Az első, amiről mesélni szeretnék nektek, az angol nyelv tanulása.
Sokan kérdezik tőlünk, hogy beszélünk-e Nórihoz angolul. Nem. Mégpedig azért, mert nem szeretnénk ha a mi akcentusunkat, vagy esetleg pontatlan, hibás angolunkat tanulná meg. Az oviban vagy suliban bőven lesz ideje megtanulnia az angolt. Kivételt akkor szoktunk tenni, ha olyannal beszélgetünk, aki nem beszél magyarul. Játszótereken, vagy vendégségben, de a boltban is angolul szólunk hozzá, ha azt akarjuk, hogy más is értse miről is van szó.
Viszont Ella, az ír babysitterünk, mindig angolul beszél Nórihoz. Épp a múltkor gondolkodtam, hogy már egy éve jár hozzánk Ella. Az elmúlt hónapokban heti egy alkalommal jött.
Nóri eddig néhány angol szón kívül (catch, stuck, tiny, dough...) nem mondott semmit angolul. Ám múlt héten több kifejezést is elkezdett használni. Ezeket mindig jó kontextusban és teljesen érthetően, illetve igazi ír akcentussal mondja :)
Ezeket mondja néha angolul:
"What happened?"
"Where has it gone?" (pl. amikor a labda begurul az ágy alá)
"That's ok!"
"Are you ok?"
"I can see you!" (bújócska közben)
"What's that?"
"What's wrong?"
Ezek mellett tud már 10-ig számolni angolul. És ezeket a szavakat/kifejezéseket is használja "sorry", "please", "come on", "ball", "baby". Az szintén nagyon biztató, hogy már Ella is tud neki mesélni hosszabb történeteket is. Ugyanis eddig a mesék, mondókák angolul nem kötötték le hosszabb időre.
A Claphandies-en tanult mondókák, énekeknek is tudja néhány sorát.
Magyarul is jól fejlődik a beszéde. Szinte folyékonyan beszél. Tényleg mindent mond. Szépen ejti a "cs", "ty", "ny", "sz" betűket is. Igazából csak az "r"-rel vannak néha gondok. Ezt többnyire még "l"-nek ejti.
Rengeteg mondókát, verset, dalt tud már fejből. Tényleg megszámolni sem tudom, mert néha elkezd énekelni valamit és csak nézek, hogy jé, hát már ezt is tudja. Sőt, ma egy mesét (amit mindig szóról szóra szoktam felolvasni -merthogy többnyire nem így van, pl. a Bogyó és Babóca meséket fejből mondom és mindig kicsit változtatok a szövegen) elkezdett szóról szóra visszamondani és az elejét tökéletesen el is mesélte.
Tótfalusi István Soroló című verse - ami a már sokat említett Hóc, hóc katona című könyvben van - is nagy kedvenc. Ezt így szoktuk modani:
Teljesen véletlenül fedeztük fel, hogy már ezt a verset is tudja és azóta így szoktuk mondani :) Azért azt érdemes megfigyelni, hogy Nóri fejből mondja és kétszer téveszt, én olvasom és négyszer tévesztek... :)
Nóri nagyon szeret olvasni. Sokszor már egyedül is leül és lapozgatja, mondja a meséket, mondókákat. A képes meséknél pontosan tudja a történeteket. Van két Kerekítős kiskönyvünk. Ezekből is tudja, hogy melyik oldalhoz melyik mondóka/dal tartozik és ezeket is szokta egyedül mondogatni.
Sokszor az ismert mesékből vesz dolgokat és kitalál történeteket játék közben (így játszik pl. a babákkal, vonatokkal, építőkockákkal).
Nóri kiságyára vettünk néhány színes, mókás betűt. Ezeket egész pici kora óta szereti nézegetni. Nemrég kérdezte tőlem, hogy ezek mik. Mondtam, hogy betűk és elmondtam, hogy melyik milyen betű (N - Nóri betű, Ó - óra betű, R - répa betű, I - ibolya betű, K - karfiol betű, A - Apa betű). Nos azóta ezeket a betűket már felismeri más szövegkörnyezetben is. Ezeken kívül ismeri az "E" (mint Eszter betű :), B - Boribon és M - Mikulás betűket is.
A versek, mondókák, mesék és betűk mellett természetesen a dalok is nagy kedvencek. Viszont úgy látom, hogy az ének- és tánctehetségét is az apukájától örökölte... :)
Egy kedves Weöres Sándor versike dalolva:
Mostanában sokat hallgatunk Halász Juditot. Nóri imádja a dalait. De természetesen a népdalokat, sőt táncdalokat és régi pesti nótákat is szoktuk együtt énekelni. A repertoár kezd elég széles lenni: a "Már mi nálunk babám"-tól kezdve, Szécsi Pál "Csak egy tánc volt" című számán át, a "János legyen, fenn a János hegyen" című nótáig minden megy nálunk :)
És akkor a sok nyelvi dolog után jöjjön valami egészes más! A bili-kérdés! Az utóbbi időben elkezdte Norcit érdekelni a bili. Persze csak mértékkel! Hónapokkal ezelőtt kiszúrt egy rózsaszín bilit a boltban, amire ott akkor rá is ült és mondta, hogy "bele kell kakilni". Na gondoltam, ez könnyű dolog lesz. Megvettük a bilit, de azóta se használta. Néha ráült, vagy ráültette a babáját, de igazából nem érdekelte a dolog.
Múlt héten vettem neki egy bilis könyvet. Ezt a könyvet szintén Ő választotta és már a boltban nagyon tetszett neki. Azóta is minden nap előveszi és már egyedül is meséli, hogy mi történik benne. De ez sem hozta meg a kedvét a bilizéshez.
Bár elméletben már megy neki a dolog, mert ha pisilni/kakilni kell gyakran szól előtte és rá is ül a bilire, de persze a pelust nem lehet róla levenni. Nem is erőltetem. Várom a csodát, hogy egyszer csak majd szól, hogy már nem kéri a pelenkát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése