Nálunk sok év után idén először, nem jött a Mikulás... még ilyet? Pedig most, hogy már kisgyerek is van, igazán illett volna, ha eljön hozzánk...
Gyorsan felvázolom, hogy nálunk hogyan zajlott eddig a december 6. A "Mikulás", alias Eszter már napokkal előtte járja a boltokat és beszerez midnenféle finomságot Balázsnak. Tavaly még arra is vettem a fáradságot, hogy elmásszak a magyar boltba (ami a városban van!) és igazi piros mikuláscsomagot vegyek. Majd 6-án reggel korán kisurranok a szobából, beleteszem Balázs cipőjébe az ajándékokat és visszalopakodok a szobába. Aztán ébredés után Balázst lesem, hogy vajon mikor veszi már észre... Közben zajlik a reggelünk a szokásos mederben és Balázs végül nagy sietve összekapja magát, mondja hogy "jujjj mindjárt indul a DART-om". Majd amikor a cipőjét venné fel, észreveszi a Miki csomagot. Persze nagy megelpődés van mindig, aminek én nagyon örülök. Olyan jó érzés a meglepett, örmöteli arcát látni :) Aztán pár perc és már rohan is a melóba. Majd este együtt elfogyasztjuk a csomag tartalmát.
Na, minderre idén nem volt időm, úgyhogy kiamaradt az ajándékozás. Biztos páran leszaranyáznak, amiért a 10 (!) hónapos gyereknek még egy jelképes akármit se vettem. De bevallom, nagyon feleslegesnek tartanám... Nórika okos kislány, de tisztában vagyok a képességeivel és az értelmi szintjével. Tud már puszit adni, integetni, jelel pár dolgot, sokmindent megért és megmondom őszintén rohadt sok dolgot még nem! És pontosan tudom, hogy Nóri ebből a Mikulás-dologból még semmit sem ért. A saját szórakoztatásomra pedig nem rendezek Mikulás ünnepélyt. Ha nagyobb lesz, mindenképp lesz majd ünneplés, éneklés, talán beöltözött Mikulás is és ajándékozás, de idén ez kimaradt.
Viszont szerettem volna az első Mikulását valahogyan megörökíteni és ezeket a fotókat készítettem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése