Ismét Svájcban

Péntek délután érkeztem Svájcba. Balázs akkor már kicsit több mint egy hete itt volt.
Aznap este a városban voltunk mászkálni, jó volt ismét együtt lenni :). Hétvégén majdnem elmentünk Balázs kollégáival egy jó kis gyalogtúrára a hegyekbe, de a nagy meleg és a lehetséges eső azonban eltántorított minket ettől a programtól és inkább Zürichben maradtunk. Szombaton tekeregtünk a városban, vásároltunk pár dolgot. Este Balázs elvitt a "Rimini"-be. Ez egy nagyon jó kis kiülős hely a város szívében egy folyó partján. Olyan Zöldpardon jellegű, csak kicsit más a korosztály, inkább korunkbéliek voltak, mint tinik...
Sokat filóztunk, hogy a mai nap mit is csináljunk: felmehettünk volna az Ütliberg hegy tetején levő kilátóra, vagy a Niesen csúcsra stb. Végül egy pihentetőbb program mellett döntöttünk, amire Írországban garantáltan nincs esélyünk: elmentünk a Zürichi tóhoz strandolni :).
Én alapvetően nem nagyon szeretek vízparton sütkérezni, de most hihetetlenül jól esett.
A strand a szállástól 20 percnyi sétára van, 6 svájci frankba került egy napi jegy. Nagyon igényesen ki van alakítva egy terület a tóparton erre a célra.
Az igényességről néhány szó: van nagy csúszda, gyerekmedence, kis gyerek-homokozó, úszómester magas porondon, szépen karbantartott zöld fű, szép virágok, hordozható leszúrható hamutartók, napernyők, csúszás-gátlós lépcsők, ingyen osztogatott neonzöld úszósapkák ("hogy a motorcsónakosok meglássák az embert"), na meg olyan apróságok, mint kompresszor a matracok felfújásához, mérleg, öltözőszekrények, tussolók, stb. A legigényesebb strand, ahol eddig voltunk.

Két kajálda van a strand területén, egyiket - ami inkább büfé volt- ki is próbáltuk, de meg is bántuk... Nagyon ramaty hot-dog-ot kaptunk, még rosszabb sültkrumplival, de annyira éhesek voltunk, hogy nem hagytuk ott. Ekkor vált világossá, hogy miért hozott a legtöbb ember piknik-készletet magával.
A strandon voltak különböző "részlegek". Egy lépcső vezetett föl egy gangos részhez, ahová férfiaknak tilos a belépés és a hölgyek itt meztelenül süttethetik magukat. Ugyanilyen részleg van kialakítva férfiaknak is. Volt egy olyan rész is a parton, ahol csak férfi párok sütkéreztek. Ahol mi feküdtünk, ott szinte csak gyerekes családok voltak.
Ami érdekes volt, hogy az itteni népek elég lazán - szégyenérzet nélkül - öltözködtek át a parton, mindenféle "takarás" nélkül.
Balázs természetesen egész nap az árnyékban ült, ennek ellenére azért kapott ő is egy szint, ami inkább vörös, mint barna. Olyan, mint egy főtt rák :)
A strand mellett van egy kikötő, ahonnan hajóval pár perc alatt a városban lehet lenni. Ezek a hajók a tömegközlekedési hálózat részét képezik, ezért a sima "buszjegy" érvényes erre is.

Nagyon jó kis hétvégénk volt! Kivételesen nem utaztunk, nem túráztunk, viszont sokat pihentünk és barnultunk :)

Jövő héten Balázs melózni fog végig, én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egész biztosan nem lesz időm unatkozni. Jövő vasárnap megyünk majd vissza Dublinba.

Örökbefogadás Madonna-módra

A média természetesen itt is tele van Michael Jackson hirtelen bekövetkezett halálának hírével. Rengeteg műsort sugároznak a pop királyának életéről.

Emellett komoly port kavart Madonna legújabb örökbefogadása. Erről láttam ma este egy érdekes műsort a Channel 4 nevű brit TV adón.

A műsor próbált fényt deríteni az adoptációval kapcsolatos részletekre.

Arról van szó, hogy Madonna örökbe szeretett volna fogadni egy 3 éves malawi kislányt, Mercy-t. Ez nem is túl meglepő, hiszen manapság egyre népszerűbb a sztárpárok körében a fejlődő világban élő gyerekek örökbefogadása.

A helyzetet az alábbiak bonyolítják: a kis Mercy árvaházban élt, viszont nem volt árva. Malawi-ban azok is árvaházba adják a gyereküket, akiknek átmenti megélhetési gondjaik vannak és később, ha képesek eltartani a gyereküket, kiveszik az árvaházból. Szóval a kislány anyukája meghalt a szülés után, de van apukája - igaz, a születése óta eltűnt a család életéből, de van! Mercy örökbefogadását azonban elsősorban nem az apuka, hanem a kislány nagymamája akadályozta meg. Azaz csak szerette volna!

Aztán Madonna az egyik alapítója a Raising Malawi szervezetnek, ami segít az országban a szegénység és a betegség felszámolásában. Ez komoly befolyással bír az ottani kormányra, valamint hatással volt az örökbefogadással kapcsolatban meghozott bírósági döntésre is. Hiszen a bíróság Madonnának ítélte Mercy-t.

A riportból az is kiderül, hogy a helyi lakosok saját tudtuk nélkül adományozták oda a földjeiket a Raising Malawi alapítványnak.

A dolgot tovább bonyolítja, hogy a segélyszervezet fő alapítója Philippe van den Bosshe, a Kabbalah vallás egyik magasrangú képviselője.

A kormány mindefelett szemet huny, hiszen az alapítvány olyan nyugati színvonalú árvaházakat tart fent a gyerekeknek (a lakosság több mint fele 14 év alatti), amit a kormány nem tudna önerőből finanszírozni. A cél, hogy minden nagyvárosban ilyen árvaházakat hozzanak létre. Szóval a hatóságok hallgatnak a felmerülő kétségekkel kapcsolatosan, cserébe egy új generáció első osztályú nevelését, iskoláztatását kapják. A nevelésbe természetesen a vallás, az új vallás, a Kabbalah terjesztése is komoly szerepet játszik.

Ahogy azt a riportban a kormány sajtószóvivője összegezte: Madonna és a Raising Malawi szervezet tevékenységét nem lehet összehasonlítani a 150 évvel ezelőtt érkezett misszionáriusok tevékenységével, hiszen a misszionáriusok a Bibliát a kezükben tartva, az igét hirdetve érkeztek ide. Ez igaz: ők elég egyértelműen kifejezték a szándékaikat, szemben a mostani karitatív tevékenységbe burkolozó vallás-terjesztőkkel.

Vajon jó üzlet egy új vallásnak behódolni és cserébe több millió gyermek életét megmenteni és jobbá tenni? A Kabbalah vezetőkenk biztosan...

Mindenesetre nekem nagyon úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát... hogy ebből mi sül ki, azt majd meglátjuk pár évtized múlva.

Na de hát ki vagyok én, hogy véleményt mondjak Madonnáról? Valamilyen szinten érthető, hogy az ilyen világhírű sztárok egója olyan nagy, hogy isteneket játszanak. Mi, kisemberek a saját szintünkön, ugyanígy naponta döntünk emberi sorsok felett. Csak hát ők a pénzük és hatalmuk miatt ezt nagyban teszik meg és így nagyobb figyelmet kapnak.

A harmadik gát

Még mindig nagyon jó az időjárás, úgyhogy ma is elmentünk sétálni.
Kivételesen nem a keleti hullámtörő gáthoz mentünk, hanem a középsőhöz. Már 13 hónapja lakunk itt, de eddig egyszer sem mentünk ki erre a gátra. Valahogy mindig kimaradt.

View Larger Map
Ez a gát védi meg a jachtokat a nagy tengeri hullámoktól, na meg a hatalmas komp által gerjesztettektől.

From Dun Laoghaire

Nem vittük magunkkal a fényképezőgépet, úgyhogy csak egy pár telefonnal készült képet szúrok be ide:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

...és az elengedhetetlen naplementés képek:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Séta a gáton

Nem akarom elszólni magamat, de az utóbbi napokban, sőt hetekben nagyon szép időnk volt. Ezért ha tehetjük, vacsora után kimegyünk a gáthoz séltálni. Friss levegő, szép kilátás, tengerpart és egy kis mozgás: nagyon kellemes kikapcsolódás.

Egyszer, amikor jöttünk hazafelé a gátról, néztük a kikötő parkolójában álló autókat. Balázs mondja: "Hopp ott egy Maserati!". Én nem láttam... Néztem, hogy melyik az?!... Mondta, hogy "Ez itt mellettünk!" Ja! Mondom tényleg, hirtelen Aston Martin-ra gondoltam. Azt mondja, "Nem, az ott az Aston Martin!" Tovább megyünk: itt egy Bentley, nem sokkal messzebb meg egy Maybach. Hát igen, a Mercedes, BMW, Audi, Porsche, Jaguar itt a környéken megszokott látvány és általában a parkoló is tömve van ilyenekkel, ezeken már meg sem lepődünk.

UPDATE: Tegnap is voltunk sétálni a gáton. Ezúttal egy Lotus-t láttunk:

From Dun Laoghaire

A hét meglepétesei: epertorta és zongora

Andróéktól és Szilvitől múltkor kaptunk ajándékba egy csoki-fondue készletet, amit ezennel fel is avattunk. Ennek alkalmából Eszter vett finom, friss epret és banánt. Ezeket mártogattuk az olvadt, tejszínnel higított és portói borral bolondított csokoládéba:

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

Annyi eper maradt még ezután is, hogy Eszter elhatározta, hogy meglep engem egy epertortával, mivel pont a napokban emlegettem nagynéném, Szilvi gyümölcstortáit, amik a kedvenceim közé tartoznak.
Ez lett az eredmény:

From Dun Laoghaire

Hát mit mondjak, nagyon finom volt! :) Rögtön két szeletet ettünk belőle fejenként.

Nem csak Eszter lepett meg engem. Én is megleptem őt egy előrehozott születésnapi ajándékozással. Egy négy hetes keresés-kutási projekt után kiválasztottam egy elektromos zongorát és meg is rendeltem. A házhozszállítást az iroda címére kértem, nehogy Eszter vegye át véletlenül :)
Ma elküldtem Esztert egyedül vásárolni a Tesco-ba, arra hivatkozva, hogy ügyeletes vagyok, így nem tudok vele menni. Eközben Ciaran kollégám az autójával elhozta a zongorát. Gyorsan összeszereltük, nem volt vele gond. Ikea-stílusú a szerkezet: 5 darabból áll az egész, amit 10 csavar tart össze. Egyedül egy csavarhúzó kell az összerakáshoz.
Bejött a meglepetés: Eszter majd' elájult! :) Miután magához tért, 3 órát zongorázott egyhuzamban. Nagyon tetszik neki! Én magam meg gyönyörködök a játékában. Mindketten jól jártunk :)

From Dun Laoghaire

Igen nehéz volt titokban tartani ezt a projektet, mivel mindent meg szoktunk beszélni, a nagyobb kiadásokat meg főleg. Ez ráadásul nem csak egy hangszer, de bútordarab is egyben, úgyhogy elég nagy rizikót vállaltam azzal, hogy Eszter nélkül választottam modellt és színt. Szerencsére elég hasonló az ízlésünk, úgyhogy nem lőttem mellé.

Akit érdekelnek a technikai részletek:

From Dun Laoghaire

ez egy Yamaha Clavinova CLP320-as modell. A felső kategória belépő modellje, súlyozott billentyűkkel és 128 hangos polifóniával. A hangját a csúcskategóriás Yamaha CFIIIS versenyzongorától örökölte.

Az epertortából már nincsen sok, de biztos vagyok benne, hogy ez a zongora évekig fog szolgálni minket.

Nyelvvizsga-eredmény

Megvan az eredmény! Bár még csak a netre tették ki és az nem hivatalos, de sikerült! :)
Azt írták, hogy 90% lett az írásbeli és a szóbeli is... Ami meglepett, mert az írásbelin a hallás utáni szövegértéssel voltak ám gondjaim és ahhoz képest meglepően magas pontot értem el... Remélem nem keverték össze a vizsgaeredményemet valaki máséval! :)

Meglett a sok tanulás gyümölcse! Ennek nagyon örülök.

Már egy ideje megint nagy erővel keresek munkát. Ha rövid időn belül nem találok valamit, fennáll a veszélye, hogy bedilizek itthon...

Egyébként az elmúlt napokban nagyon szép idő volt nálunk! Ma is gyönyörűen süt a nap. Balázs meg is jegyezte a múltkor, hogy fals képet kapnak Írországról azok, akik csak a képeinket látják, mert mindig csak a szép "napsütés, kék ég, zöld fű" fotókat publikáljuk :)

Még néhány gondolat Észak-Írországról

Szeretnék még néhány gondolatot a lentiekhez fűzni.

A Giant's Causeway, azaz az "Óriás átkelője" egy vulkanikus képződmény, ami 60 millió évvel ezelőtt alakult ki. A vulkanikus aktivitás hatására olvadt kőzet hatolt át a korábbi mészkőfelszín repedésein, hatalmas lávamezőket hozva létre. A kiömlő láva lassan hűlt le, összezsugorodott, a felszínen repedések keletkeztek, amik lehatoltak a mélyebb rétegekbe. Így nyerték el a bazaltoszlopok a mai szögletes formájukat. Ezek a szabályos kőzetek, megőrizve formájukat, a talaj mélyebb rétegeibe süllyedtek, de pár millió év eróziójának köszönhetően ismét a felszínre kerültek és most gyönyörködhetünk bennük.

A Giant's Causeway a világörökség része.

A legenda szerint egy ír óriás helyezte ide ezeket a köveket, amikből egy átjárót épített a tengeren, hogy átsétálhasson az ellenségéhez, a skót óriáshoz. Amikor elkészült az átjáróval, azonnal ki is próbálta azt. Ahogy átért Skóciába, messziről megpillantotta a skót óriást, aki sokkal nagyobb volt nála. Ettől nagyon megijedt és hazáig rohant, de a skót óriás már a nyomában volt. Az ír óriás találékony felesége gyorsan pólyába csavarta férjét és kisbabának álcázta. Mikor a skót megérkezett, a feleség beinvitálta a lakásba, mondván, hogy a férje elment vadászni és nemsokára hazaér. Mutatta neki, hogy a gyermeküket épp most tette ágyba. Mikor a skót meglátta, hogy mekkora az ír óriás fia, nagyon megijedt: ha ekkora gyerek, mekkora lehet az apja! Inába szállt a bátorsága és hazáig futott, feltépve maga után az átjárót, hogy nehogy utána mehessen az ír óriás.
Hát ezzel és hasonló történetekkel magyarázták a túlságosan is szabályos bazaltoszlopok létezését az ír és a skót partokon.

Többen érdeklődtek, hogy miben különbözik az északi rész a délitől. Valójában nem sokban. Az a rész, ahol most jártunk, különösen szép volt, de itt délen is találni nagyon sok szép tájat.

Az első különbség, ami szembe tűnik, hogy a határt átlépve már nincs semmi kiírva ír nyelven. Határátkelő gyakorlatilag amúgy nincs. Még egy tábla sem jelzi, hogy átléptük a határt. Apró különbség, hogy kilométer/óra helyett mérföld/órában vannak a sebességkorlátozások.
Délen minden táblán angolul és írül is kiírnak mindent. Feltüntetik írül a városok nevét, a HÉV megállókat, a közterületeken kitett táblákon a figyelmeztető/tájékoztató szövegeket, stb. Északon minden csak angol nyelven szerepel.
További különbség a fizetőeszköz. Míg délen euróval fizetünk, északon a most kicsit értékét vesztett angol fontot használják.

Az emberek ugyanolyan közvetlenek, érdeklődőek. Ugyanúgy jellemző a családokra a sok gyerek és úgyanúgy szeretik az alkoholt, mint itt délen.

Írország történelme is tele van tragédiákkal. Egy nemzet szakadt annak idején két részre. Az északiak között sokan a mai napig nem békültek ki az Egyesült Királysághoz való csatlakozással. Közülük sokan hangoztatják ezt a nézetüket: ki úgy, hogy felvonuláson vesz részt, ki úgy, hogy ott állomásozó brit katonákat lő agyon... Az IRA nem szűnt meg teljesen, de már egyáltalán nem olyan aktív, mint régen. 1999 óta inkább a szavaké és nem a fegyvereké a főszerep.

Sokan csodálkoznak, hogy az írek "hagyták", hogy a britek úgy eluralkodjanak rajtuk, hogy mára a lakosság elenyésző része beszéli csak az ír nyelvet. Szerintem nálunk is hansonló folyamat játszódott volna le, ha a Habsburgok maradnak több száz éven keresztül. Ki tudja, lehet, hogy nálunk is csak egy-két tiszántúli faluban beszélnének csak magyarul.