2011. december 14., szerda

Nóri 10 és fél hónapos (na jó... kicsit több)

Nem akartam megvárni a 11. hónapot ezzel a bejegyzéssel, mert nem biztos, hogy lesz időm otthonról írni. Bizony, bizony hihetetlen gyorsasággal repülnek a napok, a hetek...

Lássuk hol tart Nórika majdnem a 11 hónaposan!

Sajnos az adatait nem tudom, mert utoljára 9 hónaposan vittem a védőnőhöz. De kinőttek a fenti metszőfogai! Tegnap már éreztem a negyedik, azaz a jobb felső metszőfogát is. Szerintem ma, vagy holnap az is teljesen kibújik. Remélem ezzel egy időre véget érnek az átalvatlan éjszakák. Tegnap hajnalban fél 4-től fél 6-ig ringattam, mert csak az ölemben volt hajlandó szunyókált. Amint letettem a kiságyba, sírni kezdett. Végül magunkhoz vettük a nagyágyba és így aludtunk hármasban. Én persze alig tudtam aludni, végig őt figyeltem és vigyázállásban feküdtem, hogy legyen elég helye (mintha olyan hatalmas lenne...). A növekvő fogak miatt a nagyujja töve (amit szopizik) kisebesedett... Kenegetem neki, de szerintem nem fáj és nem is zavarja őt, ugyanúgy szopizza.

Mozgásfejlődésben ott tart, hogy kapaszkodva már nagyon ügyesen feláll és kapaszkodva megy is. Így körbe szokta járni a járókát :) Illetve négykézláb mászva egy pillanat alatt a lakás egy szegletéből a másikban terem.
Áldom az eszemet, hogy még mielőtt Nóri elkezdett volna mászni, a járókához szoktattuk. És áldom Nórit, hogy szereti és eljátszik benne.
Nem is tudom, hogy bírnám anélkül. Amúgy nemrég olvastam, hogy a járóka használatából milyen erkölcsi kérdést csinálnak az anyukák... Én önző dög lévén nem is filozofáltam azon, hogy ennek a használata helyes-e vagy sem. Nem tudom, hogy ha nem lenne járókánk, hogyan végezném el a házimunkákat, hogyan pihennék, vagy hogy hagyhatnám Nórit pár percre magára?... Szerencsére Nóri nagyon jól elvan benne, tudom vannak gyerekek, akik ki nem állhatják. Mivel bőven van játéka, így más-más játékokat adok neki délelőtt és délután és egymás utáni két-három nap nem kapja meg ugyanazokat, így nem unja meg azokat és mindig örül nekik.
Persze van, hogy elunja magát, vagy nyűgösebb a szokásosnál, olyankor mellé ülök és olvasunk, játszunk, énekelek neki, mondókázunk, de szoktunk zenét hallgatni és táncolni is. Ha nagyon unatkozik, akkor a szobájába viszem és ott szabadon mászkálhat. De nagyon örülök, hogy nem kell egész nap mellette szobroznom és csinálhatom a dolgomat.

Már tud integetni, puszit dobni, kukucsjátékot játszik: ha mondom neki, hogy "kukucs" elbújik a saját keze mögé, majd előjön :)


Még mindig nagyon szeret fürödni. Pár hete vettem neki csipogós játékokat, ezeket imádja! A nagy fürdőben fürdetjük, a nagy kádba betesszük a kiskádját és abba ültetjük. Csak ülve fürdik, fekvésről szó sem lehet. Fürdés után a mi nagy ágyunkont szárítjuk meg. Ha végeztünk felül és ülve ugrál az ágyon. Imádja, hogy rugózik :)
A fürdéssel amúgy sohasem volt gondja. 1-2 olyan alkalom volt, amikor sírt. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy a születése után nem sokkolták, az otthon bevett gyakorlattal és nem fürdették meg. Csak megtörölték és azonnal rámtették. Majd később átöltöztették, de az első nap nem fürdették meg. Aztán mivel másnap jöttünk is haza, így két naposan itthon fürdött először. Apukám azóta is emlegeti, hogy véres volt a feje, amikor hazahoztuk (és bár csak egy pici folton, de tényleg! :).

A fürdés mellett az esti rituálélnk része az építőkockázás. Kb. fél éves lehetett Nóri, amikor megvettük neki az első kockákat (mivel a játék másfél éves kortól ajánlott és mivel Eszter parázós anyuka, a kisebb darabokat kivettük belőle). Este 8-kor mindig bemegyünk a kicsi szobába és ott kockázunk. Ez úgy néz ki, hogy mi Balázzsal várakat, tornyokat építünk és Nória, a kis Gozzilla ezeket porig rombolja. Ha végeztünk, a kockákat a dobozukba visszapakoljuk. Mindig mutatjuk Nórinak, hogyan kell elpakolni őket és általában egy-két darabot beletesz a dobozba, majd másik négyet-ötöt kivesz. Tegnap este viszont az összes kockát (kb. 50 darab) egyedül eltette a dobozba :) Remélem ez a rendszeretet korai jele! Ma is közösen pakoltuk el a kockákat:


A babajeleléssel kicsit elakadtam... Még mindig mutogatom neki a szokásos dolgokat, de Ő pár hete nem mutatja, amiket már eddig tudott. Gondolom, hogy még mindig tudja, csak nem akarja mutatni őket. Remélem ez csak valami átmeneti dolog. Viszont megtanulta jelelni a szőlőt és ezt mutatja is gyakran.

Ami kicsit aggaszt az az, hogy nagyon félénk. Egyre többször fordul elő, hogy ha idegenekkel beszélek (pl. boltban) és bekukucskálnak a babakocsiban és Nórihoz szólnak, rögtön sírva fakad. Egyrészt gondolom, hogy ijesztő számára az idegen arc, másrészt szerintem szokatlan neki az angol is. Itthon hiába nézek TV-t, az nem ugyanaz, mint az élő hang. Szóval úgy döntöttem januártól mindenképpen eljárunk majd valamilyen baba-mama klubba. Jót tenne Nórinak és nekem is egy kis szocializáció.
Megjegyzés küldése