Andriska fél évesen

Andriska októberben volt fél éves. Már Nórival is mindig hajtogattam, hogy biza milyen gyorsan repül az idő. Na de most! Mintha gyorsított felvételen pörögnének a napok, a hetek. Tényleg nem tudom elhinni, hogy már 6 hónapja, hogy megszületett a mi csodás kisfiunk.

Hurrá nyaralunk! Ezúttal két gyerekkel, Horvátországban!

Augusztus végén 12 napot töltöttünk Horvátországban. Nem sokat gondolkodtunk idén az úticélunkon. Az alapötletünk az volt, hogy megkérjük anyuékat, jöjjenek velünk. Ennek két oka volt: egyrészt kb. 20 év kihagyás után szerettem volna ha anyuék elmennek nyaralni, másrészt gondoltam jól jöhet nekünk a segítség a két gyerkőc mellé. Szóval kellemest a hasznossal összekötöttük és megfűztük anyuékat, hogy jöjjenek velünk. Közben sikerült még beszervezni Kingut és Nándit is.

Hétvégi kirándulások: Glendalough és Howth

Egész nyáron terveztük, hogy ellátogatunk Glendalough-ba. Mióta Írországban élünk, csak egyszer voltunk itt túrázni és annak is már négy éve. Nem is értem miért hanyagoltuk ezt a gyönyörű helyet ilyen sokáig. De egyik glehétvégén gyönyörű időnk volt. Igazi vénasszonyok nyara és szombat reggel összepakoltunk és Andriska délelőtti alvása után elindultunk.

Bon Appétit!

Múlt pénteken ünnepeltük az ötödik házzassági évfordulónkat.
Már hetekkel előtte gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, de a szervezkedést persze nem kezdtük el és feledésbe is merült a dolog. Majd megláttam a neten egy cikket az írországi Michelin csillagos éttermekről és poénból elküldtem Balázsnak, hogy ilyen helyre elvihetne az évforduló alkalmából. Hát ő nem vette poénra.

Az elfogult anyai szív

Tudom... tudom... az elfogultság beszél belőlem, de szerintem annyira gyönyörű, hogy nem tudok vele betelni. Pedig higgyetek nekem, egész nap rajtam csüng. Folyamatosan kapom a széles mosolyokat, a sármos, csábító kacajokat. Az a kedvencem, amikor úgy vigyorog, hogy közben a bal szemöldökét felhúzza. Hát kész vagyok tőle!

Itt van az ősz, itt van újra...

... és én újraélem a gyerekkoromat: keser-édes volt mindig a nyár vége. Hiszen ez a korlátlan szabadság végét jelentette, viszont az iskolakezdést néhány nagyon jó barátom miatt mindig vártam. Az ő viszontlátásuk enyhítette az ezzel járó nyűgeimet.

Most is keser-édes az ősz. Nóri elkedzte az ovit, ami nekem idén határozottabban nehezebben ment, mint neki. Annyira hiányzott főleg az első hetekben a csacsogása, a matatása, a kis tappancsok dobogása. Nagyon-nagyon hiányoltam őt. Persze van ennek előnye is, hiszen így több időm jut Andriskára, magamra és a lakásra is. Kezdünk egész emberien kinézni és kezdem utolérni magamat is itthoni teendőkkel.

Ír útlevél meghosszabbítása

A leglátogatotabb blogbejegyzésünk az ír állampolgársággal kapcsolatos. Egész pontosan ez, ahol részletesen elmeséltem, hogy hogyan és miért igényeltük meg Nórinak az ír útlevelet. Nagy volt akkor az öröm, ugyanis a magyar útlevél elintézése az ír születési anyakönyvi kivonat honosítattása miatt hónapokba telt volna. Mi pedig hamarabb szerettünk volna utazni. Megigényeltük az ír útlevelet és gyorsított eljárással 10 nap alatt kézhez is kaptuk.

Nos a történet itt nem ér véget.