Pénteken jöttünk vissza Dublinba. A hétvége főleg pihenéssel, pakolással és újra-aklimatizálódással telt.
A második Svájcban töltött hetünk hasonlóan tartalmas volt, mint az első. Ahogy azt említettem, kedden a Glacier Express-szel elvonatoztam Zermatt-ból St. Moritz-ba, átszelve az Alpokat.
Az expressz - ami valójában igen lassú: a kb. 270 km-es utat 8 óra alatt tette meg - 10 órakor indult Zermatt-ból. Én Zürich-ből reggel 6-kor indultam, onnan 10-re értem a Zermatt-hoz, a Glacier Express-el délután 6-ra érkeztem St. Moritz-ba, ahonnan közvetlenül inudltam is vissza Zürich-be. Este 10-kor találkoztunk Balázzsal a Zürich-i főpályaudvaron. Gyakorlatilag 16 órát vonatoztam... De megérte! :)
Gyönyörű időnk volt, így a tájat teljes pompájában lehetett élvezni. Azt gondoltam, hogy hétközben, szezonon kívül, alig lesznek majd az expresszen, de szinte tele volt. Az utasok kb. 20%-a külföldi volt, a többiek helyi turisták voltak. A vonaton szolgáltak fel ételeket, italakot. Jól néztek ki a kaják és az árak sem voltak annyira elszálltak, de én inkább a magammal vitt szendvicseket fogyasztottam és csak egy teát kértem.
Szerdán a francia nyelvterületre, Genfbe mentem. Hasonlóan korán indultam, mert este házibuliba mentünk sajt-fondue-zni.
Genf nagyon tetszett! Egy kis Franciaország :) Megnéztem az óvárost: a Bíróság, a Városháza épületét, Genf legrégibb épületét az úgynevezett Maison Tavel-t. A Parc des Bastions-ban felállított Mur de la Réformation-t (reformátorok fala) , amit 1906-ban állítottak, Kálvin János 400. születésének emlékére. A 100 méter hosszú emlékmű közepén a genfi reformáció négy vezetőjének egyenként 5 méter magas szobra áll magasztosan.
Láttam még a Szt. Péter katedrálist és egy ortodox templomot.
Jártam a Jardin Anglais-ben (angolkert). Itt egy kép a bejáratáról:
Természetesen láttam a közeli Jet d'Eau-t, ami Genf jelképe és egyben a világ legmagasabb szökőkútja. 140 méter magasra lövi a vízet, másodpercenként 500 liter vizet bocsát ki, 200 km/h sebességel. Tök jól néz ki!
Tudom, hogy nem érdekel senkit, de azért leírom, hogy a 19. század végén építették, hogy elvezessék a felesleges víznyomást, amíg üzembe helyezik az épülő víztározót. A látvány azonban olyan sikeres volt a genfiek körében, hogy a hatóságok elhatároazták egy állandó kút építését. Sötétedés után díszkivilágításban úszik a szökőkút, de ezt sajnos már nem láttam, mert délután 3 körül indultam is vissza Zürich-be. Sajnos arra sem volt időm, hogy elmenjek az ENSZ palotához, ill. az ezt körülvevő parkba (Parc des Nations), de majd legközelebb!
Csütörtökön, az utolsó svájci esténken Balázs elvitt egy nagyon jó kis indiai étterembe, utána találkoztunk a munkatársaival és végül - hogyhogynem :) - egy salsa buliban kötöttünk ki, ahol egész este roptam a táncot :)
Összességében nagyon jól éreztük magunkat Svájcban. Úgy örülök, hogy Balázs meggyőzött, hogy menjek vele.
Utolsó képek a svájci sorozatunkból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése