Már hetekkel előtte gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, de a szervezkedést persze nem kezdtük el és feledésbe is merült a dolog. Majd megláttam a neten egy cikket az írországi Michelin csillagos éttermekről és poénból elküldtem Balázsnak, hogy ilyen helyre elvihetne az évforduló alkalmából. Hát ő nem vette poénra.
Megnézte pár étteremnek az on-line foglalási oldalát és az egyiknél kiválasztotta a szombat estét. Mivel az ilyen éttermekben hónapokkal előre le kell foglalni a helyet, jól meg is lepődött, hogy szombat estére épp volt szabad helyük. Le is foglalta az asztalt és szólt, hogy szerezzek babysittert. Ez volt péntek délután. Nem volt sok reményem, hogy találok valakit ilyen rövid idő alatt, de gondoltam megpróbálom. Szóltam Petrának, aki még Andris születése előtt átjött pár alkalommal Nórira vigyázni. Ha Andris korábban érkezett volna, akkor ő vigyázott volna Nórira. Szerencsére szabad volt a szombat estéje, így megbeszéltük, hogy fél 6 körül átjön és mi 6-kor indulunk az étterembe.
Sikerült is elindulnunk időben. Malahide-ba mentünk, a Bon Appétit étterembe. Volt bennem egy kis félsz (na jó, nem kicsi...), hogy Andriska hogy bírja majd nélkülünk. Illetve, hogy elfogadja-e a tápszert este, de bíztam Petrában, hogy megoldja majd valahogy.
Kicsit késve érkeztünk, de egyáltalán nem volt gond. Az asztalunkhoz kisértek, majd hoztak nekem egy kis puffot. Néztem, mint borjú az új kapura, hogy ez most mire is való... Imádkozó sámli? Vagy ideültetnek ha nem eszem szépen? De aztán felvilágosítottak, hogy a retikülömet tehetem rá :) Nagyon vicces volt, hogy minden nő mellett ott volt a kissámli és rajta egy női táska.
Miután túltettem magamat az imádkozó sámlin, hozták az étlapot. Az étlapon három fajta menü szerepel. A sima menü 3 fogásból áll (előétel, főétel, desszert) és minden kategóriában van 4-5 opció, ami szabadon választható. Aztán van az ún. "chef ajánlása", ami 7 fogásból áll és meglepetés, hogy miket tartalmaz. Valamint van a "kostoló", ami 8 fogásos. Mi a két utóbbi között vaciláltunk. Gondoltuk, hogy majd egyikünk rendeli az egyiket, másik a másikat. De a pincér mondta, hogy egy asztalnál ugyanazt kell rendelni (gondolom az időzítés miatt). Megkérdeztük, hogy ő melyiket ajánlja és mondta, hogy ha először járunk náluk, akkor mindenképp a "chef's surprise"-t ajánlja. Szóval azt kértük és persze nem bántuk meg.
"Amuse bouche" (azaz elő-előétel) volt az első fogás. Tonhal, fenyőmagmártással, avokádókrémmel és füstölt sóval. Csak szuperlatívuszokban lehet erről mesélni. Az ízkombináció, a kivitelezés és persze a tálalás is nagyon el volt találva.
Ezt az első előétel követte, ami egy borjúhúsból készült felvágott volt, kétfajta mártással, rucola salátával és pirított kapribogyókkal. Ez utóbbi zseniális volt! Ismét nagyon finom volt. Közben kaptunk házi kenyeret is.
A második előétel sült hal volt snidlinges krumplipürével. Én egy picit visszavettem volna a só adagot ezen az ételen, de egyébként ez is tökéletes volt. A hal külseje ropogósra volt sütve, de belül nem sült túl... áh isteni volt!
Ezt egy kis intermezzo követte: egy kis adag jégkását kaptunk. Nem túl édes, nem túl jellegtelen, de nem is túl tolakodó. Az állaga nagyon tetszett: teljesen sima, krémes, lágy, pont ahogy szeretem.
Ezután jött a főfogás, a bárányborda. De még milyen bárányt...! Kakukkfüves pácban volt érlelve és rózsaszínre sütötték. Vajpuha volt, ropogós külsővel. Annyira puha volt, hogy kenőkéssel vágtuk. A köret mellé főtt répa volt és répapüré, valamint egy fokhagymás mártás is volt hozzá. Életem legfinomabb báránya volt!
Az első desszert egy kókuszos passiógyümölcsös krém volt. Ismét csak áradozni tudok róla.
A második desszert pedig pannacotta volt, gyümölcsös zselével és honeycomb darabokkal. Talán ez volt a leggyengébb pontja a vacsorának. Na nem azt mondom, ez is finom volt, de a többi színvonalához képest kicsit gyengébb volt, amit igazán sajnáltam, hiszen nagy desszert rajongó vagyok.
A vacsorához kértünk még egy-egy pohár fehér bort is, ami jó kisérőnek bizonyult.
Majdnem három órás volt a vacsoránk. Egyáltalán nem unatkoztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Végre kicsit kettesben lehettünk és csak egymásra figyelhettünk. Közben Petrától kaptam SMS-eket, hogy mi a helyzet otthon. Andris nem fogadta el a tápszert és volt némi sírás, ami miatt persze Nóri is sírt. Szóval nem volt eseménytelen az este idehaza, de Petra ügyesen megoldotta a helyzetet. Mire mi hazaértünk mindkét gyerek mélyen aludt.
Nagyon ránkfért már egy kis kikapcsolódás. És valóban egy élmény volt itt vacsorázni. Nemcsak az ételek színvonala, kivitelezése, prezentálása volt hibátlan, de maga a légkör is nagyon tetszett. Nem volt egyáltalán sznob, de mégis egyedi. Nem volt túl elegáns, mégis ünnepi. Igazán méltó módja volt az évfordulónk megünneplésének.
Remélem rendszeresek lesznek az ilyen kimozdulós estéink kettesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése