Végre eljutottam odáig, hogy írjak nektek a rodoszi utunkról.
Nehéz lesz röviden összefoglalni a 10 nap tapasztalatait, történéseit, de azért megpróbálom. Október elején töltöttünk el majd' 10 napot Rodoszon. Az idő egyszerűen tökéletes volt! Napközben 27-30 fok, csodás napsütés, kellemes nyári meleg, de nem az az égető forróság. Mi
Rodosz városban, a Hotel Ibiscus-ban szálltunk meg, ami a sziget északi csücskében van.
Balázs:
nem véletlenül hívják így a hotelt: a sziget tele van hibiszkusszal:
A szállással nagyon elégedettek voltunk: tiszta, tágas szobák, amit naponta takarítottak. A szezonnak már majdnem vége volt, így a szállodánkban - de úgy általában a városban is - kevés volt már a turista, aminek mi külön örültünk. A hotelünkben rajtunk kívül szinte csak német és brit nyugdíjasok voltak. A hotelünkkel szemben volt egy fizetős strand. Mint később tapasztaltuk, a többi strand is fizetős volt, de szerencsénkre a mi hotelünk előtti volt a legigényesebb. Alig 100 méterre volt tőlünk az aprókavicsos, kristálytiszta vizű tengerpart, ahol fejenként napi 4 euróért lehetett nyugágyat és napernyőt bérelni.
Balázs vett búvárszemüveget és pipát, amit hosszas unszolás után én is kipróbáltam.
Először csak csípőig érő vízben mertem kipróbálni. Nem is számítottam arra, hogy ebben a sekély vízben is lesz élővilág, úgyhogy majdnem szívbajt kaptam, amikor megláttam hogy hemzsegnek körülöttem halak... Nagy ijedségemben Balázs ölébe ugrottam és ahogy kapaszkodtam belé, szegény hátát szétkarmoltam... Miután sikerült megbarátkoznom azzal a gondolattal, hogy a tengervízben az strandolókon kívül van más élőlény is - sőt, ők vannak többségben -, már nagyon élveztem a dolgot. Egész nap a szemüveggel úszkáltam és néztem a halakat :)
Csak néhány napot strandoltunk, mert szerettük volna felfedezni a várost és a szigetet. Első két nap körülnéztünk Rodosz városában. A fő látványosság az óváros, amit a régi városfal ölel körül.
A város hangulata mesés, varázslatos, nagyon tetszett!
Elmentünk az Akropoliszhoz is, azaz annak maradványaihoz.
Harmadik nap kompra pattantunk és elmentünk egy közeli kis szigetre, Symi-re. A rodoszi öbölben rengeteg hajó várja az utasokat. Ezek általában reggel indulnak a környékbéli szigetekre és kora este érkeznek vissza Rodoszba. Ezek kartellben dolgoznak, úgyhogy mi véletlenszerűen választottunk és felpattantunk az egyik ilyen kompra. Symi szigetén az első megállónk Panormitis volt. Kicsi falucska, ahol a fő és egyetlen látványosság a monostor.
Mihály arkangyalnak építettek itt egy templomot, amiben egy régi ikont őriznek, ami őt ábrázolja. A legenda szerint ez az ikon többször eltűnt, majd újból megjelent ugyanazon a helyen... Egyébként Mihály arkangyal a hajósok védőszentje is. A világ minden tájáról érkezik palackposta, a hívők üzeneteivel, kéréseivel, amit az arkangyalnak küldenek.
Következő állomásunk Symi falu volt, ahol az építészet és a gyönyörű öböl volt a fő látványosság.
Ötödik nap megint kompoztunk, ezúttal Törökországba, Marmaris-ba kirándultunk.
Ez gyakorlatilag a "shop-a-holic"-ok (vásárlásfüggők) paradicsoma. A fő nevezetesség a várromon kívül a hatalmas bazársor, ami tele van pici üzletekkel. A jellemző profilok: arany ékszer, bőráru és persze rengeteg hamisított "márkás ruha", "márkás óra". Nike cipő: 10 EUR, Breitling óra: 50 EUR. A bazárban szinte kötelező alkudozni. Mi nem vagyunk nagy vásárlók, de azért vettünk igazi török teát. "Ha már van teafüvünk, akkor vegyünk egy teáskészletet is,... " mondta Balázs, úgyhogy azt is beszereztük hamar... némi alkudozás után 15 EUR-ért elhoztuk a hatdarabos készletet. Pici unokahugomnak vettünk egy török hastáncos ruhát. Ja! ...és kaptam Balázstól egy gyönyörű arany nyakláncot.
Következő két napra béreltünk egy pindurka autót és bejártuk vele a sziget keleti, majd nyugati partját. Voltunk a gyönyörű Lindos városkában, a pillangók völgyében, gyönyörű tengerpartokon és hegyes-völgyes tájakon. Egyszerűen mesés helyeken jártunk.
A görögök nagyon kedvesek. A turistahelyek tele vannak vendéglőkkel, éttermekkel, bárokkal, kávézókkal. Mindenhol "bedobóemberek" próbálnak rávenni arra, hogy az ő helyükre menj be. Ugyanakkor érezni rajtuk a görög büszkeséget: tőlük ered a színház, a zeneművészet, a demokrácia, a filozófia, az orvostudomány és még ki tudja, mi minden.
Ami viszont különösen idegesítő volt, az a fejetlenség. A törökországi kirándulásunkat egy görög utazási irodán keresztül intéztük (lehet, hogy ez volt a hiba). Elvileg egy szárnyashajóval mentünk volna, amivel 50 perc az út. Fél 9-re rendeltek minket a kikötőbe, hogy a 9-es indulásra már túl legyünk a határátlépésen. Mi 8:45-re már indulásra készen álltunk, de a hajó még nem volt sehol. A jegykiadónál azt sem tudták megmondani, hogy a hatalmas kikötőben hol fog majd dokkolni a kompunk. Végül a szárnyashajó helyett egy "sima" katamarán komp érkezett másfék órás késéssel és valamivel 11 után sikerült csak kihajóznunk. A túra vezetője nem tudott semmit és nem is mondott semmit. Természetesen nem mi voltunk az egyedüliek, akiknek a 2 órás késés már kicsit sok volt... A brit és amcsi turisták eléggé fel voltak háborodva. Ami a legfurcsább és legellenszenvesebb volt, hogy a késés miatt senki sem kért elnézést: sem a görög túravezető, sem a török hajókapitány, sem a török túravezető. Szóval a szolgáltatások színvonala meg sem közelíti a nyugati elvárásokat. Szerencsére minket nem érintett annyira a késés, mert még így is bőven volt időnk körülnézni Marmaris-ban és nem terveztünk sokat mászkálni a bazárban. Azért voltak olyanok, akiken igencsak látni lehetett az elégedetlenséget. Főleg azokon, akik azt tervezték, hogy egész nap vásárolni fognak.
A kajákról nem is meséltem még. A görög konyha nagyon tetszett nekünk. Változatos, friss, jóízű ételek. Mindez abszolút elérhető áron. Sőt, nekünk a dublini árakhoz képest nagyon olcsó volt minden. Volt például olyan bár, ahol két koktél 4 euróba került. Összehasonlítás képpen Dublinban egy korsó sör 4 eurónál kezdődik, egy koktél pedig 10-14 euró között van.
Milyen kajákat kell kipróbálni? A következőket ajánljuk: moussaka, youvetsi, gyros (ami ugye Törökországban kebab!!! ne gyros-ozzuk le, nem szép dolog...), fish casserol, stifado, souvlaki, desszertek közül érdmes megkóstolni a baklavat és a mézes, diós joghurtot. Hmmm nyamm! :)
Összességében nagyon kellemes utazás volt és szép emlékeket gyűjtöttünk. A képek reméljük magukért beszélnek :)
