2011. október 13., csütörtök

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 7. rész

Csak egy gyors felsorolás, hogy az elmúlt napokban milyen újdonságokat kóstolt meg Nóri. Múlt héten ebédre a szokásos módon azt ette, amit én: krumplit, csirkemellből rántott húst. Hétvégén bablevest ettünk kolbásszal. Nóri ebből persze csak a zöldségeket kapta meg összenyomkodva. Csináltam ebédre olyat is, hogy csirkemellet felszeleteltem, kicsit megsóztam, liszteztem. Egy kisebb jénait kiraktam vele, erre tettem apróra vágott párolt hagymát és a tetejét liszttel, pirospaprikával elkevert tejföllel öntöttem le. Ezt így lefedve 20 percig, fedő nélkül 10 percig sütöttem. Ezt is imádta Nóri.
Tegnap ebédre pedig kelbimbófőzeléket evett stefánia szelettel (amiből kifelejtettem a főtt tojást). Nagyon ízlett neki, csak úgy falta befelé :)
Aztán egyszer csináltam vacsorára bundáskenyeret. Vékonyra szeletelt fehérkenyérből, nagyon kevés olajjal. Nóri megevett kb. egy harmad szelet kenyeret, ami hatalmas haladás ahhoz képest, hogy eddig meg se kóstolta a kenyeret. Másik alkalommal evett kenyeret sajttal (ementálival). Ezt is nagyon szerette, de ebből is csak keveset evett. Illetve mostmár megeszi a joghurtokat is.

Most ott tartunk, hogy kap reggelit (általában babaműzlit, vagy gyümölcsöt) 8-kor, 10 körül megkínálom valamilyen gyümölccsel, majd a délelőtti alvása után 1 óra körül közösen ebédelünk. Aztán 4 körül megkínálom megint gyümölccsel, vagy joghurttal, vagy egy kis sajttal. A délutáni alvása után 6-7 között pedig közösen vacsorázunk.

Tízóraira és uzsonnára keveset szokott enni. Tegnap pl. fél-fél körtét evett.

Napközben elalvások előtt még néha szopizik, de már egyre ritkábban és egyre rövidebb ideig. Este elalvás előtt 8-kor szopizik rendesen és éjszakánként kétszer ébred még szopizni. Bár kivételek mindig vannak: hétfő hajnalban 2 és 6 között ötször ébredt fel, illetve kedd este 2 óránként ébredt enni. Tegnap este pedig nagyon nehezen aludt el. Lehet, hogy jön megint a foga, vagy megérezte a melegfrontot.

Tegnap este joghurtot vacsorázott és már a vége felé tartottunk, amikor elkezdett sírni. Nem is sírt: ordított és közben potyogtak a könnyei. Nem tudtam mi baja lehet. Még kicsit éhesnek tűnt, de nem kért több joghurtot és nem akart inni sem. Aztán rájöttem, hogy a kanalat kéri. Oda is adtam neki. (Evés után oda szoktam adni neki, hogy ismerkedjen vele.) Aztán kezdtem elpakolni a dolgokat, mikor megint sírni kezdett. Rájöttem, hogy a joghurtot akarja. Elétettem a joghurtot és a kanalat és hagytam, hogy játszon velük. Ahogy elnéztem nem játszani akart: megpróbált egyedül enni. Persze a legtöbb kaja a ruháján, vagy a földön landolt. Nem kevés megállhatás volt a részemről, hogy nem vettem ki a kezéből, de annyira élvezte, hogy egyedül próbálkozhatott. Íme az eredmény:


Megjegyzés küldése