Összeszedtem, hogy mely színeket ismeri már Nóri. Ezeket felismeri és kiválasztja a filcek közül. De a játékain is mutatja. Vagy pl. színek alapján ki tudja válogtni a ruhacsipeszeket. A játszótéren is mondogatja, hogy mi milyen színű. Nagyon édes. Szóval ismeri már a sárgát (sá-sá, ez a citromsárga), a zöldet (zö-zö), a kéket (kééé), a szürkét (szüüü), a lilát (lia), a barnát (bbbb), a barackot (ezt többnyire a filcek esetében használjuk, mondja, hogy "ba" és mutatja a barack -mint gyümölcs- jelét), a narancssárgát (ez a kedvencem Nóri nyelvén, ez a dünszi :) és a legújabb, amit megtanult a piros (pi-pi).
Sok labdázunk mostanában. Főleg a nagy, rózsaszín labdáját szereti. Ezt már eldobja, rúgja és néha sikerül elkapnia is. Valamint szeret ráülni és ráfeküdni is :)
Új dolog, hogy egyedül is fel tudja venni a szandálját. Legtöbbször csak az egyik lábára veszi fel és úgy indul neki a nagyvilágnak. A héten felvette mindkét lábára, de kacsaláb volt. Én már ennek is nagyon örültem :)
Már hetek óta előfordul, hogy Balázs cuccaira mondja, hogy "apa". Elkezdte mondogatni (illetve esetemben mutatni), hogy "anya" és én dolgaimra is. A sajátjaira szintén azt mutatja, hogy "apa" :)
Egyébként mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan tanul Nóri a többi gyerektől. A múltkor a játszón volt egy kislány, aki a földön lévő faforgácsokat a csúszda végére felpakolta. Persze ezt azonnal utánozni kezdte Nóri. Azóta is mindig csinálja, bár minden alkalommal eltakrítjuk és mondom neki, hogy nem szabad odapakolni a pici fadarabokat. Pár nappal később egy kisfiú két másik barátjával a dömperjére pakolta fel a faforgácsokat. Nóri pedig készségesen nekiállt segíteni nekik. Együtt hordták a fadarabkákat és pakolták a pici autóra. A végén a fiúk eltolták a dömpert. Nóri pár méterig követte őket, majd visszament a csúszdához.
Nagyon szeretem ha más gyerekekkel interakcióba lép és biztatom is ilyenkor. Ha valaki odajön hozzánk megnézni egy-egy játékát, akkor mindig angolul beszélek hozzá és mondom neki, hogy mutassa meg, vagy adja oda a játékát a másik gyereknek. Néha szoktak így labdázni másokkal. De az igazi sikere a pici babakocsinknak szokott lenni. Ezt többen is kölcsön szokták kérni. Eddig mindenki nagyon vigyázott a kölcsönkapott cuccainkra és kérés nélkül visszahozták, vagy visszatették a helyükre.
A szülők egyébként nem nagyon szoktak beszélgetni a játszón. Persze néha megejtünk egy-egy "small talk"-ot a gyerekek koráról, vagy arról, hogy milyen szeles megint az idő. De ismerkedni nem igazán lehet.
A kisebbeknek való játékoknál (mászóka, csúszda, hinta) jellemző, hogy a szülők a gyerek -főleg a totyogók- közelében állnak. Ezt azért szeretem, mert így a gyerekek szabályokat is tanulnak: ki megy először, a másikat maguk elé kell engedni, vagy hogy vigyázzanak a kisebbekre stb. A nagyobb gyerekek esetében viszont előfordul, hogy a szülő messzebb van. Általában nem szokott gond lenni ezekkel a gyerekekkel sem. Kérés nélkül betartják a játszótéri (illem)szabályokat. Ha mégis előfordul, hogy valamelyik beelőzni Nórit, vagy nem figyel rá, akkor rászólok, hogy Nóri volt ott először és megkérem, hogy engedje előbbre, vagy finoman figyelmeztetem, hogy figyeljen oda a kisbabára. Mindig hallgatnak rám. Olyan még sosem fordult elő, hogy a szülőnek kellett volna szólnom, hogy fegyelmezze a gyerekét. Pedig naponta kétszer is megyünk a játszóra és jó idő esetén rengetegen szoktak lenni. Múltkor volt, hogy egy kisfiú mindig a csúszdán mászott fel az autóját húzta maga után és aztán legurította a csúszdán. Hiába szóltam rá, hogy a lépcsőn menjen fel, ne a csúszdán, illetve, hogy hagyja, hogy Nóri csússzon le ha épp ő lett volna soron. Meg se hallotta. Gondoltam másfelől közelítek és hangosan elkedztem Nórinak dicsérni a kisfiú autóját. Hogy milyen klasszul néz ki és hogy milyen gyorsan tudja legurítani. A kisfiú varázsütésre egy kisangyal lett :) Odajött, megmutatta a kocsiját, megengedte, hogy Nóri is megfogja és onnan kezdve rendeltetésszerűen a lépcsőn ment fel és ha épp Nóri volt soron, akkor megvárta míg lecsúszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése