Ötletek reggelire

Fontosnak tartom a reggelizést. A közös reggelizés a hétköznapok során sok családban luxusnak számít. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert Nóri fél 8 körül ébreszt minket és mindig van idő, hogy közösen megreggelizzünk.




Hétközben Nóri sokszor eszik műzlit, joghurtot, ritkábban mézes vagy lekváros kenyeret. Mi Balázzsal általában pirítóst eszünk, fekete teával.

Hétvégén ráérősebben ébredünk és gyakran készül valami finomság. Én nagyon szeretem a zabkását (porridge) mindenféle változatban (mézzel, vagy fahéjas cukorral, mazsolával, párolt almával, kókusztejjel).

Kókuszos zabkása áfonyával

De sajnos Balázs és Nóri nem szeretik. Így ha őket is kényeztetni szeretném, kicsit időigényesebb finomságokat készítek.

Persze még ezek a reggelik is a gyors kategóriába tartoznak, mert nem szeretm megvárakoztatni az éhes családot :) Leggyakrabban amerikai palacsintát szoktam készíteni. Sok receptet kirpóbáltam már és még most is sokszor teszek kísérletet egy-egy ígéretes recept láttán, de nálunk az abszolút kedvenc a görög joghurtos palacsinta. Ezt még Fahéj és Feta blogján találtam. Mivel mindig van itthon görög joghurt a kivitelezése is roppant egyszerű. Persze lehet sima joghurttal is készíteni, de szerintem a sűrű görög joghurtból az igazi.
Én mindig lemérem a hozzávalókat, de a recept gyakorlatilag ugyanaz, mint Fahéj és Fetánál. Azért ide is feljegyzem: kimérek 100 g görög joghurtot, beleütök egy egész tojást és jól elkeverem. Külön tálkába kimérek 100 g lisztet, 2 teáskanál cukrot, csipet sót és 1 teáskanál sütőport. Ezt jól elkeverem és beleöntöm a joghurtos masszába. Kicsit keverek rajta, majd hozzáadok annyi vizet, hogy nokedli sűrűségű legyen a tészta (ez kb. fél deci víz). Nagyon fontos, hogy nem szabad simára keverni a tésztát, tényleg elég rajta kettőt-hármat keverni és már süthetjük is. Én olvasztott vajra szoktam evőkanállal pici halmokat tenni és elegyengetem kör alakúra. Mikor megjelennek az apró buborékok a tészta tetején, akkor lehet megfordítani és a másik oldalát is megsütni.

Ez egy olyan változat, aminek a tésztájába mazsola is került.

Ez az adag hármunknak bőven elég szokott lenni. Gyümölccsel, Nutellával, csokiöntettel is fincsi, de juharsziruppal az igazi. Balázs elvetemültebb napokon juharsziruppal, sült bacon-nel és eperrel eszi, igazi amerikai-módra :)

Egy másik gyors reggeli, amit egy időben gyakran készítettem, de mostanában méltatlanul elhanyagoltam: a kakaós csiga! Persze nem a kelttésztás fajta, hanem egy gyors változat. Ezt Maci blogján találtam. Így szoktam készíteni: kimérek 250 g krémsajtot (pl. Philadelphia, de krémesebb túróval is működik a dolog), robotgéppel belekavarok 100 g porcukrot, majd 5 evőkanál olajat és egy csipet sót. Kisebb tálba mérem a 250 g lisztet, 2 teáskanál sütőport és ezt már kézzel gyúrom a krémsajtos keverékhez. Ha kell - pl. ha sima túróval készítem - akkor adok hozzá egy kevés tejet is. Fóliába csomagolom és hűtőbe teszem, amíg a tölteléket elkészítem. Kakaós csiga esetében egy pohárban összekeverem a kakaóport és a cukrot. Ha zserbós csiga készül, akkor összetöröm a diót és előkészítem a lekvárt. Majd lisztezett felületen kinyújtom a tésztát, ha kakaós készül, akkor olvasztott vajjal lekenem, megszórom a cukrozott kakaóval, majd feltekerem, felvágom és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom a csigákat. Előmelegített sütőben 170 fokon 15-20 percig sütöm a csigákat. Ha zserbós verzió készül, akkor csak simán megkenem a kinyújtott tésztát baracklekvárral és erre szórom a diót (esetleg darált mandulát).

Isteni fincsi! De persze nem ugyanaz az élmény, mintha kelttésztából készült sütit ennénk, de a belefektetett időt tekintve igencsak megéri. Nagyon finom péksüti! Arról nem beszélve, hogy a töltelék és a forma tetszés szerint változtatható. Ebből készülhet túróval, vagy almával töltött párna is. Bár ekkor a töltelék elkészítése már időigényesebb.

A minap egy igazi ír reggelit, scone-t készítettem. Ha hiszitek, ha nem, kb. 5 év ittélés után kóstoltam meg először ezt a péksüteményt. Engem annyira nem vonzott az édes pogácsa gondolata (merthogy leginkább a pogácsához tudnám hasonlítani a kinézetét). Aztán egyszer megkóstoltam és rájöttem, hogy ez bizony finom! Majd egy Bed and Breakfast-ben minden reggel kaptunk friss, meleg házi scone-t és az igazán meggyőzött. Azóta több receptet is kipróbáltam, de egyik sem került fel az állandó repertoárba. De jelentem, ez most megdőlt! Ez a scone, amit most csináltam valami isteni lett. Simán felveszi a versenyt a boltokban, vagy kávézókban kapható példányokkal, de szerény véleményem szerint, azon is túl tesz, amit abban a bizonyos B&B-ben kaptunk reggelire.
A recept természetesen a péksütik koronázatlan gasztroblog-királynőjétől, Limarától származik.
Először is előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Majd kimértem 225 g lisztet, ebbe kevertem 1 teáskanál sütőport, 2 teáskanál cukrot és egy csipet sót. Ezt összekevertem. 35 g hideg vajat nagylyukú sajtreszelőn belereszeltem a lisztes keverékbe. Illetve hozzáadtam két marék mazsolát is. Majd nagyon gyorsan néhány mozdulattal elkevertem, morzsoltam a kezemmel (fontos, hogy ne dolgozzuk simára, nem baj, ha vajdarabkák maradnak benne). Külön tálkába mértem 140 g joghurtot, belekevertem egy egész tojást és ezt a lisztes keverékhez öntöttem. Ismét kevertem rajta egy kicsit és már borítottam is a lisztezett felületemre. Ekkor még mindig morzsálódós volt, de ez így van jól! Összeterelgettem a tésztát (már nem gyúrtam!) és a kezemmel ellapítottam másfél ujjnyi vastagra és kiszaggattam a scone-okat. Majd sütőpapíros tepsire tettem. Lekentem olvasztott vajjal és a felére fahéjas cukrot szórtam. Majd mentek is be a sütőbe 12-15 perc alatt lettek kész. Gyönyörűen illatoztak és mesésen puha lett az állaguk! Lekvárral, mézzel, Golden Syrup-pal ettük, én még extra joghurtot is tettem rá. Valami isteni! A cukros tetejűeket csak simán vajjal ettem, mert más édesítőt nem igényeltek. Balázsnak a sima tetejűek jobban ízlettek. Nórinak pedig mindegy volt, csak sok mazsola legyen benne :)

Délutánra is maradt belőle és a teánk mellé még csemegéztünk belőle. Kihülve is puha maradt. Fontos megemlíteni, hogy a leeső darabokat összegyúrtam és abból már csak egy pogácsa készült, ezt sikerült túlgyúrnom, úgyhogy ez kemény, száraz lett. Szóval tényleg az a puha scone titka, hogy nem szabad túlgyúrni, eldolgozni.

De persze az ilyen sütik mellett gyakran kerül a reggeliző asztalra rántotta, tükörtojás, pici sült kolbász, bundás kenyér (nem a magyaros, bő olajban sült verzió, hanem csak kevés vajon, alacsony lángon sütött fajta). Balázs nagyon szereti a füstölt halakat. Lazacot és füstölt heringet is szokott enni regglire.
Ezt a pirítóst bugyantott tojással, füstölt lazaccal, kapribogyóval Ő készítette. Mennyei volt!

Ha éppen nagyon szorgalmas vagyok, akkor előző este legyártok valamilyen péksütit (zsömle, kifli, kakaós csiga, briós) és a formázás után letakarva hűvös helyre (hűtőbe, vagy erkélyre) teszem. Másnap hideg sütőben kezdem sütni. Ilyenkor picit több idő szükséges a sütéshez, de még így is gyorsan elkészül.

Ha pedig lusta vagyok, akkor marad a legegyszerűbb megoldás: leküldöm Balázst a sarki boltba valamilyen péksütiért :) De bevallom, szerintem azok nyomába sem érhetnek a finom házi sütiknek. Ugyanakkor néha jól jön egy kis láblógatás ;)