2012. május 24., csütörtök

A fehér nadrág

Az úgy volt, hogy ma megint elmentünk a közeli homokos tengerparthoz. Ismét igazi nyári idő volt. Valami laza ruhát akartam felvenni. A tekintetem megakadt a szekrényemben szépen kimosott, kivasalt, élére hajtott fehér vászongatyómon. Ez a nadrág december környékén még igen szűk volt rám. (Meg ne kérdezzétek, hogy miért kell decemberben felpróbálni egy nyári nadrágot. De ha megkérdeznétek, akkor azért, hogy legyen min hisztizni pár napig és hogy pánikmódban elkezdjünk készülni a bikiniszezonra.)
Szóvak ott álltam a szekrény előtt, bámultam a hófehér nadrágot. Felelevenedtek bennem a decemberi élmény rémséges képei. Hogy has behúz, cipzár felhúz, felhúz, FELHÚÚÚÚZ. Nem megy fel! Nadrág megigazít. Közben észlelem, hogy a combjánál szokatlanul feszes az anyag... Szóval nadrág igazít, levegő kifúj, has behúz, cipzár fel, félúton elakad, nem kevés erőlködés után teljesen felmegy. Tükörbe néz. Szörnyethal! Te jó Isten az égben! Az addig oké, hogy a tetves cipzár fent van, hogy levegő kint van, hogy lassan oxigénhiányos állapotba kerülök, hogy mindenhol feszes. Hogy úgy érzem mindjárt szétpukkanok... Na de mi ez az itt-is-ott-is-kibuggyanó fodor? Ez undorító! És jön a felismerés: hájas lettem, a kurvaéletbe! Itt sírógörcs, mélydepresszió, halálközeli élmény, pokol legmélyebb bugyra. Gatya gyorsan le, be a szekrénybe.

Egész este ezen vertem magamat. Pánikoltam, fetrengtem, rágódtam, hogy már az életben nem nézek ki úgy, mint szülés előtt. Hogy a lapos has csak emlék marad. Hogy beállok majd a sorba és én is kesergek majd a felesleges kilókon.

Ezután elkezdtem egy 30 napos edzésprogramot, amiről itt írtam. És azóta még jobban figyelek arra, hogy mit eszem (gyakorlatilag lassan semmit... :). De bevallom, azóta sem tudtam ismét megcsinálni ezt a 30 napos kiképzést. Nincs erőm hozzá mostanában.

De kanyarodjunk csak vissza a fehér nadrágra és a ma reggeli találkozásunkra. Szóval ott tartottam, hogy szuggeráltuk egymást pár percig, majd kikaptam, felvettem és jó volt rám! Nem épphogy jó. Nem az elmegy kategórai. Nem! Ugyanolyan, mint a szülés előtt. Kényelmes, lezser és jól áll.

Örömtánc, újjongás, pezsgőbontás, konfetti, boldog új évet! És megint oda lyukadtunk ki, hogy anyukámnak lett igaza, aki azt mondta, hogy csak idő kérdése, hogy mikor nyerem vissza a régi alakomat. Nem azt mondom, nem úgy ment, mint a karikacsapás. De a lényeg, hogy sikerült! :)

2012. május 22., kedd

Tartalmas hétvége után egy még tartalmasabb hétfő

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Szombaton lazultunk, pizzát sütöttünk, talán eddigi legjobb lett. A szokásos recept alalpján készítettem, de most pizzalisztből készült és miután tepsibe helyeztem a tésztát, kelesztettem kb. 20 percet. Ezután tettem rá a feltétet és ment is a sütőbe. Brutál finom lett! Nyamm!



Szombat délután a parkban voltunk. Ott készült ez a videó:


Vasárnap pedig felkerekedtünk és elmentünk az IKEA-ba. Nórinak szerettünk volna venni kis széket és egy kicsi asztalt. Sikerrel jártunk! Még néhány apróságot is vettünk, de ez volt a lényeg. Ezt és ezt néztük ki, de végül ezt és ezt vettük meg :)

Odafelé úton reméltem, hogy Nóri majd elalszik, de esze ágában sem volt aludni. Mikor megérkeztünk teljesen felpörgött, szóval a délelőtti alvás elmaradt. Imádta az IKEA-t. Neki ez egy hatalmas játszótér. Mászkált, megnézett mindent, leült, játszott, rendezgetett, nézte a többi gyereket, a felnőtteket, szóval nagyon jól érezte magát. 


Ott is ebédeltünk. Majd délután a hazafelé úton a kisasszony bealudt, kidőlt. 


Áthívtuk Ellát, hogy vigyázzon Nórira pár órát. Igazából azért szerettük volna, hogy együtt legyenek, hogy Nóri nehogy elfelejtse őt. Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk Balázzsal, amíg ők elvannak. Mondtam Balázsnak, hogy menjünk el kettesben és vegyünk ki egy hotelszobát... és ALUDJUNK egy jót!!! :) De végül, amíg Nóri és Ella sétáltak a parkban, mi a nyaralásunkat terveztük :)

Este elég hamar elaludt Norcika, de éjjel nyugtalanul aludt. Szerintem a sok új élmény volt az oka. 

Ma reggel olyan szép napsütésre ébredtünk, hogy a kialvatlanság sem zavart. Már régóta vártam egy szép, meleg napra és végre eljött! :) Ebéd után felpakoltam a babakocsit, összeszedtem pár játékot, Nórit rendbe vettem és elsétáltunk a sandycove-i beach-re (egy DART megállóra van délre tőlünk). Itt egy kis szélvédett öbölben van egy pici homokos, azaz inkább salakos tengerpart. 


Na ide vágytam már nagyon régóta. Alig vártam, hogy Nórinak megmutathassam, milyen jó móka a tengerparti homokozás :)

Jelentem, nagyon tetszett neki. Finom meleg idő volt. Furcsa volt számára mezitláb mászkálni. Mindig nézte a lábát és mutatta, hogy piszkos. A kezét is sokszor mutatta, néha meg is töröltem neki. Sokat játszottunk, mászkáltunk. Megnéztük a többi gyereket, a kutyusokat. Nagyon élvezte. Teljesen más így a szabadban játszani vele, mint itthon a négy fal között. Ott is uzsonnázott. Még a kaja is jobban csúszott neki ezúttal :)







Így homokozott:


Hazafelé azt gondoltam, hogy majd elalszik. Mégiscsak kb. fél órás a séta és pont a délutáni alvásidőben jöttünk haza. De nagyon éber volt. Nézelődött, dumált, jól elvolt.

Később itthon elaludt. Amíg aludt én gyorsan elkészítettem a vacsorát. Ezt a szépséget sütöttem.



Innen van a recept. Frissen nagyon finom volt. Majd referálok, hogy másnap milyen!

2012. május 18., péntek

Újdonságok: búgócsigázik, újságot olvas, nemet int, rajzolunk, átmászik az alagúton, megfújja az ételt és totyog

Ismét összegyüjtöttem néhány új dolgot, amit az elmúlt hetekben kezdett el Nóri csinálni.

Elkezdett játszani a búgócsigával. Már sok-sok hónappal ezelőtt vettünk neki egy nagy búgócsigát. Akkor meg is mutattuk neki és ahogy búgattuk és pörgettük, Nórinak egyre jobban görbült lefelé a szája, majd hatalmas sírásban tört ki és onnan kezdve hónapokig mumus volt a búgócsiga. Messzire elkerülte és nagyon félt tőle. Emiatt el is tettük és csak néha vettük elő megmutatni neki, de általában már messziről sírt tőle. Igen, rájöttünk közben, hogy az első találkozás nem volt túl szerencsés... Kb. két hónapja már nem tartotta olyan ellenszenvesnek a búgócsigát. Sőt, kifejezetten tetszett neki, ahogy a színek váltakoznak rajta, ahogy pörög és búg. Pár hete ő is lelkesen próbálja felhúzni és pörgetni :) Úgy látszik sikerült túltennie magát az első traumatikus élményen és szerencsére nem fogja örökké utálni.

Már több videót tettem fel (itt és itt) arról, hogy Nóri mennyire szeret "olvasni". Olyan finoman, ügyesen lapozgatja a könyveit. Sokszor 20-30 percet is eltölt velük. Úgy néz ki, minden papíralapú dolog érdekli, főleg, amin színes kép. Így simán kiolvassa az én újságomat is:


A másik új dolog, hogy ha valamit kérdezünk tőle és arra "nem" a válasza, akkor nemcsak mondja, de csóválja is hozzá a fejét. Legtöbbször nevetnék ezen, de próbálom nem túlreagálni és nem elviccelni a helyzetet. De nagyon édes, ahogy határozottan tiltakozik és nemet int :)

Pár napja történt, hogy egyik délelőtt Nóri nagyon csendben volt - ez mindig gyanús... Mikor odanéztem, láttam, hogy egy tollal játszik: a kupakját rágja és a tollal a fotelra firkál. Ilyenkor hirtelen szívbajt kapok, hogy a kupakot lenyeli és hogy a tintát mivel szedem majd ki a huzatból. És közben szidom magamat, hogy nagy csend esetén miért nem kezdek el azonnal gyanakodni. Szóval miután kiszedtem a kupakot a szájából és villámgyorsan átsikáltam a tintafoltokat egy mosogatószeres ruhával, ránéztem Életem Értelmére, aki rámvigyorgott és azt mondta "toooo" (azaz toll, olyan okos :). Elővettem egy papírt és rajzoltam neki egy virágot. Ő pedig örömtáncot járt. Majd rajzoltam neki egy házikót és egy napocskát is. Ez mind nagyon tetszett neki. Aztán rajzoltam egy kutyust, amire szegény gyerek csak bambán nézett. Láthatóan nem ismerte fel, ami nem csoda, mert Balázs is malacnak tippelte. Nem baj, YouTube-on megnéztem pár videot, hogy hogyan rajzoljunk ilyen egyszerű dolgokat és most már tudok felismerhető állatkákat rajzolni :) 
Nóri nagy érdeklődéssel nézi, hogy mit rajzolok és úgy néz rám, mintha valami varázsló lennék. Sokszor ő is megfogja a tollat és lelkesen firkálgat, jó esetben papírra, rossz esetben bárhova :)

Délutánonként, ha jó az idő, kimegyünk a játszótérre. Tőlünk kb. 10 perc sétára van a People's Park, oda szoktunk járni. Már messziről felismeri a parkot és keze-lába jár, sikongat. Ahogy közeledünk a játszótérhez, hangosan dumál, magyaráz és alig várja, hogy kivegyem a babakocsiból. Az első, amit megrohamoz, a hinta. Van egy elég nagy mászóka, amin van lépcső, hálós mászó rész, csúszda és egy alagút is. Nóri eddig nagyon félt az alagúttól, de két hete először átment rajta. Azóta nincs megállás: lépcső, alagút, csúszda kombinációt akárhányszor képes lenyomni :) A lépcsőn már egyedül megy fel kapaszkodva (persze azért ott állok mellette), a csúszdán pedig bár fogom a kezét, sokszor teljesen magától odaül és már lendül is és csúszna le. Szóval nagyon résen kell lennem.
Az írek persze mint mindenben, ebben is hiper-lazák. Nórinál sokkal kisebbeket feltesznek a mászóka részéhez. Bár ezek a babák sokszor még menni sem tudnak, szegénykék négykézláb próbálnak haladni. A csúszdán is hagyják, hogy egyedül próbálkozzanak. Ennek az az eredménye, hogy sokszor ülve idnulnak el a gyerekek, de hason, fejjel előre nézve érnek le, csetlenek-botlanak, de ez a szülőket cseppet sem zavarja, hiszen végülis nem esik nagy bajuk.

Pár napja vettem észre, hogy ebédnél Nóri kezébe vett egy falatot és megfújta. Hát igen! Sokszor túlmelegítem a kaját és naponta látja, hogy az anyja, mint egy félőrült, jól megfúj minden egyes falatot. Nóri ha kell, ha nem, minden falatot gondosan megfúj. Tök mindegy, hogy épp levest eszik, főzeléket, mandarint vagy épp egy szelet sonkát :)

Ügyesen halad a járástanulással is. Egyre többet gyakorolja az önálló járást. Ma már a szobából kijött a nappaliba teljesen egyedül. Napról napra ügyesebben, gyorsabban és magabiztosabban megy.


Igazi totyogó! :) Imádnivaló! Lassan felköthetem a gagyámat és mindenhová szaladhatok utána.

2012. május 13., vasárnap

Alvásproblémák és a módszer, ami nálunk bevált

Ott kezdem, hogy Nóri 15 hónaposan még mindig nem alussza át az éjszakákat. Minden jól ment és úgy nézett ki, hogy lassan megszűnnek az éjszakai ébredések. Majd jött a márciusi hazautunk, ami teljesen bekavart Nóri alvását illetően.

Már írtam róla, hogy otthon altatnom kellett. Éjszaka rengetegszer, akár tízszer is felriadt, sírt, csak az ölemben nyugodott meg. Szörnyű volt! Majd hazajöttünk és reméltem, hogy minden visszaáll a megszokott rendbe. Így is lett. Aztán kibújt a 8. foga és úgy gondoltam, hogy ez okozhatta a sok ébredést és a nyugtalan éjszakákat. Fellélegeztem. Majd egyik napról a másikra ismét altatnom kellett: csak úgy aludt el, ha simogattam a hátát. Gondoltam, egye fene, biztos valami átmeneti dolog lesz (fogzás, szeparációs szorongás, front.. akármi, valami). Szóval a nappali és az éjszakai elalvásnál is az ágya mellett, egész pontosan az ágyába félig belógva altattam. Ez nem is volt vészes, amíg pár perc alatt elaludt, de néhány nap alatt eljutottunk oda, hogy egy altatás 20-30 percig is eltartott. Ezalatt végig a hátát kellett simogatnom, ha hamarabb kimentem a szobából, akkor éktelen sírásba kezdett, ordított. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon fárasztó volt. Elkezdett fájni a hátam, a derekam leszakadt, az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot.

Visszasírtam a régi szép időket, amikor "csak" az éjszakai ébredésekkel volt gondom, de legalább magától elaludt.

Mindehhez jött még egy szeparációs szorongás is, ami azt jelenti, hogy ha este felriadt, csak én tudtam megvigasztalni és rengetegszer felriadt... 4-5-6 alkalommal is felébredt és sírt. És minden alkalommal a hátát simogatva altatnom kellett, különben csak sírt és sírt. Néha már én is vele sírtam...

Kezdtem nagyon kimerült lenni. Egyre fáradtabb és frusztráltabb voltam. Úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van. Már az is megfordult a fejemben, hogy ez valamilyen "próbatétel", vagy talán "büntetés" valami miatt... Balázs a világból kiszalad az ilyen berögzült keresztény félelmeimtől és persze én sem gondolom ezeket komolyan. A fáradságtól alig tudtam ellátni a házimunkákat. Nórival sem tudtam rendesen foglalkozni.

Aztán beletörődtem: ez egy ilyen gyerek! Rájöttem, hogy nem egy leküzdendő akadályként kell felfognom a nem-alvást, hanem Nóri velejárójaként. Ezt dobta a gép. Nem alussza át az estét... na bumm! Viszont: szépen fejlődik, gyorsan tanul, jó az étvágya, eljátszik egyedül, imád sétálni, nem sírós stb.

Már nem is emlékszem, hogy jött az ötlet, de egyik este nagyon fáradt voltam és úgy döntöttem, hogy Nóri szobájában alszom a kanapén. Észrevettem, hogy aznap este jelentősen lecsökkent az éjszakai ébredések száma. Majd a következő este kihúztuk a kanapét és Nórit magam mellé vettem aludni. Láss csodát: csak egyszer ébredt fel szopizni és aludt is tovább. Én másnap mosolyogva, kipihenten ébredtem :)
Azóta is ezt csináljuk, én Nórival - (és néha Balázs is betársul :) lehet, hogy nála is fellépett valami szeparációs szorongás :) - a kanapén alszunk, így csak egyszer ébred fel. Sőt, fel sem ébred teljesen, csak sokat forog és olyankor tudom, hogy éhes. Ilyenkor megszoptatom és már alszunk is vissza.
Igen, 15 hónaposan este megéhezik, aki emiatt csúnyán nézne rám, az elmehet a búsba. Nappal fejre is állhatok, nem eszik teljes adagokat. Amit megeszik azt jóízűen eszi, de ha megáll, akkor többet már nem lehet beleimádkozni. Így este, azaz hajnalban, pótolja a lemaradást. Ezt nem is bánom.

Szóval a sok ébredés így megoldódott. Márcsak az altatással kellett valamit kezdenünk. Rengeteget olvastam erről a témáról a neten. Végül úgy döntöttem, hogy bevezetek egy új altatási módszert, ehhez ragaszkodok pár hétig és meglátjuk, hogy mi lesz. Nos, elárulom az eredményt: úgy néz ki, működik :) A módszert már nem emlékszem, hogy pontosan hol olvastam, de több helyen is említették. Olyan módszert kerestem, ami megtanítja Nórit elaludni segítség nélkül, illetve ami nem jár sírással.
Először is, adtam neki egy alvós állatkát - ezúton is köszönet Niconak a kutyusért, Nóri imádja! :). A módszer roppant egyszerű, alváskor a megszokott rutin után betesszük a babát a kiságyába és hagyjuk, hogy magától aludjon el.

Bővebben: a gyereket biztosítani kell arról, hogy mellette vagyunk. Tudnia kell, hogy nem megyünk el. Tehát fontos, hogy jól lásson minket. A másik, hogy miután letesszük az ágyába aludni, nem szabad hozzányúlni. Hagyni kell, hogy magától lazuljon el. Ugyanis a hátsimogatás, popsiveregetés, ringatás stb. egy-egy módja, hogy segítsük őket ellazulni. Ha magától megtanulja, hogy hogyan kell ezt elérnie, akkor nem lesz többet szüksége, hogy a segítségünkkel lazuljon el.

Tehát alváskor csináljuk a megszokott rutint, majd tegyük le a kiságyba aludni és üljünk le a földre közvetlenül a kiságya mellé. Persze a baba nem érti, hogy most mi van. Ő megszokta, hogy alváskor simogatni szokta őt anya, így valószínű, hogy felül, feláll, dumál, nevetgél stb. Mi maradjunk komolyak és ne szóljunk hozzá. Ha felül, feláll, vagy forgolódik, tegyük vissza fekvő helyzetbe és üljünk megint mellé. Ha sírna -Nórinál ez nem fordult elő- akkor ki kell venni az ágyból, meg kell nyugtatni, majd vissza kell tenni. Sokan ott rontják el, hogy a nyugtatás alatt azt értik, hogy amikor már nem sír a baba vissza lehet tenni az ágyába. Ez nem így van! Addig kell fogni, ringatni, simogatni, nyugtatni, amíg el nem lazul és a légzése egyenletes nem lesz.
Egy idő után a gyerek elálmosodik és fekve fog maradni, majd magától elalszik. Az első alkalom a legnehezebb és a leghosszabb időt igényli, de gondoljunk arra, hogy ekkor már félúton vagyunk a siker felé :) Két napig nappal és este is úgy altattam, hogy a kiságya mellett ültem a földön.
A második nap után már nem a kiságya mellett, hanem a kiságyától kb. egy méterre ültem le. Majd ismét távolabb mentem. Kb. egy héttel a módszer elkezdése után már csak az ajtóban álltam. Pár nappal később pedig már egyáltalán nem kellett megállnom, csak kijöttem a szobából és nyitva hagytam az ajtaját.
Az első alkalom sokáig eltarthat... nekünk ez egy délutáni alvás volt és 1,5 óra volt, mire Nóri magától elaludt. A második alkalommal 1 óra alatt aludt el. A harmadik alkalommal 40 perc alatt, a negyedik alkalommal 20 perc után elaludt és azóta 5-10 perc alatt alszik el magától.

Szóval most úgy néz ki, hogy ismét megtanult magától elaludni. Nem akarok hazudni, most is előfordul, hogy este az ajtóban kell állnom 10-20 percet, amíg el nem alszik, de nem kell felette állnom és simogatnom. Illetve a nappali alvások nagyon jól mennek, teljesen magától alszik el.

Tudni kell még, hogy ezt az altatási módszert nagyobbaknál, 1-2 éveseknél érdemes bevezetni. Ha valaki próbát akar tenni, legyetek nagyon türelemesek, főleg az első alkalommal. Akár 2-3 óra is lehet, mire először elalszik magától, nem szabad veszekedni rá és főleg nem szabad a megszokott altatási módszert elővenni. Én is többször láttam Nórin, hogy már csukódik le a szeme és ha megsimogattam volna a hátát egész biztos elaludt volna, de nem tettem. Hagytam, hogy rájöjjön, hogy hogyan kell magától ellazulnia. Ez így több idő, de higgyétek el megéri :)

2012. május 8., kedd

Májusi hosszú hétvége

A tegnapi nap (május első hétfője) munkaszüneti nap volt, így egy hosszú hétvégét tölthettünk együtt. Nagyon jó volt! Szombaton egy magyar pár - Andrea és András -, valamint kislányuk Emma jött el hozzánk látogatóba. Mivel gyönyörű idő volt, kimentünk a parkba és a játszótérre sétálni. Összefutottunk Balázs fönökével és a családjával. Bár ők is a környéken laknak és rendszeresen járnak a parkba, ez volt az első alkalom, hogy találkoztunk velük. Hazafelé megálltunk egy kiülős helyen teázni. Nagyon klassz volt. Mi élveztük a felnőtt társaságot, Nórinak pedig nagyon tetszett, hogy szabadon garázdálkodhatott. Főleg a kiülős rész nyerte el a tetszését. Kavicsokat gyüjtött, mászkált, nézte a kutyusokat és a járókelőket. Egy apuka, látva, hogy Nórinak mennyire tetszenek a kutyái, odahozta őket. Szelíd, aranyos kutyusok voltak, de jó nagyok. Nóri kicsit meglepődött, amikor meg akarták nyalogatni őt a kutyusok, kicsit visszahátrált :) De nagyon tetszett neki a két kutya.

Szombaton a Killruddery Kertben voltunk. Ezt a helyet Andrea ajánlotta. Már olvastam korábban erről, de valahogy kimaradt eddig. Most viszont bepótoltuk és nagyon jól éreztük magunkat! A park hatalmas, vannak elkerítve háziállatok (kakas, tyúkok, malac), van még kacsa, liba és rengeteg szépen karban tartott zöld fű, ahová ki lehet ülni piknikezni. Van egy kis erdős rész is. Szóval bőven akad felfedeznivaló. Nekem különösen tetszett, hogy kutyákat tilos bevinni, így a fűben nyugodtan lehet hagyni mászkálni a kisgyerekeket. Sajnos az idő nem volt valami napos. Sőt, egyszer el is eredt az eső, de szerencsére pont fedett helyen voltunk, ebédeltünk, úgyhogy nem áztunk el.

From Nóra 1 évesen


From Nóra 1 évesen


Aznap volt egy gyerekrendezvény: "Teddy Bear Picnic" azaz volt két hatalmas maci, akik a gyerekeket szórakoztatták. Más programok is voltak, volt pl. maci kórház, ahol a szakadt, "sérült" macikat "meggyógyították".

From Nóra 1 évesen


From Nóra 1 évesen


From Nóra 1 évesen


From Nóra 1 évesen
From Nóra 1 évesen
From Nóra 1 évesen


Mi csak nagyokat sétáltunk, megnéztük az állatokat és a homokozóban mászkáltunk egy kicsit. Délután jöttünk is haza. Nóri teljesen kidőlt: még a kocsiban elaludt. Hazaérve arra sem ébredt fel, hogy kivettük a kocsiból és hogy levetkőztettem, illetve, hogy az ágyába tettem. Aludt, mint a tej :)

Tegnap itthon voltunk. Délután kimentünk a parkba és vásárolni. Egyébként itthon pihentünk.

2012. május 2., szerda

Nórika lépeget

Már nagyon vártam, hogy Nóri elkezdjen járni. Úgy gondoltam, hogy ilyenkor már babakocsi nélkül fogunk sétálni, de nem sieti el a kisasszony a dolgokat.

Már kapaszkodás nélkül feláll és kapaszkodva nagyon magabiztosan lépeget. Ha nincs semmi, amibe kapaszkodni tudna, akkor négykézlábra veti magát és mászik. Pár napja 1-1 lépést tett önállóan a bútorok között. Próbáltam a kezemet nyújtva csalogatni, de nem volt sikerem. Csak akkor lépeget, ha biztos a dolgában.

Ma pedig végre több lépést is tett:



Délután azt játszotta, hogy megfogta a labdát, majd eldobta és eltotyogott érte. Felvette és ismét eldobta. Ez annyira tetszett neki, hogy fél óráig ezzel szórakozott. Én ennek persze nagyon örültem. Végre hátra dölhettem és lógathattam a lábamat egy kicsit :)

Egyébként ma nagyon enyhe időnk volt. Délutánra még a nap is kisütött, úgyhogy voltunk a parkban és a gátnál is. Nóri nagyon édes: a parkot már messziről felismeri és sikongat, keze-lába jár. Alig várja, hogy kivegyem a babakocsiból és már indul is. Általában a hinta a cél. Imádja! Csak akkor van bökkenő, ha épp foglalt. Olyankor nagy sírásba kezd. Persze ilyenkor elterelem a figyelmét. Szoktunk mászókázni, sétálgatni, a földön mindenféle "kincset" -fadarab, kavicsok, levelek- megvizsgálunk és felszedünk. De minden út a hintához vezet :)

Napirend 15 hónaposan

Úgy néz ki, hogy Nórika lassan átáll majd a nappali egyszeri alvásra. Ez azt jelenti, hogy délben ebéd után alszik 2-2,5 órát. Így este viszont 7-8 között már alszik is, ami miatt reggel 6 körül már ébred.

Ettől eltekintve a napirendünk olyan, mint eddig.

Sajnos az elmúlt napokban pocsék errefelé az idő: szürke, esős, szeles. Így nem nagyon tudunk itthonról kimozdulni. Talán ez a nyomot idő is befolyásolja, hogy az elmúlt napokban Nóri visszaállt a nappali két alvásra. Én ezt most nem is bánom, mert így könnyebb lekötni és elfoglalni. Remélem hamarosan javul az idő!