2012. március 16., péntek

Baba-mama klubban voltunk

Egész pontosan baba-szülő csoport, csak ez magyarul olyan furcsán hangzik. De tényleg szülő csoport, hiszen apukák is voltak. Na de kezdem az elejétől.

Mostanában Nóri nagyon érdeklődik a gyerekek iránt. Ha megyünk sétálni és meglát egy kisgyereket (ami elég gyakori), majd kiesik a babakocsiból és hangosan mondja, hogy "ba-ba". Ezért is vittem el az utóbbi hetekben ilyen foglalkozásokra. Szerettem volna itt a környéken is keresni valamilyen csoportot, ahová rendszeresen el tudnánk járni. Mi sem egyszerűbb, a Google a legjobb barátom. Rákerestem és az első találatok között volt egy lista, ami három foglalkozást tüntetett fel Dun Laoghaire-ben a hét különböző napjain. Nekünk a héten a péntek volt a legmegfelelőbb, így ma délelőtt mentünk el.

A Barnardos Írórszág egyik vezető jótékonysági alapítványa, mely hátrányos helyzetű családokból származó gyerekekkel foglalkozik. A Dun Laoghaire-i irodájukban minden pénteken 10 órától van egy baba-mama klub. Mi kicsit hamarabb érkeztünk (Balázs szerint nagyon "germán" vagyok a pontosságot illetően).
A csapat vezetője egy idősebb ír nő, Marianne, aki nagyon szívélyes volt. Bemutatott minket az ottdolgozóknak. Körbevezetett és elmondta, hogy miről szól ez a foglalkozás és hogy mi a menete. Nóri az elején nehezen szokta meg az új arcokat és az új környezetet. Sírt és többnyire az ölemben volt. De amint elkezdtek beszállingózni a többiek, felengedett. Két nagy szoba áll a kicsik rendelkezésére. Mindenféle játék megtalálható: játék konyhától kezdve, a babaházon át, a kirakókon keresztül a homokozóig midnen. 11-ig szabadfoglalkozás van. Azaz a gyerekek azzal játszanak, amivel akarnak. A szülők beszélgethetnek, vagy a gyerekekkel játszhatnak. 11 körül hoznak innivalót és rágálcsnivalókat a kicsiknek. Nagy tálcákra tesznek ki mindenféle finomságot. Volt szőlő, eper, alma, édes és sós kekszek, mazsola, sajtok, stb. 11 után ki lehet menni az udvarra játszani, majd közös mondókázás és éneklés volt. Mivel 11 körül szokott Nóri délelőtt aludni, mi ezt már nem vártuk meg. Fél 12-kor eljöttünk.

Jól éreztük magunkat és biztos, hogy máskor is megyünk majd. Egyetlen negatívum talán az, hogy nagyon sokan voltak. Az biztos, hogy jó lehetőség ismerkedni és más szülőkkel/gyerekekkel találkozni. Nórinak nagyon jót tesz, ha elviszem társaságba. Látom rajta, hogy érdeklik a gyerekek és ezek után mindig "beszédesebb" lesz. Ma egész délután gagyogott, magyarázott, hangoskodott.

A klubba 5 euró a beíratkozási díj, utána 2 euró alkalmanként. Szerintem ez telejsen baráti ár, tekintve, hogy más játszóházakban egy alkalom 7-10 euró is lehet.

Újdonságok: fogat mos, bilizik és hangoskodik

Ismét összeszedtem néhány új dolgot Nórival kapcsolatosan. Pár hete elkezdtük a fogmosást. Eddig csak egy textilpelussal tisztítottuk a fogait. Mivel már néhány foga teljesen kinőtt, elkezdtük az igazi fogmosást.

Kaptunk otthonról Krisztiéktől egy nagyon jó 3 darabos babafogkefe szettet. Ebben két szilikonos fogkefe van, amik gyakorlatilag rágókaként funkcionálnak. Ezeket a fogzások idején különösen szereti Nóri rágcsálni. A haramdik darab egy pici, puhasörtéjű fogkefe. Ezt használjuk. Patikában vettünk tejfogakra való fogkrémet, Oral-B-t, mert csak ebben találtam olyat, ami nem mentolos. Egész pontosan ez is mentolos, de kicsit gyümölcsízű is, így Nóri jobban elfogadja. Naponta kétszer mosunk fogat neki és már nagyon profin tartja a kis száját :)


A másik dolog, amit szintén több hete elkezdtünk, a bilizés. Na nem igazi bilizés! Ez még a szobatisztaság közelében sincs. Nevezzük inkább a bilivel való ismerkedésnek. Arról van szó, hogy kb. 1 hónapja észrevettem, hogy Nóri óramű pontossággal kakil. Már előre kiszúrtam a "jeleket", ilyenkor bármit csinál megáll, mintha gondolkodna, majd pár perc után jön a rotyogtatás. Egyszer kirpóbáltam, hogy egy ilyen gondolkodós megállás után bilire tettem és tá-dá, odalandolt a végtermék. Azóta mindig így csináljuk. Az esetek 90%-ban ez sikerül is. Persze van, hogy nem figyelek, vagy épp nem tudom odavinni, vagy hogy nem itthon vagyunk. Ilyenkor a pelusba megy a dolog, de semmi baj. Amúgy is egész nap pelus van rajta, hiszen a pisiket nem lehet így kiszámítani. Tudom, hogy nem ettől lesz szobatiszta, hiszen nem Ő jelez, én látom a jeleket. Ez tényleg csak arra jó, hogy ismerkedjen a bilizéssel. Egyébként eddig semmi gond nem volt a bilivel. Szeret rajta ücsörögni. És egy-egy alkalommal csak pár percet kell rajta ülnie.

A harmadik dolog, az a dumálókája. Merthogy van ám neki! Egyre többet gagyog, beszél, utánoz minket, még a kézmozdulatainkat is utánozza.
Már körvonalazódik a Nóri-magyar szótár, íme pár szösszenet:

ba - labda
baaaa vagy baba - baba
báh - kacsa
brrrr (mint brümm) - bicikli vagy autó
pa (és közben a plafonra mutat) - lámpa
pa (és közben a fejére mutat -mert ez a babajeleléssel a jele) - sapka
- paradicsom
ssssaaaa - sonka
sza - szőlő
te - tea

A végére hagytam még egy videót. Ezek már nem újdonságok, de imádom:

2012. március 13., kedd

Sütésterápia

Két új receptet hoztam mára. De mielőtt elárulom ezeket, megosztanék veletek egy nagy felfedezést. Rájöttem, hogy nemcsak azért szeretek sütni, mert "alkotok" és - jó esetben - valami finom a végeredmény, hanem mert terápiás jelleggel is bír a dolog.

Az történt, hogy hétvégén idegrohamot kaptam. Így ahogy írom, így ahogy olvassátok, ezt lehetne szépíteni, de egymás közt vagyunk, akkor meg minek? I_D_E_G_R_O_H_A_M! A dolog apropója az volt, hogy éjjel 3-4 alkalommal ébredt Nóri és reggel fél 7-kor ébredt a szokásos fél 8 - 8 helyett. Én pedig olyan dühös lettem. Tudom, hülyén hangzik! Nem, nem Nórira voltam dühös, hanem a helyzetre, hogy egész este alig aludtam és még azt a kicsi egy órámat is elveszik tőlem reggel. Mondtam Balázsnak, hogy menekítse ki a gyereket a szobából, mert ordítani akarok. Balázs, mintha mi sem lenne természetesebb kivitte Nórit a nappaliba, én pedig ordítottam bele a szoba közepébe, hogy FAAAAASZOOOOM, meghogy KUUUURVAAA ÉLEEEET, és hasonlók... A szigetelés szerencsére jó, úgyhogy a szomszédok ebből kimaradtak.

Majd szombaton egész délelőtt, sőt kora délutánig fetrengtem. Jobbról balra, majd balról jobbra fordultam. Néha elaludtam, aztán dühöngtem, majd óbégattam és fordultam megint egyet. Aztán 2 körül kikecmeregtem az ágyból, elmentem pisilni, majd vissza az ágyba és folytattam a búslakodást 4-ig. Ekkor már baromira éhes voltam és Balázs megemlítette, hogy rendelhetnénk a Camille-ból kaját. Ez valamennyire motivált, hogy kikeljek az ágyból és emberi formát öntsek. Majd evés után megnéztem a Vissza a jövőbe első részét, mivel angolul még nem láttam. Az este további része nyugisan telt: játék, fürdetés, alvás és persze éjjeli ébredések.

Reméltem, hogy a búskomorság csak átmeneti volt és hamarosan elmúlik, de azért még fűrdőzöm egy kicsit az önsajnálatban és vergődöm, hogy vajon mikor maradnak el az éjszakázások. No meg persze azon gondolkodom, hogy vajon ez így normális-e, hogy vajon én rontottam-e el valamit. Persze tudom ám, hogy nem katasztrofális a helyzet: "csak" annyi a bajom, hogy nem tudok aludni... már 13 hónapja nem aludtam 3-4 óránál többet egyszerre. Aki kételkedik abban, hogy ez nem elég ok a kiakadásra, azt kérném, hogy csinálja utánam és utána beszélhetünk.

Tényleg nem kéne elégedetlenkednem, mert Nóri egy kisangyal: sokszor eljátszik egyedül, magától elalszik, nem sírós, nem nyafogós. Reggel Balázs ébred hozzá, este rövid nyugtatások után már alszik is vissza, de nehéz így segítség és megállás nélkül. Hiába na, nem robotanya vagyok, csak egy anya. A folytonos éjszakázásokat pedig most éreztem meg. Kicsit megzuhantam, befordultam, elfogytam. De Balázs folyamatosan segít, tehermentesít, úgyhogy remélem, hogy hamarosan megint erőre kapok és újabb 13 hónapig kitartok :)

És akkor visszakanyarodnék a posztom elejéhez. Tegnap délután, hogy felvidítsam magamat, hogy hasznosnak érezzem magam és hogy sikerélményem legyen, kiflit készítettem. A sütés a nyugatatóm. Miközben dagasztom a tésztát, dúdolgatok, mélázok, átértékelek. Örülök, amikor szépen megkel a tészta. Hajtogatok, formázok ezerrel. Közben vigyorgok és amikor kisülnek, gyönyörködöm a végeredményben. A kemény munka után pedig jöhet a jól megérdemelt kóstolás. Tudom, kicsit perverz dolog ez, de működik és inkább ez, mint a Xanax :)

A recept a kenyérsütés istennőjétől, Limarától származik. A receptet itt találhatjátok, sokat nem is fűznék hozzá. Az eredmény kívül ropogós, belül puha, másnap is finom, olyan igazi kifli lett.


Ma délután pedig kakaós csigát készítettem. Én kicsit változtattam a recepten ill. ugyanezen a blogon található másik recept hajtogatási technikájával készítettem el. Az eredmény isteni lett: kelt tésztából készült, hajtogatott tésztás kakaós csiga. A tésztája puha, másnap is finom. Szerintem kenterbe veri a bolti péksütiket.

Íme az én verzióm, 12 db közepes méretű csigához:
2 teáskanál szárított élesztőt felfuttatok 1 dl meleg tejjel és fél evőkanál cukorral. 12,5 dkg finom lisztet egy nagy tálba szitálok, majd hozzá adok 12,5 dkg rétes lisztet, másfél evőkanál cukrot, egy nagy csipet sót és ezt összekeverem. Ehhez jön majd a felfuttatot élesztő és egy tojás sárgája, 4 dkg puha vaj és még kb. fél dl meleg tej (a tej mennyiség a liszt minőségétől függ). Az egészet összedolgozom és kidagasztom.
Ezután meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát. Miközben a tészta kel, 5 dkg puha vajat kikeverek fél pohár cukorral és másfél evőkanál kakaóval. Persze a cukor és a kakaó arányát ízlés szerint lehet variálni. A megkelt tésztát lisztezett táblára borítom és jó vékony téglalap alakú formára nyújtom.


Ezt a téglalapot négy csíkra osztom, az egyiket félre teszem, a másik hármat lekenem tejszínnel és megszórom őket a vajas kakaós massza kb. háromnegyedével.

Ezt követően a három kakaós lapot egymásra teszem, a tetejére rakom a félre tett, nem kakaós lapot és így nyújtok rajta.
Nekem ez túl hosszú lap lett, így ezt a hosszú lapot képzeletben elharmadoltam és balról, majd jobbról is behajtogattam.

Az így kapott tésztát megint vékonyra nyújtottam, lekentem tejszínnel és a maradék kakaós masszával beterítettem.

Aztán a vékonyabb résztől fogva szorosan feltekertem és 2 cm-es csigákra vágtam.

A csigák végét az aljára hajtottam és vajazott tepsire tettem őket.

Megkentem őket cukrozott tejjel és 170 fokos sütőben 10 percig sütöttem őket. 10 perc után ismét lekentem a csigákat cukrozott tejjel és újabb 10 percre visszatoltam őket sülni.

A csigák gyönyörűek lettek és ami még fontosabb nagyon finomak! Legközelebb kipróbálom fahéjasan is!

Nagyon örültem ennek a receptnek, mert imádom a kakaós csigát, de csak otthon szoktam igazi finomat enni. Végre találtam egy olyan receptet, ami finom és egyszerű. Mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg ha valaki hozzám hasonlóan idegbeteg :)

2012. március 4., vasárnap

Hétvégi program: Kerekítő

Szombat délelőtt Malahide-on voltunk. Egy magyar anyuka szervez a helyi könyvátrban magyar szülőknek éneklős, mondókázós foglalkozást, ez a Kerekítő. Mi most voltunk először. A foglalkozás 10-kor kezdődött. Mi kicsit előbb értünk oda. Autóval mentünk, már el is felejtettem milyen messze van ez a Malahide. Dublin északi része, szó szerint a város másik fele. De rég kocsikáztunk már, így nem bántam a hosszú utat. Nóri kipihent volt, jóllakott, így Ő is nagyon jól viselte az autókázást.

Jó páran voltunk. Körben ültünk, a gyerekekkel az ölünkben és úgy énekeltünk, mondókáztunk, a kicsik nagy örömére.
Nórinak nagyon jót tesz, hogy más kisbabákkal is találkozhatott és mi is örültünk, hogy válthattunk néhány szót más szülőkkel. Én kicsit hiányoltam, hogy a foglalkozás végén nem kaptunk semmilyen anyagot, az órán elhangzott dalokról, illetve mondókákról. Valamint az is furcsa volt, hogy a padlószőnyeg, amire leültünk és amire a kicsiket letettük elég koszos volt. Nem is mertem hagyni, hogy Nóri négykézláb mászkáljon. Szerencsére egy felkészült anyuka hozott tiszta pokrócot, amit mi is használhattunk. Ha legközelebb megyünk, biztos én is viszek majd valamit. De még ezekkel együtt is megérte elmenni, mert ez Nóriról szól és szerintem nagyon jót tesz neki a szocializálódás.

Az óra után tettünk egy nagy sétát a malahide-i kastély körül két másik magyar párral, nekik kicsit fiatalabb babáik vannak. Jókat beszélgettünk, bár napos idő volt, de azért ez a tavasz még csalóka, nincs még olyan igazi jó idő. Nóri a séta alatt elaludt. Majd hazafelé vettük az irányt. Ebédre meg is érkeztünk.

A sűrű délelőtti program megtette a hatását: délután mindhárman kidőltünk :) Nem is tudom, hogy akiknek több kisgyerekük van, azok hogy bírják. Nekem Nóri minden erőmet leköti, ha lenne most egy kisebb tesója szerintem nem maradna időm/erőm semmi másra. Csodálom azokat, akik kicsi korkülönbséggel vállalnak gyerekeket! Néha így is úgy érzem, hogy állva el tudnék aludni, vagy néha még a babakocsit tolva is, vagy akár játék közben nyitott szemmel. Hát igen, anyukaként mindenféle különleges képességeket ki kell feleszteni a túléléshez, mert a gyerek egy igazi energiabomba :) Tudtátok, hogy egy átlagos 10 hónapos baba havi 123 km-t mászik, egy 2 éves pedig napi 11 km-t gyalogol? (Forrás: BBC, Child of our time http://www.bbc.co.uk/programmes/b0072bk8)

2012. március 2., péntek

Kibújt a 7. fogacska

Bizony, végre tegnap áttörte Nóri ínyét a 7. foga, egész pontosan a felső jobb kettes bújt ki. Már hetek óta látszódott a fehér csík az ínyén, de fognak semmi nyoma nem volt. A héten Nóri feltünően sokat aludt: napközben délelőtt és délután is 2 órát, majd este 9-10 órát. Természetesen hajnalban a szokásos menetrend szerin ébredt szopizni. Sőt kedd óta éjjelente többször is felsírt. Ilyenkor ha kivettem a kiságyból, megnyugodott és pár perc alatt vissza is aludt. A tegnapi este volt a legdurvább 4 ébredéssel. De reggel, amikor benyúltam a szájába, már éreztem a recéket és végre fellélegeztem, hogy ez a fogacska is kibújt. Az elmúlt este nem is volt gond az alvással, egyszer ébredt szopizni, egyébként jót aludtunk. Már nagyon rámfért, mert az elmúlt napokban nagyon nyűgös volt Nóri. Gondolom a foga bánthatta. Egész nap rám volt tapadva. Az ölembe bújt. Csak úgy játszott, ha ott voltam mellette. Nagyon fárasztó volt! Már délutánra teljesen leszívta az energiámat. Csak döltem ide-oda és próbáltam túlélni, amíg Balázs haza nem érkezett és átvette Nóri szórkoztatását.

Mivel jó idő volt az elmúlt napokban, próbáltam minél többet kivinni Nórit a friss levegőre. Így gyorsabban teltek a napok és volt pár óra, amikor nem itthon gubbasztottunk, hanem kicsit mozogtunk.

Tegnap délelőtt kint voltunk a People's Park-ban a játszótéren. A kis bringájával vittem ki Nórit. Egyszerűen imádja! Kivételesen nem voltak sokan a játszótéren, így nyugodtan ki tudunk próbálni több játékot is. Felmásztunk pár mászókára, és van egy kicsi alagút is, biztattam Nórit, hogy menjen át rajta, de csak sírás lett a vége. Viszont a csúszda és a hinta nagyon tetszett neki. Figyelte a többi gyereket és bőszen mondogatta rájuk, hogy "baba".


Egyre több szónak mondja az első, vagy az utolsó szótagját. Pl. a mandarin az "ma", a bili az "bi", a gomb az "bá", a pelus az "pa", a kaki az "ka", a harangozás az "bam" (mivel ha harangoznak mindig mondom, hogy "bim-bam") minden más "baaaa", vagy "höhöhöööö".