2012. június 19., kedd

Hálás vagyok, hogy szidhatom az apját!

Balázs pénteken elutazott az USA-ba, 10 napra, meló ügyben. Hónapokkal ezelőtt megkérdezte, hogy mehet-e. Megbeszéltük, átgondoltuk a dolgot. Még az is felmerült, hogy Nórival mi is megyünk vele. De ezen nem sokat gondolkodtunk :)
Reméltük, hogy Nóri alvása addigra már rendeződik. Én mindenképpen biztattam Balázst, hogy menjen, hiszen nincs mindig lehetőség egy ilyen útra. Ráadásul tudom, hogy ez a munka szempontjából is fontos. Szóval megegyeztünk, hogy megy és én egyedül maradok Nórival. Aztán ahogy közeledett az utazás dátuma, egyre jobban féltem. Nóri alvása sem javult, sőt! Az utóbbi hetek kegyetlenek voltak. Nem akartam egyedül maradni Nróival, így megkértük apukámat, hogy jöjjön ki hozzánk, amíg Balázs úton van. Apu szívesen jött, így most Ő segít nekem.

Persze sokat számít, hogy itt van apukám, de ma reggel kicsit kiborult nálam a bili... Már napok óta esténként 5-6-7 alaklommal is felsír Nóri. Ki kell vennem, megnyugtatnom és már alszik is vissza. Nem kell ringatni, vagy járkálni vele, de már csak a megemelése is nehezemre esik. Az esték után pedig jön a korai ébredés. Az utóbbi napokban 6 körül ébred és most muszáj vele együtt kelnem, mert még nem szokta meg annyira aput, hogy hosszabb időt ellegyen vele nélkülem. A fárasztó esték és a korai ébredések után a nappalok sem valami pihentetőek: napi ötször kaját csinálni, enni adni neki, pelust cserélni. Aztán egész nap szórakoztatni: játszani vele, sétálni vinni stb. Majd jön az esti program: mesélés, pakolás, fürdetés, szoptatás, altatás.

Szóval ma reggel 6 körüli ébredés után szidtam Balázst, hogy nincs itthon és hogy nincs kinek lepasszolnom Nórit, hogy aludhassak még 1-2 órát (ahogy amúgy lenni szokott). Aztán szidtam, hogy nincs itt a reggelinél, hogy Ő adja neki a kaját és nekem annyival is kevesebb dolgom lenne. Aztán szidtam, amikor a vacsorát megint csak nekem kellett intéznem, pedig ezt is Ő szokta... majd akkor is, amikor fürdettem, merthogy a fürdetési idő is Balázsé. Majd szidtam az esti ébredéseknél, hogy nem tudom oldalba bökni, hogy menjen át Ő és én pihenhessek...

Majd az önsajnáltban fürdőzve azon kezdtem el filózni, hogy milyen szerencsém is van! Szerencsés vagyok, hogy ennyi mindenért "szidhatom" a férjemet! Hogy ilyenek miatt is hiányolom. Hiszen ha itthon van, mindenben mentesít engem és nemcsak ellátja Nórit, de törődik is vele, neveli, tanítja, szereti és mindezt kérés, vagy utasítás nélkül teszi meg. És nem kötelességből teszi mindezt, hanem mert szereti csinálni. Szereti a lányát és szeret vele lenni!

Mielőtt megszületett volna Nóri, Balázs nagyon sokszor mondta, hogy már mennyire vágyik egy kisbabára, hogy milyen jó lesz, hogy majd mennyi mindent csinálnak/csinálunk együtt. Le sem tudom írni, hogy mennyire nagy boldogság, hogy ez tényleg így van, hogy mindenben számíthatok rá és bár szidtam ma reggel... de igazából hálás vagyok, hogy ennyire hiányzik!
Megjegyzés küldése