Készülődés

Rég írtunk már, de ennek nagyon egyszerű oka van: nem nagyon történik velünk semmi.

Na jó, azért zajlik az élet... Július végén anyu és apu volt nálunk látogatóban. Kicsit több, mint egy hetet töltöttek nálunk. Nagyon örültem nekik! Sokat pihentünk, beszélgettünk, finomakat ettünk. A lényeg az volt, hogy velük lehessek.

Miközben itt voltak, haladtunk az esküvőnk szervezésével is. Balázsnak kinéztük és le is foglaltuk a ruháját. Már nem tudunk az esküvőig hazamenni, így itt akartuk beszerezni az ő ruháját. Eredetileg egy szép öltönyt szerettünk volna vásárolni, amit majd később is ki tud használni. Sajnos nem találtunk olyat, ami olyan igazán vőlegényes lett volna... Kétfélét láttunk csak: voltak amik árban nagyon jók voltak, de nem igazán alkalmi öltönyök. A másik véglet pedig a márkás, de nagyon drága öltönyök. Végül úgy döntöttünk, hogy az itteni szokásokat követve kölcsönözzük a vőlegény ruháját. Ezzel itt külön esküvői ruhakölcsönzők foglalkoznak, szóval nagyon könnyű volt a dolgunk. Ráadásul itt Dun Laoghaire-ben van egy elég széles választékkal rendelkező üzlet, a Black Tie, úgyhogy mi ide mentünk el. Nem mondom el, hogy végül milyen fazonra esett a választásunk, majd meglátjátok a "nagy napon" :)

Most hétvégén a meghívókkal foglalkoztunk. Mivel volt rá időnk, a meghívókat itthon, saját kezűleg készítettük el. A szomszédos bevásárlóközpontban van egy műveszeti kellék bolt, ahol beszereztünk fehér kartonból készült meghívó lapokat és fehér borítékokat. Mivel az esküvői dekorációnk színe bordó és arany lesz, így a meghívón is ez a két szín dominál. Arany pauszpapíron, bordó szöveg. Nagyon kis helyes, egyszerű meghívónk lett.

A szervezéssel egyébként nagyon jól állunk, már csak a gyűrűket kell beszereznünk. Valószínű, hogy egy budapesti bolt internetes katalógusából fogjuk megrendelni a kiváalsztott karikagyűrűket. Majd el kell mennünk itt egy ékszerészhez leméretni az ujjunkat.

Szerettük volna itt megvenni a gyűrűket, mert jó lett volna élőben látni és felpróbálni őket, de egyrészt a legtöbb helyen csak egy-egy minta van (ami általában túl nagy is), másrészt itt 500 eurónál kezdődik egy kő nélküli karikagyűrű. Magyarországon a két gyűrű együtt sem kerül ennyibe. Szóval a személyes váráslásról inkább lemondtunk.

Tegnap nézelődtünk, hogy hova menjünk majd nászútra. Elég jó csomagárakat találtunk az egyik helyi utazási irodánál. Ha minden igaz az esküvő után október elején megyünk majd. Eddig a legszimpatikusabb célpont a Kanári-szigetek volt. Októberben még elég meleg van ott és ugyanolyan árban van, mint Görögország vagy Spanyolország.

Sokan kérdezték, hogy izgulunk-e az esküvő miatt... Erre az én kérdésem az, hogy "Miért? ...Kéne?". Előtte pár nappal biztos izgulunk majd (főleg én!), de most még teljesen nyugodt vagyok. Még nem számolunk vissza, nem emlegetjük minden nap. Mi egy fesztelen, őszinte ünneplést szeretnénk a családdal és a legjobb barátainkkal. Egy jó bulit, amit sokáig emlegethetünk. Szerintem ez elég jól hangzik és nem igényel különösebb izgulást.

Ismét Svájcban 2. rész

A pihentető hétvégénk után. Mint ahogy azt írtam, Balázs hétközben sokat dolgozott. Én eközben Zürichben ütöttem el az időmet. Sajnos ezen a héten nem volt igazi nyári jóidő, mert bár meleg volt, de nem sütött a nap. Ráadásul hol kevesebbet, hol többet, de szinte minden nap esett az eső. Mintha Dublinban lettünk volna.

From 2009-06 Svájc

Azért feltaláltam magamat: voltam a Rietberg múzeumban, ami az egyedüli nem európai művészetet bemutató múzeum Svájcban. A kiállításnak három villa ad otthont, amiket egy szép, nagy park vesz körül.

From 2009-06 Svájc

A villák érdekessége, hogy többek között Richard Wagner is élt itt. A történet az 1800-as évek közepén keződött, amikor Otto és Mathilde Wesendonck Németországból beköltöztek a vadonatúj zürich-i villájukba, mai nevén Wesendonck villába. Az amerikai részvényes és a fiatal, 24 éves felesége azért érkeztek Svájcba, hogy új életet kezdjenek. Mathilde értelmiségieknek szervezett estélyeket. A pár nagy rajongója volt a menekültként érkezett Wagnernek, ezért otthont biztosítottak Wagner és felesége számára a szomszédos házban (ez a mai Schönberg villa). A lényeg annyi, hogy Wagner és Mathilde között kialakult egy titkos szerelmi kapcsolat... Wagner szerelmes leveleket, vallomásokat írt Mathilde-nak és teljesen belezúgott. Állítólag a Tristan és Izolda befejező részét is a Mathilde iránt érzett szerelem ihlette meg. Aztán a tündérmese véget ért, amikor Wagner féltékeny feleségénél betelt a pohár. Az eredmény az lett, hogy Wagner és felesége elváltak és nemcsak a feleségének mondott búcsút a zeneszerző, de a Wesendonck birtokot, így Mathilde-ot is elhagyta. Aztán 1871-ben a Wesendonck család is odébb állt, visszaköltöztek Németországba. Ezután a villák évtizedekig a Rieter család birtokában álltak. A múzeum körüli Rieterpark és maga a múzeum is a család után kapta a nevét. 1945-ben Zürich városa megvette a nem kicsi, 67.000 nm-es parkot a villákkal együtt. Pár évvel később a zürichiek úgy gondolták, hogy a Wesendonck villa helyszíne lehetne a városnak adományozott Baron Eduard von der Heydt gyűjteménynek. Így nyitotta meg a kapuit 1952-ben a Rietberg múzeum. Jó kis történet volt? :)

A kiálított anyagok a világ minden tájáról összegyűjtött műtárgyakból állnak. Az időszakos kiállítások részeként ősi rituális maszkokat lehetett megnézni. Egy másik időszakos tárlat az 1700-as években élt kínai festő, költő, kaligráfus Luo Ping munkásságát, életét mutatta be. A szintén időszakosan kiállított 16. századi indiai festmények tetszettek nekem a legjobban.

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Hétközben voltam még moziban is. A Coco avant Chanel című francia, elég felejthető filmet néztem meg, Audrey Tautou főszereplésével. A film azt mutatja be, hogy Chanel-ből, az elhagyott, szegény árva lányból hogyan lesz híres divatdiktátor. Legalábbbis én ezt vártam. Ehhez képest a film inkább egy unalmas szerelmi szál köré épül, ami gyakorlatilag egy szerelmi háromszög Gabriel -alias Chanel- egy brit fickó és a pasi gazdag felesége között. A feleség nem kapott szerepet, így csak a hős szerelmesek szenvedését láthatjuk. Nem tudom ez kinek teszi vonzová egy film főszereplőjét, de én azt a következtetést vontam le hogy Coco Chanel gyakorlatilag évekig szeretője volt egy olyan férfinek, aki csak annak pénze miatt vette el a feleségét. Nem tudom ez kinek teszi szimpatikussá egy film főhősét, de nekem nem volt az.

Szóval nem a legjobban elköltött 18 frankom volt.

Aztán egyik nap ellátogattam az állatkertbe. Na ez már egy igazán jól elköltött 22 frank volt! Az állatkert hatalmas területen fekszik, tele van mindenféle érdekes, jól elkerített állattal. Van egy jó nagy tropikárium, ahol néhány kicsi hűllő szabadon van. Ez a gyík is ott pihent egy fán és legyeket lakmározott:

From 2009-06 Svájc

From 2009-06 Svájc

Szombaton Luzern környékén kirándultunk.

From 2009-06 Svájc

Nagyon kalssz volt! Az idő tökéletes volt a túrázáshoz. Luzernből komppal mentünk át Bürgenstock-ba, innen siklóval felmentünk majdnem 900 méter magasra. Innen elsétáltunk Európa legmagasabb kültéri liftjéhez, ahol egy James Bond jelenetet is forgattak. Így érkeztünk fel az 1190 méter magas csúcsra. Innen sétáltunk le Ennetbürgen városkába. Kellemesen fárasztó napunk volt.

Ismét Svájcban

Péntek délután érkeztem Svájcba. Balázs akkor már kicsit több mint egy hete itt volt.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.

Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)

Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.

Örökbefogadás Madonna-módra

A média természetesen itt is tele van Michael Jackson hirtelen bekövetkezett halálának hírével. Rengeteg műsort sugároznak a pop királyának életéről.

Emellett komoly port kavart Madonna legújabb örökbefogadása. Erről láttam ma este egy érdekes műsort a Channel 4 nevű brit TV adón.

A műsor próbált fényt deríteni az adoptációval kapcsolatos részletekre.

Arról van szó, hogy Madonna örökbe szeretett volna fogadni egy 3 éves malawi kislányt, Mercy-t. Ez nem is túl meglepő, hiszen manapság egyre népszerűbb a sztárpárok körében a fejlődő világban élő gyerekek örökbefogadása.

A helyzetet az alábbiak bonyolítják: a kis Mercy árvaházban élt, viszont nem volt árva. Malawi-ban azok is árvaházba adják a gyereküket, akiknek átmenti megélhetési gondjaik vannak és később, ha képesek eltartani a gyereküket, kiveszik az árvaházból. Szóval a kislány anyukája meghalt a szülés után, de van apukája - igaz, a születése óta eltűnt a család életéből, de van! Mercy örökbefogadását azonban elsősorban nem az apuka, hanem a kislány nagymamája akadályozta meg. Azaz csak szerette volna!

Aztán Madonna az egyik alapítója a Raising Malawi szervezetnek, ami segít az országban a szegénység és a betegség felszámolásában. Ez komoly befolyással bír az ottani kormányra, valamint hatással volt az örökbefogadással kapcsolatban meghozott bírósági döntésre is. Hiszen a bíróság Madonnának ítélte Mercy-t.

A riportból az is kiderül, hogy a helyi lakosok saját tudtuk nélkül adományozták oda a földjeiket a Raising Malawi alapítványnak.

A dolgot tovább bonyolítja, hogy a segélyszervezet fő alapítója Philippe van den Bosshe, a Kabbalah vallás egyik magasrangú képviselője.

A kormány mindefelett szemet huny, hiszen az alapítvány olyan nyugati színvonalú árvaházakat tart fent a gyerekeknek (a lakosság több mint fele 14 év alatti), amit a kormány nem tudna önerőből finanszírozni. A cél, hogy minden nagyvárosban ilyen árvaházakat hozzanak létre. Szóval a hatóságok hallgatnak a felmerülő kétségekkel kapcsolatosan, cserébe egy új generáció első osztályú nevelését, iskoláztatását kapják. A nevelésbe természetesen a vallás, az új vallás, a Kabbalah terjesztése is komoly szerepet játszik.

Ahogy azt a riportban a kormány sajtószóvivője összegezte: Madonna és a Raising Malawi szervezet tevékenységét nem lehet összehasonlítani a 150 évvel ezelőtt érkezett misszionáriusok tevékenységével, hiszen a misszionáriusok a Bibliát a kezükben tartva, az igét hirdetve érkeztek ide. Ez igaz: ők elég egyértelműen kifejezték a szándékaikat, szemben a mostani karitatív tevékenységbe burkolozó vallás-terjesztőkkel.

Vajon jó üzlet egy új vallásnak behódolni és cserébe több millió gyermek életét megmenteni és jobbá tenni? A Kabbalah vezetőkenk biztosan...

Mindenesetre nekem nagyon úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát... hogy ebből mi sül ki, azt majd meglátjuk pár évtized múlva.

Na de hát ki vagyok én, hogy véleményt mondjak Madonnáról? Valamilyen szinten érthető, hogy az ilyen világhírű sztárok egója olyan nagy, hogy isteneket játszanak. Mi, kisemberek a saját szintünkön, ugyanígy naponta döntünk emberi sorsok felett. Csak hát ők a pénzük és hatalmuk miatt ezt nagyban teszik meg és így nagyobb figyelmet kapnak.

A harmadik gát

Még mindig nagyon jó az időjárás, úgyhogy ma is elmentünk sétálni.
Kivételesen nem a keleti hullámtörő gáthoz mentünk, hanem a középsőhöz. Már 13 hónapja lakunk itt, de eddig egyszer sem mentünk ki erre a gátra. Valahogy mindig kimaradt.

View Larger Map
Ez a gát védi meg a jachtokat a nagy tengeri hullámoktól, na meg a hatalmas komp által gerjesztettektől.

From Dun Laoghaire

Nem vittük magunkkal a fényképezőgépet, úgyhogy csak egy pár telefonnal készült képet szúrok be ide:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

...és az elengedhetetlen naplementés képek:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Séta a gáton

Nem akarom elszólni magamat, de az utóbbi napokban, sőt hetekben nagyon szép időnk volt. Ezért ha tehetjük, vacsora után kimegyünk a gáthoz séltálni. Friss levegő, szép kilátás, tengerpart és egy kis mozgás: nagyon kellemes kikapcsolódás.

Egyszer, amikor jöttünk hazafelé a gátról, néztük a kikötő parkolójában álló autókat. Balázs mondja: "Hopp ott egy Maserati!". Én nem láttam... Néztem, hogy melyik az?!... Mondta, hogy "Ez itt mellettünk!" Ja! Mondom tényleg, hirtelen Aston Martin-ra gondoltam. Azt mondja, "Nem, az ott az Aston Martin!" Tovább megyünk: itt egy Bentley, nem sokkal messzebb meg egy Maybach. Hát igen, a Mercedes, BMW, Audi, Porsche, Jaguar itt a környéken megszokott látvány és általában a parkoló is tömve van ilyenekkel, ezeken már meg sem lepődünk.

UPDATE: Tegnap is voltunk sétálni a gáton. Ezúttal egy Lotus-t láttunk:

From Dun Laoghaire

A hét meglepétesei: epertorta és zongora

Andróéktól és Szilvitől múltkor kaptunk ajándékba egy csoki-fondue készletet, amit ezennel fel is avattunk. Ennek alkalmából Eszter vett finom, friss epret és banánt. Ezeket mártogattuk az olvadt, tejszínnel higított és portói borral bolondított csokoládéba:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Annyi eper maradt még ezután is, hogy Eszter elhatározta, hogy meglep engem egy epertortával, mivel pont a napokban emlegettem nagynéném, Szilvi gyümölcstortáit, amik a kedvenceim közé tartoznak.
Ez lett az eredmény:

From Dun Laoghaire

Hát mit mondjak, nagyon finom volt! :) Rögtön két szeletet ettünk belőle fejenként.

Nem csak Eszter lepett meg engem. Én is megleptem őt egy előrehozott születésnapi ajándékozással. Egy négy hetes keresés-kutási projekt után kiválasztottam egy elektromos zongorát és meg is rendeltem. A házhozszállítást az iroda címére kértem, nehogy Eszter vegye át véletlenül :)
Ma elküldtem Esztert egyedül vásárolni a Tesco-ba, arra hivatkozva, hogy ügyeletes vagyok, így nem tudok vele menni. Eközben Ciaran kollégám az autójával elhozta a zongorát. Gyorsan összeszereltük, nem volt vele gond. Ikea-stílusú a szerkezet: 5 darabból áll az egész, amit 10 csavar tart össze. Egyedül egy csavarhúzó kell az összerakáshoz.
Bejött a meglepetés: Eszter majd' elájult! :) Miután magához tért, 3 órát zongorázott egyhuzamban. Nagyon tetszik neki! Én magam meg gyönyörködök a játékában. Mindketten jól jártunk :)

From Dun Laoghaire

Igen nehéz volt titokban tartani ezt a projektet, mivel mindent meg szoktunk beszélni, a nagyobb kiadásokat meg főleg. Ez ráadásul nem csak egy hangszer, de bútordarab is egyben, úgyhogy elég nagy rizikót vállaltam azzal, hogy Eszter nélkül választottam modellt és színt. Szerencsére elég hasonló az ízlésünk, úgyhogy nem lőttem mellé.

Akit érdekelnek a technikai részletek:

From Dun Laoghaire

ez egy Yamaha Clavinova CLP320-as modell. A felső kategória belépő modellje, súlyozott billentyűkkel és 128 hangos polifóniával. A hangját a csúcskategóriás Yamaha CFIIIS versenyzongorától örökölte.

Az epertortából már nincsen sok, de biztos vagyok benne, hogy ez a zongora évekig fog szolgálni minket.