Szülinapi Folyótánc

Tegnap volt a szülinapom. 18 múltam :)

Viccet félre téve, nem aggódok, mert nem érzem magamat 27 évesnek. Néha nem is viselkedek úgy, mint egy felnőtt. Ráadásul pár hónapja egy pub bejáratánál elkérték a személyimet, ami arra enged következtetni, hogy nem is nézek ki 27-nek (Balázs: de még 21-nek sem, mert azoktól kérik el a személyit, akik nem néznek ki 21 felettinek). Szóval nem olyan para :)

Balázstól egy nagyszerű szülinapi ajándékot kaptam: elvitt a Riverdance zenés-táncos show-ra. A St. Stephen's Green bevásárlóközponttal szemben lévő Gaiety Színházban játszák a darabot egész nyáron, de utána világkörüli turnéra indulnak (csak az USA-ban 221 előadásuk lesz).

A Riverdance ír sztepptáncosok 100 perces táncos előadása. Pár éve voltunk a Kisstadionban Michael Flately és társulata hasonló előadásán. A show akkor hibátlan volt: hihetetlen pontosság, fegyelem és technikai tökély jellemezte a műsort. A zene fantasztikus volt, de az élmény mégsem volt olyan hatalmas, mert a stadionban olyan messz ültünk a táncosoktól, hogy csak a kivetítőkről tudtuk követni a történéseket. A színpadon csak apró hangyákat láttunk, akik egyszerre mozognak és nagy zajt csapnak a lábukkal (azt is csak az erősítőkön keresztül hallottuk).

Szóval amikor tegnap reggel Balázs mondta, hogy hova megyünk este, az első gondolatom az volt, hogy vajon 100 percig érdekes lesz-e a mozgó lábakat nézni és tradícionális ír zenét hallgatni.

A válaszom: nagyonis érdekes! Nem hiába van minden este teltház az előadáson. A műsor dinamikus, megindító és nagyon szép. Csak azon csondálkozom, hogy eddig miért nem mentünk el és hogy miért nem ajánlottuk eddig minden vendégünknek, hogy menjenek el és nézzék meg?...na de sebaj: eggyel több ok, hogy újból ellátogassatok Dublinba :)

A színház elég kicsi, mármint az budapesti színházakohoz képest. A színpad is elég pici, de ennek az előnye, hogy szinte mindenhonnan jól lehet látni az előadást és az élmény összehasonlíthatatlan azzal, amit annak idején a Kisstadionban tapasztaltunk. Szó szerint sokkal közvetlenebb és ezért maradandóbb is az élmény.

Ha Írországban mész színházba, nem szabad megfeledkezned arról, hogy az írek szeretnek enni-inni közben. Készülj fel arra, hogy a nézőtéren, az előadás közben pattogatottkukoricát ropogtatnak, vattacukrot majszolnak, jégkrémet falnak és közben isznak. Tisztára mint egy moziban. Ebbe bele kell törődni... Viszont a jó hír az, hogy nem muszáj öltönyt/koktélruhát ölteni. Jó a hétköznapi viselet is.

A lényeg: mindenkinek csak ajánlani tudom a Riverdance előadást!

Zürichieknek: október 8-ától 10-éig 4 előadás lesz. Érdemes jó előre megvenni a jegyet :)

Canga

Már jó ideje szerettem volna magamnak egy jó versenybiciklit. Nem azóta, hogy kijöttünk Írországba. Nem is néhány éve. Igazából azóta szeretnék egyet, amióta nyolcadikos koromban kipróbáltam akkori legjobb barátom, Petró Dávid bringáját. Hatalmas volt nekem, de nagyon élveztem. Aztán később kaptam én is egy nagy bringát: berlini keresztapám, Manfred nekem adta a Raleigh biciklijét. Ez is nagy volt nekem, de jó minőségű canga volt. Igaz ez nem versenybicikli volt, de keskeny gumik és verseny-nyereg volt rajta, úgyhogy lehetett vele repeszteni.
Középiskolában még használtam valamennyit, de az egyetem alatt már BKV-val és autóval közlekedtem (bringával a 17 km nekem túl sok lett volna naponta oda-vissza).
Most viszont 9 km van a lakás és a munkahely között, ami még pont az a távolság, amit szívesen letekerek naponta, így elhatároztam, hogy most már tényleg beszerzek egy cangát.
Múlt hétvégén elkezdtem nézegetni az árakat és majd' leestem a székről. Jó minőségű, új biciklik 300-400 eurónál kezdődnek. Én meg olyan vagyok, hogy ha lehet, nem veszek rossz minőséget, csak hogy olcsóbban jöjjön ki, így hát hétfőn áttértem a használt bicikli hirdetések böngészésére. A gumtree.ie oldalon találtam is rögtön hármat, amik tetszettek. Kiválasztottam közülük a legjobbat és írtam is a tulajnak. Még aznap este találkoztunk, megnéztem a biciklit, tetszett, kifizettem és azzal mentem haza. 170 euróból megúsztam. Később megnéztem: tavaly 480 euró volt ez a bicikli újonan. Az enyém szinte új (4 hónapos), úgyhogy spóroltam 300 eurót. Persze ráköltöttem még egy százast a kiegészítőkre (sisak, lámpák, tisztítószer, kenőanyagok, fékbetétek), de még így is jól jöttem ki.

Így néz ki:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Technikai adatok:
Váz: GT GTR Series 4 2008, alimínium, 52 cm-es (pont a méretem)
Váltó: Shimano Sora (FD-3400, RD-3400)
Fékek: Shimano STI
Felnik: Alex R500
Gumik: Vittoria Zaffiro, 700 x 23 cm
Nyereg: GT Road

A lakás és az iroda közötti út 9 km, amit 30-40 perc alatt teszek meg.
Van zárt biciklitároló az iroda alatt, úgyhogy biztonságban van a vandáloktól és tolvajoktól. Tussolni is tudok bent, így felfrissülve ülök le reggelente dolgozni.
Remélem az időjárás még sokáig engedi, hogy biciklivel járjak be.

Gundel palacsinta

Hétvégén jó szokásunkhoz híven ismét nagyon finomakat főztünk. Szombaton egybesült marhahúst (rib eyer roast) sütöttünk, a köret pedig krumplipüré és párolt lilakáposzta volt.
Ma desszertre egy klasszikus - bár szokványosnak nem mondható - magyar desszertet, Gundel palacsintát készítettünk.

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Megosztanám veletek a Gundel palacsinta receptjét, mert az eredmény egyszerűen isteni volt!

Az elékszítést kezdjük a csokikrémmel: 1 dl tejszínt 1,5 dl tejjel óvatosan, folyamatos keverés mellett felforralunk. Egy másik tálban 3 tojás sárgáját 3 csapott evőkanál kristálycukorral és 2 csapott evőkanál kakóporral kikeverünk. A felforralt tejet lassanként házzadjuk a csokis tojáshoz és folyamatosan keverjük. Ha az egészet összekevertük, folyamatos keverés mellett, lassú tűzön melegítjük, amíg be nem sűrűsödik. Leveszzük a tűzről és hozzáadunk 10 dkg apróra tört étcsokoládét. Ha megolvadt benne a csoki, akkor félretesszük és lefedjük, hogy melegen maradjon.

A töltelékhez 1 dl tejet felmelegítünk 10 dkg darált dióval és 5 dkg cukorral (tehetünk bele 1-2 teáskanál reszelt citromhéjat). 2-3 percig kis lángon főzzük, majd az előzőleg rumba áztatott 2 evőkanál mazsolát belekeverjük.

Kisütjük a palacsintákat, megtöltjük a diós töltelékkel (nem kell bele sok, k.b. egy evőkanál elég), leöntjük a csokoládé öntettel (ebből mehet rá bőven). Felszolgálás előtt vagy közben rummal flambírozzuk (ráöntünk 2-3 cl erős rumot és meggyújtjuk). Ha az alkohol elégett, magától kialszik. Rögtön fogyaszthatjuk is! :)

Ez a mennyiség 6 palacsintához elég.

Csillaghullás

Ebben a hónapban szokott lenni a csillaghullás. Idén ezen a héten, augusztus 12 és 13-án este lesz a leglátványosabba a meteoreső. Remélem felhőmentes esténk lesz. Azt tervezzük, hogy kimegyünk a gát végéhez és onnan nézzük a csillaghullást.

Más: képzeljétek, Balázs vett ma egy biciklit. Már régóta tervzete, hogy beszerez egyet (elvileg mindkettőnknek akart egyet, de meggyőztem, hogy a bicikli igazán nem nekem való). Egy használt bicót vett magának, de a pontos részletekről, majd Ő beszámol.

Ma este az egyik adón az Ütközések című film lesz. Mindenkinek ajánlom. Bár az a kategória, amit én egyszer megnézek és aztán soha többet, mert nekem túl nyomasztó. Egyszer viszont mindenképp érdemes megnézni és elgondolkodni a mondanivalóján.

Készülődés

Rég írtunk már, de ennek nagyon egyszerű oka van: nem nagyon történik velünk semmi.

Na jó, azért zajlik az élet... Július végén anyu és apu volt nálunk látogatóban. Kicsit több, mint egy hetet töltöttek nálunk. Nagyon örültem nekik! Sokat pihentünk, beszélgettünk, finomakat ettünk. A lényeg az volt, hogy velük lehessek.

Miközben itt voltak, haladtunk az esküvőnk szervezésével is. Balázsnak kinéztük és le is foglaltuk a ruháját. Már nem tudunk az esküvőig hazamenni, így itt akartuk beszerezni az ő ruháját. Eredetileg egy szép öltönyt szerettünk volna vásárolni, amit majd később is ki tud használni. Sajnos nem találtunk olyat, ami olyan igazán vőlegényes lett volna... Kétfélét láttunk csak: voltak amik árban nagyon jók voltak, de nem igazán alkalmi öltönyök. A másik véglet pedig a márkás, de nagyon drága öltönyök. Végül úgy döntöttünk, hogy az itteni szokásokat követve kölcsönözzük a vőlegény ruháját. Ezzel itt külön esküvői ruhakölcsönzők foglalkoznak, szóval nagyon könnyű volt a dolgunk. Ráadásul itt Dun Laoghaire-ben van egy elég széles választékkal rendelkező üzlet, a Black Tie, úgyhogy mi ide mentünk el. Nem mondom el, hogy végül milyen fazonra esett a választásunk, majd meglátjátok a "nagy napon" :)

Most hétvégén a meghívókkal foglalkoztunk. Mivel volt rá időnk, a meghívókat itthon, saját kezűleg készítettük el. A szomszédos bevásárlóközpontban van egy műveszeti kellék bolt, ahol beszereztünk fehér kartonból készült meghívó lapokat és fehér borítékokat. Mivel az esküvői dekorációnk színe bordó és arany lesz, így a meghívón is ez a két szín dominál. Arany pauszpapíron, bordó szöveg. Nagyon kis helyes, egyszerű meghívónk lett.

A szervezéssel egyébként nagyon jól állunk, már csak a gyűrűket kell beszereznünk. Valószínű, hogy egy budapesti bolt internetes katalógusából fogjuk megrendelni a kiváalsztott karikagyűrűket. Majd el kell mennünk itt egy ékszerészhez leméretni az ujjunkat.

Szerettük volna itt megvenni a gyűrűket, mert jó lett volna élőben látni és felpróbálni őket, de egyrészt a legtöbb helyen csak egy-egy minta van (ami általában túl nagy is), másrészt itt 500 eurónál kezdődik egy kő nélküli karikagyűrű. Magyarországon a két gyűrű együtt sem kerül ennyibe. Szóval a személyes váráslásról inkább lemondtunk.

Tegnap nézelődtünk, hogy hova menjünk majd nászútra. Elég jó csomagárakat találtunk az egyik helyi utazási irodánál. Ha minden igaz az esküvő után október elején megyünk majd. Eddig a legszimpatikusabb célpont a Kanári-szigetek volt. Októberben még elég meleg van ott és ugyanolyan árban van, mint Görögország vagy Spanyolország.

Sokan kérdezték, hogy izgulunk-e az esküvő miatt... Erre az én kérdésem az, hogy "Miért? ...Kéne?". Előtte pár nappal biztos izgulunk majd (főleg én!), de most még teljesen nyugodt vagyok. Még nem számolunk vissza, nem emlegetjük minden nap. Mi egy fesztelen, őszinte ünneplést szeretnénk a családdal és a legjobb barátainkkal. Egy jó bulit, amit sokáig emlegethetünk. Szerintem ez elég jól hangzik és nem igényel különösebb izgulást.

Ismét Svájcban 2. rész

A pihentető hétvégénk után. Mint ahogy azt írtam, Balázs hétközben sokat dolgozott. Én eközben Zürichben ütöttem el az időmet. Sajnos ezen a héten nem volt igazi nyári jóidő, mert bár meleg volt, de nem sütött a nap. Ráadásul hol kevesebbet, hol többet, de szinte minden nap esett az eső. Mintha Dublinban lettünk volna.

From 2009-06 Svájc

Azért feltaláltam magamat: voltam a Rietberg múzeumban, ami az egyedüli nem európai művészetet bemutató múzeum Svájcban. A kiállításnak három villa ad otthont, amiket egy szép, nagy park vesz körül.

From 2009-06 Svájc

A villák érdekessége, hogy többek között Richard Wagner is élt itt. A történet az 1800-as évek közepén keződött, amikor Otto és Mathilde Wesendonck Németországból beköltöztek a vadonatúj zürich-i villájukba, mai nevén Wesendonck villába. Az amerikai részvényes és a fiatal, 24 éves felesége azért érkeztek Svájcba, hogy új életet kezdjenek. Mathilde értelmiségieknek szervezett estélyeket. A pár nagy rajongója volt a menekültként érkezett Wagnernek, ezért otthont biztosítottak Wagner és felesége számára a szomszédos házban (ez a mai Schönberg villa). A lényeg annyi, hogy Wagner és Mathilde között kialakult egy titkos szerelmi kapcsolat... Wagner szerelmes leveleket, vallomásokat írt Mathilde-nak és teljesen belezúgott. Állítólag a Tristan és Izolda befejező részét is a Mathilde iránt érzett szerelem ihlette meg. Aztán a tündérmese véget ért, amikor Wagner féltékeny feleségénél betelt a pohár. Az eredmény az lett, hogy Wagner és felesége elváltak és nemcsak a feleségének mondott búcsút a zeneszerző, de a Wesendonck birtokot, így Mathilde-ot is elhagyta. Aztán 1871-ben a Wesendonck család is odébb állt, visszaköltöztek Németországba. Ezután a villák évtizedekig a Rieter család birtokában álltak. A múzeum körüli Rieterpark és maga a múzeum is a család után kapta a nevét. 1945-ben Zürich városa megvette a nem kicsi, 67.000 nm-es parkot a villákkal együtt. Pár évvel később a zürichiek úgy gondolták, hogy a Wesendonck villa helyszíne lehetne a városnak adományozott Baron Eduard von der Heydt gyűjteménynek. Így nyitotta meg a kapuit 1952-ben a Rietberg múzeum. Jó kis történet volt? :)

A kiálított anyagok a világ minden tájáról összegyűjtött műtárgyakból állnak. Az időszakos kiállítások részeként ősi rituális maszkokat lehetett megnézni. Egy másik időszakos tárlat az 1700-as években élt kínai festő, költő, kaligráfus Luo Ping munkásságát, életét mutatta be. A szintén időszakosan kiállított 16. századi indiai festmények tetszettek nekem a legjobban.

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Hétközben voltam még moziban is. A Coco avant Chanel című francia, elég felejthető filmet néztem meg, Audrey Tautou főszereplésével. A film azt mutatja be, hogy Chanel-ből, az elhagyott, szegény árva lányból hogyan lesz híres divatdiktátor. Legalábbbis én ezt vártam. Ehhez képest a film inkább egy unalmas szerelmi szál köré épül, ami gyakorlatilag egy szerelmi háromszög Gabriel -alias Chanel- egy brit fickó és a pasi gazdag felesége között. A feleség nem kapott szerepet, így csak a hős szerelmesek szenvedését láthatjuk. Nem tudom ez kinek teszi vonzová egy film főszereplőjét, de én azt a következtetést vontam le hogy Coco Chanel gyakorlatilag évekig szeretője volt egy olyan férfinek, aki csak annak pénze miatt vette el a feleségét. Nem tudom ez kinek teszi szimpatikussá egy film főhősét, de nekem nem volt az.

Szóval nem a legjobban elköltött 18 frankom volt.

Aztán egyik nap ellátogattam az állatkertbe. Na ez már egy igazán jól elköltött 22 frank volt! Az állatkert hatalmas területen fekszik, tele van mindenféle érdekes, jól elkerített állattal. Van egy jó nagy tropikárium, ahol néhány kicsi hűllő szabadon van. Ez a gyík is ott pihent egy fán és legyeket lakmározott:

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Szombaton Luzern környékén kirándultunk.

From 2009-06 Svájc

Nagyon kalssz volt! Az idő tökéletes volt a túrázáshoz. Luzernből komppal mentünk át Bürgenstock-ba, innen siklóval felmentünk majdnem 900 méter magasra. Innen elsétáltunk Európa legmagasabb kültéri liftjéhez, ahol egy James Bond jelenetet is forgattak. Így érkeztünk fel az 1190 méter magas csúcsra. Innen sétáltunk le Ennetbürgen városkába. Kellemesen fárasztó napunk volt.

Ismét Svájcban

Péntek délután érkeztem Svájcba. Balázs akkor már kicsit több mint egy hete itt volt.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.

Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)

Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.