Fülvédő

A csini kis fülvédőm megvásárlásának történetéről még írnék pár sort!

Ott kezdődik a történet, hogy -mint ahogy azt már több helyen is írtuk- itt számunkra furcsa az időjárás. A szél szinte mindig fúj, hol szemből, hol hátulról, de rendíthetetlenül borzolja a hajunkat és ami még kellemetlenebb, az idegeinket :) az állandó szélhez párosul néha eső is, de nagyon érdekes módon, ugyanis néha észre sem veszi az ember, hogy épp esik... Érthetetlen! És a szél ill. a gyakori eső ellenére nincs hideg, sőt, ha egy vastagabb pulóvert vesz fel az ember és egy nagy sálat és gyorsabb tempóban sétál, úgy ki lehet melegedni, hogy kénytelen levenni a kabátot. Szóval a sapka kicsit túlzás ebben az időben, viszont az erős szél miatt a fülvédő igen praktikus kellék. Ezért szerettem volna beszerezni magamnak egyet.

A városban sétálgatva láttam meg az egyik boltban a csodás fehér fülvédőmet. Felpróbáltam és mivel az üzletben nem volt tükör, Balázs ízlésére hagyatkoztam. Balázs szerint "aranyos" és "jól áll". Gondoltam, több sem kell, megvesszük! Hordani nagyon jó volt, pont ez kell ebben az időben, azonban egy óvatlan pillanatban megláttam a tükörképemet egy kirakatban... húúúú hát nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, de aztán a praktikum győzőtt és hősiesen viseltem egész nap! :)

Városnézés

Ma sokat sétáltunk a belvárosban. Várost néztünk és közben shoppingoltunk. Voltunk vagy 15 cipőboltban, de nem sikerült Eszternek megfelelő csizmát találni, viszont vettünk neki egy fülvédőt , amire már régen vágyott és itt igen csak hasznos ;)


Itt ebédeltünk (The Gotham Cafe):

Dublin belváros:

Ilyen az idő: esik az eső, közben meg süt a nap.

Nem tudjuk, hogy ez pontosan milyen épület, de megtetszett nekünk, ezért lefényképeztem:


No comment:


Balázs örül az új börkabátjának ;) -Eszter


Dame Street:

Központi bank:

Dublin Castle:


Városháza:

Régi házikók:
Christ Church:

Tourist Information Center:

Időjárás és anyák napja

Na ma kaptuk az első igazi ízelítőt a finom helyi időjárásból. Szombati érkezésünk óta folyamatosan "jó" időnk volt (értsd: nem fagytunk meg és nem áztunk el). Ma reggel nagyon szürke volt az ég és elég erős volt a szél, úgyhogy délelőtt itthon maradtunk pihenni. Ebédre csináltam szendvicset a helyi szalonnából (nyers, mindenképpen sütni kell és "rasher"-nek hívják) és ciabatta-ból (olasz lapos, szögletes zsömle). Megettük, utána bementünk a városba és elmentünk megnézni a sulit, ahova Eszter fog járni angol tanfolyamra. Hétfőn reggelre kapott időpontot a szintfelmérő tesztre. Utána beültünk moziba, megnéztük a The Bank Job című néhol izgalmas, de azért eléggé felejthető filmet.
Mozi után elmentünk még vásárolni a Jervis bevásárlóközpontba. Eszter vett egy finom kis rövidgatyót - úgy látszik itt megjött az önbizalma... nagyon helyes! :)

Hazafelé már nagyon fújt a szél és esett is az eső. Alulról. Olyan érzés volt, mint amikor egy szökőkút mellett megy el az ember szélben. Nem volt nagyon hideg, de nem élveztük a 15 perces gyaloglást hazafelé.

Akárhova megyünk, minden az anyák napjáról szól: minden parfümboltban, virágosnál és ruhaboltban ki van írva, hogy "March 2nd - Mother's Day" - így a kedves fogyasztók nem felejtenek el vásárolni valamit édesanyjuknak. Még a TV-ben is van egy TESCO reklám: "Vegyél egy csokor tulipánt anyukádnak (4 euro), mert már biztos unja a nárciszt".

Ja! Reklámok: minden reklámban 3-4-5 gyereke van a családoknak. Ez itt a normális család méret. Legalábbis itteniek azt mondták, hogy régebben a 7-10 gyerek volt a normális, de most már "csak" 4-5 gyerek van egy családban.

UPDATE: Itthon épp az Austin Powers in Goldmember-t nézzük a TV-n. Angolul. Eredeti nyelven is zseniális ;)
(2 évig éltünk TV nélkül - most egy kicsit bepótoljuk)

Gratulációk

Többek gratuláltak az albérletünkhöz.

Azt tudni kell, hogy itt ennyi pénzért az ember ilyen színvonalú lakást kap. Az, hogy szinte teljesen fel van szerelve (konyhafelszerelések: a kenyérpirítótól, a vízforralóig, az edényeken és étkészleten keresztül, ágynemműk, díszpárnák stb.) az itt egy ilyen lakásban teljesen normális alapfelszerelésnek számít.

Próbáltunk az albérlet kiválsztásakor hatékonyak lenni, így első körben azt döntöttük el, hogy Dublin melyik környékén szeretnénk majd lakni, ezután az interneten néztünk hirdetéseket és amint lehetett, fel is vettük az illetékesekkel a kapcsolatot.

Szerencsénk is volt, mert ebben a lakóközpontban most fejezték be a munkákat és múlt héten kezdték el a hirdetéseket és több ügynök is mondta, hogy jövő héten már biztos, hogy az összes lakásnak lesz bérlője. Elég gyors itt az ingatlanpiac. Szóval jó időben voltunk, jó helyen!

Ma szerettünk volna bemenni a városba és kicsit turistáskodni, de sajnos pocsék idő van: fúj a szél, az eső csepereg, szóval nem kimondottan kedvez a városnézésnek.

Meglőttük?

A reggeli shopping-projektet Balázs felülbírálta, így inkább a kinézett albérletünk lefoglalásával foglalkoztunk. Így találkoztunk a közvetítő ügynökünkkel, Simon-nal, és megbeszéltük vele a részleteket ill. a további lépéseket. Ma át is utaltuk az ügynökségnek az előleget és Balázs referencjiáját is elfaxoltuk (2 oldal elfaxolása 1 euróba került, atyavilág!!!), egyeztettünk vele azügyben is, hogy milyen kiegészítőket szeretnénk még a lakásba (pl. könyvespolc, nagyobb étkezőasztal).

Terveink szerint jövő hétfőn át is költözünk. Balázs aznap kezd a Google-nél, de nem hiszem, hogy ez gond lenne, ha hazajön munkából találkozunk Simon-nal, elintézünk még néhány papírmunkát, megkapjuk a kulcsokat és ennyi. Jövő héten beszélünk majd a Crown-nal (költöztető cég, akik a többi cuccainkat hozzák), hogy hozhatják a cuccainkat és elkezdőthet a szorgos kicsomagolás. Ha minden jól megy, jövő héten elkezdem az angolt, délelőtti kurzusra szeretnék jelentkezni és akkor délutánonként lenne időm pakolni és az egyéb házimunkákat elvégezni.

Szóval mozgalmas napok elé nézünk, de én ezt egy cseppet sem bánom!

Azért a vásárlás sem maradt el teljesen. A nap végén bementünk a városba megnézni a leárazásokat. Én nagyon bizakodóan vágtam neki a dolgonak, boltról boltra jártunk és Balázs be is gyűjtött magának 2 tök jó inget (nem feketéket, hanem csíkos bordó és lilás ingeket!!!) és vett még egy szívdöglesztő bőrkabátot is magának -ez utóbbiról megpróbáltam lebeszélni, mondván, hogy túl jól áll rajta, de ez csak olaj volt a tűzre és elhozta... :)

Izgi, izgi...

Ez az albérlet-dolog meglepő módon Balázst jobban lázba hozta, mint engem. Azért meglepő számomra ez, mert Balázs sokkal nyugodtabb, higgadtabb személyiség, mint én, de úgy látszik a költözés és az új otthon megtalálása rá nagyobb hatással van, mint rám. Szegénykém nem tudott aludni és hajnalban ezen gondolkodott.. hogy majd mit kell még beszereznünk, mit hova teszünk majd, kiket hívunk meg stb. Olyan édes :)

Amíg Ő az új lakáson filozofált, én mélyen aludtam és a Szilvuplében salsáztam Clauval (??? :) és a buli végén Nico vitt haza kocsival anyuékhoz, akik a 4-es 6-os vonalán laktak Terenyén és otthon voltam.

Tegnap megtaláltam néhány családi fotót a gépen anyu tavalyi szülinapjáról és hát azért elszolrult a szívem egy icipicit,... de márcuisban Kinguék (hugomék) jönnek majd meglátogatni, és áprilisban, amíg Balázs csapatot épít a svájci Alpokban, én hazamegyek anyuékhoz. A pontos dátumot még nem tudom, de 1-2 héten belül kiderül (majd úgyis írok még errő)l.

Kezdődik a nap! Szeretnék ma bemenni a városba, mert a múltkor sok leárazást láttunk és Balázs tett egy óvatlan ígéretet: azt mondta, hogy egy egész napot szánunk majd shoppingolásra :) Aki ismer, az tudja, hogy annyira nem vagyok oda a vásárolgatásért, de sok szép ruhát láttam jó áron, ami igen csábító. Szóval Balázs még nem tudja a mai programot, úgyhogy megyek is és számonkérem az ígéretét... ;)

Serviced apartment

Leírok még egy érdekes történetet.

Tudni kell az albérletről, ahol most vagyunk, hogy teljesen felszerelt: mosógép, mosgogatógép, vasaló, porszívó, TV, konyhafelszerelések és a többi.

Nos, második itt töltött napunkon elmentünk bevásárolni. Vettünk néhány élelmiszert és mivel nem szándékozunk sok időt itt tölteni, csak a legszükségesebb kiegészítőket szereztük be, mint pl. mosogatószer (mivel a lakásben nem volt a mosogatógépbe való tisztítószer), szemeteszsák, szóval tényleg csak a legszükségesebbeket, hogy tisztán és igényesen tarthassuk a lakást.

Tegnap, mikor megérkeztünk Balázs nem tudta első próbálkozásra kinyitni az ajtót, mert duplán be volt zárva, szóval valaki járt a lakásban. És én már lelki szemeimmel láttam, hogy kirámolták a lakást és a Google feljelent minket hanyagságért, vagy még rosszabb: a betörők -mert biztosan betörők voltak- még mindig bent vannak és benyitunk és lövöldözés, és már láttam, ahogy Marsi Anikó a Fókuszban csípőre tett kézzel felkonferálja, hogy "A fiatal magyar pár nem gondolta, hogy így pórul járhatnak, amikor Dublinba utaztak"...
Szóval ilyen pozitív gondolatokkal a fejemben tettem be a lábamat a házba és SURPRISE, minden a helyén volt. Na persze nem azon a helyén, ahol mi hagytuk, hanem a valós helyén. Szóval az ágyunkat megigazították, a törölközőket tisztára cserélték és a helyükre rakták, a mosatlant elmosták, a szemetet kivitték és rendet raktak... Merthogy ez egy "serviced apartment", azaz a szobalány járt nálunk.