2009. november 14., szombat

Esküvő - beszámoló

Az esküvőnket hosszas és gondos szervezés előzte meg, ami több hónapot vett igénybe. Nem akartam erről írni a blogra, mert azt szerettem volna, hogy mindenkinek meglepetés legyen az esküvői programunk. Szerintem így is lett. Így utólag csak a Nagy Napunk eseményeit osztanám meg veletek.

Szeptember 26-án, szombaton volt az esküvőnk. Egy héttel előtte érkeztünk Magyarországra, még elvégeztük az utolsó simításokat és izgatottan vártuk a mi Nagy Napunkat :)

A szertartás a IV. kerületi polgármesteri hivatalban volt, 16:30-tól. A vacsora helyszíne a Hotel Benta Beatrix étterme volt. A terem nagyon szép bordó színű, felújított 70 fős étterem. Mi 68 főt vártunk, úgyhogy kényelmesen elfértünk a teremben. A bordó falakhoz fehér terítőt és arany színű asztali futókat, valamint székszoknyákat választottunk, ami így nézett ki:


Ez adta az ötletet, hogy minden díszlet és kiegészítő bordó-arany színű legyen. Ezért a meghívónk is ilyen színű lett. De ez a színkombináció köszönt vissza a csokromon és az esküvői tortánkon is.

A zenét unokatesóm, Viki zenekara, a Szexi Csokoládé szolgáltatta.


A menyasszonyi ruhámat a Carmen ruhaszalonból kölcsönöztem, Balázs öltönyét pedig innen a Black Tie vőlegény ruhaszalonból kölcsönöztük.


Szombati napunkat a virágosnál kezdtük, aki a menyasszonyi csokormat, az autódíszt, az örömapák és Balázs kitűzőit, valamint a tanúm csuklódíszét készítette el. A csokrom nagyon szép lett: bordó kálákat törtfehér apró futórózsák ölelték körül a marokrészénél bordó papírra volt bevonva, amin arany díszítés volt. Balázs kitűzője is ebből a két virágból készült.
Az autódíszünk pont olyan lett, mint amilyet megálmodtunk: fehér organzán volt 5 pici dísz, olyan futórózsákból, mint amik a csokromban is voltak. Nagyon visszafogott, izléses volt.


A virágos után indultunk nővéremékhez, ahová nemsokkal utánunk megérkezett a sminkes, majd a fodrász. Őket követte a fotós. Ezúton is hatalmas köszönet tesóméknak, hogy aznap birtokba vehettük a Godó-rezidenciát :).


Miután elkészültem, anyu és húgom segített felöltözködni.


Majd kinyitották az ajtót és Balázs ekkor látott meg először a ruhámban. Szerintem nagyon tetszettem neki :). Livike csak annyit mondott, hogy "Eszti! Te vagy a királynő!" :). És valóban úgy is éreztem magamat!


Egy óra körül indultunk el fotózni. Lénárd volt a sofőrünk, de szerintem nem bánta, ugyanis erre az alkalomra egy 5-ös BMW-t béreltünk.
Fotóztunk a Budai Várban és a Hősök terén, aztán mentünk vissza nővéremékhez.


Nagyon élveztem a városban a fotózást: mindenki minket nézett, sokan gratuláltak, a külföldiek fotóztak, kameráztak. Imádok a figyelem középpontjában lenni, úgyhogy nagyon élveztem ezt a helyzetet :). Tesómékhoz visszaérkezve még kicsit összeszedtük magunkat, majd indultunk is a városházára. Odafelé még megálltunk egy mozgó vidámparknál fotózni. Az nagyon vicces volt. Teljesen kihalt volt a vidámpark, a jegyszedő majdnem leesett a székről, amikor meglátott. Meg is kérdezte, hogy ez egy igazi esküvő lesz?... Mondtam, hogy annyira igazi, hogy tíz perc múlva a polgármesteri hivatalban kéne lennünk... :)


A szertartás szerintem nagyon szép volt, bár gondolom ez főleg azért van így, mert a Mi esküvőnk volt :). Nem titok, hogy azért választottuk a IV. kerületet, mert nagyon szép a házasságkötő termük. De azt nem is tudtam, hogy ilyen igényes az egész szertartás. Az anyakönyvvezető bordó színű bársony estélyi ruhában volt, nem az iskola ünneplős borzalom fehér ing, fekete szoknya variációban. Érthetően, lassan beszélt, kivárta a zenéket. A szertartásra nem kértünk semmi extrát. Két verset kértünk, amit egy színésznő olvasott fel és egy zenész kisért akusztikus gitáron. Bár bevallom én nem is hallottam a gitárt, teljesen beszűkült az érzékelésem és egy nagy rózsaszín köd borult elém. A szertartás végén volt még egy rövidke szülőköszöntő.

Az egész 15 percig tartott, de szerintem nagyon szép volt.


A szertartás után csináltunk néhány csoportképet, aztán elindultunk a hotelbe.


Ott már minden készen állt a fogadásunkra. Kicsit vártunk, majd tesómék egyik meglepetése következett: egy diavetítés kettőnkről babakorunktól, kapcsolatunk kezdetén át, a közös utazásainkon keresztül, napjainkig. Nagyon kedves, megható összeállítás volt. Nekem nagyon tetszett!

A vacsorát egy rövidke köszöntő beszéddel nyitottam meg. Úgy izgultam, hogy a szövegemnek az utolsó sorait el is felejtettem. De nem baj, mert utána jött is a vacsora. Bár a kajával én személy szerint nem voltam maradéktalanul elégedett, de a mennyiség hatalmas volt és nem mondanám, hogy szörnyű volt a kaja, de mivel én szeretek és szerintem tudok is főzni, ezért én mindenből szeretem a legjobbat. Viszont a vendégek közül mindenki csak dicsérte a kaját, a helyszínt, a kiszolgálást, szóval összességében nagyon elégedettek voltunk a hotellel.

A vacsit a meglepetés nyitótáncunk követte, aminek nagy sikere volt. Majd buli, buli, buli.


A másik meglepetés az volt, hogy tesómék és a barátnőim beszervezték a volt salsa-tanáromat, Menyhért Attilát egy rövidke salsa-zásra. Attila először velem táncolt egy kicsit, majd tartott egy kb. fél órás salsa oktatást a vendégeknek. Ez is nagyon kedves kis meglepcsi volt.


Tíz óra körül szolgálták fel a tortánkat, amit a Grand Hotel-ből rendeltünk meg. Három emeletes téglalap alakú tortánk volt: 60 szeletes csokitorta volt az alsó szint, 40 szeletes eszterházy volt a középső szint és 20 szeletes panama (csoki-csoki) volt a felső szint. Az egész bordó színű mázzal volt bevonva, fehér szegéllyel és pici arany gyöngyökkel volt díszítve. Ezen a tortán csücsült a mi kis hóbortos ifjúpár tortadíszünk. Szerintem gyönyörű volt a torta és ami még fontosabb marha finom volt!


Aztán volt a menyasszonytáncunk. Ez sem volt hagyományos, mert nem pénzes volt. Akik szerettek volna táncolni velem, azok kaparós sorsjegyet dobtak egy tálba. Jó sok sorsjegy gyűlt össze, de sajna nem ütöttük meg a főnyereményt. Azért így is majdnem 25 ezer forintot sikerült összekapargatnunk :).

Ez után átöltöztünk menyecskepárnak (merthogy nemcsak én, Balázs is átvette az öltönyét). Ekkor jött a második meglepetésünk: ismét egy tánc, ezúttal cha-cha-cha-t adtunk elő. Hát szerintem ennek talán még nagyobb siekre volt, mint az első táncunknak :).


Ezt követően folytatódott a buli és hajnali háromig meg sem álltunk.

A zenekar nagyon eltalálta a társaság izlését. Mindenféle zenét játszottak: volt R-Go, LGT, Abba, Michael Jackson, Madonna, Juanes, de a menyasszonytánc alatt volt igazi mulatós zene is. Szóval nagyon klassz volt!

Akiket mindenképp ajánlunk:
A IV. kerületi polgármesteri hivatal: felújított, szép terem. Igényes, érthető, kedves anyakönyvvezető. Nagyon gondos, segítőkész rendezvényszervező.

Carmen esküvői ruhaszalon: kedves kiszolgálás, széles választék, jó árak. A kiegészítőkért (fátyol, kesztyű, stóla, szütyű) nem számolnak fel árat.

A helyszín: Hotel Benta, kedvező árak, szép, tiszta terem. Külön köszönet Stevik Gabriellának, a rendezvényszervezőnknek, aki a szervezés alatt is nagyon rugalmas és segítőkész volt, valamint egész este a rendelkezésünkre állt és koordinálta a dolgokat, így mi valóban csak a vendégekre és a szórakozásra koncentrálhattunk :)

A dekoros: Hegyiné Kozma Erzsébet, nagyon szép munkát végeztek. Tőlük béreltük a székszoknyákat, az asztali futókat, valamint ők készítették a főasztal mögötti díszletet, jó árakon és precizen dolgoznak.

A sminkes: Müller Beáta. Beának van egy határozott stílusa, először azt hittem, hogy személyem felé irányul ez a fajta viselkedés, aztán rájöttem, hogy mindenkivel -saját kolléganőjével is- ilyen. Aztán a készülés során megtaláltuk a közös hangnemet és minden gördülékenyen zajlott. Bea munkája profi, nagyon érti a dolgát. Jó anyagokkal, precizen dolgozik. A sminkje nagyon jól tükrözte az egyéniségemet.

A fodrász: Királyné Marianna, az eredetileg elképzelt loknis hajkoronával valódi kis királylányt varázsolt belőlem. Ő már sokkal kedvesebb és rugalmasabb volt. Külön meg kell említenem, hogy anyukámnak olyan szépre szárította a haját, amilyet még nem is láttam...

A fotós: Bende Tamás, egész nap szorgalmasan fotózott és nagyon eredeti ötletei voltak. Az eredmény pedig egyszerűen lélegzetelállító!

A zenekar: Szexi Csokoládé, nagyon széles a zenei palettájuk. Jól zenélnek és alig álltak meg pihenni. Nagyon ráéreztek a társaság izlésére. Jó áron dolgoznak, pontosak, figyelmesek és remek hangulatot teremtettek.

Akiket semmiképp sem ajnálunk:
Blaner Attila, EUjewel ékszerüzlet, VI. kerület Hajós u. 7.
Egy szerencséje van a fickónak, hogy a gyűrűink nagyon szépek lettek és hogy az utolsó héten már nem lett volna időnk másik ötvösnél elkészítettni a gyűrűket.
A kiszolgálás borzalmas. A megbeszélt időpontra nem készítették el a gyűrűket, pedig a rendelést 7 héttel az esküvőnk előtt leadtuk (elvileg 3 hétre vállalták a gyűrűk elkészítését). És ami még botrányosabb volt, hogy mindezért nem kért elnézést, hanem még bizonygatta, hogy márpedig Ő leszállította az árut időben (nevezetesen az esküvő előtt).
Ugyanis interneten keresztül adtuk le a rendelésünket. Megegyeztünk, hogy szeptember 19 és 22 között megyünk be (a feltételezetten akkor már hetekkel előzőleg elkészült) gyűrűkért. Úgy alakult, hogy szeptember 19-én volt arra dolgunk és beugrottunk hozzájuk. Nagy megdöbbenésünkre a gyűrűm még nem készült el. Az indok az volt, hogy augusztusban sok volt a szabadságolás... Aztán felajánlották, hogy majd 22-én helyszínt egyeztetünk és kiszállítják a gyűrűket. Így is lett. Ekkor vártuk a bocsánatkérést az üzletvezetőtől, aki személyesen hozta el a gyűrűket. De csak azt hajtogatta, hogy hát le lett szállítva 22-re a gyűrű, mit akarunk még?!... Mondta, hogy nem tudott minket értesíteni a csúszásról, mert nincsenek felkészülve a külföldi vevők kiszolgálására. Hát ezen eldurrant Balázs agya! Mennyire vagyunk külföldiek?... Magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, van magyar telefonszámunk... Egyszerűen bődületes, hogy hogy volt pofája ezekkel a semmitmondó érvekkel védekezni, ahelyett, hogy egyszerűen elnézést kért volna a késésért. Egy gerinctelen, unfair, megbízhatatlan üzletember ez a fickó.
Beültünk vele egy kávézóba, hogy átadja a gyűrűket és ahelyett, hogy elnézést kért volna és fizetett volna nekünk egy kávét, egyfolytában azt hajtogatta, hogy ők leszállították a gyűrűket... majd megkérdezte, hogy mennyibe kerül az ásványvíz amit fogyasztott... Balázs csak egy szánalmas pillantást vetett felé és azt modnta, hogy tudod mit, a vedégünk voltál...

Na de nem akarom a Blaner Attilához fűződő rémálmunkkal zárni a Mi Nagy Napunkról szóló bejegyzésemet :).

Végül a sok szervezés és ötletelés, gyakorlás megérte, mert nagyon jó hangulatú bulit teremtettünk. Többen gratuláltak a szervezésért és kivitelezésért, ami igazán jól esett. A legnagyobb bók mégis az volt, hogy több olyan barátunknak is tetszett az esküvő és a bulink, akik úgy általában nem szeretik az esküvőket. Illetve a még nem házasok közül többen mondták, hogy ők is ilyen lagzit szeretnének majd. Azt hiszem ettől nagyobb elismerés nem is kell.

Nagyon örültünk, hogy végre együtt láthattuk a családjainkat és a legkedvesebb barátainkat és hát az egész apropója megkoronázta ezt az örömet :).

Életem legvarázslatosabb és azt hiszem egyik legemlékezetesebb élménye, amit külön köszönök Balázsnak. Hiszen az "igazi" esküvő: a nagy menyasszonyi ruha, a barátok meghívása, a vacsora, a buli az ő álma volt és ő erősködött, hogy ilyen esküvőt tartsunk. Egy cseppet sem bántam meg, hogy így döntöttünk, köszönet érte újdonsült férjuramnak :).

Nincsenek megjegyzések: