Múlt hetünk: Claphandies, totyogó csoport, könyvtár és orrfolyás

A múlt hetünk kicsit zsúfoltra sikerült.

Kedden Nórival elmentünk egy foglalkozásra: Claphandies a neve. Ez olyasmi, mint otthon a Kerekítő, vagy a Ringató, de nem csak éneklés és mondókázás van.
Mi az ún. "toddler playlab" foglalkozást próbáltuk ki. Van ugyanis egy "trial class", azaz próba, ilyenkor csak egy alkalmat kell kifizetni és megnézhetjük, hogy milyen is egy foglalkozás. Ha tetszik, akkor lehet rá bérletet venni.

A helyszín tőlünk kb. 20 perc sétára van, Glenageary-ben (két DART megálló délre). Gond nélkül odataláltunk. Kb. 15-en lehettünk, 1,5-2,5 év közötti gyerekek és szülők. Körbe leültünk jógamatracokra (amik előre be voltak készítve, néhány játékkal együtt). Volt mondókázás, éneklés, mese és egy kis "játék" is. Vöröslencséket kaptunk egy mérőedényben és különböző méretű tölcséreken lehetett átönteni a lencséket egyik tálkából a másikba. Mondanom sem kell, hogy a lencsék többsége a földön kötött ki, de gondoltak erre, így kaptunk egy-egy pici seprűt és lapátot és feltakaríthattuk a kiöntött lencséket. Nórinak szerintem a takarítás tetszett a legjobban :)
Nóri az elején kicsit meg volt lepődve, hiszen a foglalkozás angolul ment és nem szoktunk itthon angolul beszélni, de hamar belejött. Gyorsan elleste a többi gyerektől, hogy mikor mit kell csinálni (pl. a mondókák, dalok közben tapsolni, ugrálni, integetni stb.). Oda mert menni a fogalkozást tartó nénihez, ha épp kiosztott, vagy összeszedett valamit. Szóval nagyon kis bátor és felszabadult volt.
Még gondolkodom, hogy járjunk-e rendszeresen, mert elég borsos az ára: 15 euró/óra, de cserébe angol nyelvű egy órás foglalkozást kapunk. Több szempontból is nagyon igényes a foglalkozás: ha valamilyen játékot bevonnak az éneklésbe/mondókázásba, minden gyerek kap egy-egy darabot (pl. mikor mesemondás volt, mindenkinek adtak egy-egy könyvet). A dalok/mondókák szövege egy nagy füzetre ki van nyomtatva, így aki nem ismeri a szöveget (pl. Eszter) innen puskázhat. A terem, a játékok, a jógamatrac jó állapotban vannak és látni lehetett, hogy mindent rendszeresen tisztítanak.
Majd beszámolok, ha rendszeresen eljárunk :)

Szerda reggel kaptam egy emailt Petrától, hogy az egyik közeli toddler (totyogó) csoportba mennek délelőtt Petivel. Nem sokat gondolkodtam, összepakoltam Nórit és felkerekedtünk. Egy szépséghibája volt a dolognak: csak autóval közelíthető meg a helyszín. Nem kevés félsszel indultam el, de elég simán ment a dolog (és csupán 10 perc autóút tőlünk). Még a parkolást is megoldottam. (Nem mindenki tudja, hogy miért emelem ki ezt a parkolást annyira. Azért, mert annak idején háromszor vágtak el a forgalmi vizsgán, mert nem tudtam leparkolni. Azóta is rettegek a parkolástól.)
Na, de vissza a szerdai délelőttünkhöz: a toddler group gyakorlatilag egy nagy tornateremben volt. A terem tele volt gyerekekkel (kisebbekkel, nagyobbakkal), szülőkkel és játékokkal. Nagyon meglepett, hogy mennyien voltak. Nórit nem nagyon kellett biztatni, azonnal keresett magának egy játékot és jókat szórakozott. Leginkább a bébitaxi, a kismotor, a pici babakocsi és persze a babák érdekelték.
Fél 12-kor elpakoltuk az összes játékot és a csoport vezetőjét körbeültük és a gyerekek énekeltek, mondókáztak. A végén volt egy kis közös játék is. A csoportvezető elővett egy nagy színes vásznat, ezt körbeálltuk, megfogtuk a szélét, kihúztuk és elkezdtük fel/le hullámoztatni. A gyerekeknek nagyon tetszett. Majd fokozták az izgalamat és a vászonra pici színes műanyag labdákat dobáltak. Nóri teljesen odavolt, ahogy a színes labdák pattogtak a vászon felszínén. Majd mi szülők a magasba tartottuk a vásznat és a kicsik és a csoportvezető a vászon alá bújtak, ott énekeltek és végül mi szülők felemeltük magasba a vásznat, majd leengedtük és mielőtt leért volna visszarántottuk. A gyerekek sikongattak, úgy élvezték :)
Nagyon jól éreztük magunkat. Bár rengetegen voltak, de elég nagy a hely és sok játék van, viszont a hangzavar elég nagy. Ez a foglalkozás, vagy inkább nevezzük "játszó klubnak", 6 euróba került, amiben benne volt egy tea vagy kávé és sütik.

Pénteken Dalkey könyvtárába látogtattunk el, ugyanis 10:30-tól itt is toddler group van. Ez ingyenes volt. Meg is látszott. Gyakorlatilag semmi nem volt. A helyi anyukák összejönnek, leteszik a gyerekeket a szoba közepére (a könyvtáron belül egy külön kis rész erre a célra el van különítve) és amíg az anyukák trécselnek, a gyerekek elszórakoztatják magukat és egymást (az egyik pl. beszorult a fém szekrény alá, a másik a lábára ejtett egy széket... stb.). Ja és minden második gyereknek folyt az orra (broáf!), de a szülőket ez többnyire nem zavarta. Szóval megfogadtam, hogy ide többet soha!

Szombat reggel Nórinak is elkezdett folyni az orra... Szerencsére más baja nincs (remélem nem is lesz). A héten kicsit visszaveszünk a tempóból :)

Balázs múlt héten ügyeletes volt, így a héten pénteken szabadságon lesz. Azt tervezzük, hogy elemgyünk majd hármasban Malahide-ra a Kerekítőre. Ez az utóbbi időben minden hónap elején Nórival közös kis programunk, amit én imádok! Nagyon jó lenne, ha kivételesen Balázs is eljönne és megmutathatnánk neki, milyen jókat szoktunk szórakozni :)

A harmadik cukormentes hetem

Itt írtam korábban a Zizi által meghírdetett februári kihívásról. Itt találjátok, hogy milyen sikeres volt az első hetem, itt pedig azt, hogy a második kicsit kevésbé.

Túl vagyunk a harmadik cukormentes héten. Ez a hét nekem sokkal könnyebb volt, amint az előző kettő. Szerintem a múlt héten elkövetett bűnözés miatt. Na nem azért, mert akkor bepótoltam az édességhiányomat, hanem mert magam is meglepődtem, hogy mennyire erős a cukor iránti sóvárgásom, csupán két hét kihagyást követően. Ez bevallom, kicsit megijesztett ezért az elhatározásom sokkal erősebb lett.

Most a harmadik héten annyit változtattam, hogy sokkal jobban figyeltem arra, hogy elegendő vizet igyak. Illetve, ha rámtört az édességehetnék, akkor nem halasztottam el a dolgot, ahogy eddig, hanem megettem pár szem aszalt gyümölcsöt. Szerintem az is segített, hogy nagyon pörgős hetünk volt, szinte minden nap volt valamilyen programunk Nórival (baba-mama klub, játszótér, könyvtár, vásárlás stb.). Nem is nagyon lett volna időm sütögetni.
Illetve rájöttem, hogy azért fókuszálok a konyhában a sütésre, mert abban a tévhitben élek, hogy a főzés nem annyira izgalmas, nem tarogathat olyan finom újdonságokat, mint a sütés. És ebben nagyon tévdtem. A héten sok finom új dolgot főztem (pl. vöröslencse leves, spenótos ricottás cannelloni) és sok új receptet kinéztem már. Ezentúl próbálok majd arra is figyelni, hogy változatosabb és egészségesebb ételeket készítsek.

És akkor a végére egy vallomás: vasárnap a délutáni tea mellé elnyammogtam egy szelet zabpelyhes szeletet. Természetesen saját készítésű volt, de ne tévesszen meg senkit a zabpehely. Cseppet sem volt "reform" és nem hiányzott belőle a cukor sem. És ezúttal még csak rosszul sem éreztem magamat a "bűnözésem" utána, sőt :) Kifejezetten jól esett vasárnap délután a kis családom mellett ücsörögni, beszélgetni, teázni és sütizni.
Most esett le, hogy bár én már harmadszorra szegtem meg a cukormentességet (először a palacsintával, aztán a kávés felfújttal -ami amúgy borzalmas volt, de gondolom ez nem az a kategórai, hogy ha nem élvezed, akkor nem is számít- :), de Nóri ügyesen tapossa a harmadik hetet :D Bár alapból kerülöm az étrendjéből a cukrot és szerencsére (még) nem is rajong különösebben az édességekért. Remélem felnőttként sem lesz ilyen sütifüggő, mint az anyukája.
Ja és ma délután, miközben készítettem a szokásos csésze rooibos főzetemet, már azon filóztam, hogy milyen jó lesz megint elcsemegézni egyet ebből a zabpelyhes szeletből... De ellenálltam! Biztatom magamat, hogy mivel hetekig eláll a dobozban a süti, megvár. Illetve azt hiszem pénteken véget ér majd a cukormentességem, mert Balázs szabin lesz és tuti, hogy a reggeli teánkat egy jó kis teázóban fogjuk elfogyasztani, valamilyen finom "danish" kíséretében :) Alig várom! Addig is kitartást mindenkinek, aki a kihívásban részt vesz!

Nóri szösszenetek

Ebéd közben felteszi a kérdést magának: - Mit eszel?
Majd jön is a válasz: - Tücsköt, bogarat, mindenféle madarat... Hess!

Délelőtt játék közben arra lettem figyelmes, hogy magának magyaráz Nóri: "Balázs nincs itthon. Apa neve Balázs."

Kintről kutyaugatás hallatszik. Nóri megszólal: "Szerintem ez va-va volt." Szerintem is :)

Majd máskor furcsa zaj hallatszik a hálószobából. Nóri nem hagyja szó nélkül: "Szerintem ez Apa volt." Kár, hogy Balázs itthon sem volt... :)

Délutáni ébredés után vidáman köszön, hogy "Jó reggelt!"

Délután bekapcsolom a robotgépet. Nóri a szobában hallja a zajt, majd felvilágosítja Balázst: "Anya sütit csinál." :)

Reggeli közben váratlanul megszólal: "Na mi a helyzet?"

Este Nórit vetkőztetem, közben résnyire kinyitom a nappali ajtaját és Balázzsal beszélek. Nóri megjegyzi: "Apa bekukucskált ajtón."

Szombat délelőtt Nóri és Balázs vásárolni indulnak. Nóri izgatottan mondja: "Megyek vásárolni apácskával."

Ebéd után nézi a maszatos kezét: "Minden csupa mocsok!"

Rendszeresen ellenőrzi a létszámot, ha hármasban vagyunk, hogy "Apa, Anya, Nóri... Mindenki megvan!" :) 

Szólok Nórinak, hogy kész az ebéd. Megkérem, hogy másszon fel az etetőszékbe és mondom, hogy babfőzeléket csináltam. Eléteszem, majd Nóri kijavít: "Ez nem babfőzi, ez ZÖLDBABfőzi." Folyamatosan javít... felköthetem a gatyámat!

Beszereztünk egy faliórát és hétfő reggel Balázs fel is szerelte a nappaliba. Nem nagyon beszéltünk róla. Reggel csak gyorsan feltette Balázs a falra. Nóri reggeli után bámulja az órát, majd megszólal: "Apa felszerelte a faliórát". Én azt sem tudtam, hogy ismeri azt a szót, hogy "falióra". Mindig "tik-tak"-ként emlegetjük az órákat.

Vacsora közben elkéri tőlem a nagy kanalat és azzal eszik. Próbálkozik, lapátol de túl nagy neki a kanál, nehézkesen megy a dolog. Mondom neki, hogy inkább a kicsivel egyen, mert ez túl nagy neki, mire Nóri: "Csak vicceltem! Pici kanállal eszek."

Nóri mostanában néha kényeskedve, nyávogva beszél. Egyik délután ismét elvékonyított hangon magyaráz. Szúrós tekintettel ránézek, mire megszólal: "Nem nyávogunk! Csak a cica nyávog."

Indulunk vásárolni. Nóri megáll és hosszasan nézi a lábtörlőnkön a "FAILTE" feliratot. Közben halkan ismételget valamit. Kérem, hogy mondja hangosabban, mert nem értem. Erre rámutat az "A" betűre: "Látod Anya, ott van Apa betű."

A Tesco-ba érve, rohanok a mosdóba. Közösen bemegyünk a WC-be, majd Nóri megszólal: "Jöttünk mosdóba, mert anyának pisilni kell."

Este Balázzsal ölelkezünk. Nórinak nem tetszik a dolog, nyögdécsel, hogy vegyük fel és közli: "Cenzúra van!" majd kettőnk közé ül. - A kétéves Miss Cenzúra :)

Bűnözés a második cukormentes héten

Minden jól ment, a hét közepéig, amikor eljött a Pancake Day (azaz Palacsinta nap). Lépten-nyomon palacsintás posztokba, bejegyzésekbe, képekbe, receptekbe botlottam és színt kell vallanom: elcsábultam! Este készítettem palacsintát és ettem is belőle, méghozzá juharsziruppal. Ejj, a mindenségit! Tudjátok mi volt a furcsa? Igazából nem is ízlett annyira... Mármint persze finom volt, de nem élveztem, mert igazából nem kívántam, csak beadtam a derekamat a jól marketingelt palacsinta napnak. Nevezetesen: ha palacsinta nap van, akkor azt kell enni!

(Ha többet akartok tudni a Pancake Day-ről, olvassátok el Erika bejegyzését, szerintem nagyon érdekes.)

Ez a hét sem telt el sütés nélkül, mert készítettem egy gyönyörű Sacher tortát. De nyugi, nem itthoni fogyasztsára készült :) Balázs bevitte a Google-be, ugyanis a cégnél jótékonysági sütivásárt tartottak. Az eladott sütikből befolyt összeget az Irish Heart Foundation-nek adományozták. Így szerencsére a tortából egy morzsát sem kóstoltam :)

Viszont a hét ment tovább és én bizony sóvárogtam az édesség után. Szombat délután döntöttem úgy, hogy a fene vigye el, ezt a cukormentességet. Február van: Valentin nap, farsang és én habosfánkot akarok sok csokival, tejszínhabbal, cukormázzal, mézes kakaóval! Most!

Szóval nekiálltam és egy kávés felfújt-szerű sütit (majdnem habos fánk...) készítettem, tejszínhabbal tálaltam (ez utóbbit azért cukor nélkül). Ebből két kanállal sikerült befalnom, ugyanis a felfújt belseje teljesen nyers maradt. Gondoltam: isteni gondviselés (vagy szerencsés véletlen? :), úgyhogy a maradék süti a kukában landolt. Én pedig száműztem magamat a konyhából a hétvége hátralévő részében.

Ez a két bűnőzésem volt a héten, mégis úgy érzem, mintha egy egész tortát faltam volna be. De azért folytatom a cukormentességet, még elszántabban, még komolyabban és elhatározottabban. Túl vagyunk a kihívás felén, nehogy már a második fele ne menjen!

Hétvégi program: farm, sushi és mozi

A címben minden benne van :)

Nagyon jó kis hétvégénk volt. Szombat délelőtt ellátogattunk a Corkagh Farm-ra. Ez tőlünk 30 percre  van autóval. A Corkagh Demense egy hatalmas park, ahol van játszótér, egy tó és egy pici állatfarm. Mindez gyönyörűen karbantartott zöld területen található és ingyenes.
Fél 11 körül érkeztünk meg. A parkolóból 5 perc sétára található a farm, ami épp akkor nyitott, amikor odaértünk. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Először a baromfikat néztük meg. Láttunk kakast, tyúkot, csibéket, libát, pulykát és pávát. Kalitkákban voltak pintyek és papagájok is. Nórinak nagyon tetszettek az állatok. Sokat felismert és szerencsére egy cseppet sem félt tőlük. Na jó, a kakaskukorékolás annyira nem tetszett neki. De őt nem zavarta, hogy a szárnyasok körülöttünk mászkáltak (engem annál inkább, főleg a nagyra felfújt pulykától kaptam szívbajt... fúúúj!).
Voltak még disznók, bárányok, kecskék és egy póni is.

A farm mellett található egy horgásztó és egy rózsakert is. Tavasszal muszáj lesz visszajönnünk ide, hogy a rózsákat is megcsodálhassuk.

Majdnem egy órát töltöttünk itt, majd a parkoló felé vettük az irányt. Visszafelé megálltunk a játszótéren is. Itt volt mászókás csúszda egész kicsiknek, nagyobbaknak és nagyoknak is. Volt sok hinta, kakashinta és nagy mászóka.

Egy kis játék után jöttünk is haza. Délután itthon voltunk. Este Nóri itthon vacsorázott és utána felkerekedtünk és elmentünk sushizni. Pár hónapja nyílt tőlünk nem messze egy Michie Sushi étterem. Nórika eljátszogatott, miközben mi Balázzsal sushiztunk :) Vittünk Nórinak játékokat, de az étterem fel van készülve kisgyerekes családokra is. Kérés nélkül hoztak Nórinak játékot, egy pohár vizet és egy kis tányért, evőeszközökkel. A pincérlány amúgy teljesen odavolt Nóritól :)

Vasárnap itthon voltunk. Én délelőtt takarítottam, Balázs és Nóri addig elmentek vásárolni. Majd Balázs főzött. Tejszínes-gombás gnocchit csinált, nagyon finom volt!
Délután 5-re átjött Ella és elvitte Nórit a közeli játszótérre. Mi pedig Balázzsal elmentünk moziba. A Flight című filmet néztük meg.
Nagyon tetszett! A szereplők, a karakterek, a sztori, az effektek, a zene, minden a helyén van. Denzel Washigton briliáns. De tényleg minden szereplője nagyon jó volt: a légiutaskísérő szeretőtől kezdve, a drogdíler baráton át, a jóakaró kollégán keresztül, a vörös drogfüggő nőig, mindenki tetszett.
Nem is akarok a filmről és a sztoriról írni. Nézzétek meg! Nekem még ma is eszembe jutott néhány jelenet a filmből, ami azt jelenti, hogy tényleg nagy hatással volt rám.
Ne várjatok sok akciót, mégis végig izgalmas. Nem volt mélypontja a filmnek. A majdnem 2,5 óra hamar elment. De nem vártam mást a rendezőtől, Robert Zemeckis-től.

Mire hazaértünk, természetesen már Ella és Nóri is itthon voltak. Ella már meg is etette Nórit és épp játszottak. Szerencsére nem volt gond. Nóri keresett minket, de nem sírt. Ella könnyen elterelte és lekötötte a figyelmét.

Nagyon örülök, hogy kicsit kettesben voltunk Balázzsal. Láttunk pár filmbemutatót, amik érdekesnek ígérkeznek. Remélem azokat is nagyvásznon látjuk majd :)

Nóri szösszenetek

Banánt eszik szeletelve uzsonnára. Villára szúrja (több-kevesebb sikerrel) és bekapja. Felszúr egy darabkát a villára, megfordítja és nézi, hogy a villa hegye látszik a másik oldalon: "Ott látszik ki icike-picike villácska."
Később mondom neki, hogy inkább egye kézzel, mert a villával nem halad. De Nórinak más elképzelése van a dolgokról: "Csak banánocskát, csak villácskával."

Vele együtt uszonnázom. Mandarint eszek. Mire Nóri közli: "Anya éhes, csipegeti mandarint."

Másik alkalommal, szintén uzsonnázás közben eszi a gyümölcsöket és kedveskedik: "Anya nagyon finomat csinált." :)

Egyik délután ananászt kér, de mondom, hogy az most nincs itthon, elfogyott. Majd később mondom neki, hogy készüljön, vegye a cipőjét, mert megyünk vásárolni. Nóri megszólal: "Veszünk ananászt a boltban." Ami fontos, azt észben tartja :)

Keresi a pici mágneses focilabdát. Kérdezi tőlem, hogy hol van. Mondom, hogy nem tudom, nem láttam. Szomorúan mondja: "Sajnos eltünt focilabda." Sajnos...

Hallom, ahogy játszik a babával. Mondja neki, hogy "Gyere az etetőszékbe! Így ni!". Majd a baba mondja, hogy "Vége!!!". Nóri kiveszi "És most tente jön!" Betakarja a babát és azt mondja: "Így nem fázol kiscicám!" :)

Reggeli után Nóri azt mondja: "Kérek még műzlit!" Apa visszakérdez: "Keveset?" Nóri felel: "Sokacskát."

Játék közben megáll, belenyúl a pólójába és lenéz, leltároz: "Cici... Has... Minden megvan!"

Apa hazaérkezik, nagy az öröm. Nóri szaladgál és nagyokat sikítozik. Majd tisztázza velünk is a helyzetet: "Ez baba volt."

Ül az ágy szélén, megfogja a tentijét (az alvós póló, amivel alszik) és belefúj. Majd el is magyarázza, hogy mit csinál: "Fújtam bele lufit." :)

Túl nagy a csend. Bekiabálok a szobába: Nóri mit csinálsz? Jön a válasz: "Elfáradtam." Gondoltam, megnézem azért miben mesterkedik. Ez a látvány fogadott:

Szegénykém, tényleg fáradt volt :) De azért végül a kiságyában aludt el :)

Délután kukucsjátékot játszunk, mókázunk. Nóri nevet, majd megszólol: "Hunci vagy!" :)

Múlt héten volt nálunk Ella. Közösen játszottunk. Már rég volt nálunk Ella és Nóri kicsit tartózkodó volt vele szemben. Viszont nagyon örülök, hogy jegyzi az angol szavakat is. Pár nappal később ezeket használta teljesen magától, helyes kontextusban: catch, tiny, finished.

Túl az első cukormentes héten

Írtam már a Zizi blogján található februári kihívásról. Megosztanám veletek az eddigi tapasztalataimat.

A hét meglepően könnyen elment, így édességek nélkül is :) Nem okozott különösebb gondot, hogy ellenálljak a kísértésnek.

Ismét rájöttem, hogy mennyi bolti élelmiszer (kenyerek, felvágottak) tartalmaz cukrot. Ha valaki cukormentes diétára adja a fejét, érdemes alaposan átvizsgálni az élelmiszerek cimkéjét és kerülni mindent, amiben cukor van.

Mivel csak sós reggeliket ettem a héten, a szokásoshoz képest később tört csak rám az éhség ebédidőben. Nem szökött olyan hirtelen az egekbe a vércukor szintem és nem éreztem soha, hogy hirtelen fogott volna el az éhség. Bár az ebédek után hiányoltam a desszertet, mint levezető fogást, de nem kifejezetten az édes íz hiányzott, hanem a megszokott, berögzült rituálé. Észrevettem, hogy néha "jutalom-szerűen" is fogyasztok édességet (tipikusan a délutáni teámhoz). Ha pl. végeztem a vasalással, vagy befejeztem a takarítást, akkor jól esik leülni egy teát meginni és ilyenkor automatikusan nyúlok egy szelet sütiért, vagy kekszért. Ezek elhagyása semmilyen hiányérzetet nem okozott. Hetente kb. 1-2 ilyen alkalom volt eddig, de úgy döntöttem ezeket a nasikat végképp száműzöm az életemből, mert teljesen feleslegesek. Ha nagyon hiányozna ilyenkor a nyalánkság, inkább gyümölcsöt fogok ezentúl enni. Ritka, kivételes alkalmakkor (pl. vendégség, barátnős kávézás, ünneplés) persze az ilyen kis "bűnözések" is beleférnek.
Meglepett, hogy mennyire kiéleződik az ember érzéke mindenre, ami kicsit is édes. És a cukor elhagyásával, sokkal jobban értékeljük a kevésbé édes ételeket is. Pl. ráeszméltem, hogy milyen édes a kukorica, a borsó, a sütőtök és a cékla. Rájöttem, hogy a borsófőzelékbe teljesen felesleges cukorot tenni, ha egy részét leturmixoljuk, akkor ugyanolyan édes hatást érünk el, mint a hozzáadott cukorral (már aki édesen szereti a borsófőzeléket :) és az ízen túlmenően, a látvány is sokkal szebb: a fehér főzelékben úszkáló borsószemeknél százszorta jobb vizuális élmény a turmixolt élénkzöld főzelék látványa. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi módszerrel akár a rántás elkészítését is elhagyhatjuk, hiszen a turmixolt rész elég sűrűséget ad a főzeléknek.
Amit még észrevettem, hogy sokszor akkor eszem édességet, amikor igazából csak szomjas vagyok. Szerintem alapból sok folyadékot fogyasztok. Napi kb. másfél liter vizet iszom. Az elmúlt héten még többet, kb. két-két és fél litert naponta.

Bevallom, pénteken már nagyon hiányzott a sütés. Nem a sütik. A sütés. Készítettem is egy borzalmas cukormentes muffint, ami pár falat kóstolás után a kukában landolt. De nem adtam fel. Szombaton elkészítettem saját kútfőből egy újabb muffint és ez már nagyobb siker volt. Igazán finomra sikerült. Egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor. Az állaga és az íze is olyan volt, mint az "igazi" muffiné. Le is írom a receptet!
Mérjünk ki 70 g lisztet, 30 g zabpelyhet, 1 teáskanál sütőport, fél teáskanál fahéjat és keverjük össze. 60 g vajat olvasszunk meg és törjünk össze egy érett banánt. 50 g mazsolára engedjünk annyi vizet, ami épphogy ellepi és dobjuk egy percre a mikróba, a legmagasabb fokozatra, aztán turmixoljuk össze. Keverjünk habosra két tojást és adjuk hozzá az olvasztott vajat, banánt és a mazsolás masszát, majd keverjük jól el. Adjuk hozzá a lisztes keveréket. Keverjünk párat rajta és töltsük muffinformákba. 160 fokon 20 perc alatt süssük készre. Nekem ebből 11 közepes nagyságú muffinom lett.

Nagyon hálás vagyok Zizinek, mert ez a kis böjt rádöbbentett arra, hogy mennyiszer eszem feleslegesen édességet. Ezen - hosszú távon - mindenképpen változtatni szeretnék.