Kinga és Nándi látogatása

Hugom, Kinga és barátja Nándi múlt szerda este érkeztek hozzánk látogatóba. Tegnap délután sajna már mentek is haza, de ez a pár nap is nagyon jó volt velük! Nagyon örültünk nekik. Rég nevettem ilyen sokat, ilyen önfeledten :) Hiába, a család mindig jó hatással van rám!

Szerdán késő este érkeztek hozzánk. Csütörtökön bementek Balázshoz a Google irodába. Balázs körbevezette őket az új épületükben és bent is ebédeltek vele. Délután bementek a városba. Este sokáig beszélgettünk.

Pénteken Balázs szabin volt és mivel gyönyörű időre ébredtünk, reggeli után elautóztunk Killiney-be. Ez pár percre van tőlünk délre. Már régóta terveztük, hogy megnézzük a Killiney Hill Park-ot. Mert bár nagyon közel van hozzánk, eddig nem jártunk ott. A parkban van egy játszótér és egy kilátó is. A játszóteret ezúttal csak távolról néztük meg, inkább kisétáltunk a kilátóhoz. A kilátó pár perc kényelmes séta a parkolótól, babakocsival is könnyen megközelíthető. A kilátás pedig pazar:

Találkoztunk egy helyi bácsival, aki azt mondta, hogy hetente egyszer lehet látni, ahogy a kenusok közelében úsznak a delfinek (nem is tudtam, hogy vannak erre delfinek!). Illetve évente néhány alkalommal lehet látni innen a Wales-i hegyeket is, ha alacsony a páratartalom.

Délután a gáton sétáltunk.

Este pedig átjött Ella, hogy vigyázzon Nória, amíg mi bementünk a városba az Arlington Hotelbe vacsorázni. Itt minden este hagyományos ír zenét játszanak és este 9-től ír tánc is van. Mi előre foglaltunk asztalt, de az online foglalásnál valami hiba történt és nem voltunk előjegyezve :( Így nem közvetlenül a tánctér előtt ültünk, de szerintem így is jól szórakoztunk :) Az utolsó DART-tal jöttünk haza, így majdnem éjfél volt mire hazaértünk. Nóri gond nélkül elvolt Ellával és simán el is aludt magától.

Szombat délelőtt itthon voltunk, főztünk, a Wii-n játszottunk :) Délután pedig ismét Killiney felé vettük az irányt, de ezúttal a tengerpartra mentünk. Egy kicsit szeles idő volt, aminek Balázs kifejezetten örült, mert így Nándival tudtak sárkányt eregetni. Mi csajok homokoztunk, kavicsokat gyűjtöttünk. Nórinak nagyon tetszett, végig egyedül játszott. Nagyon élvezte a tengerpartot :)

Vasárnap délelőtt ismét lazulós program volt itthon. Délután elmentünk az egyik közeli driving range-re. Ez olyan golfpálya, ahol ki lehet próbálni a golfozást, illetve lehet tanulni, gyakorolni. Az igazi nagy golfpályákra nem lehet csak úgy besétálni. Először a driving range-en kell megtanulni az alapokat és egy bizonyos szint után lehet kérni a klubba a felvételt. Mi persze csak szórakozni járunk ilyen helyre, mert nem értünk hozzá. De szórakozásnak első osztályú :) Azt hinné az ember, hogy ez egy könnyű, egyszerű sport. Hát nagyon nem az! Már a labdába ütni is komoly kihívás. A driving range-re bárki bemehet. Ütőket adnak és 8-10 euróért kapunk egy vödör (100 db) golflabdát, amivel lehet próbálkozni.

Nándika egyébként nagyon tehetségesnek bizonyult. Hamar ráérzett a dologra és jól ment neki. Mi többiek csak próbálkoztunk. Általában a labdát sem sikerült eltalálni, nem hogy célozni! A fenti képen jól látni, ahogy az ütés után kémlelem a tájat, hogy vajon merre repülhetett a labda, ami ugye még mindig ott csücsül a lábam előtt :)

Hétfőn elmentünk még vásárolni, majd Kingáék összepakoltak és késő délután indultak ki a reptérre.

Nagyon örültünk, hogy eljöttek! Igazi feltöltődés volt nekem, hogy velük lehettem. Remélem hamarosan ismét jönnek majd :)

Anyuék látogatása

Anyu és apu ma reggel mentek vissza Magyarországra. Nagyon jól éreztük magunkat és örülünk, hogy ismét meglátogattak bennünket. Anyu rengeteget segített Nóri körül, amire most hatalmas szükségem volt, ugyanis az elmúlt napokban Nóri többször ébredt esténként, mint szokott és ilyenkor mindig követeli az etetést. Mostanában hatszor (!) ébred. Nem tudom mi az oka. Lehet, hogy növekedési ugrásban van, de az is előfordulhat, hogy a mozgásfejlődés az oka: "ez több fronton támad, egyrészt az idegrendszer állandó fejlődésben van miatta és ez okoz éjszakai felriadásokat, másrészt az izomzat fejlődik, és gyakran a kicsi a saját izomrángásaira, illetve a mozgására ébred fel (kvázi álmában is “gyakorol”)" -idézet Vida Ágnestől a Kismamablog szerzőjétől.

A gyakori ébredéseket próbáltuk orvosolni. Este letakartuk Nóri kiságyát egy pokróccal, hogy sötét legyen neki. Próbáltam őt délután gyakrabban etetni, hátha jobban jól lakik és kevesebbszer ébred. Próbáltam este az etetéseket kihagyni és visszaaltatni. Este hálózsákban altattuk, hátha kevésbé ébred fel a mozgására. Eddig minden próbálkozás sikertelen volt.

Sokszor ébred és nagyon korán kel. Ennek eredménye, hogy én iszonyatosan kimerült vagyok. Reggelente alig bírok kikecmeregni az ágyból. Mivel a korai ébredések már hónapok óta tartanak a türelmem is kezd elfogyni. Nem látom a fényt az alagút végén. Sőt néha úgy érzem, hogy nem is alagút, amiben vagyok, hanem egy szűk földbe vájt lyuk, amiből próbálok kimászni és csak remélem, hogy odakint világosabb lesz, mint idebent.

Szóval minden segítség nagyon jól jött az elmúlt napokban. Anyu sokat volt Nórival és nekem több időm jutott a pihenésre. Szerencsére volt néhány szép napsütéses napunk, amikor kimetünk sétálni és hétvégén voltunk a tengerparton is.

From Nóra

From Nóra

From Nóra

From Nóra

Nóri 5 és fél hónaposan

Nagyon szépen fejlődik Nórika. Jó kedvű, mosolygós baba. Napközben sokat játszunk, ha az idő engedi sétálunk. Szoktam neki énekelni, mondókákat mondani, szoktunk zenét hallgatni (Andrea Bocelli az egyik kedvence). Balázs szokott neki gitározni, dobolni, szóval napközben fárasztjuk a gyereket rendesen. Most sok új játékot kapott anyutól, aki múlt héten érkezett hozzánk.

A játékokon kívül anyu hozott még neki sok szebbnél szebb ruhácskát. Íme néhány fotó az egyikről:

From Nóra

From Nóra

Nóri már sokat "dumál", a gyakran énekelt dalokat felismeri, nyúl a tárgyakért, megfog és persze a szájába tesz mindent. Forgolódik, segítséggel szépen csücsül, de fel se tudom sorolni azt a sokmindent, amit már csinál. Íme egy pár video, amiket nemrég csináltam:

Hétvégén pedig megvolt Nóri első dzsembe performansza :)

Anya csak egy van

Anyukám ma ment haza. Az elmúlt három hetet itt töltötte velünk, hogy segítsen az első hetekben Nóri körül. Olyan jó volt, hogy itt volt velünk anyu. Rengeteget segített és Nóri érkezése előtt volt időnk együtt lenni. Sokat beszélgettünk, sétáltunk a környéken, főzőcskéztünk.

Nem lehet elégszer megköszönni neki, hogy itt volt velünk ezekben a csodás napokban és hogy megoszthattuk vele ezt az élményt.

Már többször írtam milyen fontos számomra a családom. Nagyon szeretem őket, különösen anyut. Olyan jól éreztem magamat az elmúlt napokban vele. Hamar elment az a pár hét és olyan kevés volt... Rettentően fog hiányozni!

Hát ez van. A külföldön való élés átka a családtól való távolság. Meghasad a szívem, hogy olyan távol vannak.

Apuék látogatása

Na! Szégyen szemre ezt is megkésve blogolom.
Dzsóék pénteken reggel mentek el tőlünk. Én sajnos már az irodában voltam, úgyhogy nem tudtam tőlük rendesen elbúcsúzni.
Este jött apu és Márti. A gépük késett egy kicsit, de nem volt vészes a csúszás. Én okosan otthon felejtettem a jogosítványomat, úgyhogy a szoksásos bérelt-autós-hazavivős megoldás ugrott. Maradt a Patton Flyer busz. Jól jött ki az időzítés, nem kellett rá sokat várnunk és szerencsénkre a lakásunkhoz nagyon közel rak le.
Eszter főzött délután borsólevest, azzal kínáltuk meg apuékat.
Nagyon-nagyon sok ajándékkal halmoztak el minket: rengeteg magyar ételt/italt hoztak. Nem is tudom, hogy fért ez bele mind a 15kg-os bőröndbe. Mégegyszer nagyon köszönünk nekik mindent!
Másnap reggel elmentem a városba autót bérelni. Az időjárás gyönyörű volt. Hosszújú ingben majd megsültem! A bérelt autóval aztán ellátogattunk a Powerscourt kastélyhoz és a tőle nem messze lévő vízeséshez. Ezek eleve szemetgyönyörködtetőek, hát még az ilyen szikrázó napsütésben. Lásd a mellékelt képeket...
Ezek után meglátogattuk még Wicklow-t, ami az egyik kedvencünk. Itt beültünk egy kis kifőzdébe, ahol mindenki halételt rendelt. Nem volt rossz választás: midenki megtalálta a számítását. Apuék kaptak egy-egy jénaiban sült, fokhagymás-sajtos krumplit. Nagyon ízlett nekik.

Vasárnap már nem kedvezett nekünk az idő, de borzalmas sem volt. Ahogy apu mondta: ez is hozzá tartozik az írországi élményhez. Milyen igaz! :)
Megnéztük a Malahide kastélyt, majd felmentünk a Howth Summit-hoz. Utána gondoltuk beülünk valahova ebédelni Howth-ban vagy a környékén. A Howth Summit-nál lévő vendéglő, ahol Eszter a múltkor szüleivel evett, teljesen tele volt. A Howth-ben lévő vendéglők mind nagyon drágák voltak, utcai talponállóban meg nem akartunk enni, úgyhogy elindultunk vissza Dun Laoghaire felé. Ott végül találtunk egy pub-ot, ahol elég jó választék volt sülthusokból és köretekbők. Végül itt laktunk igen-igen jól :)

Hétfőn nekem dolgoznom kellett, Eszter pedig suliban volt, úgyhogy apuék kettesben járták be Dublin belvárosát, kedden pedig már indulniuk is kellett vissza Budapestre.

Látogatásuk rövid volt ugyan, de annál tartalmasabb. Örültünk, hogy láthattuk és vendégül láthattuk őket!

A fotóválogatásunk majd száz képből áll, ezeket nem akarom egyenként ide beszúrni, helyette ide raktam diavetítés formájában, de a teljes album itt is elérhető.

Dzsóék vendégségben

Ezt egy kicsit ugyan késve blogolom, de említésre méltó esemény volt, hogy Dzsó és barátnője, Ancsa vendégeskedett nálunk egy estét a múlt héten csütörtökön (szeptember 11-én).
Jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk és játszottunk is egy kicsit.
Egy pár fotó, ami azon a napon készült:

Reggeli szivárvány:

From 2008-09 Dublin

Dzsó szombréróban:

From 2008-09 Dublin

Dzsó és Ancsa:

From 2008-09 Dublin

Ancsa helikoptert vezet :)

From 2008-09 Dublin

Dublin éjszakai látképe az erkélyünkről:

From 2008-09 Dublin

Dublin by night:

From 2008-09 Dublin

Este nálunk is aludtak és másnap megnézték a környéket. Remélem sikerült emlékezetessé tennünk számukra a Dun Laoghaire-ben töltött időt.

U.i.: igazából vissza kéne datálnom ezt a bejegyzést szeptember 11-re, de akkor lehet, hogy nem olvastátok volna el :)

Gyorsjelentés képekben

A héten volt megint nagyon szép naplementénk:


Kedden voltak nálunk Vincéék vendégségben:


Tegnap megjött az új fényképezőgépem:
(Ez egy 1 másodperces expozíció, kézből! Az optikai képstabilizátor csodákra képes. Tényleg.)

Este voltam a kollégákkal vacsorázni (két gyakornokot búcsúztattunk):

Utána elmentünk biliárdozni:



Jó volt a cider is:
Holnap meg már indulunk is New York-ba!! :)

Anyuék látogatóban

Anyukámék péntek este érkeztek meg. Balázs autót bérelt és kiment értük a reptérre.
Hétvégén kihasználtuk, hogy van autónk és meglátogattuk a Powerscourt Estate-et és a hozzá tartozó gyönyörű kertet, valamint a birtoktól kb. 5 km-re lévő vízesést. Írországban és az Egyesült Királyságban ez a legnagyobb vízesés, 120 méter magas.

Vasárnap Knowth-t és Newgrange-et céloztuk meg. Itt a 60-as években ősi kelta síremlékeket tártak fel. Egyszerűen lenyűgöző! Gyönyörű ősi építmények. Hihetetlen, hogy i.e. 3200-ban a kőkorszaki emberek ilyet tudtak alkotni.

Hétfőn és kedden Dublint néztük meg (Spire, sétálóutcák, Dublin Castle, St. Patrick Catherdral, National Galery stb.). Szerdán anyuék Balázst látogatták meg a munkahelyén, délután pedig Malahide-ba mentünk, ahol megnéztük a kastélyt.

Ma a Dublini Öböl északi részére, a Howth félszigetre mentünk, ahol megnéztük a National Transport múzeumot, valamint tettünk egy szép kis túrát: a "Summit"-ra másztunk fel. A gyalogtúra kb. 8 km volt oda-vissza, de megérte, mert a csúcson gyönyörű kilátás nyílt az öbölre.

Az első, legszembetűnőbb különbség Magyarországhoz képest anyuék szerint (is) a megszokhatatlan időjárás. Tényleg hihetetlen, hogy milyen szeszélyes és változékony az idő. Hiába írjuk le, csak az tudja megérteni, aki járt már itt :)

Aztán van egyéb különbség is. Többek között az, hogy a pub-okban teljesen természetes, hogy családokat (szülők + gyerekek) is látni. Hát igen, itt a "kocsmának" más a szerepe, mint otthon. Nagy meglepetés volt számukra Balázs munkahelye is. Nagyon tetszett nekik, de mondták, hogy ehhez a rendszerhez (ingyen kaja, laza munkaidő, stb.) más mentalitás szükséges. Bár ezt is hallották már tőlünk, de a saját tapasztalat mégiscsak más. Ahogy apu mondta, a Google-ben több csoki van, mint nálunk a sarki kisboltban (és ez nem vicc! :).

A Nemzeti Galéria mosdójában boltban kapható folyékony szappan volt kitéve, ami annak ellenére, hogy könnyen elmozdítható, rejtélyes módon ott marad.

Aztán furcsa volt az is, hogy itt szinte minden múzeumban (Galéria, kastélyok stb.) van étkező... Az adott épületen belül van egy elkerített étkezde. Hát igen, éhes népség az ír! :)

Az is eltérő, hogy itt a turista látványosságoknál sok a helyi (ír) és nem csak fiatalok, de idősektől az egészen pici gyerekekig mindenki megfordul az ilyen helyeken. Nemcsak a kor skála széles, de a szociális rétegek is. Úgy értem, hogy otthon inkább a felső rétegre, ill. a fiatalokra jellemző az utazás és a "kultúrálódás", míg itt középréteg és az alsó középréteg is megengedheti ezt magának és igényli is.

Egy kis válogatás az elmúlt napok fotóiból:

Bulik, búcsú és vendégek

Holnap utazik vissza Franciaországba az egyik osztálytársam, Jade. Ennek örömére (vagy éppen bánatára, merthogy nagyon sajnálta, hogy haza kell mennie) csütörtök este, néhány baráttal együtt elhívott egy pub-ba. A pub a városközponttól kb. 15 perc sétára van északon, a sulinktól kb. 5 percre. Nagyon hangulatos, tágas pub és diszkó egyben. Este 10 után minden korsó ital 3,5 euró (más helyeken 4,5-5 euró!) és a második emeleten van egy nagy tánctér :) Mióta itt vagyunk csak salsa bulikban voltam, úgyhogy nagyon élveztem a "hagyományos" bulit. Balázs sajnos nem tudott jönni, mert dolgozott, de helyette is táncoltam! Hajnali 3 körül értem haza, úgyhogy szégyenszemre másnap nem is tudtam bemenni a reggeli óráimra...

Péntek este ugyanezzel a társasággal volt házibuli, Jade-éknél. Saggartban laknak, úgyhogy megőszültem mire busszal kiértünk... Nagyon szép kis környék!
Balázs anyukája és Dodi is aznap este érkeztek, így igyekeztem időben hazaérni. Egy kis beszélgetés és barbeque-zás után Jade hazahozott autóval.
Balázs ment ki este a repülőtérre anyukájáék elé és onnan bérelt autóval jöttek haza.

Mintha csak a Jézuska járt volna nálunk, annyi ajándékot kaptunk Balázs anyukájáéktól. Hoztak nekünk ír whiskey-t (mert panaszkodtunk, hogy itt legalább háromszor annyiba került, mint otthon), csokis nápolyit (amilyenre a múltkorában vágytam), házi sütit (nyamm-nyamm!), könyveket és egy-egy nevünkkel hímzett szakács-kötényt.
Azt terveztük, hogy ma és holnap Dublin környékét látogatjuk meg. Sajnos ember tervez, a dublini időjárás pedig végez. Ma egész nap esett, csepegett, csepergélt, zuhogott, mikor milyen kedve volt. Szóval nem tudtunk a szabadba menni. Nem estünk kétségbe :) Bementünk a városba, meglátogattuk a Jameson whiskey múzeumot, valamint tettünk egy szép nagy sétát a városban.

Délután én még találkoztam Jade-del egy búcsú teára. Szegénykém nagyon el volt szomorodva, hogy elmegy és hogy ki tudja mikor látjuk egymást újra... Volt sírás, ölelkezés és nagy búcsú... Én is nagyon sajnálom, hogy elmegy, de én önző dög vagyok, mert inkább magamat sajnálom... Kivel megyek ezek után bulizni?... Balázzsal, tudom! De ő nem szeret táncolni... Ezúttal invitálok minden kedves olvasót, aki szeret táncolni, hogy szóljon és megyünk! :)

Vendégek és könyvespolc

Csütörtökön késő este érkezett meg hozzánk Dorka és Kata, volt kolléganőim. Javasoltam nekik, hogy a reptérről közvetlenül hozzánk induló busszal, a Patton Fleyer-rel jöjjenek. Ugyanis nemrég fedeztük fel, hogy van egy ilyen buszjárat, ami Dalkey-ból indul és Dun Laoghaire-t érintve a repülőtérre megy. A járat hátránya, hogy sajnos csak óránként indítanak buszt ill. a busz megtalálása a repülőtéren nem egyszerű. Sajnos nincsen kitáblázva és nem sokan tudnak erről a járatról, így a lányoknak okozott némi nehézséget a busz megtalálása, de azért sikerrel jártak és eljutottak hozzánk :) Az esetből tanulva Balázs készített egy térképet a pontos elhelyezkedésről, amit majd közkinccsé teszünk.

Pénteken nekem iskola volt. A lányok várost néztek, majd együtt ebédeltünk, aztán este elmentünk egy pub-ba. Eredetileg egy olyan pub-ba akartunk menni, ahol tradícionális ír zenét játszanak, de az tele volt amit kinéztünk. Mivel Dublinban kb. 800 pub van, nem kellett kétségbe esni. Betértünk egy másik helyre. Tömeg volt és elég nagy hangzavar, de azért iszogattunk, beszélgettünk, találkoztunk Kata egyik magyar barátjával, aki szintén itt él. Aztán az utolsó DART-tal haza is jöttünk. Szombaton tettünk egy nagy sétát itt Dun Laoghaire-ben a lányokkal, az idő szép volt és kimentünk az egyik mólóhoz. Gyönyörű volt a kilátáss :) Aznap délután a lányok mentek is haza. Nagyon örültem, hogy eljöttek :)

Szombaton délután két spanyol osztálytársnőmet áthívtam pókerezni. Készítettem tojáskrémet és máglyarakást. Ja és nem felejtem említeni a Balázs által elkészített isteni ebédet sem: marha steak... hmmm nyami! Szóval a spanyolokkal a találkozó 3-4 közöttre volt megbeszélve, ők 6 után valamivel ide is értek... Ráadásul nem is nagyon szabadkoztak... Bár sejtettem, hogy a késés náluk spanyoloknál "normális" és nem megvetendő dolog, de azért ez egy kicsit sok... Egy jó kis póker parti után bementünk a városba a Floridita-ba (salsa club), ahol ismét jót táncoltam :) A lányok is nagyon élvezték, ismét egy jót mulattunk! :)

Ma a fő attrakciónk könyvespolcvásárlás volt. Azt tudni kell, hogy itt nem nagyon van a városban hagyományos bútorbolt. Van egy lánc, amit Argosnak hívnak. Ezekben az üzletekben nincs raktározás, hanem katalógusból minden háztartási cuccot meg lehet rendelni. A raktározás nélkülözése miatt az árak elég kedvezőek. Mi két hete kinéztünk egy könyvespolcot, de akkor nem volt a központi raktáron elérhető ez a termék, így múlt héten visszamentünk, megrendeltük és ma elmentünk átvenni. Sikerült is! A könyvespolc darabjai két dobozva voltak csomagolva, melyek egyenként 20 kg-ot nyomtak. Gondoltuk Balázs megfogja az egyiket, én meg a másikat és nekivágunk... Gondoltuk... Aztán én ott leragadtam, hogy megfogtam... megemelni már nem nagyon tudtam... Ismét rájöttem, hogy sportolni kéne, és hogy a karomon lévő hús, csak zsír... Balázs hősiesen hazavitte az egyik dobozt egyedül, aztán visszajött és együtt vittük haza a másikat. Az összeszerelés közben kiderült, hogy az egyik darab selejtes. Balázs mérges lett... Próbáltam nyugtatni (általában ez fordítva szokott lenni...). Ebéd után visszamentünk és mondtuk, hogy mi a probléma. Mondták, hogy rendelnek egy másikat, amiért majd szerdán lehet menni és ezt pedig vissza kell vinni... Na mondtuk, hogy azt inkább ne... Szerencsére meg lehet oldani, hogy csak azt az egy darabot cseréljék ki, így szerdán mehetünk majd az adott bútorelemért.

Szóval könyvespolc még mindig nincs, viszont a darabjaitól a kupi annál nagyobb, de sebaj! Jövő csütörtökön érkezik Csabi és Marcsi. Remélem addigra már lesz könyvespolc, könyvekkel és végre minden doboz eltűnik a lakásból!

Váratlan vendég

A hétfő délutáni órára bejött egy német lány és mesélte, hogy az interneten keresztül foglalt egy szállást három hétre. Szombaton megérkezett a reptérre és a szállásadója azt igérte neki, hogy kimegy elé a reptérre. Várt egy órát... majd kettőt... de semmi... Kiderült, hogy átverték, és lenyúlták 100 euróval. Nagyon el volt keseredve és bár tényleg nagyon kellemetlen helyzet egy idegen országban, idegen környezetben, ismerősök nélkül, de szerintem "szerencséje" volt, mert "csak" 100 eurója bánta. Na mindegy! A lényeg, a lényeg, hogy nagyon elkeseredett és szomorú volt, úgyhogy felajánlottam neki, hogy nálunk aludhat, mert csütörtökig van egy szabad szobánk. Mondanom sem kell, hogy nagyon megörült a lehetőségnek. Amikor megérkeztünk, teljesen el volt képedve, milyen szép környéken lakunk, milyen klasz a lakás és főleg, hogy milyen jó kis szobája van :)

Szóval most van egy kis váratlan vendégünk.

Azért elsőnek kicsit tartottam egy teljesen idegen embert befogadni, de szimpi volt a lány és tényleg nem úgy nézett ki, mint aki megbízhatatlan, vagy pofátlan és nem is az!

A lány egyébként berlini és ő is piackutató volt, de most felmondott és ide jött angolt tanulni három hétre, hogy nagyobb esélye legyen majd valami jó munkát találni.
Szegény! Nagyon csalódott volt és ma délelőtt próbált szállást találni és a város északi részén, a belvárostól kb. 20 perc sétára talált egy olcsó szállást (90 euró/hét). A környék nem túl bizalomgerjesztő és többen mondták neki, hogy veszélyes az a kerület, úgyhogy lemondta azt a szállást és holnap megint megpróbál keresni valalmit, de ha nem sikerül, akkor szombaton visszamegy Berlinbe, mert nagyon elkeserítette ez az egész.

Nagyon aranyos csaj amúgy, de egyrészt szerintem kicsit rutintalan és szerencsétlen is... Persze nem könnyű egy idegen környezetben feltalálni magunkat, de azért ez a csaj mintha vonzaná a balsorsot... Olyan kis teszetosza... Na pont én beszélek, aki első hosszabb külföldi tartózkodosa alkalmával, amint felszállt a párizsi vonatra, zokogva hívta fel az anyukáját: egy fiatal lány nagyon illedelmesen felhívta a figyelmemet, hogy üljek át a helyemre, merthogy az ő helyén ülök... no comment!

Vendégek, buli, napozás

Tegnap délután vendégül láttuk ebédre Terényi Zolit és barátnőjét, Bettit. Csináltunk húsos és spenótos lasagna-t, ami elég jól sikerült, legalábbis mindenkinek izlett. A desszert karamellizált ananász volt vaníliafagyival és csoki-likőrrel. Hmm.. nyamm-nyamm!



Este négyesben bementünk a városba és ellátogattunk ugyanabba a bárba, ahol múltkor voltunk salsa-buliban. Korán érkeztünk, így nem kellett még belépőt fizetnünk. Most egy másik banda játszott, de ők is jók voltak. A buli is jó volt. Annyira, hogy hajnali 3 körül értünk haza :)
Eszter nagyon jól táncolt!



Ma kimentünk sétálni itt Dun Laoghaire-ben a tengerpartra. Vittünk pokrócot, elemózsiát és könyveket. Annyira szép volt az idő, hogy rövidnadrágban és rövidujjú fölsőben voltunk és több, mint 3 órát töltöttünk egy parkban a napon. Ez a jó idő nagyon ritka itt, ezért megpróbáltuk maximálisan kihasználni. Na, ez annyira sikerült, hogy Eszternek leégett a háta!





PS: már van itthon netünk!!! Skype-on elérhetőek vagyunk mostantól.

Kingáék

Eszter húga Kinga és barátja Nándi vendégeskedett nálunk az elmúlt hét napban. Nagyon gyorsan elment ez az egy hét. Holnap délben már indulnak is haza.
Készítettünk sok fotót a közös kirándulásainkról. A legjobbakat fel is töltöttem, a képre kattintva megnézhetitek őket (ide kattintva diavetítés indul):

Kingáék Dublinban

Tegnap vendégül láttam őket a Google irodában. Azt mondták, hogy egy játszótéren dolgozom :)
Az első 3 kép az iroda "játszószobájában" készült. Balázs dobol az elektromos dobkészleten, Kinga pedig masszíroztatja magát a masszázs-fotellel.

Mára szabit vettem ki, hogy el tudjunk menni együtt a Guinness és a Jameson múzeumba.

Ja! Végre elkészült az (egyetlen) olajfestményünk kereteztetése. Már nagyon megérdemelte így 6 év után. Ma megyek érte, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerült.

Más: megkaptam végre a PPS számomat, ami olyasmi, mint otthon a TAJ szám, csak itt több intézmény is használja azonosításra. Enélkül nem is lehet létezni itt Írországban. A postaládánkhoz nincsen még kulcsunk, így csipesszel (!) vadásztam ki a levelet, amiben elküldték. Ugyanígy jártam el a bankkártya levelemmel is. Eh... a lényeg, hogy megvan mind a kettő. Mostantól számítok írországi lakosnak :)

Tortenesek

Ha minden igaz jovo heten mar lesz internet otthon is es akkor gyakrabban es tobbet tudunk majd irni, addig is fogadjatok szeretettel az ekezetektol mentes bejegyzeseimet :)

Bizonyara sokan tudjatok, hogy hugom, Kinga es baratja, Nandi mult penteken erkeztek hozzank latogatoba. Szombaton mennek majd haza. Szerintem a rendelkezusunkre allo idot eddig maximalisan kihaznaltuk. Ezen a heten kedden es ma voltam csak suliban es holnapra Balazs is szabit vett ki, igy tenyleg sok idot tudtunk Kinguekkal tolteni :)

Mult szomaton Dublin nevezetessegeit neztuk meg, majd szombaton ellatogattunk Bray-be, a DART egyik deli vegallomasa. Ott a Sea Life Centert neztuk meg. Sok erdekes halfajta es mindenfele tengeri kutyu talalhato ott es bar nem volt olyan hatalmas, mint az az akvarium, amit Kaliforniaban latogattunk meg, de nagyon erdekes volt es elveztem... remlem a tobbiek is! :) Bar aznap nagyon fujt a szel, felvettuk a harcot a hideggel es setaltunk a varosban.
Masnap (hetfon) a DART eszaki vegallomasait latogattuk meg: Malahide-ot, ahol egy szep kastelyt es a parkjat jartuk be, valamint Howth-ot, ami egy kis tengeresz falu volt, nagyon hangulatos volt, ott bejartuk a "fo" utcat, a csoport a vezetesemmel eltevedt... igy jartunk sikatorban, temetoben, es vegul egy regi templomhoz lyukadtunk ki. Aztan Balazs atvette az iranyitast es az eredetileg keresett varhoz mentunk ill. megneztuk a mellette leve National Transport muzeumot is.
Kedd delutan a dublin-i varban voltunk es megneztuk a St. Patrick katedralist is.
Tegnap pedig a tolunk par DART megallora levo Dalkey-be tettunk latogatast. Mindekozben finomakat foztunk, vasaroltunk, beszelgettunk, szoval hasznosan toltottuk a kozos idot.

Ja! Koszonom Akosnak az olasz szakacskonyvet, tegnap isteni fincsi parmai padlizsant keszitettem a segitsegevel... Aki nem szereti a padlizsant, az se fintorogjon, mert nagyon finom lett!

Tegnap ota sut a nap!!! El sem hiszem! Probalom elvezni a napsugarakat, ugyhogy lassan megyek is. Amint tudok ismet jelentkezek!