Hurrá nyaralunk! Ezúttal két gyerekkel, Horvátországban!

Augusztus végén 12 napot töltöttünk Horvátországban. Nem sokat gondolkodtunk idén az úticélunkon. Az alapötletünk az volt, hogy megkérjük anyuékat, jöjjenek velünk. Ennek két oka volt: egyrészt kb. 20 év kihagyás után szerettem volna ha anyuék elmennek nyaralni, másrészt gondoltam jól jöhet nekünk a segítség a két gyerkőc mellé. Szóval kellemest a hasznossal összekötöttük és megfűztük anyuékat, hogy jöjjenek velünk. Közben sikerült még beszervezni Kingut és Nándit is.


A repülőnk Pula-ban szállt le. A szállásunk Pula-tól délre, Medulinban volt. Mi kedd délelőtt érkezütnk. Ennek nagy előnye volt, hogy az egész délután előttünk állt, a hátránya pedig a korai ébredés volt. Fél 4-kor kellett volna kelnünk. Balázsnak sikerült ezt a nem csekély kihívást teljesíteni, de én még 4-kor is csak nagy puffogások közepette tudtam kikászálódni az ágyból. Arról már nem is beszélek, hogy Nóri simán kipattant az ágyból, annyira izgatott volt, hogy utazunk. Andriska pedig annyira felébredt, hogy még a taxiban sem aludt el... sőt a reptéren sem... sőt a repülőn is félórát nézelődött még. Mindezt tök vidáman, mindenféle nyűgösködés nélkül. Én bezzeg...!

Ja igen, ott tartottam, hogy korai kelés. Még azt elmesélem, hogy cseppet meglepett, hogy bár csak eggyel növekedett a létszámunk. Egy pici apró babácskával. Ez mégis nagyban megdobta a becsomagolt cuccaink mennyiségét. De ügyesen szelektáltunk, priorizáltunk és végül befértünk a szokásos két bőröndbe. A másik, hogy sokkal több idő volt a cuccokat kicipelni a taxiállomáshoz (ami amúgy 200 méterre van a lakás bejáratától). És a taxis igencsak megküzdött, a pakolással. Éppen hogy befértünk a kocsiba. Emiatt 20 perc csúszással indultunk neki az útnak. Nem volt ebből gond, de minden percünk be volt osztva a reptéren: becsekkolás után, azonnal mentünk a biztonsági sorba, onnan rögtön a kapuhoz és már szálltunk is be a gépbe. Általában ilyenkor a reptéren szoktunk reggelizni, most nemhogy kajálni nem volt időnk, de még a mosdóba sem tudtam elmenni. Na de mindegy: teli hólyaggal, ellenben két nyugodt gyerekkel szálltunk fel a repülőre. A repülés simán ment, rajtam kívül a család minden tagja élvezte a fel- és leszállást és az utazást is.
A Pula-ba való érkezés után átvettük a reptéren a bérelt autónkat (Balázs okosan és előrelátóan egy kombit kért, amit maximálisan ki is használtunk). Ezután mentünk a szállásra. Egy szép kétszobás lakást béreltünk Medulin közepén. A homokos tengerpart 10 perc (gyerekekkel inkább 20 perc) sétára volt tőlünk. Medulin egy kis falu, igazából a strandja a lényeg: hosszú homokos tengerpart, ami igencsak népszerű a kisgyerekes családok körében. Még így a szezon végéhez közeledve is tömve volt a strand. A strand felé volt egy kicsi játszótér is, ahol mindig megálltunk és Nóri kirohangálhatta magát.

A következő napokban a lusta reggelek után a strand volt a fő programunk. Ebédre hazamentünk, pihentünk, majd délután sétáltunk a környéken. Este pedig a promenádra mentünk el. Medulin strandja egy kicsi félsziget-szerű földnyelven áll, az egyik oldalán a strand a másikon a promenád (tele boltokkal, éttermekkel, bárokkal).

Péntek délelőtt elsétáltunk egy parkba, egy közeli félszigetre.

Nagyon meleg volt. Nórinak megigértük, hogy majd fagyizunk, úgyhogy hazafelé beültünk egy fagyizóba.

Szombaton délután érkeztek anyuék és Kingáék. Kiderült, hogy a szállásuk lefoglalásakor nem voltunk elég figyelmesek és nem Medulinba, hanem Medulintól pár kilométerre lévő faluba, Liznjan-ban foglaltunk nekik szállást. Eléggé fel is dühített a dolog, mert a térkép alapján Medulin központjában, tőlünk 500 méterre kellett volna, hogy legyenek. Így pedig csak autóval tudtunk elmenni egymáshoz. Viszont minden rosszban van valami jó: Liznjan strandját is felfedeztük. Eszünkbe se jutott volna ide elnézni, ha a szállásuk nem ott lett volna. Ez egy kavicsos tengerpart volt. Sokkal kevesebben voltak, szép nagy fák voltak a parton, amik árnyékot biztosítottak. A víz is tisztább volt.

Az ezt követő napokban ide jártunk ki. Sokat fürödtünk, palacsintáztunk, dumáltunk. Nagyon jó volt! Anyuéknál ebédeltünk, a gyerkőcök ebéd után elaludtak. Este pedig sétálgattunk a Medulin-i promenádon.

Hétfőn elautóztunk Pula-ba. Elmentünk megnézni az Amfiteátrumot. Nem volt egyszerű a két kocsi parkolását megoldani. Midenkinek javaslom, aki a főszezon alatt szeretne autóval Pula-ba látogatni, hogy mindenképp korán reggel menjenek.

A fárasztó délelőtti program után egy kis falu éttermébe ültünk be, délután pedig ismét strandoltunk.

Volt néhány kevésbé napos délelőttünk is, ilyenkor anyuék szállásán voltunk és sokat dumáltunk.

Anyuék péntek reggel már indultak is vissza Magyarországra. Mi aznap még elmentünk egy hajóútra, ami nagyon jól sikerült. Balázs ötlete volt a hajózás. Én tartottam tőle, de feleslegesek voltak az aggodalmaim.
Sok hajó indul Medulin kikötőjéből. Vannak, amik több órás hajóútra is elvisznek a környéken és vannak vizitaxik, akik csak egy-egy szigetre visznek, illetve hoznak is vissza. Ez utóbbi nagyon praktikus ha valaki fel szeretné fedezni a környéken lévő szigetek strandjait. Mi egy hosszabb hajózást választottunk. Némi gondolkodás után rájuk esett a választásunk. Naponta két járatot indítanak. Az első turnus reggel 9-kor indul Medulinból és délután 2-re ér vissza. A második délben indul és 5-re érkezik vissza. Mi ez utóbbit választottuk. Már 11-re odamentünk a kikötőhöz és nagyon jól tettük. A jegyvásárlás után fel is mehettünk a hajóra és kiválaszthattuk a helyünket. A babakocsit is fel lehetett vinni a fedélzetre. Mivel rekkenő hőség volt, jól jött a hajón az árnyék. Nórinak nagyon tetszett a fedélzet. Nórika megtízóraizott, háromnegyed 12-kor már meg is telt a hajó és indultunk.

Egy órás hajózás után megálltunk és be lehetett menni a tengerbe, akinek kedve volt beúszhatott egy barlangba. Mi a gyerekek miatt maradtunk a hajón, de rajtunk kívül csak egy másik család és az idősebb utasok maradtak. Akik beugrottak a vízbe, felvették a búvárszemüvegüket és lemerültek. Biztos meseszép lehetett, mert szabadszemmel a felszínről is lehetett látni nagy halakat. Kristálytiszta volt a víz. 20 percet voltunk itt.

Miután mindenki visszajött, továbbhajóztunk. Megnéztünk a "Fehér világítótornyot", ami az Osztrák-Magyar monarchia legdélebbi pontja volt, most pedig Isztria legdélebbi pontja.

Aztán felszolgálták az ebédet. Lehetett választani halat, vagy húst. Mi mindkettőből kértünk egy-egy adagot. Ahhoz képest, hogy a hajón készítették el a kajákat, nagyon finomak voltak. Egy szép nagy halat grilleztek meg. A húsos fogás pedig sült csirkemell és marha húspogácsa volt. A köretet nem vitték túlzásba: kenyér volt és savanyú kápszta. De tényleg tök fincsi volt.

Ebéd után megálltunk egy kis szigeten 2 órára strandolni. Ez egy kavicsos tengerpart volt. Nóri imádta.

Kettesben pancsoltunk, amíg a fiúk a szárazföldön -mondanám, hogy hűsöltek, de nem nagyon volt árnyék, így inkább csak aszalódtak... Na jó, Andrisnak csinált egy kis árnyékot Balázs.
A fürdés után Nóri már nagyon nyűgös volt. Nem is csoda, hiszen elmaradt a délutáni alvása. Összeszedtük magunkat és visszamentünk a hajóra. Fél 5-kor indultunk vissza Medulinba. Andriska szopizott és el is aludt a babakocsiban. Nórit pedig az ölembe vettem és ő is elaludt. Arra sem ébredt fel, hogy megérkeztünk és hogy leszálltunk a hajóról. Sőt, még arra sem, hogy átadtam Balázsnak, mert azért a 13 kg-ot cipelni nem könnyű.
Mivel mindkét csemete mélyen aludt, beültünk a promenádon az egyik bárba és amíg a gyerkőcök pihentek, mi is hűsöltünk és koktéloztunk egyet (persze csak alkoholmentesen).

Nóri egy órával később vidáman ébredt és a saját lábán hazajött :) Este még beültünk egy tintahal (a kedvencem) vacsorára, de sétálni már nem volt erőnk.

Másnap összepakoltunk. Délután 2-kor kellett elhagyni a szállásunkat. Mivel a repülőnk csak késő este, fél 9-kor indult vissza Dublinba, elmentünk még a kedvenc kis strandunkra, Liznjan-ba. Nórival még pancsoltunk egy jó nagyot. Uzsonna után pedig Nóri bealudt az ölemben. Letettem az árnyékba mindkét babámat és Balázzsal élveztük a nyugit: két alvó gyerek, lágy szellő, gyönyörű Adria, nutellás palacsinta, mi kell még?! :)

6-kor indultunk a reptérre leadni a kocsit. Repülés előtt még mindenki átöltözött és indultunk a gép fedélzetére. A felszállásnál ezúttal Andriska sírt :( nem is keveset. Nem tudom, hogy vajon a fáradtság miatt, vagy a füle fájhatott (vagy mindkettő). De 5 perc keserves sírás után aludt el nagy nehezen az ölemben és fel sem ébredt egész úton. Nóri meg úgy pörgött, hogy egy percet sem aludt. Hazafelé a buszon az utolsó 10 percben elaludt és persze muszáj volt felébreszteni, hogy hazakászálódjunk. Hát mit mondjak, nem örült az ébresztésnek. Hazaérve azonnal ágyba is dugtuk mindkét gyereket és aludtak, mint a kisangyal.

Isztria gyönyörű tájakban, csodás, változatos tengerpartokban bővelkedik. A kis szigetek varázslatosak a környéken. Az árak körülbelül megegyeznek a magyarországi árakkal, sokszor olcsóbb is. Nekünk Dublinból érkezve pedig olcsóbb volt minden. Rengeteg a turista, jellemzően a szomszédos Olaszországból és Németországból jönnek, de hallottunk angol, francia és persze magyar szót is.
Annak ellenére, hogy a vidéknek a fő bevételforrása a turizmus, meglepődve tapasztoltuk, hogy mennyire nem jellemző a vendéglátásban a profizmus.
Az hagyján, hogy az utcákon nem tapasztaltunk különösebb kedvességet az emberek részéről - külön kiemelném, hogy nemzetiségtől függetlenül tényleg nagyon ritka volt a járókelők részéről a figyelmesség, kedvesség -, de ahol fizető vendégek voltunk, ott sem voltak valami szívélyesek (egy hely kivételével, ami muszáj kiemelnem, mert ott nagyon profi volt a kiszolgálás). A profizmus pedig igazán messze áll az általunk megtapasztalt horvát vendéglátástól.
Csak néhány példa: nagyon sok helyen, ahol amúgy volt kártyaleolvasó, nem fogadták el a bankkártyánkat, arra hivatkozva, hogy elromlott a készülék. Vagy pl. a koktélbárban megkérdeztem a pincért, hogy mit tartalmaz az egyik koktél és olyan arckifejezéssel, hogy "neki ugyan ehhez mi a fene köze lenne" közölte, hogy fogalma sincs. Majd mikor menteni próbáltam a helyzetét és mondtam neki, hogy hozzon valami olyat, ami kevésbé édes, közölte, hogy mind édes, mert mindben van szirup és röhögött. De a sort lehetne még folytatni.
Nekünk ez a hozzáállás nagyon szokatlan volt és nagyot rontott az összképen. Emiatt nem is nagyon bánkódtunk a utolsó napon, sőt kifejezetten vártuk, hogy jöhessünk vissza Dublinba. És emiatt nem is szívesen mennénk vissza Észak-Horvátországba.

Mindezek ellenére szuper kis nyaraláson vagyunk túl. Az, hogy anyuékkal együtt lehettünk, nagyot dobott az élményen. Nagyon jól éreztük magunkat velük és nagy segítség volt számunkra, hogy eljöttek. Nóri annyira élvezte, hogy ilyen sokan voltunk körülötte, egy percet sem unatkozott. Mi is nagyon örültünk a felnőtt társaságnak és hogy együtt lehettünk. Anyuéknak köszönhetően még pihenésre is jutott időnk és így igazi feltöltődés volt ez a néhány nap.