Sokszor szoktam a telefonommal videót készíteni Nóriról és méltatlanul kevésszer teszek fel belőle a blogra. Most ezt pótolandó, megosztok veletek néhányat.
Rengetegszer előfordul, hogy játék közben hallom, hogy mondókázik, vagy a mondókákból, dalokból idéz sorokat. Valahogy így:
A verseket is nagyon szereti. Sokszor közösen mondjuk a verseket, meséket, valahogy így:
Írtam már arról, hogy voltunk egy próbaórán Claphandies-en. Azóta vettünk bérletet és rendszeresen, heti egy alkalommal járunk. Az ott tanult dalokat, mondókákat itthon is sokszor meghallgatjuk, elénekeljük. Ez Nóri egyik nagy kedvence:
Néhány hete vettünk pár új játékot Norcinak. Biztosan emlékeztek, hogy meséltem már arról, hogy nem szokás nálunk egy-egy ünnep alkalmával (pl. születésnap, névnap, karácsony stb.) az ajándékáradat. Inkább az a jellemző, ha látunk valamit, aminek a másik örülne, akkor alkalomtól függetlenül meglepjük vele. Nórival kapcsolatosan is így volt eddig. A szülinapjára pl. a tortán kívül semmilyen ajándékot nem kapott, viszont pár hete vettünk neki egy rollert és egy játék bevásárlókocsit mindenféle játék ételekkel.
A bevásárlókocsi azóta is nagy sláger. Sokszor a pici babakocsijával együtt (egyik kezében az egyik, másikban a másik) tolja.
A rollerezés még kicsit döcögősen megy. Sokszor mindkét lábával rááll és tolni vagy húzni kell őt. Vagy a két lába közé vesz a rollert, ráül és a lábaival hajtja magát. De a rendeltetésszerű használata is alakul:
Jó pár hete voltunk Kerekítőn és vinnünk kellett egy kendőt, mert azzal is mondókáztunk. Nórinak annyira megtetszett az a kendő, hogy azóta is sokszor előveszi és játszik vele.
Reggeli mosakodáskor, mikor Nóri pucér, mindig kéri, hogy adjam neki a "fincsit", ami egy nagy puha takaró. Ebbe bugyolálom és így ücsörög egy kicsit. Néhány alkalommal sírás volt abból, mikor ezt elvettem tőle. Azt találtam ki, hogy ilyenkor visszaszámolok, így van ideje "felkészülni" és tudja, hogy a "fincsinek" itt a vége. Bevált a dolog. A sírások abbamaradtak. És azóta Nóri profi módon számol visszafelé is :)
Ez pedig egy vonatozós játék. A kutyussal tolja a vonatot. Szerintem nagyon cukiiii!
Egyik nap legóztunk és építettünk egy nagy lépcsőt, ami Nóri szerint inkább csúszda volt. Lecsúsztattuk a játékokat, de persze Nórinak is ki kellett próbálnia.
Egyik nap a délutáni ébredése után hosszan eljátszott a kiságyban, ki se akart jönni belőle. Bezzeg reggel, amint kinyílik a szeme sír és ki kell venni...
Nórit nagyon érdeklik a betűk és a számok is. Mikor Münchenben voltunk, egyik alkalommal egy Nord See-ben kajáltunk (nagy szívfájdalmam, hogy nincs ilyen Dublinban). Mikor Nóri meglátta az üzlet feliratát, magától mondta, hogy "ott a Nóri betű".
Illetve egyik alkalommal mondta, hogy ott "Apa betű". Néztem, de nem láttam semmilyen feliratban "A" betűt. El is könyveltem magamban, hogy ezek szerint nem ismeri fel rendesen. De Nóri odament és rámutatott, hogy az ott az "A" betű... és tényleg! Ugye látjátok, hogy mire gondolt? (Think outside the box :)
Ezeket a betűket ismeri már:
És íme a legfrisebb felvétel. Nóri tudja a teljes nevét, hogy hány éves és hogy melyik városban lakunk.
Vasárnap este érkeztünk vissza 10 napos müncheni utunkról. Balázs az ottani kollégáit látogatta meg munkaügyben, mi meg Nórival elkisértük.
15-én, pénteken repültünk. Már rutinos utazóknak számítunk. Gyorsan összepakoltunk és nem is nagyon vittünk felesleges cuccokat. Egy egyszobás albérletet béreltünk a belvárosban. Hotelben nem lettünk volna el Nórival. Vittünk neki utazóágyat, mert a lakás tulaja 30 eurós napidíjat akart felszámolni egy gyerekágyért. Így inkább elkocsikáztunk Nórival a szomszédős Blackrock-ba, ahol a Mothercare üzletben megvettünk egy előre kiszemelt, leárazott utazóágyat (ilyet) és ezt vittük magunkkal.
Így nézünk ki ha felkerekedünk :)
Norci Münchenbe ért :)
Egyébként az utolsó percig kérdéses volt, hogy utazunk-e Nórival, ugyanis az utazás előtti napokban betaknyosodott, így naponta 6-7 alkalommal is kellett szívni az orrát. Féltem, hogy milyen lesz az utunk és milyen lesz majd egy idegen légkörben egy orrfolyós, nyűgös kétévessel. Jelentem nagyon jól döntöttünk, hogy bevállaltuk az utat, mert minden simán ment. Bár végig orrszívózni kellett neki, de napról napra jobban lett és mire hazaértünk, szinte alig folyt az orra :)
Pénteken késő este értünk a szállásra. Nóri velünk egy szobában aludt. Néha felsírt, mert a bedugult orra miatt nem tudta szopizni az ujját, de elég volt, ha csak csitítottam, már vissza is aludt.
Nem szeretném hosszúra nyújtani a beszámolónkat. Voltunk városnézésen szép napos időben.
Ha épp úgy jött ki a lépés, akkor Nóri jókat aludt ebéd után a babakocsiban a friss levegőn.
Két alkalommal is elmentünk, mert hatalmas a kiállított anyag és sok érdekes dolog van a gyerekek számára is. Sőt, van külön ún. "Kid's Kingdom". Egy hatalmas rész, ami kifejezetten gyerekeknek van kialakítva. Sok érdekes dologgal lehet kisérletezni. De egész kicsik számára is vannak érdekes dolgok pl. igazi tűzoltóautó, nagy hangszerek, óriás legó stb.
Természetesen hétvégén nem felejtettük el a St. Patrick napot:
Hétközben Nórival kettesben jártuk a várost. Sokat sétáltunk. Voltunk az English Garten-ben, ami egy gyönyörűen karbantartott, hatalmas (nagyobb, mint a New York-i Central Park) területű park. Van benne kávézó, sörkert, tó, patak, sok híd, játszótér, szóval abszolút ideális környezet egy kétéves számára.
A porgramszervezést amúgy felesleges túllihegni. Egy pici kétéveset könnyű lekötni. Norcinak nagyon tetszett a parkban, hogy kavicsokat dobálhatott a patakba. De a legjobban a pocsolyák kötötték le. Ezért egyik alkalommal dikrekt a kis gumicsizmáját adtam rá és abban pocsolyázott. Kb. fél óráig ezzel szórakozott, de utána is minden pocsolyánál meg kellett állni :)
Egyik nap ellátogattunk a Sea Life múzeumba is. Bevallom, nekem ez nagy csalódás volt. Lehet, hogy a nyáron a Nizza közelében lévő Marineland túl magasra tette a lécet és emiatt vártam többet. De a lényeg, hogy Nórinak nagyon tetszettek a halak.
Minden nap volt valami programunk és bevallom, nagyon lefáradtam. Sokkal jobban, mint nyáron a nizzai út során (talán azért mert most egész nap egyedül voltam Nórival, sőt Balázs sokszor csak késő este ért haza, mert céges vacsorán volt).
De megérte elmenni. Jó volt kicsit kikapcsolódni és szerintem Nóri is nagyon élvezte a környezetváltozást.
München belvárosa, főleg az óváros, nagyon szép. Sok az étterem, kávézó és a kis üzlet. A bajor konyha nagyon finom :) Ettünk isteni finom császármorzsát és persze ittunk jó söröket is. Nóri kedvencei a kolbászok voltak, sőt még a nyers reszelt torma is ízlett neki :)
Én élveztem a sok péksütit (volt túrósbatyu is, nyamm!) és azt, hogy minden sokkal olcsóbb volt, mint itt Dublinban.
Az emberek az utcán nagyon segítőkészek voltak. Mindig segítettek a babakocsival közlekedni, előzékenyek és figyelmesek. Ugyanakkor a vendéglátó egységekben meglepődve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem olyan kedvesek. Itt Dublinban annyira általános, hogy az ilyen helyeken mosolyognak, udariasak, érdeklődőek és mindig megdöbbent ha valahol nem ezt tapasztalom. Pl. volt olyan belvárosi turistakopasztó étterem, ahol megkérdeztem, hogy van-e pelenkázóhelység. Egy vállrándítással elintézték, hogy "hát nincs". Itt ha ilyen előfordulna, akkor tuti, hogy bekisérnek a személyzeti részlegre és biztosítanak egy helyet, ahol rendbe tudom tenni a gyereket. (Volt is már ilyenre példa.)
Illetve többször is előfordult, hogy rosszul vették fel a rendelésünket és nem azt kaptuk, amit rendeltük. A reakció, mikor közöltük, hogy nem ezt kértük: "De, ezt kérték!". Kikerekedett szemmel néztem, hogy nem kértek elnézést, illetve hogy fel sem ajánlották, hogy esetleg kihozzák azt, amit kértünk. Nem! Ezt rendeltük, fogyasszuk el.
De a legdurvább eset a repülőtéren történt. Becsekkoláskor, amikor a bőröndjeinket feladtuk, megkérdezte a pasas, hogy terhes vagyok-e. Annyira lefagytam, hogy nem is tudtam mit reagálni. Közöltem, hogy nem. Mire Ő: mert ha terhes lennék, akkor arról informálnom kell a légitársaságot... Mondtam, hogy nem vagyok terhes. Mire visszakérdezett, hogy biztos?! Hát basszus, oké hogy bekajáltam ebédre, de nehogymár terhesnek nézzen. Főleg ne kérdezzen vissza. Nem is értettem a doglot, mert soha nem fordult még ilyen elő. Soha nem kérdezték meg, még akkor sem, amikor Barcelonába repültünk (pedig akkor már elég nagy pocakom volt).
Szóval elég vegyes benyomásaink voltak a helyi emberekkel kapcsolatosan. De nagyon örültem, hogy mentünk, mert jól ki tudtuk használni ezt a néhány napot és rengeteg szép új élménnyel gazdagodtunk.
Nórival egyébként ez az utazás kicsit más volt, mint a nizzai út. Kezdi feszegetni a határokat a kisasszony és bizony sokszor meggyűlt vele a bajom.
Egyik délután a parkban pl. negyvenegyszer kellett elmondanom neki, hogy ne szaladjon el, mert nem szabad. Közben persze röhögött és ha letettem, megint elszaladt. Sokan szerintem félreértik ilyenkor a kisgyerekeket. Sok felnőtt azt gondolja, hogy kiröhögi őket ilyenkor a gyerek és hogy direkt nem fogad szót. Szerintem ez nem így van Nóri esetében. Egész biztos vagyok benne, hogy az zavarhatta meg, hogy itthon a parkban, ahová rendszeresen kijárunk, szoktunk fogócskázni. Mivel nagy a tér és belátható, nem szoktam aggódni. De itt más volt a helyzet. Az egyik részen ugyanis Nórinál magasabb bokrok sorakoztak, amik mögé elbújt. Sokan is voltak körülöttünk és a frász jött rám mindig, hogy szem elöl veszítem. Persze dühítő a dolog, de Ő ezt játéknak fogta fel, azért nevetett. Szóval negyvenegyedszerre is mély levegőt vettem, elszámoltam magamban tízig és higgadtan elmondtam, hogy nem szabad elfutni anya elöl.
A másik dolog, hogy ugye legutóbb írtam, hogy a hisztik még nem igazán jellemzőek. Nos, úgy látszik ezen a téren is változás áll be. Egyik percről a másikra úgy felhúzza magát és torkból ordít, hogy köpni-nyelni nem tudok. Az persze evidens, hogy midnezt közönség előtt kell produkálni, így ha beültünk egy kávézóba, akkor egész biztosan pár perc múlva jött a kisasszony előadása. Hát nem kellemes, de még mindig kezelhető a helyzet. Sokszor egy kis dühöngés után mondja is magának, hogy "nyugi" vagy "csigavér" :)
Furcsa érzés volt, hogy pár nappal a hazautunk előtt már volt bennem egy kis várakozás, hogy jöjjünk. Honvágyam volt egy olyan ország iránt, ami nem a hazám, de az otthonom. Nagyon furcsa érzés. És olyan jó volt leszállni a gépről, hallani, hogy egyre többen beszélnek körülöttem angolul. A buszjegyet vásárolva máris éreztem, hogy hazaértem: az eladó kedves, mosolygós, segítőkész, még akkor is ha késő van, akkor is ha hideg van és fúj a szél. Nem azért mert ez a dolga, hanem azért mert alapból ilyen.
Amikor az írek megkérdezik, hogy mit szeretek a legjobban ebben az országban, mindig meglepődnek a válaszomon: az embereket. Pedig számomra ez olyan egyértelmű.
Írnék kicsit arról, hogy milyen kislány is Nóri.
Kezdjük az adatokkal: 83 cm magas, 10,5 kg és16 foga bújt már ki.
A napirendünk a következők szerint alakult az elmúlt hónapokban: Nóri 8 körül ébred, fél 9-kor szoktunk reggelizni, majd fél 11-kor tízóraizik. 1 körül közösen ebédelünk, ezután Nóri fél 2 körül elalszik és kb. 2 óra múlva ébred. Ez elég változó, néha többet, néha kevesebbet alszik. 4 körül szokott uzsonnázni. 7-kor vacsorázunk. 9-kor visszük fürdeni - most már a nagy kádban- és fél 10 körül alszik el.
Mik a kedvenc kajái?
Nagyon szereti a magyaros ízeket: paprikás krumpli, ennek továbbgondolása a krumplistészta és a tarhonyás krumpli. Szereti a pörköltet, tésztával, krumplival, rízzsel. A rakott zöldségeket (rakott karfiol, kelkáposzta, zöldbab). Az utóbbi időben ismét rákapott a főzelékekre (sárgaborsó, zöldbab, brokkoli, karfiol, krumpli). Megeszi a disznóhúst, de jobban szereti a csirkét, a pulykát vagy a marhát. A kenyérféléket még mindig hanyagolja az étrendjéből, ezért ebédre és vacsorára is főtt ételt szokott enni. A kenyeret egydül bundáskenyér formájában hajlandó megenni, hetente maximum egyszer.
Tízóraira és uzsonnára többnyire valamilyen gyümölcsöt kap, mostanában főleg almát, narancsot, mandarint, ananászt vagy banánt. A tejtermékek közül csak a tejet szereti, így a reggeli müzlijét mindig ezzel kapja és vacsorához is néha iszik egy pici pohár tejet. Napközben egyébként vizet kap inni.
Szereti a savanyú dolgokat is: csemegeuborka, kapribogyó.
Édességek közül nagy kedvence az amerikai palacsinta, a babakeksz és a szárított gyümölcsök. Ez utóbbi közül a mazsola, aszalt szilva és az aszalt vörösáfonya a kedvencei. És persze örömmel szokta enni az általam sütött finomságokat is :)
Mik a kedvenc játékai?
Főleg a karácsonyra kapott játékokkal játszunk mostanában. Nagyon szereti a pici mágneses táblát, amire apró mágneses figurákat lehet tapasztani. Szoktunk "piknikezni" a szoba közepén a kicsi fonott piknikes kosárral és a teáskészlettel. Szereti a kirakókat. Most egy járműves kirakó a kedvence. Szoktunk doktorosat játszani: megvizsgáljuk a babákat/állatokat és persze egymást, majd főzünk a betegeknek teát, ágyba tesszük őket, aztán megint megvizsgáljuk és mindenki meggyógyul a végén :)
Szeret építőkockázni, a Mega Blocks-szal játszani. Ezeket sokszor egyedül is előveszi és épít belőle valamit.
Szoktunk rajzolni a filceivel, bár ez pár percnél tovább már nem köti le.
Nagy kedvence a gyurma. Kaptunk egy sütigyurma játékot és ezt nagyon sokszor elővesszük.
Nóri bármilyen aprósággal, semiséggel leköti magát akár hosszú perceken keresztül. A múltkor pl. egy bevásárlás után a blokkal játszott kb. 10 percig: "elolvasta" hogy mi van rajta, hajtogatta, forgatta, letette, felvette, megint olvasta stb.
Mik a kedvenc könyvei?
Nagyon szereti a könyveket. Nem is nagyon tudok egy nagy kedvencet kiemelni. A Bogyó és Babóca sorozatot imdája és Boribont is nagyon szereti. De igazából minden könyvét szereti. Kb. 60 könyve van és naponta legalább egy órát szoktunk olvasni. Szereti a Ciróka-maróka daloskönyvet és a Hóc, hóc katona című bölcsödéseknek való mondókáskönyvet is. Ez utóbbit az elmúlt napokban minden nap el kell olvasnunk. Ebben rengeteg vers, mondóka van. Ha oldalanként csak egyet olvasok fel, akkor is legalább félórás móka ez és Nóri imádja.
Tavaly karácsonyra kapott egy nagy meséskönyvet Balázs nagyszüleitől. Ezt is sokszor lapozgatja. Ebből a verseket és a rövidebb meséket fel is szoktam neki olvasni. A hosszabb, bonyolultabb meséknél vagy kitalálok valami egyszerű történetet, vagy csak a képekről beszélgetünk.
Melyik a kedvenc mondókája?
Nem igazán van egy kedvenc mondókája. Ha a mondókás könyvek közül valamelyiket elővesszük, mindig végigolvassuk.
Ezeket tudja már: Hinta, palinta..., Töröm, töröm a mákot..., Borsót főztem..., Boci, boci tarka..., Tente, baba tente... Kicsi kocsi, három csacsi..., Ugráljunk, mint a verebek stb.
De sok vers, dal egy-egy sorát már ismeri és sok mesét is tud már. Sokszor előveszi a könyveit és egyedül is olvasgajta, lapozgatja őket.
Mi a kedvenc meséje?
Ahogy már írtam, Nóri nagyon szereti a könyveket, de TV-t egyáltalán nem néz. Nincs különösebb ideológia emögött. Az a helyzet, hogy Balázs és én se nézünk TV-t. Épp a napokban jegyeztem meg, hogy idén még be se kapcsoltuk a TV-t. Ritkán előfordul, hogy megnézünk Balázzsal egy-egy filmet, mikor Nóri alszik, de ezeket mindig felvételről nézzük meg.
Szóval mivel be se kapcsoljuk a TV-t, nekem eszembe se jut, hogy Nórinak bármilyen mesét mutassak. Néha megfordul a fejemben, hogy vajon lesz-e hátránya abból, hogy nem ismeri a mesefigurákat, de a könyvekből azért néhányat ismer már.
Mivel sok Disney mesés könyvünk, illetve van Dóra a felfedező-s könyvünk is, ezeket már ismeri. De vannak, amik teljesen kimaradtak (legalábbis eddig). Aztán ki tudja, lehet, hogy később majd eljön a tévézés ideje is.
Mik a kedvenc plüssei/babái?
A plüssállatai közül nagyon szereti a Babazsiráfot, amit a Mikulástól kapott. Sokszor még most is emlegeti, hogy a "Téjapó hozta". Illetve szereti a macikat (most épp a rózsaszín maci a kedvence) és a méhecskét is.
Ugyan szeret babázni (eteti, itatja, sétáltatja őket), de a babák közül nincs kedvence.
Mi a kedvenc zenéje?
Sokszor hallgatunk Picurrádiót, így főleg a gyerekdalok a kedvencei. Ezek közül a népdalokat szereti igazán, illetve azokat, amiket kisgyerekek énekelnek. De egyre több dalnak a szövegére emlékszik. Sőt, sok dalt már az első pár ütemről felismer.
Érdekesség, hogy ha zenét hall, felimseri a gitárt, hegedűt, zongorát és a dobot.
Milyen is Nóri?
Nórika nagyon nyugodt, békés, vidám kislány. Megfontolt, kiegyensúlyozott, kiszámítható, könnyen befolyásolható. Kedves, bújós, mosolygós.
Szerintem nagyon jó memóriája van. Sokszor előfordul, hogy valamit csak egyszer említek neki és napokkal később visszamondja, használja, emlékszik a nevére.
Egyelőre nem jellemzőek a hisztik, de félek, hogy a rémes kétéves korszak hamarosan minket is elér. Addig még élvezem, hogy ilyen kis tüneményes lánykám van.
Nóri második szülinapja nagyon klasszul telt. Nem volt nagy ünneplés. Együtt voltunk. Készítettem neki egy marcipános-trüffeles csokitortát és az ajándék annyi volt, hogy készítettünk néhány közös családi fotót. Íme kis családunk, Norcikánk második születésnapján.
Vasárnap délután ismét átjött Ella, hogy vigyázzon Nórira, amig mi Balázzsal elmentünk moziba. Ezúttal az Argo akciót néztük meg (bár én a Pi Életére szavaztam, amit itt 3D-ben lehetett volna megnézni).
Hogy Nórit idézzem: "Háááát, mit mondjak?"
Ami tetszett: Ben Affleck szakálla, a nagy "SZTK-s" szemüvegek, a vágások, a film első kétharmada.
Tényleg jó volt és izgalmas. Számomra nem volt vontatott, végig lekötötte a figyelmemet a film. De a végén a túldramatizálás... Ájj! Kicsit túlzásba vitték. (***SPOILER ALERT***)
Persze unalmas lett volna úgy lezárni a filmet , hogy a főhősünk minden nehézség nélkül felsétál a repülőgépre az üldözött amerikaikkal és nyugisan felszállank. De ez a sok, egy hajszálon múló szerencsés véletlen (persze az amcsik javára), kicsit túlzás. Még akkor is, ha izgalmakra és feszültségre vágyunk. A vége elég blődre sikerült.
A végén azért megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy Oscar? Ezért? Komolyan?...
Egyik délután arra lettem figyelmes, hogy Nóri az ujjacskáit mutatja és közben mondókázik: "Ez meglőtte, ez hazavitte, ez megölelte..." :)
A reggelijét készítem elő, közben Nóri kiszúrja a polcon a babakekszet: "BABAKEKSZET KÉREK!" Mire én: "No persze!" Nóri befejezi a mondatomat: "Lópikula!"
Nóri énekel: "Csicseriborsó bablencse, Fekete szemű bablencse..." Majd megáll, elneveti magát. Észleli, hogy felcserélte a szavakat és rájön, hogy ez vicces. Ismét belekezd: "Csicseriborsó bablencse, Fekete szemű bablencse." Hangosan felnevet. Majd mondja: "Az nem is bablencse, hanem menyecske." Majd odajön hozzám és előadja a mutatványát. Jót nevetünk ahogy összekeveri a sorvégeket. "Anya, Nóri nevet. Ez vicces." :)
Műanyag poharakból tornyot épít, majd lerombolja. Szokás szerint a fejünkhöz kapunk, hogy "Jaaaj". Majd Nóri megszólal: "...most mi lesz velünk?"
Reggel rajzolok két egymást keresztező vonalat. Kérdezi Nóri: "Ez mi?" Mivel nem válaszoltam azonnal, hozzá is teszi a választ: "Ez repülő." Apa kérdezi: "Repülő?" Mire Nóri: "Valami olyasmi!"
Balázs vasárnap reggel kényeztetett minket és palacsintát sütött. Kérdezi Nóri: "Apa mit csinál?" Mondom, hogy palacsintát süt. Mire Nóri felsóhajt: "Hmmm, palacsinta! ...már alig várom!"
Nóri felveszi a papucsomat, csoszog benne sután, majd azt mondja: "Ez kicsit túl nagy rám."
Számomra ez a hét volt a legkönnyebb :) Gondolom azért, mert egyrészt ez volt a legrövidebb hét, másrészt mert láttam a fényt az alagút végén :)
Ez a egész cukormentes próba nagyon tanulságos volt. Elsősorban nem az egészséges életmód miatt csináltam végig, hanem azért mert kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni. (Mint kiderült, nem, hiszen voltak kis botlások.) De ezzel együtt nagyon megérte!
Rájöttem, hogy alapból kevés cukros ételt eszem. A reggeli teámat már évek óta üresen, pici tejjel iszom. A délutáni gyümölcsteámat (vagy Rooibos főzetemet) is ízesítés nélkül szoktam inni. Bolti gyümölcsleveket, szénsavas üdítőket soha nem ittam. Nagyon ritkán, ha vengégek jönnek, veszünk valamit, de máskor rikán fordul elő. Bolti kekszet, édességet, cukorkát soha nem szoktunk fogyasztani. Csokik közül csak a jó minőségű étcsokit szeretjük, de többnyire ezt is sütéshez szoktam felhasználni. Nóri hozzátáplálásakor elkezdtem mellőzni a kristálycukrot az étrendünkből. Egyre több alternatív édesítőszerrel (leginkább mézzel) készült süteményt készítek.
Mindezek ellenére nagyon hiányozott az édesség az elmúlt négy hét alatt. Főleg a házi sütik, a desszertek. Nem csupán az édes íz, vagy a cukor, hanem a "levezető" fogás, a hétvégi ebéd megkoronázása hiányzott. Illetve sokszor a sütik textúráját hiányoltam.
A cukormentesség, ahogy vártam, nem vezetett fogyáshoz (szerencsére hízáshoz sem). Mivel egyébként sem nassolok és nem esek túlzásokba az étekzés területén, nagyon jól tudtam, hogy nem fogyok majd ettől. Nem is ez volt a célom.
Alapból figyelek arra, hogy miket és hogy mennyit eszem. Amellett, hogy sok vizet iszom, naponta 4 alkolommal eszem. Összesen kb. 1200-1400 kalórát fogyasztok. Mindig kicsi tányérból eszem és próbálok nagyon figyelni a kellő folyadékbevitelre (mostanában 1,5-2 liter folyadékot -tea, víz, leves- fogyasztok naponta). Hetente 1-2 alkalommal eszem húst, naponta eszem friss gyümölcsöt, zöldséget. Lefekvés előtt 4 órával már semmit sem eszem.
Amíg mérsékletesen bánunk a cukorral, szerintem nem kell teljesen mellőznünk. De nem szabad elfelejteni, hogy csak párszáz éve épült be a cukor az étrendünkbe. A magas szénhidrát tartalma miatt az evolúció során belénk kódolt ösztönökre hallgatva kívánja olyan rendíthetetlenül a szervezetünk és ha nem figyelünk, akkor mértéktelenül tömjük magunkba.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a kihívásra és hogy részt vettem benne. Nagyon elgondolkodtató a dolog és higgyétek el, sokkal többről van itt szó, mint "az egészség zászlaja alatt szenvedni". Egy kis önismereti próba.
Ismét megerősítést nyert a hitem, hogy helyesen mérséklem Nóri étrendjében a cukortartalmú ételeket. Igazából számára nem jelentett nehézséget ez a négy hét :) Nem panaszkodott :) Sőt, egyszer uzsonnára választhatott, hogy kér-e az általam készített zabpelyhes szeletből, vagy inkább narancsot szeretne. A narancsot választotta :) De jellemző rá, hogy a gyümölcsöket, turmixokat részesítí előnyben az édességekkel szemben. Ennek nagyon örülök!
Végül péntek reggel hagytam fel a cukormentességgel. Mint már említettem, Balázs aznap szabadnapos volt. Így reggel korán felkerekdetünk, hogy elmenjünk Malahide-ba a Kerekítőre. Szokás szerint korábbi DART-tal mentünk, így volt még időnk előtte beülni egy teázóba és nyugodtan megreggelizni. Én scone-t kértem a teám mellé :) Bár nem az édes-krémes-habos sütik egyike, de nem is vágytam émelyítő édességre. A nap további részében nem is ettem semmi cukrosat. Szombaton már nem maradt el a desszertezés. Mascarponés-nutellás piskótatekercset készítettem. Egyszerű, bevált, gyorsan elkészíthető finomság.
