2011. szeptember 12., hétfő

Mérföldkövek

Tegnap este átvittük Nóri kiságyát a pici szobába. Egyszer már próbálkoztunk azzal, hogy külön szobába tegyük, de akkoriban még olyan sokszor ébredt éjszakánként, hogy nagyon fárasztó volt nekem átjárlkálni a másik szobába. Így elnapoltuk a dologot.

Azonban néhány hete "csak" két-három alkalommal ébred esténként, ezért úgy döntöttünk, ismét megpróbáljuk. Féltem, hogy mi lesz Nóri reakciója. Nem túl meglepő módon, nem nagyon volt... Ugyanúgy aludt és ébredt, mint szokott. Talán számunkra annyi az érezhető különbség, hogy reggelente nem ébreszt fel minket. Ugyanis hármunk közül Ő szokott a legkorábban (két hete, szinte percre pontosan ugyanakkor 6:18-kor ébred...) ébredni. Ilyenkor nem sír, csak forgolódik, nézelődik és dumál... Sokat... Hangosan... El szokott így lenni, fél órát is az ágyában (volt, hogy csak 10 percet, és előfordult már, hogy egy órát is elgagyogott így reggelente). Szóval számunkra sokat jelent, hogy amíg Ő szórakoztatja magát, mi még pihenhetünk egy kicsit.

Azért mikor este letettem aludni, kicsit elszorult a szívem és buta módon még picit sírtam is... Nem is értem miért. Nagyon nehéz volt rászánni magamat, hogy ezentúl ne egy szobában aludjunk.

Egyébként azért is szerettük volna külön szobába szoktatni, hogy később ne legyen ebből probléma. Több tapasztalt szülőtől is hallottuk, hogy kisebb korban könnyebben megszokják a babák a külön szobát.

Ha belegondolok, tényleg nem egy nagy dolog ez az egész, hiszen a gyerekszoba a miénk mellett van pár méterre. Ne röhögjetek és ne bíráljatok, de azért számomra ez igenis egy nagy mérföldkő volt!

Nincsenek megjegyzések: