Azt hiszem utoljára 16 éves voltam, amikor megünnepeltük Balázzsal a Valentin-napot. Pontosan emlékszem arra a nem kicsit használhatatlan bögrére, amivel megleptem őt. Két bögre egy szívet alkotott, amikből inni lehetetlenség lett volna. Na de nem is ez volt a lényeg ugye, hanem az, hogy fülig szerelmes voltam és végre volt kivel ünnepelnem ezt a jeles napot. Én vörös rózsát kaptam, amit aztán kiszárítva évekig őrizgettem.
A következő évben már eszünkbe sem jutott ezt az ünnepet tartani és azóta sem hiányzott az életemből. Még az angolszász környezet sem tudott nagy befolyással lenni erre a dologra. Viszont, Nóriéknál az oviban egész héten erről volt szó.
Rengeteg szívecskét szineztek, festettek, kidekorálták a termet, készítettek képeslapot, sütöttek szív alakú kekszet. Arról nem beszélve, hogy az üzletek polcain is mindenhonnan a szerelmes macik, madarak, szívek köszöntek vissza és Nóri kérdezgette, hogy ezek mik. Szóval megadtam magamat a Valentin-napi őrületnek és itthon is készítettünk néhány díszt.
 |
| A dínók is szerelmesek... :) |
 |
| Ezt a képeslapot készítettük Balázsnak |
 |
| "Love bugs" |
 |
| Norci két remekműve: csupaszív pillangók és hernyó |
Közben meséltem Nórinak a Valentin-napról, amit Ő azóta is "Palentina-nap"-ként emleget (összerakta a Bálint-napot a Valentine's Day-el).
 |
| Nóri és a szívecske koszorú |
Nem kis meglepetésemre határozottan élveztem a készülődést, de a legjobban annak örültem, amit Nóritól kaptam Valentin-nap reggelén. Öltözködés közben azt mondta nekem, hogy "Te vagy az én imádatos hercegnőm!" -hát azt hiszem kívánni sem tudtam volna ennél szebb vallomást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése