez és elkezd ordítani, aminek következményeként Nóri is elkezd sírni. Akkor a szomszéd széken ülő idegen empatikusan nyugtázza, hogy "biztos fáj a füle"... (nem bazdmeg! semmi baja a fülének, csak az a másik kis szaros ordít és megijedt!) Egyébként ezek az utastársak mindig késztetést éreznek, hogy párbeszédbe elegyedjenek velünk. A beszélgetés témája többnyire Nóri. Bármilyen rózsaszínű, csajos cucc van rajta, az első kérdés mindig az, hogy "Kisfiú?". Hát persze! Csak poénból lánynak öltöztetem, mert nincs ki a négy kerekem!
Aztán szó esik még Nóri koráról, fejlődéséről, alvási szokásairól és ha szegénykén látják, hogy nyűgös, akkor mindenki levonja a következtetést, hogy biztos fogzik! Hát persze! Meg mondjuk hajnali 4-kor kelt a szokásos 7 helyett és rohadt fáradt! És talán ha csendben lennénk 5 percet, akkor el is aludna.

Nóri amúgy nagyon jól viselte eddig a repüléseket: felszállás után szopizik, majd el is alszik rajtam. Én teljesen elgémberedek alatta, nem tudok se enni, se inni, se mozogni, pisilésről ne is álmondjak! De ez a legkevsebb, a lényeg, hogy csend és nyugalom van.

Aztán leszállás után még ki sem kapcsolják, a biztonságiöv jelzést (jelezve, hogy felállhatunk), de a többség már talpon van és ugrásra készen áll, hogy vetődjön a bőröndjéért. Ugyanis a legtöbben úgy gondolják, hogy elengedhetetlen, hogy az elsők között szálljanak ki a gépből. (Nemmintha a feladott bőröndök kipakolására és azok kézhez vételére nem kéne még legalább 10 percet várni.)

Mi nem akarjuk a sietős tömeget hátráltatni és magunkra haragítani, így illedelmesen várunk, amíg eloszlanak. Majd összeszedjuk magunkat, elballagunk a feladott bőröndjeinkért. Végül még egy utolsó gyors logisztikai hadművelet, hogy minden csomag, bőrönd, motyó a helyére kerüljön és már száguldunk is kifelé és végre megérkezünk!

Szóval az utazás jó móka és sokáig szerettem annak minden részét, de most szívesebben csettintenék egyet és hazateleportálnám magunkat. De sebaj! A lényeg, hogy megyünk!

Remélem továbbra is jól telik a karácsonyra való ráhangolódás. Ez talán kicsit segít ebben. (Ezen a dalon én mindig olyan jót röhögök... szerintem nagyon vicces, ez a "spanglish" dal.)

2011. december 14., szerda

Nóri 10 és fél hónapos (na jó... kicsit több)

Nem akartam megvárni a 11. hónapot ezzel a bejegyzéssel, mert nem biztos, hogy lesz időm otthonról írni. Bizony, bizony hihetetlen gyorsasággal repülnek a napok, a hetek...

Lássuk hol tart Nórika majdnem a 11 hónaposan!

Sajnos az adatait nem tudom, mert utoljára 9 hónaposan vittem a védőnőhöz. De kinőttek a fenti metszőfogai! Tegnap már éreztem a negyedik, azaz a jobb felső metszőfogát is. Szerintem ma, vagy holnap az is teljesen kibújik. Remélem ezzel egy időre véget érnek az átalvatlan éjszakák. Tegnap hajnalban fél 4-től fél 6-ig ringattam, mert csak az ölemben volt hajlandó szunyókált. Amint letettem a kiságyba, sírni kezdett. Végül magunkhoz vettük a nagyágyba és így aludtunk hármasban. Én persze alig tudtam aludni, végig őt figyeltem és vigyázállásban feküdtem, hogy legyen elég helye (mintha olyan hatalmas lenne...). A növekvő fogak miatt a nagyujja töve (amit szopizik) kisebesedett... Kenegetem neki, de szerintem nem fáj és nem is zavarja őt, ugyanúgy szopizza.

Mozgásfejlődésben ott tart, hogy kapaszkodva már nagyon ügyesen feláll és kapaszkodva megy is. Így körbe szokta járni a járókát :) Illetve négykézláb mászva egy pillanat alatt a lakás egy szegletéből a másikban terem.
Áldom az eszemet, hogy még mielőtt Nóri elkezdett volna mászni, a járókához szoktattuk. És áldom Nórit, hogy szereti és eljátszik benne.
Nem is tudom, hogy bírnám anélkül. Amúgy nemrég olvastam, hogy a járóka használatából milyen erkölcsi kérdést csinálnak az anyukák... Én önző dög lévén nem is filozofáltam azon, hogy ennek a használata helyes-e vagy sem. Nem tudom, hogy ha nem lenne járókánk, hogyan végezném el a házimunkákat, hogyan pihennék, vagy hogy hagyhatnám Nórit pár percre magára?... Szerencsére Nóri nagyon jól elvan benne, tudom vannak gyerekek, akik ki nem állhatják. Mivel bőven van játéka, így más-más játékokat adok neki délelőtt és délután és egymás utáni két-három nap nem kapja meg ugyanazokat, így nem unja meg azokat és mindig örül nekik.
Persze van, hogy elunja magát, vagy nyűgösebb a szokásosnál, olyankor mellé ülök és olvasunk, játszunk, énekelek neki, mondókázunk, de szoktunk zenét hallgatni és táncolni is. Ha nagyon unatkozik, akkor a szobájába viszem és ott szabadon mászkálhat. De nagyon örülök, hogy nem kell egész nap mellette szobroznom és csinálhatom a dolgomat.

Már tud integetni, puszit dobni, kukucsjátékot játszik: ha mondom neki, hogy "kukucs" elbújik a saját keze mögé, majd előjön :)


Még mindig nagyon szeret fürödni. Pár hete vettem neki csipogós játékokat, ezeket imádja! A nagy fürdőben fürdetjük, a nagy kádba betesszük a kiskádját és abba ültetjük. Csak ülve fürdik, fekvésről szó sem lehet. Fürdés után a mi nagy ágyunkont szárítjuk meg. Ha végeztünk felül és ülve ugrál az ágyon. Imádja, hogy rugózik :)
A fürdéssel amúgy sohasem volt gondja. 1-2 olyan alkalom volt, amikor sírt. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy a születése után nem sokkolták, az otthon bevett gyakorlattal és nem fürdették meg. Csak megtörölték és azonnal rámtették. Majd később átöltöztették, de az első nap nem fürdették meg. Aztán mivel másnap jöttünk is haza, így két naposan itthon fürdött először. Apukám azóta is emlegeti, hogy véres volt a feje, amikor hazahoztuk (és bár csak egy pici folton, de tényleg! :).

A fürdés mellett az esti rituálélnk része az építőkockázás. Kb. fél éves lehetett Nóri, amikor megvettük neki az első kockákat (mivel a játék másfél éves kortól ajánlott és mivel Eszter parázós anyuka, a kisebb darabokat kivettük belőle). Este 8-kor mindig bemegyünk a kicsi szobába és ott kockázunk. Ez úgy néz ki, hogy mi Balázzsal várakat, tornyokat építünk és Nória, a kis Gozzilla ezeket porig rombolja. Ha végeztünk, a kockákat a dobozukba visszapakoljuk. Mindig mutatjuk Nórinak, hogyan kell elpakolni őket és általában egy-két darabot beletesz a dobozba, majd másik négyet-ötöt kivesz. Tegnap este viszont az összes kockát (kb. 50 darab) egyedül eltette a dobozba :) Remélem ez a rendszeretet korai jele! Ma is közösen pakoltuk el a kockákat:


A babajeleléssel kicsit elakadtam... Még mindig mutogatom neki a szokásos dolgokat, de Ő pár hete nem mutatja, amiket már eddig tudott. Gondolom, hogy még mindig tudja, csak nem akarja mutatni őket. Remélem ez csak valami átmeneti dolog. Viszont megtanulta jelelni a szőlőt és ezt mutatja is gyakran.

Ami kicsit aggaszt az az, hogy nagyon félénk. Egyre többször fordul elő, hogy ha idegenekkel beszélek (pl. boltban) és bekukucskálnak a babakocsiban és Nórihoz szólnak, rögtön sírva fakad. Egyrészt gondolom, hogy ijesztő számára az idegen arc, másrészt szerintem szokatlan neki az angol is. Itthon hiába nézek TV-t, az nem ugyanaz, mint az élő hang. Szóval úgy döntöttem januártól mindenképpen eljárunk majd valamilyen baba-mama klubba. Jót tenne Nórinak és nekem is egy kis szocializáció.

2 új videó

Az első videót még múlt héten készítettem. Ébredés után miután kiveszem Nórit a kiságyból, az ölembe bújva kicsit még kómázik. Szopizza az ujját, nézelődik, vagy visszaszendereg egy kicsit. Sokszor akár 10 percig is így összebújva kucorgunk. Aztán felül és elkezd dumálni. Egy ilyen ébredés utáni dumálást örökítettem meg. Kicsit még álmos... kicsit még bágyadt, de azért mondja a magáét :)


Ezt a másodikat tegnap este csináltam. A járókájában volt, amikor elkezdett brümmögni. Annyira megtetszett neki, hogy teljesen belefeledkezett :)

2011. december 12., hétfő

Karácsonyi sütemény receptek

Íme a karácsonyi sütis tippjeim. Ezek nálam bevált receptek. Többször elkészítettem már őket és mindig nagy sikert arattak. Vannak, amik gyorsan elkészíthetőek és vannak, amik több munkát, vagy időt igényelnek. Remélem találtok köztük a kedvetekre valót!

Pálmalepény - a recept Tóthné Pánya Marianna Házi sütemények című könyvéből származik. Egy piskóta-szerű alapon lekvár és dióhab csücsül. Nem az a habcsók állagú hab, hanem könnyű, édes. Nagyon eteti magát.

Egy közepes tepsihez:
12 dkg puha mergarint habosra keverünk 12 dkg cukorral, majd egyenként hozzáadunk 6 tojássárgáját. Mindegyikkel alaposan kikeverjük a tésztánk alapját. Majd belekeverünk 13 dkg finomlisztet, 2 dkg réteslisztet (én szoktam csak simán finomliszttel is készíteni, nem lesz tőle baja), egy csomag (kb. 2 teáskanál) sütőport, 3 evőkanál tejet és egy csipet sót. Ha túl sűrű a masszánk, nyugodtan lazíthatunk még rajta kicsi tejjel, de maradjon sűrű, méz állagú a tészta. Ezt vajazott, lisztezett tepsibe tesszük.

Elkészítjük a habot! 20 dkg darált diót keverjünk össze 20 dkg porcukorral. Verjük keményre a tojások fehérjét és lassan keverjük bele a cukros diót.

A tésztán oszlassunk el baracklekvárt (lehet mást is, ribizlivel is finom lehet) és kenjük rá a diós habot.

Előmelegített sűtőben először 100 fokon sütjük 10 percig, majd 150 fokon 20 percig és ismét visszavesszük a hőt 100 fokra és 10 percig sütjük ezen. Kivesszük a sütőből, ha kihült táblára borítjuk és 10 perc múlva visszafordítjuk, hogy a diós hab legyen felül.

Különböző formákkal (hold, csillag, szív stb.) kiszaggatjuk. Ez egy nagyon finom, puha, szaftos édesség. Dióimádóknak nagyon ajánlom! Ha van plusz 10 percetek javaslom, hogy a tepsit képzeletben felezzétek meg és az egyik felébe baracklekváros-diós kombináció kerüljön, a másikra pedig szilvalekváros-mákos. Ez utóbbit is már próbáltuk és ellenállhatatlan! Így egy sütéssel kétfajta desszertet varázsolhatunk az ünnepi asztalra! Hát nem csodás?!... Eszter for president! :)

Rögtön puha mézes szelet - a recept anyu egyik kolléganőjétől származik. Ez egy mézes krémes receptje. Az a nagyszerű a sütiben, hogy elleben a sok elterjedt mézes süti recepttel, ennek nem kell pihentetés. Ha kihült, rögtön fel lehet vágni, finom puha és persze minél többet áll, annál fincsibb lesz. Szerintem relatív egyszerű az elkészítése és kb. egy tepsit el lehet belőle csipegetni...

Íme a recept:

A tésztához: 10 dkg porcukrot, 4 dkg vajjal, 1 ek. mézzel, 1 egész tojással és 1 tojás sárgájával gőz felett (azaz egy tálba vízet kell forralni és erre kell tenni egy másik hőáálló tálat) robotgéppel magas fokozaton habosra keverünk. Kb. 5 perc után sűrűsödni kezd (figyelem, ne legyen forró!!!), ekkor beleszórunk 30 dkg finomlisztet és 2 csapott tk. szódabikarbóna keverékét. Összegyúrjuk, 3 vagy 4 részre osztjuk (attól függ, hogy kicsi, vagy nagy tepsi sütit akarunk). A tésztákat egyesével kinyútjuk, zsírozott tepsi hátán 180 fokon 4-5 perc alatt készre sütjük. Ha az összes tészta elkészült, nekiállunk a krém elkészítésének.

A krémhez: 3.5 dl tejben felfőzünk 4 ek. réteslisztet és 2 vaníliás cukrot, sűrű krémmé főzzük. Amikor elkészült, levesszük a tűzről és hozzászitálunk 12 dkg porcukrot és 3 ek. kakaóport. Kicsit hülni hagyjuk és robotgéppel kis adagokban hozzákeverünk 20 dkg vajat.

A lapokat a langyos krémmel megtöltjük. Tetejére csokimázt készítünk: kb. 5 dkg étcsokit felolvasztunk, adunk hozzá 1 tk. étolajat és ezt elosztjuk a süti tetején.

Amerikai palacsinta - az ünneplést már reggel el lehet kezdeni egy kényeztető reggelivel. Ha nincs idő kalácsot dagasztani, akkor ez szerintem tökéletes ehhez! Nem mellesleg Miss Nóra nagy kedvence!

Jamie tavalyi karácsonyi műsorába láttam ezt a receptet és azonnal le is jegyeztem. Mérőegységnek egy 2,5 dl-s poharat használok. Egy pohár lisztet, egy csipet sóval egy teáskanál sütőporral elkeverünk. Beleütünk egy tojást és hozzáadunk egy pohár tejet. Keverünk rajta párat, nem szabad túlkeverni, különben nyúlós, ragadós trutyi lesz és mehet a kukába! Nokedlihez hasonló lesz az állaga. Aztán kevés vajat olvasztunk egy serpenyőben és evőkanállal halmokat rakunk bele a tésztából. Mindkét oldalát megsütjük. Nutellával vagy juharsziruppal a legfinomabbb.
Ha van otthon jughurtunk, akkor az alábbiak szerint módosíthatjuk a receptet: 100 g joghurtot összekeverünk egy tojással, csipet sóval, egy evőkanál cukorral. Ebbe öntünk egy pohár lisztettel elkevert fél teáskanál sütőport és kb. fél pohár vizet. Ismét keverünk rajta párat és már süthetjük is. Ez utóbbi talán még finomabb, könnyebb, puhább... még ellenállhatatlanabb!

Csokis-narancsos torta:

Itt megtaláljátok a részletes receptet. Ha nincs sok idő a torta elékszítésére, akkor szerezzünk be babapiskótát és a piskótalapok helyett ezeket mártsuk narancslébe és az áztatott felükkel felfelé rakjuk szorosan egymás mellé egy tepsibe. Ezt és a csokikrémet rétegezzük, végül az egészet vonjuk be a maradék csokikrémmel és kandírozott naranccsal, vagy étcsoki forgáccsal díszíthetjük.

Túrós sós rúd - ha már unjuk a sok édeset...

20 dkg hideg vajat gyors mozdulatokkal összemorzsolunk 20 dkg liszttel, majd hozzáadunk 20 dkg túrót, 2 kk. sót és 1 tojást. A tésztát hideg helyen egy órát, vagy akár egy éjszakát is pihentetjük. Aztán ha van időnk hajtogatjuk és ismét hidegen pihentetjük. Ezt eljátszuk három alkalommal. Majd ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, tojással megkenjük sajttal megszórjuk, tehetünk rá szezámmagot, lenmagot, vagy egész mák szemeket. Pizzavágóval rudakat vágunk belőle és 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük.
Én legutóbb úgy formáztam, hogy vékonyra nyújtottam és csak a tészta felét kentem le tojással és szórtam meg a sajttal. Ezután a sima tésztát (amit nem kencéztem össze) a másikra (a kencésre) hajtottam. Majd ismét lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal és felszeleteltem. Az így kapott rúdakat a két végügnél fogva ellentétes irányba megtekertem. Így csavart sajtos rudakat kaptam.

A recept Piszkétől származik.

További ötletelésként egy kis lista a teljesség igénye nélkül, hogy számomra mik azok a kaják, amik az ünnepi szezonban nélkülözhetetlenek: sült kacsa, krumplisaláta, sült káposzta kolbásszal, lencsefőzelék, kocsonya, rakott káposzta, mákos illetve diós beigli, túrós lepény, diótorta, stollwerck szelet... Hiretelen ennyi jut az eszembe, de biztos van még néhány finomság, ami kimaradt. Nálunk a nagy közös családi főzések, majd kajálások ilyenkor elkerülhetetlenek. Egyébként is a közös sütés-főzés és evés kötelező program. De így az ünnepek közeledtével ez még nagyobb hangsúlyt kap :)

A végére íme egy anekdota, ami a családom kajáláshoz való hozzáállását jól tükrözi:
Amikor mamáékhoz átmentünk mindig megkínáltak mindenfélével és valamit enni KELLETT! Egy ilyen alkalommal Balázs azt mondta: "Köszönöm Kató néni, de nem vagyok éhes!". Mire nagymamám így válaszolt: "Balázskám! Bebaszna, ha csak akkor ennénk, amikor éhesek vagyunk! Hát ez -mutatott a Mama a sajtostallérra- nem étel!... ez csak szórakozás!"

Remélem sikerült kedvet csinálnom és ötleteket adnom. Mostmár tényleg csak pár hét! Kellemes sütögetést és további jó készülődést!

2011. december 11., vasárnap

Koc-koc itt a 3. fogacska

Néhány hetes nyüglődés, étvágytalanság és sok éjszakai szopizás után végre kibújt Nóri harmadik foga. Lent már van két metszőfoga és most kibújt a bal felső metszőfoga is. Ha jól látom a jobb is már készülőben van.

Ma délután már azzal szórakozott, hogy a fogait egymáshoz kocogtatta. Én meg majdnem szívbajt kaptam, mert azt hittem valami pici dolog került a szájába...

A lenti fogak szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra jöttek kimég a múltkori otthonlétünk alatt. De ezek a fentiek most kicsit rázósabbak voltak. Napközben szerencsére nem volt semmi gond, leszámítva Nóri étvágytalanságát. Viszont esténként a megszkott egy, vagy két alkalom helyett 3-szor, 4-szer, 5-ször is felébredt. Ilyenkor próbáltam visszaringatni, de csak cicin tudtam visszaaltatni. Néha napközben is altatni kellett, de többnyire egyedül aludt el.

Az étvágytalansága kicsit aggasztott. Voltak jobb napok, de általában nagyon keveset evett. Én meg mint valami idegbeteg gyártottam neki a kedvenc kajáit, hogy a kedvére tegyek, de sokszor nem jártam sikerrel. Elég stresszelő, hogy nem nagyon akart enni. Úgy gondolom, hogy nem a kajákkal, hanem magával a kajálással volt gondja, ami persze érthető is. Viszont két napja mintha már jobban enne.

Remélem hamarosan minden visszatér a megszokott rendbe. Bár ha jól látom és valóban készül a következő metszőfoga, akkor lesz még néhány álmatlan éjszakánk...

Sebaj! Tapasztalt szülőktől már hallottam, hogy az igazi szenvedést az örlőfogak fogják majd okozni. Csak remélem, hogy majd gyorsan túl leszünk rajta!

update: ma (dec. 12.-én) reggelire Nóri megevett egy szelet pástétomos kenyeret és egy amerikai palacsintát :) azt hiszem visszatért az étvágya!

Kicsit megkésve, de Boldog Mikit!

Nálunk sok év után idén először, nem jött a Mikulás... még ilyet? Pedig most, hogy már kisgyerek is van, igazán illett volna, ha eljön hozzánk...

Gyorsan felvázolom, hogy nálunk hogyan zajlott eddig a december 6. A "Mikulás", alias Eszter már napokkal előtte járja a boltokat és beszerez midnenféle finomságot Balázsnak. Tavaly még arra is vettem a fáradságot, hogy elmásszak a magyar boltba (ami a városban van!) és igazi piros mikuláscsomagot vegyek. Majd 6-án reggel korán kisurranok a szobából, beleteszem Balázs cipőjébe az ajándékokat és visszalopakodok a szobába. Aztán ébredés után Balázst lesem, hogy vajon mikor veszi már észre... Közben zajlik a reggelünk a szokásos mederben és Balázs végül nagy sietve összekapja magát, mondja hogy "jujjj mindjárt indul a DART-om". Majd amikor a cipőjét venné fel, észreveszi a Miki csomagot. Persze nagy megelpődés van mindig, aminek én nagyon örülök. Olyan jó érzés a meglepett, örmöteli arcát látni :) Aztán pár perc és már rohan is a melóba. Majd este együtt elfogyasztjuk a csomag tartalmát.

Na, minderre idén nem volt időm, úgyhogy kiamaradt az ajándékozás. Biztos páran leszaranyáznak, amiért a 10 (!) hónapos gyereknek még egy jelképes akármit se vettem. De bevallom, nagyon feleslegesnek tartanám... Nórika okos kislány, de tisztában vagyok a képességeivel és az értelmi szintjével. Tud már puszit adni, integetni, jelel pár dolgot, sokmindent megért és megmondom őszintén rohadt sok dolgot még nem! És pontosan tudom, hogy Nóri ebből a Mikulás-dologból még semmit sem ért. A saját szórakoztatásomra pedig nem rendezek Mikulás ünnepélyt. Ha nagyobb lesz, mindenképp lesz majd ünneplés, éneklés, talán beöltözött Mikulás is és ajándékozás, de idén ez kimaradt.

Viszont szerettem volna az első Mikulását valahogyan megörökíteni és ezeket a fotókat készítettem:

2011. december 10., szombat

30 napos kiképzés

Még régebben írtam arról, hogy elkezdtem Zumbára járni. Az a helyzet, hogy a terhesség után megváltozik az anyuka teste. (Egyes esetekben az apukáké is, de nálunk ez nem volt jellemző :) Szerencsére a környezetem számára ez a változás nem annyira feltűnő. Egyes ruhákkal ügyesen lehet leplezni a nem túl előnyös vonalakat. De ettől függetlenül kár lenne szépíteni a dolgot: szülés után megváltozik a női test és pont. Persze, tudom vannak szuperanyuk, akik a szülés utáni második héten már lapos hassal koptatják a konditerem gépeit. Gratula nekik! Én nem ilyen vagyok.

Nekem kb. 2 hónappal a szülés után ugyanannyi volt a súlyom, mint szülés előtt. De őszinte leszek, ezért különösebben nem kellett megdolgoznom. A szülés alatt 13 kg-ot híztam, a szülés után 5 kg-al voltam könnyebb. Majd ahogy teltek múltak a hónapok, szépen mentek le a felesleges kilók, de az a baj, hogy nem a súlyon van itt a hangsúly kérem szépen, hanem a formán... Ugyanis a régi 36-os nadrágok bizony még így sem jöttek rám. Ami nagy nehezen rám jött, abból itt-ott kibuggyant a nem kívánt felesleg, ami nemcsak kényelmetlenné tette ezen nadrágok viseletét, de egyenesen gusztustalan, ronda látványt nyújtott, amivel inkább nem sokkoltam a nagyérdeműt.

Aztán felcseng anyukám kérdése, amikor pár hónappal a szülés után búskomoran mondtam neki a telefonban, hogy a régi gatyóim közül csak egy jön rám, mire a költői kérdés így hangzott anyu részéről: "Miért, hány nadrágot akarsz felvenni?...".

Persze volt pozitív oldala is a változásnak: elértem a 92-es mellbőséget! Illetve érdekes módon a felesleges kilók életemben először nem igazán zavartak. Nem gondoltam, hogy emiatt csúnyább lennék, nem voltak gátlásaim, talán mert valahol mélyen az agyam egy pici zugában tudtam, hogy ez most nem rólam szól, nem én vagyok a "hibás" (tulajdonképpen nincs is hibás), hiszen mindez a terhesség és a babázás velejárója. Gondoltam hallgatok az okos tapasztaltakra és várok, hogy minden a saját tempójában visszaálljon a régi rendbe.

Igen ám, de teltek múltak a hónapok és bár egyre több nadrág jött rám, de nem úgy néztem ki, mint a szülés előtt. Csak ismételni tudom magamat: más a forma! Combok vastagabbak, fenék mondanám, hogy kerekebb, de inkább lefelé szélesedve lógó, és a fő mumus, az imádott has, amire mindig is büszke voltam, most széltében hosszábban megnőtt és hiába vártam, hogy visszamenjen, nem ment.
A szülés után 9 hónappal elérkeztem oda, hogy ez már nem türelem kérdése, ez már ilyen marad és kész. Azaz ha változtatni akarok a mostani kinézetemen, akkor nincs mese, mozogni kell. Nem heti egyszer, nem laza módon, nem saját szórakoztatásra, itt kérem komolyan sportolni kell. Azt még meg kell említeni, hogy szerencsére az étkezéssel soha nem volt gondom. Mindig tudtam megálljt parancsolni (néha túl sokszor, túl nagy "megállj"-ok is voltak... még itt a zárójelben jegyzem meg, hogy a terhességem óta nem éheztetem magam. De erről nemhogy egy külön bejegyzést, egy egész regényt tudnék írni...) Mostanában arra figyelek, hogy változatosan és egészségesen egyek és főleg: eleget!

Na szóval! Pár hete találtam egy fórumon egy tippet. Valaki ajánlotta Jillian Michaels "30 day shred" című DVD-jét. A DVD-n három szint van, szintenként 25 perces tréninggel. Ezt minden nap (igen: MINDEN NAP!) meg kell csinálni. Az első szinttel kell kezdeni, majd 10 nap múlva lehet menni a másodikra és megint 10 nap múlva a harmadikra.

Nekem ez az edzséprogram több okból is tetszett:

1. minden nap van 25 percem mozogni (én úgy időzítem, hogy mikor Nóri délután alszik, én tornázom)

2. csupán egy jógamatrac és két súlyzó kell hozzá (gyakorlatilag az sem: a gyakorlatokat szőnyegen, vagy törölközőn is lehet csinálni. Nekem az első hetekben nem volt súlyzóm, így először két fél literes ásványvízzel nyomtam -tudom, nagyon kemény vagyok- majd pár nap után tovább léptem a 750 ml-s ketchupra ill. a 750 g-os sótartóra. Szóval a háztartásban biztos, hogy mindenki talál a saját szintjének megfelelő eszközöket erre. De nagyon lelkeseknek van egy tippem: a Dunnes store-ban egy pár 1,1 kg-s súlyzót 6 euróért be lehet szerezni.)

3. nekem bejött a csaj stílusa és a feladatok is tetszettek

4. a nehezebb feladatokat a saját szintednek megfelelően tudod csinálni. Ez azt jelenti, hogy a DVD-n az egyik csaj könnyebb verziót csinál, így az is követheti a gyakorlatokat, aki nincs olyan jó kondiban, vagy más okok miatt (pl. szoptatás) nem akarja túlhajtani magát. Valamint a súlyzók nehézségétől függően a feladatok nehézségét tudjuk növelni, vagy csökkenteni. Az én kis csoffadt karjaimnak megfelelően, ahogy fent is írtam, én az elején könnyebbeket használtam.

Ami még előnyös: a 25 perc nagyon hamar elmegy, nem kell órákat szenvedni. A napi mozgás miatt elmúlt a hátfájásom és sokkal kiegyensúlyozotabb vagyok, jobban érzem magamat a bőrömben.

Na és akkor még valami! Mielőtt nekikezdtem, körülnéztem a neten. Sajna magyar nyelven nincs sok írás erről, de angolul igen. Nagyon sok pozitív ajánlót találtam. Az eredmény garatnált és kézzelfogható. Ezért javasolják, hogy mielőtt elkezded a tornát, jegyezd fel a méreteidet, majd a 30 napos torna után is mérd meg.

Én 167 cm magas vagyok, 58 kg voltam, amikor elkezdtem a tornát. A következők voltak a méreteim a torna első napján:
mell: 90 cm
derék - ahol a legvékonyabb: 72 cm (aki most ide meri írni, hogy neki 56cm-s a dereka, azt mindjárt sarokba állítom!)
derék - a köldöknél: 80 cm
derék - ahol a has a legnagyobb: 84 cm
csípő: 86 cm
comb - ahol a legvastagabb: 57 cm

A tornáról még annyit, hogy nem könnyű! Az első alkalom után kicsit meghaltam és lépni is alig bírtam és másnap még rosszabb lett, mert irdatlan izomlázam volt. De kitartóan folytattam. Az első szintet 2-3 nap alatt szoktam meg. A 10. nap végére már tök könnyen végignyomtam. A második szint megint kicsit megölt... De 3 nap ismét elég volt, hogy hozzászokjak és a 10. nap végén már rutinosan nyomtam. A harmadik szint szerintem nem volt már olyan durva (de hogy idági eljussunk szerintem ehhez az első kettőt végig kell csinálni).

Én nem 30 nap alatt csináltam meg ezt a programot, mert két hétvégén is előfordult, hogy egy-egy nap nem tudtam tornázni. Ilyenkor másnap ugyanúgy folytattam a szokásos szinttel a tornát, de az egy kimaradt napot, két plusz nap tornával pótoltam.

Na és akkor jöjjön a lényeg! Én már túl vagyok az edzésprogramon és izgatottan vettem a kezembe a centit. Akarjátok tudni az eredményt?! Hát persze, hogy akarjátok! :) Nagyon fontos: kilóban nem mérhető a változás. Viszont a méreteim így módosultak:

mell: 88 cm (-2 cm)
derék - ahol a legvékonyabb: 67 cm (-5 cm)
derék - a köldöknél: 75 cm (-5 cm)
derék - ahol a has a legnagyobb: 81 cm (-3 cm)
csípő: 83 cm (-3 cm)
comb - ahol a legvastagabb: 55 cm (-2 cm)

Ez azt jelenti, hogy összesen 20 cm-t sikerült lefaragnom :)
Az edzést lehet fokozni és diétával egybekötve még hatékonyabb és jobb eredményeket érhetünk el. Én az evés területén semmit sem változtattam. A szokásos étrendem szerint ettem (kenyér, süti, sülthús, kalács, mogyoró, pörkölt, csokitorta és még ami belefért...).

Tervezem, hogy folytatom a tornát. Ha lesz eredmény, arról is beszámolok majd! Addig is mindenkit csak biztatni tudok, hogy mozogjon! A mozgás egészséges, megszépít, feltölt és egyébként is... itt az új év, jöhetnek a fogadalmak! Egy próbát mindenképp' megér!

2011. december 6., kedd

Karácsonyi ünnepi menü kisbabás anyukáknak

Mint azt már írtam, mi idén otthon töltjük az ünnepeket. Itt van viszont néhány tippem a karácsonyi menühöz. Ha itthon maradnánk, ezek közül válogatnék. Prioritás, hogy gyors legyen, finom és Nóri is tudjon belőle enni. Szóval íme néhány fogás, ami kisgyerekeseknek jól jöhet:

Tárkonyos pulykaraguleves - ne kérdezzétek miért, de nálunk családi hagyomány, hogy karácsonykor ezt főzzük. Tudom, hogy általában halászlé a szokás, nem is tudom nálunk hogy alakult így, de ez van!

1 fej vöröshagymát apróra vágunk, kevés olajon megfonnyasztunk, hozzáadjuk a letisztított, apróra vágott csirkehúst (vagy pulykahúst, de én csirkéből szoktam, mellét felvágom apróra és teszek bele 1-2 szárnyat, vagy nyakat, a lényeg, hogy egy kicsi csont is kerüljön az alaplébe), sózzuk, borsozzuk, csipet tárkonnyal ízesítjük és fehéredésig pirítjuk. Kb. egy liter vízzel felöntük, fél csirkehúsleves kockát adunk hozzá és sót. 20 percig kis lángon főzzük, ha kell lehabozzuk. 20 perc után hozzáadjuk a megtisztított fehérrépát (1 db), a felvágott répát (2 közepes db) és 10 percig tovább főzzük. Később hozzáadjuk a gombát ezzel főzzük további 5 percig, majd hozzáadjuk a mirelit borsót, ezzel is főzzük 3-4 percig. Ezután hozzáadunk 1,5 dl tejszínt, amit előtte simára keverünk egy teáskanál liszttel. Legvégén beleteszünk friss apróra vágott petrezselymet, tárkonyt és pár csepp citromlevet. Egyszer még felforraljuk és lekapcsoljuk.

Vasi pulyka - ez Balázséknál szokás, én náluk ettem először ilyet. Imádom! Nagyon egyszerű, finom, gyorsan kész van, ugyanakkor igazi ünnepi fogás.

Pulykamellet (lehet csirke is) felszeletelünk és előző nap fokhagymás tejbe áztatjuk. Másnap kivesszük a tejből, lecsöpögtetjük, megsózzuk (a kisbabáknak nem sózzuk!) és paprikás lisztben megforgatjuk. Tálalás előtt bő olajban kisütjük. Én Nórinak úgy szoktam adni, hogy a panírt leveszem róla és apróra vágom a húst. Ez Nórika egyik nagy kedvence!

Ha valaki többféle husit szeretne, akkor a felét megcsinálhatja úgy is, mint a rántott húst (liszt, aztán tojás, majd prézli) azzal a pici csavarral, hogy a prézlibe tesz reszelt sajtot. Én előre lereszelt cheddar-t szoktam ehhez venni. Inkább sajtból legyen több, prézli csak azért kell hozzá, hogy jobban rátapadjon a húsra a sajt. Ennek a sütésénél figyelni kell, hogy ne tapadjon a tál aljára a hús. Ezért a sütés során többször mozgassuk meg a husikat.

Tejfölös-parprikás csirkemell sütőben - ha valaki nem akar olajszagot a lakásban...

Ha valaki nem szeret a rántott húst sütni (azt szívből sajnálom...) akkor íme egy recept, ami tényleg minimál erőbefektetést igényel.
Két nagyobb vöröshagymát vágjunk fel, mint a lecsóba szokás. Fonnyasszuk meg vékony olajon (kb. 10 perc). Majd az előző nap tejbe áztatott pulyka, vagy csirkemellfiléket sózzuk meg és hempergessük meg paprikás lisztben. Vajazott tepsibe fektessük le a csirkeszeleteket. Ezen oszlassuk el a hagymát. Egy doboz tejfölt (vagy többet, attől függ mekkora a tepsink) keverjünk el egy nagy csipet sóval és pár kanál tejjel, hogy folyósabb legyen a tejföl. Ezt egyenletesen öntsük a csirkehúsra, hogy mindenhol befedje. Alufóliával fedjük le a tepsit és 170 fokon fél órát süssük, majd vegyük le róla a fóliát és további 10 percig süssük. Tényleg nagyon egyszerű és a végeredmény pihe-puha ízletes csirkeszeletek. Én pár szeletet só nélkül készítek Nórinak és apróra vágva adom neki. Nagy kedvence ez is!

Tejfölös-sajtos csirkemell sütőben - avagy variációk egy témára

Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a fenti recept, csak paprikás liszt helyett sima lisztben kell megforgatni a csirkemell szeleteket, aztán felvert tojásban, majd reszelt sajtban. A tetejére ismét hígított tejföl kerül és alufóliával lefedve ugyanúgy kell sütni, mint az előzőt.

Krumplipüré - Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyaráznom...

Krumplit felteszünk főzni, sózzuk (én Nóri miatt mérsékletesen használom a sót) majd ha megfőtt leszűrjük. A kisbabának megyünk ki egy adagot és a főzőlével törjük össze. Egy tipp: én a robotgépemmel szoktam készíteni, azzal töröm össze a puha krumplit vajat adok hozzá és tejet. Így sokkal puhább lesz és másnap is finom marad. Ha kicsit akarjuk cifrázni tehetünk a püréhez pici mustárt és a végén fakanállal keverhetünk hozzá főtt zöldborsót.

Tepsis krumpli - ez Balázs specialitása

Újkrumpliból az igazi, bár nem tudom ezt mennyire nehéz ilyenkor otthon beszerezni. A krumplit megmossuk és sós vízben feltesszük főzni. Forrástól számítva 3-4 percig főzzük (ha nagyobbak lehet tovább is) majd tepsin eloszlatjuk. Tetszőlegesen fűszerezzük, kevés olivaolajjal meglocsoljuk és sütőben 180 fokon 20 perc alatt megsütjük. Mi kész fűszerkeveréket szoktunk venni, de múltkor kakukkfűvel ízesítette Balázs és úgy is nagyon finom volt.

Majonézes kukoricasaláta - Roppant egyszerű!

Kukoricakonzervet lecsöpögtetünk és összekeverünk jó minőségű majonézzel (ráérősek gyárhatnak sajátot otthon), a végén felszeletelünk egy csokor újhagymát és beleszórjuk azt is. Fehérborssal lehet ízesíteni.

Coleslaw - avagy répás káposztasaláta

Egyik nagy kedvencem Szintén percek alatt kész van és I_M_Á_D_O_M! Fehér fejeskáposztát nagylyukú reszelőn (én nokedliszaggatón szoktam) lereszelünk, majd megtisztított sárgarépát is ugyanígy hozzáreszelünk. Majonézzel összekeverjük, behűtjük. A majonézhez lehet adni tejfölt, de én nem szoktam. Ha kicsit ünnepélyesebbé szeretnénk tenni ezt a salátát tehetünk bele vékonyra szeletelt lilahagymát, almát és mazsolát. Ezek pikánsabbá teszik. Én maradok az eredeti egyszerű verziónál, nekem az jobban bejön.

update: épp most láttam egy főzősműsort Nigella-val (aki minden műsor végén a hűtőhöt megy és dézsmál... szörnyű!!!) és íme az Ő dresszingje coleslaw-hoz: 200g majonéz, nagy csipet só, bors, 2 evőkanál juharszirup, 4 evőkanál butter milk és 2 evőkanál cider vinegar. Nem lehet rossz...

Mákosguba - Ezt se hiszem, hogy sokat kell magyarázni.

Kiflit felszeletelünk (én itt nem találtam még a magyarhoz hason kiflit, így vékonyabb baguetteből szoktam készíteni) felforralt tejben megforgatjuk (a baguettenek több idő kell, hogy megpuhuljon, mint a kiflinek), leszűrjük és tálba szedjük. Kevés olajjal meglocsoljuk. Darált mákkal megszórjuk. Az egészet összerázzuk (a világ minden kicséért sem keverjük!). Én kristálycukorral szeretem a legjobban. Balázs kedvéért egy részét vajazott jénaiba szoktam tenni és sütőben 160 fokon megpirítom kb. 20 perc alatt. Aki időmilliomos, vagy szimplán hedonista, az vaníliasodót is készíthet hozzá. Ha ilyesmibe belevágnátok szerintem hanyagoljátok az egyszerű utat és a vaníliapudingot... ha már sodó legyen igazi: tojásból, lisztből, cukorból, vaníliából és tejből hamar össze lehet dobni.

Ezek szerintem azért is jók, mert nagy részüket el lehet készíteni előző nap: a salátáknak kifejezetten jót tesz ha kicsit pihennek a hűtőben. A levest is elkészíthetjük egy nappal előtte. A többi pedig tényleg nem több, mint egy óra alatt összedobható.

Desszertekre is adok majd tippeket. Igyekszek szintén gyors, egyszerű, de finom ünnepi sütiket összeszedni! Addig is további kellemes készülődést az ünnepekre.

2011. december 4., vasárnap

Nóri olvas, majd táncol egy kicsit

Ezt a videót pár napja csináltam. Salsa-t hallgattunk és Nórinak nagyon tetszett a zene. Mostanában gyakrabban hallgatunk zenét és úgy látom kezd rápani az ízére :)

2011. december 3., szombat

Már csak 20-at kell aludni és jön a Jézuska!

Bizony! Rohamléptekkel közeledik a Karácsony! Itt már hetek óta karácsonyi díszben úsznak az üzletek. Mindenhol fel vannak díszítve a kirakatok, sok üzletben már fenyőfát is állítottak. Dun Laoghaire sétálóutcája is már igazi karácsonyi hangulatot áraszt: égősorok, Mikulás díszek és idén a főutcán lesznek árusok is. A kis fabódéik már fel is vannak húzva. December 9-től lesz vásár is.

Mi idén Magyarországon töltjük a karácsonyt. Tavaly nagy bánatomra nem tudtunk már a hatalmas pocakom miatt hazautazni, így számomra különösen nagy öröm, hogy idén hazamegyünk. 17-én, azaz két hét múlva szombat reggel, Malévval megyünk haza és január 2-án utazunk vissza Dublinba.

Mi is elkezdtünk ráhangolódni az ünnepekre. Készítettem koszorút az ajtónkra:

Aztán készítettünk mézeskalácsokat is. Ezeket természetesen Limara receptje alapján csináltam. Életemben először készítettem mézeskalácsot. Én eddig azt hittem, hogy ez valami nehéz, bonyolult dolog, de nagyon egyszerű. Ez a recept nekem nagyon tetszett, mert a kalácsok a sütés után már puhák és rögtön neki lehet esni :)

A héten csináltam kűrtőskalácsot is. Ennek a receptje is Limarától származik. Nagyon finomak lettek és ami még fontosabb, igazi téli-vásári-ünnepi hangulatot varázsoltak ide.


Mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést kívánok: