Ismét Svájcban 2. rész

A pihentető hétvégénk után. Mint ahogy azt írtam, Balázs hétközben sokat dolgozott. Én eközben Zürichben ütöttem el az időmet. Sajnos ezen a héten nem volt igazi nyári jóidő, mert bár meleg volt, de nem sütött a nap. Ráadásul hol kevesebbet, hol többet, de szinte minden nap esett az eső. Mintha Dublinban lettünk volna.

From 2009-06 Svájc

Azért feltaláltam magamat: voltam a Rietberg múzeumban, ami az egyedüli nem európai művészetet bemutató múzeum Svájcban. A kiállításnak három villa ad otthont, amiket egy szép, nagy park vesz körül.

From 2009-06 Svájc

A villák érdekessége, hogy többek között Richard Wagner is élt itt. A történet az 1800-as évek közepén keződött, amikor Otto és Mathilde Wesendonck Németországból beköltöztek a vadonatúj zürich-i villájukba, mai nevén Wesendonck villába. Az amerikai részvényes és a fiatal, 24 éves felesége azért érkeztek Svájcba, hogy új életet kezdjenek. Mathilde értelmiségieknek szervezett estélyeket. A pár nagy rajongója volt a menekültként érkezett Wagnernek, ezért otthont biztosítottak Wagner és felesége számára a szomszédos házban (ez a mai Schönberg villa). A lényeg annyi, hogy Wagner és Mathilde között kialakult egy titkos szerelmi kapcsolat... Wagner szerelmes leveleket, vallomásokat írt Mathilde-nak és teljesen belezúgott. Állítólag a Tristan és Izolda befejező részét is a Mathilde iránt érzett szerelem ihlette meg. Aztán a tündérmese véget ért, amikor Wagner féltékeny feleségénél betelt a pohár. Az eredmény az lett, hogy Wagner és felesége elváltak és nemcsak a feleségének mondott búcsút a zeneszerző, de a Wesendonck birtokot, így Mathilde-ot is elhagyta. Aztán 1871-ben a Wesendonck család is odébb állt, visszaköltöztek Németországba. Ezután a villák évtizedekig a Rieter család birtokában álltak. A múzeum körüli Rieterpark és maga a múzeum is a család után kapta a nevét. 1945-ben Zürich városa megvette a nem kicsi, 67.000 nm-es parkot a villákkal együtt. Pár évvel később a zürichiek úgy gondolták, hogy a Wesendonck villa helyszíne lehetne a városnak adományozott Baron Eduard von der Heydt gyűjteménynek. Így nyitotta meg a kapuit 1952-ben a Rietberg múzeum. Jó kis történet volt? :)

A kiálított anyagok a világ minden tájáról összegyűjtött műtárgyakból állnak. Az időszakos kiállítások részeként ősi rituális maszkokat lehetett megnézni. Egy másik időszakos tárlat az 1700-as években élt kínai festő, költő, kaligráfus Luo Ping munkásságát, életét mutatta be. A szintén időszakosan kiállított 16. századi indiai festmények tetszettek nekem a legjobban.

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Hétközben voltam még moziban is. A Coco avant Chanel című francia, elég felejthető filmet néztem meg, Audrey Tautou főszereplésével. A film azt mutatja be, hogy Chanel-ből, az elhagyott, szegény árva lányból hogyan lesz híres divatdiktátor. Legalábbbis én ezt vártam. Ehhez képest a film inkább egy unalmas szerelmi szál köré épül, ami gyakorlatilag egy szerelmi háromszög Gabriel -alias Chanel- egy brit fickó és a pasi gazdag felesége között. A feleség nem kapott szerepet, így csak a hős szerelmesek szenvedését láthatjuk. Nem tudom ez kinek teszi vonzová egy film főszereplőjét, de én azt a következtetést vontam le hogy Coco Chanel gyakorlatilag évekig szeretője volt egy olyan férfinek, aki csak annak pénze miatt vette el a feleségét. Nem tudom ez kinek teszi szimpatikussá egy film főhősét, de nekem nem volt az.

Szóval nem a legjobban elköltött 18 frankom volt.

Aztán egyik nap ellátogattam az állatkertbe. Na ez már egy igazán jól elköltött 22 frank volt! Az állatkert hatalmas területen fekszik, tele van mindenféle érdekes, jól elkerített állattal. Van egy jó nagy tropikárium, ahol néhány kicsi hűllő szabadon van. Ez a gyík is ott pihent egy fán és legyeket lakmározott:

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Szombaton Luzern környékén kirándultunk.

From 2009-06 Svájc

Nagyon kalssz volt! Az idő tökéletes volt a túrázáshoz. Luzernből komppal mentünk át Bürgenstock-ba, innen siklóval felmentünk majdnem 900 méter magasra. Innen elsétáltunk Európa legmagasabb kültéri liftjéhez, ahol egy James Bond jelenetet is forgattak. Így érkeztünk fel az 1190 méter magas csúcsra. Innen sétáltunk le Ennetbürgen városkába. Kellemesen fárasztó napunk volt.

Ismét Svájcban

Péntek délután érkeztem Svájcba. Balázs akkor már kicsit több mint egy hete itt volt.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.

Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)

Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.