2013. november 2., szombat

Babavárás: 16. hét

Újabb vizsgálatról nem tudok beszámolni, mert legközelebb majd november végén, a 20. héten kell mennem egy genetikai ultrahangra a kórházba. Addig nyugalomban itthon növesztem a hasamat - elvileg. De sajnos ez a valóságtól cseppet messze áll.

Sokkal parázósabb kismama vagyok, mint mikor Nórival voltam terhes (ami mondjuk nem túl nehéz, mert Nórival eszembe se jutott, hogy bármi gond lehetne). Most tudom, hogy milyen könnyen és gyorsan fordulhatnak rosszra az események és ez nagyon megrémiszt.

Ó és senki ne mondja, hogy "ne gondoljál ilyen hülyeségekre, mert bevonzod a rosszat". Nem hiszek az ilyen misztikumokban. A terhességgel kapcsolatosan tőlünk teljesen függetlenül történhet bármikor bármi! Persze nyilván az idő múlásával erre egyre kisebb az esély.
Mindenesetre az én félelmeim az idővel sem enyhülnek. Bár egyes parák elmúlnak, jönnek helyettük mások. A héten pl. elkezdtem aggódni, hogy még nem rugdos a baba. És bár ésszel tudom, hogy nem kéne ezen agyalnom, hiszen Nóri mozgását is csak a 20. héten kezdtem érezni, de megnyugtató lenne, ha legalább ennyi kapcsolatom lehetne végre a babámmal.
A másik félelmem az volt, hogy nem növekszik a hasam, ami Balázs szerint abszurd és ha kimondom, tényleg nagyon bután hangzik, de a tükörbe nézve határozottan úgy látom, hogy nem nőtt a hasam (sőt, mintha kisebb lenne...).

15. hét
16. hét

Na nemcsak ilyen "képzelt" dolgok adnak aggódásra okot. A héten egyik este görcsölt a hasam. Mondanom sem kell, hogy azonnal lepihentem és jobb is lett, de aztán pár perc múlva, megint éreztem azt az összehasonlíthatatlan fájdalmat. A fekvés helyett inkább kicsit mozogtam és a mozgásra teljesen el is múlt a fájdalom, de mit mondjak, nem lettem nyugodtabb.

Szerencsére Balázs türelmesen végighallgatja az aggályaimat. Elmondja, mi miért butaság, vagy min miért nem érdemes rágódni. Ez tényleg sokat számít, mert megnyugtat és segít elolszlatni a kétségeimet. Azért a görcsölésre ő sem legyintett, de megőrizte a hidegvérét.

De nehogy azt higgyétek, hogy egész nap csak a hasamat nézegetem és stresszelek, hogy ugyan mi történik odabent. Ez csak egy kis része a terhességnek, de számomra nagyon szokatlan, mert Nórival ilyen jellegű félelmeim nem igazán voltak.

Viszont egy újabb terhességi tünet jelent meg, ami nagyrészt Balázson csapódik le. És nem, sajna nem a legkellemesebb tünetek egyike. A hangulatingadozásról van szó. Megvan az, amikor a filmekben szereplő terhes hölgy egyik pillanatban nagyokat nevet, a másikban sír, a harmadikban pedig házi sárkánnyá válik? Jelentem, nemcsak a filmek valószerűtlen világában élnek ezek a hölgyek. Itt vagyok rá élő példaként. Hurrá!
Olyan hirtelen jönnek-mennek ezek a hangulatingadozások, hogy néha észre sem veszem őket. De Balázs arcán látva a rémületet és a sokkot, rájövök, hogy ez bizony ismét az volt.
Csak egy példa a múlt hétről: tök hétköznapi beszélgetés közepén felcsattanok, hogy ugyan miért bökött meg Balázs a könyökével (valóban az történt, hogy miközben felkeltem a sarokülőről, a könyökömet Balázs kezébe ütöttem). Erről tartok egy pár mondatos panaszáradatot. Egyrészt hogy, mennyire fáj a könyököm. Másrészt, hogy Balázs egy gyökér, hogy nem vette észre, hogy a könyököm oda fog ütődni. És végül, hogy Balázs érzéketlen, mert nem kért azonnal bocsánatot és egyébként is a tököm tele van, hogy ilyen kicsi ez a rohadt sarokülő garnitúra. Majd ugyanezzel a levegővétellel nyájasan megkérdezem, hogy csináljak-e egy forrócsokit. És dúdolászva indulok ki a konyhába.
Na ilyenekből naponta több is előfordul. Csak reménykedem, hogy Balázs kitartó marad és elviseli ezeket a kirohanásokat.

Írtam a múltkor, hogy igyekszem majd visszafogni magamat az evés területén. Jelentem, ez sikerült is. Bár szoktam sütni (szerintem bele is betegednék, ha nem süthetnék), de nagyon figyelek, hogy mikor miből mennyit eszem. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de az elmúlt két hétben nem is gyarapodott a súlyom, így tartom a a 3 kg pluszt azt indulósúlyomhoz képest.

Találtam egy új jóga stúdiót, ahol tartanak kismamajógát. És képzeljétek, a régi tanárom tart itt órákat. Csütörtök esténként van és jövő héten megyek majd először. Nagyon várom már! Addig itthon csinálom a kismamajógát, ezt a gyakorlatsort szoktam végigcsinálni. Legutóbb Nóri is csatlakozott hozzám és neki is nagyon tetszett. Olyan édes volt, hogy próbálta utánozni a mozdulatokat és meglepett, hogy a fél órát velem együtt végignyomta, mindenféle nyafogás, dumálás, szaladgálás nélkül.

Többen kérdeztétek, hogy Nórinak elmondtuk-e már a kistesó érkezését. Nem, még nem említettük neki és nem is szeretném, míg túl nem leszünk a következő ultrahangon. Lehet, hogy érzi, hogy valami változás van készülőben, de még kicsi, hogy összerakja a dolgokat.


Megjegyzés küldése