Hétvégén kihasználtuk, hogy van autónk és meglátogattuk a Powerscourt Estate-et és a hozzá tartozó gyönyörű kertet, valamint a birtoktól kb. 5 km-re lévő vízesést. Írországban és az Egyesült Királyságban ez a legnagyobb vízesés, 120 méter magas.
Vasárnap Knowth-t és Newgrange-et céloztuk meg. Itt a 60-as években ősi kelta síremlékeket tártak fel. Egyszerűen lenyűgöző! Gyönyörű ősi építmények. Hihetetlen, hogy i.e. 3200-ban a kőkorszaki emberek ilyet tudtak alkotni.
Hétfőn és kedden Dublint néztük meg (Spire, sétálóutcák, Dublin Castle, St. Patrick Catherdral, National Galery stb.). Szerdán anyuék Balázst látogatták meg a munkahelyén, délután pedig Malahide-ba mentünk, ahol megnéztük a kastélyt.
Hétfőn és kedden Dublint néztük meg (Spire, sétálóutcák, Dublin Castle, St. Patrick Catherdral, National Galery stb.). Szerdán anyuék Balázst látogatták meg a munkahelyén, délután pedig Malahide-ba mentünk, ahol megnéztük a kastélyt.
Ma a Dublini Öböl északi részére, a Howth félszigetre mentünk, ahol megnéztük a National Transport múzeumot, valamint tettünk egy szép kis túrát: a "Summit"-ra másztunk fel. A gyalogtúra kb. 8 km volt oda-vissza, de megérte, mert a csúcson gyönyörű kilátás nyílt az öbölre.
Az első, legszembetűnőbb különbség Magyarországhoz képest anyuék szerint (is) a megszokhatatlan időjárás. Tényleg hihetetlen, hogy milyen szeszélyes és változékony az idő. Hiába írjuk le, csak az tudja megérteni, aki járt már itt :)
Aztán van egyéb különbség is. Többek között az, hogy a pub-okban teljesen természetes, hogy családokat (szülők + gyerekek) is látni. Hát igen, itt a "kocsmának" más a szerepe, mint otthon. Nagy meglepetés volt számukra Balázs munkahelye is. Nagyon tetszett nekik, de mondták, hogy ehhez a rendszerhez (ingyen kaja, laza munkaidő, stb.) más mentalitás szükséges. Bár ezt is hallották már tőlünk, de a saját tapasztalat mégiscsak más. Ahogy apu mondta, a Google-ben több csoki van, mint nálunk a sarki kisboltban (és ez nem vicc! :).
A Nemzeti Galéria mosdójában boltban kapható folyékony szappan volt kitéve, ami annak ellenére, hogy könnyen elmozdítható, rejtélyes módon ott marad.
Aztán furcsa volt az is, hogy itt szinte minden múzeumban (Galéria, kastélyok stb.) van étkező... Az adott épületen belül van egy elkerített étkezde. Hát igen, éhes népség az ír! :)
Az is eltérő, hogy itt a turista látványosságoknál sok a helyi (ír) és nem csak fiatalok, de idősektől az egészen pici gyerekekig mindenki megfordul az ilyen helyeken. Nemcsak a kor skála széles, de a szociális rétegek is. Úgy értem, hogy otthon inkább a felső rétegre, ill. a fiatalokra jellemző az utazás és a "kultúrálódás", míg itt középréteg és az alsó középréteg is megengedheti ezt magának és igényli is.
Egy kis válogatás az elmúlt napok fotóiból:
1 megjegyzés:
Szia Esztike és Balázs!
Nagyon jól éreztük magunkat nálatok Írországban! Minden nagyon szép volt, különösképp a kelta temetőhely és Hoth vidéke, no és az elmaradhatatlan tenger.Minden nap emlegetünk titeket és minden este a naplementét nézve arra gondlunk hogy Ti is ugyanazt a naplementét nézitek csak kilométerekkel távolabb tőlünk.Nagyon örülök hogy ilyen szép életreszóló élménnyel ajándékoztatok meg bennünket. Köszönünk szépen mindent és várunk titeket haza!
Puszi, Anyuci&Apuci :)
Megjegyzés küldése