2012. június 28., csütörtök

Hisztikezdemények

Pár hónapja indult el Nórinál a hisztikezdemények megjelenése. Azért haszálom ezt a kifejezést, mert hisztinek nem nevezném. Jól tudom, hogy ez még csak az előszele :)

Hetente pár alkalommal fordul elő a látszólag ok nélküli sírás, földön fetrengés, vagy "rongybaba mód" aktiválása. Hogy minél kevesebb legyen az ilyen jelenetek száma, próbálunk neki kevés dolgot tiltani, viszont azokat keményen tiltjuk és következetesen.

A veszélyes dolgokat (pl. tisztítószer, kések) olyan helyre tettük, ahol Nóri nem éri el őket, így nem kell magyarázni, tiltani, tehát elkerülhető a frusztráció.
De tilos például a sütőt bekapcsolni és megfogni, vagy a WC-be belenyúlni. Előfordult, hogy amikor láttam, hogy ezekkel játszik, hirtelen rászóltam, vagy odaszaladtam, de ez ilyenkor csak olaj a tűzre. Játék számára, hogy anya érdekes hangon sikongat és még meg is kerget, csudajó! Szóval erről hamar leszoktam, semmi értelme. Olykor a kevesebb több :) 
Ami nálunk bevált, hogy ezeket a tiltott dolgokat is megmutatjuk neki. Tehát próbáljuk a kíváncsiságát kielégíteni és elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad. Így a sütőajtót megmutattuk neki, hogy meleg. Bár néha még így is odamegy és huncut vigyorral várja a reakciónkat. Ilyenkor rezzenéstelen arccal mondjuk neki, hogy "Nem szabad!" és az esetek többségében nem is foglalkozik vele többet. 

Az eddigi hisztiket legtöbbször a fáradság okozta nála. Fáradt, nyűgös és ha valami nem úgy alakul, ahogy Ő szeretné, akkor számára vége van a világnak és ordít. Ez érthető is. Szóval hogy ne érezze úgy, hogy a dolgok nem a kedve szerint alakulnak, mindig elmondom neki, hogy mikor mit csinálunk és mi fog következni. Pl. ha a Tesco-ban vásárolunk és kiveszem a babakocsiból, szabadon mehet, mutatom neki, hogy mit vehet le a polcról és azt beteszi a kosárba. Előfordult, hogy így ballagtunk a kasszáig, majd ott felkaptam és visszatettem a babakocsiba. Gondolhatjátok mi jött: sírás-rívás, kapálódzás. De tanultam a hibából! A következő alkalommal, mikor közeledtünk a kasszákhoz, legugoltam mellé és szépen elmondtam, hogy még azt az egy dolgot hozza ide, tegye be a kosárba és utána beteszem a babakocsiba, mert megyünk fizetni. És láss csodát: hozta a cuccot, betette és már nyújtotta is a kezét, hogy megy a babakocsiba.
A játszótérről is mindig így jövünk el. Mondom neki, hogy még 5 perc és megyünk. (Persze most még gőze sincs, hogy mi az, hogy 5 perc. Itt arról van szó, hogy hallja, érezze a hangsúlyon, hogy Anya valami fontosat mond. Pár alkalom után megtanulja, hogy ezt olyankor mondja, mielőtt indulunk. Szóval nem a konkrét jelentését érti meg a mondatnak, hanem azt jegyzi meg, hogy ezt az indulás előtt röviddel szokta hallani és így fel tud készülni az indulásra.) Aztán emlékeztetem, hogy már csak 2 csúszás van a csúszdán, vagy 5 lökés a hintán, vagy 2 kör a sátor körül stb. Majd az utolsónál megint figyelmeztetem, hogy ez az utolsó és aztán megyünk. Az utolsó után pedig mindig el is indul a kijárat felé. Ilyenkor mondom, hogy "Pá-pá játszótér, jövünk holnap is!" és integetünk, hogy érzékeltessem Nórival, hogy búcsúzunk, megyünk. De ezt annyira megjegyezte, hogy amikor indul kifelé már magától integet :)

Aztán van az a fajta hiszti, amikor valami olyasmi miatt akad ki, amit én sem teljesíthetek. A kisgyerekek számára a szülők varázslók, hiszen ha éhesek, enni adunk nekik, ha fáradtak, elaltatjuk őket, ha nem tudják szétszedni a játékot, mi segítünk. Megtanulják, hogy ha gond van és segítséget kérnek, mi teljesítjük a kérésüket. Csakhogy ahogy nőnek, rájönnek, hogy Anya és Apa nem mindenható és ez a felismerés nagyon rossz lehet. Pl. múltkor odanyújtott nekem egy játékot, hogy szedjem szét, mert vannak belül pici, apró golyók, amiket meg akart fogni. De a játékot pont emiatt nem lehet szétszedni, nehogy a gyerek lenyelje a pici alkatrészeket. Hiába mondtam neki, hogy azt nem lehet, hirtelen dühös lett és jött a sírás, vergődés... Az ilyen jellegű sírásokra nálunk bevált a figyelemelterelés. Nem is tudom már, hogy hogy jött az ötlet, de egyszer egy ilyen alkalommal mondtam Nórinak, hogy "Hóhó!!! Itt a mérges pulyka!". És utánoztam a pulyka hangját és a kezeimmel csapkodtam, mintha szárnyam lenne. A gyerek hirtelen lefagyott, hogy ez most mi?! Azóta ha "jön a pulyka", Nóri már nevet is. Nem tudom, hogy jó megoldás-e elviccelni az ilyet, de eredményes. Ennek egy továbbgondolása a pulykafasírt készítése. Ha már "megjött a mérges pulyka", elkapom, besózom, megkavarom, megsütöm és felfalom. Ennek mindig nagy nevetés és hancúr a vége :) Bár szerencsére azért nem kell ezt napi szinten eljátszani.
Egyszer nagyon édes volt. Hazaértünk a sétából és végig engedtem, hogy tolja a babakocsit, de a bejáratnál befékeztem a kocsit. Ennyi kellett. Jött az ordítás! Meg sem tudtam nyugtatni. 1-2 percig tombolt, aztán rámnézett. Megkérdeztem tőle, hogy ez meg mi volt. És mutatta, hogy "pulyka" :) :) :) Azt hittem felzabálom!

Szerencsére tényleg nem gyakori az ilyen sírás és szerintem abszolút kezelhető még nála. Azért előre félek, hogy mi lesz később és igyekszem felkötni a gatyámat :)
Megjegyzés küldése