A héten sem történt semmi különös, azt leszámítva, hogy kényelmetlen a várandósság.
Ilyen, sőt még csak hasonló sem volt Nórival, így ez nekem telejsen új. És bár nem panaszkodhatok, mert a tipikus kellemetlen terhestünetek eddig (kop-kop-kop) elkerültek. Nem ég a gyomrom, nincs aranyerem, nem fulladok, nem viszketek, nem vizesedek.
Akkor mégis mi bajom? Nyom, fáj, hasogat, nyilall, szúr, feszít, illetve ezek kombinációja gyakorlatilag felváltva egész nap egymás után. Mindez főleg az alhas, ágyék, belső comb tájékán. Valószínű a Baba nyomja (mi más?!), amiből arra következtetek, hogy még mindig lent fekszik. De ezt hamarosan (a 34. héten) majd a kórházi ultrahangon megmondják.
Szóval mindez bazi kényelmetlen, kellemetlen és nem mellesleg fájdalmas. Csütörtök délután gyakorlatilag menni sem tudtam, csak csoszogtam. Aznap Balázs hamarabb jött haza és pénteken itthonról dolgozott. Én pedig igyekeztem sokat pihenni, feküdni. Ma is épphogy egy kis házimunkát csináltam, de a nyomó, feszítő fájdalom már vissza is tért :( Fogalmam sincs mi lesz így velem/velünk. Bele se gondolok, hogy lehet, hogy a következő nyolc (esetleg kilenc) hetet ilyen kripli-üzemmódban kell végigcsinálnom.
Mindenesetre kedden megyek majd a midwife-okhoz, rákérdezek, hogy ez mitől lehet és hogy mit lehet vele kezdeni, de félek, hogy ez csak a terhesség egyik velejárója, amit túl kell élni.
Próbálok optimista lenni és remélni, hogy elmúlik majd ez a dolog, vagy legalább olyan szintre lecsökken, hogy tudjak mozogni. De nagyon zavar, hogy pont most, mikor rengeteg dologom lenne (beszerezni a Baba cuccait, rendbe venni a ruháit, berendezni a helyét stb.), semmit sem tudok csinálni. Még ülni sem esik jól, csak fekve kényelmes. Gondolhatjátok, hogy egy 3 éves mellett mennyi időm jut feküdni... Áh, nagyon magam alatt vagyok.
Hogy a jókedvem tetéződjön, a ma reggeli mérlegelés szerint 2 kg-t híztam az elmúlt két hétben. Tehát a múltkori nem-hízást sikeresen bepótoltam. Most 69 kg-nál tartok, a hasam kerülete pedig változatlanul 99 cm. Balázs persze bíztat. Mondta, hogy a súlyom miatt ne aggódjak, mert most végre egálban vagyunk :)
 |
| 31. hét |
 |
| 32. hét |
Egyébként Balázs tényleg egy angyal! Mindenben segít, rengeteget van Nórival, főz, mos, tereget, vásárol, mindent megcsinál helyettem. De nyilván ezekre csak akkor van lehetőség, ha itthon van. Hétköznap, ha dolgozik, egyedül kell megbirkóznom az itthoni teendőkkel és Nóri ellátásával, ami így ebben az állapotban nem kis lelki és fizikai kihívás. Tudjátok, hogy nem szoktam emiatt panaszkodni, de a külföldön való életnek a hatalmas hátránya, hogy csak egymásra számíthatunk. Nincs senki, aki segítene, aki elvinné reggel Nórit az oviba, vagy menne érte, aki meglepne egy tányér ebéddel, vagy akit megkérhetnék, hogy hozzon egy kiló kenyeret, ha épp elfogyott. Mindent magunknak kell megoldanunk. Akinek állandó segítség áll a rendelkezésére, nem is tudja, milyen nehéz és kimerítő nemcsak fizikailag, de lelkileg is ez a fajta magány és kiszolgáltatottság. Nem szoktam emiatt panaszkodni, mert ez a mi választásunk volt. Ezzel jár, hogy ilyen messze élünk a családjainktól, barátainktól. Az esetek többségében meg tudjuk oldalni az ebből származó problémákat, de most napi szinten érzem, hogy milyen jó lenne, ha lenne segítségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése