A mostani terhességem viszont kicsit más, hiszen ez volt a második látogatásom ezen az osztályon és ezen kívül már volt két sima kórházi vizitem is.
Természetesen most is időpontra mentem és csak pár percet kellett várnom, azonnal szólítottak is. Egy nagyon kedves szonográfus végezte a hasi ultrahang vizsgálatot. Megnézte és megmérte a babát, a végtagjait, a belső szerveit. Mindent rendben talált. Viszont a méhlepény lent helyezkedik el. Elvileg, ahogy a baba feljebb vándorol majd, a lepény is magasabban helyezkedik majd el. Szóval emiatt most még nem kell aggódni. Nagyon valószínű, hogy ez változni fog. De ezt mindenképpen ellenőrizniük kell később, így ismét lesz majd egy részletes ultrahang, ugyanezen az osztályon, a 34. héten. Ha bármilyen aggasztó panaszom lenne addig (éles fájdalom, barna folyás, vagy vérzés), akkor azonnal be kell menni a kórházba (mondjuk ezekkel alapból azonnal rohannék be).
Szóval kaptam ismét egy időpontot hozzájuk, valamint megkaptam a következő időpontot a "sima" kórházi vizsgálatra, ami elvileg a kórházban lenne, de mivel van a közelben kihelyezett ún. "Midwife Clinic", így én majd abba megyek (5 percre van tőlünk gyalog). Ez a 27. héten lesz majd. Addig pedig még a háziorvosomhoz is mennem kell a 24. héten. Ja! És röviddel ezután ismét a kórházba megyek majd, a 29. héten terheléses vércukorszint mérésre. Hú, tudom kicsit bonyolult a dolog, de remélem azért tudtok követni!
A vizsgálatok után megkérdezte a szonográfus, hogy szeretnénk-e tudni a baba nemét. Én most annyira nem tartottam ezt a dolgot fontosnak, de mivel Balázs mindenképpen szerette volna tudni, így igennel válaszoltam. A poszt végén, kiderül majd, hogy kislányt, vagy kisfiút várunk-e :) Csak egy kis türelem!
Mesélek még az elmúlt napokról. Mostanában minden szép és jó. A kisbaba egyre többet mocorog. Már nemcsak reggel és este érzem, de napközben is sokszor figyelmes leszek a kis rúgásaira.
A héten voltam először kismama jógán egy új helyen, ahol a régi tanárnőm tanít. Nagyon megörült nekem, mikor meglátott. Röviden beszélgettünk az óra előtt és nagy meglepetésemre emlékezett rám. Tudta, hogy 3 éve született kislányom, hogy milyen volt a szülés, emlékezett, hogy a szülés napján beszéltem vele, hogy miket mondtam. Az óra pontosan olyan volt, mint amilyenre emlékeztem: nemcsak testi, de lelki felkészülés is a szülésre. Nagyon tetszett és alig várom, hogy jövő héten megint mehessek!
A hasam szépen kerekedik (minden mással együtt...). Már plusz 5 kg-nál tartok. A hasam kerülete pedig 83 cm.
Nóri is egyre többet ért meg az újdonsült helyzetből. Szokta mondani, hogy kisbaba van anya hasában. De még nem nagyon emlegetjük neki a dolgot. Úgy gondolom még ráér a hosszas és részletes magyarázat.
És akkor visszakanyarodnék a kisbaba neméhez :) Az volt a tervem, hogy Balázsnak egy különös módon mondom el a baba nemét. Szerettem volna sütni egy tortát (egy ún, gender revealing cake-et), ami egy rózsaszín, vagy kék színű krémet rejtett volna magában. Így a tortát felvágva derült volna ki a baba neme. Sejtettem, hogy ez csak egy hiú ábránd a részemről... ugyanis a kórházból hazaérve Balázs már tűkön ült, hogy vajon helyes-e a sejtése, miszerint ezúttal kisfiú lapul odebent. Így nem vártam vele sokat, elmondtam neki mi a helyzet. Viszont szombaton volt unokahúgom születésnapi ünnepsége, így a család összegyűlt nővéreméknél. Velük videotelefonon beszéltünk és előttük vágtuk fel az elkészült tortát. Így számukra végül így derült ki a baba neme :)
Íme a csokitorta a felvágás előtt:
És felvágva:
Tehát kisfiút várunk!
Sok ismerős mondta viccesen (vagy rosszabb esetben komolyan), hogy ezúttal kisfiúnak "illene" lennie. Én személy szerint az ilyen begyepesedett középkori felfogástól a falnak megyek. Tényleg léteznek még olyan emberek a 21. században akik azt gondolják, hogy fiú gyermeknek "lennie kell" a családban? Ez olyan szomorú és olyan kiábrándító. Én egyáltalán nem bántam volna, ha ismét kislányunk születik, sőt bár az elejétől úgy éreztük Balázzsal, hogy ezúttal kisfiúnk lesz, én picit reménykedtem, hogy talán lányunk lesz megint. Ennek különösebb oka nincs, talán annyi, hogy lányos családban nőttem fel. Számomra ez a természetes.
Persze a fiúcskának is nagyon örülök! Ezúttal tényleg azt gondolom, hogy mindegy a baba neme, csak minden rendben legyen majd vele és velem is. Ahogy pedig kevertem a babakék krémet a tortába, mosolyogtam magamban, hogy hogy is lehetne ez a krém rózsaszín...
Természetesen nagyon izgatott vagyok! Tudom, hogy teljesen más lesz majd kisfiút nevelni, mint kislányt. De állok elébe :) Balázs pedig megnyugtatott, hogy a harmadik baba majd ismét kislány lesz ;)
Már nagyon várom, hogy beszerezzük az első fiús ruhácskákat, hogy nekiálljunk a névválasztásnak és hát ezek szerint egy újabb nagy kaland veszi kezdetét mindenféle szempontból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése